Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-28 / 256. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. október 28. Új utakon a szovjet-finn kapcsolatok Háromnapos hivatalos látogatását befejezve péntek délután elutazott Finnországból Mihail Gorbacsov. A finn sajtó első kommentárjában azt emelte ki, hogy Gorbacsov újólag hitet tett Finnország semleges státusa és a kétoldalú kapcsolatok eddigi alapelvei mellett. Az államfő-főtitkár egyébként Ouluból való hazautazása előtt úgy nyilatkozott, hogy a szovjet—finn viszony eddig is jó volt, de a finn elnökkel folytatott mostani megbeszélése után még jobb lesz. A finn lapok rendkívül jelentősnek minősítették a gazdasági együttműködésről kötött megállapodásokat. európai enyhülés további reményében „szereljétek le fegyvereiteket" feliratú plakátot ragasztott fel október 27-én a budapesti Astoria Szállónál Helmut Zilk Bécs polgár- mestere, Bielek József Budapest tanácselnöke és Stefan Bartak Pozsony polgármestere. (MTI Telefotó) ülést tarlóit a Minisztertanács Törvényjavaslat a közkegyelemről Módosítják a szerződést A Minisztertanács pénteki ülésén a Magyar Köztársaság kikiáltásának alkalmából közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény megalkotását javasolta az Országyűlésnek. A közkegyelemről szóló törvény előkészítésénél a humanitárius szempontok voltak irányadók. A három évet meg nem haladó büntetés esetén mentesül a végrehajtás alól a gondatlanság miatt elítélt személy, a teherben lévő nő, az 55. életévét betöltött nő és a 60 év fölötti férfi, továbbá a gyógyíthatatlan beteg. Az e kategóriákba lévő, több mint három évre elítéltek büntetését a felére csökkentik. Ugyanakor eljárási kegyelemben részesül az, ciki 1989. október 23-a előtt gondatlanságból követett el bűncselekményt, vagy ha várható büntetése előreláthatólag nem haladja meg a három évet. Ezek esetében nem indítanak büntetőeljárást. Mentesítést kapnak a büntetéshez fűződő jogi hátrányok alól azok, akiket szándékos bűncselekmény miatt egy évnél rövidebb ideig tartó szabadságvesztésre ítéltek, továbbá azok is, akiket — a kémkedés kivételével — állam-, vagy közösség- ellenes ügyben ítéltek el, és büntetésüket a törvény megszületéséig kitöltötték. Kizárják a kegyelemből a visszaesőket, az emberölés, a szándékos testi sértés miatt elítélteket, továbbá azokat, akiket a szándékos veszélyeztetés bűntette, a kényszerítés, a személyi szabadság megsértése miatt ítéltek szabadságvesztésre. Nem jár kegyelem azoknak sem, akiket kiskorúak veszélyeztetése, erőszakos nemi közösülés, erőszakos fajtalanság, kényszer- vallatás, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, hivatalos személy elleni erőszak, garázdaság, terrorcselekmények, rablás, zsarolás, fosztogatás, betöréses lopás miatt sújtottak szabadság- vesztéssel. Ha valakit a törvény hatályba lépését követő három éven belül szándékos bűn- cselekmény miatt szabadság- vesztésre, vagy szigorított javító-nevelőmunkára ítélnek, akkor személyét illetően a közkegyelem hatályát veszti. A mostani amnesztia hozzávetőlegesen 6 ezer állampolgárt érint. Tájékoztatást hallgatott meg a kormány a csütörtökön lezajlott magyar—csehszlovák kormányfői találkozóról. Úgy határozott, hogy felhatalmazást kér az Országgyűléstől a bős—nagymarosi vízlépcsőre vonatkozó államközi szerződés módosításának kezdeményezésére. Tárgyalt a Minisztertanács a Parlament következő ülésére való felkészülés feladatairól. A kormány ezt követően sajtóigazgatási ügyben döntött. Mint ismeretes, Pozsgay Imre államminiszter — köz- társasági elnökké jelölése miatt — nem tartja összeegyez- tethetőnek, hogy a kormány megbízásából továbbra is felügyelje a Magyar Televíziót, a Magyar Távirati Irodát, a Magyar Hírlapot és a Magyar Közvéleménykutató Intézetet. A kormány ezt az elhatározását tiszteletben tartva úgy határozott, hogy a következő ülésen dönt a felügyeleti feladatok átcsoportosításáról, valamint az ehhez kapcsolódó szervezeti kérdésekről. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy az RKP novemberi kongresszusán ismét Nicolae Ceausescut válasszák meg a párt főtitkárává. A tanács méltatta a román Wrilt-taWK Lezárták a határt Törökország pénteken délelőtt néhány órára lezárta a Kapikule — (bolgár néven Kapitan Andreevo-i) határátkelőhelyet a Bulgáriába visszatérni kívánó török muzulmánok elől — közölték a t rök határváros illetékesei a Reuter hírügynökség tudósítójával. A határátkelőhelyen egyébként zavartalan a forgalom, szabadon áthaladhatnak a Bulgáriából kivándorolni szándékozó török nemzetiségűek is, csak a visszatelepülőket gátolták meg a határátlépésben. A határ lezárását a török illetékesek nem indokolták meg. Mint elmondták, Ankarából kapták az utasítást, amelyet ők csak végrehajtanak. A 315 ezer Törökországba áttelepült bulgáriai török muzulmán közül eddig 50 ezren tértek vissza Bulgáriába. (Folytatás az 1. oldalról) Udvari László elmondta: a magyar fél a legutóbbi kormányfői találkozón csehszlovák szándéknyilatkozatot is elegendőnek ítélt arra, hogy Dunakilitinél megkezdődjék a tározótér feltöltése, lehetőséget adva a hősi létesítmény mielőbbi alapüzemmódú beindítására. Egy ilyen szándéknyilatkozatban a csehszlovák fél kormányegyezmény mielőbbi megkötésére vállalhatna kötelezettséget, ebben a két ország közösen garantálná a bősi erőmű környezetbarát alapüzemmódú használatának feltételeit. A csúcsrajáratás nélküli üzemmód, valamint a nagymarosi létesítmény elhagyása szükségessé teszi az 1977-es államközi szerződés módosítását. A magyar kormány a tárgyalásokon ezt alapvető kritériumnak tekintette, s tekinti ma is, de nem zárkózott el a bősi erőmű egy későbbi teljesítmény-fokozásának lehetőségétől sem. Amennyiben a több éves alapüzemmódú használat a gyakorlatban is bizonyítja, hogy az ökológiai feltételek teljesíthetők, a magyar kormány kész lenne a további teljesítmény-fokozó műszaki megoldások alkalmazását is mérlegelni. Az államközi szocializmus eddigi eredményeit és elítélt minden olyan próbálkozást, mely arra irányul, hogy korlátozzák a munkásosztály kommunista pártjának szerepét. A tanács elvetette a „piacszocializmus” elvét. A Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsa táviratot küldött Nicolae Ceau- sescunak, az RKP főtitkárának, az RSZK elnökének. Ebben kifejezésre juttatta, hogy minden áron megvédelmezi Románia függetlenségét és szuverenitását. „Határozottan és méltóságteljesen elutasítunk minden szocialistaellenes, románellenes nacionalista megnyilvánulást, amely befeketíti a román nép vívmányait. Senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzon bel- ügyeinkbe” — hangzik a távirat. szerződés módosításának feltételeiről azonban nem sikerült megegyezni, így e kompromisszumos javaslatok sem juthattak megfelelő szerephez. Az ökológiai veszélyhelyzetre tekintettel — ha az október 30-án kezdődő ülésszakon a parlament ezt megerősíti — a kormányzat intézkedéseket tesz az államközi szerződés említett módosítására, az ökológiai garanciarendszer megteremtésére. Ha másként nem érvényesíthetők a közvetlen érdekek, a szokásjog szerint jogszerűnek tekinthető az egyoldalú lépés. Az államközi szerződés módosításának kezdeményezése a szerződő felek közötti további tárgyalásokat feltételez. Mivel az ökológiai veszélyek mindkét országot érintik, nem lehet kártérítés fogalmáról beszélni — hangsúlyozta Udvari László —, hanem csakis az anyagi előnyök és veszteségek egyenlegének megállapításáról, s közös elszámolásról. Az előzetes számítások szerint az általuk javasolt változások következtében nem 50 százalék, hanem csak egyharmadnyi energia illetné meg Ma- Igyarországot. A képviselők érdeklődtek az ökológiai veszélyhelyzet mibenlétéről. Udvari László elmondta: az erőműrendszer eredeti koncepció szerinti megépítése, üzemeltetése többek között az ivóvíz- ellátást teszi lehetetlenné nagy területeken, számottevően romlik a Duna minősége, bizonytalanná válik az öreg Duna és a mellékágak Borsa. Felvetődött a csehszlovák ellenlépés lehetősége is. Ezek szerint a szomszédos ország saját területén végzett eltereléssel látná el vízzel a bősi erőművet. Udvari László erre azt mondta: a kormány résen van, tudja, mi a dolga. Egy ilyen megoldás ökológiai katasztrófát okozna az adott térségben, s komoly veszélyeket jelentene Csehszlovákiának is, ezért rámutatott: bízik abban, hogy az elterelésre nem kerül sor. Az ülésen elfogadták a szakbizottságok álláspontját Ezek szerint javasolni fogják az október 30-án kezdődő országgyűlési ülésszakon, hogy hatalmazzák fel a kormányt az államközi szerződés módosítására. Százmilliós „napi A lelek szerint nagy dobást, sőt kidobást sikerült végrehajtania az ausztrál állami banknak: a hulladékkal együtt valószípfüeg 100 millió helyi, azaz 77 millió am« lkai dollár értékű kincstárjegy is a szemétbe került. Rick Turner, a bank titkára elmondta: lebet, bogy a papírok egyszerűen a napi szeméttel együtt távoztak. jobb esetben először az iratmegsemmisítőbe kerültek és ezután dobták ki őket. Turner szerint „elvben lehetséges’', hogy valamelyik pénzintézet fizet az elveszett kincstárjegyek esetleges felmutatójának. de „teljesen valószínűtlen, hogy ezt a velünk való előzetes konzultáció nélkül tegye”. A bank mindenesetre „világriadót” rendeli el a kormánypapírok kézrekerítésére. szemét" Az eset úgy történt. hogy egy futár t kincstárjegyeket tartalmazó csomagot, űdután senkit nem talált, aki azt átvette volna. egyszerűen lerakta, majd a pak- saméta „valahogy” a szemétgyűjtőbe került. Az üggyel foglalkozó nyomozócsoport egyik tagja „meglehetősen lazának” minősítette a banknál honos kézbesítési fegyelmet. Magyar Nemzetiségű Román Dolgozik Tanácsa Ismét Ceausescut? Vallomások egy korról Vasárnap megyénkkel ismerkedik és 19 órától a megyei művelődési központ színháztermében nagygyűlésen mond beszédet Für Lajos, a Magyar Demokrata Fórum köztársasági elnökjelöltje. Ez alkalomból a közismert agrártörténész, a történelemtudományok doktora írásaiból adunk közre alább egy rövid válogatást. A megkerült „Visszakanyarodva a történész megállapításához: vajon jó demokrata-e, aki népközösségeknek (demo- szának!) sorskérdéseit nem akarja vállalni, aki ügyeiket kizárja a gondolkodásából? És fordítva: lehet-e jó közösségi-nemzeti, el- használtabb fogalommal élve: hazafi, aki a társadalmi gondokat, a társadalmi haladás fontos ügyét zárja ki gondolkodásából? A végzetes hiba alighanem ott történt, hogy huszadik századi közgondolkodásunk fő vonalából — egyszerűsítve és sarkítva a helyzetet — előbb — 1945 előtt — az egyik, aztán — 1945 után — a másik esett (ejtetett) ki. Hogy az egymáshoz szervesen kapcsolódó nagy ügyek — haza és haladás — végzetesen különváltak. A „tudathasadásos” állapot durva kinövése az volt, a végzetes különválást az tetézte, hogy az egyiket a másik, aztán a másikat az egyik elleplezésére, azaz: manipulációs propagandacélokra is felhasználták. A magunk portáján maradva, önmagába véve az nem lett volna baj, ha a két háború kettős kudarcának tanulságait levonjuk, s a kényszerű körülmények által előállt helyzetet, mint pillanatnyilag adott realitást, tudomásul vesszük, és tudomásul vételére szoktatjuk az ország valamennyi polgárát. Világosabban fogalmazva : annak tudomásul vételére, hogy a történelmi ország kétharmada, etnikumunknak pedig egy- harmada minden tekintetben jogtalanul és igazságtalanul ugyan, de a szomszéd államokhoz került. A baj az volt, hogy ezt a csöppet sem szívderítő kényszerű helyzetet fellengős frázisokkal elködösítettük. Hogy az elemi tényeket is megkerültük, hallgattunk róla. Hogy ennek nyomán azután egész nemzedékek tudatából, gondolkodásából leíródtak, kihulltak a veszteségek. Általánosított és rosszul értelmezett bűntudatból, szomszédainkkal szembeni hamis tapintatból arra törekedtünk, hogy a példa nélkül álló veszteségeknek még az emléke is kitörlődjék elménkből.” (Für Lajos: Magyar memoárok és a világháború. Alföld, 1986.) A szántóyeto élete ....... El vettettél a mulandóságban, feltámadsz a halhatatlanságban ...” 1957. december 2-án temettük apámat. Két nappal előbb aludt el örökre, jajéi zokszó nélkül, nagyobbat szusszantva csupán a szokottnál, hideg november végi hajnalon. Kopogósra fagyott a föld, eset' a hó. A temetés napján még is kiderült: sütött a nap, cl- a hideg nem engedett. A ravatal cr első szobá ban állt. Egy ierű tölgyfa koporsó, rajta dércsípte őszi virágok, koszorúk. Szám szerint: negyvenhárom. Élt hatvan évet. Ügy mondják: szép halott volt. Arcán a redők kisimultak, ünneplős fekete ruhája eltakarta csonttá aszott testét. Az ünneplős fekete ruha ... Benne járt harminc éven át templomba, s vette magához két- három évenként az Ür megtöretett testét; benne esküdött, s ment mások esküvőjére; ezt öltötte magára, ha másokat temetett, s ezt öltötték rá akkor amikor őt temették. Elindult a menet. Elöl a pap és a kántor, utána a Szent Mihály lovát vivők, mögöttük a hozzátartozók, végül a gyászoló falu. Tiszta volt az ég, s úgy tűnt. mintha a koporsó ott fönn, a magasban fölfelé úszott volna. Nem nyílegyenesen, inkább csak lebegve, im- bolyogva, bizonytalanul távolodva tőlünk és a földtől. „Az embereket Te meg hagyod halni ...” Rövid szertartás, mormoló imádság a sírnál: „Hiszek egy Istenben, a mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében ...” A maga módján csakugyan hitt benned Uram. Bár nevedet imába foglaltan ritkábban, káromkodásaiban viszont sűrűbben emlegette. De tudta, Uram, hogy a nap mikor kél és mikor nyugszik; tudta, hogy mikor várhat esőt, s mikor lesznek harmatosak a reggelek; hogy mikor borjad- zik a tehén, s mikor távoznak fészkükből a fecskék. És ismerte, Uram, a mezőt, fákat, növényeket; ismerte a jól végzett munka örömét, földszeletkéinek minden szögletét, hajlatát, szinte minden egyes hantját. És szerette Uram, az állatokat, a jótermő esztendőket. Szerette a kezéhez simuló szerszámokat és osztályos társait, az embereket. Adj hát néki, Uram, örök nyugodalmat a földben, amelyből vétetett, amely táplálta, s amellyel, miként ősei századokon át, egy életen át viaskodott: Ámen ... Élt hatvan évet. Kévést és mégis sokat. Élete két évszázad fordulóján indult, s egy múltba hulló világ határán ért véget. Nemcsak a koporsója, egyszerű volt élete, egyszerű volt ö maga is. Egy a parasztok közül. Munkáját egyszerre végezte önként és kényszerből, szívből és megszokásból. Tette, amit az egymást váltó évszakok rendje előírt, a létfenntartás ösztöne megkívánt, s a hatalmasságok parancsa követelt. Dolgozott hajnaltól, napestig. A fél század, amelyben élt, a politikai változékonyság kora volt. A politikáé; amely nemegyszer■ vetett számot, de érte vajmi keveset tett. Nem viaskodott a halállal, s élete egyhangú folyását is zokszó nélkül tűrte. Sorsa ellen sohasem lázadozott. Keménységből? Puhaságból? Belátásból? Hős volt, gyáva vagy megalkuvó? Paraszt volt. „Kisbirtokos”, ahogy az egykori statisztika és társad alomelmélet helyét kijelölte. Annak született, asszerint élt, s ő még akként is halt meg. A szántóvető életmód nem foglalkozása volt: lételeme és léthatára. (Für Lajos: Búcsú a parasztságtól. Alföld, 1987.)
