Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-26 / 254. szám
2 Kelet'Magyaroruég — Nyíregyházi filet 1989. október 26. Mire elég az 1,1 milliárd? Kórházi számvetés '89 Ruha, Guszev, tánc Cigányok ■ I „vajdai Vajon egy olyan kis országnak, mint Magyarország, szüksége van-e két, hasonló célokat maga elé tűző, azonos népcsoportot egyesítő szövetségre, még ha ez a népcsoport a legnagyobb is, nevezetesen éppen a cigányság? S egy megyének, vagyis Szabolcs-Szat- mámak a két országos szövetség megyei szervezetére, melyeik ráadásul egyazon városban — Nyíregyházán —, egyazon épületben — az irodaháziban — működnek? Az egyik neve a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége, a másiké a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége. A különbség nyilvánvaló — gondolja most a két nevet átfutva az olvasó: az első kulturális ügyekkel foglalkozik, a második pe- dik „demokratikus” kérdésekkel. Csakhogy a dolog azért nem ilyen egyszerű. Mindkettő felvállalta ugyanis a cigányságot érdeklő és érintő valamennyi problémát. A kulturális szövetség megyei szervezete 1988. augusztus 23-án alakult, a megyeszékhelyen. Negyvenen hozták létre, városokból, községekből verbuvált cigányok. Évekkel ezelőtt ugyan már szóba került a megalakítás szükségessége, akikor lent járt Szabolcs-Szat- márban az országos szövetség akkori elnöke, Lakatos Menyhért író, s szorgalmazta az életre hívását az elnökség egyik helyi tagja, Farkas Tibor, a dombrádi Petőfi termelőszövetkezet elnöke is, de nem lett belőle semmi. Az államhatalom meggátolta a cigányság önszerveződését, s maga akarta megoldani, a cigányság nélkül a gondjaikat. Ez azonban nem sikerült, így végül mégiscsak szükségessé vált egy olyan szervezet létrehozása, amely a cigányság részvételével, maga dönt a sorsának továbbá alakításáról. Az alakuló közgyűlésre meghívtak minden jelentős szervet, szervezetet, az egyháztól kezdve a tanácson át a hazafias népfrontig. Itt elhangzott, hogy az állampolgárt születése jogán illetik meg az emberi jogok, s ennek vonatkoznia kell a cigányokra is. A cigányság azonban úgy érzi, hogy Magyarország legnagyobb létszámú kisebbsége — Szabolcs-Szatmár ban 50 ezer körül vannak, Borsod megye után itt él a legnagyobb cigányetnikum —, hátrányos, megkülönböztetett helyzetben él. Éppen ezért céljuknak tekintik az önszerveződés lehetőségének megteremtését, a beilleszkedés elősegítését, az identitástudat kialakítását, végső soron a nemzetiséggé válást. Felvállalják a szó szoros értelmében vett cigánykultúra ápolását, ugyanakkor elősegítik a munkakultúra, viselkedéskultúra kialakítását. Létrehozták mindezek érdekében a héttagú megyei elnökséget, élén Farkas Kálmánnal, valamint egy háromfős ellenőrző bizottságot. A megyei szövetség megalakulása után hamarosan pártoló tagok jelentkeztek, a megye legkülönbözőbb üzemei, vállalatai, mindazok, ahol jelentős létszámban dolgoznak cigányok. Harminc ilyen intézmény jelentkezett, akik készek voltak a cél érdekében pártoló tagsági díjat fizetni, 5-től 20 ezer forintig. A vállalatok vezetői egy tanácskozáson megbeszélték, hogyan lehetne kvalifikáltabb munkaerőt képezni a cigányokból, jó szakmunkásokat, akikből egy idő után olyan vezető válhatna, akikre társaik is hallgatnak, valamint íratlan szabályként megállapodnak abban, hogy nagyobb elbocsátások esetén, nem a legrászorultabb, nagycsaládos, tisztességesen dolgozó cigány- munkásokkal kezdik a szélnek eresztést. A megyei szövetség hamarosan jónak látta az önszerveződés szorgalmazását, önálló cigány — kulturális — szövetségek jöttek létre Fehérgyarmaton és Nagykállóban, szervezetek Nagycser készén és Nyíregyháza köztudomásúan cigánylakta telepén, a Guszev- ben. Legközelebb Mátészalka, Tdszákóród és Győrietek lép be az önálló szövetséggel rendelkező települések sorába. Megalakult egy ifjúsági szervezet is, a Cigány Ifjúsági Szövetség, amely a -megye fiatal, oigányszárma- zású szakmunkástanulóit tömöríti. Ez azonban csak létrejött, de nem működik: nagyok a távolságok a szakmunkásképző intézetek között, s nincs olyan megfelelő helyiség, ahová Nyíregyházáról, Tiszadobról, Vásáros- naményból, s a többi faluból-városból össze tudnák hívni a szakmunkástanulókat. Éppen az ifjúsági szövetség helyiséggond- ja nyomán vetődött föl a gondolat, hogy szükség lenne egy oktató-vezetőképző bázisra. Kiszemelték erre a célra a nyírkércsi kúriát, amely jelenleg elhanyagolt állapotban, üresen áll, a megyei tanács támogatta volna ezt az ötletet, a helyi falugyűlésen azonban a lakosság nem egyezett bele: „hogyne, majd idejönnek a cigányok rajcsú- rozni!” A kulturális szövetség tagjai — jelenleg 800-an — egyelőre semmiféle tagsági díjat nem fizetnek. A megyei szervezet ebben a kérdésben önállóan szeretne dönteni, de erre csak akkor lenne joga, ha leválnának az országos szövetségtől. így jelenleg a Budapestről kapott 160 ezer forintos támogatásKét cigányszervezet működik ma a megye- székhelyen egyazon épületben. Szerveztek már sok-sok rendezvényt, köztük (képünkön) cigánytánc-bemutatót. ból, a pártoló tagsági díjakból és az egyéni adományokból kell gazdálkodniuk, s a helyiségek bérleti díjai bizony tetemes összeget emésztenek föl. Az irodák közül a legki- használtabb a nyíregyházi, ahol minden nap fogadják az ügyfeleket, s szerdánként még jogsegélyszolgálatot.is tartanak. Néha annyi ember -gyűlik össze, hogy nem lehet tőlük bezárni az ajtót. A legváltozatosabb panaszokkal fordulnak a szövetséghez; van, aki nagyobb lakásba szeretne költözni, lakóhelyéhez közelebbi munkahelyen dolgozni, akad, aki felesége kiterjedt rokonságára panaszkodik, mert állandóan zaklatják, aztán méltánytalan bánásmódra a debreceni klinikán — de legtöbben mégis különlböző segélyekért jelentkeznek. Példamutató volt az utóbbival kapcsolatban a megyei társadalombiztosítási igazgatóság felajánlása: megfelelő környezettanulmány után 26 cigány- gyermek iskolakezdési segélyezését vállalták. Nevéhez méltóan azért a kulturális rendezvényekről sem feledkezett meg a szövetség: Hadászon életmóditábort rendezték a nyáron az általános iskolásoknak, Cserkeszen citerazanekart alakítanak, beszálltak az Országos Cigány Nemzetiségi Oktatási Tanfolyam megszervezésébe, felkutatják és támogatják a tehetséges fiatalokat, például a berkeszi, csaknem kizárólag cigánygyerekekből álló Széltoló zenekart tervezik segíteni, valamint az újjáalakuló nagykállói, mátészalkai és nyírcsaholyi néptáncegyütteseket. S van egy nagy tervük, amely munkát adna jónéhány cigányembernek: a demokratikus cigányszövetséggel közösen szeretnék elnyerni a nyíregyházi tanács által kiírt pályázatot a Guszev ’komplex felújítására. A Magyarországi Cigány Demokratikus Szövetségnek, amely ez év március 30-án alakult, már lenne is erre a munkára vállalkozója. öt cigánybrigáduk létezik, akik ugyan még nem hivatalosan bejegyzett géemká- ként, de már dolgoznak — ők építik többek között a Honvéd utcai idősek otthonát és a Sarkantyú utcai családsegítő központot. A demokartikus szövetség céljai csaknem ugyanazok, mint a kulturálisé. Legfőbb feladatuk egyelőre ők ás az egyéni gondok megoldását tartják, ennek érdekében kedden és csütörtökön fogadják az ügyfeleket, s ilyenkor rendeznek jogsegélyszolgálatot is. Ugyanúgy léteznek helyi szerveik, Kisvárdán, Nyírbátorban, Encsencsen, s Fehérgyarmaton, Naményban alakulófélben. Legfőbb szervük az országos szövetség, a megyeinek elnöke — Farkas Lajos — és titkára — Lakatos Tibor — van, valamint vezetőségi tagjai és ellenőrző bizottsága. Vagyonuk azonban egyelőre csekély, a városi tanácstól kaptak az alakuláskor 20 ezer forintot — a Hazafias Népfront kebelén belül, a Cigány- tanács utódszerveként jöttek létre —, s folyamatban van a megyei tanácson egy 200 ezer forintos támogatás elnyerése. Januártól pedig havonta 20 forintos tagsági díjat szednek majd. Szerveztek már ruhaakciőkat, a Máltai Lovagrend segítségével, cigánybálokat vidéken, cigánytánc-bemutató a Bujtosi Szabadidő Csarnokban, kilenc előadásból álló ismeretterjesztő sorozatot a Guszevben — beiskolázásról, bűnmegelőzésről, egészségvédelemről és egyéb népszerű témákról. Tervük olyan kisüzemek létesítése, ahol a munkanélküli cigányokat foglalkoztatni tudnák. Szerettek volna a családsegítő központban egy külön cigánycsalád-segítőt, de erről egyelőre — előttük ismeretlen okból — le kel mondaniuk. A demokratikus szövetségnek legalább egy évre van szüksége, hogy megerősödjön, 350- es tagsága még meglehetősen kevés. Persze nehezen is lesz több, hiszen a cigányok egyik felét már a kulturális szövetség beszervezte, s az emberek fölöslegesnek tartják, hogy egyszerre két szervnek is tagjai legyenek. Talán célszerű lenne megfontolni az egyesülést. .. ■........ Bartha Andrea A 2467 ágyas megyei kórház egy milliárd forintos költségvetése év közben módosult és így 1,1 milliárd forintból oldhatták meg a gyógyítás alapvető feladatait, valamint ebből fizették a dolgozók bérét és az úgynevezett dologi kiadásokat. Érdekes összehasonlítást tettek a kórház vezetői: míg a nyugati országokban, köztük is az NSZK-ban egy kórház éves kiadásának 70 százalékát fordítja bérre és az ezzel összefüggő (költségekre, a nyíregyházi kórházban ez az említett összegnek mindössze a 30 százalékát, vagyis eredetileg 332, a módosított előirányzat szerint 356 millió forintot fizettek ki bér címén. Fejlesztésre tíz százalék jutott, a dologi kiadások a költségvetési összeg bő felét, körülbelül 600 millió forintot tettek ki. S ha már az NSZK- val hasonlítottak össze bennünket, megjegyezték a szakemberek, hogy ott olcsóbbak a gyógyító gépek és az eszközök, viszont jóval drágább a munkaerő. Nálunk pontosan a fordítottja igaz... A beruházásra -például 113 millió forintot tervezett a megyei kórház, viszont osztottak, szoroztak és úgy tűnt, hogy 150 milliót is elkölthetnek a legsürgetőbb beruházásokra, mert más helyről átcsoportosíthatják a pénzt. A megtakarítás természetesen nemcsak az intézménynek, hanem az egyes osztályoknak is eleme érdeke. Így tudták megoldani, hogy új helyre került a kórházi gyógyszertár. Az infúziós labor régen kinőtte önmagát és nemcsak az intézményt, hanem az egész megyét innen látják el infúziós oldattal, ezért üzem közben bővítették és modernizálták ezt a részleget. Az egységes pénzalap-gazdálkodás — bármennyire is előnyösnek látszik — még nem általános minden költségvetési intézménynél. Korábban például a felügyeleti szervük, a megyei -tanács végrehajtó bizottságának a tudta és jóváhagyása kellett egy komolyabb műszer beszerzéséhez. Most pedig közelíthetnek az ideális állapothaz, tehát a gyógyító osztályuk rövid- és hosszú távú szakmai programjaihoz, a kiegyensúlyozott betegellátáshoz szerzik be a drága -gépeket, műszereket. Érdekes kérdés persze a megtakarítás szorgalmazása. Az intézményvezető elmondta, nem elvtelenül és nem mindenáron akarnak spórolni. A legfőbb szempont változatlanul az, hogy a betegellátás rovására nem mehet a takarékoskodás. Ezért olyan fékeket építettek be a rendszerbe, hogy kiugró .megtakarítás egyszerűen -nem képzelhető el. Tavaly például 10 millió forint takarékosságot könyvelhettek el a nyíregyházi kórházban és 1989-ben már Október közepén látható, hogy az idei megtakarítás legalább kétszer ennyire rúg. Kinek az érdeke a takarékosság. Mindenekelőtt a közösség, de nem elhanyagolható hányadában az egyén is élveaheti az ésszerű megtakarítás előnyeit. Az intézmény egységes pénzgazdálkodását tovább decentralizálták és már az egyes osztályokra lebontották az új gazdálkodási elképzeléseket. Az osztály megkapja a -rendelkezésére álló bértömeget és saját hatáskörben, felelősséggel használják fel azt. Az átmeneti bérmegtakarítás 70 százalékát szabadon használhatja fel az osztály. Az úgynevezett dologi kiadásokra vonatkozóan a kórházi osztályok is tervezhetik a gazdálkodásukat és a megtakarítás 25 százalékát jutalmazásra, húsz százalékát eszközvásárlásra, komfortosításra használhatják. Jelentős részt elvisz az ÁFA és a személyi jövedelemadó, ami a jutalmakhoz kapcsolódik, és végül a központi műszerbeszerzésekre is félretesznek egy részt az osztályok megtakarításaiból. önálló belső érdekéi teégi szabályzatot fogalmaztak meg az osztályokon. Ebben általános szempontok mellett a megtakarításokból díjazzák a tudományos munkát, a vándor- gyűlésieken való szereplést, a munkafegyelmet. Számítógépen tartják nyílván az osztályok valamennyi kiadását és negyedévente megkapják az adatokat, hogy az év további részében úgy tervezzék és oldják meg a so- ros feladataikat. Sok szó esik manapság arról, hogy a járóbeteg-ellátás feltételeit javítani azért célszerű, mert drága befektetni a beteget, ha a vizsgálat elvégezhető a szakrendelésen is. Az ultrahang- és az endoszkópos vizsgálatokat a közeljövőben tovább bővítik, éppen azért, hogy az ápolás helyett csak a kezelés költségei terheljék az intézményt. S ez összefügg egy másik fontos szakmai kérdéssel, nevezetesen azzal, hogy -az e-llátás szintje ne tolódjon egyre feljebb. Magyarul, akit a körzeti orvos -meggyógyíthat, ne küldjék a szak- rendelésre, akinek a panasza orvosolható a szakrendelésen, ne fektessék be a kórházba és még sorolhatnánk tovább.-Már csak azért is lényeges ezen eltöprengeni, mert várhatóan a fekvőbeteg-ellátás kiadásait a társadalombiztosítás finanszírozza a jövőben. Ezért elemi szükséglete az intézményéknek, hogy tudják, mennyibe kerül egy bizonyos betegségifaijta gyógyítása, vagy mennyibe kerül egy beteg ellátása? Vannak ugyan mutatószámok már -arra, hogy egy betegségnél mennyi az átlagos ápolási napok száma, de mivel ez átlag, sok esetben nem derül fény az esetleges pazarlásra. A járóbeteg szakrendeléseken azonban további megtakarításra is lehetőség kínálkozna. Érdemes lenne felülvizsgálni, miért fogy sokkal több kötszer, mint már kórházakban. Sajnos, kézenfekvő a magyarázat, relatíve több a közúti baleset, gyakori a verekedés, sajnos, kocsmai vitánál előkerül a kés. Szóval, volna mit tanulnunk általános morális szabályokból, talán kevesebbszer kényszerülnénk igénybe venni a gyógyító szolgálatot. Érdekes megállapításra jutottak az intézményben, amikor a szakember-ellátottságot vizsgálták. Korábban az volt a legelterjedtebb nézet, hogy minél többen dolgoznak egy osztályon, annál jobb. A fizetés persze annál kisebb volt és egy -idő után nem találtak megfelelő, képzett szakembert utánpótlásnak. Viszont a betegéket gyógyítani kellett és a meglévő orvosokkal, asszisztensekkel és ápoló személyzettel kellett zökkenőmentesen megszervezni a munkát. Ugyanakkor kisgyermekes édesanyákról van szó, akik szinte kivétel nélkül igénybe veszik a gyes, a -gyed jogát, vagy később a gyermek -betegsége miatt hiányoznak hosszaibb-rövidebb ideig. Természetszerűleg a betegellátás nem láthatja kárát ennek, hiszen belső szervezéssel, átcsoportosítással kell megoldani a mindenkori gondokat. Végül a zakemberek beosztásáról gondoskodók rájöttek, hogy kisebb létszámmal is eredményesen elvégezhetik a rájuk háruló feladatokat, természetesen úgy, hogy meg is fizetik az illetőket. A gazdálkodást két kapura játsszák, sportnyelven szólva . Nemcsak a megtakarítást szorgalmazzák, hanem önálló bevételekre is törekednek. Egészen új dolog ez egy költség- vetésből élő intézménynél. Például az infú- ziógyártás is hoz a kórház konyhájára, étkeztetésben is alkalmaznak új ötletet, mégpedig külső cégeknek főznek megrendelésre. Vállal a kórház bérmosást is. Vannak elképzelések a szervízelésre, de egyelőre ezen még gondolkodnak. A baiktalórántházi részlegben sertéstenyésztéssel, primőr zöldség- termesztéssel és virágkertészettel egészítik ki a rendelkezésre álló keretet. Arra törekednek, hogy valamennyi részlegük, osztályuk a profiljukhoz illeszkedő tevékenységgel szerezzenek plusz jövedelmet. De természetesen csak akkor, ha ez a törekvés nem megy a legfőbb feladat, a betegellátás rovására. Vég-ülis célszerű szorgalmazni ezeket a kezdeményezéseket, hiszen ha több az osztály rendelkezésére álló pénz, jobb műszereket vehetnek, lecserélhetik az elavultakat, hogy csak a legérzékelhetőbb tényeket említsük. Az egységes pénzalap-gazdálkodás tapasztalatai tehát kedvezőek. Nagyobb és érzékelhetőbb a -kórház vezetőinek anyagi és erköl- ■ esi felelőssége. Tóth Kornélia Ebben a nehéz időszakban is 150 millió jut az idei beruházásokra a nyíregyházi kórházban. Képünkön: újjávarázsóTják ‘a ‘réúmatoíógia fürdőrészlegét.
