Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-26 / 254. szám

1989. október 26. Kelet-Magyezomág — Nyíregyházi Elet Tanyabokrok, vállalkozók Kisgazdák programja Már a neve is azt sugallja, hogy a vidék­hez, a faluhoz kapcsolódik, ott akar politi­zálni a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, amely következetesen az újjá­szervezéséről beszél, ragaszkodik a korábbi jogfolytonossághoz. S ennek bizonyítékául tagjai között vannak olyanok, akik a negy­venes évek végén még aktív tagjai voltak a pártnak, s most felújítják tevékenységü­ket, míg mások esetleg apáik elbeszélése alapján, vagy meggyőződésük, a párt prog­ramja révén találják meg itt a politizálás színterét. Nyíregyházán ez év tavaszán kezdtek el igazán mozgolódni azok, akik a Kisgazda- párt megyei és városi szervezetének megala­kításán fáradoztak. Azóta viszont a megyé­ben már több szervezetük működik (a na­gyobb bázis a szatmári falvakban találha­tó), valamint létezik a nyíregyházi városi szervezet, amelynek elnöke Grajczárik Lajos vállalkozó. Vele beszélgettünk a párt hely­zetéről, helyi terveiről. Lesz-e újból „Hangja”? A már bevezetőben említettek alapján lo­gikus a meghatározása. Tagjaik jelentős számban kapcsolódnak valamilyen formában a mezőgazdasághoz. A környező bokorta­nyákból vannak sokan, illetve újabban a vállalkozók köréből érdeklődnek a párt iránt Meg kell jegyezni, hogy a Nyíregyházához tartozó Oroson külön kisgazdapárti alapszer­vezet van. Azért hozták létre, mert ügy ér­zik, elhamarkodott volt a nagyvároshoz való csatlakozás, harcolni akarnak az önálló köz­ségért. Nyilvánvaló, hogy Nyíregyházán önmagá­ban a mezőgazdaságnak kis súlya van. Ezért kezelik egy'enrangúan azokat, akik a földből élnek, háztáji és kisgazdaságokat működtet­nek és azokat, akik kisvállalkozóként, az új idők lehetőségeivel szeretnének élni. A Vállalkozók Országos Szövetségének megyei szervezetével vették fel a kapcsola­tot. Igaz, hogy ez elsősorban érdekvédelmi szervezet, politikamentesen kíván működni, azonban a vállalkozások ösztönzésében kö­zös a cél, ezért folyamatosan tartják a kap­csolatot. Így a Kisgazdapárt is támogatja, hogy a megyében egy vállalkozói iroda jöjjön létre, számítógépes nyilvántártással segítsék a kap­csolatteremtést az egys iparosok, valamilyen terméket gyártók között. Ugyancsak vállalkozásként fogják fel a mezőgazdasági termelést is. Ez jól megnyil­vánul a párt agrárprogramjában, hiszen a mai ellenzéki szervezetek közül sokkal nem egyezik a véleményük, amikor napjaink rea­litásait elismerve nem feltétlenül a mező- gazdasági nagyüzemek létét kérdőjelezik meg, s egyedül üdvözítő módnak a farmer- gazdaságot látják, hanem sokkal inkább a termelés lehetőségeiből indulnak ki. S eb­ben jól megfér a szövetkezet is — ám igen hangsúlyosan kiemelik a szövetkezésnél a szigorú önkéntesség elvét, amikor egy falu- közösség határoz úgy, hogy egyesíti erőit. Abban szeretnének lépni, hogy a felvá­sárlási monopólium megszűnjön — körvona­lazza a párt országos és helyi terveit ;s Grajczárik Lajos. Ugyanis manapság legin­kább az áfészeknek és a Zöldértnek van ki­szolgáltatva a kistermelő, ök — visszatérve a múltban jól bevált módszerhez — a Han­gya szövetkezetek szervezését szorgalmaz­zák, hiszen ez a forma valamikor a magyar paraszt beszerző és értékesítő szövetkezete volt. Tanfolyamok a téli estéken A már említett faluközösség visszaállítása több szempontból is előremutató vállalko­zás. Ugyanis a kisgazdák véleménye ennek megítélésében sok tekintetben megegyezik a korszerű önkormányzatról vallott elvekkel. Vagyis nem csak gazdasági alapon tulajdo­nítanak nagy jelentőséget a faluközösségek­nek, hanem egy-egy község megtartó ereje is lehet, ha megtalálják az összhangot a két­kezi munkások, vállalkozók és a falusi ér­telmiség között, ('falán ennek is tudható be, hogy a kisgazdapárti tagság és a szimpati­zánsok egyrészt a parasztemberek soraiból kerülnek ki falun, másrészt a termelőszö­vetkezetek középvezetői rétege az, amelyik itt lát mozgásteret politikai nézetei kifejté­sének.) A megújult politizálásban viszont látvá­nyos átváltozások is tapasztalhatók. Kisgaz­dapárti gyűlésen lehetett találkozni olyan termelőszövetkezeti vezetőkkel, akik koráb­Nagy-e a nagy buli? Ezer lakásból ötvenet Ülésezik a Kisgazdapárt. Grajczárik Lajos városi elnök beszél. ban az általuk szidott MSZMP helyi vezeté­sében aktívan részt vettek. A külső szem­lélőnek ez nem biztos, hogy a meggyőződés­változását mutatja, hanem inkább egy olyan reflexet, hogy a hatalmát szeretné átmenteni valaki a későbbi időkre. Nem válhat gyakorlattá, hogy volt tsz-ve- zetők ilyen módon próbálják átmenteni ma­gukat — jegyzi meg Grajczárik Lajos. — Maga is faluról származik, s tudja, hogy a parasztember jobban megjegyzi a dolgokat, észreveszi, ha ily módon akarják befolyá­solni. Nyíregyházán és vidéken is a kisgazdák a vállalkozó parasztemberre, dolgozóra számí­tanak. Ügy vélik, nekik azzal a szemlélettel kell felvenniük a harcot, amely a tsz-taggá lett gazdálkodót bérmunkássá tette a saját földjén. S azzal is tisztában vannak, hogy másfajta szaktudás kell ma, mint régen a föld műveléséhez. Ehhez azokat a tanfolya­mokat szeretnék újjászervezni, amelyek ré­gen is a téli estéken a korszerű földművelés tanait terjesztették. Hiszen az aranykalászos gazdatanfolyamok és más formák nagy ha­gyománya, s jó eredménye még jó emlék­ként él a falusiak körében. Nyíregyházán a bokortanyák népére szá­mítanak a kisgazdák, amikor a korszerű földművelésről beszélnek. Másutt viszont ar­ra koncentrálnak, hogy minden falu valami­lyen formában önálló legyen, visszafordít­sák azt a folyamatot, amelyben a hatvanas, hetvenes években mindent koncentráltak, a kisebb falvak elvesztették önálló arculatu­kat. Ez is összefügg az ország gazdaságával — állítja az elnök. A változtatáshoz pedig a gazdasági alapról nézve az is kell, hogy pél­dául a bankrendszer közelebb kerüljön a gazdálkodókhoz. Mert a gépbeszerzésben is a szövetkezés lehet az egyik forma, amikor a vállalkozók mozdulni tudnak. Visszahelyezni a régi értékeket Ne hallgassuk el azt sem, hogy a Kisgaz­dapárt hármas jelszava: „Isten, haza, csa­lád!” — a vallásos alapon történő nevelésre támaszkodik, miközben sok régi értéket kí­ván visszahelyezni. Ennek alapján kezdték meg szervezni a független ifjúsági szerveze­tüket is. Aminél megjegyzi Grajczárik La­jos, hogy városi szinten ez nehezebb feladat, mert az ifjúság megosztott, többféle lehető­ség közül választhat. Falun, tanyán viszont minden bizonnyal könnyebb lesz a szerve­zés. A vallásos alapon történő nevelésben szá­mítanak az egyházak segítségére is, velük együttműködve akarják megnyerni a na­gyobb tömegeket. A hazaszeretetre való nevelés pedig olyan pozitív cél, amellyel könnyen azonosulni tud bárki. Ugyancsak lényeges, hogy a család hangsúlyozásával némiképp szeretnék visz- szahozni azt a régi családmodellt, ami kü­lönösen falun mindig is erős bázisra talált. Ugyanis a Kisgazdapárt nőszövetsége amel­lett kardoskodik, hogy az anyára bízzák: a gyermeknevelést, a családi tűzhely őrzését tekinti a fő célnak, vagy egyenjogúan részt vesz a munkában, dolgozik valahol. Persze azt is tudják, hogy ehhez megint változó feltételek kellenek, hiszen a családi költség- vetésbe ma már erősen beszámít a feleség keresete is. Csakhogy náluk a család erősí­tése úgy is elképzelhető, hogy egy vállalkozó parasztgazdaságban a hagyományos családi munkamegosztás szerint csak a „hivatalos” értékelés szerint nem dolgozik az anya, mert a kisebb ház körüli munkák, az apró­jószág ellátása, természetszerű, hogy az ő feladata. A Független Kisgazda-,.Földmunkás és Polgári Párt nyíregyházi szerveztének tagjai azon iparkodnak, hogy elismertessék pártju­kat azokkal is, akik nem szívesen politizál­nak. A párt a megyei kerekasztal-megbeszé- léseken is részt vesz, s a maga eszközeivel, rendezvényeivel akarja tudatosítani jelenlé­tét a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közvé­lemény előtt. Lányi Botond Kevés téma kavart az utóbbi években akr kora port a városokban, mint az a rendelet, amelyik lehetővé tette, vagy teszi a tanácsi bérlakások értékesítését. Akik vevők lehet­tek, vagy lehetnek rá, azokat az ingerelte, hogy egyes városrészeket kizárnak, vagy egyes lakásokat nem akarnak eladni, akik maguknak építettek, vagy pénzükön vásárol­tak az OTP-től, azok igazságtalannak tartot­ták és tartják, hogy aki néhány éve beköl­tözött jószerint ingyen a készbe, az fillére­kért milliós értékekhez jut. És ingerli azo­kat, akiknek nincs lakásuk, mert ha a taná­csok megszabadulnak a lakásoktól, nem lesz miből kielégíteni a rászorulók igényeit. A tanácsok nagyjából ugyanilyen okok miatt húzódoztak az eladástól, mert ugyan miféle lakásgazdálkodást lehet kidolgozni és meg­valósítani ott, ahol nincs mivel gazdálkodni. A fővárosról nem ejtünk szót, mert ott minden városétól eltérő a helyzet, ám hogy mekkora fejtörést okozott másutt, arra áll­jon itt néhány példa. Miskolcon úgy döntöt­tek, hogy csak a 15 évnél idősebb lakásokat adják el és a belvárosban még azokat sem. Kecskeméten és Szegeden a lakások felét tilalmi listára tették, Győrben tágabbra nyi­tották a lehetőségeket, de alaposan meg­emelték az árat, mert mindenütt védik a tu­lajdonukat. Nyíregyházán többszöri nekifutásra sem sikerült még megalkotni a lakásgazdálkodást átfogó tanácsrendeletet, éppen a bérlakások elidegenítése körüli viták miatt. A tisztség- viselőknek, a szakigazgatási szervek vezetői­nek, a végrehajtó bizottság tagjainak is ala­posan eltér a véleménye, ezért nem volt könnyű dolog az összegezést elkészíteni. Ko­vács Mihály hatósági felügyeleti, osztályve­zető mindjárt az elején leszögezi: ő személy szerint az önkormányzati vagyon védelme miatt egyáltalán nem örül ennek a lehető­ségnek, s nem örül azért sem, mert azok­nak, akiknek nincs lakása, ez az értékesítési rend a teljes kilátástalanságot jelenti. A sok vélemény összegezése után azonban-nem az egyes ember akarata jutott érvényre, hanem azok a kompromisszumok, amelyek végül is a többség számára elfogadhatóak voltak. — Gazdaságossági számítások szerint — mondja Kovács Mihály —, ha ezer kétszo­bás lakást eladunk, s forgalmi értéknek 1 millió forint értéket veszünk, a tanács 600 ezer forintot kap értük, a bevétel 60 millió forint lesz. Mire elég ez a pénz? Pláne, ha figyelembe vesszük, hogy legalább két évbe kerül, míg a tanácshoz csordogál? Kétféle módon célszerű felhasználni. Az egyik: vagy új tanácsi bérlakást építeni, akkor ez körül­belül 50 lakás lenne, vagy a fiatalok első lakáshoz jutását segíteni, ami családonként 300 ezer forint, vagyis 200 fiatal kaphatna ilyen összegű segítséget lakásépítéséhez vagy a -vásárláshoz. Ezer lakásért tehát kap a tanács ötvenet vagy hozzásegít kétszáz fiatalt az építéshez. Igaz, az ezer lakás eladásával a város a fel­újítási költségek körülbelül 70 százaléka alól mentesülne, mert az eladott házak társas­házak lesznek és a felújítási költség termé­szetesen a tulajdonost terheli. A 30 száza­lék megmarad és egy feszültség forrásává válik a tulajdonosok és a lakás kezelője, az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat között Feszültséggé, mert vegyes tulajdon jön lét­re. Volt olyan ötlet is, hogy a lakásokért be­folyt pénzt a tanács tegye a bankba és a kamatát használja fel a fiatalok támogatá­sára. Mennyi lenne ez? 13—14 millió évente. Amennyi nagyjából az infláció, ráadásul még a bankban lévő tőke is inflálódik, tehát nem érné meg. Számítások készültek arról is, hogy az éves össztörlesztésből évi 3 száza­lékos kamattal lakásonként havonta 2080 fo­rint folyna be, ami évente 25 millió forint bevételt jelent. Ez az összeg viszont kellene a megmaradó tanácsi bérlakások felújítá­sára. A tervezet szerint nem lesz eladható az az épület, ahol a lakóknak legalább 51 száza­léka nem kívánja megvásárolni a lakást: ahol a lakás felépítése óta, illetve a teljes felújítása óta tíz év még nem telt el; ame­lyik emelet- vagy tetőtér-beépítésre van ki­jelölve, továbbá az az épület, amely város­képi szempontból jelentős, vagy a helyi ta­nács védelme alatt áll. De ha a lakók vál­lalják két éven belül a felújítást, az ilyen lakások is kijelölhetők eladásra. Nem adhatók el a nem lakás céljára szol­gáló helyiségek. Ebbe a körbe tartoznak az irödák, üzletek, garázsok. Ennek alapvetően az az indoka, hogy a vételkor a vevő az ár­nak csak 10 százalékát köteles befizetni, ez az összeg pedig nincs olyan jelentős, hogy a város vagyonát érdemes lenne ennyiért ki­árusítani. A másik ok, hogy a meglévő iro­dák iránt jelentős érdeklődés várható a fel­lendülő egyéni vállalkozások, kft.-k részéről. Konkrétan is megjelölt Kovács Mihály há­rom épületet, amelyet nem kívánnak eladni. Az egyik az Ungvár sétány 1., a másik a Bessenyei tér 3—4., a harmadik a Csaló köz 11—15. Ezek garzonházak és a nyugdíjasház, sorsukat nem lehet a véletlenre bízni. A lakások ára a mostani elképzelések sze­rint a forgalmi érték 60 százaléka, a csök­kentett díjövezetekben pedig 40 százaléka lesz. Illetve ez az egyik javaslat. A másik, hogy a kiemelt övezetben és a 12 lakásos­nál nem nagyobb épületek esetén legyen a forgalmi érték 80 százaléka, a többieké 60. illetve a csökkentett díjövezetben 40 száza­lék. Mit jelent ez a lakásgazdálkodásban? Van egy felmérés, amely szerint körülbelül 1100 tanácsi bérlakásra jelentették be vá­sárlási szándékaikat az ott lakók, s ebből 800 körül van, aki aláírásával is szentesítette vásárlási szándékát. Gondot jelent, hogy ha olyan épületekben üresednek meg lakások, amelyeket eladásra jfelöltek ki, ezeket hat hónapig nem lehet ki­utalni, bár valószínű, lesz gazdájuk, akik meg akarják venni. A jövőre nézve gondot je­lent, hogy aki tanácsi bérlakásban lakik és esetleg építeni akar, vagy személyes tulaj­donú lakást kíván vásárolni, lemond erről a szándékáról, azt veszi meg, amiben eddig lakott. Ezt a várható álláspontot támasztja alá, hogy 1989. szeptember 5-étől hatályba lépett tanácsi rendelet szerint, ha valaki le­mond tanácsi bérlakásáról, akkor egy két­szobás lakás esetén nyolcszoros, illetve hét­szeres térítési díjat is visszakaphat. Ennek ellenére nincs olyan nagy mozgás a leadá­sokban, mint amire számítani lehetett. Ez a térítési díjemelés már május óta kint volt a köztudatban. Tehát aki most adja vissza lakását, minden bizonnyal tudott erről az emelésről, ez is azt igazolja, hogy a várható lehetőség visszafogta az építési, illetve vá­sárlási kedvet. Nehézséget jelent elsősorban a lakással nem rendelkező fiatalok igényeinek kielégí­tése, illetve azoké, akik OTP-lakásra vár­nak. A lakások magas ára miatt kicsi a ke­reslet és egyelőre a tanácsi támogatás mér­tékét sem tudják 150, maximum 200 ezer forintnál magasabban megállapítani. A jövő évi lakásátadások már nagyobb részt a vá­rosközpontban lesznek, de itt az előzetes igé­nyek szerint nem valószínű, hogy a négy­zetméterenkénti ár 25 ezer forint alatt lesz. Ennek ellenére bíznak benne, hogy a lakás­cserét kérők viszonylag jelentős nagyság­rendje révén az új otthonokat el tudják ad­ni, a megüresedöket pedig — amelyek azért alacsonyabb összeget érnek — oda tudják adni a fiataloknak. Elmondta azt is Kovács Mihály, hogy nagy érdeklődéssel várják a már két éve beha­rangozott új központi lakáskoncepciót, amely a legutóbbi információ szerint az év végéig elkészül. Újszerűségét a társadalmi viszo­nyokhoz igazítása adhatja, de leginkább az, hogy az önkormányzati vagyon részeként a lakásokhoz jutás rendjét, talán még a lak­bérek megállapítását is a helyi tanácsokra bízza. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben a szociális védőhálónak valamilyen formában ellentételezni kell az arra rászorulók eseté­ben a lakbéremelést. És meg kell újulni a jelenlegi ingatlankezelői szervezetnek, hogy a magasabb lakbérárért sokkal magasabb színvonalú kezelői tevékenységet nyújtsanak. Balogh József 3 Jósavárosi panoráma — amikor még jutott pénz az állami bérlakásokra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents