Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-25 / 253. szám

1989. október 25. Kelet-Magyarország Füstbe ment tervek A vírus letarolta a dohányföldeket Tüntet-e a HDESZ Erdélyben? A „prágai Marja” Nyíregyházán A kár kétszázmillió A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat fermentáló üze­mének géptermében a dolgozók nagy gondossággal egyenle­tes rétegvastagságban helyezik el a dohányleveleket a sze­letelőgép munkaasztalára. (H. P. felv.) Nagy betűkkel adtak hírt az újságok augusztusban arról, hogy Prágában a ha­tóságok több magyar fia­talt letartóztattak, s közü­lük kettőt bíróság elé is állítottak. Az egyikük Deutsch Tamás volt, a FIDESZ választmányi tagja, aki a napokban Nyíregyhá­zán tartott beszámolót. 0 A prágai eseményekig az ön nevével nemigen ta­lálkozhattunk, szinte az ismeretlenségből bukkant elő. Kaphatnánk egy rövid életrajzot? — Budapesten születtem 1966-ban. Jelenleg az ELTE jogi karán harmadéves hall­gatóként folytatom tanulmá­nyaimat. Részt vettem a FIDESZ megalapításában, s azóta a szövetségben vá-. lasztmányi tagként tevékeny­kedem. Nős vagyok, s egy tíznapos kisfiú boldog édes­apja. 0 Mit szólnak az egyete­men a FIDESZ működésé­hez? — Amikor megalakultunk, s gyakorivá váltak a házku­tatások, a fenyegetések, az egyetem dékánja elment a budapesti főügyész helyette­séhez, s kérdőre vonta, mi­lyen jogszabály alapján akarnak ellenünk büntető- eljárást indítani. Az egye­düli hátrány talán az, hogy az oktatók a vizsgákon jó­val többet várnak tőlem. 0 Párnapos szakáll, hosz- szú haj, fülbevaló. Mennyire előny vagy hátrány ez a külső politizálásban? — Ilyen volt a külsőm már a politizálás előtt is. Szeretnénk bebizonyítani, hogy a küldötteink hasonló külsővel is jól fogják majd képviselni a választókat, hiszen a belbecs számít. 0 Egy héten keresztül szinte az egész ország csak önnel és társával foglalko­zott. Szabadulásuk érdeké­ben szerveztek demonstrá­ciót, éhségsztrájkot. Nemze­ti hősnek érzi magát? — Nem. Amikor hazaér­keztünk, elvittek bennünket a rádióba és a televízióba, s élőadásban nyilatkozhat­tunk. Ott is elmondtam, hogy nem vagyok nemzeti hős, nem hajtottam végre semmi hősieset, egyszerűen csak kellemetlen dolog tör­tént velem. Ilyen kevés megpróbáltatás után még senki nem érezheti magát hősnek. Az elmúlt tÍ£ év­ben sokan jóval többet szenvedtek az emberek eb­ben az országban, mégsem nemzeti hősök. 0 A pozsonyi Pravda „fi­atal bikaborjaknak” titu­lálta a FIDESZ aktivistáit. Hízelgő ez a jelző, vagy le­kicsinylő? — Vállalható ez a jelző, jó propaganda lehetőséget kí­nálta fel. Magát a jelenté­sét azonban elutasítom. Azt akarták ezzel kifejezni, hogy a FIDESZ a demokrá­ciától távol álló hőbörgő szervezet, amely antikom- muniista. Szövetségünknek sok hibája lehet, de műkö­dése demokratikus. Szeret­ném tisztázni az antikom- munista szó jelentését is. Igen, én antikommunista vagyok a szó európai értel­mében. Nyugaton, ha valaki tagja egy politikai szerve­zetnek, természetes, hogy a többi párttal szemben áll, lehet antiszolciáldemokrata, antikereszténydemokrata, antikommunista. 0 Elterjedt a hír, hogy a közeljövőben Kolozsvárott és Bukarestben is tüntet a FIDESZ a nemzetiségi jogok 'érvényesítése mellett. Va­lóban így van? — Ennek a hírnek semmi alapja nincs. Az nem poli­tikai megoldás, hogy végig­járjuk Kelet-Európa dikta­túráit, ez öncélú akció len­ne. Mi komolyan foglalko­zunk az erdélyi magyarság, ügyével. Segítjük a menekül­teket, s Erdélybe is jutta­tunk ki könyvet, élelmi­szert, gyógyszert. 0 A szövetség azt hangoz­tatja, hogy a jelenlegi válság legyőzésének útja: nyugati típusú polgári de­mokrácia és piacgazdaság kell. Mi a biztosíték arra, hogy ez az egyedüli megol­dás? — Nem tartjuk kizáróla­gosnak ezt a megoldást. A kongresszuson a záróbeszé­demben elmondtam a sza- ikácsibasonlatot. Negyven éven keresztül egy szakács volt az országban, s ehe­tetlen ételt főzött. Most vannak szakácsjelöltek, ezek közül az egyik a FIDESZ. Az elfogadott prog­ramunk szerint úgy látjuk, má is tudunk ehető, ízletes ételt készíteni. Mi a többsza- kácsrendszer hívei vagyunk, szeretnék leszámolni az „eszi, nem eszi, nem kap mást” elvvel. 0 Ezzel a radikális programmal mennyire tud híveket szerezni, tömegbá­zist kialakítani a Fiatal De­mokraták Szövetsége? — Reméljük, hogy prog­ramunk reális, s ezért ra­dikális. Életünk minden szférája válságban van, épp ezért mélyreható és radiká­lis változtatás kell. S hogy kiktől remélünk támoga­tást? A fiataloktól, a min­den szempontból vállalkozó rétegektől, s az önhibájukon kívül a társadalom pere­mére sodródott emberektől. M. Magyar László Mielőtt a megyében a dohányt letörték volna, mindazok a tervek füstbe mentek, amelyeket közel húszezer szabolcsi kister­melő elképzelt. Az évek óta jól jövedelmező do­hány idén egyre másra a veszteségeket halmozta. A júliusi levéltetű-invázió és vírusfertőzés jelentős pusztítást vitt véghez a dohányültetvényekben. Egyes helyeken a teljes termés odalett, máshol a 30—40 százaléka. A remélt 12,5 ezer tonna helyett a dohánybeváltókba csak 9800 tonnát vittek be, az árbevétel-kiesés megközelíti a 200 milliót; Kedveszegett termelők — A termelők kedvét el­vette az idei vírusfertőzés — kesereg Kocsi István, a kék­esei Üj Élet Termelőszövetke­zet elnöke. — Többen mon­dogatják, jövőre nem vállal­nak újabb kockázatot, inkább mást termesztenek. Bár no­vember végéig kell eldönteni, ki mennyi területet vállal, de az idén 150 hektáron ter­mesztett dohány előrelátha­tólag jövőre harminc hektár­ral csökkeni fog. Kékesén száztíz dohányter­melőnek ad palántát a téesz és végzi a permetezést, a gé­pi munkákat. Nyár elején át­lagos termés ígérkezett, 15— 17 mázsát reméltek hektáron­ként. A vírus éppen az érté­kesebb derékleveleket támad­ta meg. Megbámulták, leszá­radtak, mintha a nap leéget­te volna őket. Egy-egy család körülbelül 70 ezer forintot bukott a dohányüzleten. A biztosító semmit nem térit, így csak reménykedhetnek a szakminisztérium támogatá­sában. A görögszállási portán Bis- tyei Andrásné bosszúsan mu­tatja a szárítóban összegyűj­tött dohányleveleket. Hosz- szas keresgélés után egyet előhúz, talán ezt átvették vol­na, mondja, de a többit az udvaron fogjuk elégetni. Az összezsugorodott, megbámult leveleket nem is érdemes szárítani, a két fiával három holdon termesztettek do­hányt, a palántákat is ők ne­velték — hiába. — Ügy nézett ki a dohány­föld, mintha legyomirtózták volna. A férjem alig száz ki­lót tudott bevinni a beválté­ba. Tiszta ráfizetés volt ez az év. A negyven ezer forint bérleti és használati költség következő évre való átüteme­zését kértük a kálmánházi termelőszövetkezettől. Tavaly több mint kétszázezer forint volt a hasznunk, két éve en­nél is jóval több. Azt tervez­tük, hogy az idei nyereségből a nyáron leszerelt fiúnknak vásárolunk telket, de aligha­nem a megspórolt pénzünk­höz is hozzá kell nyúlni, hogy fedezzük a veszteségeket. Kártérítés, de mikor? A szakemberek szerint bár­milyen védekezési móddal csökkenteni lehetett volna a kár mértékét, megelőzni nem. A magok és palánták a ko­rábbi évekhez hasonlóak vol­tak, így a termelők nem vét­kesek a többmilliós kár ke­letkezésében. Hogy jövőre ne ismétlődjön meg ugyanez, el- lenállóbb fajtákat ültetnének a kistermelők és hatéko­nyabb segítséget várnak a védekezésben. A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Vállalatnál a vírus- fertőzés miatt 300 tonnás az exportkiesés, amelynek érté­ke közel egymillió dollár. Ez­zel a technológiai megújítás is veszélybe került. A válla­lat vezetői levélben fordultak a mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhez, hogy s tárca vizsgálja meg: van-e lehetőség kártérítésre. Ugyan­csak levélben fordult a Me­zőgazdasági Szövetkezetek Szabolcs-Szatmár megyei Te­rületi Szövetsége a MÉM-hez, hogy a dohányipar idei nye­reségéből, illetve állami költ­ségvetésből fedezzék a kár egy részét. A Vállalkozók Or szágos Szövetségének helyi szervezete szintén próbál se­gíteni a kistermelőkön. Ha nem kártalanítják, legalább részben a dohánytermelőket, a VOSZ kezdeményezi a kor­mánynál a dohánymonopóli­um megszüntetését és az ex­port-import jog magánkézbe adását. Döntés november végén A MÉM mezőgazdasági fő­osztálya megvizsgálta a do­hányvírus okait és megálla­pította, hogy a termelőket nem terheli felelősség. Az el­készített tanulmány a nö­vényegészségügyi főosztály­hoz került, amely a kárren­dezés lehetőségeit kutatja. Koleszár Istvántól, a főosz­tály munkatársától azt az in­formációt kaptuk, hogy a készpénzfizetésre minimális az esély. Egyelőre keresik azt a forrást, amelyből kártérite- nék az érintetteket. Várható­an november végén születik erről döntés, amelyre lapunk­ban visszatérünk. (máthé—szilágyi) A fiú 4 fiú a kórház oldal­só kapujánál szállt fel. Lassú, gépies mozdulattal húzta fel ma­gát az autóbusz lépcsőjén. Első pillantásra semmi különös: kamasz-nyeglé­nek látszott. Miközben üveges szemmel bámul maga elé, valamit áttett egyik kezéből a másikba, egy darabig tartogatta. Felfújt nylonzacskó, csücs­kében átlátszó, nyúlós va­lami. Álmatagon, reszkető kéz­zel, éppencsak ujjbeggyel érintette a fogantyút. Köz­ben a zacskóból kiszökött a levegő, oda sem pillant­va, zsebre gyűrte. Ko­szos, szőke haja alól csak egy-egy pillanatra villant elő réveteg tekintete. Nem e világon járt. Minden moccanása lassított fel­vétel. Rogyadozó térddel, suta léptekkel hol idébb, hol odébb állt. Sápadt, keskeny arca még akkor sem rezdült, mikor ref- lexszerűen órájára pil­lantott — nemigen jelen­tett most neki semmit sem az idő. Látszólag azon igyekezett, ne legyen fel­tűnő. De az utasok félre­húzódtak. Ahová teste ért, oda nem nyúltak, maguk­hoz vonták gyermekeiket, néhányan összesúgtak. Aki nem látta az árulkodó zsacskószegletet, fejét csó­válta, fintorgott. Szokat­lan csend volt a buszon. Mindenki őt figyelte. Egyszercsak a fiú bódul­tán, látszólag minden ér­telem nélkül nekilódult a csuklós végének. Ide-oda imbolygóit, lökte a kanyar a sebességváltás. Hiába kapkodott egy szilárd pont után. A busz végénél meg­torpant — nincs tovább —, kábultan indul hát elő­re, majd újra kezdte út­ját. Néha egy-egy ember­hez közelebb került, arcá­ba meredt, mintha mon­dani, kérdezni akarna va­lamit. A busz tele támasz­szál, fogódzók itt is, ott is, de egyetlen kapaszkodót sem talált. A negyedik megállónál leszálltam. Hátranézve még láttam, hogy a távo­lodó jármű utasai oldalra húzódtak, folyosót hagy­tak neki. Ennyit tehettek. Az autóbusz pedig ment tovább megszokott vona­lán. Hányszor tehette meg a fiú a folyosót! A végál­lomásnál le kell szállnia. Mi lesz utána? (szőke) BANÁNPIAC A banánpiac újrafelosztá­sáért tárgyalt a napokban Nemes István, a Nyíregyházi Zöldért Vállalat borbányai raktárházának vezetője. A Délkerrel folytatott egyezke­dés után abban állapodtak meg, hogy a vállalat tél elején hasonló ellátást nyújt banánból a megyének mint tavaly. Viszont az elmúlt évinél lényegesen több na­rancs és mandarin érkezik a megyébe. Előbbiből 750, utóbbiból 250 tonna várható, amelyből az első szállítmányt november elején osztják szét a boltokban. A nicaraguai banánt már teljes egészében eladták. így a külkereskedel­mi cégek más termelő orszá­gokkal tárgyalnak a déli­gyümölcs importjáról, amely­ből reméljük az eddiginél több jut a megyébe. Agymosás A Himnusz alatt a köny- nyeit törölgette Sinkovits Imre, pár kilométerrel ar­rébb egy másik szervezet ünnepségén a hetven felé közeledő férfi, akit meg­hurcoltak. A köztársaság ki­kiáltását, az október 23-i forradalmat nem egyfor­mán éltük meg, de hétfőn egyformán reagáltunk az eseményekre. Kicsi és nagy érezhette, történelmi nap­pal ajándékozott meg ben­nünket a sors. Soha nem éreztük ilyen szívbemarko- lóan, hogy a Himnusz. a Szózat a magyar nép ziva­taros századaiban született,- de a mának is szól és ne­künk üzen. Mi, túl a harmincon és innen a negyvenen, jobbá­ra a történelemkönyvek lapjairól tudtuk meg, mi történt. Szüléinktől ugyan gyökeresen mást hallottunk, de hittük, az iskolában nem hazudhatnak. Ha Pithago- rász tétele, vagy az egyip­tomi fáraók élete, a kémiai kísérletek igazak voltak, már miért ne hittük volna el, hogy 1956-ban minden úgy történt, mint ahogy a tankönyv írta?! S most fájdalmasan kell látnunk, hogy becsaptak bennünket. Üjra kell tanul­nunk a fogalmakat, ismét elhihetjük szüléinknek, hogy amit ők láttak és érez­tek, az volt az igazi. Agy­mosásnak kell alávetni ma­gunkat, hogy végre tisztán lássuk, mit tett a magyar nép 1945-től kezdődően. Fontos az agymosás azért is. mert a gyermekből fel­nőtté serdülő emberpalánta rettenetesen hiszékeny. Szüleinek. környezetének, iskolájának, barátainak hisz, még ha nem is vallja be önmagának ezt. Ösztö­nösen, kritikátlanul befo­gadja az eszméket és saját világképét eszerint formál­ja. Hogy nem légből 'ka­pott a megállapítás, jól pél­dázza ezt az orosz hegemó­nia. A nyelvtanítás — bár­milyen fokon — közvetítet­te azt a szellemiséget, amit a tankönyvíróknak, politi­kai sugallattól vezérelve, el kellett hitetni velünk. Annyira sikerült egybe­mosni a különbségeket a szocialista tábor népei közt, hogy alig-alig gondolkod­tunk jó ideig azon. hogy magyarnak, csehnek. len­gyelnek, vagy bolgárnak születtünk... Hétfőn az iskolákban rendhagyó történelemórát hirdettek a déli harangszó idejére. Bizonyára sok gye­rek nem értette —. hogy is érthette volna?! — miért könnyeznek a felnőttek, miért áll néma csendben több száz ezres tömeg, ami­kor kikiáltják a Magyar Köztársaságot. De ezek a gyerekek esz­mélnek és már — hinni sze­retnénk — igazabb törté­nelmet tanulhatnak. Ók ta­lán nem szenvednek attól a meghasonlástól. hogy a ta­nároknak, vagy a szülők­nek higyjenek. Hihetetlen felelősséget veszünk a nya­kunkba, mindannyian, akik az írott szó erejével mutat­juk fel a mégtörtént ese­ményeket a felnövekvő nemzedéknek. Nekünk, ma­gunkban kell egy önvizsgá­lat után világosan állás­pontra jutnunk, hogy ne kinyilatkoztatásokat, ha­nem valóságos eseményeket tanítsunk. Természetesen az ember vívódásai, a politi­kát irányító, ám a törvé­nyeket hozó személyiségek töprengései is kapjanak hangot. Ránk figyel a világ. Jó tudni, hogy magyarok va­gyunk. Időben távolodunk, de lélekben még soha nem voltunk olyan közel Köl- cseyhez, Vörösmartyhoz, Kossuthhoz, Petőfihez, mint manapság. Mintha év­századok történelmét ma folytatnánk, tisztuló tudat­tal és megtisztult lélekkel. Higyjük és tegyünk érte, hogy gyermekeinknek, uno­káinknak ne kelljen ha­sonló agymosást végezni hétköznapi nyugalmukért. Tóth Kornélia J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents