Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-24 / 252. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. október 24. Ünnepség a Parlament előtt (Folytatás az 1. oldalról) dományban, a kultúrában és az emberi jogok érvényesíté­sében. Tisztelt ünneplő közönség, honfitársaim! A hazához és a haladás­hoz, a nemzeti összefogáshoz és a demokráciához, a hu­manizmushoz fűződő gondo­latok és törekvések jegyé­ben mindenkit következetes cselekvésre, kitartó munkára hívpk fel az ország jobb jö­vője érdekében. Csak közös erővel emelhetjük ki az országot a mélyre süllye­désből, és teremthetjük meg a szabadság, a demokrácia és a jólét anyagi, szellemi fel­tételeit. Megérdemelné már a nép, hogy végre „jókedv és bőség” legyen a Duna-Ti- sza táján. Legyen hosszú éle­tű az új Magyar Köztársa­ság és boldogabb elődeinél. Végül pedig és legfőkép­pen azt kívánom a jeles napon is: legyen béke a földön, és legyen békesség az emberek között! — mond­ta befejezésül. Szűrös Mátyás beszédét élénk megnyilvánulások kí­sérték, a jelenlévők többször is tapssal, éljenzéssel fejezték ki egyetértésüket az elhang­zottakkal. Néhány perccel múlt negyed egy, amikor Szű­rös Mátyás befejezte ünnepi beszédét, majd felhangzott a Himnusz, amelyet sokan éne­keltek a téren egybegyűltek közül is. Az ünnepség végén Szű­rös Mátyás Kárpáti. Ferenc vezérezredes, honvédelmi mi­niszter kíséretében ellépett a felsorakozott díszegység előtt, köszöntve a katonákat. A ma­gyar meghívott vendégek üd­vözlése után Szűrös Mátyás köszöntötte a diplomáciai tes­tület misszióvezetőit. A Ma­gyar Köztársaság kikiáltásá­nak ünnepsége a díszegység díszmenetével zárult. Méltóságteljes, emlékezd ünnepségek a fővárosban Első ízben emlékeztek meg legálisan a fővárosban és az országban az 1956-os népfel­kelésről. Az Október 23-a Bizottság szervezte hétfői bu­dapesti rendezvények a har­minchárom évvel ezelőtti helyszíneken zajlottak, majd az ott összegyűltek este 6 órára a Parlament elé vonul­tak. A budapesti megemlékezés első színhelyén, a Corvin közben több ezren gyűltek össze. A Killián-laktanyánál már több mint tízezren voltait je­len. amikor Malétár Pál öz­vegye. Gyenes Judit felavat­ta az épület falán elhelye­zett emléktáblát. Ezt követően a tömeg a Magyar Rádió épülete elé vonult, ahol az intézmény és a józsefvárosi ellenzéki ke­rékasztal közös emléktáblá­ját avatták fel. Raj Tamás, a józsefvárosi ellenzéki kerék­asztal nevében azt hangsú­lyozta, hogy 1989. soha nem lett volna 1956. nélkül. Mintegy másfél-kétezer ünneplő gyülekezett a Mű­szaki Egyetem központi épü­lete előtt, ahol 1956 októbe­rében az emlékezetes 16 pont követeléseit fogalmazták meg az egyetemisták. Ezt követően az ünneplő tömeg az ugyancsak 1956 napjait idéző, középen kivá­gott, illetve a Kossuth cí­merrel díszített zászlókkal és transzparensekkel a Bem térre vonult. A Hősök terén délután fél négykor kezdődött meg az Október 23-a Bizottság ko- szorúzási ünnepsége. Antoniéwicz Roland a nyilas röplap készítője Bebizonyosodott, hogy pro­vokáció terméke volt a köz­véleményt napok óta foglal­koztató nyilas röplap. Dr. Pajcsics József alezredes, az ORFK vizsgálati osztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának hétfőn dél­előtt elmondta, hogy az Ál­lambiztonsági Szolgálat nyo­mozásának eredményeként megállapítást nyert, hogy Antoniewicz Roland áll a röplap készítésének hátteré­ben. Antoniewicz Roland, aki a Kádár János Társaság Ide­iglenes Központi Bizottságá­nak első titkára elismerte, az úgynevezett „Magyar Nyi­laskeresztes Párt Intéző Bi­zottsága nevében” október 2- án röpiratot készített. Ezt el­jutatta a tömegkommuniká­ciós szerveknek és különböző társadalmi szervezeteknek. Mint ismeretes, a röplapon ismert ellenzéki szervezetek telefonszámait jelölte meg, mint olyanokat, ahol jelent­kezni lehet az úgynevezett nyilaskeresztes pártba. A cselekmény elkövetését azzal indokolta, hogy Orbán Vik­tornak, a Fidesz egyik veze­tőjének Zalaegerszegen el­mondott beszéde, melyben hangsúlyozta, hogy a kommu­nistákat agyagba kell döngöl­ni, mély ellenérzést váltott ki belőle. Mintegy erre vála­szolva, fel kívánta hívni - a közvélemény figyelmét az el­lenzék szélsőséges megnyil­vánulásaira. Cselekményét egyedül, minden csoportos háttér nélkül követte el. GRILL VIRSLI MAYA HŰSKENYÉR SZENDVICS KOLBÁSZ LYONI HGSKOLBASZ KAPHATÓ minden szerdán az ÁFÉSZ 142. ABC-ben (Szamuely lakótelep) 64. ABC-ben (Búza tér) ÉKV. 35. ABC-ben (Lenin tér 10.) 23. ABC-ben (Stadion út) ZÖLDÉRT 77. ABC-ben (Örökösíöld) 71. ABC-ben (Zrínyi I. u. 8—10.) 44. ABC-ben (Kossuth u.) KELET Áruház ABC-osztály (Rákóczi u.) CSEMEGE 133. ABC (Kossuth tér) (3105) McgtBiléMzéitk nwfpyénhben (Folytatás az 1. oldalról) A Független Kisgazda- párt megyei képviselői fel­háborodásukat fejezték ki szerkesztőségünkben amiatt, hogy a nyíregyházi emlékün­nepségen nem tették lehető­vé, hogy szónokuk megemlé­kezzen az 1956-os forradalom évfordulójáról. Kellemes napsütés fogad­ta tegnap délután Tiszavas- váriban a megemlékezés résztvevőit. A városi (tanács elnökének felhívására a tö­megszervezetek és a politikai szervezetek az I. világhábo­rús emlékműnél idézték fel történelmünk tragikus nap­jait. A Himnusz után Ve­res Péter: Ha nem le­hettél szálfa című verse hangzott el, majd Sulyok József tanácselnök mondott . beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szabadság és a de­mokrácia nagyon töré­keny, ha nem vigyázunk rá, egyes csoportok újra kisa-. játíthatják a hatalmat. Napjainkban a politikai életre jellemző a túllicitálás, a túlkiabálás, épp ezért nagy felelősség hárul mindazokra, akik a politikát irányítják. Beszédében megemlékezett az oktalan vérengzésről, a barriikád mindkét oldalán elesett áldozatokról. Meg­emlékezését végül annak a gondolatnak a jegyében fe­jezte be, hogy reméli, ma­gyar magyar ellen soha nem fog fegyvert. Ezt követően a város pártjainak, intézmé­nyeinek, vállalatainak képvi­selői elhelyezték az emlék­művön a kegyelet virágait. A Szózat hangjaival vé­get érő ünnepség után köz­vetlenül ugyanebben a parkban kezdődött az MDF és a VÉKA rendezvénye. Itt dr. Alföldi Zoltán, az MDF helyi elnöke elevenítette fel a 33 évvel ezelőtt tör­tént eseményeket. Az egyko­ri helyi munkástanács elnö­keként aktív részese volt történelmünk e fejezetének. Érzelmekkel teli beszédében hangoztatta, hogy a forra­dalmat leverők nem titkol­hatták el az igazságot. Az igazságot nem lehetett le­győzni, előjött a föld alatti kazamatákból, a börtönök mélyéből. Emlékezett az ötvenes évek brutalitására, cinizmusára, az ÁVH kegyet­lenkedéseire, a magyar fa­lura, a parasztság elleni tá­madásokra. Emlékezett mindazokra, akik elmene­kültek az ezer sebből vérző országból, pedig nagy szük­ség lenne rájuk. S felidézte társainak is az emlékét, akik már nem ünnepelhetnek ve­le együtt. A Városi Érdekvédő Kö­zösségi Akciókor nevében Makkai László emlékezett a múltra, majd felavatták az Ádám Lajos népi fafaragó által készített kopjafát. A résztvevők közösen eléne­kelték a Szózatot, majd a kopjafa talapzatán elhelyez­A Magyar Köztársaság kikiáltása alkalmából a Nyíregyhá­zán működő egyházak, politikai pártok és szervezetek, va­lamint a városi tanács képviselői közös koszorút helyeztek el a Kossuth-szobor talapzatán. tók a megemlékezés gyertyá­it és virágait. Két emléktáblát helyeztek el Mátészalkán, a művelődé­si központ épületén. Az egyik leleplezésénél dr. Var­ga Károly címzetes főiskolai docens mondott emlékbeszé­det, az MSZP nevében. A tisztelgő tömeg előtt hangsú­lyozta, hogy a megbékélésre szükség van, de nem úgy, hogy bizonyos hatalomból ki­szorulók ekképp próbálják megmenteni kis „szemét­dombjaikat”. A béke önma­gában nem elég, az elszen­vedett sérelmeket is orvo­solni kell. Kapja meg a kár­pótlást a kifosztott paraszt­ság, legyen európai színvo­nalon élő munkásosztályunk és legyen a nemzet vezetésé­re alkalmas ragyogó értelmi­ségünk. Ne hallgassunk töb­bé olyan nép vezér eket, akik még magyarul sem tudnak becsületesen! Az MSZP megemlékezése után az MDF mátészalkai szervezete rendezett nagy­gyűlést, melyen dr. Takács Péter kandidátus, főiskolai tanár tartott előadást a me­gyénkben 1956 október vé­gén, november elején lezaj­lott eseményekről, azok hát­teréről. Az ünnepi műsor után az MDF nevében elhe­lyezett emléktáblát Czibula József né . általános iskolai igazgató avatta fel. Kisvárda egykori Flórián terén, a művelődési központ előtt csaknem négyszázan gyűltek össze tegnap délután — ki gyertyával, ki fáklyá­val, virággal kezében, hogy tisztelegjen 1956 mártírjai­nak emléke előtt. Az ünnep­séget a Magyar Demokrata Fórum, a Hazafias Népfront és a városi tanács közösen szervezte. A megemlékezés szónoka Kriveczki Béla, főiskolai ta­nár volt. Vajon ünnepelünk, gyászolunk, vagy megemlé­kezünk október 23-án? — kérdezte. Majd így folytatta: „A három magatartást ok­tóber 23-án nem lehet elvá­lasztani; ünnepi lelkülettel gyűltünk össze, hogy emlé­kezzünk, emlékeztessünk és gyászoljuk meg azokat, tisz­telegjünk azok emléke előtt, akik legdrágább kincsüket, életüket áldozták egy cél, egy eszme győzelméért.” Ez az eszme az öntudatra ébredt magyarság szabadsága, a cél pedig a becsületesen élő, független hazában dol­gozó emberek Magyarorszá­gának megteremtése.” Emlékeztetett arra, hogy a hely, ahol az ünnepséget rendezték, a város piactere volt egykor, mellette a hazai gótika egyik legkoraibb temploma a Szent László ál­tal alapított római katolikus templom, s mellette megfér a református. nem sokkal odébb a zsidó, és a görög ka­tolikus templom. Mert valamikor megfértek egymás mellett lelki és fizi­kai közelségben az emberek, s ilyen közelségben kell most már lenniük egymásnak a magyaroknak, bármilyen vallásúak, nézetűek is. „Emlékezzünk, ne felejt­sünk el semmit — figyelmez­tetett a szónok —, de ez ne a bosszúállás emlékezése le- .gyen. Nem szabad megenged­ni, hogy a legjobb erőket szétforgácsolja a politikai taktikázás. Kötelességünk fel­építeni a jövőt, a tiszta, új, becsületes, demokratikus, szabad Magyarországot.” — fejezte be gondolatait. Ezután Szilágyi László lá­nya leplezte le azt a kopja­fát. amelyet 1956 mártírjai emlékének állított az MDF, a város lakossága. Alkotója az Erdélyből menekült Nagy Sándor, nyírtéti református lelkész. Koszorúzás * Sártól úti vett ÁVH-épület falánál. Kisvárdán kopjafát állítottak. Az MSZMP Ideiglenes Szervező juttatta el szerkesztőségünkhöz. Bizottsága az alábbi felhívást Felhívás az MSZMP tagjaihoz! Az MSZMP tagságának eddigi helyi kezdeményezései, Így a cse­peli és diósgyőri felhívás, vala­mint a budapesti MSZ1VJP nagy­aktíva és más kezdeményezések folytatásaképen fordulunk elv­társainkhoz. A pártkongresszuson történ­tek döntő választás elé állítanak valamenyiünket. Vagy gyökere­sen megújítjuk, megvédjük pár­tunkat, az MSZMP-t, amely a munkások, a mezőgazdasági dol­gozók és az értelmiségiek követ­kezetesen baloldali pártja kíván lenni, azoknak a pártja, akikről a kongresszus a legkevesebbet szólt, akiknek érdekeit nem vál­lalt® egyértelműen, és akikhez a mai súlyos válság körülményei közepette semmi konkrét mon­danivalója sem volt. Vagy — má­sik lehetőségként — a csatlako­zás az MSZP-hez, amelynek ve­zetése gyakorlatilag szociálde­mokrata és polgári liberális esz­mék keveréke mellett kötelezte el magát, ezzel elszakadt a párt­tagságtól. A döntés az ÖNÖK kezében van, s az önök állásfoglalásától függ, hogy lesz-e Magyarorszá­gon olyan modem, a tagság aka­ratán épülő baloldali tömegpárt, amely többpárti parlamentáris intézményrendszerben biztosí­tani tudja a dolgozók érdekeinek következetes politikai képvise­letét. Különféle baloldali erők konst­ruktiv együttműködésére ala­pozva megalakítottuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideig­lenes Szervező Bizottságát, amelynek fő feladata pártunk talpraállltása. Milyen MSZMP-t akarunk? Olyat, amely — a tagság akaratára épülő bal­oldali mozgalmi tömegpártként működik tovább; — megőrzi mindazon értékeket, amelyeket a magyar munkás- mozgalom, a szociáldemokrata, az agrár-szocialista és földmun­kásmozgalom, a kommunista pártok létrehoztak; — megtagadja az elmúlt negyven év bűneit, elhatárolódik a hi­báktól és kész arra, hogy ezek megismétlődését minden esz­közzel megakadályozza, de nem ért egyet azzal, hogy ezt az időszakot egyoldalúan, a való­ságos történelmi folyamatokat elferdítve, zsákutcának tekint­se; — létbiztonságot, társadalmi esélyegyenlőséget akar, s a gaz­dasági Válságon nem a tömegek rovására kíván túljutni, hanem elsősorban a technikai kultúránk széles körű fejlesztésével akar­ja az előrehaladás feltételeit ki­alakítani ; — vállalja és támogatja az el­múlt év helyes döntéseit az em­beri jogok csorbíthatatlanságá- ról, a lelkiismereti szabadságról, a többpártrendszerű jogállami­ságról, a demokratikus törvény­kezésről ; — úgy védi nemzeti függetlensé­günket és értékeinket, szuvere­nitásunkat, hogy ne szolgáltat­hassa ki senki semmilyen külső erőnek. Hiszünk abban, hogy ma ha­zánknak nyugodt, megfontolt döntésekre, és határozott cselek­vésre, nemzeti összefogásra van szüksége, ami biztosítja az or­szág működőképességét, kizár­ja mind a polgári típusú, mind a sztálinista restaurációt, és meg­akadályozza a társadalmi feszült­ségek anarchiába torkollását. Pártunk azon tagjaihoz szó­lunk, akik nem tehetők felelős­sé az elmúlt évtizedek rossz dön­téseiért és politikai hibáiért, de akik jóhiszeműen, és minden sze­mélyes előny nélkül tették a kö­telességüket a munkában, a párt­ban, az élet más területein egy­aránt. Az újjászületett párt az önök tagsági viszonyának jog­folytonossága alapján működik tovább. Meggyőződésünk, hogy tagságunkat megőrizve és sora­inkat bővítve nem egyszerűen ön­magukról; mégcsak nem is az MSZMP sorsáról, hanem fontos nemzeti kérdésekről döntenek. Kérjük pártunk tagjait, hogy őrizzék meg a pártszervezeteket, folytassák tevékenységüket, vá­lasszák újjá a vezető testülete­ket, s erről levélben értesítse­nek bennünket a következő el­men: Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Szervező Bizottsága Budapest, V., Széchenyi rkp. 19. 1054. Budapest, 1989. okt. 19. AZ MSZMP IDEIGLENES SZERVEZŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Beke József, vegyipari szak­munkás, Pécs, Blahó István, gyárigazgató, Fü­zesabony, Csizmazia Pál, létesítményi fő­mérnök, Budapest, Grls István, nevelő tanár, Gö­döllő, Morva József, műszerész, Bu­dapest, Nyirő Sándor, géplakatos, Le­nin Kohászati Művek, Pál Géza, tsz-elnök, Vasvár, Szabó Károly, ny. nagykövet, Budapest, Szullcs Imre, tsz-elnök, Búj, Szűcs Ervin, tanszékvezető egyetemi tanár, Budapest, Tóth Lajos, ny. vezérőrnagy, Budapest, Udvarhelyi László, vezérlg.-h., Budapest, Vargáné dr. Zoltán Edit, jo­gász, Budapest, Virágh Ferenc, újságíró, Bu­dapest.

Next

/
Thumbnails
Contents