Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-23 / 251. szám

1956. október huszonharmadikán megmozdult az ország. Meg­rázta magát és lábra állt. Az ifjúság kezdte, mint történel­münkben mindig. Nem lehetett úgy élni tovább, ami­lyen életet a nemzetre kényszerítettek. Marx mondotta, hogy forradalmat azok robbanta­nak ki, akiknek már nincs vesztenivalójuk. Túlzás nél­kül mondható, hogy akkor az egész nemzet létéről volt szó. Talán belehaltunk volna, ha minden úgy megy tovább, ahogyan ment. Más kérdés, hogy minden cselekvés ellencselekvés­be ütközik. Ez a fizika törvénye. Ha valamely edény­ben a víz forrni kezd, leghelyesebb levenni a tűzről — vagyis: megszüntetni a forrás okát — és akkor a víz természetes állapota helyreáll. De közben a forrás so­rán kipusztultak a kórokozók. A víz ismét egészséges. Viszont ha oktalan kezek leszorítják a fazékfedőt, a forrásban lévő víz akár robbanást is okozhat. Így pró­bálták oktalan kezek a fedőt rászorítani. Ebből erő-, szak támadt. Erőszak erőszakot szült. A párórás sza­badság zászlói bevéreződtek. Nem először történel­münkben. Érdemes elmélkedni FORRADALOM szavunkon. Nagy kifejező erejű, régi magyar igéből képzett fő­név. Forrni, buzogni — nemcsak forrásvíz létét jelenti ez az ige, hanem megtisztuló forrást is. A must is forr, amíg bor lesz belőle. A forradalom tehát egy jó ügy felé haladáfs folyamatát jelzi, történelmi pillanattá sű­rítve. A forradalmakat áltálában — nem mindig — le­verik ugyan, de a történelem folyamán mindig, kivé­tel nélkül, mégis eredményt hozhat, mert soha, semmi­féle forradalom leverése után nem állt visza az a hely­zet, mint a forradalom előtt. Így történt ez nálunk is: bármiféle büntetőintézke­dések születtek is légyen, az ország élete megváltozott. Ily módon tehát a forradalomnak értelme volt. Viták folytak és folynak az október huszonharmadi- ki események szabatos meghatározásáról. Felkelés? Lá­zadás? Ellenforradalom? Hát, ha az uralkodó viszonyok ELLEN, akkor ám legyen. Viszont mégis évtizedek óta berzenkedünk az ELLEN kifejezés miatt és joggal. Mert ez a megmozdulás, ez a népfelkelés nem csupán valami ELLEN, hanem valamiÉRT történt. A hazáért, a nemzetért, szabad, emberi életért. Értünk mindany- nyiunkért. A jövőért, ami a mi mánk. Mi ma, 1956. október huszonharmadikának jövendője vagyunk. És mi lesz a mi jövendőnk? Ez a mi nagy felelősségünk 1989. őszén. Történettudósok dolga, hogy szabatosan meghatá­rozzák és előadják: mi történt, hogyan történt. Mitől véreződtek be a zászlók. Ahol szakad a gát, ott a leg­tisztább víz is hord sok szennyet. Ámde a tuhománytól függetlenül, a dolgokat KI KELLETT VOLNA BESZÉL­NI MAGUNKBÓL. Az elmúlt néhány évtized legártal­masabb vétkeinek egyike, hogy ötvenhatról nem lehe­tett nyíltan beszélni. Vagy hallgatni kellett róla, isko­lában és munkahelyen, vagy egy utólag szerkesztett, részleteiben talán igaz, de összvalóságában félrevezető, hamis történetet kellett tudomásul venni. A nemzet azonban emlékezett, és tudta, mi az igazság. Nagy ta­nulság, hogy nem szabad egy súlyos traumát, bárkinek lett légyen is igaza, elfojtani, kibeszéletlenül hagyni. Nem hiábavaló a keresztény egyház nagy lélekkönyítő tanulmánya a gyónás és az ezt követő bűnbánat. Meg a lelkiösmerqt vizsgálata. Elfogadom, hogy aki bármely oldalról halottját siratja, az az ő halottja és joga van elsiratni, akár a rádiónál elesett katona, akár egy elté­vedt lövedék által halálra sebzett járókelő, akár a Kossuth téri mészárlás áldozata. De a lelkünk egész­sége érdekében mindezt ki kell (kellett volna) beszélni. A történelem egyetlen eseményét sem lehet azzal elfoj­tani, ha a nyőnyeg alá söpörjük. Viszont, ha a dolgokat kibeszéltük, MEGBESZÉLTÜK, megismertük, ha a gyerekek értelmesen megtanulhat­ják az iskolában, mi történt és miért történt — akkor a lelkünket rendbe tettük. De ennél tovább kell lépni. Ha a dolog feltárása semmi másra nem vezetne, mint újabb bosszúra, haragra, gyűlölködésre: akkor a nem­zet nem jut előbbre egy tapodtat sem. Tisztán kell látnunk, ámde nemcsak a múltat: a jö­vőt is! Ez a mi nagy felelősségünk ma, 1989. őszén. Milyen érdekes, hogy a magyar nemzet nagy esemé­nyeit évszámokkal jelöli és az évszám puszta kimon­dása egyszersmind állásfoglalás. Figyeljük csak: ha azt mondom: „negyvennyolc” — mindenki 1848-ra gondol. „Nem enged a negyvennyolcból” — ilyen közmondás született annak jelzéséül, hogy valaki szilárdan hű az elveihez. Ilyen szó a tizenkilenc is. „Tizenkilences”: a tanácsköztársaság híve. Sem 1945 előtt, de még utána sem jelentett jót ez annak, akire rámondták. És most itt van a mi ötvenhatunk. Nekem ez az év­szám mond a legtöbbet, éppúgy mint ahogyan negyven- nyolc. ■ v. Negyvennyolc se volt hiábavaló, még ha elbukott is Világosnál negyvenkilencben. A kiegyezés, s az ezt kö­vető fellendülés negyvennyolc közvetett eredménye. Tizennyolc év telt el 1849-től a kiegyezésig. Kívánjuk magunknak, hogy az 1956 óta eltelt harminchárom esz­tendő után nálunk is fellendülés következzék be. A „nagy béke” korszakára — 1867-től 1914-ig — az volt jellemző, hogy miközben a nemzet tudta, tanította, ki­beszélte magából negyvennyolcat és Világost és az ara­di vértanúkat és Batthyány gróf halálát és Széchenyi pusztulásának okait: nem állt bosszút, nem hirdetett megtorlást, hanem együtt építette az országot azokkal, akik ellen véres zászlók alatt fegyverrel küzdött, bele­értve a királyt, Ferenc Józsefet. t t elyezzük el a sírokon az emlékezés koszorúit, r—•§ tisztelegjünk a véres zászlók előtt, de néz- M M zünk előre és tegyünk valamit a hazáért, sa­ját jövőnkért. A halottak, az áldozatok üze­nete is ez, hiszen az evangéliumban olvashatjuk: „sen­kinek sincsen nagyobb áldozata, mint aki életét adja övéiért” — aki pedig meghalt, az, mint az elvetett bú­zaszem, szellemében feltámad. NEMESKÜRTY ISTVÁN Befejeződött Az MDF II. országos gyűlése Az MDF II. országos gyűlése Antall Józsefet választotta a mozgalom vezetőjévé, és Für Lajos lett a szervezet köztársa­sági elnökjelöltje. A szervezet program­ját hat hét múlva hozzák nyilvánosságra, miután az alapszervezetek és a szakértők megvitatták a részleteket. A megbékélés szellemében Emlékezés HG «kiéiért Ma megyénk több telepü­lésén is megemlékeznek az 1956-os októberi események­ről. .Az MDF kisvárdai szer­vezetének kezdeményezésére, a Hazafias Népront. a városi tanács és a társszervek rész­vételével emlékünnepség lesz október 23-án 16 órától Kis­várdán a művelődési köz­pont előtt lévő parkban. A gyertyás és fáklyás megem­lékezésen dr. Kriveczki Béla főiskolai tanár mond beszé­det. A nemzeti egység, a megbékélés, a jobb jövő re­ményében megrendezendő ünnepségen állítják fel az Erdélyből áttelepült Nagy Sándor nyírtéti református lelkész által készített kopja­fát. amelynek talapzatánál a résztvevők elhelyezhetik a megemlékezés gyertyáit és virágait. Tiszavasváriban a városi tanács elnökének felhívására a tömegszervezetek és a po­litikai szervezetek október 23-án 15 órától az I. világ- háborús emlékműnél tarta­nak megemlékezést. A ko- szorúzási ünnepségen Sulyok József tanácselnök emlékez­tet beszédében a tragikus na­pokra. A megemlékezést kö­vetően közvetlenül ugyaneb­ben a parkban az MDF és a VÉKA rendezvénye kezdő­dik, amelyen kopjafát állíta­nak az áldozatok emlékének. Itt dr. Alföldi Zoltán. az MDF helyi elnöke mond be­szédet. A két megemlékezés szervezői egymást kölcsönö­sen meghívták a rendezvé­nyekre. Ugyancsak két ünnepséget rendeznek Mátészalkán is. de ott már egymástól függetle­nül. Az október 23-i népfel­kelésre emlékezve a megbé­kélés reményében a művelő­dési központ épületén em­léktáblát helyeznek el 16 órától. Emlékbeszédet mond dr. Varga Károly címzetes főiskolai docens. Az MDF mátészalkai szervezete 18 órától tartja nagygyűlését és emléktábla-avató ünnepsé­gét. Dr. Takács Péter kandi­dátus, főiskolai tanár előadá­sában az 1956-os forradalom és szabadságharc Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei; ese­ményeit idézi fel a művelő­dési központ színháztermé­ben, majd az ünnepi műsor után a művelődési központ épületén emléktáblát avat­nak. Az avatásnál Czibula Józsefné általános iskolai igazgató emlékezik a múltra. Több helyszínen tartanak megemlékezést Nyíregyházán is a különböző szervezetek. A Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei és nyíregyházi városi szervezete kiadásában 380 oldalas forráskiadvány jelent meg az 1956-os népfelkelés szabolcs-szatmár-beregi ese­ményeiről. Az évfordulóra megjelent kötet október 23- án Nyíregyházán a Zrínyi Ilona utcai könyvárusnál már kapható; a következő napokban pedig az MSZP Politikai Művelődési Köz­pontban (Sóstói út 1. sz.) vá­sárolható meg. Áz alma volt a főszereplő Sport, mozgás, játék a Bojtoson Szép számban kerekedtek fel szülők és gyermekek szombaton Nyíregyházán, hogy egy délutánt az egész­ségükre áldozzanak a szo­kásos hétvégi program, té­vénézés, lustálkodás, eset­leg munka helyett. A Bujito- si Szabadidő Csarnok a me­gyei kórház egészségnevelé­si és családvédelmi osztá­lyával, valamint a megyei egészségvédelmi tanáccsal közösen délután háromtól végkimerülésig játékos sport- vetélkedőkre, bemutatókra invitálta a Szívügyem az egészségem akció keretében a szabadidő csarnokba a város apraját-nagyját. Hogy az ügyességi vetél­kedőkön mindenki kellően bemelegített izmokkal ve­hessen részt, Vágvölgyi Já­nos főigazgató főorvos meg­nyitó beszéde után — aki egyébként résztvevője lett az egészségügyi és tanácsi dolgozók közti futballmeccs­nek —, egy kis gimnaszti­ka következett. Majd pihe­nésképpen néhány sportbe­mutató: a BMX-ek „lovag­jai” boszorkányos ügyesség­gel repültek át tizenhárom pár gyerekláb fölött, a ka- ratésok speciális mozgásuk­kal, a főiskolás tomászlá- nyok pedig kecsességükkel bűvölték el a közönséget. Az­tán kezdődhetett a nagy ver­seny, melyben kötélhúzás­tól a zsáikbanfutásig minden szerepelt. Ezen a délutánon a sport- csarnok büféje nem tett szert túl nagy bevételre: a rendezők ugyanis — roppant ötletesen, mégsem túl költ­ségesen — almásdobozokat helyeztek ki szerteszét az épületben, s aki megéhe­zett, vagy megszomjazott, annak csak le kellett hajol­nia valamelyik dobozhoz egy pirosló, lédús almáért. Az alma főszereplője volt a re­formkonyha ingyenes kósto­lójának is, melyen sajtos al­maszeleteket, különböző fel­vágottas-sárgarépás-zöld­séges rozskenyérszeleteket kínáltak a nagy számú ér­deklődőknek. Aki felballa­gott a második szintre, a Pörög a hulahopp! — reformkonyha kóstolójára, az egyúttal megtekinthetett egy egészségnevelési kiállí­tást, valamint felpakolhatott szórólapokból, melyeken mindenféle jótanács szere­pelt. A nap legszerencsésebbje, aki helyesen töltötte ki az egészségnevelési és sportto­tót, külföldi utat nyert, a többiek belföldi utazást, sportszereket és kemping- felszereléseket. Ha valaki nem vett részt ebben a já­tékban, vagy esetleg rossz A Bessenyei Társaság egyébként népes tagságából mindössze tucatnyian szakí­tották meg a szép októberi hétvégét az idei közgyűlés kedvéért, amit szombaton tartottak Nyíregyházán. Az elnök, Bánszki István beszámolójából kiderült: a mindössze kétéves múltra visszatekintő társaság értékes munkát végzett ebben az év­ben. Az alapítás óta létszá­muk megnégyszereződött — ma mintegy 350-en vallják magukat a Bessenyei Társa­ság tagjának —, és nemcsak Nyíregyházán, hanem a me­gye más településein, sőt, a fővárosban is vannak, akik csatlakozásukkal jelezték, fontosnak tartják a Besse- nyei-kultusz ápolását. Köszö­netét fejezte ki azoknak az intézményeknek, amelyek anyagi támogatást is nyújtot­tak. Segítségüknek köszönhe­tően tudták megrendezni a műveltségi vetélkedőt; kiad­ták a Bessenyei Kör történe­tét feldolgozó kötetet, folytat­karcsúbb lesz a derék! „tippeket” írt be, még min­dig nyerhetett a belépője­gyével egy BMX-biciiklit, vagy játékokat. S ha még ezzel sem mosolygott rá Fortuna, akkor legalább megmérethette az edzettségi szintjét, hogy tisztában le­gyen vele, a jövőben min és hogyan kell javítania. Aztán beállhatott a Nyírség Táncegyüttes táncházába, ahol cigány- és magyar tán­cok tanulása közben egész biztosan elfeledte minden ták a Szellemi elődeink cí­mű sorozatot. A Társasági Fórum első vendégei között volt Király István, Kosa Ferenc, Czine Mihály, Püski Sándor. Kép­viseltette magát a Bessenyei Társaság a Sík Sándor-ün- nepségen, a zeneiskola 50 éves jubileumát köszöntő rendez­vényen, Vikár Sándorról is megemlékeztek. Sikeres volt az irodalmi és művészeti na­pok idei sorozata. Jövőre újra megrendezik az általános és középiskolá­sok műveltségi versenyét, folytatják a Szellemi előde­ink, a Bemutatkozik-soroza- tot, megrendezik a szabolcsi versek versenyét. Idén három emlékérmet adnak ki, Mar- gócsy József már át is vette az őt megillető elismerést, a másik két érmet januárban adják át Némedi Lajos deb­receni professzornak, Besse­nyei-kutatónak és Rácz Gé­zának, a Bessenyei Kör egy­kori társelnökének, (gm) búját-baját! Értékes örökséget apóinak A Bessenyei Társaság közgyűlése XLVI. évfolyam, 251. szám ARA: 4,30 FORINT 1989. október 23., hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents