Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-04 / 234. szám

1989. október 4. Stelet-Magyarorsgág 3 Politizáló fiatalok Nem a tiaigoskodásra, a tettekre kell figyelni A megújulás útjára lé­pett KISZ jogutódszerve­zeteként működik a DE- MISZ, amely nem is olyan régen a köztársasági elnö­ki intézmény bevezeté­séért gyűjtött aláírások­kal hívta fel magára a fi­gyelmet. A napokban Nyíregyházán beszélge­tett fiatalokkal Nagy Im­re, az ifjúsági szervezet elnöke, aki válaszolt mun­katársunk kérdéseire. O Aktív részvétel a há­romoldalú tárgyalásokon, készülés a pártkongresszus­ra, tanácskozás külföldi de­legációkkal, s még sorolhat­nám hosszan efloglaltságait. Miért szakított időt mégis a NYIRDISZ által szerve­zett fórumra? — Nem lehet úgy politi­zálni, hogy az ember nem szerez helyi tapasztalato­kat, nem ismerkedik meg közelebbről a fiatalokat érintő problémákkal, kér­désekkel. Ha mindez nem történik meg, elszakad a valóságtól. Épp ezért igyek­szem sok helyre elmenni, tegnap Sárváron voltam, holnap Tatára megyek pél­dául. A fiatalok is igénylik ezeket a beszélgetéseket, s mindig van miről beszél­getnünk, és szükség is van a közös gondolkodásra. O Hat hónapja alakult meg a DEMISZ. Mennyire sikerült megvalósítani az alulról szerveződő új ifjú­sági szervezetet? — Egy ilyen átalakulást nekünk is tanulni kell. Van, ahol a szervezet jobban működik, s van, ahol ke­vésbé. A SZABISZ-t a leg­jobbak közé sorolhatom. Ügy látom, az a szövetségi működés, amelyet célul tűztünk ki, beivódott, s működik is. A KISZ—DE­MISZ változás azonban az átalakulásnak még csak az első szelete. Az igazi átala­kulás most van folyamat­ban, ugyanis kezd letisztul­ni az ifjúsági tömegszerve­zet: kirajzolódnak a politi­kai szervezetek, a diákszer­vezetek, az ifjúsági szak- szervezetek. Az biztos, hogy a baloldali értékeket valló ifjúsági politikai szervezet­nek jövője van, persze nem a mai formában, nem a mai taglétszámban. O Az emberek jobban felkapják a fejüket az el­lenzéki ifjúsági szervezetek nyilatkozatai hallatán, mint mikor a DEMISZ foglal ál­lást. Mekkora a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség súlya? — Ha az emberek oda is figyelnek a kijelentésekre, nem biztos, hogy szimpati­zálnak azokkal a szerveze­tekkel. Sőt, egyre többen el­lenük vannak. Nem a han­goskodásra, a tettekre kell figyelni. A tettek nem tün­tetéssel, petícióval kezdőd­nek. A DEMISZ többet tesz a fiatalokért, a fiatalok ál­tal. Az első hónapok az át­alakulással teltek el, a po­litikai életben igazából augusztus óta veszünk részt, s úgy érzem, ránk is figyelnek, sokan szimpati­zálnak velünk. Az egyez­tető tárgyalások után is kaptam visszajelzéseket, amelyek ezt bizonyítják. Azt szeretném, ha a közvé­lemény észrevenné, a DE­MISZ valóban más, mint a KISZ volt. O A háromoldalú tárgya­lások értékeléseként el­hangzottak olyan vélemé­nyek is, hogy csak két ol­dal volt. Az egyik oldalon ült az ellenzék, a másik ol­dalon az MSZMP a meghí­vott szervezeteivel, ön is így látja? — Ez az állítás a FIDESZ álláspontja. Aki a tények­ből indul ki, talán másra következtet abból, hogy a harmadik oldal a kérdések felében az MSZMP-től el­térő álláspontot képviselt. Tehát volt úgy, hogy az el­lenzékkel együtt voltunk az MSZMP ellen, ugyanakkor több kérdésben nem értet­tünk egyet egyik oldallal sem. O A köztársasági elnöki intézmény bevezetése mel­lett aláírásgyűjtő akciót szervezett a DEMISZ, amely vegyes fogadtatásra talált. Hogyan értékeli az akciót? — Az akcióval az volt a célunk, hogy a háromolda­lú tárgyalásokat kibillent­sük a holtpontról. Ezt sike­rült is elérni, kétségtelen, hogy az akció hozzájárult a tárgyalások befejezéséhez, tehát nincs miért szégyen­keznünk. Megmutattuk, hogy van más út is, pél­dául az, hogy megkérdez­zük a népet. Közel 20 ezer aláírást gyűjtöttünk össze, de mivel már megszületett a megállapodás, nincs rá szükség, nem kell benyújta­nunk a parlamentnek. O Küldöttként részt vesz az MSZMP kongresszusán. Mit vár a kongresszustól mint párttag, és mit mint DEMISZ-elnök? — Egy új párt születését várom a kongresszustól, amely nem csak a deklará­cióban lesz új. Ezt az új szocialista pártot teljesen új alapokon kell felépíteni, amely szakít minden régi­vel. Senki nem kerülhet bele automatikusan tagnak, mindenkinek úgy kell majd belépni, ha céljaival egyet­ért. DEMISZ-elnöfckónt nagyrészt ugyanezt várom. Legyen egy erős szocialista párt, amely egyben jövő- centrikus párt, mert így lesz igazán ifjúságcentrikus párt. O Indul-e majd a válasz­tásokon a DEMISZ? — A Szövetségi Tanács nemrég úgy döntött, hogy az ifjúsági szervezet indul­jon a választásokon. Hogy önállóan indulunk-e vagy más szervezetekkel össze­fogva, erről még nem dön­töttünk. Nem látok jelenleg ugyanis olyan erőt, amely- lyel össze lehetne fogni. M. Magyar László Tévedések (?) villanófényben (1.) Akaratával egyezőt... A gazdaság pártirányításának gyakorlatából Az MSZMP gazdasági szerepének vizsgálatánál az elmúlt tíz év jellemzőit mutatjuk be a mai követel­ményrendszer talajáról. Ennek a gazdaságfejlesztésnek a tükrében vizsgáljuk a pártirányítás tartalmát, mód­szereit, struktúráját, reagálását, a követelményváito- zással kapcsolatos konfrontálódását, s adunk közre alább részlettöredékeket egy hosszabb tanulmányból. Szabolcs-Szatmár megye gazdasági-társadalmi hely­zetének jellemzésére legpon­tosabban a megkésettség és a fejlődési egyoldalúság il­lik. Az alacsony színvonalú, kis termelékenységű, és eb­ből következően alig jöve­delmező gazdaságból a mo­dernizációhoz nélkülözhe­tetlen elegendő tőkét nem lehetett felhalmozni, az or­szágos gazdaságirányítás cél­jaiba pedig nem illett egy határszéli, elmaradt mező- gazdasági terület felzárkóz­tatásának segítése. Gyorsított iparosítás, elavult technikával A hatvanas évek közepéig a megye mai területének gazdasági elmaradottsága folyamatosan fokozódott és egyre jobban kiéleződött. Az összetett és mind sűrűbben érkező figyelmeztető jelek (talán a megyei vezetés sür­getése is szerepet játszott) hatására a hatvanas évek kö­zepén a Politikai Bizottság, majd a kormány is külön napirend keretében foglal­kozott a megye fejlesztésé­nek indokoltságával, sürgető szükségességével. Elhatá­rozták a gyorsított ütemű iparosítást, összekötve a Bu­dapestről kitelepítendő gyá­rak, gyártelepek ügyével. így egyidejűleg két ' feladatot véltek megoldhatónak, a költ­ségvetés túlzott terhelése nélkül: kitelepítik a főváros­ból az elavult, környezet- szennyező ipari egységeket, némi támogatással hozzájá­rulva a kritikus helyzetű vállalatok talponmaradásá- nak eléréséhez, ugyanakkor létrehozzák az elmaradt dep­ressziós térség elsőgenerációs iparát anélkül, hogy a kor­mánynak pénzébe kerülne. A telepített technológia el­avultsága, a modernizálás el­maradása, vagy lassúsága az induló viszonyokat és ará­nyokat konzerválta és érvül szolgált az alacsony teljesít­ményekre hivatkozva a sze­mélyes jövedelemszínvonal­különbségek fenntartásának jogossága mellett. Az új ipari egységek ter­melésének megindulása az ipari termelés mennyiségét és értékét évről évre dinamiku­san növelte és ez azt a lát­szatot keltette, hogy egy gyors fejlődési folyamat bon­takozik ki. Ezt a megtévesz­tő, de sikeresnek tűnő je­lenséget a megyei vezetés nagyon szívesen fogadta és éves értékeléseiben folya­matosan hangsúlyozta is. Az 1970-es évek közepéig a viszonylag gyors, de több­nyire extenzív jellegű növe­kedés tartalékai kimerültek. Kialakult az iparszerkezet, létrejöttek a ma is működő és struktúrájukban is válto­zatlan ipari egységek. Köz­ponti források híján új egy­ségeket nem telepítettek, a növekedés lendülete megtört. A gyáregységek többnyire nem rendelkeznek vezetési- fejlesztési-kereskedelmi ön­állósággal. Rosszul értelmezó megyei vezetés A megyei vezetés (párt- és a tanácsi is) a kialakult helyzetet helytelenül értel­mezte és nem ismerte fel időben a változtatás szüksé­gességét és lehetőségét, to­vább erőltette a centrális és az ő akaratával egyező ipar- fejlesztést — az ebből szük­ségszerűen következő ku­darccal. A foglalkoztatási feszült­ségeket eltúlozták, abszolu­tizálták. Ipari nagyüzemeket akartak minden áron, fékez­ték, de legalábbis nem tá­mogatták a szövetkezeti és a magánvállalkozást, általában a független, önálló kezde­ményezést. Az országos, el­lenző hangulatot is túllici­tálva léptek fel a tsz-ek ki­egészítő tevékenysége fej­lesztése ellen. így a megye szerény fejlődése is félolda­lasra sikeredett. Súlyos aránytalanságok alakultak ki. Egyes térségek vészesen elmaradtak, nyomasztó az infrastruktúra hiánya, szinte nem létezik a szolgáltatás. A falvak elsorvadása felgyor­sult, elháríthatatlanul előre­haladt a ma halmozottan hát­rányos helyzetűnek nevezett települések kialakulása. Az időszak alatt felerősöd­tek a mezőgazdasági gazdál­kodás ellentmondásai is. A fejlesztésre rendelkezésre álló források szűkültek, a korábbi gyors kapacitásnö­vekedés megrekedt. A jöve­delmezőség romlása miatt a vállalatok pénzügyi helyzete súlyosbodott, jelentős részük kritikussá vált. A stabilizá­lásra az üzemméret növelé­sét, a szövetkezetek egyesí­tését akarták felhasználni. Az elért eredmény csak rész­legesnek bizonyult, ezért a 80-as évek elején a megké­sett egyesítési hullámot leál­lították. Hatalmi pozíció — elvtelenül A legfontosabbak, a stra­tégiai jellegűnek minősített kérdések a megyei pártbi­zottság elé kerültek, de ez inkább protokolláris, formá­lis, a testületi hierarchia deklarálása, a közvélemény számára a fontosság megje­lenítése volt. Az érdemi dön­tések a végrehajtó bizottság­ban történtek. A pb-vita szinte kivétel nélkül formá­lis volt, hűségeskü jellegű hozzászólásokkal. A kialakult helyzet alkal­mat adott a pártmunkások­nak — és egy részük vissza is élt vele —, hogy tovább építhessék saját hatalmi po­zíciójuk legendáját. Kiala­kult bennük a sérthetetlen­ség a törvények felettiség képzete. A helyzet veszélyes­ségét a vezetés nem ismerte fel, és mert az események részese volt, a hatalommal való visszaélést eltűrte, vagy ha egyes esetekben el is járt, a tekintély megőrzésének ha­mis illúziójától vezetve, a nyilvánosság kizárásával, ti­tokban tette, illetve az eset­leges büntetések, személycse­rék valódi okát elhallgatta. Ezzel elvesztette azokat a po­litikai előnyöket, amelyek a rendcsinálással, a visszaélé­sek feltárásával, az ellenük való fellépéssel és a szank­ciók nyilvánosságra hozata­lával kínálkoztak. A megyei pártbizottság ál­tal hozott gazdasági témájú döntések a párt országos gazdaságpolitikai irányvona­lának feleltek meg A Köz­ponti Bizottság határozatait néhány részletében szó sze­rint ismételték, tartalmában túllihegték, de a változások éppen a követés következté­ben is, a központi irányvál­táshoz képest mindig késtek. A párt a gazdaságban nemcsak azzal érvényesítette vezető szerepét, hogy megha­tározta, sok vonatkozásban részletesen a követendő gaz- dáságpolitikát, de a végre­hajtásban, a konkrét gazda­sági folyamatokban is irányí­tó szerepet kívánt játszani. Ezt már az elnevezéssel — a gazdaság pártirányítása — is nyilvánvalóvá, egyértelművé tették. (Folytatjuk) Szabó István Apróságok őszintén szólva, sosem értettem, miért böngészi nagy élvezettel az újsá­gok apróhirdetéseit az is, aki történetesen nem akar sem lakást, sem kocsit venni, nem vágyik árva, fekete kiscicára, és túl van már a társkeresésen is. Így aztán fogalmam sem lehetett róla, meny­nyivel könnyebben eliga­zodnék az életben, ha igénybe venném az e ro­vatban kínált speciális szolgáltatások egynéme- lyikét• Három példát is tudok említeni a Magyar Nemzet hétvégi számából. Itt van mindjárt a Syp- hoy-Ozzo (szipolyozó? :) módszer. Segítségével ma­gánszemélyek és közüle- tek egyaránt értesülhet­nek a várható, legköze­lebbi áremelésekről, sőt, a hirdető bércsökkenés- előrejelzésre is vállalko­zik. .. Egy másik apróhir­detés nem kevesebbet ígér, mint „tiszta pénzt, fekete Afrikából”. Mármint an­nak, aki netán manöken szeretne lenni egy ottani, fejlődő országban... S végül még egy, iga­zán nem mindennapi hir­detés. A feladó (cég? ma­gánszemély? gmk?) an­nak kínálja szolgáltatása­it, aki még „hezitál és nem választott pártot ma­gának”. Ök majd ajánla­nak. Hát csak tessék, tes­sék, hölgyeim és uraim, ne tipródjanak — ez az ajánlat minden „pártta- lannak" páratlan. ■. (gm) A HAJDANI FOGOLYTÁ­BOR HELYEN, a tiszalöki erőmű bejáratával szemben emlékoszlopot avatnak októ­ber 4-én délután 2 órakor an­nak az öt hadifogolynak az emlékére, akik 1953. október 4-én sortűz áldozatává lettek. Az ünnepségen részt vesznek a még élő egykori fogolytár­sak is. Nyíregyházán, a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság székhazán az EPSZER Vállalat tájba illő magastetőt épít. A 30 éves épület lapos teteje elavult, beázott és az új szer­kezet a környezetvédelmi feladatok ellátásához szükséges alapterületet is növeli. A munkálatok a szerződés szerint jövő év április 30-ig fejeződnek be. (Balázs Attila felvétele) Bizaloirősítés alapion m múst vásároltam. Sze­n rencsém volt, nem sokan álltak sorban. (Lehet, ez már nem is a szerencse kérdése?) — Hatvan deka sertésla­pockát kérek. Az elegáns mozgású, fe­hér köpenyes fiatalember könnyedén leszelt egy da­rabot és a mérlegre dobta. — Lehet hat dekával több? — Lehet. A pénztárosnő 102 forint 80 fülért olvasott le a cso­magolópapírról. Kicsit so­kalltam, de mivel többször meggyőződtem róla, hogy fejszámolásban nem vagyok verhetetlen, hallgattam. Odaadtam egy százast, az­tán a nadrágzsebemből ki­markoltam egy csomó ap­rópénzt. A két forintost még csak ki tudtam válasz­tani, de a kisebbeket nem, mert nem volt kéznél a szemüvegem. Megkértem hát a kisasszonyt, hogy se­gítsen. Míg ő szedegette a 10 és 20 filléreseket én ki­számoltam: ha 1 kg 150 fo­rint, akkor 10 dkg 15 fo­rint, 60 dekagramm 90 fo­rint és 6 dkg 9 forint, ösz- szesen 99 forint. Tehát 3,80 Ft-tal többet számolt a fia­talember. Mások bizonyára nagy­vonalúan legyintenek az ilyen apróságokra, hiszen Volt alkalmuk megszokni, de én nem tudtam még a megfelelő úri magatartást elsajátítani. Sőt, miután a pénztártól távozóban megál­lapítottam, hogy a felvá­gottat súlyt és árat mutató mérlegre helyezik, megkér­tem az akkor éppen elfog­laltság nélküli álldogáló kisasszonyt, hogy mérje le a húst. — Miért? — kérdezte morcosán — hiszen rajta van az ára. — Azt hiszem, többet számolt a fiatalember. ö is rádobta a mérlegre, de mire leolvashattam vol­na az árat, már mondta is: — Még kevesebbet is szá­molt. 103 forint 50 fillér járna. Felszökött a vérnyomá­som. Hárman számoltunk, meg két finom műszer és háromféle árat állapítot­tunk meg. Akarjuk, nem akarjuk, most még a jelentéktelen közéleti konfliktusok is po­litikai síkra csúsznak. Ben­nem, az utca egyszerű em­berében kéretlenül felme­rül az általánosítás: ha lép- ten-nyomon így „realizáló­dik” a való, mi lesz a biza­lom megerősítésével? A pénztárosnő nem enged tépelődni. Ahogy eljöttem a másik mérlegtől, rám szólt. — Halló, fizetni nem kell?! — De hiszen fizettem! — Nekem? Nem emlék­szem rá. Mindenki ránk figyel. Megdöbbenésemben kiül az arcomra a veríték. — No, ez a nő — gondolom — most fizet. Nincs két perce emlékez­tetem — hogy a hiányzó 80 fillért a tenyeremből szed­te össze. összehúzott szemmel vé­gignéz, s mint akinek ép­pen elege van az ilyen za­varosban halászó pasasok­ból, elfordul. Talán nem is nekem kel­lene restelkednem — vi­gasztalom magam hazafelé menet — persze az ö sért­hetetlenségük előbbreva- ló... Kazár Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents