Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-21 / 250. szám
8 MKelel 1989. október 21. MmmmammmmmmmmmMmmmmmmmm * nl3gj3^‘SZa| hétvégi melléklete ■■■■^hií^^hbhhbii^h Színházi évkezdés vidéken Színvonalas színházat ígérnek Szabadabban, intenzívebben, eredményesebben Egy nyelv — egy tanár r Változások a gimnáziumi idegennyelv — oktatásban Lehet, hogy túlságosan is szép a menyasszony. Akarom mondani: a magyar — elsősorban a vidéki — színházak bemutatóinak terve az 1989/90- es évad első felére. Már az első, általában szeptem- berre-októberre kiírt bemutatók között olyanokat talál az érdeklődő, mint például Kecskeméten Az ember tragédiája, Debrecenben A néma levente, Szegeden a Lear király, Veszprémben a Peer Gynt, Győrött Kesey Ka- kukkfészekje, Szolnokon az Ahogy tetszik — és a felsorolás korántsem teljes, de jellemzi a színvonalat. S nemcsak a szezon- kezdését. A további bemutatók szerzői névsora ugyancsak bírná a versenyt akárhol: Moliere-től Millerig, Schillertől Iones- coig, Csehovtól Szolzse- nyicinig teljed a skála. S ha könnyű műfaj — legyen operett. Méghozzá lehetőleg amolyan ,,nosztalgiázó”, eleve számítva az idősebb korosztályokra. Bizonyára ezért került a győri színlapra a Csárdáskirálynő, az egrire és a békéscsabaira á Csókos asszony, a kecskemétire a Mágnás Miska és Ábrahám Pál Viktóriája, a szegedire az Én és a kisö- csém. Ha pedig a fentiekből valaki arra következtetne, hogy a vidéki színházak háttérbe szorítják a mai magyar szerzőket, folytatnunk kell a felsorolást. Abból ugyanis inkább az derülhet ki, hogy — kevés az új magyar darab. Az igazgatók a megmondhatói, tudnának-e továbbiakat -is műsorra tűzni, egyelőre ugyanis inkább azok a hazai művek kerülnek a próbatáblákra, amelyek a fővárosban már sikert arattak. Ilyen például Spiró György Csirkefej című színműve (amelyet a budapesti Katona József Színház-beli felújítás pre- mieije után néhány héttel Debrecenben is bemutatnak), Komis Mihály Körmagyarját pedig novem- bér második felében kezdi játszani a Szegedi Nemzeti Színház. Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy bárki előre lássa: mindkettő meghozza a várt kasszasikert. De szerepelnek a műsortervekben más, vadonatúj vagy legalábbis eddig be nem mutatott magyar darabok is. Békéscsabán Határ Győző Jézus Krisztus születése című művét novemberben mutatják be, Csurka István Megmaradni című darabját Kecskeméten, decemberben, Schwajda György gyermekdarabját Veszprémben, a Ballada a 301. parcella bolondjáról című — nagyon is felnőtteknek szólót — Szolnokon tűzték műsorra. Görgey Gábor Komámasz- szony, hol a stukker? című színművét Egerben mutatják be. Az előzetes terv persze ritkán — mondjuk inkább úgy: nem mindig — válik valóra. Előfordul, hogy például a vendégrendezőt nem sikerül megnyerni, vagy az utolsó percben támad akadály. Az idén ez különösen nagy nehézségeket okozna, mivel szinte mindegyik vidéki színház terveiben szerepel egy-két rendező ,,m.v.”, azaz mint vendég. Többek között Győrött Búj tor István (a Kakukkfészek színreállításánál) és Kazán István (Seribe: Egy pohár víz), Pécsett Sándor Jánost és Málnay Leventét, Szegeden — mások mellett — Balázso- vits Lajost kérték fel egy- egy darab vendégrendezésére. Sőt külföldi rendezőkre is számítanak néhány vidéki színházban. Szemmel láthatóan „hiányzik” a műsortervekből a — kommersz. (Már, akinek hiányzik.) A vidéki közönség közismert puritánabb ízlése az oka, vagy talán az, hogy ki-ki kielégítheti a mozikban a limonádé és a mez- . telenkedés iránti minden igényét — ki tudja. Mindenesetre a vidéki színházak — talán néhány korábbi, kedvezőtlen tapasztalatból is okulva — mellőzték a pornográfia- gyanús darabokat.. (Ami nem jelenti azt, hogy hiányoznának a színlapokról szabadosabb, szókimondóbb magyar művek, mint a fentiekből is kiderül.) Minden műsorterv — bizonyítják az elmúlt és nemcsak a legutóbbi évek — bizonyos fokig lutri. Ha valamennyi darabot sikerül a legjobb szereposztásban és rendezésben színre vinni, s ha mindez találkozik a nagyérdemű tetszésével — a színháznak nyert ügye van. Most minden korábbinál több múlik a társulatokon. A terveket ugyanis ezúttal már csak információként küldték el a — korábban csaknem mindenható — minisztériumba. No meg egy kissé azzal a nem nagyon titkolt reménnyel, hogy a műve- lődéspolitikailag legértékesebb darabok színrevi- teléhez némi anyagi hozzájárulást is kapnak. Az idén már teljes a színházak önállósága. A megyei tanácsoktól helyenként még „leesik” valami, ám az is egyre ritkábban, jó, ha a legszükségesebb költségvetési támogatáson túl néhány díjat, jutalmat tudnak adni a megyei illetve megyeijogú városi tanácsok. Vagyis az önállóság sem csupa öröm... S ha hozzávesszük, hogy a színházjegy sem olcsó manapság, a színházlátogató közönség pénztárcája pedig egyre laposabb —, csak dicsérni lehet a színigazgatók optimizmusát. Meg a közönség ízlését, ha méltá-. nyolja a jószándékú törekvéseket, és sűrűn látogatja Thália temlomait. V. E. Nagyobb zökkenők nélkül, s a korábbiaknál visszafogottabb ünnepélyességgel kezdődött a tanév, elkészültek az első statisztikai összesítések az iskolákban. A rendelkezésre álló adatok már jelzik azokat az elmozdulásokat, melyek — ha nem is földcsuszamlásszerűen — megyénkben is bekövetkeztek a középiskolai idegennyelv-ok- tatásban annak a látszólag adminisztratív, központi intézkedésnek a hatására, mely megszüntette 1989 szeptemberétől — természetesen felmenő rendszerben és a feltételektől függően — az orosz nyelv primátusát és kötelező- ségét a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban. S hogy a látványosabb „áttörés” elmaradt annak okai nagyon is földközelben keresendőek. Nem növekedett ugyanis a „nyugati” nyelveket oktatók aránya számottevően, megemelkedett viszont a tanulólétszám, s ebből következően több gimnáziumban az indított osztályok (csoportok) száma is. Bár egyre kevésbé jellemző, mégis vannak olyan iskolák, melyekben az „egy nyelv — egy tanár” helyzetből eredően váltak szárnyszegetté a merészebb váltási elképzelések. Meghatározó a kínálat Megyénkben a gimnáziumok több mint felében teljesen vagy részben fel tudták kínálni az elsősöknek a választás szabadságát, az intézmények 47,36 százalékában azonban a kötelezően oktatott két nyelv egyike (mint már említettük) — jobbára a személyi feltételek hiánya miatt — az orosz maradt. (Ez utóbbi csoportban kis- és nagygimnáziumok egyaránt megtalálhatók.) Ennek következményeként az idén — a tavalyi első évfolyamhoz képest —• az oroszt tanulók számarányának visszaesése közel 20 százalékos (az elsősöknek 83 százaléka tanulja.) A nyugati nyelveknél, a németnél, angolnál, franciánál 8-12 százalékos a növekedés, azonban ennél beszédesebb adat, ha azt mondjuk, hogy a jelenlegi elsős gimnazistáknak nem egészen a fele, 42 százaléka tanulja az angolt, s több mint fele a német nyelvet. A franciát a tanulók 22 százaléka választotta; a latinosok arányában sajnálatos, 10 százalékos visszaesést az az egyszerű tény. eredményezte, hogy az idén a kisvárdai gimnázium nem indította a latint (most az egy százalékot sem éri el azoknak a száma, akik ezt a nyelvet tanulják!). A mennyiségi mutatókból arra következtethetünk, hogy még hosszú éveken keresztül (számításba véve az időközbeni átképzések nagyon remélt eredményeit is!) orosz nyelvtanárokból lesz a legnagyobb a kínálat. Közöttük a legmagasabb jelenleg is az egyetemet végzettek aránya (80,3 százalék), s ez már önmagában is prolongálja a nyelvoktatás orosz irányultságát. Semmiképpen sem lehet ugyanis „üdvözölni”, hogy egy gimnáziumban mondjuk középfokú angol nyelvvizsgás matematika-fizika szakos, vagy például mérnöktanár tanítson az egyetemi végzettségű orosztanár helyett vagy mellett. (Ez egyébként törvényellenes is.) Viszonylag megnyugtató a németoktatás helyzete: a tanárok 75 százaléka egyetemet végzett, 17,5 százaléka főiskolát, felbukkannak viszont itt már nyelvvizsgások is (5 százalék), s egy két „egyéb végzettségű” (például szakfordító, tolmács, idegen- vezető, stb.) A legproblémásabb az elemzett szempontból az angoloktatás: a jelenlegi elsősöket tanítók közül csak 53,8 százaléknak van egyetemi diplomája, csaknem 20 - százalék főiskolai végzettségű, s meglepően magas — 15,3 százalék! — az egyéb jogosítványok birtokában oktatók aránya. A felfokozott és eléggé túl dimenzionált érdeklődés kielégítése érdekében az angol esetében tették a legtöbb — nem is minden szempontból meg- bocsájtható — engedményt gimnáziumaink, s távlataiban ennek még igen negatív következményei is lehetnek. A fakultáció haszna A nyelvtanulás, nyelvtudás eredményesebbé tétele érdekében hozott intézkedések (itt most a szó legnemesebb értelmében vett iskolai — belső intézkedésekről van szó) sorában elsőként említhető, hogy a csoportbontásos forma megyénkben csaknem 100 százalékos az első osztályokban,' valamennyi nyelvet illetően. Mindössze egyetlen iskolában tanítják osztálykeretben mindkét nyelvet. Ez a korábbi állapotokhoz viszonyítva jelentős előrelépés. A magasabb óraszámú, ún. minőségi nyelvoktatásban is kedvező jeleket tapasztalhatunk. Az alaptantervhez viszonyítva 2-6 órás pluszban tanulja a választott nyelvet: németből a tanulók 26 százaléka, angolból 41, franciából közel 40 százaléka. Itt az orosz nyelv mutatja a legalacsonyabb arányt nem éri el a 15 százalékot sem, ami elsősorban azzal függ össze, hogy míg a többi nyelvből örvendetesen gyarapodott a speciális tantervű osztályok és csoportok száma, oroszból már csak egy ilyen működik a megyében. A 19 gimnázium közül csupán hat olyan intézmény van, melyben nincs magasabb óraszámú nyelvi csoport. Ez is azt tükrözi, hogy az iskolák döntő többsége, jól hasznosítva a rendelkezésükre álló, pluszt jelentő fakultatív órakeretet, ráhangolódott az intenzívebb formákra, s egyre karakteresebben jelenik meg a közép- vagy felsőfokú állami nyelvvizsgára való felkészítés (túl az alap- tantervi követelmények teljesítésén). Eredmények csak később A kezdeti tapasztalatok tehát jobbára kedvezőek, mégis oly sok az elbizonytala- nító tényező, hogy az elemzett néhány adat alapján prognózist adni a változások dolgában, hosszabb távra igen kockázatos lenne. Az időnként eufórikusnak tűnő „nyelvi felszabadulás” — hangulatban lehet, hogy sokan szem elől tévesztettek bizonyos alapvető igazságokat. Az idegennyelv — tanulás rendkívül időigényes, nagy akaraterőt és szorgalmat, fegyelmezettséget követelő munka, melyhez az egyén belső indíttatása elengedhetetlenül szükséges, de ez nem ment fel az előbb felsorolt kötelezettségek alól! Tévedés lenne tehát azt hinni, hogy pusztán attól: más nyelveket tanulunk-tanítunk (s nem az oroszt), automatikusan nő az eredményesség is. Ez sajnos nem megy ilyen egyszerűen. Az sem képzelhető teljes komolysággal, hogy az idegennyelv-oktatás módszertárában járatlan,, a nyelvet nem is magas szinten „birtokló”, kellő gyakorlattal nem rendelkező egyének fogják majd kihúzni a kátyúból nyelvoktatásunk rozoga.sze- kerét. Rendkívül fontosnak tartom azt is tudatosítani, hogy a szabad-nyelvválasztás most megkezdett gyakorlata egy hosszabb,, kb. 10 évre terjedő folyamatnak csak első szakasza, amelynek kiteljesedését, jelentősebb eredményeit nem tétlenkedve, de a szükséges toleranciával kell várnunk. Kállai János Deák Mór: Harminc Nem tudom, ki vagyok, s hogy ez miért fontos. Arcomba harminc év denevére csapdos, elgyengít, megvakít. Szememet őrzik rhég a színek, ujjamb'an simogatás reszket, de mintha egy kicsit többet éltem, mint kellett volna. Ne nézz magasra! A porba ■van írva a világ. Hajolj le hozzá, óvd a széltől, sirasd, hogy nem teheted többször, s hogy egyszer milyen kevés. Ki voltál, többé nem fontos, barna szemedbe nyúl, úgyfogdos több, mint tízezer éj és annak minden denevére — már nem emlékszem senki nevére, pedig oly közeli minden, s fáj, amit végiggondolsz. Nem építesz, de nem is rombolsz. És ez is valami. Donna ablak. (Huszár István festménye)
