Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-19 / 248. szám
1989. október 19. Kelet-Magyarország 3 Rehabilitálni a parasztságot Emberhez méltó falvakat Fiatalok a vidék fölemelkedéséért A napokban Nyíregyházán tanácsokozott Nagy Miklós, az ÉFISZ elnöke, aki válaszolt munkatársunk kérdéseire. Népfőiskolái kollégiumok O A szervezet programjában többek között a következőket olvashatjuk: a falun élő fiatalok képviselete, az agrárpolitika hátrányos elemeinek felszámolása, küzdelem a magyar falu felemelkedéséért, a hátrányos helyzet megszüntetéséért. Ezekből eddig mennyit sikerült megvalósítani? i — Mivel teljesen új' típusú ifjúsági szervezetet kell felépíteni, konkrét eredmények eléréséhez kevés volt az idő. Nyíregyházára is azért jöttem, hogy megismerkedjem a megyei lehetőségekkel, s az itt élő emberek gondjával, problémájával. Törekszünk arra, hogy szervezetünk Elnéptelenednek a porták, az értelmiségi fiatalok elhagyják a falut, egyre élesebben jelentkeznek az agrárkérdések. E súlyos gazdasági és társadalmi problémák megoldásában kíván segíteni a tavasszal alakult ifjúsági szervezet, az Élelmiszer-gazdasági és Falusi Ifjúsági Szövetség. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is minél jobban kiépüljön, hiszen a nehézségek e térségben halmozottan jelentkeznek. O Az ÉFISZ társadalmi programjában szerepel a népfőiskolái kollégiumok megvalósítása. Hogyan működnének ezek az intézmények? — Szerintünk bármilyen gazdasági-társadalmi kibontakozás csak az oktatási rendszer újragondolásával és az agrártársadalom szellemi színvonalának emelésével képzelhető el. Éppen ezért a. vidék nagy szellemi centrumaiban a felsőoktatási kollégiumban olyan orvosok, pedagógusok, mérnökök, agro- nómusok laknának együtt, akik vállalnák, hogy az iskola elvégzése után közösen Folt a becsületen J ó néhány olyan eset került nyilvánosság elé az utóbbi időben, amikor különféle tisztségviselők foltot (foltokat) ejtettek a becsületükön. Volt, amiből bírósági ügy lett — például a debreceni KISZ- esekéből —, de olyan is, amibe jogilag nem volt mód beavatkozni, mint a szegedi tanácselnök telekspekulációs ügyletébe, amiért szintén történt felelősségrevonás, ha nem is bírói úton. Egyes helyi pártértekezletek megtartását is nem utolsósorban ilyen, becsületen esett foltok miatt követelte ki a tagság. Tavaly országos szóbeszéd folyt a hévízi Giu]io-bár építése körüli visszaélésekről, amelyeket a mozikban A mi kis ügyeink címmel vetített filmből is megismerhetett a közvélemény. Annak kapcsán egy megyénkbeli tanácselnök e sorok írójának elmondta, hogy itt is adódtak az évek során ilyen „kis ügyeink”, ha nem is kaptak nyilvánosságot. Öt például egv „kis ügynek a hőse” meghívta egyszer egy „káderüdülőbe”, ahol a sajátja mellett megmutatott több más hobbiépítményt, elmondván, melyiknek mely elvtárs az építtető tulajdonosa. Sajtónyilvánosság híján is eljutott a visszaélések hire az ország közvéleményének kisebb-nagyobb hányadához, amely felháborodott szóbeszéddel részletezte a tényleges, vagy csak tudni vélt eseteket. A legsajnálatosabb az volt, hogy a közvélemény egy nem lebecsülhető része általánosított a valós, egyedi tapasztalatokból. Mégpedig oly módon általánosított, hogy gyanúba fogott minden, vagy majdnem minden párttagot — mondván: azért van piros kiskönyve, mert nyilván hasznot húz a birtoklásából. Nagyon természetes, hogy az ilyen gyanúsítás mélyen sértette az önzetlen párttagok tisztességes tíz- és százezreit. Méltán követelték ki tehát, hogy vonják felelősségre — ahol lehet, büntetőjogilag, más esetekben erkölcsileg, de következetes szigorral — mindazokat, akik foltot ejtettek a becsületükön. Nem maradhat el ez a számonkérés, aminek ma már a nyilvánosságot is meg kell kapnia — éppen azért, hogy a párttagság döntően tisztességes hányada — túlzás nélkül: oroszlánrésze — nyílt tekintettel nézhessen szembe a közvélemény minden rétegével, elhatárolva magát „a mi kis ügyeink hőseitől’'. Egyre több garancia jött létre máris arra, hogy mindenütt, minden közfunkcióban az emberi tisztesség érvényesüljön, ne „csábuljon” senki arra, hogy foltot ejtsen a becsületén. Lényeges garancia erre a kiteljesedő nyilvánosság, másrészt pedig a jogállamiság kiépülése, amelynek folytán senki emberfia — még oly magas közfunkcióban sem — nem állhat, nem rendelkezhet úgy, mint akire a törvények nem vonatkoznak. Negyven éven át ugyanis ez volt az egyik nagy rákfenénk, a visszaélések melegágya. Nem hiábavaló tehát ma már a becsületért, tisztességért, a közélet tisztaságáért „hadba kelni”. Helyileg ugyan előfordulhatnak még olyan esetek, amelyekben talán ez egyelőre szélmalomharcnak tűnik, de ma már csak ideig-óráig lehetséges az ilyesmi, mert a kerékkö-' tők napjai tényleg meg vannak számlálva. Kisebb gazságok valameddig — főként személyi összefonódások révén — elleplezhetők, de az elkövetők méltán rettegnek már a lelepleződésüktől. Attól, hogy inkább előbb, mint utóbb elszámoltatja őket a közösség, hogy galádságaikra fényt derít a nyilvánosság. A jövő tehát bizonyosan tisztességet, becsületet hoz közéletünkbe. A lehető legszélesebb körű garanciák megteremtése azért kell, hogy a jövőben elvétve se essék folt a köztisztséget viselők becsületén. Legalábbis ne legyen rá lehetőség, botlásra csábító alkalom, amely magamagát kínálja a becsületről megfeledkezni hajlamosaknak. Magyar István mennének falura. Természetesen már az egyetemi-főiskolai évek alatt kapcsolatot tartanának a faluval. A cél az, hogy visszaadjuk az értelmiséget a vidéki településeiknek. Ne juttassák cselédsorba a fiatalokat O Lesznek erre vállalkozók? — Vannak fiatalok, akik vállalni fogják ezt. A népi kodlégiumoik azonban osak egy részét képezik a magyar falu felemelkedésének. Egy országos társadalmi program keretében meg kell teremteni azt, hogy a fiatalak emberhez méltó körülményeket és perspektívát találjanak a magyar faluban. jussanak lakáshoz, legyen munkahelyük, s gyermekeiket a lakóhely alapfokú oktatási intézményeiben európai szinten taníttathassák. Mindez utópisztikusnak tűnik a mostani helyzetben, de vallom azt, hogy. nincs más út. O A földkérdésről, a tulajdonviszonyokról heves viták zajlanak napjainkban. Milyen álláspontot képvisel az ÉFISZ? — Elvetjük a Kisgazdapárt törekvését, amely szerint az 1947-es viszonyokat kellvisz- szaállítani. Ezt társadalmi és közgazdasági helyett egyedül erkölcsi érv támogatja. Ha visszaállítanánk az akkori viszonyokat, az ország egyetlen igazán sikeres gazdasági ágát, a sokhelyütt világgazdasági szintű magyar mezőgazdaságot zúznák szét. A fiatalok egy részét cselédsorba juttatnánk, mert nekik nincs kötődésük semmilyen földtulajdonhoz, ugyanakkor ők azok, akik a földet művelik, értéket teremtenek, ebből élnek. A magyar parasztot pedig visszamenőleg rehabilitálná kell. A társadalom kérjen bocsánatot a parasztoktól, s fizessen nekik jóvátételt az elvett föld miatt. Magyarország nem engedheti meg azt a luxust, hogy mindent elölről kezdjen. Felvállalják a megye gondjait O A Nyíregyházán eltöltött két nap alatt találkozott a megyei tanács elnökével és termelőszövetkezetek képviselőivel is. Milyen eredményekre jutottak a megbeszéléseken? — A megyei tanács elnökének felajánlottam, hogy az ÉFISZ országos szinten képviselni fogja a megye problémáit. Ifjúsági szervezetünk a megyei tanáccsal tervezi egy fórum megszervezését, amelyen azt vitatnánk meg, milyen módon lehetne indítani itt a népi kollégiumot. A fiatal agrárszakembereket pedig .tájékoztattam az elképzeléseinkről. Sajnos eddig keveset hallottak rólunk, ez természetesen a mi hibánk is. Nemsokára megnyitjuk az ÉFISZ országos irodáját Budapesten, azt követően pedig minden megyében, így remélhetőleg Nyíregyházán is lesz műhelyünk. M. Magyar László A politikai életet alapvetően meghatározó törvényjavaslatokról dönt az Ország- gyűlés mostani ülésszaka. Még az Országgyűlés megkezdése előtt a nyíregyházi képviselőknek levelet küldött a Nyíregyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség, amelyben kifejtették állásfoglalásukat. Tukacs Istvánt, a NYÍR- DISZ titkárát kérdeztük meg, mi mindenre hívták fel az országgyűlési képviselők figyelmét. Mint elmondta, az ifjúsági szervezet fontosnak tartja, hogy a háromoldalú tárgyalásokon résztvevő pártok által elfogadott alap- megoldások ne sérüljenek meg a törvények meghozatalakor, különben veszélybe kerülhet a nehezen létrehozott, s amúgy sem teljes politikai kompromisszum. A nyíregyházi fiatalok egyetértenek azzal, hogy a munkahelyeken pártok ne működjenek, de a párttör- vény-tervezet azon előírását példátlannak és nem kellően megindokoltnak tartják, hogy politikai szervezetek iskolákban és felsőoktatási intézményekben ne szerveződhessenek. Tartalmilag kifogásolják azonban a jelöltállításhoz Egy belépés háttere Törtéiész a pártban Mátészalkán járva hírét vettem, hogy Farkas József, a Szatmári Múzeum igazgatója már tagja a Magyar Szocialista Pártnak. Üjdonság erejével hatott az információ, hiszen a neves történészről köztudott, hogy évtizedek óta politikai szervezetektől távol tartva magát — politizál. Igaz-e a hír, és mi rejlik a döntés mögött? — Tizenharmadikán, pénteken regisztráltattam magam az új pártba, így az elsők között lettem a tagja. Ügy érzem, hogy ma egy magát valamire tartó értelmiséginek itt a helye. Nem hagyhatjuk magára azt a néhány tíz ezer embert, az új párt magját, akik a nemzet sorsának jobbra fordítását vállalták magukra. — ön eddig is részt vállalt ebben, de nem vált az MSZMP tagjává. — Valóban nem. Ennek nem az az oka, hogy nem akartam. Többször is kértem a felvételemet, de mindannyiszor elutasításra találtam. Az MSZMP borzasztó tagfelvételi rendje volt ennek az oka. Ha húszéves, fizikai foglalkozású, nőnemű egyén lettem volna, azonnal felvesznek. — Miért nem csatlakozott más politikai szervezethez? — Ha az újonnan megjelentekre gondol, egyiket sem találtam olyannak, amit vállalni tudtam volna. Attól, hogy nem voltam az MSZMP tagja, a gondolkodásom baloldali és haladó volt és maradt. Azért működtem együtt hibái ellenére az MSZMP-vel, és ezért csatlakozok örömmel az újjászületett utódpárthoz Vonz továbbá az a tény is, hogy az ország valóban tenni és hatni tudó politikai mesteremberei eddig is és ezentúl is ebben a mozgalomban vettek és vesznek részt. Velük ösz- szefogva tudom elképzelni a kibontakozást. Ez az új párt kimondja, hogy Európára tekint, nemzetben gondolkodik. Ezt én mindennek alapján tartom, (ésik) fl NYIRDISZ a választásokról szükséges ajánlásokat. Szerintük a 750 ajánló szükségessége minimálisra csökkenti a független jelöltként indulók esélyét, s ez a szám ahhoz túl kicsi, hogy közel hatvanezres választókörzetekben valós támogatást jelentsen. Megyénk egyik legrégebbi sütödéje a dombrádi Szilágyiféle pékség. Az 1950-ben épült kemencékben némi karbantartás, korszerűsítés ntán még a mai napig is jó minőségű, szép kenyeret sütnek. E. E. felv. f-\reg barátom második ( ) évtizede élt már magányosan a határmenti kis erdélyi faluban. Élt? Inkább félt, mert egyre gyakrabban kopogtak ba hozzá a legváratlanabb időpontokban a határvédelem egyenruhásai, s faggatták olyasmiről, amire nem tudott választ adni. Hallott-e gyanús neszt? Látott-e idegeneket menni a határ irányába? öreg barátom egyre csak tagadólag ingatta fejét. Nem látott, nem hallott, mert legtöbbet gondolkodott. Napjában többször is osztotta-szorozta, hogy miként éljen meg a helyi termelőszövetkezettől kapott nyugdíjából, a 200 lej körüli összegből, hiszen ebből az éhgyomorra megszokott kis pohár pálinkára sem futotta. Különösen azóta vált Öt ka aggasztóvá pénzügyi helyzete, amióta a felsőbb szervek úgy határoztak, hogy csak annak a termelőszövetkezetnek tagjai kaphatják meg hiánytalanul a pénzbe- ni juttatásukat, ahol száz százalékos a pénzügyi terv teljesítése. Ahol negatív a pénzügyi mérleg, ott a kicsi nyugdíjból is levonás következik. Következett is. Ezért szomorodott a falu végi lakó, mert belátta, nem tudja megkapáltatni a határ közelében húzódó kicsiny kertjében a kukoricát. Egyszerűen nem telt a napszámra. Ö pedig járni is alig tudott, nem hogy kapálni ment volna ... Aztán egy napon mégis ajánlkozott két kapás segítségképpen. Ki is mentek öreg barátom parcellájába, -9 láttak csodát: a szóban- forgó kukoricát gyönyörűen megkapálta valaki. Illetve a kukoricás felső végére érve pontosan megállapíthatták: öten voltak az ismeretlen napszámosok. Ugyanis a dűlő végében ennyi kapát találtak a hordálékos Számos-menti talajba vágva. Ember sehol. A nyomok a határ irányába vezettek. Vissza nyom sehol... öreg barátom azóta is azt hajtogatja: csak legalább találnák meg számításukat azok a jószívű ismeretlen napszámosok ... (klsjó)
