Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-17 / 246. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. október 17. Ha a családra már nem számíthatnak... Szociális otthonba, egy év várakozás után Valamikor szegényháznak hívták, s benne élni egyenlő volt a kivetettséggel, az elhagyatottsággal. Most korszerű intézmény, ahová bejutni egyre nehe­zebb. Egy valami változatlan: régen is, ma is olyan öregek lakták, akik különféle okok miatt nem számít­hattak családi segítségre. A szociális otthonokról van szó, mélyekben me­gyénkben ez idő szerint ösz- szesen 1730 idős ember él — tudtuk meg Mónus Albérleté­től, a megyei tanács főtaná­csosától. Szabott es-Szatm árnak je­lenleg tíz szociális otthona van, közülük 'kettő városiban, Nyíregyházán és Tiszavasvá- riban található, a többi ki­sebb nagyobb falvakban, 'községekben várja leendő lakóit. Bár az igény, a je­lentkezők száma folyamato­san nő és napról napra na­gyobb, újabbak építésére, sajnos, a megfelelő pénzek hiányában ma nem számít­hatunk. Azzal kel hát gaz­dálkodni, ami van, így az­tán nem csoda, ha egy-egy idős embernek ’ évet, olykor éveket is kell várakoznia, míg a szociális otthonok va­lamelyikébe bejuthat. Jelen- . leg összesen 350 idős embert • tartanak nyilván a hivatalók, ennyien vannak azok, akik a hátralévő ‘ éveiket szociális otthoniban szeretnék eltölte­ni. A szociális otthonokat az idős emberek egészségi álla­potát • figyelembe véve osz­tályozták a szakemberek, hogy ezáltal speciális igé­nyeknek is megfeleljenek. A szellemileg visszamaradó!tak, az elmebetegek, a súlyos al­koholbetegségiben szenve­dők így megfelelő körülmé­nyek között élhetnek, ahol velük hozzáértő, szakképzett személyzet törődik. A nyíregyházi otthonban 360 idős ember lakik, akik egészségesek, állapotúikban csak a korukkal járó válto­zások tapasztalhatók. Tisza- vasváriban 160, Tibarszállá- son pedig 168 fekvőbeteget gondoznak és ápolnak, olya­nokat, akiket betegségük fo­lyamatosan ágyhoz köt. El­mebetegeket befogadó szo­ciális otthon három van a megyében, közöttük a £ül- pösdaróciban 75, a nyírbél- tekiben 100, a hodásziiban pedig 120 ember lakik. A szellemileg visszamaradottak részére Gaesályban tudnak ■megfelelő éllátást és gon­dozást adni, itt összesen 100 rászorulónak van helye, Győrteleken 134, Tarpán pe­dig 70 beteg ember él. Igen nehéz az alkoholbe­tegek gondozása, hiszen a számukra létesített szamos- lanigyalosi szociális otthon mindössze harminc ember­nek nyújthat megfelelő el­látást, miközben az igény en­nél jóval nagyobb. Ezért is van az, hogy szinte vala­mennyi szociális otthonban átlagosan húsz-harminc al­koholbetegnek adnak he­lyet Ugyancsak komoly gond az értelmi fogyatékosok sor­sának vállalása. Épp ezért örvendetes, hogy a számuk­ra átadott szakolyi szociális otthon nemcsak fedelet, ha­nem mind gyakrabban értel­mes munkát, megélhetést .is jelent a benne élőnek. A gondozás, ápolás mellett munkát végeznek, a kereset­tel gazdálkodni is megtanul­nak az otthon lakód. . A teljes költség töredékéért... Az időskornak szociális otthonaiban fizetendő térítés összegének jelenlegi felső határa 2070 forint, illetve a mindenkori nyugdíj nyolc­van százaléka. Azt talán ■mondani sem kéül, hogy ez összeg jóval alatta marad a tényleges költségeknek, ame­lyek már ma is meghalad­ják a személyenkénti hat­ezer forintot. Az sem kerül­het az utcára, akiknek nincs rendszeres jövedelme, illet­ve nyugdíja, ök mindenféle térítés nélkül költözhetnek •be az otthonokba, ahol nemcsak teljes ellátást és gondoskodást, de rendszeres zsebpénzt is kapnak. A szociális otthonok fenn­tartása nem kis pénzbe ke­rül. Az elmúlt évben közel 180 millió forintott költöttek fenntartásukra. Komoly gondot okoz, hogy a jelentkezők egyre növekvő számával ellentét­ben a gondozók, dolgozók száma nem növekszik, sőt, egyre kevesebben vannak azok, akik vállalják az em­berbaráti, de cseppet sem könnyű, többnyire három- műszakos munkát. Jelenleg, száz, idős otthonban élő emberről átlagosan 17 egész­A címzett a tanácselnök Nyílt levél ócskapiaciigyben Kedves Asszonyom! Azt hiszem, nem tudja, hogy elvette tőlem nyíregyházi tartóz­kodásom egyetlen szórakozását, örömét, kikapcsolódását, bók­lászó, jóleső sétáit, a jókedvű fecsegéseket azzal, — hogy kieb- rudalta a városból az ócskapiacot. Ez volt az egyetlen hely, ahol sétálni lehetett, ha az embernek nem volt ideje arra, hogy kimenjen a Sóstóra. No, talán nem az egyetlen. Van még egy: a Kelet Áruháztól a Nyírfáig, meg vissza. De több nincs. Lakótelepen ugyanis nem lehet sétálni. Nem tudom, próbál­ta-e, de higgyen nekem: nem lehet. De végül is ez magánügy. Ez énrám tartozik. Ami viszont közügy és min darányiunkra tartozik, az: A NÉ­NIK. Ezen az ócskapiacon a NÉNIK árulnak, kis rozzant, kivén- hedt babakocsikban tolva az „áruikat”, 5—10 forintos haszon reményében, nyugdíjkiegészítésnek. De ez a régi ócskapiac nem csak erre volt jó — ezek a NÉJNIK nem Járnak presszóba, — ezek itt találkoztak egymással és be­szélték meg ügyes-bajos dolgaikat, betegségeiket, árdrágulást, — szóval a világ folyását. Nyáron behúzódtak a fák alá a me­legben, télen bemehettek a házakba megmelegedni kicsit. Ez az ócskapiac a maga „önszerveződésében” emberléptékű volt. Most kitették őket a préri re, az állatvásár mellé. Messze van. Órákig is kell tolni a babakocsit, míg kiérnek vele. Tudja, ez az állatv.ásár melletti rideg, taszító terület engem az ötvenes évek étteremhodályaira, tébolyult, kongó, hatalmas kultúrházaira emlékeztet, amik a mai napig használhatatlanok. Biztos vagyok benne, hogy önt Jó szándék vezette, amikor aláírta ezt a döntést. Kérem, gondolja át. Egy város csak ak­kor lakható, ha a polgárai jól érzik benne magukat. Ha az övék. Ha emberléptékű. őszinte szeretettel üdvözlöm, bízom benne, hogy talál meg­oldást és sok, nehéz gondja közt majd ezzel is törődik: Szabó Tünde Móricz Zsigmond Színház ségügyd dolgozó gondoskodik. A létszám növeléséért, az utánpótlás biztosításáért mind többet tesznek az il­letékesek. Az egészségügyi szakiskolában kétévenként mamika mellett végezhető tanfolyamot indítanak azok részére, akik az idős embe­rek gondozására, ápolására vállalkoznak. Újakra nem fitja Nehezíti a dolgot az is, hogy a jelenleg meglévő szo­ciális otthonok közül mind­össze a nyíregyháza-sóstóit építették kifejezetten erre a célra, a többit már meglé­vő épületekből, kastélyok­ból, laktanyákból, illetve kórházakból alakították át. Bár a szociális otthonok épí­tésére, a meglévők fejleszté­sére már korábban megszü­lettek a tervek, megvalósí­tásukra beláthatatlan ideig várni kell. A Fehérgyarmat­ra, illetve Kisvárdára terve­zett szociális otthonok építé­sének dátuma ugyanis a megfelelő anyagiak hiányá­ban ma még teljesen bi­zonytalan. Kovács Éva Ma még csak terv Shell kút Fehérgyarmaton Elkészültek a tervei annak az új üzemanyagtöltő állo­másnak, melyet Fehérgyar­maton a 491-es út mellett, a Zalka Máté Tsz épülő iroda­házával szemben helyeznek el. Az INTERÁG Kft.-vel egyeztetve alakították ki a végső elképzelést, mely sze­rint három személy-, illetve egy tehergépkocsi beállását teszik lehetővé egy oldalra azonos időben. A Shell-cég üzemeltette kútnál több fajta oktánszámú benzin, ólom­mentes benzin, illetve gáz­olaj tankolására nyílik lehe­tőség. A kút mellett szociális lé­tesítmények lesznek, s az éj­jel-nappal üzemelő kút mel­lett a szokásos bárhelyiséget is üzemeltetik. Várhatóan 1991-re megépí­tik a kutat, amelyhez a vá­rosi tanács is jelentősen hozzájárul. A városközpont­ban lévő kútnál viszont csak háztartási tüzelőolajat fog­nak árusítani. A Széchenyi István Köz- gazdasági Szakközépiskola és _ Gyors- és Gépíró Iskola második osztályában Hárs­falvi Pálné vezetésével játszva lehet elsajátítani a gépírás tudományát. Jó fel­tételek vannak a számítás- technika elsajátításához is. (Harasztosl Pál felvétele) Nem radioaktívak, de veszélyesek. Megtagadták a rakodást Nem a bőr, a helyi vezetők fenyegetnek Lehet, hogy e sorokat ol­vasva sokan csak legyinte­nek, s lemondóan azt mondják: már a könyökün­kön jön ki a bőrügy. Azon­ban nem mindenki előtt vi­lágos, miért veszélyes a megyénkben tárolt bőr. A megyeszékhelytől 12 ki­lométerre fekvő Napkor la­kossága is aggódik az 1986 nyarán odaszállított bőrök miatt. Titokzatos megbete­gedéseket, rosszulléteket hoz­nak összefüggésbe a bőrök­kel, amelyeknek már az ér­kezése is vihart kavart: né­hány férfi ugyanis megta­gadta a lepakolá&t. Fegyelmi a téeszben A három évvel ezelőtti eseményekre Szegődy János, a napkari Kossuth Termelő­szövetkezet elnöke így em­lékszik vissza:­— A Compack képviselője megkeresett bennünket, tud­nánk-e bőrt tárolni. Vala­milyen melléküzemágat sze­rettünk volna akkoriban, csomagolásra gondoltunk, de mivel ez az ajánlat jött, el­fogadtuk. Vasmegyereri néz­tük meg a bőrtárolás módját, ott én is megfogtam, meg­emeltem, vajon fogják-e bírni a dolgozók. A jó pénz reményében olyanok is je­lentkeztek a pakolásra, akik­nek nem ez lett volna a fel­adatuk, így a gépjárműbontó üzemünkben dolgozó 6—7 férfi is. Meg is kezdték a munkát, de mivel sokkal több vagon érkezett, mint amennyit vártunk, s köziben érezték, hogy a bőr bűzlik, úgy gondolták, nem pakolják tovább, inkább kevesebb bérért a korábbi bontást végzik. Munkamegtagadás miatt szerintem jogosan lett fegyelmi az ügyből, s jogos volt az áthelyezésük is. Védőruha nélkül A bontóüzem egykori sze­relői tehát már más munka­helyen dolgoznak: van, aki a téesz fatelepén, van, aki Nyír­egyházán a kórházban. Va- dicsku István, három fiú édesapja, rokkantnyugdíjas, nemrég műtötték Debrecen­ben. — A közvetlen főnökünk szólt, hogy menjünk, s mun­kaidőben pakoljuk ki a va­gonokat — idézd fel szomo­rúan azokat a napokat a 38 éves férfi. — Ahogyan a bontóban, dolgoztunk, úgy álltunk • a bőrök pakolásá­hoz, védőruhát sem kapitunk. Kegyetlenül büdös volt, a nyers’, véres bőrben sök pondró mászkált. Mikor ha­zamentem, mindig eszembe jutott a szag, hányingerem volt, nem tudtam enni. Más­nap mondtam, hogy ezt. a bőrt nem tudom pakolni, mert nem bírja a szerveze­tem. A többiek sem akarták pakolni, hiába szólított fel bennünket a párttitkár, s az elnökhelyettes is. Munka­megtagadás miatt azonnal áthelyeztek bennünket, az­nap már a bontóban sem dolgozhattunk. A fegyelmi ellen fellebbeztünk, de a munkaügyi döntőbizottság elutasította kérelmünket. Fertőző források lehetnek Mint az egyik határozatban olvasható, az indok a követ­kező volt: „A termelőszövet­kezet alapszabálya kimondja, hogy a dolgozó munkahelyi vezetőjének utasítását köte­les végrehajtani, kivéve, ha az életét, vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan ve­szélyezteti, vagy ha az utasí­tás végrehajtásával a dol­gozó bűncselekményt követ­ne el. Jelen esetben egyik ok sem állott fenn.” A munkásoknak tehát menniük kellett, ám a bőrök maradtak. Az itt élők köré­ben pedig szintén felvető­dött, vajon sugárfertőzöt- tek-e a bőrök és mennyire veszélyesek az emberekre. — Megyénkben Nyírbátor­ban, Demecserbea, Napko­ron, Pátrohán és Vasmegye- ren őriznék bőrt, ’ amelynek döntő része még a csernobili robbanás előtt került Ma­gyarországra — magyarázza dr. Márton Mihály, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosa. — Amikor a bőrügy kirobbant, vagyis elterjedt a hír. hogy radioaktívak, az adott pilla­natban mindenkinek igaza voit. Mint .tudjuk, Csernobil miatt sugárszennyezést ka­pott Ukrajna, s a sugáridszó- ródást hazánkban is mér­ték. Azokra a bőrökre, ame­lyek akkortájt jöttek át Uk­rajnán, törvényszerűen ra­kódott a sugárszennyeződés. A bálák egy része tehát su­gárszennyezett volt, de még­sem nevezhető radioaktív hulladéknak. A nálunk mért kisugárzás izotópjáról (J— 131-es) tudni kell, hogy a fe­lezési ideje rövid, tehát gyor­san elbomlik. A bőrök tehát nem azért veszélyesek, mert valamikor szennyezettek vol­tak, hanem azért, mert ha egyszer elkezdenek rohadni, fertőző forrást jelentenek a talajvízre és az élőlényekre. Ezért úgy kell tárolni, hogy védett helyen legyen, ne áz­zon be. (talajjal ne érintkez­zen, rágcsálók ne szaporod­janak el benne. Addig kell tehát eltüntetni a bőröket, amíg nincs gond. Egyik meg­oldás a komposztálás. Mint közismert, a Compack De- mecs erben építtetett egy komposztáló telepet, de mi­vel nem tartották ott be a technológiai utasítást, a ta­nács felfüggesztette a kom­posztálást. A Compack fejlesztési igazgatója, Runtág Tivadar ingerült hangja alig hagy szóhoz jutni, a telefonon ke­resztül csak mondja a ma­gáét. Nem kétséges, harag­szik az újságírókra, hiszen többször Is elhangzik a saj­tóper, a közvélemény tudatos hangolása kifejezés. Törvénysértés volt — A bőröket a LEDEX hozta be az országba, mi bér­munkában foglalkozunk ve­le — jutnak el hozzám in­dulatos szavai. — A Debre­ceni Agrártudományi Egye­tem karcagi kutatóintézeté­vel kötöttünk szerződést, ők irányítják és ellenőrzik a demecseri telep munkáját. Mivel ez egy kísérleti üzdm, természetes, hogy a szakem­berek kísérleteznek. Ezért a technológiában . műveletcse­rét hajtottak végre annak érdekében, hogy ne csak De- mecsérben, hanem másutt is lehessen komposztálni. A ta­nács dolgozója ebben a kér­désben nem szakember. Az üzem leállítása tör­vénysértés volt. Egyébként az elindított biológiai folya­matokat nem lehet csak úgy leállítani, azokat be kell fe­jezni. Ugyanakkor azt is hadd mondjam el, hogy a vizsgálatok szerint a kom­posztálás eredményeként ki­váló szerves trágyát kapunk. A napkoriak tehát meg­nyugodhatnak, nem kell su- gárszennyezéstöl félniük. In­kább kell tartaniuk a helyi . vezetőktől, akik a bőrügy kapcsán körültekintőbben is eljárhattak volna. S azt ta­lán valamennyi olvasónk el­várja az illetékesektől, hogy a kényes kérdésekre ne inge­rültséggel, fenyegetéssel, ha­nem őszinteséggel válaszol­janak. M. Magyar László Legalább egy év várakozás

Next

/
Thumbnails
Contents