Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-17 / 246. szám
1989. október 17. Kelet-Magyarország 3 Jegyzetek: Nem engednek a negyvennyolcból jem engednek a negyvenhármak a negyvennyolc- Iv ból. A csepeli negyvenhármakról van szó, akiknek az MSZMP nem alku tárgya. A 168 órában hallottam a velük készült beszélgetést, és ez késztetett e jegyzet megírására. Mit is mondott egyikük? őket senki sem kérdezte meg a 14 küldött megválasztásakor. Amikor pedig a delegátusok elébük álltak a kongresz- szus előtt, nem kaptak felhatalmazást a régi párt feloszlatására. Nincs pontos információm arról, hogy Csepelen milyen módon lehetett mandátumhoz jutni. Azt viszont tudom, hogy ebben a kérdésben szabad kezet kaptak az alapszervezetek és meglehetős változatossággal éltek is vele. A kongresszuson derült ki, hogy akadt küldött, aki két-három tucat ember szavazatával vált delegátussá, mert annyian voltak ott azon az összejövetelen, amelyen ez eldőlt. A másik véglet a pártszavazás kínálta lehetőség volt, ehhez sok ezer szavazó egyetértése kellett. Az előkészítés tarkasága ellenére az eddigi legdemokratikusabb módon megválasztott tagsággal dolgozott a kongresszus — ez senki előtt sem volt vitatható. Maga a tény azonban csak annak tükrében értelmezhető és minősíthető, hogy milyenek voltak az előzőek, és — milyenek lehetnének az elkövetkezők. Legkevésbé támadható, és jelen körülmények között leginkább demokratikus a pártszavazás. Megyénkben is ezzel a módszerrel jött felszínre a legtöbb új arc. A formálódó MSZP semmiképpen sem hozhatja magával elődjétől azokat a régi „miserendeket'’, amikor egy gyűlés elnökségéből valaki feláll, és egy másik elnökségi tagot jelöl Sőt mi több, saját magát... A közönség pedig meglepetésében se köpni, se nyelni nem tud. .. Talán a csepeli 43 magát továbbra is MSZMP-tagnak valló tag se méltatlankodna, és ráadásul jogalapja se lenne rá, ha módja lett volna véleményét pártszavazáson kifejezésre juttatni. Ha nem szakítunk azzal a hagyománnyal, hogy van a tagság és van a vezetés, a közös akarat és a közös szándék pedig hiányzik, akkor nem kerülhető el, hogy új névvel vaiami régihez hasonló jöjjön létre. A megyékben, így Szabolcs-Szatmár-Be- regben is a tagtól kezdve kell, hogy épüljön az MSZP. Ha az országos választmány delegátusokból áll majd, a megyeinél is szerencsés lehet a módszer. A vezetőkiválasztásnál, a delegálásnál pedig akkor kerülhető el a baj, ha a jelölés szintén a tagságból érkezik, és nem az előző vezetésből. A titkos szavazás, pontosabban a pártszavazás pedig a demokratizmusnak olyan módja, ami fényesen vizsgázott a kongresszus előkészítésében. E. S. Csikót vagy gebét...? • mézem A Hét vasárnap esti műsorát, hallgatom a iy megkérdezetteket. Mit mondanak, hogyan véle- w kednek a legutóbbi napok eseményeiről, a politika változásairól, a hétvégi kongresszusdömpingről. A „nagyok” ezúttal nem nyilatkoztak. A műsorvezető szerint elfoglaltságukra hivatkozva mentették ki magukat, bár véleményük bizonyára nekik is van a dolgokról. Ember legyen a talpán, aki a jelen helyzetben kiigazodik. A korábbi egy helyett ma már harminchárom párt működik, s ahány párt, legalább annyi, olykor még ennél is több hivatalos vélemény. Tabuk dőlnek romba, eddig tiltott vélemények állnak csatasorba. Bizonyára ezért is történt az, hogy szinte minden megkérdezett kifogásolt valamit. Kinek az MSZP nem tetszett, ki a megszűnt MSZMP-t hiányolta, ki a FIDESZ-re, ki meg a szabaddemokratákra panaszkodott. Az elégedetlenség okozója váltakozónak, mértéke azonban teljességgel azonosnak mutatkozott. Különbség volt abban is, ki mekkora szenvedéllyel, dühösen vagy éppen higgadtan mondta el véleményét. Egy biztos. Az emberek ma már egyre türelmetlenebbek. Szeretnének végre túllépni a jelenlegi zűrzavaron és gondokon, s végre nemcsak a politikára, hanem a munkára is figyelni. Merthogy ebben a nagy, „össznépi politizálásban” lassan mintha elfelejtődne a lényeg. Az, hogy ha nincs pénz, ha nem megy a munka, akkor az emberek nem fognak megélni. Azt hiszem, a többséget ez aggasztja nagyon. Ahogy az egyik megkérdezett munkás elmondta, a napi nyolcórás munkaidő több mint száz évvel ezelőtt megálmodott elvétől talán soha nem álltunk olyan távol, mint most. Az emberek fáradlak, túlhajszoltak, kimerültek. Kezd elegük lenni a folyamatos robotból. Főképp, hogy sokan ma még azt sem látják, mire megy ki az egész. Nekem lassan már mániám, hogy az ország nem más, mint egy nagy család, amelyben gyakran megesik, hogy a családtagok másképp gondolkodnak, hogy a szülők mást szeretnének, mint a gyermekek. A nagy cél, a család közös érdeke azért még nem csorbul, az út különböző, de a tét azonos. Valahogy így képzelem az ország ügyeit is. Legyenek pártok, legyenek vélemények, de az igazi, közös célt egyetlen percre sem szabadna elfelejteni. Ha ugyanis nem ez történik, süthetjük a szabad véleménynyilvánítást, a kivívott nyilvánosságot, a nagy- nagy politizálást. Attól még nem lesz kenyér az asztalon. „Én szilaj csikót akartam, s helyette egy kivénhedt gebét kaptam” — mondta az egyik megkérdezett a televízió képernyője előtt. Ha a jelképes beszéd valódi értelmére gondolok, lehet, hogy igaza van. Csikók kellenek, tenniakaró, jövőt formáló emberek. K. É. Pedagógusok panasza nyomán Úgysem változik semmi? A bürokráciára csak magyarázat van „Jó lenne, ha utánajárna, de úgysem változik semmi!” — ezekkel a szavakkal fejezték be panaszáradatukat az egyik középiskola pedagógusai. Sokak nevében beszéltek, mikor sérelmeiket sorolták, hogy a Megyei Tanács Költségvetési Elszámoló Hivatalában (közismert nevén Illetmény- hivatalban) sokszor rovásukra késik az ügyintézés. Ez azért érinti igen érzékenyen őket, mert ez az intézmény számfejti minden hónapban a bérüket. A pedagógusoknak van személyi alapbérük, helyettesítési díjuk, de pótlékaik és túlóráik is akadnak. A fizetés változó elemeit véleményük szerint az Illetményhivatal nem tudja, nem tudhatja naprakészen követni. íme az ügymenet: a számfejtés minden hónap 20-ától a következő hónap 20-áig történik. Az iskolában készült összesítést elküldik az Illetmény hivatalba, utána kezdődik a nyugtalan várakozás. Rendszeresen késnek a jogos forintok, százasok, olykor ezresek. Példájuk szerint, ha valaki szeptember 21- én helyettesít, akkor az ezért járó díjazás csak a december havi fizetésekor jelentkezik. Tovább bonyolítja az egyébként sem egyszerű helyzetet az, ha egy-egy kolléga órát ad egy másik iskolában. Arról ne is beszéljünk, ha megbetegszik, táppénzre veszik, vagy netán szabadságon van ... Sokójuknak van átutalási betétszámlája, amelynél bármikor előfordulhat, hogy a havi munkabér nem fedezi a rendszeres, levont kiadásokat, az OTP pedig nem sokáig türelmes ... Késik a családi pótlék foglalkozó tanár elmondta, nincsen olyan fizetésnap, mikor a tanárok 80 százaléka ne ostromolná kérdésekkel, kifogásokkal. Sokszor járt már az Illetményhiva- talban, elismeri, hogy az ott dolgozóknak rengeteg munkája van, de a szisztémát, a szívós bürokráciát tartják problémájuk fő okának, s enyhén szólva javítanivalónak. „Mert ezt egy üzemben, a melósokkal nem lehet megcsinálni.” „Tudnunk kell, hogy a dolgok reménytelenek, mégis-mindent el kell követnünk a megváltoztatásukra” — ez a Fitzgerald-mondat járt az eszemben, amikor bekopogtattam Kakuk Jánoshoz, az Illetményhivatal vezetőjéhez e panasz ügyében. Mindezen bonyolult, nagy felelősséggel járó pénzügyi- adminisztratív teendőket a hivatal 78 ügyintézője és a számítástechnikai részleg végzi. Annak ellenére, hogy mindenhez formanyomtatványt használnak, a változó bérekkel valóban sok munkájuk van. (Például, ha a személyi számot rosszul írják, már hibaként hozza ki a számítógép, telik az idő a korrigálással.) Kifogás még van Ma, amikor a decentralizálások, a helyi ui .állóság szükségességének korát éljük, miért ne lehetne visszaállítani a helybeni ügyintézést, kiiktatva a bürokratikus lépcsőfokot, csökkentve a hatástalansági tényezőt? Kakuk János sorolja azokat a feladatokat, melyeket, ha nem ők végeznék el, milyen, eddig ismeretlen teendőket róna az iskolákra, a kórházakra. Ugyanazt a munkát 85 ember helyett minimum háromszáznak kellene végeznie. A nagyobb intézményeknél elképzelhetőnek tartja a „leválást" az Illetményhivatalról, de azt nem tudja, hogy ki fogja viselni az anyagi konzekvenciákat? A bérrendszer korszerűsítése, a költségvetési reform, az önkormányzati törvény, a társadalombiztosítási rendszer modernizálása, általában az egyszerűsítések javíthatnak a helyzeten, talán, majd... Jobban örültem volna, ha a pedagógusok helyett fogalmazott panaszirat derűsebb, reményteljesebb véget ért volna. Azt hittem, hogy az államgépezet változott már annyit, hogy végre szíveskedik kiszolgálni az állampolgárt. Ügy látszik, erre azonban még várni kell. Szőke Judit A program nem ígérget Ha valaki munkahelyet változtat, a MIL-lap egy-két hónapos késésére számíthat. Az újonnan belépők a családi pótlékra egy-két hónapot is kénytelenek várni. A gyakori reklamáció telefonon, személyesen, levélben — őrli az idegeket, — itt is, ott is. S bár végül minden pedagógus megkapja jogos jövedelmét, de nem akkor, amikor joga van hozzá. Ez a rendszer eddig is így működött, de amíg jó világ volt, nem tűnt úgy fel. Most az egyébként is érzékeny pedagógusok túl érzékenyek, ingerlékenyek lettek. Egy munkaügyi kérdésekkel is Ezrekkel foglalkoznak A pedagógusok panaszát jogosnak tartja, egyetért velük. Egyhónapos átfutási idővel dolgoznak. Minden olyan, a megyében lévő intézmény bérelszámolással kapcsolatos teendőit intézik, melyek tanácsi költségvetésből részesülnek (oktatás, közművelődés, egészségügy). A szeptemberi bérszámfejtés alapján például 37 773 dolgozónak utalták az illetményét, ösz- szehasonlításképpen: 1967ben még csak 18 ezer munkavállalóval voltak ilyen jellegű kapcsolatban. A Tungsram Lézertechnikái Fejlesztő Leányvállalat ismertette a lézertechnika területén a ha^ai és külföldi kutatási tapasztalatokat. A leányvállalat igyekszik kielégíteni sebészeti készülékeivel a hazai kórházakat, illetve anyagmegmunkáló lézereivel a magyar ipar igényeit, alapvetően és elsősorban a fejlett ipari országok piacaira fejleszti és gyártja termékeit. (MTI Fotó' Balaton József) A vidékre építenek Indul a választáson a FIDESZ A megélénkülő politikai életet jelzi, hogy a különböző szervezetek egymás után tartják meg országos tanácskozásukat. A hét végén rendezte meg kongresszusát a Fiatal Demokraták Szövetsége is, amelyen tagként Nyíregyházáról részt vett Módi László, öt kérdeztük meg a konferencia munkájáról. O Vasárnap este még Pesten tartózkodott, hétfő délelőtt pedig már a tanárképző főiskolán tartott szemináriumot. Szó volt-e az órán a FIDESZ-kongresszusról? — A kettőt külön kell’ választani. A tanítási órán szakmai dolgokkal foglalkozom, s nem politizálok. Köz- gazdasági ismereteket tanítok, ma éppen a marxi mun- kaérték-elmélet volt a téma. O Milyen élményeket szerzett a kongresszuson? — A kongresszus mindig feldobja az embert. Jó érezni, hogy rajtunk kívül sokan gondolkodnak hasonlóan, s hogy csoportjaink aktívan dolgoznak. Az mindenki előtt világos, hogy a választás vidéken fog eldőlni. Épp ezért a vidéki csoportokra kell építeni a FIDESZ munkáját. Ha komolyan vesszük a választáson való indulást, akkor erősíteni kell a szervezettséget. O Mekkora tömegbázissal rendelkezik Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében a FIDESZ? — Megyei számot nem tudok mondani. Nyíregyházán közel harmincán vagyunk. A nyár nekünk is uborkaszezon volt, ezért most ősszel szervezzük programjainkat, ennek köszönhetően nő majd a létszámunk. Reménykedünk, hogy más városban is lesz csoportunk. Zömében főiskolások és középiskolások tartoznak hozzánk. O Vajon miért nem csatlakoznak a szövetséghez munkásfiatalok? — Léptek már be hozzánk munkások is, tehát nem zárkózunk el előlük. Talán azért passzívabbak, mert a pártállam felépítése miatt jobban kiszolgáltatottabbak. O A kongresszus tehát döntött arról is, hogy a FIDESZ indul a választásokon. Vannak-e jelöltek? — Konkrét jelölt még nincs Nem zárjuk ki annak lehetőségét sem, hogy ne FI- DESZ-tag képviseljen bennünket, ha elfogadja programunkat. A megyében legalább két jelöltet szeretnénk indítani, törekszünk együttműködésre a helyi ellenzéki kerékasztallal is, s esetleg egymás jelöltjeit támogatjuk. O A választási programot több szekcióban vitatta meg a szövetség. Részt vett-e valamelyik szekció munkájában? — A gazdasági szekcióban dolgoztam. A gazdasági program központjában az antiinflációs politika és a repri- vatizálás áll. Nem ígérget a program, hanem a valós tényekkel számol. Nem ígérjük például, hogy Magyarországon 8 órás munkából meg lehet élni, de szeretnénk, ha érdekeltek lennénk a jobb munkavégzésben, s megszűnnének a teljesítmény-visszatartó erők. A választási programunk nem ifjúsági, hanem az egész nemzetet átö'eli, ugyanakkor hosszabb távon az ifjúsági szempontok, érdekek is szerepet játszanak benne. (remi)
