Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-14 / 244. szám
1989. október 14. II K«letA magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 7 Állandóság és folyamatosság Hogyan halad a tudomány? ajon hogyan fejlődik a tudomány? — teszik föl időnként a kérdést az érdeklődők. Állandó-e a fejlődés, vagy időről időre felgyorsul és lelassul? A kérdésről dr. Kovách Adám kandidátussal beszélgettünk. Mi a jellemzőbb a tudományra az állandóság vagy a folyamatosság? Történelmi tanulmányainkból visszaemlékezhetünk különböző, szellemi felvirágzást hozó korszakokra, ugyanakkor azt is tudjuk, eléggé állandó folyamat a tudomány fejlődése — kérdeztük elsőként. — Ha visszatekintünk az elmúlt két és fél évezredre, és összeadjuk az eddig élt híres tudósok működési idejét, kiderül, hogy néhány évszázadra zsúfolható össze az igazán kiemelkedő tudósok kora. A görögök csodálatos eredményeket hoztak felszínre. Ráadásul nagyon sokszor csak a gyönyörűségükre művelt tudomány területein. Előttük az egyiptomiak és a föníciaiak főleg azokon a területeken alkottak maradandót, amelyek összefüggtek életmódjukkal, gazdaságukkal. A hajós népeknek fontos volt a navigáció, a tájékozódás, jól művelték tehát a csillagok szerinti irány- és helymeghatározást. Az egyiptomiaknak a Nílus áradása adott termőföldet, kiszámolták, hogy mikor következik be. A görögök viszont intellektuálisan közeledtek a problémához, mindent megoldottak, amit a formális logika segítségével megoldhattak, de a kísérletező hajlamuk is nagy volt. Emlékezzünk csak Heron üstjére, amely évezredekkel megelőzte a gőzgépet. — A görögöket tekintjük az első tudományos aranykor képviselőinek. Feltűnő, hogy utánuk milyen űr következett be. —Igen, a rómaiak talán csak egy tudomány- területen alkottak nagyot, a jogtudományban. A görög geometriához semmit sem tettek hozzá. — S utánuk jött az özönvíz..., azaz a sötét középkor. — Oly nagyon azért nem volt az sem sötét, de való igaz, hogy szembetűnő a különbség. Galilei törvényei ekkor láttak napvilágot, s Newton is ekkor lépett fel... — ...persze Galileivel vissza is vonatták a tanait, Giordano Bruno meg sokkal rosszabbul járt. Newton tanításai viszont nem álltak szemben a vallás dogmáival, hogy azokért máglyára került volna, ha—mondjuk — nem Angliában él. — Mindenesetre a fellendülés során a 17. század táján újra felfedezték a görögök tudását, s átmentették az akkori korszerű világkép számára. Az ipari forradalom idejében aztán ismét aranykora volt a tudománynak. — Mindezekből az rajzolódik ki, hogy a tudomány előretörése egy lüktető, hullámzó mozgást mutat a történelemben. Tehát a változás és az állandóság követi egymást, szabálytalan időszakokban. — A kép akkor érdekes csak igazán, ha egymás mellé helyezzük a tudomány és a művészet nagy korszakait. Párhuzamosságot figyelhetünk meg: a periklészi Görögország kulturális nagyjaival egyidejűleg fejtette ki A miniatürizálás határtalan. A Sony japán cég új színes Watchman zsebtévéje, amelyet a cég egyesült államokbeli központjában mutattak be idén augusztusban. A készülék három részből áll: a képernyőből, a hangolóegységből és az elemeket tartalmazó dobozból. A kb. 6,75 centiméter átmérőjű, folyadékkristályos képernyőn a teljes VHF és UHF hullámsáv egyaránt nézhető, de videofelvételt is lehet rajta játszani. működését Platon, Archimédész és Euklidész, valamint Aristotelész. Dante és a reneszánsz idején Kopemikus és Newton. Bach és Goethe kortársa volt Faraday és Maxwell. — A görögökhöz való nagy visszatérés után hogyan tértek önálló, új utakra az ipari forradalom fellendülésekor a tudományok? — Ez a folyamat nagyon érdekes, hiszen nem sokkal a görögök újdonsült kultusza után el kellett vetni azt a részt is, amit átmenteni véltek a görög tudáshalmazból, s le kellett rakni a ma tudományának alapjait. Persze így is maradtak jócskán örök, vagy öröknek vélt eredmények. Utóbbira jó példa, hogy elvetvén az euklidészi geometria axiómáját, a Bolyaiak új világot teremtettek a semmiből. Talán jó példa erre az atomfogalom fejlődése. Demokri- tosznál ez a képződmény oszthatatlan, a középkori alkimisták felől akár ki se találták volna, aztán megjelenik a Bohr féle atommodellben, s végül a kvantummechanika teljesen elveti, és új alapokra helyezi az atomfogalmat, s még később az is kiderül, hogy az atom egyáltalán nem oszthatatlan. S mindemellett a görögöknek is igazuk van, mert a közönséges energiaszinteken valóban oszthatatlanok az atomok, így érvényesül a görög tudományos örökség napjainkban. —Mondhatjuk-e azt, hogy az ipari forradalom óta igen nagy mértékben hat vissza a tudomány fejlődésére a gyakorlati igény? — Tegyük hozzá azt is, hogy emellett a tudományos felfedezések új és új gyakorlati megvalósítást is jelentenek, s a folyamat önmagát gerjeszti. A legújabb időkben a folyamatosságot és megszakítottságot az is jelenti, hogy az egyik területen előreszalad a tudomány, s nem tudnak mit kezdeni a felfedezésével, a másikon meg annyi probléma halmozódik fel, hogy kisvártatva megjelenik a tudományos megoldás. Az operátorszámítás kezdetben csak egy gyakorlatilag alkalmazható módszer volt a tudósok kezében, a matematikusok nem is szerették, mert nem volt elméletileg megalapozva. Aztán amikor megalapozták, szalonképessé vált a matematikusok számára is. Vagy még közelebbi példa a gének helix (kettős spirál) szerkezetének felfedezése azután történt meg, amikor már tudták, milyenek az öröklődés törvényei, amikor megismerték a gének szerkezetének kötéseit, sok fizikai, kémiai ismeretet szereztek, akkor már „csak” egy olyan szerkezetet kellett elképzelni, ami a minden tapasztalati ténynek megfelelt. — Ezzel már el is értünk a jelenbe, amit az jellemez, hogy minden eddiginél több kutató foglalkozik a tudománnyal, ahonyan az elcsépelt szlogen mondja, a tudomány közvetlen termelőerővé vált. Vajon ilyen körülmények között nem állandósul-e a fejlődés? — Bármilyen sok új tudományos eredmény kerül felszínre manapság, azt kell, hogy mondjuk, ezek között nem sokkal gyakoribb az igazán eredeti felfedezés, mint a korábbi századokban. A fizika kultúrtörténete című könyv (szerzője Simonyi Károly) közöl egy 1976-os közös írásbeli érettségi-felvételi vizsga feladatsort. Minden példánál feltüntették, milyen keltezési ismeretet kellett tudni a megoldáshoz. Kiderült, hogy egy 1990-ben vizsgázó jó tanuló ötven pontot szerezhetett volna, ami megfelelt egy 3/4-es osztályzatnak... — Mi akkor az, amiben mégis túltehetnek a mai tudósok elődeiken? — Az a folyamat, amelyben már megismert kutatási eredményeket használnak fel egy bizonyos meghatározott és kitűzött cél elérésére. Az első ilyen tervezett kutatás az úgynevezett Manhattan-terv volt, ami létrehozta az atombombát. Vagy hogy békésebbet mondjak, amikor a NASA létrehozta az első Hold-expedíciót. Mindegyik végeredménynek megvoltak a részeredményei, de a szervezettség meggyorsította a végcél elérését. Lehet, hogy a maghasadás, a láncreakció ismeretében a Manhattan-terv nélkül is eljutottak volna az atombombáig, de lényegesen hosszabb idő alatt. S ez azt jelentette, hogy megelőzték Németországot. G. J. V Régészeti nap a Jósa András Múzeumban Az idén először a hagyományos múzeumi hónap rendezvényei helyett szerte az országban egy-egy rangosabb kiállítással, konferenciával vagy éppen egy tudományág részletesebb bemutatásával igyekeznek pótolni a szakemberek az eddig megszokott, jóval gazdagabb programot. Ennek — kétségkívül — pénzügyi okai vannak, azonban az elmúlt években tapasztalt érdeklődés visszaesése is erre a döntésre késztette a muzeológusokat. Ugyanakkor a korrábbi években soha nem kapott kellő figyelmet a múzeumi világnap — amely május 18-án szerte a világon az érdeklődés felkeltését hivatott szolgálni. A két ok végül arra az elhatározásra késztette a múzeumokat, hogy szerényebben tervezzék októberi rendezvényeiket és igazi ünnepnappá május 18-a váljék. (Ennek a gondolatnak a jegyében rendezték tavaly az Aranyleltár c. kiállítást a Magyar Nemzeti Galériában, ahol az ország majd mindegyik megyei múzeumának széfjeiből előkerültek a kincsek és több hónapon át évtizedek óta elzárt remekműveket csodálhattak a látogatók.) Az októberi programot így minden múzeum az igényeknek és lehetőségeinek megfelelően alakíthatja ki — valamit megtartva a régi hagyományokból. A Jósa András Múzeum a korábbi években rendszeresen valamely nagyobb szabású kiállítása megnyitásával indította a rendezvénysorozatot, s a hónap során 1-2 napos szakmai tanácskozáson az év legfontosabb tudományos eredményeiről is számot adott. Idén ennek „miniatürizált” formájával jelentkezik, illetve némiképp ki is bővíti azt. Október 19-én régészeti napot rendeznek a múzeumban: ennek keretében előadások hangoznak el az idei ásatásokról, diaképes előadásokat tartanak általános iskolai tanulóknak, s ezekhez a programokhoz kapcsolódnak különböző — gyerekek számára előkészített — foglalkozások. A földszinti tárlókban kamarakiállításon tekinthetik meg az „új szerzeményeket”, a legújabb és legreprezentatívabb leleteket. A foglalkozásokon agyagozni, rajzolni stb. lehet. Nem előre pontosan megtervezett programokról lesz szó, inkább arról, hogy azok Leletmentésen az érdeklődők, akik tehetik, hogy ezen a napon bejöjjenek a múzeumba, nyerjenek átfogó képet az ott folyó régészeti munkáról, és esztétikai élményekkel gazdagodva távozzanak a Jósa András Múzeumból. Kurucz Katalin régész A kultúra nagy sikolyai E rdős Renée sem tilalmas olvasmány többé! Mint a cukrot, úgy vitték a két világháború között rendkívül ^népszerű, erotikus témákkal (is) foglalkozó írónő : először 1923-ban megjelent regényét. Elolvastam, hiszen annak idején, az egyetemen sokkal inkább Karinthy Frigyes paródiájából, az így írtok ti lapjairól ismertük őt (Norrah). S kiderült: nem sokat veszítettem. Erdős Renée ebben a könyvben ügyesen, izgalmasan vázolja ugyan a szerelem, a házasság örök gondját: találkozhatik-e a test s a szellem egyazon szerelmi kapcsolatban? S eleven nőket rajzol, akikben vagy az egyik, vagy a másik tényező jól működik, s még az esélyét is jelzi finoman, hogy a hősnő, a gazdag és szép Dóra a vonzó és romantikus zeneszerzőnek, Ozdynak a párjaként a szerelmi gyönyör „nagy sikolyát” is hallathatná, s ugyanilyen szinten teremthetne vele szellemi kapcsolatot. Ám közbeszól a mindentudó családtag, Henrik püspök, és útmutatása nyomán Dóra megmarad Illésfy Sándor oldalán, akinek testi közelségétől undorodik ugyan, de vállalja, hogy majd a gyermekszülés közbeni nagy sikollyal kárpótolja magát azért a nagy sikolyért, amelyet a testi kielégülés leírhatatlan öröme csalt volnak ki belőle — Ózdy feleségeként. A nagy sikoly című regénynek ez a mondanivalója sem nem baloldali, sem nem jobboldali, egész egyszerűen: maradi, ásatag. Ember- és így nőellenes. Helyes volt ezek szerint, hogy Erdős Renée-t tiltották a felszabadulás utáni magyar közönségtől? Csöppet sem! Mert igaza van ugyan Szerb Antalnak abban, hogy a (világ) irodalom legfőbb tanulsága: Az, akit a századok folyamán nagy írónak kiáltottak ki, valóban nagy író; mégsem lehet az embereket megfosztani attól a joguktól, hogy saját maguk fedezzék föl a nekik szóló értékeket. De mi történik akkor, ha emberek tömegei nem jutnak el értékekhez, legalábbis azokhoz az értékekhez, amelyeket tanult szaktekintélyek, kritikusok, irodalomtörténészek minősítettek értékeknek? Ha nagyjából mindegy, hogy milyen betű sodródik hozzájuk, s az aluljáróban, úton-útfélen a krimi, a ponyvaregény köti le figyelmüket, s végképp megrekednek az efféle olvasmánynál? S ettől már csak egy lépés, hogy a „komoly”, ám ekként mégiscsak élvezetes, sokak számára igenis szórakoztató mű hátrányos helyzetbe kerül. Nem árulják ponyván, aluljáróban, úton-útfélen, hanem pironkodva húzódik meg könyvesboltok és könyvtárak polcán, akadályozza a forgalmat, nem nyereséges, sőt tönkreteszi a forgalmazóját (az írójáról — ha él még — nem is beszélve). Mert nálunk lassan ilyen a helyzet. Hallatszódnak már a kultúra „nagy sikolyai”. Azé a kultúráé, amely általában nem oly módon lehet nyereséges, hogy a művelői (és kiadói) pénztárcáját tömi degeszre, hanem a szellemét gyarapítja. Ember és magyar voltunkra ébreszt rá minduntalan. Életünk minőségét határozza meg. De hát manapság a jó kultúra, jó művészet szinte seholsem üzlet, legalábbis Magyarországon. Fő- és alilletékes tanácsolja, hogy a mozikban lehessen pattogatott kukoricát fogyasztani, társuljon a filmszínház a vendéglővel. Bölcs gondolat, de még mindig nem derült ki ebből: vajon mit játszanak majd az ilyen típusú, testünknek máris kellemes mozikban? Csak és kizárólag amerikai vagy amerikai mintájú horror-, kaland-, akciófilmeket? (A pomófilmből — olykor — a kulturált szeretkezés módozatait is elleshetjük.) Ki fog magyar vagy külföldi értéket, klasszikus művet vetíteni, csökkentve a profitját? Hiszen az igazi üzlet a horror-, a kaland-, az akció-, a pomófilm (még reklámozzák is őket a televízióban, amely a tönk szélén áll). Az a fajta mozgókép kelendő, amelyen nem szükséges gondolkodnunk, gyönyörködnünk benne, hanem ellazítja idegeinket, vagy más módon csigáz- za föl érzékeinket, mint a hétköznapi élet a maga gyakori nyomorúságaival, ijesztő eshetőségeivel. És meg kell értenünk azokat is, akik csak az efféle kultúrát közvetítik, hiszen nekik is csak egy életük van, s ebben az egy életben akarnak meggazdagodni, vagy legalábbis jól élni. Híre járja színházi dramaturgnak, aki Thália süllyedő hajójáról egy pompásan működő ponyvaregénygyár kft jachtjára kapaszkodott ki, és havi 30-40 ezer forintnyi fizetését csaknem százezerrel „egészítette ki”. Nem is ez a baj. A baj az, hogy kizárólagossá válik az egyik típusú, a valódi kultúrával alig vagy egyáltalán nem találkozó kultúraszerűség. Mi hát a teendő? Nem az ilyen-olyan, külső és belső cenzúrák visszaállítása, hanem az alapoknál kezdve, az iskolarendszer segítségével fölépíteni a hiteles kulturáltság szocialista-szociális társadalmát. Amelyben a méltó bér a valódi teljesítményt honorálja, amelyben a valódi értékek kiválasztására, birtokbavételére kapunk ösztönzést belülről, s minden irányból. Amelyben a kulturáltság a mindennapokat is áthatja, s az agresszív, lumpen magatartás kiszorul viszonyulásainkból. Mert ma még a nagy pénzű faragatlanoké a világ. Ma még — s így lesz ez jó ideig —- egyre kevésbé vagyunk személyünkben is biztonságban, egyre nyíltabban érvényesül az ököljog, ellopják a gépkocsi pótkerekét, holnap tán a többi négyet is akár. Milliók nyomorognak. És innen- onnan ordas eszmék uszulnak reánk. I “ jMUlésfyné elszalasztott gyönyörsikolyai helyett tehát — ' egyebek között — a kultúra nagy sikolyai hallatszanak, mind fáradtabban. A patinás filmfolyóirat szerkesztői . .jazt fontolgatják, hogy „le kell menni kutyába", akár kőnyomatos, szűk terjesztésű lapként vegetálni addig, amíg ismét jobb idők nem járnak. Átmenti magát, aki tudja, a jövedelmező álkultúrába, vagy fürjet tenyészt, és fenyegetőzik. Csak azt remélem: Ózdy, a zeneszerző még nem hasogatta aprófává a zongoráját, pedig közeledik a tél. K. Zs.
