Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. október 14. Különleges taxi a' Baiaton-par- ton. Szabó Gyula pusztaszemes! la­kos, a szántodi műszaki erdészet nyugdíjasa, több száz órai munká­val egy különle­ges, nosztalgia­taxit épített. Az aluminium ka­rosszériás, 22 ko- csitipus alkatré­szeiből összeállí­tott jármüvet egy Völga személy- gépkocsi motorja hajtja. A Bala- ton-part egyik érdekességének számitó taxinak már mind az öt világrészből volt utasa. A képen: Utasra várva. Szabó Gyula a nosztalgiataxi alkotója és tulaj­donosa. December 1-töl Gyalogosoké lesz a városközpont Növekszik a jármüvek elöl elzárt terület Nyíregyházán a kijelölt rakodási terület. A szálló előtti öbölben csak a várakozást tiltják meg, tehát a szállodába kocsival vagy autóbusszal érkező vendégek a ki- és beszállás idejére megállhatnak, de járműveiket be kell vinniük a szálloda udvarába lévő parkolóhelyre, illetve a megyei művelődési központ melletti parkolót ve­hetik igénybe. Ez csak a sze­mélygépkocsikra vonatkozik autóbusszal a Jókai téren parkolhatnak, a volt buszpá­lyaudvar úthálózatának szer­kezete erre alkalmas is. Kis taxi­állomások is... Marad a taxiállomás is a Jókai téren, de néhány kocsi­állás kialakítását tervezik a Rákóczi úton a Csemege előtt és a Bajor sörözővel szemben lévő oldalon is. Van olyan el­képzelés, hogy a városban több helyen jelölnek még ki néhány kocsiállásos taxiállo­mást, de a taxisok ezekbe csak akkor állhatnak be, ha van hely, mert a forgalmat nem lehet zavarni, vagy aka­dályozni. A gyalogos-városközpont kialakításának 44 parkoló esik áldozatul. Az egyébként is súlyos gondok enyhítésére tervbe vették, hogy a Ber­csényi úton, a Nyírtervvel szemben lévő oldalon a je­lenlegi leállósáv és a járda egy részének felhasználása val merőleges beállású par­kolókat alakítanak ki. Ez nem pótolja a tanács előtt megszüntetett várakozóhelye­ket, és mivel nem lehet majd megállni a Csemege ABC-től a postáig az út egyik oldalán sem, fizető parkolókat alakí­tanak ki a Kiskörút leálló- sávjaiban, továbbá a megyei könyvtár előtti területen is, hogy a várakozási idő csök­kentésére inspirálják az au­tósokat. Mivel a Tanácsköz­társaság téri parkolók ma nincsenek kihasználva, min­den bizonnyal ide is sokan állnak majd, akik ma a vá­rosi tanács előtti téren par­kolnak. Küszöbök A tervek között szerepel, hogy a központot lezáró há­rom ponton és a Zrínyi utcai gyalogos utcában küszöböket építenek be. Az út magassá­gát felemelik a kétoldali jár­da szintjére, döntött szegély- lyel, hogy az engedéllyel ren­delkezők át tudjanak hajtani. Ha mindent sikerül időben elvégezni, december elsejétől megnő a sétáló-városközpont területe, így mire a karácso­nyi vásár kezdődik, a ko­rábbinál több kereskedő kí­nálhatja a portékáját közte­rületen. Sokaknak örömet, sokaknak bosszúságot jelent a hír: ha minden jól megy, december elsejétől a mostaninak körülbelül kétszeresére nő Nyíregyházán a sétálóutca területe. A rendezési tervekben régebben szerepel, hogy a város közvetlen központja csak a gyalogosoké legj^n, de megvalósításáig sokak érdekeit kell egyeztet­ni, hogy mindenki számára elfogadható legyen. Több javasla­tot készítettek el a szakembe­rek, míg végül megszületett a legjobbnak tar­tott megoldás. Eszerint — mint ahogy Habzsuda Béla, a megyeszékhely útkezelői fela­datát ellátó csoport vezető­je elmondta — a Kossuth teret három ponton lezárják. A Bethlen Gábor utcát a Cent­rum Aruház irányából, vala­mint a Bercsé­nyi utcai cso­móponttól, te­hát a postahi­vataltól, illetve a Rákóczi út, tehát a Csemege felől. Áruszállítók, itt lakók Miután a lezárt területre be kell engedni a város köz­pontjában lévő boltokba árut szállító járműveket, és az itt garázzsal rendelkező autótu­lajdonosokat is, ezért egy belső forgalmi rendet is ki kellett alakítani. Ügy döntöt­tek, hogy a Bethlen Gábor utcán engedélyezik a behaj­tást a Bercsényi utca felől, fgv mehetnek be a posta melletti épület udvarára a garázstulajdonosok, a volt ál­talános iskola udvarára és a görögkatolikus püspöki hiva­tal udvarára, akinek erre en­gedélye lesz. Kijutni ugyan­csak a Bercsényi utca felé le­het. A Kossuth térre az árut szállító járművek a Dózsa György útról kis ívben hajt­hatnak be, de ők sem keresz­tezhetik a Zrínyi Ilona utcát, hanem a Rákóczi út felé, te­hát a Csemege mellett hagy­hatják el a teret. A Dózsa György és Rákóczi utcai ke­reszteződés forgalmi rendjé­nek rendezése érdekében egyirányúsítják e terület Kossuth térrel határos részét. Ez azt jelenti, hogy a Dózsa György útról nem lehet jobb­ra a Rákóczi útra kanyarod­ni, csak a Centrum Áruház­nál fordulhatnak jobbra az autók, a teret pedig a Rákó­czi utca felé hagyhatják el Ezzel teremtik meg a garan­ciáját, hogy a Zrínyi utca és a Kossuth tér gyalogos zóná­ját nem keresztezi semmilyen járműforgalom. Egy sor tiltás Mindezekkel egyidőben a Korona szálló előtt megtilt­ják a balra kanyarodást, nem lehet tehát innen a Felszaba­dulás útra hajtani. Tilos lesz a Dózsa György útról balra fordulni a Korona irá­nyába, mint ahogy a Dózsa György útról a Rákóczi útra sem lehet jobbra kis ívben kanyarodni. A Centrum Áru­ház előtti csomópontban a Bocskai utcáról csak jobbra és balra lehet majd kanya­rodni, az egyenes irány meg­szűnik. A Felszabadulás út felől pedig csak jobbra és egyenesen lehet haladni eb­ben a csomópontban. Megtiltják a megállást a Dózsa György úton a Kossuth tér és a Vay Ádám körút között, ami azt is jelenti, hogy megszűnik a Szabolcs Szálló előtti parkoló, illetve Tiltakozás bftrigyben A falu határában elhe­lyezett és feldolgozásra vá­ró, a környezetre káros al- latbőrök ellen fejezte ki til­takozását a Demecséri Ifjú­sági Szövetség és a Hazafi­as Népfront demecseri nagyközségi bizottsága. A faluban élők és dolgozók 1554 aláírással fejezték ki egyetértésüket. Emi „feil”, railtträs „fosztottak” M iért van az, hogyha mi. egyszer kis hazánk­ban kitalálunk vala­mit, arról egy darabig csak felsőfokon beszélünk, szak­értőkkel bizonygatjuk a sajtóban, s minden lehető nyilvános fórumon a kiváló­ságát, aztán rövidebb-hosz- szabb idő múlva elkezdünk egyre több rosszat rárakni, mint fanyalgó férj a meg­unt feleségére? így jártunk többek között a tanácstör­vényekkel és a járások megszüntetésével is. Még egy évtized sem telt el a kétszintű tanácsi igaz­gatás bevezetése óta, de már bebizonyosodott, hogy nem ez lesz a továbbfejlő­dés igazi útja. Ellentmondá­sos helyzet alakult ugyanis ki: a megyei és helyi ta­nácstestületek egymással mellérendelt viszonyban vannak, a megyei és a he­lyi végrehajtó bizottságok között ugyanakkor hierar­chikus kapcsolat áll fönn. Olyan ez, mintha a főnökök között nem lenne alacso­nyabb és magasabb beosztá­sú, csak egyszerűen min­denki egyformán főnök, be­osztottjaik pedig a ranglét­ra legkülönbözőbb fokán helyezkednének el. Az el­lentmondást csak úgy le­het feloldani, ha megszűnik a hierarchia, s a helyi ta­nácsok teljes önállóságot, vagyis önkormányzati jo­got kapnak. Ennek érdeké­ben készül most az önkor­mányzati törvény. Igenám, de ha önkor­mányzat van, mi történjék a megyei tanácsokkal? Ma­gyarországon pillanatnyilag megyeellenes hangulat ural­kodik, már megint nem va­gyunk hajlandóak az or runknál tovább — például a fejlett polgári társadalma­kig — látni! Le a megyével, kiabáljuk, de nem gondo­lunk bele, hogy lehet majd egyetlen központból segíte­ni, irányítani a háromezer­nél is több települést. Ha a döntés joga egy szinttel fel­jebb kerül, teljesen formá­lissá válhat: miért tudja igazságosabban odaítélni a parlament mondjuk egy ál­talános iskola céltámogatá­sát, mint a megyei tanács, amely legalább belátható távolságra él az adott isko­lától? Köztes szintre te át feltétlenül szükség van, legfeljebb az kétséges, hogy éppen ilyenre, mint a me­gyei tanács, s hogy éppen tizenkilencre és nem keve­sebbre. A köztes szint cél­szerűen a helyi tanácsok el­nökeiből állhatna, akiket a lakosság természetesen köz­vetlenül választana, nem közvetett módon, a tanács­testület által. „Tiéd a gyár, magadnak építed!” — hirdették egykor öles betűkkel a plakátok. Mert volna akkor ebben va­laki is kételkedni! A gyá­rak, utak, közterek, lakóhá­zak azóta felépültek, de. a nép nem érzi, nem is érez­heti ezeket magáénak. Az állami tulajdon elszakadt az egyéntől, megfoghatatlanná vált, réges-régóta nem az állampolgárok döntenek sa­ját sorsukról. A készülő ön- kormányzati törvény ezen is változtatni kíván. Az ál­lami tulajdon helyébe lép­jen új fogalom, a közösségi tulajdoné, amely szerint egy település eddig állami tu­lajdonban lévő vagyontár­gyai a helyi lakosság egé­szét illetik meg. Vita van azonban a szakemberek kö­zött abban, hogy milyen va­gyontárgyak tartozhatnak ebbe a körbe. A legszűkebb értelmezés szerint csak a közutak, közterek, középü­letek, míg a legtágabb úgy vélekedik, az legyen egy település minden néven ne­vezett földterülete és épüle­te, függetlenül attól, hogy bel- vagy külterületen talál- ható-e. (Az utóbbi értelme­zés szerint példának okáért az állami gazdaságok is kö­zösségi tulajdonba kerülné­nek.) Az önkormányzati tu­lajdon kérdésében azonban eddig sem a pénzügyi koi- mányzat, sem a megyék, sem a helyi tanácsok nem léptek, semmiféle felmérés, próbaszámítás nem történt. Félő, hogy a helyi tanácsok már csak akkor fognak ész­bekapni, amikor más, az élelmesebbje kikanyarította magának valamilyen úton- módon az értékesebb része­ket, s nekik már csak a „csődtömegek” jutnak, me­lyekkel képtelenség értel­mesen gazdálkodni. Az önkormányzati tör­vény hatálybaléptetésének számtalan feltétele van, kö­zülük is legfontosabb az uj alkotmány és a választójo­gi törvény. Szükségesek hoz­zá továbbá magasan kvalifi­kált apparátusok, minél több pénz — melynek for­rása ne az állami támogatás legyen, hanem az egyre több helyi bevétel —, s egy „önkormányzatbarát” jogi környezet, ellentmondó ta­nácstörvények nélkül. Ta­lán megfelelő előkészítéssel, átgondolt döntésekkel elér­hetjük, hogy az önkormány­zati törvény csak hosszú­hosszú évek múlva válik azzá a bizonyos megunt fe­leséggé ... Bartha Andrea Valami bűzlik P atricia Mertz, a miami egyetem mikrobioló­gusa megvásárolta a helyi lap egy teljes oldalát, és közzétette üzene­tét, miszerint keresik Ame­rika megrázóan átható lab- szagú hölgyeit-urail, egy kí­sérlet sikerre viteléhez. Ne­vezetesen rajtuk szeretnék kipróbálni intézetük csoda­balzsamját. Az ajánlat any- nyira konkrét, hogy a kuta­tó azt is jelezte: azokra gon­dolnak, akik mindeddig kép­telenek voltak megszabadul­ni a Limberger-sajt — ez vélhetően a mi Pálpusztai sajtunkkal rokonítható — tár­saságbomlasztó jelenlététől. A kísérlet zajlik. S ha a szer beválik, kudarc elé néz a holland rendőrség. Rotter­damban ugyanis nemrég je­lentették be, hogy a bűnül­dözés az eddigi nyilvántar­tási adatok (fénykép, ujjle­nyomat) mellett megnyitja a szagbankot is. Hacsak még előtte fel nem robbantja Patricia Mertz. Mama, gyere velem játszani! A tárgyalóteremből Szórakozása a verekedés Hogy valakinek ne le­gyen annál jobb szórakozása 19 éves korára, mint idegen emberekbe belekötni, vere­kedni/ velük, megrugdosni őket? A nagy halászi Danó Sándor pedig nemcsak ha­sonszőrű fiatalokkal kötöz- ködött, de bizony még egy rendőrt is megütött. Súlyos testi sértés, garáz­daság, könnyű testi sértések és hisvatalos személy elleni erőszak miatt került a nyír­egyházi bíróság elé az egy­szer már rablás miatt bün­tetett fiú társával, a szintén tizenkilenc éves, büntetett előéletű Balázs Istvánnal. A két fiatalember az ib- rányi kultúrházban diszkó­zott tavaly december 10-én. Éjfél felé indultak haza vo­nattal. A vonatra azonban várni kellett az ibrányi ál­lomáson, ahol elég sok em­ber összegyűlt. Ott tartózko­dott többek között Á. Gyula és P. István is. Danó Sán­dor minden előzetes szóvál­tás nélkül megtámadta A. Gyulát, állón vágta, úgy, hogy a földre került. Ami­kor fel akart állni, belerú­gott a fejébe. Közben Ba­lázs István P. Istvánt intézte el, hátba rúgta, aztán orrba vágta, fejbe verte. P. István nem mert a váróteremben maradni, gyalog indult ha­zafelé. A. Gyula azonban odahúzódott a társaihoz. Danó és Balázs ezután egy kubai fiatalemberre akartak rátámadni, aki ál­lítólag a diszkóban szemte- lenikedett Danó élettársával. A kubai fiatalembernek jók voltak a reflexei, elhajolt az ütések elől, amik aztán a mellette lévő lányt érték. A lány testvére ezt látva le­fogta Danót. Neki azonban sikerült kiszabadítani ma­gát, egy neoncsővel támadt a fiatalemberre, miiközben Ba­lázs István mégegyszer rá­támadt Á. Gyulára. Ezt látva a váróteremben tartózkodó 18—20 fiatal pánikszerűen tómenekült. Danóék ellen­ben utánuk szaladtak, kivá­lasztották a tömegből a haragosukat és kerítéslé­cekkel ütlegelték őket. Danó Sándor ez év február 6-án egy egész napi italozás után összeveszett élettársa anyjával. Elhagyták a la­kást — ő, az élettársa és a velük lévő Balázs István is. Búcsúzóul azonban Danó még betörte az ablaküveget- Az utcán belekötöttek két kerékpárosba, az egyiket Danó lerúgta a bicikliről. A kerékpárosok elmenekülték, jelentették a körzeti megbí­zottnak a történteket. A rendőr megtalálta Danóékat a presszóban. Hazament, egyenruhába öltözött, majd kocsival értük ment. A tár­saság már elhagyta a presz- szót, amikor a körzeti meg­bízott eléjük hajtott az autó­val és közölte, hogy előállít­ja őket a kerékpárosok bán­talmazása miatt menjenek vele az irodába­Danó ezt hallva ököllel rá­támadt a rendőrre. A fő­törzsőrmester kénytelen volt sprayt használni, de mert ennek nem volt semmi ered­ménye, még a gumibotját is elő kellett venni. Halmazati büntetésül Da­nó Sándor, mint különös visszaeső nagy legénykedésé­ért egy év nyolc hónapi bör­tönbüntetést kapott. Balázs Istvánt, aki nem vett részt a hivatalos személy elleni erőszakban, egy évi börtönre ítélték. B. J. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents