Kelet-Magyarország, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-14 / 244. szám

1989. október 14. Kelet-Magyarország 3 Hogyan tovább, MSZP? Záhonyban: A válaszadók! Baja Ferenc és Iklódi László Alis néhány napja ért véget a Masyar Szocia­lista Munkás Párt XIV. kongresszusa, mely egy­ben ennek a politikai szervezetnek az utolsó, a Magyar Szocialista Pártnak viszont első tanács­kozása volt. A volt és leendő tagság sok tekin­tetben tanácstalan, vagy kivár. Nem így azok, akik már a kongresszus előtt a figyelem és a politika előterébe kerülve platformokat szervez­tek és nagyrészt tevékenységüknek köszönhető­en létrejött az MSZP. Dr. Baja Ferenc, a nyír­egyházi városi tanács elnökhelyettese az MSZMP megyei reformkörének egyik alapító tagja, ké­sőbb pedig az Országos Koordinációs Bizottság vezetője; Iklódi László a vajai II. Rákóczi Fe­renc Termelőszövetkezet elnöke, a Népszabad­ság hasábjain egyik aláírója volt a Népi Demokratikus Platform felhívásának. A közvélemény előtt nem minden tényezője él még világosan az új politikai helyzetnek, azt azon­ban mindenki tudja, hogy e két platform komp­romisszumának „gyermeke*’ az MSZP. KM: Mindenek előtt ismer­tessük meg az olvasókkal azo­kat a legjellegzetesebb tulaj­donságokat, amelyek alapján a két platform megkülönbözteti magát a másiktól, és mások­tól. BF: A reíormplatform, amely ma már reformszövet­ség névre hallgat, lényegestn hosszabb múltra tekinthet vissza, mint szövetségese. Ne­künk köszönhető, hogy a múlt héten nem kisebb jogosítvá- nyú pártértekezlet, hanem teljes felhatalmazású kong­resszus volt. A reformszövetség prog­ramjából a legfontosabbak, amelyek nagy részét sikerült is keresztülvinni a plénu- mon: új pártot akartunk és nem „megújítottat”, mini­mum-programnak a Pozsgay- féle tervezet, elhatárolódás a régi típusú párt poszt-sztáli­nista működési módjától. Az elnökség összetételében a re­formerők meghatározó súlya. Mozgalmi pártot akartunk és akarunk ma is, élesen elvá­lasztható módon a korábbitól. Ami pedig az összes eddig felsoroltra egyaránt érvényes, nem engedhetjük összemosni a kompromisszumok által egyiket sem más platformo­kéval. T. L.: Egy hónapnál sem több amióta kis csoportunk összeállt. Létjogosultságát azonban mi sem bizonyította jobban, mint az a tény, hogy a döntéshozatalkor már 300 fölött volt á népi demokrati­kus platformhoz regisztrált küldöttek száma. Szerintünk a reformokhoz nem elég az elv, azonnali gyakorlati lépé­sekre is szükség van. Egyet­értettünk az új párt alakítá­sával. Meg-kellett szabadíta­ni az MSZMP-tagokat a bűn­tudattól. Szakítanunk kellett a múlttal. Tételesen is felsorolok né­hány elvünket: nem valljuk a proletárdiktatúra szükséges­ségét, tagadjuk a demokrati­kus centralizmust, elismerjük a lelkiismereti szabadságot és azt akarjuk, hogy marxista szellemiség hassa át az új pártot. Az volt a célunk, hogy az MSZP a demokrati­kus szocializmus elvi alapján közép bal irányt vegyen fel. KM: Amit önök elmondtak, ab­ban túlságosan nagy eltérés nem tapasztalható. Bizonyára lennie kell ilyennek is. B. F.: A különbség a két platform között nem elsősor­ban a program szintjén van. Ami az MSZP dokumentu­maiban kijött, az már komp­romisszum eredménye. Példa erre, hogy partnerünk a megújított párt híve volt, mi pedig az új párté. Ezen kívül mi inkább mozgalom va­gyunk, míg a népi demokra­tikusok elméleti platform voltak, amely a radikális re­form irányától megrettenő küldöttek gyűjtőhelye volt. Ezt igazolja, hogy a kong­resszus előrehaladtával mi­ként változott a platformok­hoz történő regisztráció. I. L.: Éreztük, van egy olyan csoportja a küldötteknek, akik erősen jobbfelé halad - nak. Engedtünk bizonyos mértékig, de annyira nem, hogy az összesnek az „átla­ga” túl ne nőjön a középba­lon. Elsősorban személyisé­gekben láttuk erre a garan­ciát. Így lettek a mi embere­ink Fábri Béla, Katona Bé­la, Menyhárt Lajos, Vastagh Pál, Hámori Csaba, Nagy Im­re. B. F.: Működött egy csoport, amelyet én úgy neveznék, hogy kiszes és apparátusi frakció, amely látta a reform­többség erősödését, és tudta, Iklódi László hogy őket ezek nem támogat­ják. Amikor a Népi Demok­ratikus platform duzzadni kezdett, ezek az emberek ek­kor nyomultak be a plat­formba. Én úgy látom, hogy kisajátították a mozgalmat. I. L.: A „reformosok” is részt vettek korábban a ha­talomban. B. F.: Ennek ellentmond négy név. Kosa Ferenc, Vass Csaba, Géczi József, Vitányi Iván. Csak a reformista ap­parátusbelieket fogadtuk el Azokat, akikről nem sütött az egyéni ambíció. így aztán bármennyire törekedett rá Gönczi János, nem került az elnökségbe és Vastagh Pált sem a reformszövetség juttat­ta be. KM: Messzire vezetne a külön­bözőség taglalása, sokkal fon­tosabb az, ami együtt tartotta végül ig a két platformot és magát a pártot. I. L.: Ä legfontosabb a jö­vőért érzett felelősség, ezért maradtunk mi együtt. Lesz-e igazi reformfolytatás? Ez a jövő kérdése, ehhez kell egye­síteni erőinket, és nem a széthúzáshoz. B. F.: A teljes képhez hoz­zátartozik, hogy a két irány­zat megegyezéséhez kevés lett volna pusztán a kompromisz- szumkészség. Nyers Rezső személye az, amely a kong­resszust „vitte” és kovácsává vált annak a törékeny egy­ségnek, ami született. KM: Mielőtt továbbhalad­nánk, helyes lenne irányt ven­ni azokról az elvekről, amelyek az ország minden pontján ér­vényesíthető, a következőkre, vagyis az itthoni teendőkre. B. F.: Ha a kongresszuson el tudtuk kerülni a két plat­form elveinek az összemosá­sát és megtartottuk saját vé­leményünket a kompromisz- szumok ellenére, hazajőve sem szabad mást tennünk. Soha többé ne legyen olyan látszategység pártokban, mint régen volt. Nálunk is létjogo­sultsága van a két legnagyobb létszámot tömörítő platform­nak, vagy hogy az új alapsza­bályunk szavát használjam, tagozatnak. A tagok szabad elvi szövetségére van szükség és nagyon rövid időn belül be kell fejezni az elvi szintű megnyilvánulásokat, nyitni kell a tagságra, a társada­lomra, megindítani a szerve­zést, a meggyőzést, az agitá- ciót.­I. L.: Egyetértek Baja Fe­renccel. A következő hetek feladata elkészíteni egy olyan megyei programot, amely szinkronban van ugyan a kongresszuson elfogadottal, de a korábbiaktól eltérően nem annak „lefordítása”. Adottságainkból, környezeti dr. Baja Ferenc feltételeinkből kiindulva szükséges hozzákezdeni, de magán fogja viselni azokat a sajátosságokat, amelyek a kongresszuson a két plat­forméi voltak, mégha komp­romisszumként is. Amikor ezzel készen vagyunk, elő- kapcsolatot kell teremteni mindazokkal, akikre számí­tunk és akik számítanak az új pártra. A sajtó szerepe is fontos és elvitathatatlan. Nemcsak megírni a K$let- Magyarországban, ' hánam olyan embereket találni, akik megértik, tudják értelmezni és az emberekkel megértet­ni, elfogadtatni ezt az új programot. Amióta itthon va­gyok ennek az igényét perc- ről-percre érzem. Várják, hogy megtudják valakitől, miből különbözünk, merre megyünk, hogyan tud a platformokon keresztül együtt élni az MSZP két irányzata? Negyven évig egységes volt: egy akol, egy nyáj. Ma már lehet ellentmondani, más véleményen lenni. El kell fogadtatni, hogy aki en­nek hangot ad az nem ellen­ség, sőt! Vitára és érvelésre van szükség. Az eltaposást el kell felejteni. Itt az ideje megtanulni mások vélemé­nyére figyelni, más véle­ményt kezelni, nem lekezelni. B. F.: Ez egy új párt, mon­dom most sokadszor, de úgy érzem, ma még nem árt is­mételni. Az új program szük­ségességét csak aláhúzni tu­dom. Iklódi László gazdasági szakember, nyilván ezt az ol­dalát tudja részleteiben in­kább kifejteni. Én majd más­ról is beszélni fogok, de előt­te még nem hallgathatom el, hogy szükséges az új műkö­dési módot is a gyakorlat ré­szévé tenni. A dokumentu­mok ugyanis — és ez így he­lyes — nem tartalmaznak elegendő instrukciót ahhoz, hogy mindenki és azonnal helyszíni útmutatásként ér­telmezhesse. Az alapszerve­zetek alakulnak meg leg­előbb, ebben kell segítségé­re. Miután megszűnt az ál­tagságnak. Számunkra mutassa meg a megyei program azt a műkö­dési módot, amely itt és most leginkább alkalmas követelés­re. Miután megszűnt az ál­lampárt, az akaratképzés nem szűnt meg: ez pedig program és végrehajtás. KM: És itt kapcsolódik be az a tény, hogy nyakunkon a vá­lasztás, a köztársasági elnöké különösen. B. F.: A választási ered­mény lesz a mércéje és egy­ben minősítése annak a prog­ramnak, ami elkészül. A vá­lasztási harc már megkezdő­dött, az MSZP-nek nagyon rövid idő alatt fel kell venni azt a tempót, amivel verse­nyezhet Gyorsított működési módot kell kidolgozni, rövid időn belül, vagy máris kife­lé fordulni, hitelesítéssel. Eh­hez megtalálni az embereket, elfogadtatva magunkat leen­dő választóinkkal. Mindezt a két platformnak közösen keli megcselekednie. KM: Attól tartok, ha valami kézzelfogható konkrét dolog nem lesz az ú] programban, szolgáljon bármennyi friss elemmel, nem lesz elegendő a választásra. I. L.: Annál is kevésbé, mert valóban tapasztalható némi kiábrándultság ä tag­ságban, a választópolgárok­ban. Leginkább kézzelfogható az lesz, és ezt feltétlenül bele kell venni a programba, hogy a tulajdont visszaállítjuk jo­gaiba. Csak annak van jogo­sultsága a gazdaságban, ami eredményt hoz. Nem kötve szektorhoz és személyhez egyetlen szabály­zót sem. A konkrétságot abban látnám, ha megmutat­ná az utat az eddigi korláto­zott tulajdonlástól a szabadig. KM; Mondja ezt egy tsz-el- nök ... A termelőszövetkezetek is akadályai a szabad tulajdon­lásnak. I. L.: Eddigi formájukat gúzsba kötötte az a szabályo­zódzsungel, ami körülvette és megbénította. Az ebből való kitörésre éppen mi számos kísérletet tettünk és nem is eredménytelenül. Ma azon­ban ez már kevés és anélkül, hogy ennek részleteit kifejte­ném: a szabad szövetkezés szabad tulajdonlást jelent. A kilépés és, az egyéni gazdál­kodás szabadságát is garan- találnunk kell. B. F.: A társadalmi lét MSZMP-hez méltó formá­jának az önkormányzatot tartom. De nem a tanácsit, hanem mint elvet. Radikális és sérthetetlen önkormányza­tot a társadalmi és a politi­kai élet minden szintjén. Az adott közösség véleményét, programját felülről senki és semmilyen formában ne kor­látozhassa és még kevésbé kontrázhassa. Azért tartom fontosnak mindezt, mert enélkül nincsen helyi politi­ka és ne gondolja senki, hogy ezt csak a Tanácsok munká­jára értem. Az MSZP-ben is létezési móddá kell válnia az önkormányzatnak. KM: Amit itt ketten elsorol­tak, már elvi szinten is több újdonságot tartalmaznak, mint néhány korábbi program együttvéve. De azoknak is nagy bajuk volt, hogy nem mindenki olvasta el őket. B. F.: Hát most valóban itt az ideje odafordulni az em­berekhez, kiállni eléjük és a kezükbe adni valamit. En például el tudom képzelni, hogy kiállók a pedagógus párttagság elé és velük együtt tárom fel a hátrányos hely­zetű térségek pedagógusai­nak csak itt fellelhető prob­lémáit. Ugyanezt kellene ten­ni más területeken dolgozók gondjaival is. További teendő a programok alapján meg­hallgatni más mozgalmak, pártok véleményét is. A ko­rábbi szégyellőséget fel kell váltsa a tárgyilagos kritika és az ésszerűség a személyek­hez való viszonyban. I. L.: Az önkormányzati élethez fontos a parlamenti törvényes garanciák megte­remtése mellett a törvények útjának egyengetése, tökéle­tes érvényesülésük céljából. B. F.: A legelső dolog tehát megtalálni a szót és a hangot, amely alkalmas arra, hogy párttag és leendő párttag úgy érezze, éppen őt szólították meg. Öt, az embert. KM: Köszönöm a beszélgetést. Esik Sándor Ifií zenészek otthona Végre birtokukba vehették a záhonyi zeneiskolások azt az épületet, amelyet az egy­kori tanácsházából alakítot­tak át, újítottak fel számuk­ra. A zeneiskolában 200 nö­vendék tanulhat, s az épület­ben megvannak a zeneóvo­dai kísérletek feltételei is. Klarinét, fuvola, gitár, zongo­ra, hegedű, rézfúvós és szol­fézs szakon folyik a képzés 8 főhivatású zenepedagógus, köztük két szovjetunióbeli vendégtanár irányításával. Az épület birtokbavételével megoldódtak az ifjúsági fú­vószenekar próba- és hang­szertárolási gondjai, sőt, egy koncertterem is található a záhonyi zeneiskola új ottho­nában. Az intézmény azon­ban egyelőre kénytelen volt egy kicsit összehúzni magát: az általános iskola rendkí­vül nagy tanteremgondjain átmenetileg két helyiséggel enyhít a zeneiskola. Orosz József felvételén az intéz­mény új otthona. A Glásznoszty fiú esete a parasztrojkával H alkszávú Csabát, a Tarkh Kaleidoszkóp című képes folyóirat nagyreményű zsurnalisztá­ját is megérintette az idők szele. „Ha glásznoszty, úgy­mond, hadd legyen glász­noszty.” Beült autójába és elkocsikázott a messzi Kosztra, hogy felkeresse ré­gi barátját, Noszty Pált a noszti „Paraszt-trojka” ter­melőszövetkezet nyugalma­zott elnökét. Átkelt a tyúklábon jorgó palotácskát övező birkatusz, tehéntusz és lótuszvirágos halastavon. A vízben amurok, kecse- gék és pisztrángok kerge- tőztek. Halkszavú Csaba tisztán hallotta, hogy a parimenti nádasban a bé­kák az Amúri partizánok című mozgalmi dalt éne­kelték, bizonyítva, hogy Noszty elvtárs jó elvtárs. A farmernadrágos, ábrán­dos szemű Nosztyné felri­adt a kopogtatásra. Nem tudta eldönteni, hogy az ősz kopogott-e az ablakon, vagy a kései látogató sze­me az éhségtől. A kis házi' páternoszter felrepítette őket az emeleti ebédlőbe. — Glásznoszty — üdvözölte a házigazdát a jövevény. — Glásznoszty — nyújtotta kezét az elnök. A vacsora szerény volt. Fácánleves, áfonyás birkapörkölt, őz­gerinc tűzdelve. — Hát ak­kor öntsünk tiszta vizet a pohárba! — emelte fel az elnök a pálinkáspoharat. — Glásznoszty — mondták és koccintottak. A zsurnaliszta elnézte a valaha jobb napokat látott elnököt, akinek asztalán szerényen hevert a birka- túsz-, tehéntusz- és lótusz­tenyésztő diploma, a halbio­lógusi, a díszcserjetenyész­tő, valamint az erdő-mező- és rétművelő oklevél. Há­rom éve olyan volt ez az ember, mintha egy nyugati divatlap címoldaláról lé­pett volna le. Most gyűrött az arca. Egyik szeme alatt egy akta-, a másik alatt egy diplomatáska. „Három év alatt húszat öregedett” — írja be jegyzetfüzetébe az újságíró. „Lötyög rajta a nadrág. Lehet, hogy ron­gyos is, de — ahogy a költő írja — nemes szívet takar.” Az elnök beszél. Az új­ságíró jegyzetel. A beszélő elegánsan, arisztokratiku­san ropogtatja az „r” han­gokat. De azért nincs ben­ne semmi úrhatnámság. Már elvtárshatnámság is alig. Pedig valaha jó elv­társ volt. Öt tartották a paraszt-trojka atyjának ezen a vidéken. Virágzó Kánaánná változtatta a magyar Ugart, „ötezret ke­resett havonta. Keveseb­bet, mint egy traktoros” — Írja a zsurnaliszta, és a sze­me könybe lábad. Az újabb kisüstitől kissé ködösen lát már, de azért nem ködö­sít. Megír mindent annak rendje és módja szerint. Ahogy az elnök mondja. Le­írja, hogy Noszty Pál ellen összefogott az egész „isten­ség”, mind a három isten: az atya, a pártbizottság, a fiú. a munkásőrség és a szentlélek, a rendőrség. De ő nem tágított. Nem enge­dett a negyvennyolcból. Ezért aztán megindult el­lene a hajsza. A herce és a hurca. Ha fát vágott, vág­ták alatta a fát. Nem en­gedték zöldágra vergődni. Korrump Pálok, Megvesz- tegh Ernők, Zsaro Lórántok vették körül. Valutát, lo­pott almát, lopott szenet kerestek nála. Blokád alá vették otthonát. A rendőr­ség rohamkocsikat küldött ki, amelyek radarjai és an­tennái az ő társalgóját vet­ték célba. Egy reggel az elnök hálószobája falán két fül nőtt ki, s azóta a ház minden falának füle van. A z újságíró leírja, hogy Noszty Pált koholt vádak alapján elítél­ték. Meghurcolták. Az elnöki székben már más ül, de az újságíró elé­gedett. Majd ő ráülteti ba­rátját a rehabili tálra. Glász Noszty Pál táskás, de opti­mista tekintettel nézhet a jövőbe. Szilvási Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents