Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-11 / 214. szám

2 Kelet-Magyarorsság 1989. szeptember 11. Hég bűnbakot se lőttek Csalódott bérvadászok, beesapott termelőszövetkezetek A Vadcoop GT augusztus végi nyíregyházi igazgató tanácsülése felmentette tisztségéből Fehér Lajos igaz­gatót. A résztvevők egyöntetűen kijelentették, vele töb­bet közös vállalkozásba nem kezdenek. Arról is hatá­roztak, hogy a Vadcoop GT szeptember 30-ával — a tervek szerint — 11 milliós tőkével részvénytársasággá alakul. A munkát egy szervezőbizottság irányítja, amelynek elnöke Iklódi László, a vajai, tagjai Varga József, a nábrádi és Tóth Kálmán, a barabási terme­lőszövetkezet elnöke. Az ülés egyik napirendje­ként a Vadcoop GT múlt évi mérlegét vette nagyító alá az igazgató tanács. Bár papíron kedvező évet zárt a társaság, a Befektetési Bank, amely tagja a GT-nek megbízott e^y könyvvizsgálót az elmúlt évi mérleg felülvizsgálatára. Eddig 10,5 milliós a hiány, de a jól értesültek akár har­mincról is beszélnek. Ráadá­sul április óta semmilyen pénzügyi akciót nem vezettek számlával. A tanácsülésre hét szabol­csi téesz képviselője azzal a szándékkal indult, hogy kilép a GT-ből és követeli a be­fektetett tőkét. Mivel kiderült a hiány, amit esetleg peres úton lehetne behajtani és az is kiderült, hogy a leendő részvénytársaság zárt körű lesz, csak a korábbi tagok jegyezhetnek részvényeket, a téeszek visszamondták kilé­pési szándékukat, .egyelőre várnak és futnak a pénzük után. A budapesti központú Vad­coop GT áldásosnak mondott tevékenységét már a kezdet kezdetén rengetegen bírálták, majd csendesedtek az indula­tok, de a mostani mérleg­hiány az utolsó csepp volt a pohárban. Pedig Fehér Lajos korábban is bizonyította hoz­zá nem értését, gondoljunk a Felsőbabádi Állami Gazda­ságnál, majd a Pegazus-Vad­coop Utazási Irodánál, végül a Vadcoop GT-nél folytatott tevékenységére. Mindegyik veszteséges lett. Az általa okozott károkat csak most mérik fel a tagok, de azt, hogy mennyi veszteséget oko­zott a vadásztársaságoknak még nem lehet tudni, hiszen soknak több mint egy éve tartozik az áruért. A nagy hírveréssel beha­rangozott Caroline Vadcoop- Vendéglátó Utazási Iroda GT-nek alig készült el az új irodája, máris megszűnt. A szép tervekből nem lett sem­mi, az sem segített, hogy ve­zetőnek Kurucz Dezsőt, az OTP legfőbb emberének ve- jét tették oda. Akkoriban ugyan a pénzügyi gondok megoldódni látszottak, de sok víz lefolyik a Tiszán, míg en­nek finanszírozási ügyleteire fény derül. Fegyvert lábhoz! Ugyancsak sokáig tisztogat­hatja a fegyverét az a majd­nem ötszáz szabolcsi Vad- coop-bérvadász, akik a múlt évben létrejött Országos Bér­kilövő Vadásztársaság tagjai lettek. A tavaly meghirdetett akció alapján több mint négyezren, közöttük a szabol­csiak fizettek belépéskor öt­ezer forintot. Ha jól utána számolunk igen borsos a számla: belépés ötezer, évi tagsági díj 2400, vadász vizs­gadíj 600, egy fegyver 10—15 ezer, közepes felszerelés 25 ezer forint. Ennyit áldoztak azért, hogy vadászhassanak, de még a vad közelében sem voltak. A névsor pedig to­vább bővül, mivel a megyé­ben jelenleg is folyik a vizs­gáztatás. Hogy a beszedett közel 25 millió sorsával mi lesz, az rejtély. A vádállomány nem nőtt olyan mértékben, hogy ez az ötezer vadászjelölt kedvére vadászhasson. Az ország 700 vadásztársaságának pedig nem éri meg meghívni őket, vagy bérvadásztatni, mert közülük vajon hányán adnak egy fácánért 700 forintot? Ennyit áldoznak a külföldiek egy lelőtt és elvitt fácánért. Akadtak „jó" patránusok Miért szorgalmazták any- nyira a szabolcsi téeszek is a Vadcoop GT-be való belé­pést? Egyik oldalról a Te- szöv volt titkára patronálta a kezdeményezést, aki rend­szeresen részt vett a vadásza­tokon. A másik ok az a mé­zesmadzag volt, amelyet a té- eszvezetők orra előtt elhúz­tak. Azzal hitegették őket, hogy a vadásztársaságok bér­leményében lévő területek a téeszek gondozásába kerül­nek, ők kapják a vadászati jogot. Óriási bevételekről, nyugati valutákról szólt az ígéret, ezzel kecsegtették őket. Azt azonban kihagyták a történetből, hogy valutához export-import jog szükséges és az országnak a vadgazdál­kodásból és vadászatból be­folyt jövedelme ugyan 60 millió dollár, de ebből cse­kély jut — leginkább forint­ban — egy-egy téeszre. A vadásztársaságokhoz hasonló­an egy átlagos téesz évente 100—700 ezer forintos bevé­telre tehet szert a vadászat­ból. Ez csak a bevétel, a költ­ség oldalát nem számoltuk. A Vadcoop GT jelenlegi helyzetére nem találok jobb kifejezést, mint Liska „öko- nosztát” könyvének mondá­sát, miszerint az RT a leg­frissebben döglött ló. A vál­lalkozásba ismét pénzt pró­bálnak pumpolni, részvény- társasággal menteni a ment­hetőt. Ánnyi előrelépés ugyan történt, hogy Fehér Lajost kizárták a szervezkedésből, de ha továbbra is bíznak a vállalkozásban, ismét „nagy­vadat” foghatnak, vagy „ba­kot” lőhetnek. Máthé Csaba „Miss Orion" „Meglepetés” amire a Nyírségi ősz szépségikiróly- nő-választás eredményének hirdetésekor már nem fi­gyelt senki. A kifütyülés­től vagy a lelkes újjongás- tól? — Nem lehet tudni. Eisert Ildikó, a tizenkét lány közül az egyetlen, aki elnyerte a „Miss Orion” cí­met, az Orion-cég reklám­szerződéses ajánlatát és egy közel 10 ezer forint értékű magnót. Ebben a díjban nem játszott szerepet sem a zsűrj döntése, sem a kö­zönség szavazata. (bojté) Rikkancsaink sikere Másnaposat féláron Hta hülyéskedünk, aert veszik a lant Ha péntek, akkor Határ­szél és Nyírvidék. Valamint 86 247 példányban Kelet- Magyarország, ami tudvale­vőleg napilap. Azt hitték, hülyéskedünk. Pedig teljesen komolyan gon­doltuk, hogy kipróbáljuk, ve­szik-e a lapot, akik veszik a lapot. Próbálkozunk mi a pos­tánál is, de sajnálattal eluta­sítottak bennünket, hogy saj­nos, ők rikkancsot nem al­kalmaznak. Egy van, az is Estit árul. Nem maradt más hátra, mint. összegyűjteni egy halom újságot a szerkesztő­ségben és kiállni — vegyes párosban — a sétálóutcára és a Kossuth térre — rikkanta­ni. A Centrum Áruház előtti kereszteződésben azonnal bo­nyodalmak támadtak. Cik­káztunk a kocsik között be­csülettel, de kiderült, hogy az más „placca” és semmi időn belüli távozásra szólított fel bennünket az ottani rik­kancs. Mert hogy rontottuk a boltját. Naná! Féláron ad­A tárgyalóteremből Jisavárosi „erős” fiúk „Kedves” kis társaság to- borzódott össze tavaly Nyír­egyházán, a Jósavárosban. Tagjai közzé tartozott Ricz Attila ,Kardos János, Ba­logh Zoltán, a fiatalkorú S. József, valamint Lovácsi Fe­renc. A legidősebbikük sem töltötte be a 21 évet, de pri­uszuk már valamennyiüknek volt: felfegyverkezve elkö­vetett hivatalos személy el­leni erőszaktól kezdve erő­szakos közösülés kísérletéig. Közfelháborodást váltott iki, amikor december 2-án délután Kardos, S. József és Lovácsi Ferenc erősen ittas állapotban levonultak a Ko­rányi úti ABC-hez, hogy to­vábbi szeszes italokat vásá­roljanak. Elállták az ABC bejáratát, s rájuk szólt egy vásárló, hogy menjenek -egy kicsit arébb. Kardos erre be­lekötött, és meg is ütötte. A férfinél azonban kéznél volt egy literes üdítő, amivel szá­jon vágta a fiút. A többiek erre körbefogták, addig ütöt­ték, amíg a földre nem ro­gyott, majd összerúgdosták. Ricz Attila azon a télen néhány napot egy kölcsönla- kásban töltött. Amikor ép­pen pénzszűkében volt, meg- beszélte Balogh Zoltánnal, hogy a lakásból eladnak egy mosógépet. Igencsak cso­dálkozhatott a tulajdonos, mikor a gépnek hűlt helyét találta. Kardos János, Ricz Attila és Balogh Zoltán — hol együtt, hol külön-külön — feltörték a bérházak pince­rekeszeit. A legelkeserítőbb az, hogy senkinek sem tűnt fel, amikor például Kardos fényes nappal, öt óra tájban kihordott egy pincéből két WC-kagylót, húsz doboz csempét, padlócsempéket, mindenféle WC-szerelvényt, ráadásul még karácsonyfa- díszeket is. Kardos egyéb­ként betört a Tölgyes csár­dába is, ahonnan nagy meny- nyiségű italt, cigarettát vitt el. Ricz Attila a Búfelejtőben rendezett egyszer cikuszt, mert részegsége miatt meg­tagadták tőle a további ki­szolgálást. S. József pedig — szintén ittasan — az egész­ségügyi szakközépiskolában botránkoztatta meg a taná­rokat és szülőket. Diszkó­ban vett részt, utána bent­felejtette az épületben a sze­mélyi igazolványát. Amikor vissza akart menni, a felnőt­tek a bejáratnál nem enged­ték be, annyira látszott raj­ta az alkohol. S. József emi­att dühében ököllel bezúzta a bejárati ajtó üvegét. A szétrepülő szilánkok az egyik ajtónálló arcát megvágták, ruháját is megrongálták. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Ricz Attilát lopások és garázdaság miatt egy év négy hónap, Kardos Jánost mint különös visszaesőt két év, S. Józsefet nyolchónapi sza­badságvesztésre ítélte, míg Balogh Zoltánt ötezer forint, Lovácsi Ferenc 9600 forint pénzbüntetést köteles fizetni. Az ítélet jogerős. B. A. Siker a sétálóutcán. Veszik a lapot tűk pénteken a csütörtökit, és 4,30-ért a frisset. Többen csodálkoztak, mondván: biztos háromszo­ros példányszámban jelent meg a Kelet, és most min­dent bevetünk. Mások érté­kelték a produkciót és ezért vettek tőlünk, majd hozzátet­ték, egyébként járatják a la­pot. „Szökésben lévő” kiskato- na fizetett, mint a katona, de nem volt hajlandó hozzá­járulni a fényképezéshez. Le­het, hogy „ketyegett” a kato­nakönyve? Nekünk viszont a példány­számunk ketyegett, s mivel a nyomdában már nem szól­hattunk, az újranyomás le­hetetlen volt. A 24 újságért (közte két csütörtöki) kapott 108 forint húsz fillérrel a zsebünkben visszaballagtunk hát állomáshelyünkre, a szer­kesztőségbe. A fent említett összeg az adóhatóságnak be nem vallott láthatatlan jöve­delmet is tartalmazta! El ne feledjük hozzátenni (mellesleg megemlíteni), hogy történt mindez húsz perc alatt, vagyis 72 példány/ óra sebességgel. Csak szegény kollégáink­nak nem jutott újság, hisz az ő asztalaikról gyűjtöttük ösz- sze szorgalmasan a portékát. Nem baj, írtak addig mási­kat! (helyettünk is...) (cservenyák-máthé) Cikkünk nyomán Síremlék Galambos Lajosnak Valamikor, még a tavasz elején szóvá tettük, hogy Galambos Lajos sírja mél­tatlanul elhanyagolt állapot­ban van a nyíregyházi teme­tőben. Annak a vélemé­nyünknek is hangot ad­tunk, hogy érthetetlen min­denki számára, hiszen an­nak idején a város díszsír­helyet adományozott a korán elhunyt neves, József Attila- és SZOT-díjas írónak, most pedig úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe, hogy írói rangjához méltóan síremlé­ket állítson neki. Megjegyez­tük azt is, hogy megítélésünk szerint a tehetséges író még holta után sem szorulna se­gítségre, hiszen ha valame­lyik könyvét, vagy írásainak válogatott gyűjteményét va­laki sajtó alá rendezné és megjelentetné, bizonyára a befolyt szerzői jogdíjakból méltó síremléket lehet állí­tani. Nos, méltatlankodásunk meghallgatásra talált és többen — anyagi támogatás­sal is — reagáltak megjegy­zésünkre. Galambos Lajos hamarosan méltó síremléket kap. A kótaji általános is­kola igazgatója levelet írt szerkesztőségünknek, amely­ben elmondta, hogy ha az író szülőhelyén, Kótajban lenne eltemetve, az ottani úttörő- csapat hosszú időre felvállal­ta volna a sírhely méltó gondozását. Mindenesetre az általános iskolát Galambos Lajosról kívánják elnevez­ni, és tervezik, hogy az is­kola előtt az író mellszobrát is elhelyezik. (Ez a kezdemé­nyezés is jó útón hálád, a park már elkészült, ahová a szobor kerül.) A legnagyobb segítség a SZÁÉV vasbeton-termék­gyártó leányvállalatától érke­zett, amely felajánlotta, hogv díjmentesen elkészíti a sír­követ és vállalja annak fel­állítását is. Kérték egyút­tal, hogy az ebben illetékes mondja meg, milyen sírkőre gondolna, és hogy mi kerül­jön a síremlékre. Ezután a megyei könyvtár és a Me­gyei írócsoport képviselői megkeresték a vállalatot és miután közösen megtekintet­ték a sírhelyet, egy műkőből .készült márványbetétes sír- kőmodell elkészítése mellett foglaltak állást, amelyet majd arra alkalmas pillanat­ban átadnak. Örömmel jelentjük, hogy a sírkő elkészült és október 14-én, Galambos Lajos szü­letésének hatvanadik évfor­dulója alkalmat is ad egy ün­nepélyes avatásra. Az évfor­duló alkalmából tehát végre méltó sírhelyet kap megyénk írószülöttje. Egyébként ez alkalommal a megyéi könyv­tárban Galambos-emlékülést rendeznek majd, amelyre meghívják az író barátait és kortársait. B. I. Nyugdíjas pedagógusok Utónyaralás Hajdúszoboszlón Már megszokott Hajdú­szoboszlón a szabolcsi nyug­díjas pedagógusok nyárvégi egy-egy hetes nyaralása, pi­henése. A Pedagógus Szak- szervezet megyei bizottsága tette lehetővé évek óta már, hogy nyugdíjasai részére bér­mentve rendelkezésre bo­csátja két családi házból ál­ló üdülőjét szállásként. Ez az elhelyezés kellemes és ké­nyelmes körülményeket biz­tosít. Az étkezést a SZOT kezelésében lévő Hortobágy üdülőben igen pedáns, gon­dos kiszolgálás mellett lehet megoldani. Új, hogy az eddigi két csoport helyett az idén há­rom csoport élvezheti 48— 48 fővel Szoboszló gyógyvi­zét. Szerdán már a második csoport zárta e késő nyári üdülést, és 7-én a harmadik csoport vette egy hétre bir­tokba a megyei pedagógusok üdülőjének két épületét. Az idős tanároknak, tanítóknak az egészség regenerálását je­lentette az időjárástól füg­getlenül a gyógyfürdő vize. Az összeszokott társaság igen vidám hangulatban fejezi be az egymás közötti barát­ságot is elmélyítő alkalmi találkozást. M. Takács Ferenc Futnak a pénzük után

Next

/
Thumbnails
Contents