Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. 11 Jobbára elkerülik a turisták Jánkmajtist Erdőhát eme szép települését. Talán érthető is, a távolból jövők inkább Tá- kos, Csaroda, Túristvándi felé veszik útjukat, a mostanában megélénkült kishatár- menti forgalom útiránya is inkább Vásárosnamény, ahol elkelhet a portéka és vásárolni is lehet. A közeli Szatmárnémeti pedig mindennél messzebb van. Nagykárolyról, Nagybányáról nem is beszélve. «• Pedig híres falu Jánkmaj- tis. Híressé tette a község szülöttje, Végh Antal író is, mindenekelőtt szép könyvével, a Kenyér és vászonnal, amelyben hajdan volt régi időket is felelevenít. Persze más írásai is visszaröpítenek a gyermekkor tündérligetébe, vagy éppen a jelenbe. Igaz, nem könnyű ideutazni. Vonaton a megyeszékhelytől időben majdnem any- nyi az út, mint Budapest— Nyíregyháza között; autóval másfél óra ugyan, de a kanyargós falvakon át vezető út elég egyhangú. Aztán a Szamos-híd után egyszerre megérinti az utast a táj szépsége, szép maga Zsarolyán is. Jánkmajtisra érve pedig a község szélén az egykori Szuhányi—Vályi kastély hat szinte lenyűgözően. A klasz- szicista stílusban épült, romantikus emelettel megtoldott kastély még így, felújításra várva is idegenforgalmi nevezetesség. A tanácsházán a fiatal tanácselnök, Cséke László fogad. Tőzsgyökeres jánkmaj.- tisi. Itt született, és itt is szeretne leélni az életét. Tőle tucjom, hogy a községben 1950-en, jaknak és jó hír, hogy, az „utóbbi időben meg- áílt^a'z .Jft.jjélők számának fogyJaj1kpzás'a. Ez szerinte annak is köszönhető, hogy az utóbbi években komolyabb fejlődés;indult meg. A Jánk- mgjtjsi 'Nagyközségi Közös Tanácshoz’ még további hat település — Kisnamény, Dar- nó, Gsegöld, Császló, Sza- mos'sályi’ és Hernádszeg — közigazgatása is tartozik. pedig többszörösen is kedvezőtlen a helyzet. — Romániában buldózerekkel pusztítják a falvakat, itt meg úgy, hogy magukra hagyják őket — mondja. — Ennek az egykor hagyományosan állattenyésztő, dolgos népnek intézkedések sorával veszik el a kedvét a munkától. — A paraszt már jövedelem nélkül soha többé nem fog dolgozni, amiben teljesen igaza is van — folytatja. — Hiszen majdnem ingyen kell odaadni a marhát, a sertést. Nevetségesek a felvásárlási árak. A takarmány árát pedig évente többször is emelik. Csökkent tehát az állat- tartási kedv, nem csoda például, hogy a községben tartott szarvasmarhák száma egy év alatt 30—40 százalékkal csökkent. Azért akadnak, akik még bizakodnak. Talán tíz-tizen- két olyan gazdálkodó van a községben, aki most is sok sertést tart, bízva, hogy emelik a felvásárlási árat és újból megtalálják majd számításukat. Az egyikőjük Czi- bere Sándor, akiről először nehezen hiszem el, hogy évente száz disznót hizlal és ad le. Ö a helyi szerződéses presszó vezetője is. Olyan mint akit skatulyából húztak ki. — Belefektettem az \ólba vagy nyolcvanezer forintot, meg kell térülnie — mondja. — Dolgozunk hát a feleségemmel látástól vakulásig. Gzibere Sándor fiatalember, aki megtalálta itthon is a helyét. Kísérőm, a tanácselnök lelkesen mutogatja a község büszkeségeit. A szép iskolát, az egészségügyi központot, ahol fogorvosi rendelés és hétvégi ügyelet is van. Mostanában pedig már fizikoterápiás kezelésre is gondolnak, hogy ne kelljen Fehér- gyarmatra utazni. Megtudom, hogy a lakóházak 70—80 százalékában egészséges vizet visz a vezeték. Büszke a mostanában épített járdára is, amelyet főleg társadalmi Beszélgetésünk során is a hét községről többnyire együtt szól a tanácselnök, hiszen neki valamennyit képviselni kell. (A hét falu népessége egyébként összesen alig több mint ötezer ember.) Közülük tagadhatatlanul Jánkmajtis a legrangosabb, Jánk és Maj- tis 1950-ben történt egyesítése óta. u ’i \ % \yj\j Visszatérve az elvándorlásra, igaz, hogy a népesség . stagnál, de a fiatalok érthetően máshol keresik boldogulásukat. Hiszen itt kevés munkahely adódik — a tsz- en, az áfész-en, és a tanács intézményein kívül talán nem is akad más. A tanácselnök reális ember, megérti: itt nagyobb ipartelepítés sohasem lesz, de azért reménykedik, hogy nem sorvad él a község . Felemeli viszont a szavát az ellen, hogy a kormány nem fordít kellő figyelmet a fal vak állapotára és a falun élők megmaradására. Szatmárban munkával építettek. Ennek itt nagy hagyománya van (társadalmi munkavégzésben egyébként tavalyelőtt második helyezést ért el az egyik társközség — Csegöld — illik ezt is megemlítenem). A költségvetésből ugyanis semmire sem telik: bár az idén 51 millió forintot kapott a hét falu, ám ennek 92 százalékát kell az intézmények (iskola, bölcsőde, óvoda, művelődési ház, egészségügyi központ) fenntartására fordítani. Belátható, hogy a maradék három-négymillió forint édeskevés. Nézegetjük a lakóházakat. A sokak által „aranyvíznek” mondott 70-es árvíznek köszönhetően új portákat látni mindenfelé, és már csak mutatóban maradt néhány jellegzetes szatmári épület, tor- nácos ház. A legszebbek egyike lakatlan. Gyönyörű épüleit, két telekkel. Hatszázezerre mondják az árát. Ám a környéken — intő jel — más elhagyott házak is akadnak. Van olyan parasztház is amely esetleg már ötven-hat- vanezer forintért is megvásárolható. Nem kerüljük el a műemlék templomot sem, amelyet A községben becsülik és őrzik a múlt emlékeit, ennek szép példája, hogy tavaly emlékművet állítottak az első és második világháborúban elesettek emlékére. Betérünk egy takaros portára is, ahol Rostás János szívélyesen fogad. Akkurátus, beszédes ember, aki vállalkozó kedvéről nevezetes. Most éppen konkurens felvásárló, a nyírbátori Áfésznek dolgozik, feltehetően a helyi Áfész nem nagy örömére. A termelőknek viszont mindenképpen jól jött a községben egy másik felvásárló megjelenése — még az is előfordul, hogy esetleg többet ad egy— két forinttal. Rostás János érthetően a maga felvásárlási tevékenységét dicséri, sok vetséges, hogy egy takarítónő is úgy kaphat munkát, ha a párt ajánlja. Ennyit a politikáról. Az új időket errefelé inkább a vállalkozók feltűnése jelzi. Azoké a vállalkozóké, akik nagyobb támogatást szeretnének, vagy legalábbis azt, hogy ne akadályozza se rossz törvény, se gáncsoskodás a munkájukat. A községben például négy magánkereskedő van. Egy butikos, egy tápA Jánkmajtisba érkezőt a Ss nhányi—Vályi kastély látványa fogadja. A félezer éves műemlék templom. A község büszkesége az új egészségügyi központ. Egy takaros új porta. néhány évvel ezelőtt állítottak helyre. A jánkmajtisi hívek adománya, az összefogás itt is példamutató, több mint félmillió forintot adtak öszsze. A község arról is nevezetes, hogy ezen a kis településen négy templom is van: két református (egy Jankón, egy Majtison), egy görög és egy római katolikus. Az említett római katolikus műemlék templom szinte páratlan idegenforgalmi nevezetesség, amelyet nem szabad elkerülni. A feltehetően a XV. században épült, gótikus stílusú épület nagy belső terében a csillagboltos szentély különlegessége, „hogy a zárókövek címerpajzsnak vannak kiképezve”, utalva a tehetős mecénás családokra. igazság lehet abban is, hogy hozzá azért is szívesen mennek, mert még olyankor is le lehetett adni a meggyet, vagy most az uborkát, körtét, amikor máshol már zárva vannak. ö is helybeli születésű. Tőle kérdezem, hogy van-e különbség a majtisi és a jánki emberek között? — Bár Jánk volt a nagyobb, talán éppen ezért a majtisiak összetartóbbak lettek, jobban' pártolták egymást —. gondolkodik el —, de hát pgy község ez már régen. (Végh Antal szerint „hiába egy ma már Jánkmajtis, azért a jánkiak csak ján- kiak,.a majtisiak meg majtisiak maradnak, legalábbis amíg ez a nemzedék él.” Érdeklődöm Rostás Jánostól, a politika új időket hozó . szele vajon mennyire jut el ide az ország csücskébe? Kiderül, a kisgazdapárt már megjelent a környéken, a társközségekben talán tucatnyi tagja van. Jánkon még nem alakult alternatív szervezet, sem a kisgazdáké, sem a demokrata fórumé, vagy másé. — Egyet tudomásul kell venni — mondja Rostás János, aki egyébként mértéktartó politikai nézeteket vall —, ha megindul a demokratikus folyamat, azt megállítani nem szabad. A kommunista párt ne irányítsa a községet, végezze az ő dolgát. Neértékesítő, egy virágüzletes és egy tej boltos. Ez utóbbihoz be is térünk. Váradi Istvánná a tanácstól kapta az üzlethelyiséget — a tanács is támogatja (a jobb ellátás érdekében) más kereskedők megjelenését az Áfész mellett. Váradinénak dicsekvésre is, panaszra is van oka. Az előbbiről szívesebben beszél. Több mint félmillió a havi forgalma. Autójával megy az áru után és általában reggel fél 6-tól fél 8-ig nyitva tart, olykor még hétvégén is. Nógatásra elmondja panaszát is. A Füszért — legalábbis a mátészalkai — nem úgy szolgálja ki őt, mint mondjuk az Áfész-t, amellyel szerinte kivételeznek. Több olyan keresett árut nem kap, ami pedig egyébként található raktáron. így aztán Nyíregyházára vagy máshová kell mennie, ott jobban megkap mindent. Visszasétálunk a tanácsra, ahpl a tanácstitkárt, Rostás Istvánt is felkerestük, hogy beszéljen a község gondjairól. Nos itt is, mint másutt, egyre több ember folyamodik Segélyért. Nem is csoda, hiszen az' alig kétezres lélekszámú községben 400 nyugdíjas korú ember él. Továbbá 350 cigányszármazású, — ők általában nagycsaládosok — nincs rájuk különö- . sebb panasz, csak lenne munkahely! A tanácshoz egyébként évente mintegy 700 kérelem érkezik. Általában kél- . szer, háromszor tudnak segélyt adni, úgy 1200—1500 forintot. Nincs ez másképp a társközségekben sem. A tanács mostanában jobban odafigyel az idősek, rászorultak étkeztetésére is. Az étteremből minimális térítés mellett ebédet lehet vinni. Ezt több mint harmincán vették igénybe. Felmérték, hogyan lehet ezt a szolgáltatást bővíteni, mert további 50 személy szociális étkeztetését kell megoldani. Mint errefelé mindenhol, öregszik itt is a lakosság. Hogy aztán a következő évtizedek mit hoznak Jánkmajtis számára? Lakói remélik, nem falvakat elsorvasztó politikát, hanem megtartót. Majtisról a legkorábbi feljegyzés 1380-ból való. Jánkon pedig még hajdan megyegyűléseket is tartottak. Bodnár István Vállalkozás a végeken y Kaiét a Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE
