Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-09 / 213. szám

s Kelet-Magyarország 1989. szeptember 9. A panasz és vizsgálata A törvénysértést nem téliét elfogadni Hég «gytzer a nyírbátori lakásügyökről A Nyírbátori Városi Tanács elnöke panaszlevélben fordult a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnökéhez, objektív vizsgálatot kért, mivel állítása szerint a megyei népi ellenőrzési vizsgálat szubjektív, elfogult volt, úgy érzi a NEB-ülés határozata, amely tulajdonképpen etikai el­marasztalást tartalmazott, az ügy jelentőségéhez képest túl súlyos. A tanácselnök a bejelen­tését arra alapozta, hogy tu­domása szerint, ami törvé­nyes, az etikus is, továbbá ő Ugyanolyan állampolgár, mint bárki más, mégha az ő, vagy rokona ügyéről is van szó. Ezekben az általánosságok­ban egyet is értünk. De! Saj­nos az ő általa vitatott ügy nemhogy nem etikus, hanem kifejezetten és többszörösen törvénysértő, ugyanakkor, ha valóban egy „szürke” állam­polgárról és nem a „polgár- mester” anyósáról van szó, a dolgok bizonyosan nem így alakulnak. Közérdekű bejelentések Röviden a konkrétumok­ról: A KNEB-hez, illetve a Szabalcs-Szatmár megyei NEB-hez 1986. február óta három alkalommal érkezett — lényegében azonos tarta­lommal — névtelen közérde­kű bejelentés. Valamennyi beadvány a nyírbátori ta­nácsnál tapasztalható sze­mélyi összefonódásra, korrup­cióra hívta fel a figyelmet, különös tekintettel a tanács­elnök és a hatásági osztály- vezető állítólagos lakás­ügyeire. Az első két korábbi beje­lentéssel a népi ellenőrzés ér­demben nem foglalkozott, azokat illetékességből a me­gyei tanács elnökéhez továb­bította. A megyei tanács vb- titkára által a nyírbátori ta­nácselnök és munkatársai el­len lefolytatott vizsgálat nem bizonyította a bejelentések megalapozottságát, felhívta a figyelmüket azonban a kö­rültekintőbb eljárásra, va­lamint a saját ügyeikben va­ló részvétel mellőzésére. A legutóbbi bejelentésben foglaltakat a Szabolcs-Szat- már megyei NEB az előzmé­nyekre tekintettel ügycsopor­tonként (állami tulajdonban lévő házingatlanok elidege­nítése, tanácsi bérlakások ki­utalása stb.) készített részle­tes vizsgálati program alap­ján saját hatáskörben vizs­gálta ki. Súlyosabb megítélés Az iratokból kitűnik, hogy a megyei NEB helyesen álla­pította meg a tényeket, azon­ban az egyes cselekmények megítélése, a levont követ­keztetések nem minden te­kintetben helytállóak. A fel­tárt ügyek — egyes esetek­ben mind jogilag, mind eti­kailag súlyosabb megítélés alá esnek, mint azt a MNEB határozata és az annak alap­jául szolgáló összefoglaló je­lentés rögzíti. Így helytele­nül minősítette a megyei NEB kisebb súlyú és kizáró­lag eljárási szabálytalanság­nak azt a vizsgálati megálla­pítását, hogy a mátészalkai tanács hatósági osztályveze­tője — a nyírbátori tanácsel­nök anyósa ügyében — la­kásügyi hatóságként is el­járt. A kiutaló határozat indok­lásában hivatkozott rendelet alapján a tanácselnök roko­nát nem lehetett volna taná­csi bérlakáshoz juttatni vagy a tényleges életveszély fenn­állása esetén tanácsi lakást csak átmeneti jelleggel kap­hatott volna, illetve a nyír­bátori vb dönthetett volna többszörös lakás-használat­bavételi díj ellenében nem szociális jellegű tanácsi bér­lakás juttatásáról. A tényleges állapot már nem rekonstruálható, mivel a tanácselnök anyósa miután beköltözött a 24 ezer forin­tért kapott tanácsi lakásba, két hónap múlva közel fél­millió forintért eladta a há­zát, amelyet az új tulajdonos gyorsan elbontott, helyén már egy új épület áll. Személyi összefonódás A népi ellenőri vizsgálat nem irányult arra, hogy eről- tetetten keresse a személyi összefonódásra utaló adato­kat. Ezt támasztja alá az, hogy ügycsoportonként más­más végezte a népi ellenőri vizsgálatot, valamint koráb­ban (1936--87-ben) is hason­ló tartalmú a megyei tanács vb-titkára által vizsgált köz­érdekű bejelentések tükrözik a közvélemény helytelenítő megítélését a tanácsi vezetők magatartásával kapcsolat­ban, illetőleg a yb-titkár is felhívta a figyelmüket a sze­mélyüket érintő ügyeikben való elfogulatlan ügyintézés biztosítására. Tehát ebben az ügyben, panasz vagy sértődöttség ide vagy oda, sajnos nem tudunk a tanácselnöknek maradék­talanul igazat adni. Abban igen, hogy ami törvényes, az bizonyosan etikus is. De a tör­vénysértést etikusnak elfo­gadni nem lenne sem törvé­nyes, sem etikus. Dr. Egri Oszkár a KNEB gazdasági szakértője (A szerk. megjegyzése: a lakásügyről, a panaszról szó­ló részletesebb elemzés a Né­pi Ellenőrzés című lapban je­lenik meg. írásunk ennek a rövidített változata.) Nem ez a megoldás! Kisvárdán a Virágh Fe­renc utcában az elmúlt évek­ben szemre is tetszetős sor­házas építkezés kezdődött. A házak tulajdonosai minden energiájukat lakásuk kör­nyékének rendbe tételére, kertjük termővé alakítására fordították. A tanács egy nyílt csapa­dékelvezető árok építését rendelte meg a kivitelezőtől, a Felső-szabolcsi Vízgazdál­kodási Társulattól. A mun­kálatokat mintegy két hó­napja kezdték a társulat dol­gozói. A 47. számtól kezdő­dően azonban már kerítések kerültek a lángvágó alá, a zöldségfélék, gyümölcsfák pedig közel harminc centis homokkal- lettek betemetve A lakók szükségét érzik e csatorna megépítésének. Nem is ezt kifogásolják, ha­nem a tanács, mint kivitele­ző, embertelen eljárását. S a kérdésük csak az, hogy ki fi­zeti meg kárukat s hogyan térül meg az emberségükön esett sérelem? (vincze) Szórakozóhely az ifjúságnak Sült krumpli és mimkakönyy Egy hét múlva nyit az ificentrum „Nincs egy hely... ahová mehetnék.fogalmazta meg néhány éve egyik dalá­ban az ifjúság panaszát a rockegyüttes sztárja — és ve­le együtt elmondhattálk ezt a nyíregyházi fiatalolk is. Év­tizedek óta visszatérő klas­szikus kérdés ugyanis Nyír­egyháza kulturális életében; van-e olyan hely a városiban, ahová a jóérzésű fiatalok — minden külön program szer­vezése nélkül — csak úgy, beülhetnek egy kólára, be­szélgetni, zenét hallgatni, új­ságot olvasni, barátkozni? Van-e olyan hely, ahol a fia­talok jól érzik magukat, ami csak a fiataloké? Lehet, nem mindenki ért egyet azzal a véleménnyel, hogy ilyen hely nincs, de lehet, mások meg igazat adnának. A 'kialakult gyakorlat sze­rint Nyíregyházán és másutt is a legtöbbet a művelődési házak tettek a fiatalokért, elsősorban az ifjúsági klubok működtetésével, de sajnos, a klubmozgalom felülről vezé­nyelt módszerei a legtöbb he­lyen még a spontánul szerve­ződött közösségeket is szétzi­lálták. Nem lehet kikapcsoló szórakozásról beszélni ott, ahol akcióprogramot kell fel­mutatni, és ahol kipipálják a végrehajtott feladatokat. Szomorú következménye az így irányított klubmozgalom­nak, hogy a fiatalok nemcsak a iklubtól vadultak el, hanem ia művelődési háztól, a ház kínálta egyéb programoktól is. Volt az évek során több jó­szándékú kezdeményezés an­nak érdekében, hogy legyen a nyíregyházi fiataloknak .megfelelő, színvonalas szóra­kozóhelye: például a tanár­képző főiskola kínált időn­ként lehetőséget, illetve az Ifitanya kialakításától ,is le­hetett fordulatot várni. To­vábbra is azt érzékelték azonban a népművelők: szükség volna egy központi helyen lévő, nagyobb létszám befogadására alkalmas hely­re, (ahol a város diákjai ta­lálkozhatnak. Ezért alakítot­ták át a nyíregyházi Váci Mi­hály művelődési központ Még javában dolgoznak a szerelők a belső tér kialakítá­sán. (B. A.) épületének egy részét, hogy ott Ifjúsági centrum legyen. Ilyen még nem volt a me­gyeszékhelyen, kíváncsian várjuk tehát, mi történik az ificentrumban, hogyan fo­gadják a fiatalok a népmű­velők ötleteit. Ügy látszik az előzetes kínálatból, hogy igen magas színvonalon készültek fel a közművelődési szakem­berek a fiatalok fogadására, ötletből szinte kifogyhatatla­nok, új szolgáltatások és szó­rakozási lehetőségek egész sarával várják közönségüket. Az alapszolgáltatások közé tartozik a zene, a videó, a fénymásolás, a tiniposta, és természetesen hírlapokat is lehet olvasni. Hétféle tanács­adói szolgálat működik, a lelki, szexuális, de jogi kér­désektől kezdve a korszerű táplálkozásig itt mindenre választ kaphatnak, ami a fia­talokat érdekelheti. A közér­dekű információs szolgálta­tásnál egyebek között albér­leti, munkavállalási lehetősé­gekről tájékozódhatnak mint a imunkakönyvkivéltásról, vagy Iákiás-, útlevél-, jogosít­vány-ügyekről, de kívánsá- na akár a budapesti színhá­zak, képtárak programját is közük, vagy taxit rendelnek. Sok diszkó és teaparti szere­pel a tervekben, időnként já­tékos vetélkedővel, műsorral Harmadosztályú áron műkö­dik a büfé, lesz zsíros kenyér és sültkrumpli, turmix, bólé és több teakülönlegesség. Halló, nyíregyházi fiúk és lányok! Találkozzunk szep­tember 16-án szombaton dél­után 3-kor a Szabadság téri Ifjúsági centrumban a meg­nyitó ünnepségen! Baraksó Erzsébet A „fekete" Jottó J enőke — a történet­ben marad­junk ennél a név­nél — az ugratá­sok fő célpontjá­vá. vált. A tisztelt kollegák nem hagytak ki egyet­len alkalmat sem, hogy jókedvre de­rítsék saját ma­gukat és lehetőleg bosszúságot okoz­zanak Jenőkének Régi trükk volt, hogy a lottóhúzás napján valaki meghallgatta a rá­diót és a már elő­re megvásárolt szelvényt a hely­színen kitöltötte, majd, hogy ne le­gyen nagyon gya­nús, a négy talála­tos szelvényt oda­adta a baleknek, hogy váltsa ki. Az természetesen bol­dogan rohant a pénzért, de egy fél óra múlva le- lombozódva tért vissza. A kollégák hahotája megér­tette vele, hogy gúnyt űztek belő­le. Hősünk is így járt. A szelvényt odaadták neki, előbb egy kis, később egy na­gyobb szatyort is kölcsönöztek, hogy legyen miben ha­zahozni a pénzt... A kuncogások már akkor elkezdőd­tek, mikor elin­dult. Éktelen ne­vetés fogadta a visszatérőt, aki nem értette, hogy min mulatnak: Vállát megvonva vette elő a pénz- kötegeket, mire megfagyott min­denki arcán a mosoly. A több száz ezer forint valósággá vált. Nem értették, mi­re Jenőke elma­gyarázta, hogy a pénzkifizetés előtt egy jól öltözött úriember oda­ment hozzá és megvásárolta tőle a szelvényt az itt látható pénzért, így akarta legali­zálni feketejövc- delmét. (m. cs.) „Halott házaspárt találtak” címmel a napokban beszá­moltunk arról, hogy augusz­tus 31-én Nyíregyházán, a Tokaji út 17. szám alatt hol­tan találták a 28 éves Hor­váth István magánufvarozót és 26 éves feleségét. Az igazságügyi, orvosszak­értői boncolás során megál­lapították, hogy az asszony halálát fulladás okozta. A zárt lakásban a férjével tar­tózkodott, aki megfojtotta, majd felakasztotta magát. A dráma sok olvasónkat felzaklatta. De vajon annak előzményeiről mit tudnak a házaspár környezetében élők? Jól éltek — Kérem, az emberek ren­geteg hülyeséget beszélnek — hallom egy idősebb férfi­től. — Ügy tudom, jól éltek. Hógy mi történt köztük, nem tudni, a titkot magukkal vitték. Ezután a férfi bosszúsan legyint, köszön és bezárja maga mögött a kaput. — A fiatal házaspár gyak­ran járt nálunk — mondja egy asszony. — Ugyanis Ist­ván a fiam barátja volt. So­hasem panaszkodott. A fia­talasszony is nemegyszer megfordult körünkben. Nem látszott rajtuk semmi külö­nös. Általában életvidámak voltak. A szörnyű hír halla­tán megdöbbentünk. Fogal­munk sincs, mi történhetett. A fiút ötéves kora óta isme­rem, a gyerekeimmel együtt nőtt fel. Mindig jól viselke­dett. A szülei is nagyon ren­desek. A Tokaji út 12. szám alá, Szurovcsák Pálnéhoz is be­kopogtattam. — A történtek előtt tanács­talanul állunk — szól az idős asszony. — A lányom női fodrász, s Horváth István a feleségével a haláluk előtt néhány nappal átjött meg- nyiratkozni. A tragédiából az égvilágon semmit sem sej­tettünk. Nevettek, vidámak voltak. — Csütörtökön reggel a kutyaugatásra kinéztem, s‘ láttam, a 17. szám előtt pi­ros zászlós mentő áll — foly­tatja az asszony. — A fiam és a menyem is itthon tar­tózkodott. A fiam mondta: ha a mentő nem vitt el sen­kit. akkor nagy baleset tör­ténhetett. Tisztelte szüleit — A fiú tisztelte a szüleit, a szomszédoknak mindig il­ledelmesen köszönt. A fiatal- asszony a ravatalon olyan volt. mintha aludna. Az ar­cán még volt egy kis pír — vált témát. A Tokaji út 10. szám alatti fűszerboltban a kereskedő elmondta, hogy a házaspár között néha volt vita. de hol nincs? Egyikőjük sem tudott a másik nélkül élni. Szeret­ték egymást, és a gyerekei­ket is. Az Ilona- és az Ist- ván-napot együtt ünnepeltük. Merem állítani : sosem váltak volna el. A halálba is együtt mentek. Nem voltak iszáko­sak. Szerintem normális csa­ládi életet éltek, s a koruk­hoz képest anyagi jólétben. Szívből és nagyon sajnálom őket. Egy másik asszonytól meg­tudtam, hogy a feleség, Ili­ke már vagy háromszor ott­hagyta férjét. Legutóbb olyan két-két és fél hétre ment el. A halála előtti napokban ha­zajött. Szerinte Ilike kicsit nagyképű volt. Ha rossz ked­ve támadt, nem állt szóba senkivel. Egymást sem meg­érteni, sem elhagyni nem tudták. Órákig Horváth István szü­leire várok, akik Nyíregyhá­zán éppen a fiúk és a me­nyük halálával kapcsolatos ügyeket intézték. Távolról világos színű Trabant köze­ledik. — ők-azok — mond­ják. A kapu előtt kiszállnak. Áz asszony fekete ruhát vi­sel. Könnyezik. — Előző este áthozták a gyerekeket — említi idős Horváth Istvánná. — A két kislány állandóan itt alszik. A világon semmit sem tu­dunk. A fiam azt mondta:a teherautó meg van pakolva göngyölegekkel, s reggel ko­rán indul. Mondtam: kisfi­am, menjél nyugodtan. Bár tudnánk, mi történt. Nekünk is jobb lenne. Nap mint nap itt voltak. Nem volt semmi probléma. A lakásunkhoz mindkettőjüknek kulcsa van. Két árva — Azt beszélik, hogy a fia a gyerekeknek búcsúzóul egy-egy aranyékszert adott. — Adott, de nem búcsú­zásképpen. Nem panaszkod­tak. Jól éltek. Szia, édesanya — este így köszönt el. Min­denük megvolt. A gyerekeit imádta. —A két kislányt önök ne­velik tovább? — Természete­sen — válaszolja a mama. — Ha lesz erőnk — tette hozzá idős Horváth István. Ottjártamkor a nagyobbik kislány, Henrietta iskolában volt, a kisebbik, Katalin, egy aranyos szőke lányka, körü­löttünk játszott. Ilyen drámai helyzetben mit mondhatnék. Csak azt: a súlyos csapás elviseléséhez erőt kívánok. Cselényi György A titkot magukkal vitték...

Next

/
Thumbnails
Contents