Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-09 / 213. szám
1989. szeptember 9. KeletrMagyaronwág 3 ti ellen iráynlioi a néptaj? (avagy van-e szabau nyelvválasztás az általános iskolában) A kérdés címzettje Pataki József a megyéi tanács főosztályvezetője. Az eszmecsere a nyíregyházi rádióban zajlik, abból az aktualitásból, hogy új oktatási év kezdődik, s egyik új vonása, hogy äz iskolák négy évtized után először szabadon választhatják meg az általuk oktatott nyelveket. Mióta a rendelet napvilágot látott, egymás után veti fel a nyitott kérdéseket. Kell- e az orosz nyelvet tanítani az általános iskolában? Milyen más nyelvet lehet tanulni mellette, esetleg helyette? A kormányzati szervek állásfoglalása egyértelmű. Eszerint a nyelv szabadon választható, tehát nem kötelező. Azt hiszem le kell szögeznünk, hogy ez ma még csak látszólagos választási lehetőség. Ha nem ezt tesszük, kétségeket ébresztünk, s nem megalapozott elvárásokat táplálunk. Egyre erősebben hiszem, hogy ez az intézkedés is óhajt fogalmaz meg, nem számol a valós tényékkel, a kényszerhelyzetben enged egy elég jelentős társadalmi nyomásnak és az egyébként jogos elvárásnak. Kételyeim azért vannak, mert alsófokú intézményeinkben megyei szinten is kevés, a megyeszékhelytől pedig kelet felé haladva alig van az oroszon kívül más nyelvszakos tanár. (Országosan 15—16 százalék). Vallom, az orösz nyelven kívül más nyelv oktatásának feltételeit minél gyorsabban meg kell teremteni, s ennek érdekében történtek is lépések. Viszont lehetetlen helyzetbe kerül az oktatási intézmények. többsége,’ Csak plyan látszólagos lehetőségeket'biztosítunk számára, s egyben fogalmazunk meg követelményként, amit ! a, szülök többsége, a közvélemény • azonnal szeretne. Pedig ennek az -iskolák többsége legjobb esetben, is csak évek múlva tud megfelelni. Ez pedig tovább gyengíti és rontja a különben is funkciózavarokkal küszködő iskola hitelét. S nem ez az első. Eredménytelen volt például, hogy az iskola átvegye a szülői ház által biztosítható nevelési funkciókat; nem tudott megbirkózni a társadalmi mobilitás kérdésével. Képtelen volt a tömegoktatás keretei között a tehetség- gondozást, felzárkóztatást megoldani, s a társadalomban zajló negatív folyamatok által kiváltott hatásokat ellensúlyozni. Az iskola magára maradt, s az évtizedekig érvényesülő erős centralizáció után az esetek többségében sikertelenül kereste 1 önálló, sajátos arculatát. A másik kérdés látszólag politikai. Annak idején — töt.-s mint négy évtizeddel ezelőtt — az akkori (közhatalom főleg politikai indíték alapján tette kötelezővé és kizárólagossá az orosz nyelv Oktatását. Ma :— legalábbis ennek nagyon sok jele van — szintén politikai megfontolások alapján (is) válik esetleg nemkívánatossá oktatása az általános iskolákban. Fellélegzik szülő és gyerek, hogy nem kötelező, közben elfeledkezünk, hogy szláv nyelvekkel vagyunk körülvéve. A kelet-európai népek többségével kommunikálhatnánk ezen a nyelven, s ettől az évtől kezdve juthatunk el — igaz csak a megyéből — a korábbi tortúra nélkül a Szovjetunió területére, Nyelvet tanulni könnyebb akkor, ha van indíték. Egyik legfontosabbnak tartom, ha adott a személyes találkozás és érintkezés lehetősége, ha személyes kontaktusba kerülhetek azokkal, akiknek a nyelvét akár önként, akár kötelezően tanulom. Nyelv- oktatásunk igazi tragédiáját nemcsak abban látom, hogy 'kizárólagos jelleggel csak oroszt oktattak az általános iskolákban. Sokkal inkább abban, hogy nyolcéves — a középiskolát is számítva — szervezett oktatás után sem sikerült azt megtanulni, illetve megtanítani. A zonosulok a kérdezett válaszának tartalmával. Az esetleges „néphanagnak” nem bűnbakot kell keresni, hanem az oktatási intézményeket minél gyorsabban olyan helyzetbe hozni, hogy megfelelhessenek a velük szemben megfogalmazott követelményeknek, s felesleges bábáskodás nélkül kialakíthassák sajátos arculatukat, saját lábukra álljanak. Szót váltani, s gondolatot és eszmét cserélni nemcsak azzal és azokkal szoktunk, akit feltétlen szimpátiával illetünk, hanem am ,1 és azokkal is, akit ma meg (vagy most) Időnként indokoltan vagy indokolatlanul nem tartunk- kívánatosnál . S ha politikai szempontjaink, jogos vagy jogtalan előítéleteink tiltakoznak is, földrajzi határaink, geopolitikái lényeink kell, hogy óvjam k a meggondolatlan és időnként indulatok által vezérelt véleményalkotástól és cselekvéstől. Vincze Zoltán Csenger Exportra csomagolják a teát a Compack Vállalat záhonyi üzemében. (E.) Naményi kereskedelem Újabb piaci árudák Vásárosnaményban jelenleg 50 magánkereskedő kínálja portékáját. A legtöbben a vendéglátásban, 11-en az élelmiszer, kilencen a ruházati, heten a vegyesipari szakmában, míg hetvenen egyéb kereskedelmi körben tevékenykednek. A Tisza-parton is találunk magánkereskedőket, szám szerint tizennégyet. Folyamatban van a városi piac területének további beépítése, hat magánkereskedő kapott butikra építési engedélyt, s még háromnak van bent a kérelme butik nyitására. A nyereség bűvöletében A „lányságát Vesztett Nyírszakszer A nyereséges vállalkozás visszarendeződéséről Tóth Pállal, az Épszer és Szokolai Sándorral, a volt Nyírszakszer igazgatójával beszélgettünk. A történet egy mentőakcióval kezdődött, 1984-ben. A csökkenő beruházások, a növekvő költségek miatt korszerűbb. kisebb szervezeteket. az önálló jogi személyként működő Nyírgépfu-t és Nyírszakszer-t hozták létre a vállalatnál, amely kedvezőbb bérezési feltételeket teremtett. Az anyavállalat 1987- ben egy újabb „leányt”, a Nyírépfafém-et hozott világra. Egymásra mutogattak Kezdetben nem is volt gond a munkákkal. Az Épszer ugyan 1720 fős vállalatra duzzadt. de a duplájára növelte a termelését. A tavalyi évet is tisztességes nyereséggel, 20 millióval zárta, amihez 18-cal a leányvállalatok járultak hozzá. Tavaly viszont világossá vált, hogy a leány- vállalati forma a gazdasági szabályozóváltozás miatt idejét múlta, ráadásul a 20 százalékos hitelkamatokkal ekkora termelési értéket nem volt érdemes elérni. A vezetőgárda első reakciója a változtatás volt, kihasználva a társasági törvény adta lehetőségeket. Ennek módjáról kezdődött a vita az Épszer és R látszólagos önállóság csapdája N a tessék, már megint kibe ütközöm az utcán, mint minden esztendőben egyszer, Jóskába. Vagy ahogy mi hívjuk a család barátját magunk között, a svéd Jóskába. Mert ő az, aki har- mifteegynéhány évvel ezelőtt — sokadmagával — útilaput kötött a talpára, s olykor a legváratlanabb időben megjelenik itthon. — Disszidens vagyok — szokta hangoztatni, pedig én állandóan mondom neki, ilyen státus már nem létezik Magyar- országon. Jól tudja ezt Jóska is, azt meg mi tudjuk róla: az évtizedek miiltával sem lett ő svéd. Magyar maradt, s az lesz élete végéig. Amint lehetett, már jött haza, aztán minden nyáron szívesen látott vendég lett nálunk. Most pedig különösen nagy örömmel érkeztek a feleségével. — Mondtam én teborgban lakik, s az nektek húsz évvel ez- autógyárban dolgo- előtt, hogy lesz tör- zik. Magyarul úgy vény a kivándorlás- mondanák, középről és a visszatelepü- szintű vezető. Amilésről. kor pedig megemlíMár évek óta az tem neki ebbéli óha- utóbbit forgatja a fe- jómat, csak legyint, s jében, s ezek szerint azt mondja: pult előtt megfogta a kezemet, s csak any- nyit mondott: Uram, én vagyok a tutaj, mennyit kér az autójáért? Mire válaszolni tudtam volna, egy csinos hölgyhöz fordult: Juditka, a betétkönyvemet kérem, és a kezembe nyomta. Csak ezután tudtam megszólalni, nem eladó, mondtam. Na persze belenéztem a betétkönyvbe, mit gondolsz mennyi volt benne: három és fél millió jeligésen! Határozottan visszaadtam és bementem meginni a kávémat ... Hát ilyen is van itt! — Jóska — mondom neki szerényen —, azért egy esetből még ne általánosíts. — Nem féltelek én benneteket — s nevet hozzá amolyan „jós- kásan”. — Na látod, ezért akarunk mi hazajönni. Sípos Béla jó jóstehetségnek in- — Ugyan, ne sír- zonyult. Most pedig jatok nekem, ha nem azt mondja, nem ad velem történik az két évet és a forint alábbi eset, el sem konvertibilis lesz. hiszem. Pesten ültünk — Bár a próféta be- egy presszóban. Egy- szélne belőled, Jós- szercsak bejött egy ka! — sóhajtok egy pofa és megkérdezte: nagyot, amire ő csak kié a bejárat mellett mosolyog piciny ba- az a Volvo? Te jó ég, jusza alatt, de nem futott át az agyamon, lennék meglepve, ha biztosan nekiment már tudna valamit, valaki. Az enyém, Akkor talán mi, itt- mondtam neki. Erre honi magyarok is ő csak intett, hogy könnyebben juthat- menjek ki. De hát nánk egy olyan óriási miért, nem vagyok Volvóhoz, amivel Jós- én csibész? Csak jöj- ka jött haza, aki jön, mondta és elin- egyenesen a gyárból dúlt kifelé. Nagyon hozta, merthogy Gö- izgatott a dolog. A Nem is olyan régen megígértük olvasóinknak, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalat egyik leányvállalata, a Nyírszakszer hirtelen megszűnésének okaira visszatérünk. Akkor csak annyit közöltünk, hogy a vállalati tanács határozata alapján július 31-ével elvesztette „lányságát” a Nyírszakszer és pályafutását szak- és szerelőipari üzemigazgatóságként folytatja. két leányvállalata, valamint a Nyírszakszer között. Előbbiek két komplex kivitelező kft-t akartak létrehozni. úgy, hogy mind az anya-, mind a leányvállalatokat kettévágnák, összegyúrnák őket és nyereségessé tennék így valamennyi" vállalkozást. A Nyírszakszer ötlete másként hangzott: a Nyírgépfu-t és a Nyírépfafém-et alakítsák át kft-vé, valamint az Épszer és a Nyírszakszer közösen hozzon létre egy kft-t. Egyik megoldásból sem lett semmi, emiatt folytatódott az egymásra mutogatás. A másik vitatott pont a vállalkozási iroda létrehozása. Az Épszer két leányvállalattal egy vállalkozási irodát hozott létre, amelynek vezetője a Nyírszakszer-tői jött át. Viszont utóbbiak szerint így nem maradt vállalkozó a leányvállalatnál, ez pedig csorbítja önállóságukat. Az Épszer viszont azzal érvelt, hogy a piacon való maradáshoz egységes árpolitikát kell kialakítani. A Nyírszakszer szerintük mereven ragaszkodott az általa megadott árakhoz attól függetlenül. hogy az anyavállalat többször áron alul kényszerült elvállalni egy-egy beruházást. Amiben viszont megegyeztek, az az év végi nyereség elosztása. Döntés egy nap alatt A Nyírszakszer időközben kinőtte az anyavállalat kereteit, a kapott 25 milliós vagyonnal 230 milliós termelési értéket produkált, önálló munkákat is vállalt, amely köztudott, hogy nyereségesebb volt. mint az Épszer-rel közösen elkészített beruházások. A vállalati tanács, hogy az elhúzódó vitát lezárja, illetve megoldást találjon, megbízta Tóth Pált a Nyírszakszer operatív irányításával. Ez sem hozott eredményt. Bár számtalan lehetőség kínálkozott a vitás kérdések tisztázására, a kívülálló számára a legváratlanabb döntés született. Ennek előzménye, hogy július végén kiszivárgott, a Kemév-hez készül a Nyírszakszer vezetője. Mivel a hír igaznak bizonyult és a feltételezések szerint a szakmunkásgárda is kövétte volna, megkezdődött a tűzoltómunka a komplex tevékenységre képes vállalat megtartásáért. Ha ugyanis elvesztik a Nyírszakszer-t. a szak- és szerelőipari részleget, akkor nehéz helyzetbe kerül a többi 1200 dolgozó is. Július 28-án a vállalati tanács még a négy üzemigazgatóság létrehozásáról döntött. Mikor kitudódott Szokolai távozási szándéka, sebtiben július 31-ére is összehívták a tanácsülést. Ezen három tartózkodás és 18 igen szavazat mellett — egyetlen nap átfutási időt sem hagyva — a visszarendeződésről határoztak. A Nyírszakszer szakszervezeti bizottsága a megszüntetés módját megvétózta. viszont a törvényességi felügyelet képviselője a VT- határozattal értett egyet. A tanácsülés indoklásában a szakmunkások megmentése, a rivális céghez való távozásuk megakadályozása szerepelt. Annyit azért leszögezelt a vállalati tanács, hogy a volt Nyírszakszer dolgozóit egytől egyig átveszik, addigi alapbérük meghagyásával. A dolgozók maradnak Mivel a dolgozókat korábban nem értesítették, a pletyka azonnal elterjedt h 408 ember elbocsátásáról, ami persze nem igaz. Erre a SZOT. az építők szakszervezetének képviselői is egymásnak adták a kilincset, de a döntést nem tudták megváltoztatni. Ezzel a történet nem ért véget. Szokolai Sándort a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat szeptember elsejétől kikérte. A volt Nyírszakszer műszaki igazgatóhelyettese és munkaügyi osztályvezetője, egyben a volt szb-titkár, írásban kérte. hogy a vállalat mondjon fel nekik. A volt termelési osztályvezető és egy számítógép-programozó pedig bejelentette, hogy nem kíván az Épszer-nél dolgozni. A többieket. 408 dolgozót az Épszer július 31-ei áthelyezéssel átvett. Azt. hogy az Épszer vesztesége 22 millió, cáfolta Tóth Pál. Fél évkor ötmillió volt a mínusz, ami augusztus végére — a gazdasági helyettes ipformációja alapján — nullára csökkent. A Nyírszakszer az első hét hónapot 5,8 milliós nyereséggel zárta. Bár július 3-án egyszer fizetett prémiumot a leányvállalat vezetése, az anyavállalat a maradék pluszpénzt is kiutalta. A történet zárásaként a Kemév pénteki vállalati tanácsülése egy új kft. alakításáról döntött. Szeptember 15-én a munkaügyi bíróság tárgyalja a volt Nyírszakszer szakszervezeti bizottságának a kifogását a vállalati tanács döntése ellen. Az ügy érdekessége. hogy Szokolai Sándor a felperes, az Épszer az alperes és a keresetet az előbbi munkaviszonyának visszaállításáért adták be. Hogy akkor valóban lezárul a vita. nem lehet tudni. Sőt, azt sem, hogy a Kemév kfl- je hány embert fog elszippantani az Épszer-től. VI át hé Csaba Az adóról kérdezik — Jár-e havi ezer forintos alkalmazotti kedvezmény annak, aki alkalmazásban van, de tevékenysége csak a tavaszi és nyári idényhez kapcsolódik? — Az alkalmazotti kedvezmény végső soron költség- átalány, melynek célja a dolgozó munkavégzéséhez szükséges ráfordításainak részleges elismerése. Amennyiben a végzett munka jellegénél fogva egy- egy idényhez kapcsolódik, de a magánszemély egész évben munkaviszonyban áll, nem azt jelenti, hogy csak a munkavégzés havában csökkent- heti összjövedelmét havi ezer forinttal, hiszen a munka- szerződés alapján az év egyik részében nincs munka- végzési kötelezettsége, de a másik részében az átlagosat meghaladó munka elvégzésére köteles a dolgozó, ezért indokolt a havi ezer forint alkalmazotti kedvezmény. — Betegeskedő unoka gondozása végett a nagymama egy hónapban összesen 12 munkanap fizetés nélküli szabadságot igényelt. Ebben az esetben megilleti-e őt az alkalmazotti kezdvezmény? — Nem. Mégpedig azért, mert a törvény csak a gyermek, munkaképtelen egyedülálló szülő gondozását- ápolását sorolja fel kivételként. A tíz napon túli fizetés nélküli szabadság kizárja a havi ezer forintos alkalmazotti kedvezmény megadását a nagymama esetében. (csornai)
