Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

1989. szeptember 4. Kelet-Magyarország 3 Itt a 11-277! Válaszol: Cservcnyák Katalin újságíró „Szeretnénk a szerkesztőséget megkérni arra, hogy a lapban jelenjen meg a kérdés: Sky le­gyen, vagy Eurosport?” — kez­di levelét egyik olvasónk. Ja­vasolja, rendezzünk szavazást, helyezzünk ki szavazóládákat a város több pontján, hogy a nyíregyháziak eldönthessék, melyik programot kössék a ká­belhálózatra. Ügy gondolom, ideje volna már lezárni a műholdas mű­sorok körüli vitákat, illetve érdemes inkább a legilleté­kesebbeket, a Nyírkábel Rt. szakembereit megkeresni a kérésekkel. Mi ugyanis csak közvetíteni tudjuk olvasóink javaslatait. Korábban az volt a baj, hogy a filmeket nem értették sokan, és ezért akar­ták az Eurosportot. Most is­mét a filmek kellenének. Le­het, hogy nem leszek népsze­rű a véleményemmel, de kez­dem kicsit furcsállni, hogy kívánsághangverseny van, fi­zetni viszont senki sem haj­landó a szolgáltatásokért. Sajnos, nagyon sokan élnek köztünk, akik képtelenek be­tartani az együttélés legele­mibb szabályait. Erre panasz­kodik Kovács Ildikó Nyíregy­háza, Árpád utca 69. szám alat­ti lakos is. A felette lakó nap­közben is túl hangosan rádió­zik, így kisgyereke nem alhat nyugodtan. Azt kérdezi, van-e valamiféle csendrendelet, ami napközben is szabályozza a hangoskodást. A nyíregyházi tanács igaz­gatási osztályvezető-helyette­sétől. dr. Ujváry Margittól megtudtam, hogy csendren­delet nincs. Csendháborítás viszont van. illetve csendhá- borításért feljelentést lehet tenni. Aki bármikor indoko­latlanul olyan nagy zajt okoz, ami mások nyugalmát zavar­ja. felelősségre vonható. Eh­hez azonban az kell, hogy ol­vasónk tegyen szabálysértési feljelentést, és gondoskodjon tanúkról is. Egyébként a házirend fog­lalkozik ilyen kérdésekkel, például szabályozza a por- rongyrázástól kezdve a zongorázásig mindazokat a tevékenységeket, amelyeket naponta végzünk. S éppen azért, hogy a kényszerű együttlakást megkönnyítsék. Előbbi olvasónknak még egy kérdése volt, nevezetesen az. hogy mit tehetnek az olyan ku­tyatartók ellen, akik, annak el­lenére, hogy tudják: játszótér­re kutyát bevinni tilos, rend­szeresen ott sétáltatják ked­venceiket. Ráadásul póráz és szájkosár nélkül. Ugyancsak dr. Ujváry Mar­gittól kaptam a választ, és ez a következő: az állattartási rendelet tartalmazza, hogy a város belterületén kutyát csak pórázon lehet sétáltatni. Ját­szótérre pedig szigorúan tilos bevinni. A rendeletet meg­szegők ellen szintén tehetnek feljelentést. Sok a kiszáradt fa Nyircgy- házán a Petőfi téren — pana­szolja D. Gy.-né a Petőfi ut­cáról. Kérdése: mikor vágják ki azokat? Barcsay Miklósáé, a város főkertésze elmondta, hogy minden évben szeptember­ben, legkésőbb a hónap végé­ig jól látható csíkkal megje­lölik azokat a fákat, amelyek már életképtelenek. Lomb­hullás után, télen vágják majd ki őket, és tavasszal újakat ültetnek helyükbe. Még az ősszel befejezik a Toldi utcán, az Ér-patak kör­nyékén a fásítást, és az Örö­kösföldre is ültetnek egy ke­vés csemetét. Több olvasónk is jelezte, köz­tük Kiss Gyula, hogy meglep­ve tapasztalták: a Kelet-Ma­gyarország lapfejében Szabolcs- Szatmár-Bereg megyét tüntet­tünk fel. Mint arról olvasóink már korábban értesülhettek, a helyi kezdeményezések nyo­mán a Minisztertanács úgy foglalt állást, hogy a kéré­sekkel, javaslatokkal egyet­ért, és 1990. január elsejétől nincs semmilyen jogi akadá­lya a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyenév bevezetésének. Bíz­va a kedvező változásban, s a lakosság jó részének való­színű örömére írtuk ki most már Bereget is a címlapra. — Két hónapja nincs közpon­ti antenna a Ságvári-telepen — panaszolja Nagy Zoltán a Fé­szek utcáról. Elloptak egy al­katrészt a parabolaantennáról, így nem tudják élvezni a mű­holdas műsorokat. Szondy Zoltántól, a Modul üzemvezetőjétől megtudtam, az ellopott berendezést pó­tolták, de addig nem tudják felszerelni, amíg a tartószer­kezetet meg nem javítják, ugyanis a tolvajok azt sem kímélték. ígérik, napokon be­lül megoldják a gondot, és akkor nyugodtan nézhetik a tévét a Ságvári-telepen-lakók is. Bizonyára többen emlékeznek arra az újsághirdetésre, ami egy hónappal ezelőtt jelent meg lapunkban. Arról szólt, hogy Nyíregyházán, az Árpád utcán elloptak egy barna színű spánielt. Sajnos, sem a kutya, sem a fehér Ladás, aki a ko­csijába tuszkolta a szegény ál­latot, nem került elő. A na­pokban levelet kaptam a ku- tyus gazdájának anyukájától. A kislány, aki karácsonyra kapta kis játszótársát, ugyanis még nem tud írni, hiszen ötéves. Borzasztóan bánkódik a „paj­tása” után, és segítségemet ké­ri. Sajnos, mindössze annyit tehetek, hogy leírom kérését, és nagyon remélem, hogy a tolvaj Ladás borzasztóan el- szégyelli magát azért, amit tett. Fogadok, hogy ő is na­gyon mérges lenne, ha vala­ki ellopná tőle a kocsiját, ezért tanácsolom neki. vigye vissza a kutyát oda, ahonnan elvitte. Már csak azért is, mert a kutya beteg, tenyész­tésre nem alkalmas. így, ha arra számított, hogy ebből csi­nál pénzt magának, ne re­ménykedjen. Egyébként eszembe jutott egy jó köz­mondás: ebül szerzett jószág ebül vész el. mmolnap a városban ff nagymosás lesz — mondja Stohanek, azon a szombaton, amikor Nyíregyházán éppen a gyü­mölcskarnevált rendezték. Mint jólértesült azonmód eloszlattam a szomszéd té­vedését. Nem nagymosás lesz, hanem áremelés, drá­gul a tmosószer. — Az nem lehet — hitet­lenkedik a szomszéd — hi­szen az üzemekben, annak idején csak a húsáruk, hús- készítmények drágulása mi­att sztrájkoltak a szociál- demagógok. — Na, ja — jegyzem meg — a húskészítménye­ket jó előre beharangozták, de a mosószerekről, fűszer- keverékekről, borokról ak­kor még szó sem volt. — Ezek szerint baj van a harangozókkal. — De még mennyire, vi­szont most nekünk nem az a dolgunk. Vagy megyünk a karneválra, vagy nem me­gyünk a karneválra? Megyünk, sőt sietünk. Jó helyet akarunk, de kár volt a rohanásért. A nyíregyhá­zi stadion szinte kong. /Ké­sőbb, mire megjött a me­net, lettünk vagy annyian. Csak Stohanek ne lett vol­na. Hogy ez az ember mennyire alulképzett. Nem tudja például, hogy ki dg a Noé. Azt hitte, hogy az a napkori tesz-elnök, miutőfi a kompozícióra az volt ír-. z-v sz van, szeptember, y Ebben az időben, ha a határban járunk, már nemcsak azt nézzük, hol tart az őszi érésű növé­nyek betakarítása, de arra is figyelünk, készítik-e a magágyat a kalászosoknak. Tapasztaljuk, hogy az ilyen irányú mozgás még nem túl nagy. Reméljük ez nem an­nak a jele, hogy a mező- gazdasági üzemeink bevált­ják az aratás előtti de­monstráció petíciójának azt a pontját, amely szerint, ha a kormány nem emeli a bú­za árát, úgy a vetésterületet 10 százalékkal csökkentik. A tíz százalékkal kisebb terület Szabolcs-Szatmár- Beregben tízerer hektárnyi gabonaföld. Ez sok, sőt ren­geteg. Ha ez kimarad, a ka­lászos gabona termesztés­ből, megszűnik önellátóvá lenni a megye és viselnünk kell a társmegyékból törté­nő behozatal minden hát­rányait. Sajnos a tények makacs dolgok. Az, hogy a megyében a termelési esz- közöik (alapanyagok) közül jószerével csak a műtrá­gyafelhasználás mértéke csökkent, az már önmagá­ban is mutat valamit. Ta­valy a mezőgazdasági üze­mek szeptemberig 345 mil­lió forint értékben vásárol­tak műtrágyát, idén csak 314 millióért. Nyilvános fórumon most olyan adat is elhangzott, hogy a termelőszövetkeze­tek műtrágyamegrendelé­sük 25 százalékát már visz­szamondták. Mert tudjuk, hogy üzemeink a gabona- termesztést, minden más növénnyel szemben nagy adagú műtrágyával végzik, a visszamondásnak a kény­szertakarékosságon kívül csák egy oka lehet és az a területcsökkentés. Belenyu­godva ebbe most már csak az a kérdés, mi a jobb nö­vény a kalászos gabonánál? És ha jobban jövedelmező is egyik-másik növény, pél­dául a napraforgó, kell-e belőle annyival több mint az esetlegesen felszabaduló tízezer hektáron teremhet. Beleavatkozni az üzemek termelési szándékába ma senkinek nincs joga és ez nagyon jó dolog. A fenti gondolatok sem azért íród­tak, hogy akár egyetlen üzemet is rábeszéljünk, vagy lebeszéljünk. A búza és a rozs termesztésének mértéke és mikéntje az üzemek döntésére van bíz­va. Ott termeljenek ke­nyérgabonát, ahol az jöve­delmező és ott csökkentsék a területet, ahol a költség már elviselhetetlen, a vesz­teség nyilvánvaló. A búza- termesztés idén a legtöbb helyen jól sikerült. Bízunk abban, hogy a jó év jövőre is ismétlődik, hogy lesz be­csülete a kenyérgabonának. Szeptember van, nemsoká­ra vetni kell és földbe kí­vánkozik a rozs, a búza magja. S. E. Feloszlatta magát az MSZMP-alapszervezet „Menjünk politizálni a lakóterületre...” — mondták a KSH-SZÜV kommunistái Az Ellenzéki Kerékasz­tal, az MSZMP és az ún. 3. oldal tárgyalásán a múlt héten Pozsgay Imre vá­ratlan lépést tett: felaján­lotta, hogy az MSZMP- alapszervezetek kivonul­nak a munkahelyekről és ezzel depolitizálják azo­kat. A bejelentés két párt­ra szakította az amúgyis sok nézeteltéréssel küzdő MSZMP-t. Akadnak azonban, akik nem vitatkoznak, hanem cse­lekszenek. Nyíregyházán pél­dául már számos alapszerve­zet oszlatta fel saját magát és határozta el tagjainak át­igazolását a lakókörzetekbe. A KSH-SZÜV 15 tagú alap­szervezetének múlt heti ülé­sén is ez történt, az ügy hát­teréről kérdeztük Kecskeméti János (volt) párttitkárt, a vállalkozási szervezet veze­tőjét és Török István igaz­gatót. Török István: Én nem éreztem a vállalatvezetés és a pártvezetés között sem fe­szültséget, sem más okot ar­ra, hogy megszűnjék számí­tóközpontunkban az alap­szervezet. Megvolt a saját élete, hatása a kollektívára, oroszlánrészt vállalt abban. A megye egyik legkorszerűbb munkahelye a KSH-SZtíV. hogy 5 evvel ezelőtti megala­kulásunk óta részt vállaljon szervezetünk felépítésében, ennek a 160 embernek a to­borzásában, összekovácsolá­sában. Segítségükkel nagyon sok olyan eltérő vélemény került felszínre, amely ké­sőbb jó döntések alapja lett. Nálunk az üzemi négyszög még akkor is működött, ami­kor már nem volt kötelező, és igen nagy haszonnal. Kecskeméti János: Nem is ez volt az oka az alapszerve­va, hogy Noé bárkája. A Szatmárkert humoros éden- kertjénél aztán beugrott va­lami a bibliából, mert szomszédom gyerekes örömmel mutogatta: — Ott van Ádám, meg Éva. Ni és ott a piton kí­gyó is. Hát nem nagyszerű? Tudja szomszéd, már ré­gen töröm a fejem, hogy hol rontottuk el a dolgot. Most rájöttem, ha annak idején Adam és Éva nem vegetáriánus, ha nem az al­mát zabálják meg, hanem a kígyót, akkor még ma is a paradicsomban lébecol- nánk. Akkor nem lett vol­na ez a rengeteg bűn, nem lett volna ez az elromlott negyven év, nem lett vol­na. .. — Fogja már be... — szólok rá dühösen: Most szórakozunk, vagy politizá­lunk. A rendreutasítás hat. Él­vezzük a napfény, a renge­teg táncot, aztán valami gubanc támad. Várunk, vá­runk tíz percig, húszig és nem tudja senki, hogy mi történt. — Mi történt, mire vá­runk — kérdezi Stohanek? Jókor kérdem, mert amint kinyögi az utolsó szót, bekínlódja magát a stadionba az ország szeke­re. Hát az valami kolosszá­lis, csak Stohanek nem ér­ti. — Mi akar ez lenni? — Nem látja? Idáig ju­tottunk. Ez az ország szeke­re. Az egyik ökör már fel­borult, a szekérrúd eltö­rött, a szekérkerék kiesett, az országház órája a vál­ság 24. óráját mutatja és kiutat jelző tábla százfelé mutat: SZPP, MSZMP. MDF satöbbi. Most aztán merre? És mi van a szeké­ren? Dinnye. — Nemitök? — A dinnye is lehet tök. maga tökkelütött. A diny- nye itt szimbólum. Az or­szág szekerét a dinnyefe- jüek irányítják. — Mi az, hogy szimbó­lum? m tincs több idegem a Imi Stohanekhez. Továb­bi magyarázat he­lyett elviszem sörözni. Út­közben azon gondolkodom, mit csinált ez az életben? A bibliát nem ismeri, vagy csak alig, alig, tehát nem járt hittanra. Nem járt sze­mináriumra sem, mert ér­zéketlen a politikai meg­nyilvánulások iránt. A sört viszont szereti; ismeri. Mondja is. ha másért nem. a sörért érdemes volt a stadionba jönni! Seres Ernő zet döntésének, hanem egé­szen más, nevezetesen: a po­litizálás színtere a lakókörzet lesz. A tagságnak az a része, magamat is beleértve, akik indítványozták, ezt tartotta szem előtt. Ügy látjuk, hogy a kongresszus valószínűleg ezt a döntést fogja meghoz­ni, így aztán elébe kívánunk menni a dolgoknak. Ha meg­várnánk ezt a határozatot, csak azt követően Kezdhet­nénk el az átigazolásokat, ez­zel a murikával a választá­sokra való felkészülés érté­kes ideje telne el, rámenne vagy másfél hónap. Vélemé­nyem szerint ez döntő érv, ugyanis az MSZMP-tagok- nak lakóhelyükön kell meg­ismertetni, és elfogadtatni magúkat. Ha nem lenne így. hátrányt szenvednénk a vá­lasztáson. Török István: Az új hely­zetben a vállalatvezetési stra­tégia nem változik. Ha vál­tozni kellene, ez azt jelente­né, hogy tulajdonképpen helytelen volt. A taktika an­nál inkább. A párttagság vé­leményére és a közülük ér­kező javaslatokra továbbra is számítunk. Nem hivatalo­san bár, de tudomással bí­runk arról, hogy más politi­kai szervezetek szimpatizán­sai is megtalálhatók már dol­gozóink között. Az ő véle­ményüket is ki fogjuk kérni adott esetben. Kecskeméti János: Az alap­szervez. 't feloszlott ugyan, de mint szervezetnélküli kollek­tíva továbbra is egzisztál. Még arról is szó volt, hogy csak egy részünk vonul ki, de mivel csak négyen sza­vaztak az elgondolás ellen, nem volt ki az öt fő ahhoz, hogy alapszervezetünk meg­maradjon. A számítóközpont mozgalmi munkája úgy érez­zük így sem szenved majd csorbát. Megpróbáljuk a szakszervezet kezdeménye­zéseit még inkább támogatni, mert ez az utat látjuk jár­hatónak arra a célra, hogy az érdekérvényesítésen kívül más kezdeményezések is fel­színre kerüljenek. Esik Sándor NYIKVIDÉK I smét új lap jelent meg Nyíregyházán, szombaton a Nyír­vidék 1. évfolyamának I. számát vehettük kezünk­be. Szeretettel köszöntjúk legfiatalabb helyi laptár­sunkat. Bár újságdömping van mostanában, szinte heten­te jelennek meg újabb la­pok, mégis jó volt venni az új Nyírvidéket. Végre egy újság, amely szeré­nyen jegyzi magát: egy­szerűen „városi hetilap”, s zömében valóban a ká­rosról a városlakónak szól és nem vájkálással, kioktatással kezdi — amit sajnos már meg kellett ('>) szoknunk az utóbbi idő­ben. Nem írta fejlécére a divatos „független” szót sem, amely mostanában csak arra jó, hogy hivat­kozni lehessen rá, de job­bára az „MSZMP-ellenes” alternatívájaként értel­mezhetjük. A Nyírvidék első száma most végre ar­ra példa, hogy az olvasó kezébe lehet kellemes hét­végi olvasmányt is adni, olyat, ami nemcsak a húrt, az idegeit is feszíti És közben mégis — poli­tizál. Igaza van a tőszer­kesztőnek, amikor kije­lenti: az „úgyse meritek megírni” cukkolódása aligha kelti fel újságírói érdeklődésünket — mert ma mindent meg lehet ír­ni, csak éppen nem érde­mes. Rokonszenves a cél­juk: olyan újságot álmod­tak, amely „emberi ágon" tart rokonságot a jó ügyekkel — mert bizony ebben hosszabb ideje hi­ány van... Látszik az első számon: sok munkát fektettek a Nyírvidékbe a kis létszá­mú szerkesztőség munka­társai, de bőven van ere­deti ötletük, s közben ígé­retes külső gárdát is tobo­roztak maguk köré. Kitett magáért az újságot nyom­tató Grafik Nyomda kol­lektívája is. Végül egy ap­róság: megtisztelő gesztus a szerkesztőségtől, hogy megosztja az olvasóval belső „titkait” is — váro­si hetilapunk készült 5000 példányban. Kívánjuk, ta­láljon gazdára mind — s várjuk a következő szá­mokat! M. S. Látogató hívogató A közelmúltban bevonult katonák meglátogatásához au­tóbuszokat indít a Szabolcs Volán Vállalat szeptember 9- én este Nyíregyházáról a lenti, a nagykanizsai, a za­laegerszegi, a nagyatádi, a tapolcai és keszthelyi hely­őrségbe. Érdeklődni és az út­ra jelentkezni a Volán Válla­lat nyíregyházi. Tanácsköz­társaság téri utazási irodájá­nál lehet. Vetésidő

Next

/
Thumbnails
Contents