Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-04 / 208. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 4. ÜJ ZSIGULI-MODELL. Ez az új VÁZ 21093 jelzésű gépkocsi a Togliatti-gyár legújabb Zsiguli-modellje. Az új ötajtós Zsiguli 1500 köbcentiméteres motorral működik, karosszé­riája modern, belsejébe négy fejtámlát építettek bele. Az első széria 1989 végén készül el. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Láthatatlan jövedelmek — papíron Ködbe vesző milliók NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL! Vala­hogy így is lehet jellemezni a láthatatlan jövedelmeket, amelyek csatornáiról és ösz- szegeiről csak sejtései vannak az adóható­ságnak. Pontosat senki sem tud, illetve azok bevallására kell hagyatkozni, akik el­ismerték, hogy rendszeresen borravalót kapnak, fezek a jövedelmek nemcsak az adóhatóságnak és rajta kívül az állam­nak, amely jelentős bevételtől esik ej, je­lent gondot, hanem azoknak, akik nem részesülnek belőle, csak adják. Persze ezeknek a szolgáltatásoknak nagy része ingyenes, de ha valaki jobbat, szem­bet, és főleg gyorsabban akarja, akkor be kell nyúlni a zsebébe. Az összeg sem mindegy, hiszen a borravalót kapó személy a pénz nagyságától függően is differenci­álhat, hogy kit részesít előnyben. A lakos­ság nagy többsége pedig adakozik, a pénz pedig szépen csordogál a fekete csatorná­kon. A borravaló, a hálapénz annyira be­vett szokás lett napjainkban, hogy még ak­kor is adunk, ha nem kellene, de ezzel el­indítunk egy folyamatot is. felmondjuk a szomszédnak, hogy mi milyen jól jártunk, mert adtunk egy kis pénzt, ő megszívleli a jó tanácsot és pénztárcájába nyúl. A kör pedig egyre bővül. SZINTE HALLOM AZOK ELLENVÉLE­MÉNYÉT, akik beletartoznak a borravalót és hálapénzt kapók körébe, hogy ne gon­doljunk horribilis összegre. Még a tisztes­séges keresettől is messze, vélekednek. Va­jon ki mit ért tisztességes jövedelmen? A sebész, vagy a szülész, aki több ezer forin­tot kap egy-egy beavatkozás után, vagy a parkolóőr, aki a négyforintos tarifa helyett kap egy ötöst és abból egy forint az övé. A március 20-ig az adóhatósághoz be­nyújtott személyi jövedelemadó hálapénz és borravaló adatsorába az országban 68 ezren 831 millió forintot vallottak be. A józan becslések ennek többszöröséről szól­nak. A sort a benzinkutasok vezetik, akik 7667 forintos átlag havi keresetükhöz 2766 forint havi borravalót ismertek el. Ezüst­érmes hely jutott a mixereknek, ők 2030 havi különpénzt vallottak be. Meglepetésre a harmadik helyet a gépkocsiátadók „sze­rezték meg”. Még napjainkban is tart a Merkur-botrány, amely szerint a gépkocsi­áremelés előtt olyanok kaptak soron kívü­liséget, még ha az autót felárral vették meg, akik erre nem jogosultak. Előbbre vártam, de csak a hetedik he­lyen végeztek, az orvosok. Havi bevallott átlagjövedelmük 17 583 forint, erre jött az 1257 forintos hálapénz. Nagyon sok orvos kikérheti magának, hogy ne gyanúsítgas- suk azzal, hogy külön juttatást fogad el, amit elismerünk. De ez a kisebbik rész. A listán a szemetesek 500 forintos havi borravalójukkal megelőzték a kozmetiku­sokat és az újságárusokat, előbbiek "450, utóbbiak 320 forintot írtak be. A HIÁNYCIKKEK IS KITERMELIK a borravalót, ezt jól példázza az 1641 keres­kedelmi eladó 1342 forintos havi borrava­lója. A sírásók sem szégyellték beírni az 525 forintos összeget, közülük 161-en töl­tötték ki ezt a rovatot. Harmincöt szakma képviselői fizettek be jövedelemadót a láthatatlan jövedelem után. Hogy mennyien nem, arra továbbra is csak tippelni lehet. Mivel a pénzátadás­nál többnyire ketten vannak jelen, nagyon nehéz felderíteni. Máthé Csaba Kalugai mérnök Nyíregyházán Megtalálta édesapja sírját Készül a beruházási program A nyíregyházi állomáson is lesz Bizony nem egyszerű dolog a fel- és leszállás, jelentős a szintkülönbség a vasúti ko­csik lépcsője és a peron kö­zött. Nagy a balesetveszély, ebben az is szerepet játszik, hogy szűk a peron, a vonatra váró tömeg gyakran beszorul egy másik éppen induló sze­relvény mellé. Már a hetvenes évek ele­jén, amikor a második vá­gányt lefektették Debrecen és Nyíregyháza között, lát­szott, hogy a kialakult hely­zet nem tartható sokáig és ekkor felvetődött egy nagy rekonstrukció gondolata a MÁV vezetőinek részéről. Az idő haladt, a korsze­rűsítés csak nem követ­kezett be, közben meg­növekedett az utasforga­lom is. Az ország gazdasági nehéz­ségei aztán végleg feltették az i-re a pontot, beszűkültek a beruházási lehetőségek, és a nyíregyházi állomáson min­den maradt a régiben. Itt-ott kisebb munkákat végeztek, de komolyabb változás nem következett be. A téma fel­került a „ki nem elégített be­ruházások” listájára, annak is a sokadik helyére. Három éve az akkori Köz­lekedési Minisztérium és me­gyénk vezetésének tárgyalá­sán első helyen állt az a fel­vetés, hogy Nyíregyháza mi­nél előbb kapjon széles, ma­gas peront és a vágányok megközelítését megkönnyítő aluljárót. A legutolsó ilyen tárgyalás alkalmával, 1988 nyarán, megszüle­tett a döntés, hogy a MÁV készítse el Nyír­egyháza állomás re­konstrukciós tanulmány- tervét. Ez aztán a szünidő! Vulkán, szultánsír, laeke Több mint két hónapot töl­tött a Távol-Keleten az az öttagú társaság, amelynek egy része — vagyis aki előbb megkapta visszafelé a repü­lőjegyet, mert ezért Viet­namban (is) sorba kell állni — a naplókban tért meg az egzotikus túráról. Emri Gá­bor, a nyíregyházi tanárkép­ző főiskola negyedéves, ma­tematika—földrajz szakos hallgatója egyik csoporttár­sa, valamint két tanára és a szegedi tanárképző egyik ok­tatója társaságában vágott neki a hatalmas távolságnak még július első napjaiban. — Az utat mi szerveztük, elsősorban azzal a szándék­kal, hogy szakmai ismerete­inket gyanapítsuk. Jelky András (híres magyar világ­járó a 18 században — G. M.) nyomait is szerettük volna felkutatni, de ez sajnos nem sikerült, mert az általunk felkeresett országok olyan rohamos tempóban fejlődnek, hogy ez szinte elsöpri a múl­tat. .. A szervezést tavaly októ­berben kezdte meg a kis csa­pat. Persze a pénzt volt a legnehezebb előteremteni, hiszen fejenként 90—100 ezer forintba került az út. Válla­latoknak, szövetkezeteknek — egyszóval szponzoroknak köszönhetik, hogy sikerült. — Varsóból indultunk, re­pülőgéppel. Utunk első állo­mása Hanoi volt, majd Vien­tiane érintésével Bangkokba, Szingapúrba, Djakartába mentünk. Vagyis négy or­szágban, Vietnamban, Szin­gapúrban, Thaiföldön és In­donéziában jártunk, illetve eljutottunk Malaysiába is, ahová nem kell vízum. A klí­mával nem volt különösebb gondunk, a 30—35 fokos hő­séget még az itthoninál sok­kal magasabb páratartalom­mal is jól bírtuk, attól elte­kintve, hogy az épületek lég­kondicionálása miatt egy ki­csit megfáztunk.... A trópu­sok légköri viszonyait tanul­mányoztuk, botanikus kerte­ket látogattunk, megnéztük az indonéz kultúra csodála­tos, kétezeréves emlékeit, a templomokat, szultánsírokat. A legnagyobb élményt talán a gejzírek, a vulkánok jelen­tették. Négy vulkánt keres­tünk fel, jártunk Jáva-szige- tén is. Egészen fantasztikus volt látni éjjel a forró, izzó, vöröslő lávát... Persze van­nak más élményeink is, szá­munkra megdöbbentő volt, milyen mélységes szegénység él együtt a látványos fejlő­déssel is, hiszen például Vi­etnamban még bivaííyal, fa­ekével szántó emberekkel ta­lálkoztunk. G. M. Két tervező intézet, az UVA- TERV és a vasút saját terve­zői, három változatot dolgoz­tak ki. Ez év augusztus harmadi­kén a megye és a vasút ve­zetői egyeztető tárgyalásra ültek össze, ahol megvitatták az elkészült terveket. Erdő­hegyi György, a MÁV deb­receni igazgatóságának igaz­gatóhelyettese elmondta, megállapodtak abban, hogy a tervezés tovább folytató­dik, megkezdik a beruházási program készítését. Megha­tározták azt is, hogy az előkészítő munkála­toknak olyan ütemben kell haladni, hogy 1991- ben maga az építés is megkezdődhessen. A munka kezdése azonban függ attól, hogy lesz-e beru­házási hitel, hiszen több száz millióra van szükség a teljes rekonstrukció végrehajtásá­hoz. Az első ütem, amely a személyforgalmi problémák megoldását célozná, az előze­tes megállapodások alapján nem kerülhet többe 300 mil­lió forintnál. Mi volt tehát a tárgyalások eredménye? Végre mindenki tudja, hogy mit kell csinálni, megindult a tervezés. A lis­tán pedig jó nagyot ugrot­tunk előre. A vasút szakem­berei szerint minden remény megvan arra, hogy a munká­latok időben megkezdődhet­nek. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem valahogy nem tölt el a büszkeség, amikor meglátom, akár belülről, akár kívülről az állomás épü­letét. Így felmerült bennem az a kérdés is, ez a korsze­rűsítési terv kiterjed az épü­letre is? Erdőhegyi György­től sajnos azt kellett halla­nom, hogy nem. A felvételi épület ugyanis szerkezet és funkció szempontjából még megfelelő, de az idő vasfoga nyomot hagyott rajta. Abban az időben, amikor épült, még másként tervezték az ilyen épületeket, mint ké­sőbb, így érthető, hogy a deb­receni vagy a szolnoki állo­másépület modernebb kivi­telezésű. Szilágyi Zsuzsa Tudják, milyen messze van Kaluga? Csaknem három­ezer kilométerre, Moszkva alatt. S tudják, milyen lehetet­lennek tűnt évtizedekkel ezelőtt a magyar földön elesett hadnagy sírját megtalálni? A ki egy kicsit is kapcsolatba került már a bürokráciával, hamar belátja, reménytelennek tűnhetett az ügy. De a Kalugában élő gé­pészmérnököt, Nyikolaj Dmitrijevics Golovaskint nem olyan fából faragták, hogy hamar feladta volna. A háború befejezése után hoz­zákezdett eltűnt édesapja felkutatásához. Sikerült ki­deríteni, hogy Dmitrij Jevsz- tyegnyejevics Golovaskin hadnagy, a 281-es számú lö­vészszázad parancsnoka Nyíregyházán esett el, 1944. október 23-án. A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma, a Vöröske­reszt és Vörös Félhold Tár­saság hivatalos iratot küldött a családjuknak, hogy Nyír­egyházán megtalálják az apa sírját. Ezzel a hivatalos irat­tal már megkereshette a Ma­gyar Vöröskeresztet és a köz­vetítésüket kérte, hiszen mi­előbb virágot akartak he­lyezni a távolban nyugvó apa sírjára. Az utazás közvetlen előkészítése három (!) évet vett igénybe és bizonyára így is gyorsította az eljárást, hogy a Szovjetunióban is más szelek fujdogálnak. Go­lovaskin elhozta a feleségét, Mariját, aki belgyógyász or­vos egy kalugai kórházban, kilencéves kislányát és há­rom nővérét. A nyíregyházi temetőben kezdték a keresést és a vég­sőkig elcsüggedtek, mivel nemhogy különsírban nem lelték az egykori hadnagyot, hanem még a hősi emlékmű­vön sem szerepelt a neve. Azt már igazi erkölcsi vere­ségnek tartották, hogy eset­leg az itt nyugvó 700 névte­len katona egyikeként közös sírban pihen az apa. Ám Nyíregyházán a kozák lovas szobornál lévő emlék­művön is található pár név és másnap a vigasztalanul zuhogó esőben Golovaskinék felfedezték az apa nevét a felsoroltak közt. Évek hosszú levelezgetése, szervezése, ke­resése vezetett eredményre. A magyarul egyetlen szót sem tudó orosz mérnök és családja tehát nemhiába tet­te meg a háromezer kilomé­teres utat Nyíregyházára. Ah­hoz, hogy leróhatták kegye­letüket, a két ország Vörös­kereszt-szervezete, a szovjet honvédelmi minisztérium és a magunk szerény eszközei­vel, mi is hozzájárulhattunk. Tóth Kornélia Milyen autóval jár a miniszter? A tárgyalóteremből Sokba került a vágy Szerenád, klasszikus költők szerelmes verseinek idézése, imá­datról valló levél, virág, kedves, illedelmes bemutatkozás . . . szó­val egy nő meghódításának szá­mos ütja-módja van. Azonban a 42 éves O. Attila, nyíregyházi la­kos az ismerkedésnek furcsa, sőt visszataszító módját választotta. A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly október 19-én O. Attila ismerőseivel Rakamazról sze­mélyautóval Nyíregyháza felé utazott. Útközben több helyen szeszes italt ivott, melytől jócs­kán hódításra bátorodott. Tiszanagyfalu—Virányos egyik utcájában a személygépkocsit megállította, kiszállt, majd két nőhöz az út túloldalára ment. Ott nyomdafestéket nem tűrő kifeje­zéseket kiabált, sőt közösülésre nem is kérte, hanem egyenesen felszólította őket, s közben felé­jük indult. A nők megijedtek, s az egyi­kük a bátyját hívta segítségül, aki a kiabálást hallva kijött a házból. Ekkor O. Attila az egyik lányt a karjánál fogva ráncigál- ni kezdte, s közben ismét közö- sülési szándékát hangoztatta. A nő bátyja megfogta a húga má­sik karját, hogy O. Attila ne húzhassa magával, de eközben O. Attila a férfi lábába rúgott, va­lamint ököllel arcul ütötte. Ekkorra autóval a helyszínre érkezett a bántalmazott férfi nő­vére. O. Attila őt Is szidalmaz­ta, és tovább ordítozott. A föld­ről felvett födémbéléstestet a férfihez akarta dobni, de ettől felszólításra elállt. Ezután a „nővér” a kocsiból kivette az indítókulcsot, és a helyszínről elment. O. Attila kihívóan közösségel­lenes magatartása megbotránko­zást és riadalmat keltett. A Nyíregyházi Városi Bíróság O. Attilát garázdaságért jog­erősen nyolcezer-négyszáz forint pénzbüntetésre Ítélte. (csgy) Terjedelmes Int tejét közölt a Sport plusz múlt heti száma Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel. Egyik részben közlekedési szokásairól, autóiról beszél: ezt közöljük. „A kocsikat nagyon kedvelem. Még nem mondtam neked, hogy versenyeztem, és erről az „Autó­motor” annak idején nagyon sokszor tudósított. Az első autó­mat 1955-ben vásároltam, mi­niszteri engedéllyel, tízezer fo­rintért, ez egy Opel P4-es volt. Egy évig dolgoztam rajta, amíg üzemképes lett. Ezzel nem lehe­tett versenyezni, mert szögletes láda volt, de a második kocsim — amit az első eladásával és va­lamennyi pénz hozzátoldásával vettem — húszéves Fiat Topoli- no volt, amivel már részt vet­tem szlalomversenyen, meg volt a rókaverseny, meg a fogyasztá­si verseny, hogy ki tud egy li­ter benzinnel többet menni? A harmadik kocsim egy Skoda Oc- tavia Super volt, azzal is elég jó eredményeket értem el. Ezzel a Skoda Octaviával tíz évig jár­tam, és utána egy Volkswagen bogár következett. Ez ma is megvan, 18 éves a kocsi, egy rozsdafolt nincs rajta, közel 300 ezer kilométer van benne gene­rálozás nélkül. Ezt most a gye­rekek használják, rendkívül meg­bízható, nagyszerű kocsi. Nekem most egy hatéves Ladám van, 1300-as, már kicseréltem rajta mindent, ami rossz volt, és meg vagyok vele elégedve. Rendelke­zésemre áll egy BMW, ezt nem használom, csak akkor, há vala­milyen fogadásra megyek, vagy amikor magas rangú vendégem van; mint nemrégiben, amikor az osztrák gazdaságügyi minisz­tert vittem ebédelni vagy va­csorázni. Egyébként a munkához 1500-as Ladát használok. — Mi van emögött? Szerény­ség? Vagy fontos, hogy az em­berek mit gondolnak? — Igen, igen. Olyan undor kí­séri ezeket az állami rendszámú BMW és Mercedes kocsikat, hogy nincs szükségem erre, hal­lom ezeket a megjegyzéseket. A feleségem sem hajlandó beleülni, nem éri meg. Legfeljebb annyi engedményt teszek, hogy ha vi­dékre megyek, többször a BMW- vel utazom, mert ezzel a kocsi­val sok időt lehet megtakarítani. — Saját kocsinak miért nem veszel egy jobb autót? Feltéte­lezem, megengedhetnéd magad­nak. — Amíg a Kamarában vol­tam, adig kellett volna vennem, most már nem nagyon akarom, mert nem lenne jó az optikája.” aluljáró — Üdvözöljük városunkba érkező kedves utasainkat! — hallatszik a hangosbemondóból egy női hang, miután a vo­nat befutott a nyíregyházi állomásra. A kedves utasok pe­dig megkezdik a leszállást. Van, aki fiatalos lendülettel le­ugrik az utolsó lépcsőről, másokat többen próbálnak lesegí­teni.

Next

/
Thumbnails
Contents