Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-04 / 208. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 4. ÜJ ZSIGULI-MODELL. Ez az új VÁZ 21093 jelzésű gépkocsi a Togliatti-gyár legújabb Zsiguli-modellje. Az új ötajtós Zsiguli 1500 köbcentiméteres motorral működik, karosszériája modern, belsejébe négy fejtámlát építettek bele. Az első széria 1989 végén készül el. (MTI Külföldi Képszerkesztőség) Láthatatlan jövedelmek — papíron Ködbe vesző milliók NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL! Valahogy így is lehet jellemezni a láthatatlan jövedelmeket, amelyek csatornáiról és ösz- szegeiről csak sejtései vannak az adóhatóságnak. Pontosat senki sem tud, illetve azok bevallására kell hagyatkozni, akik elismerték, hogy rendszeresen borravalót kapnak, fezek a jövedelmek nemcsak az adóhatóságnak és rajta kívül az államnak, amely jelentős bevételtől esik ej, jelent gondot, hanem azoknak, akik nem részesülnek belőle, csak adják. Persze ezeknek a szolgáltatásoknak nagy része ingyenes, de ha valaki jobbat, szembet, és főleg gyorsabban akarja, akkor be kell nyúlni a zsebébe. Az összeg sem mindegy, hiszen a borravalót kapó személy a pénz nagyságától függően is differenciálhat, hogy kit részesít előnyben. A lakosság nagy többsége pedig adakozik, a pénz pedig szépen csordogál a fekete csatornákon. A borravaló, a hálapénz annyira bevett szokás lett napjainkban, hogy még akkor is adunk, ha nem kellene, de ezzel elindítunk egy folyamatot is. felmondjuk a szomszédnak, hogy mi milyen jól jártunk, mert adtunk egy kis pénzt, ő megszívleli a jó tanácsot és pénztárcájába nyúl. A kör pedig egyre bővül. SZINTE HALLOM AZOK ELLENVÉLEMÉNYÉT, akik beletartoznak a borravalót és hálapénzt kapók körébe, hogy ne gondoljunk horribilis összegre. Még a tisztességes keresettől is messze, vélekednek. Vajon ki mit ért tisztességes jövedelmen? A sebész, vagy a szülész, aki több ezer forintot kap egy-egy beavatkozás után, vagy a parkolóőr, aki a négyforintos tarifa helyett kap egy ötöst és abból egy forint az övé. A március 20-ig az adóhatósághoz benyújtott személyi jövedelemadó hálapénz és borravaló adatsorába az országban 68 ezren 831 millió forintot vallottak be. A józan becslések ennek többszöröséről szólnak. A sort a benzinkutasok vezetik, akik 7667 forintos átlag havi keresetükhöz 2766 forint havi borravalót ismertek el. Ezüstérmes hely jutott a mixereknek, ők 2030 havi különpénzt vallottak be. Meglepetésre a harmadik helyet a gépkocsiátadók „szerezték meg”. Még napjainkban is tart a Merkur-botrány, amely szerint a gépkocsiáremelés előtt olyanok kaptak soron kívüliséget, még ha az autót felárral vették meg, akik erre nem jogosultak. Előbbre vártam, de csak a hetedik helyen végeztek, az orvosok. Havi bevallott átlagjövedelmük 17 583 forint, erre jött az 1257 forintos hálapénz. Nagyon sok orvos kikérheti magának, hogy ne gyanúsítgas- suk azzal, hogy külön juttatást fogad el, amit elismerünk. De ez a kisebbik rész. A listán a szemetesek 500 forintos havi borravalójukkal megelőzték a kozmetikusokat és az újságárusokat, előbbiek "450, utóbbiak 320 forintot írtak be. A HIÁNYCIKKEK IS KITERMELIK a borravalót, ezt jól példázza az 1641 kereskedelmi eladó 1342 forintos havi borravalója. A sírásók sem szégyellték beírni az 525 forintos összeget, közülük 161-en töltötték ki ezt a rovatot. Harmincöt szakma képviselői fizettek be jövedelemadót a láthatatlan jövedelem után. Hogy mennyien nem, arra továbbra is csak tippelni lehet. Mivel a pénzátadásnál többnyire ketten vannak jelen, nagyon nehéz felderíteni. Máthé Csaba Kalugai mérnök Nyíregyházán Megtalálta édesapja sírját Készül a beruházási program A nyíregyházi állomáson is lesz Bizony nem egyszerű dolog a fel- és leszállás, jelentős a szintkülönbség a vasúti kocsik lépcsője és a peron között. Nagy a balesetveszély, ebben az is szerepet játszik, hogy szűk a peron, a vonatra váró tömeg gyakran beszorul egy másik éppen induló szerelvény mellé. Már a hetvenes évek elején, amikor a második vágányt lefektették Debrecen és Nyíregyháza között, látszott, hogy a kialakult helyzet nem tartható sokáig és ekkor felvetődött egy nagy rekonstrukció gondolata a MÁV vezetőinek részéről. Az idő haladt, a korszerűsítés csak nem következett be, közben megnövekedett az utasforgalom is. Az ország gazdasági nehézségei aztán végleg feltették az i-re a pontot, beszűkültek a beruházási lehetőségek, és a nyíregyházi állomáson minden maradt a régiben. Itt-ott kisebb munkákat végeztek, de komolyabb változás nem következett be. A téma felkerült a „ki nem elégített beruházások” listájára, annak is a sokadik helyére. Három éve az akkori Közlekedési Minisztérium és megyénk vezetésének tárgyalásán első helyen állt az a felvetés, hogy Nyíregyháza minél előbb kapjon széles, magas peront és a vágányok megközelítését megkönnyítő aluljárót. A legutolsó ilyen tárgyalás alkalmával, 1988 nyarán, megszületett a döntés, hogy a MÁV készítse el Nyíregyháza állomás rekonstrukciós tanulmány- tervét. Ez aztán a szünidő! Vulkán, szultánsír, laeke Több mint két hónapot töltött a Távol-Keleten az az öttagú társaság, amelynek egy része — vagyis aki előbb megkapta visszafelé a repülőjegyet, mert ezért Vietnamban (is) sorba kell állni — a naplókban tért meg az egzotikus túráról. Emri Gábor, a nyíregyházi tanárképző főiskola negyedéves, matematika—földrajz szakos hallgatója egyik csoporttársa, valamint két tanára és a szegedi tanárképző egyik oktatója társaságában vágott neki a hatalmas távolságnak még július első napjaiban. — Az utat mi szerveztük, elsősorban azzal a szándékkal, hogy szakmai ismereteinket gyanapítsuk. Jelky András (híres magyar világjáró a 18 században — G. M.) nyomait is szerettük volna felkutatni, de ez sajnos nem sikerült, mert az általunk felkeresett országok olyan rohamos tempóban fejlődnek, hogy ez szinte elsöpri a múltat. .. A szervezést tavaly októberben kezdte meg a kis csapat. Persze a pénzt volt a legnehezebb előteremteni, hiszen fejenként 90—100 ezer forintba került az út. Vállalatoknak, szövetkezeteknek — egyszóval szponzoroknak köszönhetik, hogy sikerült. — Varsóból indultunk, repülőgéppel. Utunk első állomása Hanoi volt, majd Vientiane érintésével Bangkokba, Szingapúrba, Djakartába mentünk. Vagyis négy országban, Vietnamban, Szingapúrban, Thaiföldön és Indonéziában jártunk, illetve eljutottunk Malaysiába is, ahová nem kell vízum. A klímával nem volt különösebb gondunk, a 30—35 fokos hőséget még az itthoninál sokkal magasabb páratartalommal is jól bírtuk, attól eltekintve, hogy az épületek légkondicionálása miatt egy kicsit megfáztunk.... A trópusok légköri viszonyait tanulmányoztuk, botanikus kerteket látogattunk, megnéztük az indonéz kultúra csodálatos, kétezeréves emlékeit, a templomokat, szultánsírokat. A legnagyobb élményt talán a gejzírek, a vulkánok jelentették. Négy vulkánt kerestünk fel, jártunk Jáva-szige- tén is. Egészen fantasztikus volt látni éjjel a forró, izzó, vöröslő lávát... Persze vannak más élményeink is, számunkra megdöbbentő volt, milyen mélységes szegénység él együtt a látványos fejlődéssel is, hiszen például Vietnamban még bivaííyal, faekével szántó emberekkel találkoztunk. G. M. Két tervező intézet, az UVA- TERV és a vasút saját tervezői, három változatot dolgoztak ki. Ez év augusztus harmadikén a megye és a vasút vezetői egyeztető tárgyalásra ültek össze, ahol megvitatták az elkészült terveket. Erdőhegyi György, a MÁV debreceni igazgatóságának igazgatóhelyettese elmondta, megállapodtak abban, hogy a tervezés tovább folytatódik, megkezdik a beruházási program készítését. Meghatározták azt is, hogy az előkészítő munkálatoknak olyan ütemben kell haladni, hogy 1991- ben maga az építés is megkezdődhessen. A munka kezdése azonban függ attól, hogy lesz-e beruházási hitel, hiszen több száz millióra van szükség a teljes rekonstrukció végrehajtásához. Az első ütem, amely a személyforgalmi problémák megoldását célozná, az előzetes megállapodások alapján nem kerülhet többe 300 millió forintnál. Mi volt tehát a tárgyalások eredménye? Végre mindenki tudja, hogy mit kell csinálni, megindult a tervezés. A listán pedig jó nagyot ugrottunk előre. A vasút szakemberei szerint minden remény megvan arra, hogy a munkálatok időben megkezdődhetnek. Nem tudom, ki hogy van vele, de engem valahogy nem tölt el a büszkeség, amikor meglátom, akár belülről, akár kívülről az állomás épületét. Így felmerült bennem az a kérdés is, ez a korszerűsítési terv kiterjed az épületre is? Erdőhegyi Györgytől sajnos azt kellett hallanom, hogy nem. A felvételi épület ugyanis szerkezet és funkció szempontjából még megfelelő, de az idő vasfoga nyomot hagyott rajta. Abban az időben, amikor épült, még másként tervezték az ilyen épületeket, mint később, így érthető, hogy a debreceni vagy a szolnoki állomásépület modernebb kivitelezésű. Szilágyi Zsuzsa Tudják, milyen messze van Kaluga? Csaknem háromezer kilométerre, Moszkva alatt. S tudják, milyen lehetetlennek tűnt évtizedekkel ezelőtt a magyar földön elesett hadnagy sírját megtalálni? A ki egy kicsit is kapcsolatba került már a bürokráciával, hamar belátja, reménytelennek tűnhetett az ügy. De a Kalugában élő gépészmérnököt, Nyikolaj Dmitrijevics Golovaskint nem olyan fából faragták, hogy hamar feladta volna. A háború befejezése után hozzákezdett eltűnt édesapja felkutatásához. Sikerült kideríteni, hogy Dmitrij Jevsz- tyegnyejevics Golovaskin hadnagy, a 281-es számú lövészszázad parancsnoka Nyíregyházán esett el, 1944. október 23-án. A Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság hivatalos iratot küldött a családjuknak, hogy Nyíregyházán megtalálják az apa sírját. Ezzel a hivatalos irattal már megkereshette a Magyar Vöröskeresztet és a közvetítésüket kérte, hiszen mielőbb virágot akartak helyezni a távolban nyugvó apa sírjára. Az utazás közvetlen előkészítése három (!) évet vett igénybe és bizonyára így is gyorsította az eljárást, hogy a Szovjetunióban is más szelek fujdogálnak. Golovaskin elhozta a feleségét, Mariját, aki belgyógyász orvos egy kalugai kórházban, kilencéves kislányát és három nővérét. A nyíregyházi temetőben kezdték a keresést és a végsőkig elcsüggedtek, mivel nemhogy különsírban nem lelték az egykori hadnagyot, hanem még a hősi emlékművön sem szerepelt a neve. Azt már igazi erkölcsi vereségnek tartották, hogy esetleg az itt nyugvó 700 névtelen katona egyikeként közös sírban pihen az apa. Ám Nyíregyházán a kozák lovas szobornál lévő emlékművön is található pár név és másnap a vigasztalanul zuhogó esőben Golovaskinék felfedezték az apa nevét a felsoroltak közt. Évek hosszú levelezgetése, szervezése, keresése vezetett eredményre. A magyarul egyetlen szót sem tudó orosz mérnök és családja tehát nemhiába tette meg a háromezer kilométeres utat Nyíregyházára. Ahhoz, hogy leróhatták kegyeletüket, a két ország Vöröskereszt-szervezete, a szovjet honvédelmi minisztérium és a magunk szerény eszközeivel, mi is hozzájárulhattunk. Tóth Kornélia Milyen autóval jár a miniszter? A tárgyalóteremből Sokba került a vágy Szerenád, klasszikus költők szerelmes verseinek idézése, imádatról valló levél, virág, kedves, illedelmes bemutatkozás . . . szóval egy nő meghódításának számos ütja-módja van. Azonban a 42 éves O. Attila, nyíregyházi lakos az ismerkedésnek furcsa, sőt visszataszító módját választotta. A dolog úgy kezdődött, hogy tavaly október 19-én O. Attila ismerőseivel Rakamazról személyautóval Nyíregyháza felé utazott. Útközben több helyen szeszes italt ivott, melytől jócskán hódításra bátorodott. Tiszanagyfalu—Virányos egyik utcájában a személygépkocsit megállította, kiszállt, majd két nőhöz az út túloldalára ment. Ott nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket kiabált, sőt közösülésre nem is kérte, hanem egyenesen felszólította őket, s közben feléjük indult. A nők megijedtek, s az egyikük a bátyját hívta segítségül, aki a kiabálást hallva kijött a házból. Ekkor O. Attila az egyik lányt a karjánál fogva ráncigál- ni kezdte, s közben ismét közö- sülési szándékát hangoztatta. A nő bátyja megfogta a húga másik karját, hogy O. Attila ne húzhassa magával, de eközben O. Attila a férfi lábába rúgott, valamint ököllel arcul ütötte. Ekkorra autóval a helyszínre érkezett a bántalmazott férfi nővére. O. Attila őt Is szidalmazta, és tovább ordítozott. A földről felvett födémbéléstestet a férfihez akarta dobni, de ettől felszólításra elállt. Ezután a „nővér” a kocsiból kivette az indítókulcsot, és a helyszínről elment. O. Attila kihívóan közösségellenes magatartása megbotránkozást és riadalmat keltett. A Nyíregyházi Városi Bíróság O. Attilát garázdaságért jogerősen nyolcezer-négyszáz forint pénzbüntetésre Ítélte. (csgy) Terjedelmes Int tejét közölt a Sport plusz múlt heti száma Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel. Egyik részben közlekedési szokásairól, autóiról beszél: ezt közöljük. „A kocsikat nagyon kedvelem. Még nem mondtam neked, hogy versenyeztem, és erről az „Autómotor” annak idején nagyon sokszor tudósított. Az első autómat 1955-ben vásároltam, miniszteri engedéllyel, tízezer forintért, ez egy Opel P4-es volt. Egy évig dolgoztam rajta, amíg üzemképes lett. Ezzel nem lehetett versenyezni, mert szögletes láda volt, de a második kocsim — amit az első eladásával és valamennyi pénz hozzátoldásával vettem — húszéves Fiat Topoli- no volt, amivel már részt vettem szlalomversenyen, meg volt a rókaverseny, meg a fogyasztási verseny, hogy ki tud egy liter benzinnel többet menni? A harmadik kocsim egy Skoda Oc- tavia Super volt, azzal is elég jó eredményeket értem el. Ezzel a Skoda Octaviával tíz évig jártam, és utána egy Volkswagen bogár következett. Ez ma is megvan, 18 éves a kocsi, egy rozsdafolt nincs rajta, közel 300 ezer kilométer van benne generálozás nélkül. Ezt most a gyerekek használják, rendkívül megbízható, nagyszerű kocsi. Nekem most egy hatéves Ladám van, 1300-as, már kicseréltem rajta mindent, ami rossz volt, és meg vagyok vele elégedve. Rendelkezésemre áll egy BMW, ezt nem használom, csak akkor, há valamilyen fogadásra megyek, vagy amikor magas rangú vendégem van; mint nemrégiben, amikor az osztrák gazdaságügyi minisztert vittem ebédelni vagy vacsorázni. Egyébként a munkához 1500-as Ladát használok. — Mi van emögött? Szerénység? Vagy fontos, hogy az emberek mit gondolnak? — Igen, igen. Olyan undor kíséri ezeket az állami rendszámú BMW és Mercedes kocsikat, hogy nincs szükségem erre, hallom ezeket a megjegyzéseket. A feleségem sem hajlandó beleülni, nem éri meg. Legfeljebb annyi engedményt teszek, hogy ha vidékre megyek, többször a BMW- vel utazom, mert ezzel a kocsival sok időt lehet megtakarítani. — Saját kocsinak miért nem veszel egy jobb autót? Feltételezem, megengedhetnéd magadnak. — Amíg a Kamarában voltam, adig kellett volna vennem, most már nem nagyon akarom, mert nem lenne jó az optikája.” aluljáró — Üdvözöljük városunkba érkező kedves utasainkat! — hallatszik a hangosbemondóból egy női hang, miután a vonat befutott a nyíregyházi állomásra. A kedves utasok pedig megkezdik a leszállást. Van, aki fiatalos lendülettel leugrik az utolsó lépcsőről, másokat többen próbálnak lesegíteni.
