Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
1989. szeptember 28. Felemás élegylet Cirkusz és kenyér kell a népnek a boldogsághoz, vallották az ókori rómaiak. Ha az egykori cirkuszi játékokat a jelen sport- eseményeivel azonosítjuk, korántsem felhőtlen a nép boldogsága. A sportra sokszor inkább a mai értelemben vett cirkusz a jellemző, amellett, hogy egy-két sportág képviselői- néhány órára pozitívan határozzák meg az állampolgárok hangulatát, akik elégedetten távoznak az arénából. Nehéz ugyan kimutatni, hogy a sportsikerek mennyiben járulnak hozzá az emberek jó közérzetéhez, de gondoljunk a nyolcvanas évek elejérfc, amikor tízezer ember szurkolt a nyíregyházi focisták győzelmeinek. Mennyire jár az élen a szórakoztatásban, a nemzetközileg is elismert sportolók ki nevelésében megyénk legnagyobb sportegyesülete, a Nyíregyházi Vasutas Spartacus Sportklub? Felemásan. Ezt lehet magyarázni az apadó támogatásokkal, egyes sportágak népszerűségének csökkenésével és ahogy a klub vezetői fogalmaztak, kiszolgáltatottságukkal. Tizenkét éve a fúzióval létrehozott klub alapítói (OKISZ, KISZÖV, megyei és városi tanács, MÁV debreceni üzemigazgatóság, MÁV Vasutasok Szak- szervezetének Elnöksége) az eredményesebb minőségi sport miatt koncentrálták az erőket. Ehhez kellő anyagi forrás, jó létesítmény- helyzet és képzett szakemberek szükségesek. Ha az első feltételt nézzük, akkor nem sértő, hogy a klub vezetői munkájuk nagy részét koldulással töltik. Az egész év szinte azzal telik, hogy a hiányzó forrást valamilyen csatornán keresztül begvűjtsék. 1989- ben a klub költségvetési terve 3Í millió 235 ezer forint, ebből augusztus végén a bevéte-; 11 oldalon 30 millió 800 ezret könyveltek el A két tanács 14 millióval, az Országos Sport- hivatal 600 ezerrel, a MÁV 2 millió 350 ezerrel dotálta az. egyesületet, míg az OKISZ-KISZÖV 600 ezret utalt át. A hiányzó összeg miatt az NYVSSC-nek mindennapos fizetési gondjai vannak, ennek ellenére az elmúlt öt év alatt valamennyi kötelezettségét teljesítette. A pénz körül forog minden, hiszen neves edzőt, élsportolót megfizetni manapság milliókkal lehet. Az állandó költségvetési hiány miatt nem a szakmai munkához rendelik hozzá a megfelelő pénzeszközöket, -hanem a rendelkezésre álló forráshoz kénytelenek igazítani a szakmai munkát. Mindezt tetézi a társadalom- biztosítási járulék ugrásszerű emelkedése, amelyből 2 millió 350 ezret átvállalt a megyei tanács, 850 ezret a MÁV, a hiányzó 650 ezret az egyesületnek kell kigazdálkodni. Amennyire vészes a gazdasági, annyira megnyugtató a létesítményhelyzet. A városi stadion-pályát az NYVSSC sportolói térítésmentesen használhatják. A tanárképző főiskola atlétika csarnokáért szerény ösz- szeget, jövőre 120 ezrét fizet a klub. Ä Buj- tosi Szabadidő Csarnokban készülő NB I B-s kézilabda szakosztály évi 200 ezret utal át. A Tiszavasvári úton. lévő NYVSSC székház és az ottani pályák MÁV-kezelésben vannak, a teljes fenntartási és működési költséget a vasút magára vállalta. Ez óriási segítség a klubnak, csakúgy mint az ingyenes vasúti jegy a versenyekre utazáskor. Az NYVSSC^t 21 tagú elnökség irányítja, amely kéthavonta ülésezik. A klub társadalmi elnöke dr. Koncz Imre, a városi tanács főosztályvezetője, két elnökhelyettese Szabó József, a KISZÖV társadalmi elnöke és Jászai Sándor, a MÁV nyíregyházi üzemfőnöke. Tagjai a nyolc szakosztály elnöke, valamint az egyesületet támogató cégek vezetői és munkatársai. Jogi tagként 88 vállalat, illetve szövetkezet támogatja anyagilag a klubot, az összegek 5—300 ezer forint között mozognak, míg 45 cég reklámozza magát az NYVSSC-vel, itt az összegek 5—500 ezerig terjednek. Tegyük hozzá, a cégek 90 százaléka 5—10 ezres támogatást ad. A korábban legtöbbet, 500 ezret fizető Nyírség Konzervipari Vállalat január 1-jétől vonta meg a támogatást. A klub hétéves működése alatt négy ügyvezető elnököt „fpgyasztott el". 1984. november elseje óta ezt a tisztséget Pók István látja el, akit idén 1993-ig választottak meg. Az apparátus leépítése folyamatos, azzal arányos, hogy egyre önállóbb a nyolc szakosztály. A tíz fős apparátus havi átlagbére 10 500 forint. Rajtuk kívül főfoglalkozásban 36-an, mellékfoglalkozásban 50- en dolgoznak a klubnál, a sportolók létszama 856. Kigyűjtöttük a legeket is a béreknél: a főállású vezető edzőknél 9500 és 18 ezer, az edzőknél 4800 és 12 900, a mellékfoglalkozású edzőknél 2000 és 6300 között mozog a havi bér. A sportmunkatársak, a profi sportolók száma 38, ebből 16 focista, 12 atléta, 8 röplabdás és 1—1 súlyemelő, illetve tollaslabdázó. Havi alapbérük 8—9 ezer, erre a különböző premizálási rendszerek alapján a kiemelkedő sportolóknak a dupláját is kifizetik. A szerelésekre nincs megállapodása a klubnak egyetlen neves sportszergyártóval sem, bár korábban a Ahol nem is olyan régen még tízezer ember szórakozott: a nyíregyházi stadion. Hol van már a régi dicsőség? Puma-céggel felvették a kapcsolatot. A klub színe, a piros-kék sokszor csak az emblémában látható. A szakosztályokat önálló gazdálkodó egységként tekinthetjük, hiszen maguk készítik a szakmai programot, a rendelkezésre álló pénzügyi forrás felhasználásáról maguk döntenek, a plusz bevétel csak őket illeti meg. A törvényességi felügyeletet, a jogszabályok betartását a klub adja. A labdarúgók költségvetése a legtöbb, idén 6,6 millió, ehhez a városi tanács 100, a megyei tanács 950 ezerrel járult hozzá, de kikötötték, ezt csak az utánpótlás-nevelésre fordíthatják. A focistáknak nincs meghatározó szponzora. Mivel a csapat szereplését egyre jobban a pénz határozza meg, a szereplésük is ehhez aránylik. Tavaly a csődtől a Csehiért és az Eszenyiért járó pénz mentette meg a szakosztályt. Ráadásul jövőre hét játékos szerződése lejár (Boda, Cséke, Selyem, Szikszai, Ács, Szabó, Tóth), megtartásukhoz komoly tőke kellene. A röplabdásoknál a kéi csehszlovák vendégjátékos maradt, a Csepeltől Nagy Attilát 250 ezerért megvásárolták és a napokban tárgyalnak két szovjet röplabdázóval. Jelenleg ők a legnépszerűbbek. A pénteken kezdődött bajnokságban ismét érmes reményekkel vágtak neki, míg az októberben induló CEV-kupaküzdelmekben legalább egy fordulón szeretnének túljutni. A nyíregyházi papírgyár támogatását élvező kézilabdaszakosztály 1991-re ígér NB I-es szereplést. Az NB I-ben szereplő teniszezőknél az ungvári Krocskó József bejelentette áttelepülési szándékát, míg a BSE-től átigazolták Thuróczy Gyulát. Sárréti Györgytől megvonták a sportmunkatársi státuszt, di- még mindig a klub játékosa. Mind a lányoknál, mind a férfiaknál stabil első osztályú szereplés az elvárás. A SZAV1CSAV szponzorálta úszóknál kialakították a korcsoportos modellt, amely jól működik. A nemzetközi porondon Szabó Tünde ér el sikereket, de szeretnénk, ha Csabai Judit ismét edzésbe állna. Az atléták a hazai rangsorban a harmadikok. Malovecz Zsuzsát a nyáron 500 ezerért vásárolták meg. Molnár Tamás az USA-ban folytatja tanulmányait, míg a gerelyhajítók edzéseit Vaíkusz Tamás irányítja. Megválnak viszont Fejér Gézától. A tollaslabdázók bázisa a Bánki szakközépiskola és a 19-es iskola. A budapesti részleg marad, de egyre jobb eredményeket érnek el a nyíregyházi fiatalok. Üjdonság, hogy a szövetség és a klub Harsági Andreát és Petrovics Gábort a barcelonai olimpiáig egyénileg menedzseli. A súlyemelőknél a doppingbotrányba keveredett Furár István augusztus 4-től kapta vissza versenyzési jogát, a másik doppingos, Molnár Miklós ügyében a napokban döntenek. Űj szakvezetés, Glückmann Pál, Bobonka Gyula és Mészáros Miklós irányítja a súlyemelők edzéseit, akiknek jelenleg nincs szakosztály- elnökük. Az utánpótlás nevelésére évi hatmillió' jut. A bázisiskolák: 2-es, 3-as, 9*fes, 14-es, 17-es és 19-es általános iskola, valamint a 110-es és a Vasvári Gimnázium. A jövő útja, hogy a klub kivonul az iskolákból, de az ott működő diák sportegyesületektől megvásárolja a tehetségeseket. Az évi 300 ezer forint tiszta hasznot hozó Totózót bővítik, a Jósavárosban alakítanak ki újabbat. Azok az idők elmúltak, amikor kulcsra készen adtak lakásokat a játékosoknak. A klub az OTP vevőkijelölési jog megvásárlásával idén öt lakással rendelkezett, de a befizetési kötelezettség már a tulajdonost terhelte. Idén két-két röplabdázó és labdarúgó és egy úszó költözhetett új lakásba. Nemzetközi minősítésű versenyzője a klubnak Malovecz és Szabó Tünde. Várhatóan a MÁV és az OKISZ támogatása tovább csökken, emiatt a költségvetési juttatás csak a szinten tartáshoz és a kiemelkedően népszerű sportágak (röplabda, kézilabda, labdarúgás) előrelépéséhez elegendő. Ehhez a klub tulajdonosától, a városi tanácstól az eddiginél lényegesebben nagyobb támogatást várnak. És hogy mit adnak cserébe? Máthé Csaba Semmi sem ugyanaz... Szigorú számok Előttem sűrűn teleírt papírlapok, számokkal, statisztikai adatokkal, ha az ablakon kinézek, tízemeletes házakat látok, eszembe villan az épülö-szépülő belváros. Naponta elmegyek azelőtt az iskola előtt, ahova kisdiákként jártam, de ez a suli már nem ugyanaz, új épületszárnnyal bővült. Naponta érkeznek hozzánk levelek, melyek ennek az 1786 óta várossá lett településnek mindennapi életéről adnak jelzést, légtöbb- ször a rosszabbik oldalt kiemelve. Számok és a valóság. Szorosan összefüggenék egymással, * bár ez a kapcsolat nem mindig; szembeszökő. Minél több adatót gyűjt be az ember, annál könnyebb eltévedni a számok tengerében, így aztán úgy döntöttem, közel húsz év távlatában próbálom a változást érzékeltetni. Ha autóval kifelé haladunk a városból, előbb-utóbb táblával találkozunk: Nyíregyháza vége. Bz azonban közel sem jelenti azt, hogy az ezután következő terület nem a városhoz tartozik. A település mai területe 274,66 négyzetkilométer, amit elképzelni talán úgy lehetne, hogyha a Kert utca—Dugonics utca sarkára leszúrnánk képzeletbeli körzőnket és egy kilenc kilométeres sugarú kört rajzolnánk, akkor a város csak itt-oLt lógna ki a körből. Ha a terület változását figyeljük 1975 és 1980 között, jelentős az eltérés, közel ,száz négyzetkilométer. Ennek oka az, hogy e két időpont között csatolták Nyíregyházához Orost, a császárszállási területeket és a kálmánházi gazdálkodó területeket. Miközben a számok után kutattam, kezembe akadt egy könyv, amelyik felsorolja, milyen termelőszövetkezetek voltak ezen a területen még 1955 december 31-én. Elővettem a telefonkönyvet, a mait, és próbáltam azonosakat keresni. A mai Vörös Csillag már akkor megvolt, de nem ugyanilyen állapotban, időközben beleolvadt az 1955-ben még létező sóstóhegyi Kossuth, Petőfi, Rákóczi és a kemecsei Úttörő Termelőszövetkezet. Több kisebből lett mamut a Ságvári is. Tovább vizsgálva a számokat, örvendetes dolog, hogy egyre inkább teret hódít a parkosítás, az emberekben ismét eluralkodott a „vissza a természetbe" szemlélet. 1970-tö! napjainkig négyszeresére növekedett a belterületi parkok nagysága bár ezekből a zöldövezetekből a lakótelepeken élók bizony elég keveset látnak. A Jósaváros még csak hagyján, de az Örökösföldön lakók csak a házakat és a puszta földet nézhetik. Erre most nincs pénz — ha’llom innen is, onnan is. Ha már eljutottunk a lakótelepekre, ne feledkezzünk meg a városban élőkről. Hányán is vagyunk valójában? Sokan akkor, amikor a reggeli csúcsforgalomban utazunk a buszon, amikor sorban állunk a boltokban. Közel 120 ezer ember lakik ma Nyíregyházán. A népesség számának növekedése viszonylag egyenletesnek mondható,- bár az utóbbi időben kisebb mértékű ez a gyarapodás. Az elmúlt három évben kevesebb mint háromezerrel nőtt az itt élők száma, és mi vek a természetes szaporodás ez idő alatt megközelítőleg 1500 fő volt, így majdnem ugyanannyi volt azok száma, akik beköltöztek. Bár az is lehet, hogy több, mert az elköltözőkkel is számolni kell. Ugyanakkor az 1975—1980 között 18 ezer fős gyarapodásból csak ötezret ad a természetes szaporodás, a tijbbi a beköltözésből származik. Az elmúlt évben 1570 gyermek látta meg a napvilágot városunkban, ez majdnem 500- zal kevesebb, mint 1975-ben volt, s mindez nem annak tudható be, hggy az orvostudomány nem állt a helyzet magaslatán. Be kell vallani, hogy csökkent a „vállalkozói kedv”, ami a mai gazdasági helyzetben érthető is. Az 1975-ös esztendő és az azt körülvevő pár év szinte minden területen csúcsot hozott, kivéve a halálozások számát, bár a negatív csúcs ezen a téren nagyon jó eredmény. Kétezernél több gyermek születik ekkor évente, sok a házasságkötés. Ezt a változást. ha lasáan í-s, de követi ezután az .óvodai férőhelyek növekedése és ma már ott tartunk, hogy több a.férőhely', mint’az óvodáskorúak száma. A baj csak ott van, hogy a legtöbb helyen, és ez az általános iskolásokra is jellemző, nem ott van hely, ahol a gyermekek laknak, ezért naponta utaztatni kell őket. néha a város egyik végéből a másikba. Maradjunk a lakosságkor szerinti vizsga-, latánál. A fiatalkorúak, a tizennyolc éven, aluliak teszik .ki áz itt. élők egyharmadát, a hatvan éven felüliek pedig az égytízedét. Az elmúlt húsz év során'rtem csökkent,a középiskolában tanulók száma, ,sőt négyezerről öt- <- . ezer felé emelkedett, de ez viszonylagos do- ■ . log. Ugyanis az általános 'iskolában táriülők létszáma kétszeresére nőtt, így azt lehet mondani, hogy az egyes korosztályokból mind kevesebben folytatták tanulmányaikat a középiskolákban és többen választották (a választásokban legtöbbször a szülői döntés is közrejátszott) a rövidebb idő alatt szakmát adó szakmunkásképző intézeteket. Lakáshelyzet. Akinek nincs, az azért bosz- szankodik, akinek van, az is talál mindig valami kifogásolni valót. Az 1988-as számlálás során azt állapították meg, hogy városunkban 39 589 lakás van, ez majdnem kétszer annyi, mint 1970-ben volt. Ebben a számban benne van az egyszobás és az ennél nagyobbak is. Ha ezt az adatot összevetjük a város lakóinak számával, egyszerű számítással megkaphatjuk, hogy egy lakásban átlagosan három ember él, ami nem is egy rossz érték, bár ez a lakásra várókat nemigen vigasztalja. Az épülő lakások szá- ma csökken, az elmúlt évben 895 új lakást adtak át, míg 1975-ben 2139-et. Egyre kevesebb tanácsi bérlakás épül, felerősödött a magánerős építkezés. A nagyobb lakótelepek, a tízemeletes panelházakkal elké- . szültek, bár némi rendezésre azért még szorulnak. Nem mindenütt sikerűit, szerintem, megoldani egyszerűen az utcák és házszámok gondját, az ismeretlen bizony könnyer eltévedhet a kialakult „dzsungelben". Az például furcsa egy kicsit, miként lehetséges, hogy egy utca egyik oldalát Makarenkónak hívják, a másikat pedig Toldinak. Visszatérve a számokhoz, azt is megtudhatjuk belőlük, hogy majdnem mindenütt van televízió, hisz az előfizetők száma alig kevesebb, mint a lakások száma. Más a helyzet a telefonnal. Minden 13 embernek jut egy távbeszélő állomás, de a helyzet közel sem ilyen rózsás. Az állag azt is mutatja, hogy minden negyedik lakásban van telefon és ez javulás 1970-hez képest, mert akkor minden ötödikre volt ez igaz. A kiskereskedelmi boltok száma is fokozatosan emelkedett az elmúlt években, ma már majdnem eléri a négyszázat, napjainkban is hol itt, hol ott adnak át újabb üzleteket, bár ezek nem mindig tartóznák a fenni említett kategóriába. Gazdájuk lehet egy- egy termelő egység, vállalat, vagy akár termelőszövetkezet. Jelenleg három szálloda van a városban és ez a vizsgált adatok között a legalacsonyabb szám. Három évvel ezelőtt még öt volt, igaz, akkor a vendégek száma is jóval több volt, mint az elmúlt évben. 1985-ben a szállodai vendégek száma majdnem elérte az ötvenezret és igen jelentős, az elmúlt időszakhoz viszonyítva, a külföldiek részaránya. Ekkor több mint 22 ezer nem magyar állampolgár kereste fel a nyíregyházi szállodákat, látogatott a városba, az elmúlt évi 9000-rel szemben. Arra nézve még nincsenek konkrét adatok, hogy az idén hányán érkeztek hozzánk a környező országokból, de meg vagyok győződve arról, hogy számuk minden eddigi értéket fölülmúl. Igaz, a nagy többséget nem a nevezetességeink vonzották, hanem a bevásárlás. Hogyan lehetne összefoglalni az eddigieket? Elmondhatjuk, hogy épült-szépült, gyarapodott ez a város, és ha arra kevés a pénz, hogy újat teretsünk, legalább meglevő értékeinkret becsüljük meg. Szilágyi Zsuzsa A számok azt mutatják, hogy sok még a pótolnivaló. Kevcs a lakás, kevés a telefon és a szállodai szoba. A kevesek közé tartozik az autóparkoló — a teljesebb képhez ez is hozzátartozik.-1 „Cirkusz”-« a „cirkusz”