Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

1989. szeptember 28. Zaj, por, korom Megtenni, míg lehet Nem röppent eddig föl soha olyan hír Nyíregyházáról, amely nagymérvű környe­zetszennyezésről, elviselhetetlen zajokról tu­dósított volna. Az utóbbi időben egy egész ország vette szájára Apajpuszta, a Monori- erdő nevét, a földbe ásott veszélyes vegyi anyagot tartalmazó hordók kapcsán, Deme- qserét, a helytelenül tárolt, rothadó állati bő­rök miatt,'Tökölét es Ferihegyét, mert a re­pülőgépek okozta fülsiketítő zaj miatt kör­nyékükön, nebáésak az alvás, hanem az élet is egyre nehezebbé vált. Ki ne tudná, hogy a téli hónapokban Budapest belvárosában olyan szennyezett a levegő, hogy a szakem­berek már többször felvetették a szmog­riadó szükségességét. Mindez szerencsére tá­vol áll tőlünk, s ha néha morgolódunk is a csúcsforgalom kipufogógáztól bűzös levegő­je, vagy az Érpatak szennyezett vize miatt, azért nyugodtak vagyunk, hogy nincs még olyan nagy baj. S hogy meddig lehetünk nyugodtak?... A hetvenes években a megyeszékhely köz­pontjában ötvenkét levegőszennyező ké­ményt tartottak nyilván. Az irodaház, a me­gyei tanács éppúgy okádta a füstöt a szén-, illetve olajtüzelés miatt, mint a Centrum Áruház. Mára azonban ezek közül csak a bíróság maradt, sárgásfehér füstje hideg téli reggeleken ködként üli meg a Kossuth teret. A város területén egyébként most 136 lég- szennyező forrást vettek számba. Légszeny- nyézési bírságot 1986-ig évente átlagosan ti­zenöten fizettek, 80—100 ezer forintot. fiT'Deszívott levegő minőségét a KÖJÁL vizsgálja. Mérniük kell többek között a le­vegő kén-dioxid tartalmát, amely a fűtés­ből eredő szennyezettséget mutatja. Ez az érték télen igen magas, nyáron viszont ele­nyésző — amiből arra lehet következtetni, hogy Nyíregyháza lakóházaira és üzemeire ráférne a fűtéskorszerűsítés, hiszen még mindig sokan fűtenek a hagyományos tüze­lőanyagokkal. A kén-dioxidokon kívül mérik a nitrogén- dioxid, s a korom mennyiségét, de ezek nem lépik túl a megengedett határértékeket. Meg­állapították, hogy a levegő ülepedett portól szennyezett, de nem olyan mértékben, mint a megye többi városaiban. Ügy látszik, ná­lunk több a fa, ami megköti a port. Az ülepedő pornál sokkal veszélyesebb a szálló por, melynek mennyiségét hetente egyszer mérik meg. Az országos átlagot sze­rencsére nem éri el, ólomtartalma — amely viszont az egészségre legártalmasabb — me­leg, száraz időben időnként túllépi a határ­értéket. Ez, s a levegő formaldehid-tartal­ma, ami nyaranta szintén a határ közelében jár, a nagy forgalomnak, a leromlott álla­potban lévő gépkocsiparkunknak köszön­hető. A közlekedés nemcsak bűzzel, hanem zaj­jal is jár. A Felső-Tisza-vidéki Környezet- védelmi és Vízügyi Igazgatóság zaj- és rez­gésvédelmi csoportja a közeljövőben a város nagyobb közlekedési csomópontjainak vizs­gálatát tervezi. Vizsgálják majd a Bocskai út és Északi körút kereszteződéseit, az Ok­tóber 3I-e téret, s az állomás környékét, ahonnan panaszok tömege érkezik: az ott- lakók az éjszakai tolatások zaja miatt gyak­ran forgolódnak álmatlanul ágyukban. Lakossági panaszok egyébként érkeztek a repülőtérre, s néhány nagyvállalatra is. A zajvédelmiek megállapították, hogy még a. repülőtér közvetlen környékén lakók sincse­nek kitéve zajártalomnak — ha a mezőgaz­dasági, polgári' repülőgépek okozta zajokról van szó."Annál inkább káros mértékű az a zajszint, amit újabban a Debrecenből fel­szálló harci gépek idéznek elő, ráadásul nem­csak nappal, hanem éjszaka is. A szakembe­rek az erre vonatkozó mérési adatok teljes birtokában az illetékes honvédelmi szervek előtt emelnek majd panaszt. Az üzemek közül legjelentősebb zajfor­rás a TITÁSZ hőerőműve. Közvetlen közelé­ben állandóan 80 decibel körüli a zajterhe­lés, amely már veszélyes mértékűnek mond­ható. Az általános rendezési terv szerint ugyan a Bethlen Gábor utca ezen szakaszán lebontják a házak egy részét, s az út men­tén zöldfelületet alakítanak ki, de amíg ez meg nem valósul, addig terelőfallal, fásítás­sal próbálnak meg védekezni. A vállalat mindezen kívül vizsgálja az érintett övezet­ben a dupla szigetelésű, fokozottan zajszűrő ablakok beépítésének lehetőségét. A TITÁSZ mellett még említést érdemel négy jelentősebb zajforrás. A konzervgyár­ból a hűtőberendezések, az anyagmozgatás zaja hallatszik ki, a gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalattól a felvonók, ventiláto­rok, csigák nyikorgása. A Taurusnál a prés­gépek hangosak, míg a húsiparnál a fűtő- és hűtőberendezések. Mivel Szabolcs-Szatmár ipari tevékenysé­ge a megyeszékhelyre koncentrálódik, a zaj csökkentésén kívüi figyelmet kellett fordí­tani a hulladékok elhelyezésére is. Emiatt építették meg az orosi kommunális szemét­telep után az átmeneti veszélyes hulladék- tárolót, ahol zárt épületekben, elkülönítve tárolják a vegyi anyagokat. Ide kerül pél­dául a festékiszap, olajos rongy, ragasztós Bár minden utca ilyen lenne! Lombok óv­ják az embert a környezeti ártalmaktól a Vöröshadscreg utcán. doboz, növényvédőszer-maradék, s a legve­szélyesebb, a galvániszap, mind-mind zsák­ba, hordóba, dobozokba zárva. A folyékony, nem veszélyes hulladékot eddig egy volt ho­mokbányába hordták, a Pazonyi út közelébe, ahol egy mederben elszikkasztották, majd talajjavításra használták fel. Szeptember vé­gétől azonban a felsősimái szennyvíztelepen oldják meg ennek tárolását és kezelését. A felsősimái telep második éve üzemel, el­sősorban ipari szennyvizet tisztítanak itt, míg a Nyírszőlősi útiban inkább kommunális szennyvizet. A tisztított szennyvizet az utób­biból az Érpatakba engedik. Az Érpatak vízminősége ellen a hatvanas évekig semmi kifogás nem lehetett. Az ipa­rosodás és a növekvő vízfelhasználás miatt azonban egyre szennyezettebbé vált, a Haj­dúsági Iparművek például Hadháztégláson napi 3 ezer köbméter szennyvizet engedett bele. Évente bírságolták is emiatt, majd a bírságok összegét a vízügyi hatóság egy té­telben visszafizette, hogy újítsák fel a tech­nológiájukat. Az anyagi támogatásnak kö­szönhető, hogy ma már csak fele akkora mennyiségű, tisztított (!) szennyvizet enged­nek bele. A többi üzem sem a patakba üríti már a szennyvizét, hanem csatlakoztak a városi közcsatorna-hálózatra. S hogy mégis miért olyan az Érpatak, amilyen? Figye­lembe kell venni, hogy a lakásoknak sajnos csak 60 százalékát kötötték be a csatorna- hálózatba, a többiek vagy szikkasztják, vagy szippantanák a szennyvizet. A szippantott szennyvíz egy része pedig ellenőrizhetetlen módon eltűnik, egyszerűen nem oda ürítik, ahová kellene, hanem például az Érpatak­ba! S van még egy kipróbált módszer: egye­sek a csapadékvíz-csatornába csatlakoztat­ják — vagy csak beleöntözik — a szennyvi­züket, s az is az Érpatakban köt ki. A vá­ros alatti talajvíz már rendkívül szennye­zett, ami nem veszélyezteti ugyan közvetle­nül az ivóvízhálózatot,, de idővel megfer­tőzheti a legközelebbi vízmüvet, a kótajit. Ivóvizünkre egyébként egyetlen szavunk nem lehet, a minősége kiváló. Rétegvízből nyerik, a vastól és mangántól kell megtisz­títani, meg odafigyelni a kissé magasabb metángáz-tartalomra. Utóbbi időben kimu­tatták a nitrát-tartalom emelkedését is, ami a túlzott műtrágyázásnak tulajdonítható. Er­re s a vízművek közelében lévő települések csatornázására kellene odafigyelni ahhoz, hogy a minősége ne változzon számottevően. Környezetünket jobban kellene óvni, hisz a megmentése kevesebb pénzbe kerül, mint a helyreállítása, a bírságok megfizetése. Oda kellene figyelni például a meglévő zöldfelü­letekre, mert ezek nemcsak a szemet gyö­nyörködtetik, hanem jelentős környezetvé­delmi hatásuk van: megszűrik a—-levegőt, csökkentik a zajt. A városban sajnos csak egyetlen sikerült, környezetvédelmi célú zöldsáv van, a Korányi Frigyes úti. Az Örö­kösföldön is hasonlót terveztek, de fonto­sabb volt egyelőre a pénz a lakások építé­sére, mint a fásításra. 1990-ben azonban megkezdik a parkosítását, még kiserdőt is telepítenek a karéjházak tövébe, azonban ár­nyat adó, porfogó nagy fák ezekből csak 15—20 év múlva lesznek. Városképileg meghatározó nagy útjaink, a Dózsa, Bethlen, Eötvös, Bocskai, Vöröshad­sereg szépségüket nemcsak régi házaiknak, hanem nagylombú, sűrűn ültetett fáiknak is köszönhetik. Már el' sem tudjuk képzelni ezeket az utcákat kopaszon —r pedig egyszer ilyenné fognak válni. Fáikat ugyanis köz­művek sokaságával hálózták be, szinte meg­erőszakolták, fittyet hányva az előírt bizton­sági távolságoknak. S ha egyszer ezek a fák kipusztulnak, nem lesz tervező; aki helyüket újakkal töltse, ki, sem engedélyező hatóság, amely a biztonsági előírások betartása nél­kül áldását, ad ja rá. Így hát egyetlen teen­dő van, menteni az öreg fákat, amíg lehet. És a közeljövőben közműalagutat építeni az úttest alá, hogy ne a meglévő keskeny zöld- sávot nyomorítsák meg. No és lazább be­építéssel minél nagyobb zöldfelületeknek hagyni helyet, hisz nemcsak az embernek, hanem a városnak is szüksége van tüdőre! Bartha Andrea Ma még „árukapcsolás" Még tart az országos felmérés, amelynek öszegzése után pontosan lehet majd látni, az új tanévben végül is hány általános és kö­zépiskolában tudnak élni a szabad nyelvvá­lasztás felkínált lehetőségével. Mint ismere­tes, a dolog azon áll vagy bukik, van-e ele­gendő és megfelelő végzettségű nyelvtanár az oktatási intézményekben. A legtöbb he­lyen persze nincs, s mint az a Heti Világ- gazdaság szeptember 9-i számában olvasha­tó. ,,A minisztérium becslése szerint 5 ezer általános iskolai orosztanárt kell átképez­niük, a középiskolákban oktatók közül pedig ezer, ezerkétszáz orosztanámak kell más idegen nyelvet is elsajátítania.” A szóban forgó felmérés a nyíregyházi kö­zépiskolák esetében azonban már elkészült, így fogalmat alkothatunk a jelenlegi helyzet­képről: miként és mit választottak az első­sök. (A következőkben szereplő adatok tehát mindig az első évfolyamra vonatkoznak, hi­szen a szabad nyelvválasztás úgynevezett „felmenő rendszerben” történik mind az ál­talános, mind pedig a középiskolákban: a felsőbb évfolyamok folytatják már megkez­dett tanulmányaikat.) Lássuk tehát előbb a nyíregyházi gimná­ziumokat, amelyekről Kállai János, a megyei tanács főmunkatársa adott részletes tájékoz­tatást. Eszerint a megyeszékhelyen jelenleg " négy nyelvet: oroszt, angolt, németet és fran­ciát lehet tanulni. A város hat gimnáziuma közül azonban csak kettőben, a Kossuthban és a Zrínyiben teljes a választék (rajtuk kí­vül a megyében csak a mátészalkai Esze Ta­más Gimnázium van még ehhez hasonlóan jó helyzetben), A többi nyíregyházi gimná­ziumban egyszerűen nincs annyi nyugati nyelvszakos tanár, hogy a választásnál teljes legyen a diákok szabadsága. Azaz: e többi iskolában csak némi „árukapcsolással” le­hetett megoldani, hogy az orosztanárokat is tudják foglalkoztatni. („Ha a kötelező két nyelv közül az egyiknek az oroszt választod, akkor a másik lehet az általad kért an­gol... ”) Végül is az előző tanévhez képest a kö­vetkezőképpen alakultak az arányok az egyes nyelvek esetében. Tavaly ugye még minden elsős gimnazista tanult oroszt — az idén ez az arány (Nyíregyházán) 70,7 száza­lékra csökkent, Ez körülbelül megegyezik az országos átlaggal, de ió tíz százalékkal alacsonyabb a megyei aránynál. A legkeve­sebben a Zrínyiben tanulnak oroszul: az elsősök 37,5 százaléka (nyilván azért, mert mint említettük, itt a legteljesebb a válasz­tási lehetőség). A németet tavalv a nvíregyházi gimnazis­táknak 38,6 százaléka választotta — az idén 49,5. Az orosz után ezzel a nyelvvel ismer­kednek legtöbben, ami elsősorban azzal ma­gyarázható, hogy mind a hat gimnáziumban leginkább ehhez vannak meg a feltételek — vagyis még némettanárból van a legtöbb. Az előző tanévben minden második nyír­egyházi elsős gimnazista az angol nyelvet tanulta, párban az orosszal. Most szeptem­berben már csak 41,6 százalékuk. Nem mintha lanyhult volna a diákok érdeklődé­se — sőt! A népszerűségi listát továbbra is ez a nyelv vezeti. Dehát ismét a tanár­hiány ... S hogy honnan a tíz százalékos csökkenés? Alighanem onnan, hogy — nyil­ván mert így alakultak a körülményeik — a Kölcsey átállt a franciára. Ezt egyébként alátámasztani látszik a fran­ciát tanulók arányának változása is: az 1988- as 7,29-ről az idei 35,05-re. A Kölcseyben, a Vasváriban a gyerekek fele most franciául tanul — noha az utóbbiban például ennek egyáltalán nincs hagyománya. (Mint ahogyan most hallanak először francia szót például a baktalórántházi vagy az ibrányi gimná­ziumban is... Nyíregyházán még az a fur­csa dolog is megesett — mondja Kállai Já­nos —, hogy alig tudtak állást találni egy franciatanárnak. Végül az újonnan indult Arany János Általános Iskola és Gimná­ziumban (a korábbi 9-es iskolában) helyez­kedett el. A hat gimnáziumból ötben minden nyelv­ből meg tudták oldani • a csoportbontást. Vagyis az elsősök — a Krúdy oroszul ta­nuló diákjai kivételével — tíz-tizenöt tagú, szinte ideális létszámú közösségben sajátít­hatják el a nyelvet. Valamennyi említett iskolában mód van arra, hogy magasabb óraszámban (heti 4—5 órában) tanuljanak nyelvet a fiatalok. A Kossuthban maximálisan élnek ezzel a lelted tőséggel: minden elsős, minden nyelvet így tanul. Itt speciális osztályok is vannak (ez heti 8—9 órás nyelvtanulást jelent) német­ből és angolból. A Krúdyban németből és angolból vannak heti ötórás csoportok, a Vasváriban is legalább egy ilyen csoportot szerveztek minden nyelvből. A- Zrínyiben — ahol nagy hagyományai vannak a nyelv-, főleg az orosztanításnak — németből és an­golból van haladó csoport; ez több mint öt­órás tanulást jelent hetenként az adott nyelvből.. Speciális osztályokat ők is angol­ból és németből indítottak. Az új, Arany Já­nos Gimnáziumban franciát lehet tanulni. De a felsorolt, örvendetesen terjedő cso­portbontás, óraszámnövelés ellenére az elsős gimnazisták zöme (60—70 százaléka) Nyír­egyházán is csak az alaptantervben előírt heti két-három órában próbálkozik a köte­lező két idegen nyelv elsajátításával, ami — valljuk meg — édeskevés ahhoz, hogy az érettségi bizonyítvánnyal egyidőben megle­gyen a középfokú nyelvvizsga (illetve a leg­alább középszintű nyelvtudás) is. Mármost ami a nyelvtanulás, -tanítás leg­fontosabb feltételét, a tanárokat illeti: nem is kell mondanunk, orosztanárból van ele­gendő. A hat gimnázium első osztályaiban 28-án tanítanak oroszt, közülük hárman vé­geztek főiskolát, a többieknek egyetemi dip­lomájuk van. Ugyanezen az évfolyamon 19 némettanár van, közülük 14-en egyetemet, 4-en főiskolát végeztek, egy pedagógus pe­dig középfokú nyelvvizsga birtokában tanít­ja a nyelvet. Angolból ennél rosszabb a helyzet: a 12 tanár közül négynek , főiskolai végzettsége, egynek pedig középfokú nyelvvizsgája van. A 7 franciatanár közül négyen egyetemen, hárman pedig főiskolán szerezték diplomá­jukat. S bár most már a tanárképző főiskola is szárnyra bocsátja lassan az( első, nyugati nyelvszakos diplomásokat, így is nagy szük­ség van az átképzésre, mert ez hozhatja a • leggyorsabb eredményt, no és persze a most és a jövőben már fölösen sok orosztanár fog­lalkoztatását is ily módon lehet megnyugta­tóan megoldani. 'A megyében az idén összesen 566 tanár jelentkezett átképzésre; közülük 315-en orosz szakosok, de köztük csak 69 középis­kolai tanár van, és ebből 20-an Nyíregyhá­zán. (Tehát, mint a számok mutatják, az átképzésre vállalkozók zöme a jövőjére gon­doló orosz szakos, de akad köztük például franciatanár is, aki most egy másik nyugati nyelvet is szeretne elsajátítani.) S hogy a részletekről is szóljunk: Nyíregyházán a Kossuthból 5-en, a Krúdyból 3-an, a Vasvá­riból 2-en, a Zrínyiből pedig 4-en jelentkez­tek átképzésre. A legtöbben németül, vala­mivel kevesebben angolul szeretnének ta­nulni, s csak néhány tanárnak esett a vá­lasztása a franciára. Az átképzés költségeit nem köteles vállal­ni a pedagógus: az erre fordított összeg 65 százalékát az Állami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal fedezi, a fennmaradó 35 százalékot pe­dig az iskolát fenntartó tanácsnak, vagy ma­gának az iskolának kell állnia. A gimnáziu­mok többsége úgy nyilatkoztt, hogy kész a ráháruló rész vállalására. így áll tehát a szabad nyelvválasztás ügye a gimnáziumokban — a szakközépiskolákról legközelebb. Gönczi Mária ök talán már megszerzik az érettségivel a középfokú nyelvvizsgát. Angolt és németet tanulnak a 12-es számú általános iskola-negyedikesei. Kelet-Magytaorsság — gfyfregyfc&d Siet _______ Nyelvek és tanárok .-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents