Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
Gondolatok a megyei MSZMP-fórumrói Két egyperces V áltoztam, megváltoztatni, gyökeresen megváltoztatni. A múlt szombati megyei pártfórumon minden hozzászóló — kimondva vagy kimondatlanul — ezt sürgette, erről íolyt a szó a résztvevők között a szünetekben. Végre tényleg vita volt. Nem is oly rég még elsuhantak egymás mellett a hibátlanul szerkésztett mondatok, a gépelt gondolatok. Most sokszor egymásba kapaszkodtak, érveltek, cáfoltak a spontán formálódó vélemények. Lendítettek a tanácskozás menetén az egyperces hozzászólások. Kérek így utólag én is két egyperces lehetőséget. Egyetértek azokkal, akik szenvedélyesen követelik az MSZMP önmeghatározását, a sajátos jegyek politikai, választási karakŰjra kell építeni az MSZMP-t, kétségtelen, hiszen leomlott a szigorúan méretezett művi szervezeti hierarchia. Űjólag kell értelmezni valóban, hiszen megnyirbálták arisztokratikus gőgjét, kétségbe vonták mindentudását, már nem hagyják hatni mindenhatóságát. Bár eleinte naiv rácsodálkozással fogadta a pluralizmust, egyelőre — ha időközben sokat is tétovázik, itt-ott döntésképtelen, rogyadozik néha a térde — állja az ellenzéki szervezetek túllicitálását. (A hadvezérek mindig csak az elvesztett háborúért felelősek.) Jó lenne, ha az MSZMP attól lenne korszerű, civilizált európai szervezet, hogy higgadt tud maradni, toleráns tud lenni. Ebben különbözzék legfőbbképpen az ellenzéki pártoktól. Tudom, hogy ez nem egyszerű, mert amit eddig mondott, közölt, nyilatkozott, azt hatalmi aspektusból tehette. Ha akarta, politikai (túl) súlyával ledorongolta az ellenvéleményeket. Negyven év hosszú idő. Erősek az uralkodási reflexek. Üj párt, új tanulási forma. Gyakoroljon türelmet másokkal szemben, de saját képe megkomponálásában legyen sürgetőbb, izMEGHÍVOTTKÉNT VETTEM RÉSZT szombaton az MSZMP megyei fórumon, őszinte érdeklődéssel mentem a tanácskozásra. Ügy képzeltem el, hogy ott tisztább képet kapok arról, miként gondolkodnak a megye kommunistái a két fontos, kongresszus elé kerülő dokumentumról. Másrészt a meghívóban is célként kitűzött állásfoglalással küldötteink is megfelelő útra- valót kapnak a megyei vélemények képviseletére. Tetszett, hogy a rendezvény menetét illetően szakított a korábbi rossz beidegződésekkel, a túl hivatalos formákkal. Ezáltal pergőbb, életszerűbb volt végig, bár ez esetenként két személy vitájához vezetett, ami ilyen nagyságrendű tanácskozásnál már nem kívánatos. Végig érvényben volt a hozzászólásokra elfogadott 7 perc, illetve az 1 perces viszontválasz lehetősége. A hozzászólások többségének tartalma, amely önmagában a párt- és társadalmi életünk legfontosabb kérdéseit igyekezett megfogalmazni, arra választ keresniNEM TETSZETT VISZONT, hogy a fórum tulajdonképpen ad hoc jelleggel került megszervezésre hiszen míg alapszervezeteink ágazati, városi, kongresszusi küldötteket válaszgatottabb, türelmetlenebb. Fesse már meg végre magát! A színek összegyűltek, már keverik, de hol késnek a-kontúrok? Sokan kapkodnak az ecset után, vajon ki fogja végül szignójával ellátni? Bármelyik politikai rendszer toleranciája, azaz az eltérő politikai vélemények és állapotok türelemmel viselése mindig magától a rendszertől függ. Egyúttal valamiképp jellemzi a hatalmi stabilitást is. Az MSZMP most nincs ebben a biztos pozícióban, ezért hihetetlenül fontos számára, hogy képes legyen az övétől . eltérő (sok van ilyen), vagy ellenkező (ebből van a legtöbb) álláspontok nyugodt tűrésére. Az eltérő nézetek az eltérő érdekekben keresendők. A politikai tolerancia nem jelent sem birkatürelmet, sem kegyességet, sem kenetes pózt, sem politikai pukedlit. Apró fejbiccentés csupán, tudomásul vétel, elfogadása annak, hogy van más is, másképp is, más szín, más hang, más érv, ez pedig nem a gyengeség jele. Ellenkezőleg. Milyennek szeretném látni az új MSZMP-t, vagy utódját? „Népben, nemzetben” gondolkodónak — igen, népről, nemzetről szónokolónak — nem. Túl nagy a tolongás, a lökdösődés a Ki Tud Nemzetebben Versenyen. A hogy megszokásból lehet inni, szeretni, úgy megszokásból lehet hazafinak is lenni. Sok mindenkiről kiderült már, hogy a haza iránti szeretete nem más, mint fecsegés. A megszokásból hazafiakat kedvenc szófordulatukról lehet felismerni, „a mi népünk”. A nép, amint fel- alá járkál őelőttük. A birtokosok előtt. Csak ők tudhatják, hogy ő mit akar, mit kíván. Mi jó neki. Akár fel is áldoznak a népük kedvéért egyet s mást. Ha elégedettek vele, magukhoz szorítják, „ezek vagyunk mi”. Ügy érzik ilyenkor, megszámlálhatatlanul sokan vannak, mármint ők és az ő népük. Valamennyiünk hazájában. Szőke Judit álltunk fel a tanácskozás végén, mint amikor elkezdtük azt. A célként kitűzött közös állásfoglalás a két dokumentumról ugyanis elmaradt. Észrevételeim egy részét ott a nyilvánosság előtt is elmondhattam volna. Nem tettem, mert sok kérdésben csak ismételni tudtam volna az elhangzottakat. Ügy gondoltam, a végén én is a szavazatomat adom ahhoz, hogy a küldöttek az itt hozott döntés alapján hogyan képviseljenek majd bennünket a kongresszuson. Ez viszont elmaradt. BÍZOM ABBAN, hogy észrevételeim egy része talán hasznosítható lesz a jövőbeni pártmunkában. Porteleki Sándor MSZMP-tag SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGYZÉSÜNK nem kíván minősítést készíteni a megyei pártfórumról, amelyről azt írtuk: szakított a korábbi sablonokkal. életszerű, érdemi viták színtere volt. Sok igazságot tartalmaz azonban Portelek! Sándor véleménye is. Érzésünk szerint is. mintha nem lett volna befejezve a fórum, elmara-lt a közös — vagy egyes kérdésedben az eltérő — álláspontok összegezése és azok hitelesítése. megszavazása a részvevők által. Ezzel együtt hisszük, hogy az elhangzott legfontosabb észrevételek mégis megfelelő helyet kaptak a két fontos dokumentum vitája alapján készült megyei állás- foglalásban. Egyes kérdéseket persze nehéz lett volna lezárni, azok megválaszolása a kongresszus feladatai közé tartozik majd. Kritikai éllel tottak, ez megyei vonatkozásban elmaradt. Jó lett volna, ha Kiss Gábor által ismertetett —■ általam tartalmasnak minősített vitaindító — már előzőleg írásos formában a résztvevőkhöz kerül. Így talán elkerülhető lett volna, hogy sok hozzászóló szinte az egyéni elképzeléseiről próbálja meggyőzni a résztvevőket. Nem tartottam szerencsés dolognak, hogy a központi lista alapján megyei küldöttnek választott Kovács Jenő csak részben. Berecz János egyáltalán nem vett részt a tanácskozáson. ÉRTETLENÜL ÁLLOK az előtt is, hogy az egy héttel korábban megtartott Nyíregyháza városi szintű MSZMP-tanácskozáson elhangzottakról mégcsak említés sem történt. Pedig ott tudomásom szerint több kérdésben is született közös állásfoglalás. Vagy ott nem ugyanazon párt képviselői tanácskoztak? Mindezeken túl azonban számomra az a legszomorúbb, hogy majdnem úgy KÉPEK A BNV-RÖL. A megyei húsipari vállalat íncsiUandó standja a BNV sok látogatóját vonzotta. — A KALLUX Cipőipari Szövetkezet elegáns férficipői mellet sem lehet csak úgy elmenni. (Balázs Attila felvételei) Ne csak felszíni folyamatokat Húshagyó olló Októbertől öt százalékkal emelkedik a sertéshús felvásárlási ára. Ez több a semminél, de valójában semmit nem old meg. A termelői költségek és a felvásárlási árak között olymértékű volt az ellentmondás a legutóbbi időben, hogy a nagyüzemek és a kistermelők inkább csak megszokásból, mint számukra is tisztességes jövedelemért dolgoztak az ólak körül. A statisztikák egyértelműen jelzik a termelők kiszolgáltatottságát. A háztáji gazdaságokban 1986-ban megközelítően tíz forint jövedelem jutott egy kilogramm sertéshúsra, még tavaly is több, mint hét forint, de az idén már csupán egy forint körüli összeg, így az egy hízott sertésből származó ezer forintos jövedelem csaknem tizedére csökkent négy esztendő alatt. Három-négy forintos órabér Ha a kistermelők tovább számolnak — és ezt megteszik — könnyen kiderítik, hogy a jövedelem csökkenésével órabérük is megtizedelődik, s mindössze 3—4 forint között alakul. Aki kicsit is ismeri áz állattartással járó kockázatot, kötöttséget, még csak nem is gondolhat arra, hogy ennyi pénzért tartósan akad vállalkozó a sertéstartásra. A nagyüzemekben hasonló a helyzet. Az egy kilogramm sertéshús előállítására jutó költség egyetlen év alatt tíz forinttal emelkedett, s meghaladta az ötven forintot. A hús felvásárlási ára nem követte ezt, így a jövedelem csaknem felére csökkent. Az idén várhatóan 3,80 forint lesz egy kilogramm sertéshúson a termelők haszna. Az árak mozgásán látnivaló, hogy a kormány megint működtette a jövedelmeket és a termelők kedvét nyirbáló ollót. Ez tételesen any- nyit jelent, hogy a szemes- takarmányok hatósági ára 15 százalékkal, a fehérjetakarmányoké 5 százalékkal emelkedhetett, s a szabadpiacon ennél is nagyobb mértébben növekedhettek az árak. A termelési költségekre hatott, hogy o forint leértékelése miatt többe kerülnek a takarmány-kiegészítők, drágább lett a takarmányok forgalmazására szolgáló zsák, a nagyüzemeket sújtotta a kamatok emelkedése. A költségnövelő tételeknek senki sem szabott gátat, sőt, a piacra hivatkozva indokoltságukat bizonygatták. A következetesség azonban ezúttal is féloldalassá vált, hiszen az ipari eredetű árak emelkedésekor a piac, a felvásárlási árak rendezésekor pedig a központ szabályozott. Az utóbbi esetben az lehetett a — szokásos — hivatkozási alap, hogy az élelmiszerek árai befolyásolják a közhangulatot, s ennek rontása a mai, megbolydult belpolitikai helyzetben nem kívánatos. I Mveteetlen sztrájk A vasasszakszervezet kezdeményezésére a szak- szervezetek sztrájkkal is tiltakoztak a felvásárlási árakkal is összefüggő fogyasztói árak emelkedése ellen. A gondolkodás következetlenségét jól mutatja a SZOT szóvivőjének nemrégiben közzétett nyilatkozata. Arra a kérdésre, hogy a szakszervezet miért nem szervez sztrájkot, ha az iparcikkek árát emelik, a következő választ adták: ezek nem napi fogyasztási cikkek, áremelésüket nem érzi annyira a lakosság, mint az élelmiszerekét. Ez így, önmagában még igaz lenne, ám aligha lehet az egymásra épülő folyamatokat tetszés szerint megszakítani. A sertéshús termelői és fogyasztói ára ugyanis attól is drágább lesz, hogy többe kerül a traktor, az ekevas, ami adott esetben növeli a szemestakarmány- termelés költségeit. Korábban az ipari és a mezőgazdasági árak ellentmondásosságát a költségvetés feloldotta a' fogyasztói árak támogatásával. Ahogy ez a forrás megcsappant, majd kimerült, a mezőgazdasági termelőkre és a fogyasztókra zúdult ' az ellentmondások tömege. A sertéshústermelés jelenlegi jövedelmezősége újabb megszorítást már nem képes elviselni, csak a piaci módszerek következetes érvényesítése lehet a megoldás. Minden más esetben a termelők félreállására, a sertéstartás jelentős csökkenésére, következésképpen húshiányna lehet számítani. II mezőgazdasági árak ipari gyökerei? A valódi, beavatkozásoktól mentes piaci módszerek nem kerülhetik meg az ipart sem, a hús fogyasztói árának csökkentése a látszólag távoli területen kezdődhet. A sertéstartáshoz kapcsolódó beruházásokhoz, felújításokhoz szükséges eszközök, egyes anyagok árai az ipartól függetlenek. A következő lépcső természetesen a mezőgazdasági termelő lesz, aki a fajták megválasztásával, biológiai módszerek alkalmazásával, a tartási technológiák aprólékos betartásával képes jövedelmezőbbé tenni a termelést. Nem kétséges az sem, hogy a húsipar egyes vállalatai is pazarló gazdálkodást folytatnak, magukon viselik az átgondolatlan ipar- telepítés, a gyári kapacitások kihasználatlanságának következményeit, amelyek végül is a hús árának emelkedésében jelennek meg. A piaci módszerek következetes alkalmazása elkerülhetővé teszi a kormány számára is, hogy szabályozó kormányból könyörgő kormánnyá váljon, mint ez a közelmúltban megtörtént. A rábeszélő szó akkor is kevésnek bizonyult, a hús ára emelkedett anélkül, hogy a hústermelésre döntő hatást gyakorló termelők jobban jártak volna. A januártól érvényes szabad ár csak akkor hozhat érdemi és mindenki számára elfogadható megoldást, ha nemcsak a felszíni folyamatokat kezeli, nem egyszerűen továbbhárítja az ellenőrizhetetlenül növekvő költségeket, hanem a húspiac valamennyi közvetett és közvetlen szereplője saját munkájának rendbetételére kényszerül. (v. f. j.) Hol lakik...? mmol lakik itt egy vízveze- Jj tékszerelő? Tudomásom szerint sehol- Valamikor lakott itt egy vizve- zetékszerelő, de az elköltözött. Meggazdagodott, aztán elköltözött. Ránkhagyta a csepegő csapokat, az eldugult lefolyókat, a kilyukadt vízöblítőket és a naponta, hetente érdeklődőket. Most is csengetnek. nyitom az ajtót, állok a küszöbön éjjel egykor pizsamában, velem szemben egy zaklatott úriember és azt kérdezi: — Hol lakik itt egy vízvezetékszerelő? Mondom, amit már százezerszer, hogy tudomásom szerint sehol sem lakik itt egy vízvezetékszerelő. A szomszédomat pedig ne csengesse fel, mert az a Stohanek és bár sok mindenhez ért, de vízvezetéket még nem szerelt— Akkor hol lakik itt a vízvezetékszerelő — erőszakoskodik az ürge, mire felpattan a szomszédom lakásának ajtaja és kiásít. rajta Stohanek és megkérdezi: — Mi a baj? — Hol lakik itt egy vízvezetékszerelő? — kérdi most már századszor az éjszakai vándor, mire a szomszédom visszakérdez. — Mit akar tőle? — Mit akarhatnék?! — jajául az idegen — csőrepedésünk van, úszik a lakás, ázik a ház, özönvíz pusztít a 21. B-ben. — Ez kellemetlen — mondja Stohanek — ha lakna itt egy vízvezetékszerelő, akkor nem lenne baj. Viszont lakott itt egy vízvezetékszerelő ... Közbeszólok. Nem hagyom, hogy a szomszéd kibontakozzon, mert beleviszi a politikát és nem nyugszik, amíg el nem jut a szabad és demokratikus választásokig- Rászólok tehát: — Ne strapálja magát Stohanek úr, és mondtam az úrnak, hogy valamikor lakott itt egy vízvezetékszerelő, de elköltözött. Meggazdagodott és elköltözött. — Hát ez az. Meggazdagodott és elköltözött — bólint Stohanek. — De most nem is az a kérdés, hogy elköltözött, hanem az, hogy miért gazdagodott meg. Az a vízvezetékszerelő nem csak jó vízvezetékszerelő volt, az a vízvezetékszerelő tudott pénzt keresni. így aztán meggazdagodott és elköltözött. — De hová? Azt mondják meg hová? — üvölt és topor- zékol az idegen. Stohanek rám néz, aztán széttárja a karját. — Barátom — szól végül — ne kérdezzen olyat, amelyre nincs felelet. Mert kérdem én, hol lakik az Isten? Ki tudja? A fickó elrohan és hallom, üvölt az éjszakában: Hol lakik itt egy vízvezetékszerelő? Mielőtt bemennék a lakásba, megjegyzem: Micsoda emberek vannak„ egy nyavalyás csőtörésből is ügyet csinálnak ... — így iga-z — helyesel a szomszéd — mit számít ma egy csőtörés, vagy egy gátszakadás, amikor előttünk a pártszakadás ■.. M^yorsan kimondom a jó Mm éjszakát. Ennyi is elég a politikából. Bújok az ágyba, visszaaludnék, ha tudnék. De nem tudok. Folyvást kering a nagy kérdés az agyamban: „Hol lakik itt a környéken egy vízvezetéksze- relö?” Mi lesz, ha nálam is csőtörés, vagy dugulás lesz Közben arra is gondolok, ha majd szavazni kell, én egy vízvezetékszerelőre szavazok. Seres Ernő 1989. szeptember 2§., . „ Kelet-Magyar ország A'- ‘<V - .... - - .. ________________jr._—.1 _________
