Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
2 1989. szeptember 28. Baleset és okai Az autóst a hideg leli amikor a Marx téren a négypályás úton a kocsisorok között egyik oldalról a másikra bujkálnak a gyalogosok. És azt mondja erre Pál Sándor hadnagy, a Nyíregyházi Közlekedésbiztonsági Tanács titkárthélyéttese). hogy nem- is. ez a -legveszélyesebb hely. Sokkal rosszabb és veszélyesebb a helyzet a Vay Ádám körúton, a Rákóczi úton, a piac környékén, a Dózsa György út' elején, a Zrínyi Ilona utcának a kiskarúti részén, vagy a Lenin téren, de a Kun Béla utcán és szinte végig a nagykörúton is állandóan a léken kell tartani az autósnak a lábát, ha nem akarja, hogy meglepetés érje. És ez csak a fegyelmezetlen' gyalogosok miatti veszélyes helyek felsorolása volt, pedig a balesetek zömét nem őlk okozzák. Az idén az év első fölében például 201 baleset volt Nyíregyházán és környékén, s közülük csak 27-et okoztak gyalogosok, miközben 119 a személygépkocsiik vezetőinek hibájából történt meg. A balesetek okai között az elsőbbségi jog meg nem adása vezet. Ez Okozta annak a motorkerékpárosnak a balesetét is, aki Nyíregyházán a Számadó és a Béke utca kereszteződésében szabályosan közlekedett, de az alárendelt útról úgy hajtott a védett útra egy autó, hogy elgázolta. Súlyos sérülés lett a vége. Így végződött még 153 baleset, 139 esetben könnyebb -sérülésekkel megúszták, viszont 21 esetben kellett halálos jelzővel illetni a közúti balesetet. Aki ránéz az írás fölött megjelenő képre, mindjárt felfedezheti, hogy a Kossuth tér járdáján álló két autó nem szabályos körülmények között került oda. Az egyik szabályosan hajtott a Kossuth térre a Bocskai utca felől, mert zöld volt a lámpája, a másik viszont a Felszabadulás útja felől érkezett, s akkor fordult balra, amikor neki a «lámpa pirosat mutatott. A figyelmetlenség ára sok ezer forint kár volt és a szabálytalankodó vezető szerencséjére személyi sérülés nem történt. Hozzá hasonló figyelmetlen, gondatlan vezetés miatt 53 balesetet regisztráltak egy fél évben. És a statisztikában ezután a gyalogosok hibája miatti balesetek következnek. Nyíregyházán a közhiedelemmel ellentétben nem a Krúdy Gyula és a Sóstói út kereszteződése a legbalesetveszélyesebb, ettől sajnos többször kell kivonulni a helyszínelő rendőröknek a Marx térre, a Garibaldi és Korányi utca kereszteződésébe, a Bethlen Gábor — Vasgyár — Mező utca kereszteződésébe, a Hunyadi — László utca, a László utca — Belső körút kereszteződésébe és a KGST-pi- ac környékére, mert ezéken a helyeken a leggyakoribbak a balesetek. Az Okok között a figyelmetlen, gondatlan vezetés, az elsőbbség meg nem adása áll az élen, de az is sok balesetet idéz elő, hogy a közlekedők nem alkalmazkodnak az út- és látási viszonyokhoz. Jó példa erre, hogy a nyári időszakokban órák telnek el baleset nélkül, ám ha el- kezd esni az’ eső, öt-tíz perccel utána egyszerre három-négy balesethez hívják a rendőrséget és hogy valójában hány koccanás történik, arra nincsenek is adatok, mert ha nincs sérülés, akkor nem értesítik a rendőrséget. Baj, hogy az emberek vezetés közben is napi gondjaikkal kénytelenek foglalkozni, s mivel a kocsik immár egymást érik, különösen a csúcsforgalmi időben elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, s máris kevésnek bizonyul a két kocsi közötti féktávoteág. Amilyen öröm, hogy Nyíregyházán öt év alatt 97 ezerről 132 ezerre emelkedett a forgalomban lévő gépjárművek száma, ezen belül 46 ezerről 67 ezer fölé a személygépkocsik száma, olyan gond, hogy ezzel együtt lett több a halálos, a súlyos és könnyű sé- rüléses balesetek száma. És nemcsak a kocsik száma nőtt, hanem a jogosítványok száma is és a -mai nagy forgalomban már kevésnék tűnik a vizsgázásig megvásárolt gyakorlati óra. Mérhető szinte a rutintalanság is a balesetek alakulásában. Ennek tudják be a szakemberek, hogy emelkedett az alkalmazkodás hiányára visszavezethető balesetek száma. És ha mint Okozók nem is szerepelnek sűrűn a nők a statisztisztilkában, gyakran teremtenek olyan helyzetet, hogy másnak kell korrigálni hibáikat, hogy elkerüljék a balesetet. És ezt a finom fogalmazás a nők iránti udvariasság mondatta, mert — mint ahogy külföldön végzett tudományos kutatások igazolják — a nők többsége váratlan helyzetekben elveszíti a fejét, s ezután nem rajta múlik, hogy megtörténik, vagy nem a baleset. Regisztrálják a balestek naponkénti megoszlását is, amelyből az derül ki, hogy a hétvégék állnak az élen. Ilyenkor veszik elő sokan az autójukat azok is, .akik hétközben munkába gyalog, vagy autóbusszal járnak, ilyenkor adják át a férjek ' féleségüknek a volánt, hogy a telken egy üveg sört megihassanak, s minden bizonnyal a hétvégi vezetők rutintalansága vezet a balesetekhez, ilyenkor látni az országutakon olyan vezetőNem tiszteletkörök Sajnos elég gyakori a kép: gyorshajtás, figyelmetlenség következtében vijjog a rohamkocsi szirénája. két, akik akadályozzák a forgalmat, s az átlagosnál jobban veszélyeztetik a közlekedést. Ami a napszakonlkénti megoszlást illeti, a délutáni műszakváltás tol délután öt-hat óráig történik a legtöbb baleset. Ezt a napszakot az éjszaka követi, amikor számban ugyan kevesebb baleset történik, de azok sokkal súlyosabbak. Ehhez már sajnos sokszor mellékokiként ott van az alkohol. Most egy fél év alatt 31 baleset megtörténte után mutattak ki több- kevesebb alkoholt, a nagyobbik baj azonban* az, hogy az ittasan elkövetett baleseték sokkal súlyosabbak, többnyire halállal, vagy súlyos sérüléssel végződnék. Még frissen él a nyíregyháziak emlékezetében a halálos végű baleset, amelyik a Korányi Frigyes utca végén történt, amikor egy részeg vezető egy 14 éves kislányt gázolt el, majd otthagyta. Az ittasan elkövetett baleseték jellemzője az is, hogy általában nem az ittas embernek történik baja, ők többnyire sérülés nélkül kerülnék (ki a balesetből, mindig a vétlen, az ártatlan ember hal meg, vagy szenved súlyos sérülést. Az embereket általában ingerli, amit a közlekedés ellenőrzése során tapasztalnak. Mindenki tud példát mondani arra, hogy megbüntették, «mert olyan helyen parkolt, ahol megállni, vagy várakozni tilos tábla van, miközben sokan eszeveszetten száguldozhatnak «büntetlenül a legforgalmasabb utcákon, szlalomozhatnak a néhány kétpá- lyás ütem, harminc-negyven kilométeres lassúsággal cammoghatnak a belső sávokban, s aki normálisan haladni alkar kénytelen szabálytalanul és «kívül megelőzni. És ezekért nincs büntetés, ezeket nem látja a rendőr, pedig a közlekedők biztonságára ezek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint a tilosban parkoló és álló járművek. És vannak «még súlyos gondok a megye- székhely közlekedésében. Külföldiek — kárpátaljaiak, lengyelek — állnak gyakorta forgalmas útvonalak kereszteződésében és útbaigazítást, információt kérnek, mert Nyíregyházán kevés az eligazító tábla, mert nem tudják «meg például, hogy akár «merről közelítik meg a Marx teret, hogy merre van Záhony, Tgy rendszeresen a Korá«nyi Frigyes utcán fedezik fel, hogy rossz helyen járnak, s a nap szinte minden percében zsúfolt utcán csak úgy tudnak megfordulni, hogy köziben ott lóg fejük felett a baleset okozásának veszélye. Milyen tervei vannak a Közlekedésbiztonsági Tanácsnak, hogy csökkenjen, vagy legalábbis ne nőjön tovább a balesetek száma? Az egyik legfrisseb ilyen kísérletezés, hogy bárhová érkezik is a lakosságtól valamilyen közlekedéssel összefüggő javaslat, vagy bejelentés, akkor a rendőrség a tanács közlekedési szakembereivel, a közúti igazgatósággal és a iközterületfenntarrtó vállalattal együtt .szemügyre veszi a helyszínt és ha jogosnak találják a bejelentést, nem késlekednek sokáig az intézkedéssel. Ilyen bejelentések nyomán változtatták már meg a lámpák működésének rendjét, ilyen bejelentésre nem lehet balra fordulni a Stadion útról és a Krúdy Gyula utcáról és remélhető, hogy minden ilyen bejárást a megyeszékhely forgalmi biztonságának javulása követi. Sokidős ember válik közlekedési baleset áldozatává vagy szenved komoly sérülést a köz- útakon, mert mozgásuk lelassult, hallásuk megromlott . és rákényszerülnek sokszor, hogy kísérő nélkül, egyedül közlekedjenek. Rajtuk kívánnak segíteni, hogy az öregek otthonaiban, szociális otthonokban tartanak számukra előadást, és tartanak a fiataloknak is, akik többnyire figyelmetlenségük miatt lépnek ki álló járművök mögül, ugrálnak át kerítésen és korláton, s szaladnak keresztül az úton, anélkül, hogy előtte szétnéznének. A külföldiek tájékoztatására a közeljövőben a főutak bevezető szakaszaira információkat tartalmazó táblákat helyeznek el, a veszélyesebb útszakaszokorf pedig előre jelezni «kívánják, hogy ezeket a. helyeket fokozottabb óvatossággal «közelítsék meg a járművezetőik. Balogh József Igaz, hogy MSZMP-tagok kapták kérdéseiket, az általuk választott küldöttektől, azonban bízvást állíthatjuk, hogy ezek megvála- szoilása, az ennek kapcsán «bekövetkező változások egyáltalán nem egy párt belügyei, hanem közvetve és közvetlenül kihatnak az egész ország további sorsára. Mégpedig egy olyan időszakban, amikor a többpártrendszer formáit alakítjuk ki, amikor tiszteletben tartjuk az eltérő véleményeket, s a demokrácia, a jogállam játékszabályai szerint kívánjuk az ország sorsát igazgatni. Többszázan gyűltek össze, az alapszervezeteik küldöttei és titkárai, érdeklődő MSZMP-tagok szeptember 16-án a sóstói ifjúsági parikban, hogy találkozzanak a kongresszusi küldöttekkel, meghatározzák nekik a «követendő vonalat az októberi kongresszuson. S ez most egyáltalán nem volt szólam, írtért áhány hozzászóló volt, annyifajta vélemény hangzott el, egymást erősítve és egymással vitatkozva fejtették «ki álláspontjukat ötperces hozzászólásokban és egyperces reagálásokban. Az elnöklő Bányász Jánosné dr., a városi pártbizottság megbízott első titkára rövid bevezetőjében mindössze arra hívta fel a figyelmet, «hogy józanságot, nagyfokú politikai érzékenységet tanúsítsanak a küldöttek a kongresszuson, ami felkészültséggel «kell, hogy párosuljon. Nem tiszteletköröket írtak le a hozzászólók, hanem rögtön vita bontakozott ki, aminek magyarázata a megélénkült politikai közélet. Igaz, hogy különösen az elején, a történelmi múlt megítélése, s különösen az 1956-os események értékelése mintha félre vitte volna a tanácskozást, aminek a célja mégiscsak inkább a jövő körvonalazása volt. Am meg kell említeni, hogy amíg az egyik nyugdíjas nem értett egyet a mai hangulattal, miközben kijelentette, hogy a megbékélés híve, addig más éppen a múlt hibáinak takargatását rótta fel. Sokak szemében álvitának tűnt az is, hogy kivonuljon-e az MSZMP a munkahelyekről vagy sem. Amíg akár egyperces hozzászólásban elismerték, hogy fokozatosan a lakóterületre kell, hogy áthelyeződjön a párt- munka, az eddig jól «működő üzemi alap- szervezetek példáját is felhozták. Az egyik végleten szerfepelt az a hozzászólás, amely kifejezte, hogy márpedig a munkahely a munkásmozgalom bölcsője, míg vele ellentétesen ott állt a «kijelentés: a választások a lakóterületen lesznek, ha ott nincs bázisa az MSZMP-nek, akkor hiába mutat fel jól szervezett üzemi pártbizottságokat. Közben «kiderült oilyan féltés is, hogy ha valaki a munkahelyi alapszervezetből kikerül, az nem fog többé politizálni. Csakhogy éppen erre rímelt az olyan megjegyzés, miszerint az ilyen emberek nem is voltak igazi párttagok. Volt olyan vélemény is, hogy kisebb létszámú, de nagyobb tömeghatású pártban kell gondolkodni. Látszólag kisebb jelentőségű kérdés, mi legyen a párt neve, hiszen az új ala«psza- bály-tervezetben szerepel a Magyar Szocialista Párt elnevezés is. Csakhogy éppen ennek kapcsán volt olyan hozzászólás, «amely a munkásság kiszorítását vélte felfedezni, kezdve azzal, hogy kongresszusi küldöttnek sem választottak meg munkást a város és vonzáskörzete területén. (Bár valószínű, hogy egy-egy helyen éppen a munkás választók voltak többségiben.) Pedig már a vita elején elhangzott, hogy a utódpártnak a munkások, parasztok és az alkotó értelmiségi pártjának «kell lennie, majd az egyik küldött utasította vissza a rosszízű megkülönböztetést, amely inkább jó a megosztásra, mint az «egység kovácsolására. Kiderült: egyes fogalmakat nem biztos, hogy azonosan értelmeztek a párttanácskozás résztvevői. Mert jogos volt a felvetés, hogy nem az elvtelen kompromisszumok kongresszusa legyen, hogy igenis érvényesülniük kell a «különböző platformoknak, s meg kell határozni, meddig lehet köz«össéget vállani, hol van az a határ, amelynél már nem akarnak azonos párton belül mardani az eltérő véleményeket hazgoztatók. Ennek megnyilvánulása volt egy olyan hozzászólás, amiben az egyik részt vevő kifejtette: bár emberileg nincs gondj«a a másikkal, de reméli, hogy a tanácskozáson részt vevők közül is jóméhánnyal nem lesz azonos pártban a kongresszus után. A városi pártbizottság tisztségviselői és néhány titkár vállalta magára azt a felelősséget, hogy a markánsan elkülönülő véleményekből egy csokrot összeállítson, s : a íVÜ- \ ta zárásaként ezáltal egy közvéleménykuta- > tás-szerű szavazáson derüljön ki 'a «JélBülé- ; vők álláspontja. Mindez eligazodást ad s-kül- dőlteknek a kongresszuson. Lényeges kérdés volt, hogyan viszonyuljon a párttagság a pártegységhez, a meglévő platformokhoz. Végülis abbán egyeztek meg, hogy a reformerőkre rendeződött pártegységet érdemes szorgalmazni. Ennek a pártnak szükséges megtartani bizonyos ideológiai alapértékeket. A küldöttek kérdése így hangzott: „Hol a határ a reformo«k és a rendszerváltás között, a politika és tulajdon terén?” Ehhez kapcsolódott a «másik kérdés: „Ki viselje a gazdasági szerkezetátalakítás terheit, hogyan kezelje a párt a munkanélküliség, szegénység problémáit?” Igazi válasz ugyan nem érkezett (nem érkezhetett), azonban künduló alapnak lehet tekinteni, hogy a régi felépítés, pártiirányítási modell — ahogy azt a programtervezetben megfogalmazták — nem tartható. Mert lehet ugyan Vitatkozni a demokratikus szocializmus kifejezés tartalmán, de nagyjából mindenki tisztában van azzal, hogy csakis a demokrácia, a véleményszabadság szélesítésével, adott helyzetben a differenciálás felvállalásával lehet változtatni. S itt jön a megye sajátos helyzete, áz elmaradottságból adódó feladatok. Mert szükséges kimondani, s a küldötteknek azt «képviselni, hogy esélyegyenlőséget kell teremteni, szociális érzékenységgel kell rendelkezni ahhoz, hogy valóban tömegeket nyerjen meg a párt. Vagyis a rendszerváltás, vagy modellváltás dilemmájára a tanácskozás részt vevői a 2 is-is kifejezést találták legmegfelelőbbnek. S rögtön ehhez kapcsolódott az is, hogy mindezt ellenőrizhető és visszahívható vezetők mellett «képzelik el. Bár vita volt a párt neve felett, azonban a szavazáskor kiderült, hogy a túlnyomó többség a névváltoztatás mellett voksol. Már ezzell «is szeretnék kifejezni, hogy a múlt értékeit megtartva ugyan, de teljesen más típusú pártra van szükség a kilencvenes évek politizálásában. A megyei pártbizottság közvélemény-kutató csoportja is eljuttatott kérdőíveket a ta- * náoskozás résztvevőihez, amelyen azt is kérték, jelölje meg a kérdezett, kit tart a párt országos vezetőjének legalkalmasabbnak. Azonban a küldötteknek is volt hasonló kérdése, a nyomatékosan kérték is a jelenlevőket, fejezzék' ki szimpátiájukat egyik, vagy másik politikus iránt, hiszen nekik a kongresszuson már választaniuk kell. Végül is a mai elnökség tagjairól kértek véleményt. E- szerint a legtöbben Nyers Rezsőt látják szívesen a «kongresszus után is a pártelnöki poszton, öt a népszerűségi listán Németh Miklós miniszterelnök követte, s jóval kevesebben szimpatizáltak Pozsgay Imrével és Grósz Károllyal. Végül arról is szavaztak (amennyiben valamennyi szavazásnál csak a látható «arányokat állapították meg, s ne«m számolták a magasba lendülő kezeket), hogy milyen szervezeti formában működjön a párt. Itt több variáció között lehetett választani, s végül a többség úgy vélte, hogy mindenütt a helyi lehetőségeket vegyék figyelembe, 'kényszer és kötelezettség nélkül döntsenek a munkahelyi vagy lakóhelyi szerveződés között. Ugyanakkor kiemelték az alulról történő építkezést, az önkormányzatra való támaszkodást. Mindehhez érdemes helyi szinten is meghatározni a politikai partnereket. Lányi Botond Kép a városi pártfórumról. Ezek az összejövetelek ma már Izgalmas és progresszív viták színhelyei. Megadni az elsőbbséget ■'* ' . Józanság, érzékenység
