Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-28 / 229. szám
1989. szeptember 28. NYÍREGYHÁZI ÉLET A harmadik évezred Formálódó centrum . 1 H * Önkormányzat vagyon nélkül? Városok szövetsége * Mostanság gyakran emlegetjük a finn példát, legfőképpen akkor, ha gazdaságunk helyzetére tekintünk. Jó 20 évvel ezelőtt a finnek hasonló gödörben voltak, s nem ártana tüzetesebben megvizsgálni, miként jutottak el Európa élmezőnyébe — az élet- színvonalat tekintve. Arról már kevesebb- szer esik szó, hogy a gazdaság csakis úgy tud előrerukkolni, ha a társadalmi berendezkedésben is modern formák érvényesülnek. Ez a kis eszmefuttatás azért kívánkozott ide, mert a történet valójában 1988-ban Finnországban kezdődött. Akkor a Finn— Magyar Barátsági Hét keretében népes küldöttség járt hazánkból Finnországban — köztük Nyíregyháza képviselői is — s közelebbről szem ügyre vették többek között az ott kiválóan funkcionáló szervezetet: a települések önkormányzati szövetségét. A küldöttségben lévő magyar belügyminiszter is elismeréssel szólt e szövetség teljesítményéről, amelyről gyorsan kiderült: valójában a finneknél ez a települések érdekképviseleti és érdekegyeztető szerve. Távoli rokonainknál a kormány e szövetség nélkül nem hozhat olyan döntést, amely kisebb vagy nagyobb mértékben negatívan érintheti a különböző lakóközösségeket, településeket. „Amikor összevetettük ezt a szövetséget a nálunk valami hasonló funkciót betöltő Ur-i banisztikai Társasággal, nyomban kiderült, tiogy ez utóbbi nálunk csupán szakmai kérdésekkel (településfejlesztés) foglalkozik, s nem tölt be érdekegyeztető szerepet. Ez ma már kevés.” — mondja Csabai Lászlóné, Nyíregyháza Megyei Város Tanácsának elnöke, — a települések önkormányzati szövetségének egyik lelkes híve, aki maga is közelről tanulmányozta a finn példát. Közismert, hogy az Urbanisztikai Társaság — amely többek között adományozta a példás településfejlesztésért Nyíregyházának is a Hild-érmet — sohasem vállalkozott húsbavágó kérdésben, financiális ügyekben befolyásolni a kormányzati szerveket. Az ő szerepe szorosan vett építészeti, városíej- lesztési kérdésekre szorítkozott. Amikor tavai}' megszűnt az Urbanisztikai Társaság, akkor erőteljesen felvetették: mi az, hogy az UT nem is tárgyalt a közelgő világkiállításról, holott köztudott: a közelgő esemény bár nagy lehetőség, de jelentős érdekellentéteket is felszínre hozott az országrészek, az egyes települések között. Finnországból hazajövet megkezdődött az önkormányzatok szövetségének szervezése. Jó alkalmat teremtett erre a Belügyminisztérium átszervezése is. Mintegy kínálkozott a lehetőség egy olyan szerveződés talpraál- lítására, amely partnere lehet a jninisztéri- umnak, s ha úgy tetszik, a kormánynak. Volt egy kritikus időszak is mindjárt a „rajtengedély” elhangzása után: az elképzelés szerint minden megyéből kértek egy városi és egy községi tanácselnököt az alakulásra, akik hazamenve majd megismertetik a szűkebb régió tanácsaival, mi is akar lenni ez a szövetség. Szabolcs-Szatmárból — sajnos — csupán a csengeri tanácselnököt jelölték ki, aki maga sem tudott mindenben azonosulni akkor még ezzel az elképzeléssel, ismeretei is hiányosak voltak róla. Jellemző, hogy a júniusban megrendezett alakuló ülésen Szabolcs-Szatmárból volt a legkevesebb részt vevő (tíz fő sem). Ezt követően azonban a szűkebb pátria is mind erőteljesebben jelentkezett a szövetség berkeiben. Szabolcs-Szatmárból a tiszalöki tanácselnök került a szövetség legmagasabb vezető testületébe, míg Nyíregyháza elnökét a költségvetési-pénzügyi gazdálkodási bizottságba delegálták. Mára kikristályosodott, hogy milyen közvetlen haszna is lehet a települések ilyen összefogásának. Mindenekelőtt: elérték, hogy a nélkülözhetetlen információk, amelyek bizonyos keletkező jogszabályokkal kapcsolatosak, már a tervezés időszakában az önkormányzati szövetség birtokába jutnak (ezáltal a települések előtt ismertekké válnak). Ez azt jelenti, hogy lépéselőnyhöz tudnak jutni. Mint a sakkozó, aki 2—3 lépéssel előre szokott gondolkodni, a települések éppen az említett ismeretek birtokában szervezhetik úgy munkájukat, rögzíthetik elképzeléseiket, hogy később ne érje őket váratlan meg letésként egy-egy új jogszabály, amelyik keresztül húzhatja, meghiúsíthatja a legszebb elképzelést. Néhány olyan kérdésben, amelyik alapjaiban érinti a településeket, az önkormányzati vagyont, egyetértési joga van a szövetségnek, más kérdésekben, ha véleménykülönbség adódik, akkor akár a kormány előtt is köteles jelezni az illetékes tárca vezetője, hogv Ez is városi hatáskör kellene, hogy legyen. A képen a nyíregyházi megyei könyvtár. a tervezett intézkedéssel az önkormányzatok szövetsége nem ért egyet. Napjainkban, áz önkormányzatok erősítése — mint a demokratikus társadalmi berendezkedés egyik fontos eleme — első számú feladat lett, garanciális értékű lehet a regionális érdékek közös képviselete. Mit jelent ez? Például Szabolcs-Szatmárban — ahol 150 tanácsot számolunk, ennek egyhar- mada tagja az önkormányzati szövetségnek — az önkormányzati vagyon tisztázása olykor az erők egyesítését is igényli. Ebbe beleértendő, hogy bizonyos esetekben még a megyei tanáccsal is szembe tudjanak száii- ni, hiszen miért titkolnánk: az önkormányzati vagyon tisztázása nagyon-sokszor harc kérdése. A települések rendelkezni akarnak a területükön lévő és az állam tulajdonát képező létesítményekkel, intézményekkel, ám ez nem mindig találkozik a közbeékelt felettes szervek elképzelésével. Vagy, hogy konkrét példát is említsünk: a megür.esdö szovjet laktanyák épületeinek sorsa mindenképpen az önkormányzat kompetenciája kell, hogy. legyen. Elképzelhetetlen, hogy a városok feje fölött szülessen döntés erről. Továbbá: a párt- és a társadalmi szervek vagyona sem lehet közömbös egy-egy ónkormányzat szemszögéből, hiszen végtére is minden város vagy község „parlamentje” illetékes elsőként arra, hogy miből mi legyen. Nyíregyháza esetében például ilyen kérdés a körzeti párthelyiségek ügye, s ehhez mielőbb tisztázni szükséges, mi létesült párttagsági díjból és mi állami pénzekből. Tudniillik az önkormányzat önkormányzati vagyon nélkül egy fikció. Csakis akkor működhet eredményesen a városi, a községi önkormányzat, ha ehhez megvan a kellő gazdasági alapja. Ide tartozik, högv az államháztartási modell kialakításánál a nyíregyháziak már letették a voksol: nem tudják elképzelni, hogy a városokhoz a megyei tanácson keresztül jusson el a költségvetésből az úgynevezett „kvóta”, hiszen így éppen az önkormányzat végső célja szenvedne csorbát. Más.: Nyíregyházán azért is alakul önálló adó- és illetékhivatal 1990. január elsejétől, hogy a helyi adók és illetékek a város bevételét képezzék és így tisztábban lehet majd látni a pénzügyekben. Úgyszintén előremutató szándék, hogy a szövetség már napirendre tűzte az autópálya építésének kérdését, hiszen köztudott; a világkiállítással összefüggésben az országnak a másik fele lenne így kedvezményezett elsősorban. Mi jut a keleti végekre? (A kérdés arra irányul, hogy jusson ide is.) „Arról is szót kell ejteni, amit Finnországban láttunk: az önkormányzati szövetség végzi a tanácsi apparátus képzését, méghozzá rendkívül magas szinten” — mondja Csabai Lászlóné — ezen fékül szakmai tanácsadó-szolgálatot is megszervezett: azoknak könnyíti a munkáját, akik közös vállalatot akarnak létrehozni és ebben nincs tapasztalatuk. ’ Tény, hogy ma még az önkormányzati szövetség keresi a helyét, a szerepét; hol lemarad, hol előreszalad bizonyos kérdésekben. Ez mitsem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi eléggé zavaros, bonyolult helyzetünkben, amikor az érdekek gyakorta túlzottan artikulálódnak, s amikor új pártok, szerveződések kérnek beleszólást ön- kormányzati kérdések eldöntésébe — akkor még inkább szükség van és lesz az olyan összefogásra, mint az önkormányzatok szövetsége. Ez a .demokratizálódás egy fontos intézménye. Bár Szabolcs-Szatmáron belül olykor támadás éri a megyeszékhelyt állítólagos kivételezettsége miatt — ami nem ki- vételezettség, hanem a rátestált szerep — Nyíregyházának ilyen körülmények között is vállalnia kell a koordináló szerepet, s elérni, hogy a megyebeli városok, községek mielőbb teljes és tiszta képet lássanak a szövetségről, annak céljairól, s hogy minél több tagot tömörítsen soraiba. .................. Angyal Sándor Az örökváltság idején p legmerészebbek sem álmodták Nyíregyháza közpóritját olyannak, amilyenné napjainkban formálódik. Az utóbbi években joggal nevezzük belvárosnak. hiszen az egykori mezőváros centruma lassan hamisítatlan urbánus jelleget ölt. Veres István városi főépítész olyan tényeket sorol, amelyekre méltán lehet büszke a Hild-érmes Nyíregyháza. S az itt élők komfortosabb körülmények közt dolgozhatnak, szórakozhatnak. , . Szemünk előtt formálódik a megveszek-' hely új arca. A belváros — bizton állíthatjuk — a harmadik évezredben nyeri el végleges formáját. Ellenben már ' most olyanná kell alakítani, hogy az utánunk jör vők ne mondják, elherdáltuk <a város pénzét és nem sáfárkodtunk helyesen a javainkkal. Az egyik sarkalatos pontja a városközpont átépítésének, hogy a jövőben is megmarad a gyűrűs-sugaras utcaszerkezet. A bontásokat és az új építkezéseket összehangolják és amennyire csak lehet, a mostanában emelt épületek nyomvonala követi a sza- náltakat. A későbbiekben is erre törekednek. Például egv korábbi rendezési terv a Dimitrov utca „'áthelyezésével'’ számolt, ma azt mondja a főépítész, hogy korrigálják az építészeti hibákat és az újonnan átalakításra kerülő házak maradnak a régi helyén. Vagy eltűnt volna a Bocskai utca, de a mai felfogásunk szerint kár lenne az egyik patinás utcát eltörölni a föld színéről. Az értékes elemek meghagyása mellett szerves egységet kell alkotnia az újnak a régivel. A nyíregyháziak és a vendégek azt látják, hogy a belvárosban se szeri, se száma a bontásoknak. Egyszerre több helyen építenek lakásokat, intézményeket, bankokat, sőt a jövőben munkahelyeket, yendéglőket, szállodákat is létesítenek. A főépítész szerint viszont a városközpont formálódó arculata, a két-három szintes beépítés megmarad a jövőben is, tehát nem leszríek toronyházak, panelporták a belvárosban. Sőt, a város- központ és a lakónegyedek közti átmenő részekre sem terveznek magasházakat. Veres István véleménye az, hogy a jövőben egyáltalán nem építenek lakótelepet! Bebizonyosodott a panel dzsungelról, hogy anti- humánus, lélektelen, az emberek menekülnek a szűkös kalickákból. Éppen ezért a "hatóság eszközével a kertvárosi beépítéseket szorgalmazzák még á városközpontban is. Például a belvárosban elképzelhetőnek tartják a társas- és sorházakat, de a Debreceni utcán az egyemeletes családi házakra i; adnak építési engedélyt. Az idegennek mindig tetszett városunkban a szellós-tágas beépítés. Ezt az erényt a jövőben is megőrzik. Igaz, nagy terek kialakítására nincs mód, viszont az apróbb te- recskéket, kis sétányokat is féltő gonddal óvják. A Nyírfa teret szanálják, de a lebontásra ítélt hazak helyére kerülők ugyanolyan elrendezést követnek, s így mód nyílik a Nyírfa tér megőrzésére. Másik szép színfoltja a belvárosnak a Bujtos. Egyesek még bizonyára csodálkoznak ezen, hisz évtizedek óta elhanyagolt, sa- létromos, düledező házak és egv háborítatlan vízivilág jelentette a bujtosi városrészt. Most úgy gondolják: nyolcvan ócska házat kell szanálni. A nagykörúton kívüli tavakat meg lehet és meg kell őrizni, egy jövőbeli városligethez a víz elengedhetetlen. A körúton belüli tavak viszont vészesen algásod- nak, valószínűleg betömik később. Telepítenek itt erdőt, lesz közpark, szabadtéri koncertekre, cirkuszi produkciókra alkalmas porond. Mai árakón számolva 30Ö millió forintba kerülne a Bujtos újjászületése. Ez az összeg természetesen nem a tanács számláját terhelné kizárólag, hanem más cégek is beszállnának a beruházásokba, például a postaközpont építéséből értelemszerűen a Magyar Posta is részt vállalna. • Büszkék vagyunk, hogy mifelénk legalább a levegő tiszta, vagy tisztább, mint az iparvidékeken. Feltett szándékuk a várostervezőknek, hogy a jövőben fokozott gondot kell fordítani á jó leVegő mfegőrzésére. így például a belvárosban a fűtési módok közül a széntüzelést mindenképpen száműzni kell, szóba jöhetne a villany, a gáz, a tav- hő. Az persze más kérdés,- hogy egyre drágábbak ezek. Magára valamit is adó nagyvárosban a közlekedés megszervezése igen körültekintően történhet. Most úgy gondolják, hogy csökkentett forgalmú városközpont lenne, az átmenőutakat és ezzel a nagy forgalmat, a zajt és a környezetszennyezést Kizárhatnák a centrumból. Természetesen felesleges lenne járműellénesen kidolgozni a belváros közlekedését, mivel elég nagy területről van szó és az autók parkolását a város centrumában megnyugtatóan kell megoldani. Ahhoz, hogy a tervek szerint 1989 végén a Kossuth térről kikerüljenek az autók és belátható időn belül sétáló legyen a BeV- csényi utca. már most gondoskodni kell a nagy befogadóképességű parkolókról. Bár egyre többen hagyják az autóikat reggelente az SZMT, a megyei könyvtár, a művelődési központ, a sportcsarnok környékén, azért még nem törik magukat az emberek az itteni parkolásért. A jövőben a fefjér dombház környékén, a Víz utcától nyugatra is számos parkolót alakítanak ki. Már most is szép házak sorakoznak a belső körút mentén, elég, ha a két biztosítót, az adóhivatalt, vagy a korábban épült művelődési központot, a felújított Koronát és a Bagolyvárat említjük. A Bujtosi Szabadidő Csarnok mellett formálódik a régen várt Domus Áruház és most a görög katolikus templom mellett, a megyei tanácshoz „ragasztanak” egy izgalmas házat. Ezzel a Bercsényi és az Egyház utca között egy többszintes lakóépületet emelnek. Az 59 lakásos ház földszintjén 24 kisüzlet kap majd helyet. Hamarosan újabb bankok, intézmények, de még munkahelyek is létesülnek a belvárosban. A városi főépítész szerint a belvároshoz méltó anyagokat használnak fel majd a kivitelezők. Még csak véletlen sem lesz a szürke panelból, hanem a hagyományos és a természetes anyagokhoz nyúlnak a tervezők és az építők. A tégla, a fa, cserép és az üveg lesz a meghatározó. A fát nemcsak, mint holt anyagot hasznosítják, hanem a városközpontban élőfát, cserjét és dísznövényeket telepítenek, minél nagyobb számban. Szólni kell azokról a városszépítő köztéri tárgyakról, amelyek egy része műalkotás, más részük -viszont hasznos funkciót tölt be. Ugyanakkor nap mint nap látjuk ezeket, tehát megjelenésükkel jó vagy rossz értelemben befolyásolják hangulatunkat, formálják ízlésünket. Hogy pozitív viszony jöjjön létre ember és tárgy között, nagy gondossággal választják ki azokat, amelyeket a köztereken méltónak találnak elhelyezni. Padokat, virágtartókat, reklámfeliratokat, .szeméttárolókat csak olyanokat szabad tervezni a belvárosba, amelyek megjelenésükkel esztétikai élményt is nyújtanak a funkció betöltése mellett. Addig persze még sok víz. lefolyik a Tiszán. A főépítésznek van egy>két dédelgetett terve, amit mindenképpen szeretne valóra váltani. Például a városközpont egyik szanálhatatlan intézménye a börtön. Előtte a szolgálati lakás rég megérett a bontásra. Rendbe kellene tenni a mellette lévő Autó- ker épületét, beépíteni a börtön elejét a városközpontba illő létesítménnyel. A város egyik neuralgikus pontja a közművek állapota. Horribilis pénzt emésztene fel, viszont az újabb létesítmények telepítésénél elengedhetetlen, hogy ne cseréljék ki a réges-régi közműveket. Hasznosítani kellene a termálvizet, mondjuk lakások fűtésére. Egészében véve a belváros átalakítása nem kizárólag építészeti feladat. Sokféle szakembernek kellene megoldani, hogy olyan centrum jöjjön létre Nyíregyháza központjából, amelyben az emberek nemcsak egyszerűen megvannak, hanem ahol jól érzik magukat. Ahol munkaidő után kiülnek a teTóth Kornélia Itt már az új évezred centruma formálódik. Az egykori Zöldség tér elárusitóbódéi helyén a modern Szabadság tér. . . . ......... .» Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Siet
