Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-28 / 229. szám

2 Keiet-Magyarország 1983. szeptember 28. Vendég rendező Franciaországból Megtalálható gyökerek — Nézze el nekem, hogy na­gyon keveset tudok önről. A neve viszont ismerősen cseng: Alain Timar. — Franciaországban szület­tem, de az édesapám magyar. Iskoláimat Franciaországban végeztem, s itt kezdődött a színházi pályafutásom is. El­sősorban a kortárs szerzők és színház érdekelnek. Klasszi­kusokat még sohasem rendez­tem. Munkáimban a képző- művészeti ihletés nagyon erő­teljes, nagy jelentőséget tu­lajdonítok a vizualitásnak. Sokat utaztam a világban, de van egy választott városom, Avignon. Ez a dél-franciaor­szági város sok mindéről is­mert, többek között arról is, hogy itt nemzetközi színházi fesztivált rendeznek. Ebben a városban alapítottam színhá­zat. ennek vagyok az igazga­tója, felelek a művészi mun­kájáért. S természetesen évente egy-két alkalommal rendezek is. A színházat in­kább alkotóműhelynek tar­tom. ezért gyakran nem kész előadásokat hívok meg, ha­nem ott készülnek a produk­ciók. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy itt, ebben a térben jöjjenek létre az előadások. — Hogyan született a Móricz Zsigmond Színházzal a kapcso­lata? — Személyes találkozókon merült fel a két színház együttműködésének a lehető­sége. Két éve Szabó Magda és Ablonczy László Avignon- ban jártak, megnézték egy rendezésemet, beszélgettünk. Felvetődött, hogy rendezzek Magyarországon (már csak a nevem miatt is) egy darabot. Hátha még a gyökereimet is megtalálnám ... Szükség volt fogadó színházra. Így jutot­tuk el Nyíregyházára. Szíve­sen vállaltam ezt a kísérletet, mert Magyarország helyzete nagyon sajátos a kelet-euró­pai országok között. Óriási érdeklődés és nyitottság ta­pasztalható itt a világ dolgai iránt. — Ionesco Rinocéroszok című darabját rendezi. Miért éppen ezt a művet választotta? — A dráma az ötvenes évek végén született. Ügy tu­dom, Magyarországon Jonesco sokáig nem kívánatos szerző volt. Ez a mostani liberalizá­lódás tette lehetővé, hogy ez a kortárs drámaművészetben igen fontos mű magyar szín­padon is megszólalhasson. Amikor Franciaországban Jean-Louis Barrault rendezé­sében és főszereplésében a darabot bemutatták, az a gon­dolat kristályosodott ki. hogy le kell leplezni mindenfajta totalitárius diktatúrát. Egyéb­ként nagyon is mai gondok Alain Timar és veszélyek fogalmazódnak meg a drámában. Legfonto­sabb rendezői törekvésem az, hogy kihozzam a darabból azt az egyetemesnek mondható üzenetet, amely szerint az emberi szabadság mindenfaj­ta korlátozása ellen fel kell lépni. Amikor a diktatúráról beszélek, nemcsak az erről való szólást tartom fontos­nak, hanem azt is, hogy meg­mutassa a rendezés, honnan, milyen történelmi közelmúlt­ból érkezett a mai Magyaror­szág. A darab nagy kérdése, hogyan viszonyuljunk a múl­tunkhoz? — Számolt-e azzal, hogy más színházi hagyományok között rendezi a darabot, mint ame­lyeken nevelkedett? — Ez a kihívás is izgatott. Kíváncsi voltam, hogy egy Sztanyiszlavszkijon nevelke­dett színjátszásban el tu­dom-e fogadtatni azt az alle­gorikus, szimbolikus játék­módot, díszletet, amit én el­képzeltem. Hozzá kell ten­nem, hogy ezt az allegorikus játékmódot fel lehetne oldani valamilyen aktualitással, de én a színészi játékban és a rendezésben nem ismerem a kompromisszumot, csak a da­rabhoz való hűséget. — Milyen volt az eddigi pró­bák légköre? — Azok, akik meghívtak, ismerték a munkámat. Való­színű, hogy arra gondoltak: a színháznak is javára válik, ha a színészek megismernek egy olyan rendezőt, aki más­féle világban dolgozik, aki másféle módon közelít a dol­gokhoz. Meg kell mondanom, hogy eléggé pontos gondola­tokkal, elképzelésekkel ér­keztem. A próbákon tapasz­talnom kellett, hogy a színé­szek nagy részében elég mé­lyen él a naturalista, a realis­ta színjátszás. Ezért arra tö­rekedtem, hogy a lehető leg­Verdi Rekviemje a csarnokba» Vezényel: Lant bet to Gat de Ili 5 zívhez szólóan szép zene, igazi zenei csemege. A rekvi­emirodalom egyik " legr- nagyobbjának műve Nyíregyházán, a világ egyik leghíresebb kar­mesterének a vezényleté­vel. A Zenei Világnap al­kalmából Verdi Rekviem­jének fájdalmasan szép dallamai csendülnek fel október 1-jén, vasárnap hét órától a Bujtosi Sza­badidő Csarnok falai kö­zött. Verdi e művét a nagy olasz író, Alessand­ro Manzoni halálának el­ső évfordulójára, 1874- ben írta. A mű erős egyéni bélyegével, duz­zadó dallam-invenziójával az érzelem és kifejezés előkelőségével kivételes értékű művészi megnyi­latkozás. A rekviemet a világhí­rű olasz karmester, Lam- berto Gardelli vezényli. Előadja: az Állami Hangversenyzenekar és a Magyar Állami Énekkar. (Karigazgató: Ugrin-Dé­nes.) Szólistaként is nem­zetközi hírű magánéneke­sek lépnek fel. Misura Zsuzsa, Takács Klára, Daróczi Tamás, Kováts Kolos. A müvet Magyar- országon a Bujtosi Sza­badidő Csarnokon kívül csak a budapesti Kong­resszusi Központban mu­tatják be. hamarabb ismerjék meg az egész darabot, nyugodjanak meg, lássák a darab ívét, még ha nagyvonalakban is. A lé­nyegi munka ezután kezdő­dött. Nagyon fontosnak tar­tom, hogy érzem a bizalmat, a jóindulatot A színészek ér­zik, hogy nem azért jöttem, hogy mindazt leromboljam, amit eddig csináltak. Azt akarom megmutatni, hogy másfajta munkamódszerrel is el lehet jutni a lényegi dol­gokig, nemcsak a realista áb­rázolással. Közös munkánk eddig békésen zajlott. Egyéb­ként nagyon szimpatikus, hogy kortól és másfajta iskolázott­ságtól függetlenül nagy az ér­deklődés a művészekben. An­nak is örülök, hogy ütközte­tik a gondolataikat az én vi­lágommal. — Sikerült-e már a színházon kívül egy kicsit a megyét is megismerni? — Sajnos erre még nem volt igazán időm, de semmi­képpen sem szeretném elmu­lasztani. A bemutató után ugyan azonnal el kell utaz­nom, de néhány hét múlva visszatérek. S akkor — remé­lem — pótolhatom mindazt, amit most elmulasztottam. Nagy István Attila Premier október 4-én Végleges helyén a nyíregyházi piac A puding próbája az, hogy megeszik — idézhetnénk a klasszikussá vált mondást annak kapcsán, hogy a nyír­egyházi használt- és iparcikk piacot október 4-től a városi tanács a Hatzel térről áthe­lyezi a Tokaji úton lévő Vá­sártérre. Korábban vegyes érzelmekkel fogadta ezt a hírt a lakosság, azonban amíg nem tudjuk, hogy milyen lesz a Vásártéren üzletelni, árul­ni és vásárolni, addig nem mondhatunk róla se jót, se rosszat. Mindenki előtt ismeretes, hogy a megnövekedett for­galom miatt tűrhetetlen álla­potok uralkodnak a Hatzel té­ren és környékén, a két piac kinőtte a területet. Ötletként több helyszín is felvetődött, de végül a Vásártér látszott a legcélszerűbbnek: az ott működő piac a lakosságot nem zavarja, nem kell laká­sokat szanálni, ütemezhető a fejlesztés, van mérlegház, szo­ciális helyiség, víz, villany. Mint Szikora Andrásné, a termelés-ellátási elügyeleti osztály vezetője a tegnapi Űjra itthon van Puskás László, Angliában élő megyénk­ből elszármazott fotóművész. Meglátogatta szerkesztőségün­ket, bemutatta a Képzőművészeti Alap által kiadott portré­ját, amelyen egy Norton 350 lóerős motorkerékpárt reklámoz. A Művészeti Szakközépiskola Bethlen Gábor utcai otthoná­ban, ahol a Csutkái Csaba által vezetett' fényképész osztály­nak kétórás előadást tartott, a fényképészeti munka szép­ségéről, a reklámfotózás kapitalista módszereiről beszélt, a jövő fotósainak. Az előadás után elkötelezte magát, hogy figyelemmel kíséri a tanulók munkáját és minden évben az általa legjobbnak talált munkát oklevéllel, díjjal támogatja. A felvételen Puskás László előadás közben a kép komponá­lására tanítja a diákokat. A tárgyalóteremből Ha megtetszett, elvitte Tojásvétel ürügyén ment be fényes nappál egy kom- lódtótfalusi idős ember la­kására két fiatal fiú. A ti­zenkilencedik éves B. La­jos, aki többször volt már büntetve lopások miatt, s társa, a tizennégy éves F. Ernő, aki veszélyeztetett kör­nyezetben nőtt fel, rokonai veréssel vették rá bűncse­lekmények elkövetésére. Az öregember 1989. feb­ruár 23-án nem gyanako­dott semmi rosszra. Leszá­molta a tojásokat, de köz­ben B. megragadta a ruhá­ját és az ágyra lökte. Pénzt követelt tőle. Mivel nem adott neki, egy vasdarabbal többször ráütött, F. Ernő pedig egy kalapácsot kapott fel és a mellkasára vágott vele, amiért nem volt haj­landó fizetni. Az ártalmat­lanná tett embert megmo­tozták, majd a lakást is átkutatták, de pénzt nem ta­láltak. Óriási szerencsére az öreg nem sérült meg sú­sajtótájékoztatón elmondta, közei 11,5 millió forintba ke­rült a Vásártér átalakítása, felújítása. Október 4-től va­sárnap kivételével minden­nap lesz iparcikk- és hasz- náltcikkpiac, kedden és pén­teken szintén a Vásártéren működik a nagybani pia. ra- sárnáponként pedig az autó­piac. A Búza térről kikerül a „KGST”-piac, a terület to­vábbra is parkírozó marad. Az első napon, tehát októ­ber 4-én nem kérnek hely­pénzt az árusoktól, azonban azt követően már magasabb összeget kell fizetni a keres­kedőnek, mivel 25 százalékos ÁFA terheli a Piac- és Vá­rosgazdálkodási Irodát is. (Naponta négyzetméteren­ként 5 forintot fizet a hasz- nálcikk-kereskedő, 10 forin­tot az iparcikkárus, s 60 fo­rint a helyhasználati díj az autóvásáron.) A Vásártér megközelítése érdekében új autóbuszjára­tot indít a Volán vállalat. Az 1/A jelzésű autóbusz szerdán és szombaton a Petőfi téri autóbuszállomásról indul az Egyház utca érintésével a Vásártérre. Akik végig utaz­nak, 2x6 forintos jegyet kell váltaniuk, a szakaszhatár a város központja. A Volán vállalat ígéri, hogy az első hetek tapasztalatai alapján a járatok sűrűségét az igé­nyekhez igazítják. Ugyanak­kor az 1-es számú busszal, s más helyközi járatokkal is el lehet jutni a Vásártérig. Jó tudni, hoev a Vásártér mögötti földúton, az Acél ut­cán is biztonságosan lehet közlekedni, így a Vásártér a Tiszavasvári út felől is meg­közelíthető, nem kell a váro­son keresztülhajtani. A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy szeptember 30-tól Örökösföldön az ABC- nél élelmiszerpiac műkö­dik. A városi tanács kérésé­re a Zöldért vállalta, hogy ezen a napon és a következő szombaton akció keretében olcsóbban árulja más őster­melőkkel együtt a zöldséget és a gyümölcsöt. Ezen a két napon, tehát szeptember 30- án és október 7-én a Stadion utcai Zöldért üzlet is ol­csóbban árulja majd a ter­mékeket. (mml) Erdélyi népművésxet a vásáron A hétfőig nyitvatartó Bu­dapesti Nemzetközi Vásáron a K—20-as pavilonban több mint 150 vállalkozó mutatja be termékeit. A kiállítás kü­lönös színfoltja az Erdélyi Magyarok Egyesületének fel­karolásával összegyűjtött anyag. A Vállalkozók Országos Szövetsége készségesen adott helyet az Erdélyből Magyar- országra menekült, jobbára székely származású iparmű­vészeknek. Nagy János fafa­ragásai a szép iránti igényt, az értékek tiszteletét fejezi ki. A kerítések száz különbö­ző mintázatban, eredeti szé­kely népművészeti motívu­mok felhasználásával készül­tek. A kiállítási helyiséget M. Zsombori Erzsébet akvarell- jei, Gálfy-Bódi Tamás, grafi­kusművész metszetei és Macskássy Izolda festményei díszítik. A VOSZ pavilonjá­ban egyedül itt engedélyezték a termékek árusítását, de a vörösfenyőből készített kerí­tések, zsindelyek, szőttesek meg is rendelhetők. Az Erdélyi Magyarok Egye­sülete az elmúlt év decembe­rében alakult. A tagsága ma körülbelül kétszázra tehető. Szeretnék, ha Szabolcs-Szat- már megyéből is minél töb­ben csatlakoznának hozzá­juk. Tervezik az Erdélyi Ház létrehozását, ez adna méltó otthont rendezvényeiknek, valamint az Erdélyi Temp­lom felépítését, amely a világ magyarsága számára az „új nagy összefogás” szimbólu­mává válhat. Mindemellett szeretnék az erdélyi embe­rek hagyományait megőrizni és népszerűsíteni; hiszen e kulturális kincs nélkül sok­kal szegényebbek lennénk. (bojté) Képünkön: háromszéki pat­kóíves gyalogkapu, Nagy Já­nos iparművész alkotása. lyosabban, mindössze vér- aláfutásokat szerzett, melyek nyolc napon belül meggyó­gyulnak. A két fiú még ezen a na­pon besurrant egy másik la­kásba is. Észrevették, hogy a szintén idős háztulajdonos beteg, s ágyban fekszik. Ezt kihasználva éléskamrájából kirámoltak öt kiló kolbászt és három kiló szalonnát. B. Lajos egy nappal ko­rábban egyedül is elkövetett egy lopást. Kilencszáznyolc- van forintot és egy kétszáz forint értékű kvarcórát emelt el egy nyitva hagyott lakásból. Az órát a nyomo­zók megtalálták nála, de a pénzt ekkorra már elköl- Itötte. B. Lajost a fiatalkorúak bírósága rablás kísérlete és kétrendbeli lopás miatt jog­erősen két év fiatalkorúak börtönére ítélte. Társának javítóintézeti nevelést ren­deltek el. B. A. Továbbra is nyitott a Petőfi-kérdés ’ A Magyar Tudományos Akadémia biológiai tudomá­nyok osztályának antropoló­giai bizottsága nyilatkozata: a hozzá eddig hivatalosan eljuttatott jegyzőkönyvek, információk, a Barguzinban feltárt 7. sír csontmaradvá­nyaira vonatkozó adatait az antropológiai bizottság szak­mailag nem tartja megala­pozottnak ahhoz, hogy azok­ból megbízható, tudomá­nyos értékű következtetése­ket lehessen levonni a csontváz által képviselt sze­mély kilétére. Az antropológiai bizottság hangsúlyozza, hogy az em­beri csontmaradványok alapján történő személyazo­nosítás több szakma vizsgá­ló módszerein alapuló komplex és időigényes vizs­gálatokat igényel, és nagy szakmai felelősséget tételez fel. A Megamorv Petőfi Bi­zottság által megjelentetett hírekben különböző adatok szinte minden esetben más­más változatban jelentek meg. így például a feltárá­son részt vett szovjet, ame­rikai és magyar szakembe­rek, illetve a helyi közigaz­gatási képviselők száma, amit nyilvánvalóan ponto­san lehetett tudni. Olyan hírt is közzétett, a Megamorv Petőfi Bizottság, hogy a bar- guzini azonosítási eljárás­ban ugyanazok a magyar szakemberek vettek részt, akik a 301. parcella munká­latait végezték; az igazság ezzel szemben az, hogy a 301. parcella személyazono­sítási munkájában részt vett szakértői bizottság egyetlen tagja sem volt Barguzin­ban, és közülük senki sem vett részt a „Petőfi-expedí- cióban”. Így a Megamorv Petőfi Bizottságnak ezek a „jelentései” rendszeresen félrevezették a közvéle­ményt.

Next

/
Thumbnails
Contents