Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
1989. szeptember 23. y Kelet a magyapország hétvégi melléklete ii Nem vagyok éppen ritka vendég a szülőfalumban, mégis, idejét sem tudom, mikor jártam legutóbb a gávai Tisza- parton, s a folyó árteréhez tartozó Maróiban, a Lomoson... Azt is csak most hallom, hogy rövidesen természetvédelmi területté nyilvánítják ezt a részt. Rá is szolgál a tisztességre — kerek, vadvirágos rétek, árnyas ligetek mellett robogunk el a téesz Arójával. A Tiszát kísérő, de a folyótól meglehetős távolságban kanyargó töltés mentén holtágakat rejtegetnek a fák — a vízen tavirózsa ringatózik. Mesélem az Új Erő főagronómu- sának, hogy valaha itt rendezte az iskola a majálisokat. Madarak és fák napján minden évben felkerekedtek a szülők és a gyerekek, a fél falu a Tisza-parton piknikezett. — Ez most is így van, mi még a brigáddal is ki szoktunk jönni szalonnát sütni, pecázni — mondja Márkus László. — Nyáron rengetegen jártak ide fürdeni. A folyó ugyanis elég keskeny errefelé, viszont nem mély, a part is füves, ligetes, jó sátorhely. Nem azért, mert odavalósi vagyok, de az ibrányi Tisza-part még ennél is szebb... Ígérem, alkalomadtán magam is meggyőződöm róla. Most azonban fordítsuk komolyra a szót, hiszen a gávai Új Erő (és a község másik termelőszövetkezete, a vencsellői Szabadság) az-egyik legfontosabb kenyérkereseti lehetőség a faluban. A határnak ezen a részén a föld olyan közepes minőségű. A téesz területének körülbelül a fele, majdnem 800 hektár öntözhető (650 hektáron végezték el az alagcsövezést). Remek, új amerikai és osztrák öntöző- berendezéseik vannak. A kukorica és a burgonya nagyon meghálálja a vizet. Az előbbi — hektáronként akár 11, az utóbbi 50-60 tonnás terméssel is fizet, de a zöldségféléknek is nagyon jót tesz az öntözés. Tavaly és annak előtte a két Central és a négy Waldhauser, tehát a hat öntözőberendezés vitte el a fejlesztésre szánt pénzt. Az idén és jövőre a burgonyán a sor. Hollandiából és az NSZK-ból olyan gépeket vásárolnak, amelyek az ültetéstől a bakhátművelésen át a betakarításig, az osztályozásig, a tárolásig mindent képesek elvégezni. Még a csomagolást is — tetszés szerint, akár két- vagy négykilós csomagokat is tudnak majd készíteni —, aminek meglesz az a haszna, hogy a szövetkezet a közbenső láncszem kihagyásával, így gazdaságosabban értékesítheti majd a termést, hiszen egyenesen a piacra, az üzletekbe kerül a burgonya. — Abban bízunk, hogy így végre érdemes lesz foglalkozni a krumplival, amivel évek óta baj van. Hat-hét forintot kellene kapnunk érte, hogy megérje termeszteni. Ehelyett az idén is csak öt forint körül kínálnak érte kilónként. Ha nem vinnék Miskolcra, nem is tudom, mi lenne a terméssel — osztja Ahová visszajönnek az ingázók A község szülöttéről, Rakovszky Sámuelről, az 1848-49-es szabadságharc honvédezredeséről nevezték el az új általános iskolát, ahová most a 4.— 8. osztályosok járnak meg velem a gazdaság gondjait a főagronómus. — De mi is úgy vagyunk a krumplival, mint a gávai ember. Ősszel megfogadja, többet nem vet, aztán tavasszal már alig várja, hogy a föld fagy a kiengedjen... Mindig reménykedünk, hátha egy- hülnek az értékesítési gondok. A búzát, a kukoricát az utolsó szemig el tudjuk adni, csak a burgonyával van mindig a baj. A fogyasztói és a felvásárlási ár közötti különbséget is so- kalljuk. Arra gondoltunk, ha meglesznek a gépek, érdemes lenne együttműködni Kárpátaljával, hiszen a mienk lesz a legkorszerűbb technológia egész Európában, ott meg szinte újra kell tanulni a burgonyatermesztést. Az Új Erőben azzal számolnak, hogy a jövőben a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek egyre inkább az alaptevékenységükből kell megélniük. A nagy jövőt, nyereséget ígérő melléküzemágakat az ipar minden gondja-baja sújtja. A gávaiaknak például esztergályosüzemük van — most éppen munka nélkül, mert a mátészalkai ISG nem tud nekik -munkát adni... Vagy—ezt már Karakó Lászlótól, a tanácselnöktől tudom — ott van a balsai varroda. A Tokaji Ruhaipari Kisszövetkezet a gazdája. Az épület felújítására mintegy háromszázezer forintot költött a tanács (Balsa az 1971 -ben egyesült Gáva és Vencsel- lő társközsége), félmilliójuk fekszik a gépekben. Úgy kalkuláltak, hogy legalább 20-25 asszonynak munkát fog adni a varroda — de az egykori kocsma épületében kialakított kis üzem finoman szólva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ide általában a rosszul fizető munka jutott, nem csoda, hogy egyre csökkent a létszám. Ma már csak hatan-nyolcan dolgoznak a varrodában, elkeserí- tően alacsony fizetségért, havi 2000- 2500 forintért. Tiszai csendélet Pihen a komp, kikötötték... zónő is van a községben. Balsán, Gá- vánés Vencsellőn egyaránt működik öregek napközi otthona (az utóbbi bentlakásos), és körzeti orvos is három dolgozik Gávavencsellőn. — Itt mindenből három van, ami gyakran inkább nehezíti, mint köny- nyíti a helyzetünket — veszi át a szót Végső Zoltán, a vb-titkár. — Eddig például telefonközpontból is három volt, ami azt jelentette, hogy valaki Vencsellőről Gávára vagy Balsára akart telefonálni, az már távolsági hívásnak számított. (Miközben Gáva és Vencsellő teljesen egybeépült, és Balsára gyalog is át lehet menni egy negyedóra alatt.— G. M.) A Vegyesipari Kisszövetkezet és a két mezőgazdasági termelőszövetkezet támogatásával (ők fizetik a három új kezelő bérét) az idén végre sikerült egyesíteni a három központot. Ami azért is fontos, mert most már éjjel-nappal lehet ide vagy innen telefonálni. — A tervek szerint 1992-ben— 1993-ban automata telefonközpontot, azaz Crossbart kapna a község — egészíti ki a hallottakat ismét a tanácselnök. — Ehhez is hozzájárulnak a gazdálkodó szervek, eddig már több mint kétmillió forintot fizettünk be a központ létesítésére a postának. Az infrastruktúra a továbbiakban is sűrűn szóba kerül. Nagyon kevés —jövőre például csupán 700 ezer forint — jut az utakra, pedig a meglévőkre igencsak ráférne a karbantartás, ezzel két kilométerrel gyarapodott a kiépített úthálózat. Most a gávai Ságvári úton a sor—ha lehet, és újakat is kellene építeni. Az idén a Terv és a Szabadság utat tették rendbe, ezzel két kilóméterrel gyarapodott a kiépített úthálózat. Most a gávai Ságvári úton a sor — ha lehet, még az idén megcsinálják. Sokan busszal, Rakamaz felé járnak át a szomszéd községekbe vagy Nyíregyházára, de igen sok utast hoz-visz a kisvonat is, amelynek Balsán, a Tisza-parton van a végállomása. Jó pár esztendővel ezelőtt, amig megvolt a bodrogközi kisvasút is, innen könnyen el lehetett jutni a Tisza túlpartján lévő községekbe, Sárospatakra (még húsz kilométerre sincs!), Sátoraljaújhelyre. Babánál komppal átkelt az ember a folyón, a túlparton felszállt a kisvo- natra... A komp ma is közlekedik, de a Tisza másik oldalán megszüntették a kisvasutat, amit — a környékbeliek szerint — a busz nem tud pótolni. Híd pedig ugye Tokajnál van legközelebb. Volt itt, Balsánál is — a csonkja ma is látható —, de 1944- ben felrobbantották a visszavonuló németek. Újjáépül-e valaha? S ha már a veszteségeknél tartunk: lelkemre kötik, feltétlenül írjam meg, mennyire fájlalja a község, hogy megszüntették a vencsellői gimnáziumot. Most Tokajba, Sárospatakra, Nyíregyházára járnak a gimnazisták. És Ibrányba, Az egykori DessewfTy-kastély parkja. Kertek őszi fényben, a távolban a gávai római katolikus templom tornya ahová azonban innen elég körülményes eljutni. A község vezetése most arra gondol — a gimnázium hiányát pótlandó —, hogy amint lehet majd nyolcosztályos gimnáziumot létesíteni, ők azonnal vállalkozni fognak rá... Meg vannak róla győződve, a gimnázium megszüntetésének is része volt. van benne, hogy ez a község is a fogyó falvak sorába tartozik: a vb-titkár említi az adatot, miszerint ma 1500- zal kevosebben élnek itt mint 1970- ben. Némi reményt ad, hogy az utóbbi években mérséklődött az elvándorlás. (A legtöbben természetesen a megfelelő munkahely hiánya miatt mentek el.) Évente 20-25 családi ház épül a faluban. Jövőre a most elkészült, nagyon szép iskola keleti oldalán alakítanak ki telkeket, 20-30 lakás épülhet itt. A Szabadság-telepen is lesz vagy 50 közművesített, vízzel, villannyal ellátott építési telek. A szennyvíztisztító kész, örök időkre elég ennek a községnek. Egyelőre még csak három kilométer hosz- szan épült meg a csatorna (Gáván); a tanács úgy kalkulál, hogy a jövőben a környezetvédelmi beruházások céltámogatásra számíthatnak, s akkor ennek igénybevételével megépülhet a szennyvízcsatorna Vencsellőn is — a terv megvan hozzá. Aztán elkelne még egy ABC — szerepel is az áfész elképzelései között , a község központjában lenne a helye.Ettől eltekintve a kereskedelmi hálőzatelfogadható. Készséggel teret enged a tanács a magánkereskedőknek is; zöldséges, vegyeskereskedés, virágüzlet, rövidárubolt működik ilyen formában. A szolgáltatásokra sem lehet különösebb panasz, habár az utóbbi időben csökkent a kisiparosok létszáma. Munkájuk lenne bőséggel, még az adót is elviselnék—de az sztk-járulékot nagyon magasnak tartják, sokan erre hivatkozva szüntetik meg iparukat. A hiányszakmák között hármat említenek a tanácson: több kőművesre, ácsra és szobafestőre lenne szükség Gávavencsellőn. A jövő? Nagyon bizonytalan, igen nehéz tervezni. Az biztos, több pénz nem lesz. Igénybe kell venni minden lehetséges pályázatot, céltámogatást. Az iskolát szinte az utolsó pillanatban tudták felépíteni. Erre fizette a lakosság a tehát is, ami az idén még ezer forint családonként. Jövőre 1100 lesz. — ha meg nem szüntetik. Gondolkodnak rajta, hiszen annyi embert kellett időközben mentesíteni a fizetési kötelezettség alól, hogy évente 800 ezer forintnál több nem jön össze belőle. Kép és szöveg: Gönczi Mária S aki helyben — a vegyesipari, a cipőipari szövetkezetben, a két téeszben, az áfésznél vagy másutt— nem tud elhelyezkedni, mert nincs rá szükség, illetve olyan szakmája; végzettsége van, amivel a községben nem boldogul, az persze ingázik. Arányuk nem túlságosan magas, a hatezer lakosból (ebből 1100-an élnek Balsán) nagyjából háromszá- zan-négyszázan járnak el (naponta, hetente) dolgozni, főleg Nyíregyházára, Miskolcra, Budapestre, Tokaj- Hegyaljára. Bizonyára a magasabb kereset reménye is ingázásra készteti az embereket, hiszen a községben lévő gazdálkodó szerveknél az átlag- kereset mindössze 6 ezer forint körül van (természetesen bruttó). — Most már mi is tapasztaljuk, hogy az ingázók közül néhányan visszajönnek. Persze nem a legjobban képzetteket engedik el a munkahelyek — folytatja a tanácselnök. — Közülük jelenleg négyen kapnak munkanélküli-segélyt. Augusztus elsejével húsz embernek megszerveztük a közhasznú munkát is. Valóban hasznos, amit végeznek, kitisztítják az árkokat, rendben tartják a községet. Csakúgy, mint máshol, Gávavencsellőn is nő a támogatásra szorulók száma. Eleve sok az olyan nyugdíjas, aki a minimális járandóságot kapja, ami a hetven éven aluliaknál 3440 forint, a még idősebbeknél pedig 3800 forint; 1100-1200 ilyen idős ember van a községben. Semmiféle rendszeres jövedelme (nyugdíja) nincs 62 embernek, őket havonta a minimális nyugdíjnak megfelelő öszeggel segíti a tanács. Évente 250-300 ember részesül rendkívüli szociális segélyben, ami alkalmanként 1000 -2000 forintot jelent. A tiszteletdíjas gondozók száma 34, ők 37 rászorulót segítenek; három hivatásos gondo
