Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2. £| galéria Nagy Lajos: Flóra Itészalkán és firkák alapján arra már csak étkeztetni tudunk, hogy 1—1808 között a máté* kai református elemi is- íban tanulhatott Szentpé- r. A helyi egyházi és is­ii korabeli iratok átta- nányozásával ezt hite­tem is lehetne, a színészünk valóban »szálkán végezte el az ni iskolát, akkor ismer­té válnak egykorvolt ta­tnak nevei is. Dr. Cso- ■ Zoltán , „Mátészalka”, tészalka, 1968.) című ikájából is megtudhat- hogy a mátészalkai re- nátus iskolának a XIX. ad első évtizedeiben parótzky József volt a ora, a sárospataki „Anya- óla” pedig ugyanezen len küldte Mátészalkára zmen József praeceptort. í lehettek hát Szentpé- Zsigmond első tanítói, an végül még egy adat ítpétery és Mátészalka csőlátóról. Ez a barát és atárs Szilágyi Pál örökí- > meg egy „Beszélykék firkák” (Pest, 1854.) cí- visszaemlókezésében. Az 1815-ben már Debreceniben diákoskodó Szentpéteryről írt történetét meglepő mó­don így kezdi Szilágyi: „Va- la akkor Debreczenben egy ifjú, aki Mátészalkán szüle­tett, és a debreczeni collé- giumban növekedett...” Vajon honnan a kortársi tévedés? Egész biztosan on­nan, hogy színész barátai kö­rében a gyerekkorát idéző Szentpétery csak a máté­szalkai élményeit mondhatta el, minthogy a hároméves kora élőtti rohodi időszakra nem emlékezhetett. Az ilyen mátészalkai történetek em­lékének hatására írhatta az­tán évtizedék múlva a tollat ragadó Szilágyi Pál, hogy színészünk Mátészalkán szü­letett. Ha Szilágyi Pál tévedése valóban abból fakad, hogy Szentpétery Mátészalkát tud­ta és vallotta gyermekkora színterének, már ennyi köte­lez arra, hogy Mátészalka lakói őt szívükbe, zárják és emlékezetükben őrizzék. Balogh László '.sekivel pertut ittak, és a férfi kérlelni kezdte Birit, nenjenek ki Tahiba. — Holnap szombat, reggel-vagy hétfőn hazajövünk. Vem is érdekel, milyen? Ott a Duna, meglátod, jól fö­löd érezni magad! Biri szerette volna, ha az udvarlás kicsit hosszadal- nasahb és szertartásosabb, például, hogy másnap ebéd- 'e hívja a férfit, aztán megint beszélgetnék, aztán mo­ziba mennek, meg ilyenek. De Gyuri hevesen ostro- nolta. Azt mondta átugrik a szemközti boltba, vesz egy isomó finom ennivalót, és elmennek ketten Tahiba. Biri azt gondolta, hát -mindegy, elszámolnia senkinek nem kell arról, hol és kivel töltötte az éjszakát. Ibédre meg azért meghívhatja Gyurit, mondjuk va­sárnapra.­Sok múlott a presszó meghitt hangulatán, a két fél necsekin, Gyuri lelkesedésén. Biri hülyén mosolyogva ildögélt, míg Gyuri visszaérkezett. A csomagokat már lerakta a kocsiba, ugyanis nem messze parkolt a ta- álkahelytől. Megittak még egy kávét, a férfi fizetett, s udvariasan kikísérte Birit a rózsáival. Az úton végig megint csak Gyuri beszélt, hogy meny- lyire kikészültek az idegei a válóper során, hogy új letet akar kezdeni, még nem olyan öreg, hogy le kell­en mondania mindenről. — Te meg én — mondta. — Mi ketten még nagyon loldogok leszünk! Mire Tahiba értek, Biri már semmit nem látott a Du- lából, meg a szép környezetből, mert fekete este lett. v kis hétvégi házban parányi konyha is volt, és egy lellemesen berendezett szoba. Az asszony a hozott csomagból ízléses hidegtálakat részített, Gyuri segédkezett. Végül is nagyon kellemesen rezték magukat. A szobában ettek, ittak is, aztán Gyu- i szemérmesen leoltotta a lámpát. Az asszony boldogan és édesen aludt, nem álmodott emmit. Egy kis elektromos óra ketyegett a falon, lsend volt, béke és nyugalom. S akkor hirtelen arra ébredt Biri, hogy majdnem y Kelet a magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE Újjáéleszthető hagyományok Az Országos Népművészeti Kiállításról R agyogó kiállítást te­kinthet meg az a nyíregyházi polgár, aki mostanában be­téved a Megyei és Városi Művelődési Központba. Amivel mégsem tudok megegyezni, az a kiál­lítás elnevezése. Hiszen nép­művészet a szó hagyományos értelmében nem létezik. A népművészet annak az egy­kor volt paraszti társadalom­nak a terméke, amelyet az el­múlt fél évszázadban oly si­keresen felszámoltak. A kiállí­tás tárgyai ennek a hajdan volt organikus társadalom csodálatos tárgyi világának kópiái.- Az alkotók által újrafogal­mazott vagy másolt alkotások azonban nem jelentenek fej­lődést, hiszen a népművészet annak idején együtt változott, alakult a paraszti társadalom­mal, benne egységes rendszert alkottak az ünnepek és hét­köznapok a hozzájuk kap­csolódó tárgyakkal együtt. En­nek az életformának a bom­lásával a tárgyak kikerültek eredeti környezetükből és az az egység, amely korábban a tárgyakat, szokásokat, isme­reteket és erkölcsi irányelve­ket összefűzött, felbomlott, és egyes elemei magukra marad­va, önállósulva új életet kezd­tek. A tárgyak szokásokhoz kötött szerepe elveszett, és más tartalommal telítődött. Ezzel azonban nem szűnt meg a népművészeti techni­kák, motívumok alkalmazása, a népi iparművészet próbálja átmenteni, újrafogalmazni a hagyományos népművészetet. A pályázatra az ország minden részéből 452 egyéni alkotó, va­lamint 187 szakkör közel 4000 munkát küldött be. Díjazták mindazokat, akik a hagyo­mányápolás mellett alkotóan képesek voltak tovább fej­leszteni a népi díszítőművé­szetet, így 18 kategóriában 79 pályamunkát díjaztak, közöt­tük két szabolcsi pályázó munkáját ismerték • el Gránát Alma díjjal, Papp Endre má­tészalkai és Vattai Jánosné paszabi alkotókat. A korábbi évekhez hason­lóan a szövött és varrott tex­tíliák voltak a legnagyobb számban (gyapjú- és vászon- hímzések, gyapjú- és vászon­szőttesek), valamint a faze­kastermékek. Kevesebben pá­lyáztak viseleti darabokkal és bőrből készült tárgyakkal, Népi hímzésű párna. Tervező: Tóth Károlyné, kivitelező: Balázs József (Nyíregyháza) megfullad, annyira köhög. Fogalma sem volt arról, mi történhetett vele. Csak ült az ágyban, köhögött, és nem kapott levegőt. Gyuri felkapcsolta a lámpát, ijedten bámulta, aztán átszaladt a parányi konyhába, teát készített. Biri pedig csak köhögött, mint akit megátkoztak. Még könnyes szemekkel vette át a bögrét a férfitól, és tényleg a me­leg tea hatására elcsillapodott a köhögése. Megitta és visszahanyatlott a párnára. — Mi volt ez? — kérdezte a férfi ijedten. — Máskor is szoktál így köhögni? — Dehogy! Fogalmam sincs mi történt — nyugtatta Biri, és igazat mondott. Még soha nem fordult elő vele ilyen. Almosak voltak, aludtak tovább. Másnap Gyuri na­gyon kedves és gyengéd volt. Megmutatta, hol van a ... Szóyal ott kint, az a deszkabódé, és bocsánatot -kért, amiért csak ez van. Mire Biri elkészült, megfésülködött, már feltálalta az előző esti maradékokból a reggelit, és friss teát melléje. Biri úgy érezte, ő szereti ezt az em­bert. Hazafelé a kocsiban úgy egyeztek meg, hogy vasárnap ebédre várja a férfit, aki most hlazavitte, egészen a la­kásáig, de egyelőre nem akart felmenni, mert dolga Volt. De vasárnap fél egykor jön. Ügy ölelte át Birit a kocsiban, olyan gyengéden és olyan szomorúan, hogy már ez gyanús lehetett volna, de Biri boldog volt, és csak arra gondolt, mit fog főzni vasárnap. A kis lakás ragyogott, Biri tíz évet fiatalodott, ahogy sürgött-forgott benne. A konyhában finom illatok. Ez volt vasárnap tizenkettőkor. Két óra múlva az étel a hűtőbe került. Biri azért még várt. Este korán lefeküdt,' nem tudott az ételre­mekből enni semmit. A feje fájt. Arra gondolt talán az az átkozott köhögés az oka mindennek. De miért? Miért, amikor soha életében így nem köhögött? Másnap reggel a szokásos időben dolgozni ment, és amikor véletlenül megkérdezte tőle valaki, hogy telt a hétvége, azt mondta, titokzatosan, hogy nagyon jól! Tahiban volt. — NocsakT' — Igen. De aztán nem volt hajlandó erről többet mondani. Egy biztos, akármilyen magányos volt az estéje azután, akárhogy is verte az eső az ablakot, többet nem olvasta el az apróhirdetéseket... Dorogi József és Dorogi Józsefné: Boroskészletek ugyanakkor a kovácsoltvas használati és dísztárgyak száma az előző étekhez ké­pest növékedett. Jó volt látni a gyékény, szalma és csuhé tárgyakat, amelyeknek alap­anyaga nem képvisel nagy ér­téket, mégis szép formájú tárgyakat lehet belőle készí­teni, és jól beilleszthetők mindennapi * használati tár­gyaink sorába. A zsűri 1580 pályamunkát javasolt kiállításra, azonbah helyhiány miatt ennek csak egy részét mutatták be. A ki­állítás részben tematikusán (anyag szerint), részben funk­cionálisan mutatja be a népi iparművészet legfrissebb al­kotásait. öt enteriőrben állí­tották ki a bútorokat a hoz­zájuk kapcsolódó használati tárgyakkal, külön csoportot alkotnak a kovácsoltvas tár­gyak, a dísz és használati ke­rámiák, a különböző anyagú és díszítésű textíliák (szőnye­gek, függönyök, falvédők, té­rítők). A kiállításon látott tárgyak tanúsítják a paraszti művé­szet gazdag formakincsét, és felébresztik azt a reményt, hogy lassan elfeledett de még a huszonnegyedik órában új­jáéleszthető hagyományaink nemzeti megújulásunk forrá­sává válhatnának, ha minél többen és főleg a fiatalok a kiállítást megnyitó András­falvy Bertalan szíves invitá­lását elfogadják: „Gyere bel­jebb hát kíváncsi, szépre éhes látogató, nézd e letűnt világtól ihletett darabokat, hadd tanítsanak most ezek az iskolák, ... az eredetieket rej­tő múzeumok és lezárt.magán- gyűjtemények helyett is, mi­féléket alkottak elődeink,... nézd az újjá álmodott régi gránátalma formáját, s meg­látod mögötte a nehéz dolog­ban görbült hátat és ujjat, a szépre szomjas emberséget magát.. Ha a kiállítást mégis keve­sen látogatják, az nem a ren­dezők hibája. Beérett az az évtizedeken át folytatott poli­tika, amelynek eredményeként ezek a tárgyak a mai nemze­dékeknek semmit sem jelente­nek, éljenek bár városon vagy falun. Máig hat a paraszti kultúra megvetése, lenézése. Ha ehelyett annak moderni­zálására, átmentésére, a ma kultúrájába való beépítésére törekedtek volna, akkor most bizonyára nagyobb lenne az érdeklődés a hagyomány ta­laján, de a mai környezethez és befogadóhoz (vásárlóhoz) alkalmazkodó dísz- és használati tárgyakat bemutató kiállítás iránt — amely még egy hétig látható. Szabó Sarolta Dlfei József, Nyíregyháza: Gondolkodók. hirdetés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents