Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

1989. szeptember 21. Kelet-Magyarország 3 Szit kének ■ kongresszuson Retormalapszervezet Nagykállikan Nem sírnak, csak a könnyük potyog Dimbes-dombossá vált őszre a csegöldi konzervüzem udvara, legalábbis az a rész, ahol a feldolgozásra váró al­mát felhalmozták. Folyamatosan érkeznek a szállítmányok a környékben található termelőszövetkezetekből, sőt Máté­szalka térségéből is. A nagy káliói elmegyógyin­tézet MSZMP-alapszervezete az elmúlt napokban, aktív tagjainak döntő többségéből létrehozta a nagykállói re- fonmalapszervezetet. Az ala­pításkor az új alapiszervezet­nek negyven tagja van, mun­kája és tevékenysége teljes mértékben nyitott, és min­denki csatlakozhat hozzá, aki platformját elfogadja. A nagykállói reformszenve- zet az országos reform-plat­form elveit, a szeptember 1— 3-i budapesti tanácskozás dokumentumait magáévá té­ve alakult meg, s a kong­resszus előtt kívánja kinyil­vánítani a demokratikus át­alakulás, a pluralista jogál­lam, a radikális tulajdoni re­form és piacgazdaság, vala­mint az egyének, közösségek és a vállalkozás szabadsága iránti elkötelezettségét, a de­mokratikus szocialista alap­elvek érvényre juttatási szándékát. Síkraszáll az új Az Ingatlankezelő és Szol­gáltató Vállalat elleni táma­dásba fordult át hétfőn este Nyíregyházán, a Városmajori Művelődési Házban rende­zett azon tanácstagi beszá­moló, amelyet a városi ta­nács lakás- és telekgazdál­kodásról szóló rendeletének megbeszélése miatt hívtak össze. A jelenlévők zöme nyug­díjas volt. Húsz éve élnek az Északi körút tanácsi bérla­kásaiban, s a húsz év min­den sérelme, rossz tapaszta­lata előjött belőlük. Az in­gatlankezelő vállalatot szinte kivétel nélkül valamennyien egy több száz fős „fölösleges vízfejnek” tartják, amely még azokat a munkákat sem végzi el, amikre konkrét ígé­retet tett. Az egyik lakónak például írásos ígérete van a vállalat igazgatójától, hogy lépcsőházukat 1987-ben kita­tarozzák. Most 1989-et írunk, de ez ügyben azóta sem tör­tént semmi. Hová tűnnek' a lakbérek? — tették fel jogosan a kér­dést. A tanács; lakások bér­lői tulajdonosi érzésükkel megkímélik a vállalatot, hisz nem nézhetik tétlenül, hogy a vakolat leomlik, a radiáto­rok kilyukadnak, a nyílászá­rók elvetemednek. Ha hosz- szas huzavona után végül mégis kijön az ingatlankeze­szocialista párt szerveződési elveiért, a demokratikus fel­építésért — a centralizmus felvetésével az önkéntes­ségért és önszerveződésért, a világnézeti szabadságért, a tagság akaratából létreho­zott, nekik felelős és csak információis-kordinatív ha­táskörrel rendelkező testüle­tekért.’.'';.". Az új alapszervezet teljes egészében a tagság karából szerveződött és nem egy munkahelyet, hanem Nagy- káli ó város reformgondolko­dású párttagjait kívánja kép­viselni. Tevékenysége min­denki előtt nyitott, együtt­működésre törekszik minden demokratikus reformerővel, pártonkívüliekkel, ellenzéki­ekkel —, az egyházzal is ke­resi a megye és Nagykálló érdekeit szolgáló együttmű­ködés lehetőségeit. Az alap- szervezet titkárává dr. Bán­ki M. Csabát választották. lőtől valaki, a bérlőnek sza­badnapot kell kivennie, s utána az elvégzett munkát még magának korrigálnia. Azt is sérelmesnek tartották, hogy a tanácsi lakások álla­gát négy-öt évente ellenőr­zik. A bérlő tehát köteles a lakást megbecsülni, rendben tartani, a vállalatot azonban ugyanez már nem kötelezi. A tanácsi bérlakások el­adásával kapcsolatban is el­hangzott néhány érdekes gondolat. Az egyik felszólaló szerint bérlőközösséggé kel­lene alakulnia azoknak, akik nem akarják, vagy nem tud­ják megvenni a lakást. A lakbéreket a közösség kezel­né, így mindenki tudhatná, hogy a pénze mire megy el. A tanács szerződést köthetne velük, melyben megszabhat­ná, hogy a lakásokat milyen állapotban kell tartaniuk. A városi tanacs és az ingatlan- kezelő vállalat ugyanis azt hangoztatja, hogy a jelenlegi — bár így is elég magas — lakbéreken semmi nyeresé­gük nincs, azok még a felújí­tási költségeket sem fedezik. A résztvevők egyhangúan azt kérték, hogyha eladásra ke­rül sor, a tanács először mondja majd meg az egyes lakások konkrét árát, s csak azután nyilatkoztassa a bér­lőket a vételi szándékról. Naponta 6—7 vagon alma fut be az üzembe, ahol a prés óránként 5 tonnából ké­szít levet, melyet a Nyírség Konzervipari Vállalathoz szállítanak. 161 fizet — Jól fizető dolog ez a lé­gyártás — jegyezte meg az üzem vezetője. Tyahor Sán­dor. A megyében ők azon felvásárlók egyike, akik a leg­magasabb árat fizették eddig a léalmáért, de ezek szerint nekik még így is megéri. — Folyik a piaci harc a felvá­sárlók között, ki ad többet, ki kevesebbet. Uborkában megvertek bennünket, most úgy látszik, mi , vagyunk előnyben. Május óta a porosaimat Szatmár Termelőszövetkezet gesztorsága alatt működő üzem 1986 óta termel, azóta újabb és újabb egységek lép­nek munkába. így a léüzem is. amely tavaly már egy hónapot üzemelt, a valódi légyártás azonban csak az idén szeptembertől Indult meg. Mint mindenütt, itt is vannak még gondok. Gazda­ságosabb lenne a termelés, ha folyamatos lenne a három műszak. Ehhez azonban ke­vés az ember és néha azért kell a présnek leállni, mert nincs hová tenni a levet. Negyedelni, kifordítani A hűtőházba belépve bi­zony vacogni kezd az ember foga, bár a kellő hideget így sem te 'iák biztosítani az itt tárolt. Hamburgból érkezett mélyhűtött uborkának. Ho­gyan kerültek ide az „Isten háta mögé” a nyugatnémet kamionok? Bérmunkába ad­ta ki az Interform nevű kecskeméti társaság a Stick- ssi uborka gyártását. Negye­delni, kifordítani (az üveg­ben a magház legyen kifelé) és kézzel kell az üvegekbe rakni a 11 centiméteres uborkákat. Mivel nem ren­delkeznek megfelelő hűtő- kapacitással. a munka határ­ideje lerövidül, egy héten be­lül be kell, hogy fejeződjön a gyártás. Amikor ott jártam, már ja­vában tartottak a munka elő­készületei, asszonyok tisztí­tották a hagymát és az egyik vonalat készítették fel a ter­melésre. Még az uborkát is át kell válogatni, hiszen a beérkezett szállítmány mint­egy 40 százaléka felel mag az előírásoknak, a többi pe­dig ecetes lében utazik visz- sza Hamburgba. Kétszáztíz­ezer üveg, bérmunkában, üvegje harminc pfenningért. Az udvaron és a raktárban befőtt, vegyes darabos sava­nyúság, gyalult tök tornyo­sul. szállításra várva. Ter­mékeiknek nagy részét, közel nyolcvan százalékát, a Nyír­ség Konzervipari Vállalatnak értékesítik, és már az előze­tes szerződésekben megálla­pítják azt a mennyiséget. amire szükség van. Ezek a befőttek, savanyúságok főleg a szovjet piacon találnak gazdára. Az uborka, ami minden mennyiségben kelen­dő, kevésnek bizonyult az idén. pedig ebből tőkés igény ■ is volt. Ehelyett próbálják el­adni a vegyes darabos sava­nyúságot. amiből jelentősek a készletek. Száz munkaalkalom Minden gyártott termékből készítenek némi többletet, melyet • saját csatornákon igyekeznek értékesíteni, bár itt a piac még bizonytalan. Mindez azonban, úgy tűnik, nem okoz gondot Csegöldön, a termelés folyamatos, táro­lásra van hely, és a szavatos­sági idő sem jár le, legalább­is egyelőre. A környékbeliek minden­esetre munkalehetőséget ta­lálnak itt, csegöldiek. csász- lóiak közel százan dolgoznak az üzemben és augusztustól októberig mintegy harmincán jönnek Tisztaberekről. Ga- csályból. Még így is több a munka. mint az azt végző emberek, így csak két mű­szakos termelés lehetséges. Szilágyi Zsuzsa Címképünkön; innen megy az alma a tisztítóba, majd a prés alá. TV-JEGYZET Tolerancia S zinte hihetetlen az eset, dehát megtör­tént. Az egyik fővá­rosi iskolában előbb meg­ritkult,’majd el is fogyott a levegő a biólógiatanárnő körül, amikor megtudták, hogy tagja a Magyar De­mokrata Fórumnak, férje pedig a mozgalom egyik szervezője. A tanárnő ezt magánügynek tekintette (tehát még csak azt sem lehetett a szemére vetni, hogy politikai . agitációt foiytat az iskolában), en­nek ellenére bűnéül rót­ták fel az MDF-tagságot; azon vette észre magát, hogy kollégái nem állnak szóba vele, óráinak szá­mát az igazgató csökken­tette, s a tanév végén csak vele nem közölték, mit fog tanítani szeptember­től... Minden jel arra vallott, szeretnének meg­szabadulni tőle. A tanárnővel készült ri­port eredetileg a Kossuth rádió egyik reggeli műso­rában hangzott el. Sem akkor, sem pedig a mos­tani ismétléskor — ked­den, a televízió Stúdió ’89 című műsorában — nem szólalt meg az ilyenkor pedig kötelezően meghall­gatandó másik fél, ezúttal az iskola igazgatója és az illetékes tanács képviselő­je. Nem akartak megszó­lalni. (A rádióriportot pe­dig azért ismételte meg a televízió, mert a tanárnő­vel nem volt mód újabb beszélgetést készíteni — infarktusgyanúval kór­házba került, most is táp­pénzen van.) Pedig a hallgatók és a nézők millióit minden bi­zonnyal őszintén és szer­fölött érdekelte volna, ugyan mivel lehet magya­rázni ezt a bizonyítványt? Milyen „érveket” lehet felsorakoztatni a már-már kiközösítésszámba menő diszkrimináció ilyen dur­va formája mellett? Azt is csak találgathatjuk, hogy a tantestület -— leg­alábbis bent, az iskolában — azért húzott-e látha­tatlan kört a tanárnő kö­ré, mert úgy érezte, nem ajánlatos ellenvéleményt képviselni az igazgatónő­vel szemben; vagy pedig maguk a pedagógusok is megriadtak tőle, hogy va­laki akár csak ennyire is ,'.kilóghat a sorból"? Mindkét lehetőség egy­formán riasztó. (És akkor még nem is szóltunk a legfontosabbról: mire ta­nítja a gyerekeket az az iskola, ahol ilyen a lég­kör?!) Ma már elfogadha­tatlan akár az, hogy az igazgatói tekintély ilyen torz formában nyilvánul­jon meg, s ilyen nyomasz­tóan nehezedjen egy tan­testületre, akár pedig az — tehát a másik eshető­ség —, hogy a pedagógu­sok még a mai viszonyok közepette is ennyire nehe­zen viseljék, ennyire ke­véssé tűrjék a másságot, azt, ha valakinek a poli­tikai nézetei elütnek az évtizedeken át hivatalos­nak tekintett, a pedagógus által is képviselendő ál­lásponttól. Ügy gondolom, az omi­nózus eset manapság már ritka, kirívó példának számít. Glatz Ferenc mű­velődési miniszternek ugyanebben a tévéműsor­ban, a szóban forgó riport után elhangzó rendkívül rokonszenves megnyilat­kozását hallva minden­esetre okunk van az opti­mizmusra — a tolerancia előbb-utóbb teret hódít ezekben az iskolákban (is). Gönczi Mária mtyűgös a szomszéd. Jön Imi a dokitól és leverten mondja, hogy légúti megbetegedése van. — No, és mit írt fel? — Füldugót. Nem vagyok abban a hangulatban, hogy nevetni tudnék. Különben sem sze­retem a bárgyú vicceket és ezt közlöm is Stohanekkel, de ő erősködik: — Ez nem vicc. Egyre rosszabban hallok. Lassan, de' fokozatosan megsüketü- lök attól, hogy a harci gé­pek felettünk röpködnek. Menetrendszerűen. Este nyolc és kilenc között, alig­hogy leülök a tévé elé, mái jön is a zajártalom. —■ És maga orvoshoz ment? — Hát kihez menjek, ha már nagyothallok. Sőt rosz- szul hallok. Mondtam is az asszonynak tegnapelőtt, fi­gyelj csak, asszony, be­mondta a rádió az új la­kásárakat. Egy lakás ára 26 ezer forint. Mondanom- sem kell, hogy az asszony mennyire kiosztott. Közöl­te, hogy nem egy lakás, ha­B. A. nem egy négyzetméter. Er­re én azt mondtam, na, kí­váncsi leszek a fiadra meg a menyedre, hogy fognak azok ketten négy négyzet- méteren elférni. — Miért kellene nekik négy négyzetméteren elfér­ni? — Mert azt mondta a fiú, hogy lakást akar venni, de én tudom, hogy nincs, csak százezer forintja. — Százezer elég a beug­rónak. A többi hitel, meg ilyesmi. — He? — kérdi Stohanek és a füléhez teszi a kezét. Ez tényleg süket, vagy csak megjátsza magát. ■— Hitel — ordítom. Kölcsön és hitel. — Ne ordítson, nem va­gyok én süket — mondja a szomszéd —, de hülye sem vagyok, hogy ilyen kamat­lábak mellett hitelt vegyek fel. — Miért maga, miért nem a fiú vesz fel hitelt? — Mert neki nincs mire. Tudja maga, hogy mennyit keres ma egy kezdő szak­munkás? Ebbe már nem megyek bele. Attól nem lesz több a kezdő szakmunkás fizetése, ha a témát a lépcsőházban a Stohanekkel megbeszé­lem. Különben is sietek, mert mindjárt kezdődik a híradó. Leülök a készülék elé és zzzzi meg bbbrrrré — jönnek a repülők. 5 zerencsére van nálam füldugó. Isteni a csend. És nyugodt is vagyok. Látom a képet és nem idegesít, hogy nem ér­tem, hogy miről is vitat­koznak a háromszögű ke­rékasztal résztvevői. Csak tátognak. De szépek vagy­tok — mondom és ezzel a tudattal el is szundítok, ott az ernyő előtt egy 26 ezer forintot érő négyzetméte­ren. Seres Ernő Szüreti hívogató A hagyományos Barátság-kerti alimaszüretet az idén szep­tember 23-án, szombaton tartják a beregsurányi határátke­lőhely gazdaságaiban. Ezen a napon Beregsuránvnál a ha­tárátlépés szünetel. Az eseményre 9 órától hívják és várják a rendezők a kishatánmenti forgalomban érintett kárpátal­jai és Szabolcs-szatmár-beregi lakosokat. Személyi igazol­vány bemutatásra van csupán szükség. A rendezőszervek kereskedelmi egységei vásárlási lehetőségről és ellátásról gondoskodnak. „Vízfej”-e az ingatlankezelő? Reflektorfény a bérlakásokra Nem sírnak az asszonyok, csak a könnyük potyog, de kell a hagyma a hamburgi uborkához.

Next

/
Thumbnails
Contents