Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-21 / 223. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 21. Nyers Rezső munkalátogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) még, hogy túl hirtelen, kellő politikai előkészítés és terv híjával történt a többpártrendszerre az áttérés, melynek várható fejleményeit nem tudtuk kiszámítani. — A KB összetétele sem volt adekvát a többpártrendszerrel: egyik része lépést tartott az eseményekkel, a másik része folyamatosan aggódott. Mindez hatott a legfelsőbb vezetésre. A Politikai Bizottságon belül sem mindent vitattunk meg alaposan, s ezzel megfosztottuk magunkat attól, hogy világosabban lássunk — mondta. Beszélt ártól: az „elnöki négyes” egy válsághelyzetből történő kimenekülésre született megoldás a kongresszusig. E testületen belül is felfedezhető volt a hullámzás a munkában, most újra az egység erősödik, s a feszültségenyhítő szerep erősödése vonatkozik a Politikai Intéző Bizottságra is. Majd arról beszélt: a programnyilatkozat csak eszmeileg mutatja a párt önálló arcát, politikailag nem. Ez utóbbit a kongresszus által kialakítandó politikai állás- foglalásban kell majd kifejezni. Az elhatárolódás még nyitott: kiktől határolódjék el a párt. hol húzza meg a centrum a párt határait. Itt ilyen kérdésekben kell egységre jutni: a proletárdiktatúra képviselői nem valók a pártba; azok sem, akik a párt. értékeit teljesen elvetik, s a tiszta polgári felfogást hirdetik. A már említetteken kívül azoktól is el kell határolódni, akik hitüket vesztették a szocializmus iránt, s akik a polgári értékeket teszik hitvallásuk élére; azoktól, akik szövetkezet- és államiválla- lat-ellenesek; továbbá azoktól. akik a külpolitikai és külgazdasági teendőinket, lehetőségeinket kizárólag Nyu- ' gáton keresik. Vannak ezen ; kívül anarchikus, túlbuzgó elemek is, tőlük is el kell határolódni. Ugyanakkor meg kell különböztetnie magát az MSZ- MP-nek, vagy az utódpártnak a többi párttól, hiba volna eleve beskatulyázni embereket, azok csoportjait, hiszen a reformok során, a polgári értékek megteremtésében többekkel útitársak lehetünk. A lényeg: a potenciális szélsőbal és a potenciális szélső- jobboldaltól kell megkülönböztetni magunkat — mondta. A továbbiakban a kongresszus előkészítésével kapcsolatos kérdésekről cseréltek véleményt a jelenlévők, hiszen, ha az nem megnyugtatóan halad, veszélyeztetheti magát a kongresszust is. Szóba hozták a választás tervezett módját, az azzal kapcsolatos aggodalmakat. Többek között a küldöttek javasolták: a kongresszus ügyrendjét úgy kell megállapítani, hogy a különböző platformokkal mielőbb tisztában legyenek a küldöttek. Arra is javaslatot tették, hogy a kongresszusi állásfoglalásokat azután vitassák meg, amikor már személyi kérdésekben döntöttek, s azok az állásfoglalások már egy új párt szándékát tükrözzék. A megyei küldöttek jelenlévő képviselői hangoztatták: a kongresszus két nagy feladata az elhatárolódás és egységteremtés, ám ez csak jó előkészítéssel, időben történő szintvallással lehet elérni. Szóba hozta az egyik küldött, hogy a párt túlzott engedményeket tett a három oldalú tárgyalásokon. A pártelnök szerint a megállapodások valós tartalmában nem tettünk nagy engedményeket, a szükséges kompromisszumok érvényesültek. Aggódva tették szóvá: nem a szükséges mértékben vizsgáljuk a gazdaságot, ahol valójában nem történik lényeges változás, s félő, hogy a kényszerintézkedések diktatúrához vezetnek. A pártelnök — bár kétségbe vonta a diktatúra visszatérését — osztotta a véleményt, hogy a gazdaság eredménytelensége károsan hathat a demokrácia eredményeire. A közjogi teendők elrendezésével egyidejűleg gazdasági reformokra van szükség egy stabil kormány létrejöttéhez. Szóba jött a kötetlen eszmecserén, hogy az utóbbi időben romlott az MSZMP sajtója, főleg az országos orgánumokban; hogy milyen veszélyeket rejt a látszategység, s, hogy miként kívánja hasznosítani az eddigi keserű tapasztalatokat a párt a választásoknál. Szó esett arról is, hogy a különböző politikai küzdelmekben a párt a szocialista etikához, á tisztességhez tartja magát, ettől ellentmondásokkal telítettek, mégis a körök többségében kifejezett álláspontok közeledést mutatnak. A kongresszus ügyrendi, szervezeti kérdései is szóba kerültek a vitában, amelyről a küldöttek azt hangoztatták, már a tanácskozás elején szükséges lenne — a várható szélsőségektől sem mentes viták után — az érdemi kérdésekre terelni a küldöttek figyelmét Az egyik küldött azt kérdezte a párt elnökétől, melyik áramlathoz, irányzathoz tartozónak tartja magát és milyen erőket érez maga mögött, akik támogatják majd álláspontját, illetve megválasztását. A pártelnök integ- ratív személynek nevezte magát, a reformpolitika alapján áll, módszereiben pedig Nyers Rezső a mátészalkai tanácskozáson. csak akkor térne el, ha rákényszerítik. Szó volt személyi-, káder-kérdésekről, a fiatalítás fontosságáról, s arról, hogy a személyi döntésekkel is erősíteni kell az újonnan születő párt hitelét. Nyers Rezső délután Mátészalkára látogatott, ahol a városi pártbizottság tanácskozó termében huszonhárom szatmári és beregi kongresszusi küldöttel találkozott. A kérdések, állásfoglalások hasonlítottak a délelőtti nyíregyházi kötetlen beszélgetésen elhangzottakhoz. A küldöttek elsőként az iránt érdeklődtek a párt elnökétől, milyennek ítéli meg a kongresszusi felkészülést, az MSZMP kondícióját. Véleményt kértek a reformkorok platformjairól. erőteljesen szóba került a párt program- tervezetének az a része is, amely a vidék Magyarországának helyzetével foglalkozik. Többen elmondták álláspontjukat, véleményüket is a párt belső válságának vélhető okairól, a kilábalás lehetőségeiről és nagy hangsúllyal esett latba a beszélgetésen a szatmári, beregi térség gazdasági fejlesztése, a falvak megtartó képességének növelése. Nyers Rezső elmondta, hogy a kongresszusi felkészülés zökkenőmentesen halad, a tapasztalatok szerint olyan érdeklődés nyilvánul meg az MSZMP közelgő kongresszusa iránt, amelyre talán 1943- ban volt hasonló példa. Rendkívül intenzív, pezsgő lett a politikai élet. Ami a napirenden szereplő kérdések tisztázását illeti, a pártelnök véleménye .szerint mintha a különböző platformok közeledtek volna, bár a tisztázódást folyamat még mindig tart. A' reformkörökről szólva megjegyezte, nem teljesen világos a reformkörök platformja, ahol is még mindig belső viták vannak, a viták óvatosságra, körültekintésre, türelemre törekszik, s úgy gondolja, akik a párt igazi megújulását akarják, és nem hívei a szélsőséges megoldásoknak, azok jól segíthetik törekvéseit. A személyi kérdésekről a küldöttek kifejtették, nem lenne jó a párt egész vezérkarának kicserélése, de jelentős személyi változásokat szeretnének. Nyers Rezső egyetértőén válaszolt a kérdésekre, ő is úgy véli, szükség van új emberekre, személyi cserékre, de nem minden vezetőt kellene, éppen a frissítés, fiatalítás ürügyén, eltávolítani a vezetésből, akik bizonyították, hogy képesek egy megújult párt vezetésében tevékenyen részt venni. Élénk vita bontakozott ki arról is, milyen értékeket vállalhat az MSZMP az eltelt évekből és milyen időszakok negatív jelenségeitől kell egyértelműen elhatárolnia magát az új pártnak. A szatmári, .beregi vidék gazdasági helyzetéről, iparilag hátrányos helyzetéről, a hazaáramló ingázókról, a kis falvak tényleges önállóságáról megegyeztek a vélemények. Érthetően visszatérő témája volt a beszélgetésnek az agrárolló okozta sokféle gond, amely e térségben is sújtja a. mezőgazdaságból élőket. Vitatéma volt a párt belső életének több különböző jelensége, a kongresszusra való érdemi — bár igen sürgető felkészülés — mellett az emberi élet minőségét befolyásoló közoktatás, szellemi felemelkedés, az egészségügy, a testi és lelki egészség országos méretű javítása, melyekről nagy érdeklődéssel hallgatta meg a helyi információkat is a párt elnöke. A kötetlen eszmecserével a késő délutáni órákban fejeződött be Nyers Rezső megyénkben látogatása. Munkatársunk, Marik Sándor dokumeutumsorozata A pócspetri rendőrgyilkosság Négy évtized: a halálos ítélettől a perújítási nyomozásig 3. A tárgyalás második, egyben utolsó napján az államügyész vádbeszédének csak egy része foglalkozott azzal, hogy a vizsgálat által kiderített és a vád alapjául szolgáló tényeket „egytől egyig bebizonyították." Viszont igen terjedelmesen taglalta azt is, hogy „...teljes világosság derült Asztalos János felbujtó szerepére. Az a tény. hogy a pap a rendőrök ellen fiatalemberekből álló testőrséget szervezett, továbbá hogy kiadta az utasítást a «■minden eszközzel való ellenállásra«, magában foglalja a rendőrség tagjainak meggyilkolására vonatkozó bujtogatást is. Az áldozatul esett Takács Gábor rendőr alhadnagy személyétől függetlenül ez a bűnügy lényegében a népellenes erők támadása a magyar demokrácia ellen. Asztalos János pap volt, de politikailag a reakció embere.” — mondta dr. Bo- donyi Márton államügyész. Ezután a tárgyaláson a gyilkosságot elkövető Királyfalvi személyével foglalkozott az államügyész, s megállapította: .......^ gyilkos a horthysta katonatiszt egyik jellegzetes példája.” Vádbeszéde végén Asztalos Jánosra, Királyfalvi Miklósra a legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. . Az utolsó szó jogán Asztalos János elismerte bűnösségét, habár — a Magyar Nép tudósítása szerint — igyekezett magát és társait a katasztrófa áldozataiként feltüntetni. A többi vádlott irgalmas ítéletet kért, kivéve ■ a gyilkosság elkövetőjét,” aki kijelentette: tudja, mi várrá. És elhangzott az ítélet: „A rögtöriííélő bíróság Asztalos János vádlottat .. .halálbüntetésre, mint főbüntetésre, kegyelem esetén 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen időre való felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítéli... Királyfalvi Kremper Miklós vádlottat ... halálbüntetésre, mint főbüntetésre, kegyelem esetén 10 évi hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanilyen időre való felfüggesztésére, mint mellék- büntetésre ítéli ... Som Istvánt életfogytiglani fegyházbüntetésre. .. Kremper Ferencet 12 évi f egy házra... Vitéz Gábort 10 évi fegyházbüntetésre. .. ítélte a rögtönítélő tanács. Lapzártakor kapta a hírt a Nyírségi Magyar Nép — mint arról június 12-i számában olvashatunk —, hegy az ítélet kihirdetése utál a bíróság kegyelmi tanáccsá alakult át és Asztalos János pócspetri plébánost kegyelemre ajánlotta. A kegyelmi határozatot az igazságügyminiszter még aznap felterjesztette a Magyar Köztársaság elnökéhez, aki Asztalos János pócspetri plébános halálbüntetését életfogytig tartó fegyházbüntetésre változtatta át. A kegyelemre nem ajánlott Királyfalvi Kremper Miklóst, a rendőrgyilkost az ítélet végrehajtására átadták az ügyészségnek. Királyfalvi Miklóson, a rendőrgyilkos horthysta tiszten végrehajtották a halálos ítéletet.” Idézzük a lap kommentárját is, amely rögtön a híradás után következik, hiszen az jól jellemzi az ügy körül kialakult politikai hangulatot: „A bíróság ítéletet mondott a kötelességét teljesítő magyar rendőr gyilkosai felett, megérdemelt igazságos ítéletet. így jár mindenki, aki a magyar demokráciával szembefordul. A pócspetri súlyos események felett az egész magyar nép mondott ítéletet és ez az ítélet nemcsak azokat marasztalja el, akik a vádlottak padján ültek, hanem azokat a bűnösöket is, akik megfélemlítéssel, rémhírekkel, terrorral akarják a magyar népet fejlődésével szembeállítani. Vajon meghallották-e az igazi felbujtók a dolgozó magyar nép ítéletét?!” Ha utólag még etí^er, együtt is szemügyre 'yessSúk á két időpontot, íáthátjuk: Pócspetriben . június*1?- I^án csütörtökön este 9 'ót^ irtán történt a tragikus éseirténv, s nyolc nap múlva roáf nemcsak az ítéletről, hanem a halálos ítélet végrehajtásáról is tájékozódhatott az ország népe. bá, hogy az ügyet az egyébként illetékes nyíregyházi büntető törvényszék helyett a budapesti büntető törvényszék, mimt rögtönítélő bíróság, illetve budapesti népbíróság tárgyalja. Mint megtudtuk: a perújítási nyomozás során most az eljárásiban érintettek közül 69 személyt tanúként hallgattak meg, fegyverszakértőt vontak be, meghallgatták a Magyar Rádió dokumentációs osztálya irattárában őrzött, a rögtömítélő bíróság tárgyalásáról készített hangfelvételt. Többek között az így féltárt adatok és periratok áttanulmányozása alapján készültek el a perújítás iratai. Érdemes utalni arra is hogy ugyanezen a napon pénteken, az esti órákban nyílt meg Budapesten a két munkáspárt egyesítő kongresszusa, ahol meglehetősen nagy teret kapott — természetesen más alapvető politikai témák mellett — az iskolák államosítása, amely a pócspetri ügy kapcsán az egész megelőző hét híradásaiban vezető helyen szerepelt. ★ A pócspetri rendőrgyilkosság még egyszer a nagy nyilvánosság elé került szeptember 13-án, amikor a Buda-. pesti Népbíróság hirdetett ítéletet. Ekkor 18 vádlottat ítéltek el. Közülük Szmolin- ka Jánost egy évi fogházra, Tősi Lajost egy évi börtönre, Köbli Jánost, Kusnyér Andrást és Mitterli Jánost két- két havi fogházra, Konzili Pált pedig tíz hónapi börtönre ítélték. Az ítélet indokolása megállapítja: „ ... az életfogytiglani íegyházra ítéit Asztalos János plébános, továbbá Szmolinka és Tősi tervszerűen bujtogatták a falu tudatlan embereit a hatóságok ellen. A főtárgyalás adataiból megállapíthatóan ezek az emberek nem is tudták, mire szövetkeznek és így vakon követték papjukat és munkaadójukat, Szmolinka János nagygazdát”. Az ítélet ellen a vád és a védelem fellebbezett, a kisebb ítéletek jogerőssé váltak. Az ügy nyomozása során egyébként további 17 személyt hallgattak ki gyanúsítottként — közülük egyesek letartóztatásban is voltak, ők azonban nem kerültek bíróság elé. Az ítéletekben megállapított tényállás értékelése előtt meg kell említeni, hogy 1948. június 16-án került sor a felekezeti iskolák államosításáról szóló 1948. évi 33. törvénycikk kihirdetésére, s ezt megelőzően a törvénytervezet parlamenti tárgyalására. Így a pócspetri ügy nagyon is kapóra jött az államosítás elfogadtatásához. Feltehetően ezzel függ össze, hogy az ügy szereplőinek kisebb részét a cselekmény elkövetése után egy héten belül rögtönítélő bíróság elé állították, továbbá, hogy ennek érdekében a nyomozást rendkívüli nagy erők bevonásával lényegében négy nap alatt lefolytatták. ★ Az 1989. tavaszán elrendelt perújítási nyomozás előtt már nagyon sok kétely merült fel. Az egyik kardinális kérdés az volt, hogy az ügyiratokból nem tűnik ki: ki döntött abban, hogy a gyanúsítottak egy részét a rögtönité- lő bíróság elé állítsák, továbAz előzméhy^töP-fÁa ffíár tudni lehet, h'ógv a nyomozást a Magyar Sllamrendőr- ség debreceni kapitányságának államvédelmi osztálya folytatta le. A kihallgatásokat június 4 és 7. között 16 rendőrtiszt vezette. Ennek során negyven személyt hallgattak ki gyanúsítottként,' 21- et pedig tanúként — ezekről jegyzőkönyvek is készültek. Részben a nyomozásra rendelkezésre állt rövid í'idő szolgál magyarázatként arra, hogy a nyomozás —* és később a bírósági eljárás is..— sok fcérdéstc:'tisztázottá nui hagyott, illetve teíl fölftletült ellentmondások ,,fetatdására nem fordítottak A nyomozás t elsődlegesen Asztalos János plébános tevékenységére irányul, s ezért a többi szereplő cselekedetének pontos megállapítása háttérbe szorult. Úgyszintén szembetűnő tenden- ciá, hogy szinte kizárólag csak férfiakat hallgattak ki — legalábbis jegyzőkönyvileg, bár a községháza előtt összegyűlt tömegben a nők voltak a hangadók. A perújítási nyomozás elrendelését 1989-ben az indokolta, hogy — mint arról a Legfőbb Ügyészségen tájékoztatást kaptünk -4 az ügy 1948-as nyomozása, illetve bírósági tárgyalása során feltehetően több eljárási törvénysértés történt. Erre utalt például, hogy a bírósági tárgyaláson Sitku Pál a nyomozás során tett vallomását visszavonta azzal az indoklással, hogy őt bántalmazták, a vallomást kényszer hatására tette — bár a többi vádlott ilyen védekezést nem terjesztett elő, a bíróság előtt a nyomozás lefolytatásának módjáról nem esett szó. (Ugyanakkor Ember Judit Pócspetri című filmjében a nyilatkozó személyek egybehangzó állítása szerint a nyomozás során az előállított és az őrizetbe vett gyanúsítottakat kegyetlenül bántalmazták és így kényszerítették vallomásaik megtételére. A filmben nyilatkozik az ügyben elítélt Vitéz Gábor, Köbli János, Mendler János, Kremper Ferenc és Tamás József, valamint a gyanúsítottként kihallgatott Királyfalvi Péter is, akik valamennyien azt állították, hogy a nyomazás során őket is, a többi gyanúsítottat is módszeresen bántalmazták. A filmben elhangzottak a bántalmazás tényét meggyőzően igazolni látszanak. Ilyen körülmények mellett felmerül a kérdés, hogy a kikényszerí- tett vallomások milyen bizonyító erővel bírhatnak. (Folytatjuk) A pócspetri gyilkosok elrettentő megbüntetését követeli az egész magyar társadalom Asztalos János plébános erkölcstelen magánéletéről és nép nyúzó maga artásáról vallanak-a bűnügy tahid Részletes tudósítás a korabeli Nyírségi Magyar Népben.
