Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-21 / 223. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 21. A ZENE ÜNNEPE Szabolcsi tehetségek a világhírnévig Régi és mai zenetanárok, hajdani és mostani diákok adnak egymásnak randevút a hét végén Nyíregyházán a művészeti szakközépiskolában. Az evangélikus templom­ban tartott hangversenyen pedig a műértő közönség is íze­lítőt kaphat a művészpályára jutott tehetséges, egykori növendékek koncertje alkalmával abból, hogy a szabolcsi megyeszékhelyen nem akármilyen zenei nevelés folyik. A koncertre, a találkozóra és még néhány további ren­dezvényre az ad okot, hogy ötvenéves a nyíregyházi ze­neiskola. Alapításáról az egy­kori Nyírvidék 1939. október 2-i száma így ír: „Ismeretes, hogy a Szabolcs vármegyei Bessenyei Kör munkatervébe sorolta azt a régen vajúdó kérdést, miként lehet meg­oldani Nyíregyházán állandó zeneiskola létesítését. A Kul­tuszminisztériumban a Bes­senyei Kör törekvéseit a leg­teljesebb méltánylással fo­gadták. Értesüléseink szerint az iskola iránt a tanulók ré­széről számottevő érdeklődés nyilvánul meg.” A nyíregyházi állami zene­iskola jogelődjének a Besse­nyei Társaság állami engedé­lyezett zeneiskolának szerve­zésével és elindításával Vikár Sándort, a Kálvineum Taní­tóképző Intézet ének-zene ta­nárát bízták meg. A kezdet nehezen indult. A zeneoktatás csak zongorára szorítkozott, amely először az igazgató lakásán, illetve a Kálvineum egyik szertárában kezdődött el. Debrecenből is jártak át tanítani. A máso­dik évben már 120 növendék iratkozott be a zeneiskolába, és megindult a hegedűtanítás is. Ám még két év múlva sem voltak az intézménynek saját helyiségei és hangsze­rei. Zongorát és oktatásra alkalmas helyeket bérelni kellett. Noha a háborús idő­szak korántsem kedvezett a zenei életnek — az új iskola dicséretére legyen mondva — ismert. Hiába toldozgatják- foldozgatják a Széchenyi ut­cai épületet, az itt kialakított 31 helyiség kevés. (Ariról nem is beszélve, hegy a fa­lak vékonyak, a termek nin­csenek kellőképpen szigetel­ve.) A zenetanítást további Persze a zenét tanuló nö­vendékek is eredményesen szerepelnek a különböző ver­senyeken. Itt nem csupán a Ki mit tud-ot nyert Tóth ik­rekre gondolunk, hanem az országos zongoraversenye­ken, vagy a trombita-, fa-, és rézfúvós versenyeken az elő­kelő nem egyszer első helye­zést elért fiatalok névlistáját is felsorohataánk. De ha már az előbb gondokról írtunk, említsük meg, hogy az iskola örömmel venné, ha a diva­tos zongora-, gitár-, ütő­Gyakorolnak a fúvósok. 16 teremben szerte a város­ban oldják meg, így például a 4-es iskolában, a Váci Mi­hály diákotthonban, a 12-es iskolában, vagy éppen a gyakorlóiskolában. Ám, ha minden igaz, nem sokáig lesz így. A városi köz- művelődési bizottság megál­lapította a meglévő 31 tante­rem alkalmatlanságát és megkezdődött egy új zeneis­kola terveinek a készítése, amely feltehetően a 4-es 'is­kola szomszédságában kapna helyet. Hogy mikor? A zene­hangszerek tanulása mellett többen választanák a vonós, vagy mély rézfúvós hangsze­reket. Már csak azért is, mert esetleg zenekari tag is lehet­ne belőlük. Hiszen az iskola növendékei és tanárai közül kerültek ki a város zenei életét meghatározó Szabolcsi Szimfonikus Zenekar, vagy az Ifjúgárda Zenekar, és a két szép sikereket elért, kül­földet is megjárt Ifjúsági Együttes, esetleg valamelyik kisebb kamarazenekar tagjai is. Bodnár István 8 Bérei-csepp gyártása folyamatos Jön a „plusz ’ is A mostani mennyiség dup­láját, napi 24 ezer üveg Bé- res-cseppet állít elő október közepétől a Herbária, hogy ki tudja elégíteni a megnö­vekedett igényeket — mond­ta kérdésünkre Fogarassy József, a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat igazgatója. Nem számítottak a televí­zióban bemutatott Kosa Fe­renc Az utolsó szó jogán cí­mű filmje tömegpszichózis- hatására. Számoltak ugyan a forgalom átmeneti növeke­désével, azonban ilyen ará­nyú érdeklődés felülmúlta képzeletüket. Tolnai üzemük tizenkét esztendeje gyártja a cseppeket, évente átlag más- félmillió üveggel. Ez a mennyiség az eddigiekben elegendő volt. A megnöveke­dett igények kielégítése ér­dekében arra gondoltak, hogy együttműködnek a gyár­tást felajánló Biogal gyógy­szergyárral, miközben eme­lik a saját gyártókapacitásu­kat is. Így naponta mintegy 50 ezer üveg cseppet tudná­nak előállítani. Az igazgató a továbbiakban hangsúlyoz­ta: a cseppekből senkinek sem adnak korlátlan meny­nyiségben, ugyanis szeretnék elkerülni, hogy több száz vagy ezer forintért cseréljen gazdát az egyébként már 23 forintba kerülő 35 millilite­res üvegcse ára. Azt a kérdést/miszerint a Herbária által előállított Bé- res-csepp az utóbbi éltekben veszített-e a minősegéből, Fogarassy József határozot­tan elutasította. Kifejtette: a cseppek ugyanazzal az eljá­rással készülnek; mint kez­detben. A minőséget g Tolna megyéi élelmiszervizsgáló intézet ellenőrzi. Az igazga­tó aláhúzta: a szer kémiai megbízhatósága kifogástalan. Hamvas József, az Orszá­gos Gyógyszervegyészeti In­tézet főigazgató-helyettese a Béres-csepp pluszról elmond­ta: a gyógy termék nyilván­tartásba vételi eljárása befe­jeződött, a termék végleges mintájának benyújtása után az OGYI a forgalomba hoza­tali engedélyt kiadja. Mindez október végére várható. A Béres-csepp plusz ugyanazt az alapanyagot tartalmazza, mint elődje, csupán bizonyos technológiai változtatásokat érvényesített a feltaláló. Az MDF-jaTaslat Kisvárdán Pontonhidat Seregnek Nyílt levélben fordult a két illetékes miniszterhez a Magyar Demokrata Fórum .kisvárdai szervezete, amely így kívánja felhívni a figyel­met Bereg közlekedési gond­jaira, miközben megoldást is javasol. Mint a levélben írják, je­lenleg csak Vásárosnamény- nál van híd, s ez — a légvo­nalban egyébként közel fek­vő — Kisvárda félé is ötven kilométeres kerülőt jelent, ha Lányánál éppen nem mű­ködik a komp. A hátrányos helyzetű térség lakóinak nagy könnyebbséget jelente­ne, a népesség elvándorlását csökkentené és a megélén­kült kis'hatánmenti forgalmat is segítené egy pontonhíd. (Különösen télen, amikor Be­reg valósággal el van zárva.) A pontonhidat Aranyosapáti és Tiszaadony között lenne a legjobb elhelyezni. Az or­szág gondjaira tekintettel a kisvárdai MDF-szervezet ar­ra gondolt, hogy egy, a ma­gyar hadsereg vagy a kivo­nuló szovjet csapatok számá­ra feleslegessé vált hidat le­hetne felhasználni erre a célra. Ehhez tkérik a honvé­delmi és a közlekedési mi­niszter támogatását. Az alkalmi trió játékát csiszolgatja a tanárnő. többször rendeztek a tanárok és a növendékek hangver­senyt is. 1944 tavaszán a né­met katonaság lefoglalta a zeneiskolának otthont adó épületeket és minimális ze­netanítás a tanárok lakására szorult vissza. Dehát ki gon­dolt akkor zenetanulásra? A háború után nehezen In­dult újra az iskola — mint Papp lstvánnénak, a jubileu­mi évfordulóra megjelent könyvéből megtudjuk. Egy ideig a súlyos anyagi nehéz­séggel küzdő iskola az igaz­gató, Vikár Sándor nevén működött és csak 1947-től vette vissza a Bessenyei Kör az intézményt. Néhány év múlva állami iskolaként került a városhoz. Az évek során fokozatosan kiterebélyesedett az itt folyó munka, és a város és a me­gye kulturális életére kisu­gárzó hatása, annak ellenére, hogy teremhiánnyal küszkö­dik. (Az ötvenes évek végén, a hatvanas evek elején Má­tészalkán és Kisvárdán fiók­iskola nyílik.) Vikár Sándor nyugdíjba vo­nulása után 1977-tól Babka József lesz az igazgató. Az intézmény jelenlegi te­remhiánya városszerte köz­tanárok és a város zenera­jongód nagyon remélik, hogy minél hamarabb. Ám mindezek ellenére az intézmény falai között ered­ményes tanítás folyik. Több tízezerre tehető azoknak a zenekedvelőknek a száma, akik hosszabb-rövidebb ideig ismerkedtek valamelyik hangszerrel a zeneiskolában. És ha nem is lettek hivatásos művészek, zenetanárok, ak­kor is műértő zenekedvelővé váltak. De akadt azért jó né­hány olyan növendék is, aki­ből művész lett, mint pél­dául Ádám Zsuzsa, add nem­régiben tért haza a drezdai operaházból, a debreceni Cso­konai Színházhoz. Belo- horszky Sára, aki szintén Drezdában énekelt, most pe­dig Budapesten, az Országos Filharmónia rendezvényein lép fel. Budai Lívia, aki vi­lágkarriert futott be, (most jelent meg Magyarországon egy nagylemeze), Karma- nóczki János, a fiatalon el-, hunyt kürtművész, Kovács László, a miskolci Fil­harmónia főzeneigazgatója, Gyermán István Liszt-díjas hegedűművész. (Többjükkel a vasárnapi hangversenyen is találkozhatunk.) Kelendő az álcázott A kisiparosok által készí­tett ruhaneműk forgalmazá­sának körülményeit vizsgál­ták meg a közelmúltban a fővárosi és a megyei keres­kedelmi felügyelőségek. Jelenleg megközelítően 14 ezer kisiparos tevékenykedik a különféle ruházati szakmá­ban, többségük női szabó, il­letve kötő-hurkoló. A vizsgá­latok tanúsága szerint első­sorban az iparosok által újonnan alakított üzletek, műhelyek kultúráltak, ezek­nél sikerült a szakszerű ki­szolgáláshoz a szükséges fel­tételeket biztosítani. Hamis márkajelzések Nem tapasztalható javulás a termékek kiszerelésében; változatlanul nem tüntetik fel a gyártó nevét és címét, az anyag összetételét, a főbb jellemző tulajdonságokat, a méretet, nem mellékelnek használati, kezelési útmutatót a termékekhez. A gyártók­nak és forgalmazóknak csak elvétve van arról tudomá­suk, hogy az új cikkeknél a forgalomba hozatal előtt kö­telező az előzetes minőség- vizsgálat. Az ellenőrök a ko­rábbiakhoz hasonlóan gyak­ran tapasztalták, hogy ha­A tárgyalóteremből Idegenforgalom saját zsebre A munkáját szereti és jól is végzi az egyik kis szabol­csi állomás főnöke, F. Péter. Felettesei is megbecsülték, hisz megkapta a Kiváló Dol­gozó kitüntetést. Bíróság elé még sosem került, csak most, 1989 augusztusában. Ez év januárjában és feb­ruárjában az állomásfőnök a MÁV-vendégszoba haszná­lati díjait többször is beszed­te, de nem könyvelte el. A 33 064 forintot nem számolta el a MÁV-központnak, ha­nem — mint mondta — a község idegenforgalmának fejlesztésére kívánta fordí­tani. Amikor emiatt felelős­ségre vonták, az okozott kárt azonnal, teljes egészében megtérítette. A rendőrségi vizsgálat meg­indítása után beosztottját, a pénztárost behívatta az iro­dába és rá akarta bírni, hogy olyan vallomást tegyen, mi­szerint ő is tudott arról, hogy a pénzt F. Péter nem a saját céljaira akarta felhasználni, hanem az idegenforgalom fel­lendítésére. A pénztáros azonban erről nem tudott, ezért a valóságnak megfelelő tanúvallomást tett. Folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette és hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt a nyíregyházi bíróság a vádlottat jogerősen 12 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. B. A. mis márkajelzéssel kerülnek forgalomba a kisipari termé­kek. A Boss, a Golf, a Be­netton márkájúnak „álcá­zott” holmik ugyanis kelen­dőbbek, s drágábban is vevő­re találnak. Az ellenőrzött kisiparosok, gmk-k, kisszövetkezetek ter­mékeik méretezésére általá­ban nem a magyar szabvány, hanem a külföldi s, m, 1 jelzést alkalmazzák. Pozití­vumként értékelhető, hogy az ellenőrök az ár és minő- nőség összhangját többn/lre rendiben találták, kirívóian rossz minőségű áruval nem találkoztak. A korábbiaktól eltérően az árakat is szinte mindig feltüntetik, a szol­gáltatást végző kisiparosok pedig tájékoztató táblát he­lyeznek ed a vállalási díjak­ról. Az ellenőröknek sok gond­ja akadt amiatt, hogy a rek­lamáció intézésére, a vásár­lók 'könyvével kapcsolatos teendőkre nemigen terjed ki a magánvállalkozók figyel­me. A rendeletet sok esetben egyáltalán nem ismerik, ezért a reklamációkat saját belátásuk szerint intézik. A fogyasztók ferdékéit sér­tő szabálytalanságokért a felügyelőségek az ellenőrzött csaknem 400 iparosnál, ke­reskedőnél, gmk-nál és szö­vetkezetnél 63 esetben von­ták felelősségre a termelőket, illetve forgalmazókat, 17 esetben figyelmeztették őket. Pénzbírságot összesen 90 ezer forint értékben szabtak 'ki. Szabálysértési feljelentést négy esetben tettek. MARIAPOCSI ciganybücso A' Táncművészet c. folyóirat legutóbbi száma — 1989/8. — a szolnoki néptáncfesztlválon sze­replő nyíregyházi táncosok pro­dukcióját méltatja: „A Nyír­ség Táncegyüttes darabja sem szűkölködött rekvizitumok­ban .. . Mégis valahogy elevenen élt a színpad, mert a Máriapócsi cigánybúcsú résztvevői saját életüket élték. Balázs Gusztáv ugyanis — mintegy dokumen­tumfilmet készítve — csupán a táncszvit fordulópontjaihoz ra­gaszkodott, egyébként pedig hagyta .beszélni’ szereplőit. És a nyíregyházi együttesnek igazán van mondanivalója, hiszen a ma­gyarországi cigányság kultúrája talán az ő régiójukban őrzi leg­inkább sajátos színeit, miközben drámaian ütközik is környezeté­vel ... A Máriapócsi cigánybú­csú mélyre hatol e sajátos et­nikum vizsgálatában. Szeretettel, s olykor talán csöppnyi iróniával rajzolja meg a cigányság né­hány, jellemzőnek vélt vonását. E rajznak azonban hihetünk. A legavatottabb kéztől származik.” AZ ÉN FALUM Makay Béla a Számadás c. hetilap 26. számában Túrist- vándiról vall. A fotókkal illuszt­rált cikkben többek között a kö­vetkezőket írja: „Büszkeséggel tölt el falunk keletkezése. Ősi magyar település, mint a szom­széd falvak is, az 1180-as évek elejéről. Évszázadokon át nagy­úri birtok volt a falu és hatá­rának nagy része. Legkésőbb a Kende családé, E silány földe­ken, amelyek nagy része ina parlagon áll, és amelyért fáj a szívünk, báró Kende Zsigmond mintagazdaságot virágoztatott fel a húszas-harmincas években. Akkortájt 1200 lakosa volt a falu­nak. A határa mindőjüket eltar­totta, ma 730 lakosi sem tud. A munkabírók fele az Iparba ingázik, a fiataljai elöbb-utóbb elköltöznek, munkanélküliség mi­att. Egyre több tornácos és fa- szulápos ház, diófás és szilva- ligetes telek áll üresen. A paró­kia is üres, a miatyánk tartja össze falait. Hát miért is? A szü­letendő gyerekeket már nem itt anyakönyvezik. Születtek Fe­hérgyarmaton, Nyíregyházán vagy Debrecenben. Szétszéledt a nyáj, nincs pásztor. Elöljárósá­gunk már vari, egy öregedő, be­teges asszonyka irányítgatásával. Alkalmasabbat és más vállalko­zót lámpással sem lehet keresni. Későn jött a vízvezeték is, meg a földtörvény is. Félő, hogy a kisfalvakban nehezebb lesz a harmadik honalapitás, mint a második volt a tatárjárás utári.” KI AZ ALTERNATIVABB? A Népművelés idei 8. számában — többek között — a nyíregyházi dr. Nagy Ferencnek, az MVMK igazgatójának a művelődési köz­pontok vezetőinek tanácskozásán elhangzott hozzászólásából kö­zöl részletet. „Nekünk, művelő­dési intézmények vezetőinek kiélezett helyzetben Is meg kell őriznünk semlegességünket. Eh­hez viszont el kell érnünk azt. hogy egyetlen párt se követel­jen tőlünk kizárólagosságot. Ha mindenki beleszól a maga érde­kében, akkor Csáki szalmája lesz a művelődési ház. Ezért hoztunk létre egy öttagú vezető­ségi tanácsot: az igazgató, a szakszervezeti titkár és még há­rom tag, akit a dolgozók válasz­tottak meg. pártállásra és meg­győződésre való tekintet nélkül. Remélem, hogy ezáltal valóban „széktorsemleges”, a társadalom igényeinek megfelelő, a közössé­geket segítő tevékenységet sike­rül folytatnunk . . . Kicsoda ön? címmel egy kis füzetet adtunk ki, amelyben a megyében műkö­dő alternatív szervezetek önma­gukat mutatják be, illetve a ve­zetőik mutatkoznak be . . . ez a kiadvány nekünk is üzlet. Az MSZMP máris kétszáz példányt rendelt belőle.” HAJDAN VOLT BOKORTANYÁK A Magyar Nemzet szeptember 14-i számának honismertető ro­vata cikket közöl a^tirpákok földjéről, a hajdan volt bokor­tanyákról. Ebben olvashatjuk: „A tirpákok lassú feloldódásá­nak, különállásuk lazulásának fő­leg anyagi vonzatai voltak. Egy tíz zsinkás ember (zsinka = kö­télalj : 75 600 négyszögöl terje­delmű föld) négy zsinkás csa­ládból nem nősült. Bizalmatlanok voltak a „nadrágos” emberrel és a tanyaiak, a bokrok lakói még a városban meggyökerezett Övé­iktől Is rendre elkülönültek, ezenkívül elhatárolódtak egy­mástól felekezetileg is. Túlbe­csülve magát a tirpák úgy jelez­te az alábecsültet: „olyan, mint egy dorogi (hajdúdorogi) ma­gyar” katolikus. Ilyen ok volt az is — mondták —, hogy a vá­rosi lány nem tud, nem akar úgy dolgozni, ahogy a föld megkí­vánja. Egy közmondásuk szerint viszont: „ha földje van a lány­nak, lehet annak lófeje is, el kell venni.” A bokortanyák élén a tanyabíró állott. Okét a tanyák népe választotta, maguk közül. Az lett a bíró, aki a köz­bizalomnak legjobban megfelelt, rátermett, legértelmesebbje volt, s akiről vélték, hogy érde­keik legjobb szószólója ... A bí­ró tartott kapcsolatot a városi hivatalokkal. Ilyen ügy .elren­dezett’ zártságuk mellett azonban kevés volt.”

Next

/
Thumbnails
Contents