Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-19 / 221. szám
1989. szeptember 19. Xelet-Magyarország 3 Egy új korszak jelzései Viták füzében S zinte nincs olyan MSZMP-rendezvény napjainkban, ahol a véleménynyilvánítók szavából ne vehetnénk ki a türelmetlenséget, a kiútkeresés sürgetését. Gyakorta átsüt a szavakon az indulat, érzékelhető a kedvetlenség, de mindenekelőtt a bizonytalanság megszüntetése iránti vágy, akarat. Kiváltképp lehetett ezt tapasztalni a legutóbb megtartott városi pártértekezleteken, ahol nem csupán kendőzetlenül néztek szembe a közelii és a távoli múlttal a legkülönfélébb korú és tapasztalaté párttagok, hanem elemi erővel tört fel belőlük, hogy a közelgő kongresszus végre öntsön tiszta vizet a pohárba. A felfokozott várakozás lényegileg különbözik az eddigiektől: most valódi a tét, hiszen az MSZMP által meghirdetett többpártrendszer új követelményeket támaszt. Leáldozott a szép szavaknak, a szépen csengő, ám felületes és megalapozatlan irányelveknek. Az alulról való építkezés a gyakorlatban azt jelenti: most és a jövőben már nem lehet figyelmen kívül hagyni a párttagok tízezreinek véleményét, mert enélkül tovább erőtlenedne maga a párt. Hallgattam például Nyírbátorban a vita résztvevőit, akik — bár esetenként szélsőségesen is fogalmaztak — a jobbítás, az előbbre lépés szándékával ostoroztak tegnapi hibákat, bűnöket, jó szándékba csomagolt tévedéseket, de egyikük sem „tudta le” csupán ezzel a saját felelősségét és szerepét. — Az a mi bajunk, hogy a „zenekar"’ előtt nincs se karmester, se kotta, ezért hallani disszonáns hangokat. Igaz a kotta már íródik, de mielőbb szükség volna rá — mondta az egyik fiatal párttag jogásznő, s hogy szavai még érthetőbbek legyenek, nevén nevezte a legfelsőbb vezetésben tapasztalható széthúzást éppúgy, mint az alapszervezetek által hiányolt, s a mai helyzetre megoldást kínáló programot: „Eddig mi párttagok csupán tudomásul vételre ítéltettünk, szavunk elszállt. Ez tovább nem tartható.” Más — például a körzeti alapszervezet nyugdíjas tagja a párttagok bűntudatáról fogalmazott félreérthetetlenül. „Azok szégyelljék magukat, akiknek a döntés eszköze a kezükben volt, s akik az országot ebbe a helyzetbe sodorták.” Sürgette a felelősök megnevezését, s kesernyésen tette hozzá: „Mi már minden rosz- szat elmondtunk magunkról, ez már nem nyíltság, ez már öngyalázás és igazságtalan túlzás.” Érthető, világos program híján a párttagság tíz- és százezrei tanácstalanul, tétován teszik mérlegre múltbéli tetteiket, s csodálkoznak rá a körülöttük felfordult világra. Erre feledt a szakmunkás- képző intézeti tanár, amikor azt mondta: „A háborgó lelkiismeretet meg kell nyugtatni végre!" Persze ez így önmagában csupán óhaj volna, de a tanár azt is elmondta, hogy az ehhez vezető út mindenekelőtt a tiszta beszéd, a tiszta lelkiismeret és a kellő, vitakultúra. „Mert mi most a helyzet a párton belül? Vagy üvöltünk, nagy egymás vállát veregetjük. Nem tudunk érvelni, nem forog a kerék az agyunkban, mert a tudomásulvétel korszakában eltunyultunk, elkényelmesedtünk.” A pénzintézeti szakember mintha csak e gondolatot akarná folytatni, azokat leplezte le, akik most a párton kívülről hirdetik világmegváltó gondolataikat, jóllehet nem is olyan régen még ők voltak a párt nagy szájtépői. Az újsütetű „hitelesek” között nem nehéz rábukkanni az újfajta demagógokra, akik azzal akarják magukat átmenteni, hogy sietnek „jó pontokat” szerezni, hogy homokba dugott fejjel tagadnak mindent, ami él és mozog. Tagadják azt is, ami pedig eltagadhatatlan, hiszen az elmúlt negyven év nem csupán hibákból, bűnökből, koncepciós ügyekből állt. hanem nagyon sokak tisztességes munkájából és annak nem kevés hasznából, amelyek láttán a nemzetközi közmélemény ma is elismeréssel adózik ennek a népnek. Tény ez akkor is, ha mostanában nem „illő” ezekről egyetlen szót sem ejteni. Pedig — ezt is sok helyütt elmondják — elbizonytalanodott, hitevesztett emberekkel semerre sem lehet jutni. Szükség van a múlt elemzésére — mondta a fúrógépgyári munkás —, de ezt ne már-már az ízléstelenség határát súroló személyeskedéssel tegyük meg. Arra is múlhatatlanul szükség van, hogy az eddigi évtizedek tudományos szintű elemzése mellett a programalkotáshoz ne csupán pillanatnyi hangulatok, hanem hiteles tény, felmérés vezessen bennünket. Példát adnak ezek a viták arra is, hogy ne essünk az általánosítás csapdájába. Nyírbátorban például egy negyven éve párttag — akikre az újsütetű politikai kon- juktúralovagok könnyen ráhúzzák a fundamentalista jelzőt — így vélekedett: „Negyven év alatt a szemem láttára termelődött ki egy olyan réteg a pártban, amely mindenhatónak képzelte magát. Ezek képviselőitől minél előbb meg kell szabadulni. Nem kell nekünk, hogy 7—800 ezer párttag legyen, legyünk kevesebben, de azok szívükből, igaz meggyőződésükből tegyék, amit tesznek, s akik a nyilvánosság előtt is vállalják a megmérettetést.” ♦ U-j hang ez, szokatlan^hang, s ha nem is mindenben helytállóak a vélemények, egy új korszak jelzései. Olyan párt talpraállását várja a tagság a kongresszustól, amely képes felvázolni és elvállalni az egész nemzet jövőjét. A. S. Együttműködés Kárpátaljával CNC-vezérlésű oktató esztergát szállít a vállalat. A Dávid néven ismert, korszerű megmunkáló gépek hiányt pótolnak a szakmunkásképzésben, de a termelésben is megállják helyüket. Tervek szerint ebben az évben öt esztergát újítanak fel, míg jövőre tíz gépre Vállalkoznak. Közös gyártás és forgalmazás Ezzel még korántsem merültek ki az együttműködési lehetőségek, hiszen újabb tárgyalások kezdődtek. Távlatokban már megfogalmazódott a gondolat a faipari gépek gyártásának és forgalmazásának is, de ez még nagyon gyerekcipőben jár. A földrajzi közelség, az együttműködési készség és a válható haszon újabb vállalkozásokra ösztönzi a vállalatokat a megyénkben éppúgy, mint odaát. (cs. zs.) Képünkön: aprólékos részletességgel újítják fel a szovjet esztergákat a VAGÉP nyíregyházi műhelyeiben cs írsaván. Képünkön az „élesztős” egyik fontos fázisa. Amint azt Tisza Istvántól, a VAGÉP igazgatójától megtudtuk, a vállalat és a gépgyár kapcsolatai nem mai keletűek. Közel másfél évvel ezelőtt küldöttség járt Kárpátalján, melynek tagjai a megyei iparvállalatok, üzemek képviselőiből verbuválódtak. A látogatás elsődleges célja az együttműködési pontok felkutatása, a tapasztalatcsere volt. Ennek eredményeként született meg a kooperáció gondolata Barna Sándor (az írsavai Gépgyár igazgatója) és Terdik János (a VAGÉP gépészeti üzemigazgatója) fejében. Az elképzeléseket tettek követték és a két fél egyezségre jutott. A moszkvai Vörös Proletár Szerszámgépgyárban készült 16/K—20 típusjelzésű esztergák közös felújításáról állapodtak meg. A Munkácstól harminc kilométerre található írsava (Ilosva) gyárában végzik el a mechanikai részegységek újraélesztését, míg az elektronikai egységek és az esztergák külcsinének javítása a nyíregyházi szakembergárdára hárul. Dávidot adnak cserébe A vállalat saját felmérései szerint csaknem ötszáz ilyen esztergapad található az országban és ezek műszaki állapota indokolná a felújítást. A szovjet esztergák felújítására kevés vállalkozó akadt az országban, így a VAGÉP kezdeményezése kedvező visszhangot váltott ki a szakemberek körében. Fizetség fejében szovjet partnerének 4 neonégők sápadtan hunyorogtak. Észak felől foszladozó avarillatot' sodort magával a kora őszi szél. Torkomban és szívem körül ismerős szorítás feszült. A fáradtság ismétlődő hullámokban tört rám. A talpam sajgóit, de mentem néma daccal tovább. Megkönnyebbülten roskadtam le a lombját vesztett mariskabokorral félig eltakart vadra. A napfölkelte szemfájdí- tóan vörös sugara hidegre ébresztett. Istenem, hogy elaludtam! Hiába készült puhafából a rácsozott. szabadtéri pad, nyomorékká zsibbasztott az éjszaka. Kinyújtóztattam elgémberedett tagjaimat. Szúnyogzúgáshoz hasonló vízcsobogás áradt a mögöttem lévő szökőkútból. ahol egy ember csak úgy. ..cicamódra” mosdott. Olyan „pizsama” volt az istenadtán. hogy száz ügyes macska is csak nehezen fogott volna meg benne egy egeret. A test dörzsölése után elhasznált gyufaszállal súrolhatta odvas, sárgás fogait. majd fésülködni kezdett. — Hapsikám! Te nem szoktál mosdani? — szólított meg. S amíg egy tükörtöredéket tartott simára nyalt, lenszőke haja gondos elválasztásához, szokatlan bőbeszédűséggel látott el tanácsokkal. — Legközelebb a sűrű bokrok ágai alá menjél szunyáim! Kész röhej. hogy mennyire feltűnő helyen' „hédereztél”. A razziázó zsarukat már egy kilométerről mágnesként vonzod, mint az éjjeli lámpa a halállepkéket! Azután öltözködni kezdett. A sátorként védő bokrok alól egy gondosan ösz- szehajtogatott. vasalás alá készített, csíkozott mintázatú nadrágot vett ki. A nadrág úgy volt a fűre — újságpapírba csomagolva — terítve, hogy fekhelyül is szolgált. Kíváncsian várta, milyen hatása lesz rám a látottaknak. A „haver” az éjjel csaknem tökéletes élt „vasalt” álmában nadrágján — kellett ámulva elismernem.---------- ~ I „Tudod, én zsenge ifjúkoromtól rühelltem a melót! És, hogy ezt a rám kény- szerített terhet kibekkel- jem. mindenre képes vagyok!” Irigykedve nézegettem divatos pepita zakóját, ekró- piros, csíkozott nyakkendőjét. ami olyan kényes gondossággal volt megkötve és búzavirágkék ingét. Egész átlényegült. megtévesztően elegáns külsejét. — Figyelsz? — rebbent rám tekintete. Szorosan mellém lépett, s akár egy képzett szakorvos, fürge ujjhegyével, érzéssel felfeszi- tette szemhéjaimat, mintha a vérbőségemet ellenőrizné. Nagy komolysággal mondta a következőket: „Ügy látom, vagy te olyan naiv, hogy jó haverok lehessünk!” Ismétlődő köhécselése megállította. megzavarta a folyamatos beszédben, aggodalmasan figyelte önmagot. Hogy én is mondjak valamit, megjegyeztem: biztosan egy lányhoz készül. Mi te ő: — Tudod, mennyit jelent nálam egy nő? Mint a tegnapi újság! Gyűrött és unalmas ... Szabó Zoltán Újjáélesztési kísérlet Felújítani vagy selejtezni? — nemegyszer belekényszerülnek ebbe a dilemmába a vállalatok, ha használt gépeik felett eljár az idő. A felújítás lényegesen olcsóbb, az utóbbi megoldás pedig kevesebb rizikóval jár és egyszerűbb. A nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat segíthet a kérdés megválaszolásában, hiszen az Jrsavai Gépgyárral szovjet esztergagépek felújításáról kötöttek megállapodást a közelmúltban. Tapasztalatcserével kezdődött Küldőttarcolc közelről B „profi” pártmunkás Tíz évvel ezelőtt cserélte fel a tanári hivatást a politikával Laskai Károly. Ma- gyor— orosz szakos. tanár, elvégezte az SZKP Társadalomtudományi Akad érmáját is. Pályája 1958-ban Tisza- teleken indult, majd < 1979-ig Tiszavasváriban pedagógusként dolgozott. Ma az MSZMP hivatásos tisztségviselője, a tiszavasvári városi párt- bizottság első titkára. Mi bántja, mi foglalkoztatja mostanában? — Engem elsősorban az általánosítások bántanak, mert igazságtalannak érzem, hogy valamennyi párttagot egy kalap alá vesznek és kimondják az ítéletet. Az egész párttagság nem lehetett hibás, etikátlan, még a pártvezetők közül is sok mindenki tartozik e kategóriába. Ez a megítélés természetesen befolyásolja az ember hangulatát, de véleményem szerint jobb, ha a figyelmünket a tennivalókra irányítjuk. A kongresszuson megvan a reális lehetőség egy valós egységnek — folytatja. — Ehhez viszont a továbbiakban az egész irányítási rendszernek meg kell változnia. Kiemelném az önkormányzat szerepét, amely szerintem nem kapott elég hangsúlyt az előzetes programtervezetben. Szeretném képviselni, mint küldött is, hogy az oktatást és az egészségügyet, mint nemzetünk jövője szempontjából meghatározó ágazatokat, a politika rangján kezeljék, szűnjön meg az eddigi elosztási szisztéma szerinti gyakorlat. Gyenge pontnak tartja még a programban a jelenlegi helyzetünkre vonatkozó elemzést. Véleménye szerint nincs kellően kidolgozva, milyen helyzetben kerül megvalósításra a program, megkerüli a szükséges önkritikát, annak tárgyilagos elemzését, hogy az előző hibás politika eredményezte a jelenlegi gazdasági, társadalmi gondokat, a válságot. Fejtegetését a tiszavasvári körzet kongresszusi küldötte azzal folytatta: hiányzik a programtervezetből a rövid távú elképzelések felvázolása, annak reális megítélése, hogyan lehetne a válságból a legrövidebb időn belül kijutni. Így arról is kevés értékelést tartalmaz a program, hogyan készülhet fél a legjobban az MSZMP a közelgő országgyűlési választásokra. Könnyebb ugyanis a távlati célokat kitűzni, mint a jelen kérdéseire megfelelően válaszolni. — El tudom képzelni egyébként a jövőben azt is, hogy az MSZMP tisztségviselői ne főállásban, hanem társadalmi munkában végezzék a pártmunkájukat. Akár mint városi első titkárok is... — fejezi be. P. G. őutésoknak kínálják valutáért Alkatrész a Skálából Hétfőtől valutáért árusítanak gépkocsialkatrészeket a Skála Nagyáruházban. Az üzlet és a hozzá tartozó konszignációs raktár működtetését az új devizaszabályozás tette lehetővé, miszerint a magyar állampolgárok valutájuk eredetének igazolása nélkül számlát nyithatnak és erről bármilyen összegű kifizetést átutalással teljesíthetnek. Ezt a lehetőséget kívánták kihasználni, és így a három hónapja létrehozott autókereskedelmi üzletágukhoz most új szolgáltatást kapcsolnak. Az üzletben 1 millió schilling értékben, több mint 1500 féle alkatrészt, tartozékot, illetve ápolási cikket kínálnak. A nagyobb alkatrészeket a vásárlók katalógus alapján, előrendeléssel közvetlenül a raktárból kaphatják meg. A bécsi cég képviselője szerint az alkatrészek átlagos árszínvonala megegyezik a hasonló rendeltetésű bécsi szaküzletekével.
