Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-19 / 221. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. szeptember 19. Háromévi lakbérrel tartozott Kilakoltatás, öt gyerekkel Természetes, hogyha a jogtalanságokra érzékenyen reagáló újságíró kap egy telefont, miszerint haF gyermekét egyedül nevelő anyát akarnak kilakoltatni tanácsi bérlakásából, azonnal kocsiba ül, s a helyszínre siet. Ahol eleinte nem érti, miért fogadják olyan ellenszenvvel a hivatal képviselői, csak később válik világossá számára, hogy a telefonáló előre bejelentette a kilakoltatoknak: „Jelen lesz ám a sajtó képviselője is!” A vásárosnaményi ház előtt, amelyben H. Józsefné lakik a gyerekekkel, jókora bámészkodó tömeg gyűlt össze. Vonzza őket a rakodókkal megpakolt teherautó, a „tanácsi különítményt” szállító kisbusz — jelen van a hatósági osztály vezetője, a gyámügy, a lakásosztály és a költségvetési üzem egy-egv dolgozója, valamint egy gépírónő —, no meg a rendőrautó látványa. A többszöri csengetésre sem nyit senki ajtót. Pedig H.-né jól tudja, hogy ma lesz a kilakoltatás, hisz időben megkapta az erről szóló értesítést. Baltával nyitnak ajtót — Az asszony a piacon van! — állítja valaki a néze- lődők közül. A rendőrautó elindul megkeresni. — eredménytelenül. Másfél órával a kiírt időpont után a tanácsiak úgy döntenek, feltörik az ajtót, leltárba vesznek minden egyes tárgyat, majd a költségvetési üzem raktárába szállíttatják, s az üres lakást lepecsételik. A zár nehezen pattan fel, balta kell hozzá. Rájönnek a leltározók: ahol ennyi ember él, ennyi használati tárgy halmozódott fed a 88 négyzetméteren, ott három nap sem lesz elég a leltár felvételéhez. Az egyik asztalon üzenet várja a hatósági osztály vezetőjét: „Ha- bármi eltörik, vagy eltűnik, mindenért maguk fognak fizetni!” Az ajtón sápadt, vékony, riadt fiü somfordái be. H.-né egyik gyermeke, aki állítólag beteg szíve miatt nem kap munkát. Semmiről sem tud, hiába faggatják. Nagy megkönnyebbülés hallatszik hangjából, amikor egyszerre felkiált: „Itt van már anyu, jön!” A negyvenegy éves H. Jó- zsefnéről süt a gyűlölet,. ahogy megjelenik a feltört lakásban. Pengevékonyságúra szorított ajka óriási ellenállásról tanúskodik. Még mindig a maga igazát hajtja, mintha nem létezne a 24 ezer forintos lakbérhátralék, a felszólítások sokasága, a kiköltözésre kötelező jogerős bírói ítélet. Az utóbbi három évben egyetlen fillér lakbért nem fizetet’t... — Beadtam a perújítást, 18 ezer forintot kell beszámítaniuk a hátralékomba, a tetőfedés, meg a szippantások költségeit, amit ón fizettem ki a költségvetési üzem helyett! Nem tudtak volna várni a tárgyalásig, 27-éig? Rendezetlen családi körülmények * 2 — Hatezer forintnak még akkor is híja van — zárja lé a vitát a lakásosztály képvi-’ selője. A gyámügyes kérdése, hogy állami gondozásba vegyék-e a gyermekeket, vagy tud róluk gondoskodni az anyjuk, még csak olaj a tűzre: — Nem találtam albérletet, de ha az utcára kerülünk, akkor sem adom őket! H.-né öt gyereket tart el, meg időnként az élettársait. Legnagyobb fia lopás miatt börtönben ül, — mondják, apjától örökölte a hajlamot, akit éppen most is köröznek. Nagylánya tizenhét évesen autóbaleset áldozata lett. Kinagyított fényképe ott mosolyog a vitrin üvege mögött. Az egyik gyermek fogyatékos, öt évet töltött Budapesten, a mozgásjavító általános iskolában, aztán kiadták, mert nemcsak a mozgása sérült ... A tanács havi 1800 forint nevelési segélyt fizet három gyerek után. Kilencezer forint kiemelt családi pótlékot kapnak, a volt apától pedig változó összegű, 1— 2 ezer forintos tartásdíjat. H.-né fizetését a munkahelyén sem tudták megmondani, mert állandóan táppénzen van. Majd egy éve, 280 napja dolgozott utoljára, azóta az idegei, a gerince és a veséje miatt otthon tartózkodik. Megindult a leszázalé- kolási eljárása, aminek hírét közvetlen főnökei nem titkolt örömmel fogadták: „Ha egyszer beadta volna a felmondását, nem tartjuk erőszakkal itt! Az órabérét sem tudtuk kiszámolni, annyira ritkán dolgozott. Csak a jogait ismerte, hogy milyen segélyt kérhet, de a kötelezettségeit már kevésbé!” H.-né 2908 forint táppénzt vett fel havonta, a szakszervezettől meg évente egy-két alkalommal 500 forintos segélyeket. — Odaígérték másnak ezt a lakást — kiabálja, miközben a tanácsiak egyre fogyatkozó türelemmel próbálják rábeszélni, hogy csomagolja össze a legszükségesebbeket, a beteg gyerek gyógyszereit, a fehérneműket — tudom én, azért raknak ki bennünket innen! Aztán megered szeméből a könny, s utána már egyetlen szó erejéig sem lehet beszédre bírni. Csak bólint, amikor végső megoldásként felajánlanak neki egy egyszobás, komfort nélküli szükséglakást, valahol a ci- gánysoron. Megjuhászodva csomagol. Látszólag belenyugodott a tényékbe. Most már a rendőrökre sincs szükség — kockáztatja meg. Nem talált befogadóra , Elhelyezéséről ugyan az ítélet szerint maga lett volna köteles gondoskodni,, de> nem talált fiaménybán. jenkit,,aki befogadná. Mhrad az ejjy szoba, ahová i^alodmagával höi- jtöziRV volt 'élettana is velíik fnegy, legyen férfi a házhál. (Kérdés, az ő jövedelme mennyire járul hozza k család fenntartásához.) Elindul az első teherautónyi rakomány, a bosszús szállítómunkásokkal, akik nem tudták, mire vállalkoznak, hogy a szekrényekben lévő holmik egy részét is nekik kell kipakolni, hogy a munka java rájuk vár. Másnap H.-né megjelenik a szerkesztőségben. Már járt a megyei tanácson is, elpa- naszoni a történteket, s beszámolni a szükséglakás minősíthetetlen állapotáról. Sorolja, hogy mely városokban maradnak bent a lakásokban a lakbérhátralékosok. A maga felelősségéről viszont nem beszél. — Ha elveszítem a pert, fellebbezek. Nem hagyom annyiban, ami történt! — állítja. H. Józsefné foggal-körömmel ragaszkodik a maga igazához. De vajon mit szól ehhez a több ezer igénylő, aki a megyében tanácsi bérlakásra vár?! Bartha Andrea Marni.aáik nekAiii^ásra. * ZÖM út egy szeanyvíztársilataak Igaz, harmadik nekifutásra, de végül is bölcsen döntöttek: csatornamű-társulatot alakítottak Kótajban. A község szennyvíz-csatornázásának gondolatával már évek óta foglalkoztak. A tanulmánytervet a Nyírterv, a kivitelit a Keviterv készítette, az építés a Keviép feladata, versenytárgyaláson nyerte el a megbízást. Védik a fiz Minőségét A megvalósuláshoz a kóta- ji termelőszövetkezet konzervüzemének léte nagy lökést adott. Ugyanis ott nagy mennyiségű szennyvíz keletkezik, melynek megfelelő elvezetéséről és tisztításáról szintén gondoskodhi kell. A vízügyi igazgatóság a kótaji ivóvízbázis és a 8-as számú főfolyás vízminőség-védelme ■érdekében a községben egyedi szennyvíztisztítómű építését nem támogatta. Ezért közös megoldásként — a nyíregyházi tisztítóhoz építik ki a vezetéket. A mintegy 24 millió forintért öt kilométer szennyvíznyomó, csaknem két kilométer gravitációs vezeték és átemelőtelepek szükségesek. Az említett ösz- szegből tízmilliót a termelőszövetkezet, 3—3 milliót a község lakossága és a helyi tanács, 8 millió forintot pedig a vízügyi alap fedez. Mennyi lesz a csatornadíj ? Lakásonként tíz év alatt harmincezer forint hozzájárulást kell fizetni. E költségből a szennyvízvezetéket a családok telkére ( a kerítéstől egy méterre) bevezetik. Csak annak kell fizetnie, akinek a háza előtt csatorna épül. A vezetékrendszert később a falu valamennyi utcájára kiterjeszthetik. A távvezetékre Nyírszőlős szennyvize is rácsatlakoztatható. Örülök a társulat létrejöttének — mondja Vonza Sándor, a vízügyi igazgatóság csoportvezetője. Ugyanis az utóbbi években a térség ivóvízkészletében az ammóniaszint növekedése észlelhető, amely részben a község és annak környéke csatornázatlanságának tudható be. A csatornamű-társulat alakuló ülése elég nehezen jött össze, a harmadik nekifutásra. Ezen a jelenlévők egy része nem értett egyet azzal, hogy a csatornadíjat a vízóra állása alapján határozzák meg, pedig az érvényben lévő előírások szerint egyelőre nem lehet mást tenni. — Mit szólnak mindehhez? — kérdezem a szünetben. — örülünk — szól Sta- horszki Anna. — Van fürdőszobánk. A szennyvízgödör Segítség az örméayekneli Készpénz, iskola, üdültetés Március vége óta folyamatosan érkeznek hazánkba az örményországi földrengés következtében árván maradt gyerekek rehabilitációs üdülésre. A Magyar Vöröskereszt által Siófokon és No- vákpusztán szervezett programon már eddig is több száz gyermek vett részt, s bár eredetileg augusztus végéig, tervezték az egyhónapos turnusokat, október végéig mégis meghoászabbították, mert az örmény Vöröskereszt még mindig ezernél több jelentkezőt tart nyilván. Az üdülések legfőbb célja, hogy a lelkileg sérült gyerekeknek támaszt, segítséget nyújtsanak. A Magyar Vöröskereszt Leninakánban és Jerevánban folytatott megbeszéléseket, és vállalta, hogy előregyártott elemekből tizenkét tantermes iskolát épít. Csak az alapozási munkálatokat kell elvégezniük az örményeknek, a többit az ALUTERV, mint fővállalkozó készíti el. Ezzel november végére megszűnik az az áldatlan állapot, hogy sátrakban tanuljon ' 360 örményországi gyerek. Az iskola építéséhez szükséges pénzt magánszemélyek és intézmények adományaiból gyűjtötte a Vöröskereszt. Június 30-ig 73 millió forint folyt be a számlájukra, a természetbeni adományok értéke pedig 30 millió. Továbbra is várják az adományokat a földrengéskárosultak megsegítésére, a készpénzeket a következő számlára lehet befizetni: MNB. 235 90171 8147. A csekk hátoldalára rá kell írni: „Az örmény károsultak javára.” szaglik az udvaron. Ha lesz csatorna, ez a gond megszűnik. F9rdöszoba is szennyfízgüdiír Egy szőke fiatalember, Mi- nya Mihály is eljött. — Haladni kell — vélekedik. — A csatorna szükséges, mi sem élhetünk az ókorban. Viszont a használatidíj-sza- mítás módját én sem helyeslem. A társulat elnökévé titkos szavazással Németh Miklóst választották, aki megköszönte a bizalmat és közölte: feladatának a legjobb tudása szerint, becsülettel igyekszik eleget tenni. Dávid Mihály, a megyei tanács vízügyi csoportvezetője boldogan újságolja: a megyében csapán néhány településen nincs vezetékes ivóvíz, de a megoldáson dolgoznak. A jövőben ezért a szennyvízelvezetés és -tisztítás" megteremtése követel óriási erőfeszítéseket. Cselényi György TV-JEGYZET A csángók élete Különleges 'élményben lehetett része annak a magyar tévénézőnek, aki vásárnap este megunta Derrick felügyelő nyomozását, s átkapcsolt a kettes csatornára. Neves professzorok — köztük Benkő Lóránd nyelvész, Sárosi Bálint nép- zenekutató, Benda Kálmán történész — arra próbáltak meg választ adni, kik azok a csángók. A jellemző módon előre nem jelzett, szűk húszperces műsorban sajnos rengeteg kérdésre neita kaphatott választ a néző. ám aki még így is szerencsésnek mondhatja magát, hiszen egy olyan, méltatlanul elfeledett magyar népcsoport életéről szerezhetett némi ismeretet, mely évszázadok óta él a történelmi Magyarország határain túl, a Kárpátok lejtőin, a Szeret, a Beszterce, a Tatros folyók mentén. A román hivatalos politika ugyan sohasem ismerte el magyarságukat, ma is csak mint katolikus románokat tartja őket számon.. A Moldvában élő csángók természetesen ma sem tanulhatnak anyanyelvükön. a román asszimilációs politika, ha lehet, még az erdélyi magyarokénál is nagyobb terheket ró rájuk. A történeti forrásmunkák szerint a mai Moldva területén a XI. század derekán a kunok alapítanak országot. akik 1068 és 1091 között háromszor is Magyar- országra törnek. 1085-ben például a Szabolcs megyei Bölcönynél ütköznek meg a kun és a Szent László vezette magyar csapatok. A magyarok ugyan mindhá- romszor kiűzik őket országukból, ám mint Domokos Pál Péter, a moldvai csángó magyarokkal foglalkozó tanulmányában írja. II. Endre 1211-ben a Német Lovagrendre bízza a keleti határok védelmét. A lovagrend tagjai azonban „oly * durván élték életüket”, hogy kis idő múltán a király kiűzte őket a védővonalból, s helyükre magyar határvédőket telepített. Ök a moldvai csángók ősei. A magyar kultúrától elzárva, idegen népek közé ékelVe azóta ~is tart az a küzdelem, melyet a csán- . gók folytatnak magyarságukért. melyhez soha. semmilyen támogatást nem kaptak, se a rég-, se a közelmúltban a magyar államtól. Talán Beke Györgytől, a Bukarestben élő, egyik legjobb magyar nyelvű írónktól-újságírónktól tudjuk róluk a legtöbbet, ö még az elmúlt: években is megfordulhatott. ■ közöttük, nem úgy. mitttygs; artagyar- országi kutatók, akik. mint a szóban forgó II (tévéműsorban is elhangzott, valamikor az ötvenes években járhattak utoljára azon a tájon. Az elmúlt harminc évben sokat változott a nyolcvan- ezres lélekszámú moldvai csángók élete is, — mind „eredményesebb” az erőszakos románosítás —. ám korántsem annyit, mint a hivatalos politika remélte. Hogy mennyire élő még a csángók magyarságtudata, hagyománytisztelete, a tévébeszélgetés egyik résztvevője gyönyörű példával igazolta. Évekkel ezelőtt egy csángó asszony mutatott neki egy fát, melyet a környéken csak Szent László fájának neveznek. A hagyomány szerint még nagy királyunk idején ültették, s a fa, ha a magyarságot nagy öröm éri, mindig kivirágzik. A moldvai csángók ma is reménykednek: hosszú idő múltán újból Virágba borul Szent László fája. Balogh Géza Város és ktfrnyéke Nem szakadt meg a kapcsolat A közigazgatás átszervezését követően már korábban megszűnt a járás, de a városkörzeti tanácsi kapcsolat is. A korábbi években ugyan a tanácsok vb-titkárai munkabizottságot alakítottak, de a közvetlen megyei felügyelet megkérdőjelezte ennek szükségességét. A fehérgyarmatiak kezdeményezésére azonban létrejött 14 tanács részvételével egy igazgatási társulás, mely megteremti a rendszeres munkakapcsolatot. Mivel a megyei tanács számítógéppel ellátta a tanácsokat, így több témát — egységesen — már e korszerű eszközzel tartanak nyilván, s jelentenek. A programok karbantartására, közvetlen szakmai segítésre; esetleges új programok készítésére vállalkoztak a fehérgyarmatiak, ahol már korábban megkezdték a számítógép használatát. Egy meghatározott átalánydíj befizetését követően kezdődött el a munka, mely kiegészül rendszeres tanácsadással, illetve a beszerzésekhez nyújtott segítséggel. A fehérgyarmati tanács most kérési annak lehetőségét, hogy a városban olyan boltot létesítsenek, ahol a számítógépek üzemeltetéséhez szükséges anyagokat beszerezhetik a városkörzetiék. (molnár)
