Kelet-Magyarország, 1989. szeptember (46. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-14 / 217. szám

1989. szeptember 14. Kelet-Magyarország 3 Uj megközelítés, döccenökkel Vásárosnamégyban a „válóper” elmarad » Tervek már vannak... Vélemény az MSZMP pragramnyilatkazatíról Ebben a- tervezetben az az igazán jó, ami kimaradt belőle. Értéke, hogy töreke­dett felhagyni az üres ide­ológiai fordulatok idejét­múlt sorakoztatásával, az önmagukat túlélt kategóri­ákhoz ragaszkodással, nyíl­tan felvállalja a jelenlegi válság összefüggését az ed­dig követett gyakorlattal. A programtervezet két­ségtelenül a reformirány- zat(ok) törekvéseit próbálja összefoglalni és azok elgon­dolásaiból merít, akik a pár­tot a közelmúltban akár kockázatot is vállalva, ér­tetlenséggel, sőt vádakkal is szembenézve új utakra igyekeztek vezetni. Kétség­telen, hogy egy ilyen ke­mény szembenézés a múlt­tal, a korábbi koncepció ilyen radikális megváltozta­tása kivételes elszántságot és belső tartást igényel. A „Történelmi utujik .. c. bevezető fő irányvonalát el lehet fogadni, bár igen valószínű, hogy nem ez lesz a végső történelmi értékelés a korról. Zavaró a régi „kincstári” stílus magatartá­sa a kádári korszak értéke­lésében (először a hangsú­lyozott eredmények, azután halkan a kicsinyített hibák, végül csupa felsőfokon az összefoglalás): a sikerek, és hibák végső egyenlegét ugya­nis elsősorban a végered­mény alapján kell(ene) meg­vonni. A korszak káderpoli­tikájának beállítása hamis: a tehetséget és a szakértel­met már régen nem a „po­litikai megbízhatóságnak”, hanem a személyes kapcso­latoknak és a szervilizmus szabályainak rendelték alá. - „Fordulóponton.” Sem az „államszocializmus”, sem a „demokratikus szocializ­mus” vagy a „sztálinizmus” nincs meghatározva, minden­ki azt érthet rajta, amit ép­pen akar. Ugyanígy proble­matikus a „modellváltás” fogalma is, hiszen „társadal­mi-gazdasági rendszerünk alapokig hatoló újraértéke­lése és átépítése” — bizony rendszerváltás, bármennyire is félünk ettől a szótól. Egy program nem attól lesz hiteles, hogy mindenki száj­ízét figyelembe véve fogal­maz és senkit nem akar el­tántorítani, hanem attól, hogy egyértelmű profilt ad a párt­nak, nevén nevezi a célokat és a szándékokat éppúgy, mint a tervezett lépéseket és a vál­lalt értékeket. A „szocialista eszmények megőrzése” — én újrateremtést mondtam volna inkább — felsorolást igényel­ne itt. A jóléti állam, a fej­lett szociális rendszer pedig vágyálom, akárcsak a „telje- sltőképes piacgazdaság” éppen ennek a „hogyan”-ja jelente­né a pártprogramot! „Demokratikus szocializ­must.” Ez a szakasz a rejtet­ten érvényesülő szándékok el­lenére nagyon eklektikusra ellentmondásosra sikerült, holott éppen itt kellett vol­na a legvilágosabban fogal­mazni. Végeredményképpen nem sikerült megtudni, mi a demokratikus szocializmus, mit jelent ez az újra hang­súlyozott „közösségi társada­lom”, amelyet jó ideje igen­csak torz tartalommal hasz­náltunk? Az „egyéni és közösségi fejlődés összhangja” megítélé­sem szerint semmitmondó frá­zis: az „egyének emberi joga­it” nem „kiszélesíteni”, ha­nem teljes egészükben biztosír tani szükséges. A megújuló politikai rendszer szerkeze­tét egy pártprogramnak nem kell szükségképpen tartalmaz­nia, de ha igen, abban ne le­gyenek visszalépések: „ki­egyensúlyozott hatalommeg­osztás” helyett egyszer már ugyanis eljutottunk a hatalmi ágak (törvényhozás, végrehaj­tás, bíráskodás) teljes szétvá­lasztásának elismeréséhez, akárcsak a teljes véleménysza­badsághoz — most mégis úgy fogalmazunk, hogy csak az „alkotmányba nem ütköző vélemény” kaphat nyilvános­ságot? „Új szocialista pártot.” Szükséges annak világos meg­fogalmazása, kiknek a pártja akarunk lenni, konkrétan: mely társadalmi csoportok, rétegek gazdasági érdekeit kívánjuk pártosan képviselni. A társadalom túlnyomó több­sége ebből a szempontból nem elegendő — annál is in­kább nem, mert egy program ezt önmagáról nem jelentheti ki; azt kell megfogalmazni, hogy milyen érdekeket és ér­tékeket képviselünk, válla­lunk fel, azután majd kiderül, mennyiben alkotnak ezek többséget. „Vegyes tulajdonú piacgaz­daságot.” Kétségtelenül ez a programtervezet legjobb ré­sze. Itt is fel lehet tenni szá­mos kérdést: pl. mit jelent a „működésképessé tett állami tulajdon”, biztosan külön kell-e általában választani a vagyonkezelői és a vállalko­zói funkciót. Valóban ennyire nyíltan fel lehet-e vállalni, hogy „győzzön a hatékonyabb és selejteződjék ki az alkal­matlan”. (Ezt így, választásra készülve polgári pártok jiem szokták zászlóra tűzni!) — de vitán fe­lül áll, hogy ma Magyarorszá­gon ebbe az irányba kell el­mozdulni és a radikális tulaj­donreform, a valódit!) piacgaz­daság és a konvertibilis forint nélkül a válságból kikerülni le­hetetlen. Ennek a szakasznak a gondolatmenete hiányzik az előzőekből. „Űj társadalmi értékrendre épülő elosztást.” A sokat ígé­rő cím után következő szö­veg csalódást kelt az olvasó­ban. A tisztességes megélhe­tés alapja ugyanis a teljesít­ményeken, tudáson, vagy be­fektetésen alapuló jövedelem, nem pedig az „állam által garantált szociális biztonság” — a tervezet itt feltehetően a nyugdíjakra gondolt, de ezt világossá kellene tenni, merf jelenlegi formájában a para­zitizmus hivatkozásai alapjá­vá is válhatna. A következő (19—29.) pontok­ban azonban tényleges prog­ram helyett csak retorika, vágyfantáziák találhatók, rá­adásul csupa olyan, amelyet évtizedek óta ígérgetünk telje­sítetlenül, hitelük tehát régóta semmivé lett. Vajon a tudo­mányt és a nemzeti művelő­dést mindössze azzal tudjuk fejleszteni, hogy „támogatunk és befogadunk minden . . . tö­rekvést” — tehát kívülről? Vajon hogyan akarjuk biztosítani a „továbbra is állami” egészség- ügyi alapellátást (mi tartozik bele?) emelkedő színvonalon — miközben ezt hirdetjük 40 éve és a színvonal 40 éve süllyed? A szellemi munka elismerteté­sét szintén az unalomig hirdet­tük már, most pedig csupán a „radikális fordulat” felismeré­séig jutottunk volna el? A vi­déki Magyarország nevében pe­dig egyenesen ki kell kérnünk magunknak a megállapítás ar- culütésszerű rövidségét, tartal- matlanságát, üres általánossá­gát. összefoglalóan: A korábbi­aktól szemléletében és szán­dékaiban kétségtelenül radi­kálisan különböző tervezet azt a benyomást kelti, hogy minden irányzatnak „kedvé­be igyekezett járni” különbö­ző részleteiben. Ezek az éle­sen ellentmondó törekvések azonban nem álltak, nem áll­hatták össze szerves egésszé. A tervezet jó fele pártprog­ram helyett a régi típusú kí­vánságlista és személytelen kváziutasítások (kell, fel­adat, követelmény stb.) gyűj­teménye. Modem gazdasági reformtervek mellett régi ideológiai-politikai fordulatok nagy száma teszi ellentmon­dásossá. Eklekticizmusa, bel­ső ellentmondásai miatt félő, hogy igazából senki nem ér­zi majd magáénak, talán ép­pen az a fő hibája, hogy egyetlen társadalmi csoportot, bázist sem célzott meg iga­zán (hanem „mindenkit”), senki érdekeit nem vállalja fel nyíltan és pártosan képvi­selni, ehelyett megrekedt az „egész nemzet képviselete”. Dr. Bánki M. Csaba MSZMP Nagykállói' Reformkor — Eddig gyáregység volt, mostantól önálló lesz a vásárosnaményi üveg­gyár — röppent szárnyra a hír. Kacsa vagy igazság? Amikor mindezt megem­lítettem a legilletckesebb- nek, Katzer Zoltán igaz­gatónak, elkerekedett a szeme és egy kicsit fur- csán nézett rám. tói Vásárosnaményban vár­nak az, hogy dolgozóik éves bére növekedni fog, az elő­zetes számítások szerint 15— 20 ezer forinttal. Ehhez azonban szükség van a korábbi vevőkör megtartá­sára, hiszen a naményi gyár termékei eddig is eljutottak a világ számos országába, NSZK-ba, Angliába, Francia- országba, Olaszországba, sőt Japánba is. Most éppen or­chideavázát készítenek a nyu­gatnémet piacra, különböző kelyheket a franciáknak Közben folyik az ólomkris­tály poharak csiszolása, sava- zása. Minden munkafolyama­tot kézierővel végeznek és a kohók mellett bizony a me­leggel is meg kell küzdeni az embereknek. Nagy gyakorlat kell ahhoz, hogy minden po­hár egyformára sikerüljön. Ügyes kezek formázzák kü­lönböző szerszámokkal az 1400 Celsius fokos folyékony üveget. Havonta 30—40 új terméket állítanak elő. Az, hogy éppen mit gyártanak a mindenkori vevők megren­deléseitől függ. Habbk izem Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, aki már előre fél attól, ha hosszabb távra kell törékeny holmit vinnie Ilyenkor sok függ a csoma­golástól Itt a gyárban erre külön is gondot fordítanak, hiszen nem mindegy, hány darabban érkezik meg a ten­gerentúlra egy hat darabos készlet. A termékek eltérő mérete, a kis szériák még ne­hezítik a helyzetet Maguk készítik a dobozokat és kéz­zel történik a csomagolás is.- Ahogy végigjártuk az üze­met feltűnt, hogy nagyon sok a fiatal, a dolgozók átlagélet- kora 33 év. A tanműhelyben csiszoló szakmunkás tanulók­kal találkozunk, a harmadi­kosok tízen, a másodikosok pedig tizenhármán kezdték az idei tanévet. A gyár igaz­gatója örömmel újságolja, hogy az idén már két elsős osztályt kellett indítani a vásárosnaményi szakmunkás- képzőn belül ebből a szakmá­ból, akkora volt a túljelent­kezés. Várai kell az íj határa Már a nyáron azt tervezték, hogy a mostani marvufaktú- rális termelés helyett bein­dul egy automata gépsor, egy új ólomkemence, és hűtősza­lag. Ha ez a befejezés előtt álló beruházás elkészül, meg­duplázódik a gyártókapacitás. Ha elkészül! Mert augusztus helyett, legjobb esetben is, ez év végén indulhat meg itt a termelés. Az új hutából hi­ányzik ugyanis néhány elek­tróda, melynek már június­ban meg kellett volna érkez­ni ahhoz, hogy a kemence szerelése folyamatos legyen Ehhez egy 17 milliós lízing segítette volna a vállalatot, de először a bankok nem tar­tották megfelelőnek a garan­ciafeltételeket. Ez a huzavo­na tartott három hétig. Majd az üzletet bonyolító osztrák bank bécsi fiókja bejelentet­te, hogy nincs pénz a beru­házásra. Ezután a vállalat saját erőből próbálkozott. Újabb engedélyek, pecsétek megszerzése után, úgy lát­szik, októberre csak megér­keznek azok a fránya hiány­zó alkatrészek. Addig pedig a befektetett 104 millió forint pihen, ahelyett, hogy újabb milliókat hozna a konyhára, a dolgozók zsebébe. Szilágyi Zsuzsa Élmezőnyben — búzaföldön Jámbor és a Claas Zöld és eleven a növény. Az augusztusi szárazságban csak a harmatgyökerek táp­lálták a kukoricát, de jött az őszi eső, bő­séggel megázott a határ és a tengeri újra lábra kapott. A korábbi sápadt sárgásság eltűnt a levelekről, a szár tovább vastago­dik és a csuhé alatt a csövön duzzadnak a szemek. A kombájnos azt mondja, így jó, így ígéretes a termés. Persze van az em­berben némi félelem is. Ősszel félni kell attól, hogy jön a köd, hogy hirtelen lehűl és télbe vált át az idő, fagyok is lehetnek és akkor lőttek az ígéretesnek. Akkor már nem kukoricát, csak kukoricának mondott éretlenséget arat az ember. De ne fessük falra az ördögöt. Különben is Jámbor Jó­zseffel most nem a kukoricáról, a búzáról beszélgetünk. Megvolt az aratás, elmúlt a nyári fá­radtság, és a kombájnolás a jó fizetség mellett hozott némi dicsőséget is. A mária- pócsi Rákóczi Tsz három embere végzett a kombájnosverseny élmezőnyében. Az előkelő első hely, a Claas Dominátorok ka­tegóriájában Jámbor Józsefnek jutott. Né­zem az embert és hallgatom ahogyan be­szél és arra gondolok a név és a megjele­nés, a hanghordozás harmonizál. Semmi sem utal arra, hogy Jámbor József erős, kitartó, akaratos, vagy fáradhatatlan len­ne. Pedig minden benne van a közép ter­metű, vékony testalkatú, 39 éves ember­ben. Azt mondja: — Most nehéz volt a dolgunk. Volt né­hány kényszerpihenő, egyszer két napig álltunk, aztán a felázott talaj miatt kín­lódtunk. Na de elmúlt. Én egymagám 365 hektár búzát, rozsot és árpát arattam. — Szép teljesítmény — mondom és kér­dezem — milyen volt a termés? — Nagyon jó, búzából hat mázsán felül hektáronként. (Ott van az asztalnál Lazák Mihály növénytermesztési ágazatvezető is, ő pontosít, a búza 6,2 tonna, a rozs 3,65 tonna, az árpa 5,5 tonna hektáronként, így fnég szebb.) — Ha az aratott terület is nagy volt, a termésátlag is magas, akkor maga sokat keresett. — Erről inkább ne beszéljünk, nem azért, mintha nem lett volna meg a pén­zünk, de van a konbájnosoknak így is iri­gyük. Mintha a mi munkánk olyan könnyű lenne, mintha mi kivételezettek lennénk? — Miért nehéz a kombájnolás? — Vegye számításba, reggel ötkor kezd- dünk, este, ahogy az idő engedi kilenckor, tízkor hagyjuk abba a munkát. Hány órás munkaidő ez? Aztán dolgoztunk szomba­ton is, vasárnap is. Hajtottunk, ahogy bír­tunk, amíg volt, mit aratni. Ha az eső esett, akkor sem pihentünk, javítottuk a gépe­ket. Feszített volt a tempó. — Ki kérte, kényszerítette, hogy az le­gyen? A pénzért hajtottak? A kombájnos eltöpreng, gondolkodik a válaszon. Szinte az arcára van írva, hogy egy gyors önvizsgálatot tart, vajon tény­leg csak a pénzért hajtottak. És ha úgy lenne is, ki hinné el az ellenkezőjét? A szünet nem tart sokáig, a kérdésre a vá­lasz tömör és érthető. — A pénz fontos. De- van más is. Mi idén vállalkozóként arattunk. — Ezt hogy értsem. — Úgy, hogy átvettük a kombájnokat vállalkozásba és felvállaltuk az aratást. Mienk az aratás költsége, mienk a munka és ha úgy dolgozunk, hogy a vállalkozói összegből marad valami, az is a mienk. — Dehát ez kockázatos. A vállalkozáson nemcsak nyerni, veszíteni is lehet. — Eddig nyertünk. Nem fizettünk rá az aratásra. — Kevesebb alkatrész, üzemanyag fo­gyott mint máskor? Jobban, gyorsabban dolgoztak, mint tavaly. — Is-is. Idén megtakarítottunk néhány ezer liter gázolajat... (Lazók Mihály megint pontosít: fejen­ként 1500 liter volt a megtakarítás.) Gyor­san számolok, hogy az annyi mint: öt kom- bájnszor 1500 liter szorozva 13-mal, a vég­összeg 97 500 forint, nem lenne rossz pré­miumnak. Tehát a vállakózás sikerrel járt. Egyébként a tsz-nek öt kombájnja van és a vállalkozók öt kombájnos és egy szerelő. A vállalkozás élén Jámbor József áll. Most már csak az érdekel, mióta csinálja a kom­bájnolást, szereti-e a munkáját? — Ha nem szeretném, nem csinálnám. Egyébként a tanult szakmám gépkocsive­zető és 1980-tól kombájnolok. Azt a gépet, amellyel idén is arattam, hét éve hajtom. Jó kombájn. Most felkészítem a naprafor­góhoz, a kukoricához. Beszélgettünk más témákról is, például tudna-e kaszával aratni, lenne-e Jámbor József farmergazda, de ezekre a kérdésekre jobbadán csak a mosoly volt a válasz. Mo­solyogtak a kombájnos társak is, Zelenyák László, aki a kombájnosversenyben har­madik lett és derül a fiatal Orosz István, aki E—516-ossal aratott és második lett. 0 mondta, kikalapálná a kaszát, de hogy az a kasza le is vágná a búzát, abban nem biztos. Különben is minek ilyen dolgokról beszélni. Ö jövőre is, azután is kom- bájnolni szeretne. Ezzel a véleménnyel nagy volt az egyetértés. Seres Ernő Itt még folyékony az orchideaváza. — Így nem igaz, történt azonban az utóbbi időben olyan esemény, ami ennek az egésznek az elindítója lehe­tett. Július elsejétől ugyanis a Pannonglas Ipari Részvény- társaság keretében működik üzemünk. Reményt keltő részvénytársaság ; : . A fő részvényesek az Üveg­ipari Művek, az Országos Érc- és Ásványbányák Vál­lalat és nem hiányzik a kül­földi tőke sem, a vállalkozás­ba betársult egy amerikai cég, a Gardien Glass Compa­ny. A nyolc üveggyár tehát, amely eddig a budapesti Üvegipari Művek gyáregysé­ge volt, új szervezeti formá­ban folytatja tovább a ter­melést, amely könnyebbé te­heti számukra a gazdálko­dást. Amit ettől a változás-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents