Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

1989. augusztus 9. Kelet-Magyarorsxág 3 Új pórt körvoftalozódik Igazodni a kihívásokhoz EMBERT PRÓBÁLÓ IDŐ­KET ÉLÜNK. A társadalom, az MSZMP rendkívül nagy súlyú és nagyszámú feladat megoldására kényszerült. A gazdasági és politikai válság­ból való kivezető út keresé­se egyben a szocializmus épí­tésének új útkeresése is. Ezt ma divatosan „modellvál­tással” lehet megtalálni. Társadalmunknak igénye van a pártban felhalmozó­dott tapasztalatokra, belső- külső kapcsolatokra, tagjai­nak alkotó energiáira. Mint ahogy minden más pártnak, szervezetnek, mozgalomnak, csoportosulásnak a vélemé­nyére, munkájára is joggal formál igényt. Az MSZMP megújulásához szükség van új szervezeti sza­bályzatra — ez minden párt váza. Világos, hogy ki kell alakítania prógramját a tár­sadalom égető gondjainak megoldására. Munkájának gyakorlatában egy mérce le­het: tagsága, a társadalom értékítélete. A szervezetiszabályzat-ter- vezet — melyet most vitat meg a tagság — alapvetően különbözik az eddigiektől: más lesz a párt jellege, más a felépítése, más a működé­se. tagjainak jog- és köteles- ségrendszere; korszerűbb, jobb, a modern társadalom­nak jobban megfelelő. Az MSZMP alulról fog szerveződni, jellemzői lesz­nek a párttag kollektívák ho­rizontális kapcsolatai, a gon­dolkodási-lelkiismereti sza­badság stb. Fontos dolog, hogy előtér­be kerüljenek az önként vál­lalt politikai feladatok, mert lényegében ezek tartanák ösz- sze, mozgatnák a párttagsá­got — ha sokszor csak ak­cióegységre is. Ha a kongresszus elfogad­ja a tervezetet, megszűnik a jelenlegi nagy gond: milyen lesz, legyen a párt; — az egyénnek milyen legyen a vi­szonya? Akkor már el lehet dönteni, akarok-e vagy sem egy sok vonatkozásban más párt tagja lenni. A többség jogai mellett. részint azzal szemben, a kisebbség telje­sen új helyzetbe kerül! Pél­dául kialakíthatja, védheti, terjesztheti nézeteit, azoknak híveket gyűjthet. Egyáltalán nem kötelező az uniformizált gondolkodás, sőt, akár az egyéni nézőpontok is faj­súllyal szerepelnek. Ha a párttag joga a lelki- ismereti szabadság és érték­rendje egészséges, nem kerül szembe sem magával, sem az egyetemes emberi társadalmi értékekkel. A gyakorlatban eddig — mert önmagával sen­ki sem kerül szívesen szem­be — sok feladatot, határo­zatot nem, vagy csak részben hajtottunk végre. Ez az em­berben élő jog. amely most törvényes kereteket kaphat, jó lehetőséget jelenthet a kü­lönböző hibák, tévedések, bű­nök elkerülésére is. EDDIG AZ VOLT A TAG­SÁG JOGOS PROBLÉMÁJA, hogy a fontos döntések nél­küle történtek, történnek. A legfontosabb kérdés így az, hogy a tagság jogai, lehető­ségei, számonkérési formái megfelelőek-e. Azt gondolom, ha bármikor visszahívhatom azt, akit választottam, sőt az adott tisztség betöltési idejét is az egyén, a párttagközös­ség határozhatja meg — az jó garancia. Az ilyen lehetőség­gel, ha szükség van rá. élni kell. A döntéshozás és a végre­hajtás szétválasztása, a sze­mélyi átfedések tilalma, a döntéshozók közvetlen dele­gálása egyértelműen demok­ratikus, kifejezi a tagság akaratának középpontba helyezését. Ide tartozik az is. hogy ha az illetékes (a mai rendszerben a pb-k titkárai, a vb) nem profi menedzseri szinten szervezi a politikai döntések végrehajtását, akár­mikor minden gond nélkül elmozdítható. Ma ez még nem ilyen egyszerű. Ezzel, úgy hiszem, a szakértelem, a bizonyítás, az eredményesség lesz a káderkiválasztás és megítélés egyértelmű mércé­je — és nem más. JELENTŐSEN MEGNŐ a tagság felelőssége is. mert igen fontos, hogy a választ­mányba politikailag tisztafe- jü, környezetében elismert, elkötelezett személyek kerül­jenek. Ilyen felépítésben a végrehajtó (az apparátus) nem nőhet semmiképp a dön­téshozó fölé! Teljesen új. hogy évente, akár szükség szerint kell munka-pártértekezletet tar­tani. Ez is egy lehetőség ar­ra. hogy a párttagság előtt titok többé ne legyen! Min­den párt számára fontos kér­dés, kik legyenek, lesznek a tagjai. A sorok között ki­olvasható: nemcsak a mun­kásosztály. de minden dol­gozó pártja kíván lenni az MSZMP. Jelentős dolog to­vábbá, hogy a tagfelvétel mechanizmusában már nem felvételről van szó. hanem inkább a belépési szándék tudomásulvételéről. Itt tehát szűkül a tagság joga. de egy­értelmű, hogy csökken (pl ideológiai területen) a belé­pőkkel szemben támasztott feltétel. Ilyen felvételi me­chanizmus mellett a pártból való kikerülés is másképp jelentkezik. Megnő az egyes párttag önálló, és következ­mény nélküli döntési lehető­sége í tagsági viszony kérdé­sében. A tagság egyik legnagyobb problémája, hogy nem érzi a döntésekben a részét, véle­ményét. Ezért a tagság jo­gainak növelésével legalább egyenrangú fontosságú, hogy központi szinten, ennek meg­felelően megyei és városi szinten milyen változások ter­veződnek. A legfontosabb fó­rum, a kongresszus, helyére kerül. Végre a tagság párt­szavazással dönthet összehí­vásáról. Lerövidül az az idő 4—5 évről 1—2 évre. ami két rendezvény között van — ez igen lényeges a viharos társa­dalmi-politikai fejlődés mi­att. A tervezetből nekem elfo­gadhatónak az országos párt­választmány és az egytestü- letes pártbizottság tűnik. Ebben azt a lehetőséget lá­tom. hogy a delegáltak révén, a hozzárendelt szavazati súllyal,, a valóságos létszá­mok, az egyes platformok tá­mogatottsága alapján történ­nek a döntések. Végezetül: a mostani ké­szülő szervezeti szabályzat a tagság akaratát, véleményét, érdekeit jobban tükrözi, mint a régi „tízparancsolat”. A régi szervezeti szabályzat időálló értékeinek megőrzése mellett, olyan pártot rajzol fel. amelyik biztosan jobban megfelelhet a kihívásoknak. Márkus Gyula 4 villamosmegálló és a lakótelep között mindig sár volt. Ké­sőbb megváltozott a hely­zet. Áthelyezték a megál­lót. Ez persze nem jelen­tette azt, hogy megszűnt a pocsolya, sár ugyanúgy volt mint régen, csak nem ugyanott, egy kicsit mesz- szebb. Ez lényegében senkit sem zavart húsz éven át, de a jubileumi ünnepségen valakinek eszébe jutott, hogy járdát kellene építe­nünk társadalmi munká­val. Konkrétan a vezetőség­nek jutott az eszébe az öt­let. A tervet lelkesedéssel fogadtuk. Mindenkit buz­dított a társadalmi munka ötlete, gyorsan megválasz­tottuk a járdaépítési bizott­Kerékpáros kaland Négyezer kilométeren keresztül Ahogy ígérték, hajszálpon­tosan érkeztek hétfő este hat órára Nyíregyházán, a Zrífiyi Ilona utcai órához. A biciklire szerelt kilométeróra 4028-at mutatott. A két vál­lalkozó kedvű kerékpárost azonnal megrohanták szülők, ismerősök, barátok, akik el­ismerően gratuláltak a nem mindennapi teljesítményhez. A két nyíregyházi fiatal­ember, Dallos András és Orosz László július 6-án szállt kerékpárra, hogy Paal László halálának 110. évfor­dulóján elhelyezze a hála ko­szorúját a franciaországi Barbison városkájában. Je­lentkező az indulás előtt bő­ven akadt, de végül csak ket­ten vágtak neki a többezer kilométeres távnak. Tízsebes- séges Csepel versenykerék­párjukra vízhatlan táskákat szereltek, amiben a sátoron kívül élelmiszert, ruhát és tartalék alkatrészeket vittek. Előzetesen úgy tervezték, hogy július 14-én, a francia forradalom 200. évfordulóján kerekeznek be Párizsba, de kicsúsztak az időből. Budapest, Győr, Bécs, Pas- sau, Nancy, Párizs útvonalon érkeztek a francia fővárosba. Űtközben aludtak apácáknál, rendőrségi fogdában, szeren­csére a „beutaló” csak egy éjszakára szólt, bekéredz­kedtek tanyákra, ahol barát­ságosan fogadták őket. Az Alpokon keresztül közel sem volt kényelmes a kerékpár­túra, egyes szakaszokon gya­log tolták a drótszamarat. A művészvárosban, Barbi- sonban alig tudták megmon­dani hol található a neves magyar festő emléktáblája. Végül egy fogadóban talál­ták meg, ahol megkoszorúz­ták az emléktáblát. Napi 120—150 kilométert kerekeztek odafelé napsütés­ben, visszafelé Münchentől szakadó esőben, amikor szin­te kékre fagyott a kezük a kormányon. Az utolsó kilo­métereket az ismerősök tár­saságában tették meg, akkor már felszabadultan mesélték felejthetetlen élményeiket. Naplót is vezettek az útról, amibe a helységek elöljárói beütötték pecsétjüket. A négyezer kilométer alatt öt defektet kaptak és mind a négy külső annyira lefutott, hogy cserélni kellett. Egy ilyen útra csak úgy vállalkozhattak, hogy szpon­zorok segítették őket. Az él­ménybeszámoló közepén Orosz László már egy jövő évi út terveit fontolgatta, ke­rékpárral eljutni Olaszor­szágba, a labdarúgó VB szín­helyeire. (mátbc) az Általános iskolá­ról hangzott el többek kö­zött beszámoló a dombrádi tanács keddi ülésén. Az is­kola a kisvárdai körzet egyik legnagyobb oktatási intézmé­nye, 712 gyermek jár ide. A cigány tanulók száma 128. Részben ennek köszönhető, hogy a körzeti átlagot meg­haladja a tanévet vésztők aránya, a tankötelezettséget teljesítők azonban keveseb­ben vannak: tizennégy éves korig csak a tanulók három­negyede járja ki a nyolc osz­tályt. ságot. Az első ülés nagy­szerű légkörben zajlott le, a bizottság vezetősége a helyzet magaslatán áll t, ■ ■ : Hiány úgy látszott, ennél jobban már nem is lehet. Később rájöttünk, hogy ez nem így van. Egyik gyűlés követte a másikat, de továbbra is sárban jártunk. Ekkor egyértelműen fel­tettük a kérdést: vagy tör­ténik valami, vagy nem, de elég a szájtépésből, ha a bizottság vezetősége nem tudja megépíteni a járdát társadalmi munkában, ak­kor le kell mondania. Egy­szerű. Rögtön mentegetőz­ni kezdtek. — Hogy építsük meg a járdát, ha senki nem jön el társadalmi munkára? — Elég a sok beszédből — mondtuk. — Elég a de­magógiából. Nekünk nem kioktatásra, nekünk járdá­ra van szükségünk. Megjelöltük a bizottság vezetőségének a végső ha­táridőt, ők javulást ígértek, de ezt már senki nem vet­te komolyan. ősszel leváltottuk a bi­zottság vezetőségét. És mégsem történt sem­mi. Minden úgy van, ahogy volt. Még a rákövetkező nyá­ron is sárban jártunk. (A Szpilkiből ford.: Lip- cseyné Bánfalvi Júlia) Térkép H ála annak, aki megér­demli, most a tava­szon Záhony mellett egyszerre négy új helyen is megnyitották a magyar- szovjet határt. Az adatokat most fölösleges ismétel­nünk, tud már arról min­denki, hogy csak eddig majd kétmillió ember előtt emelkedtek fel a korábban mozdulatlannak hitt so­rompók. Ám a határ túloldalán a magyarországi embernek megáll a tudománya. Mert útbaigazító táblát ha talál is, a cirillbetűkkel sajnos aligha birkózik meg, s hiá­ba keresi mondjuk Szől­lősgardót, ha a táblára az van írva, hogy Ardovec. Persze nem így, latin be­tűkkel. Nincs szándékom­ban a túloldali szerveket bántani, a magyarországiak lustasága viszont határozot­tan irritál. Olyan nagy munkába került volna egy magyar turisták által is használható térkép elkészí­tése? A Saar-vidékről, a skót felföldről, a Riviéráról, az Andokról az elképzelhető legprecízebb térképek áll­nak a rendelkezésünkre, de a hozzánk legközelebb lévő területről semmi. Illetve pontosítsunk! E sorok írójának birtokában van egy igen részletesen ki­dolgozott térkép. Csak egyetlen hibája van; még a két világháború között ké­szült a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Inté­zetben. S fél évszázad alatt sokat változott a helyzet a Kárpátok alján. Ám jobb híján ezt a térképet hasz­nálhattam. Igaz, régi utak szűntek meg. s újak épül­tek, de a legfontosabb vál­tozatlan : a települések a he­lyükön vannak. S a régi térkép segítségével eligazo­dik az ember. Tudja, ha mondjuk Beregkövesdre akar menni, akkor Kivjasd- ot kell keresnie. Ha Nagy- rákócot, akkor Velikij Ra­kó vécét. Mert azon a tér­képen a településnek nem csak a magyar, de — ha volt — a ruszin nevét is közük. Bevallom, nem ismerem a térképkészítés mechaniz­musát, de van egy furcsa gyanúm: azokban a körök­ben, melyek megbízásából a külföldi térképek készül­nek, nem igazán sikk a Kárpátaljára járni. Aki ad magára, a francia Riviérát, a Kanári-szigeteket választ­ja. A Huszt, Munkács, Ver- bőc környékére menő gond­ja kit érdekel? Majd csak eligazítja a vándort valaki. Végtére is majd kétszáz­ezer magyar él odaát Balogh Géza Átszgrvezé« előtt q HYiRTEX Kft., vagy rt. lesz Demecserben — Az előfordulhat egy év­ben egyszer, hogy dolgozóink bérét az előírt határidőn túl fizetjük ki, egy nappal, mond­ja Márton Csaba, a deme- cseri Nyírtex Fonó-Szövő Leányvállalat igazgatója. A szerkesztőségünkhöz címzett levélben ugyanis a helybeli dolgozók azt kifogásolták, hogy a július közepén esedé­kes bérelőleget késve kapták meg. — Mire a bérfizetéshez szükséges összeget elő tudtuk teremteni, egy napot csúsz­tunk — vélekedik erről az" igazgató. — Biztos, hogy az egy nap késés is jelentős le­het sok dolgozónknál, de ilyenkor elfelejtik azt, hogy több esetben két nappal elő­rébb hoztuk a bérkifizetést. Első a működés Folytatom a panaszok fel­sorolását: nincs kismamacipő, munkaköpeny, szappan, csak a vezetők kapnak prémiumot. — Ügy érzem ennél sokkal fontosabb volt megvenni a gépekhez például az ékszíja­kat, hogy működjenek — vá­laszolja. — Az idén nem volt prémiumosztás, csak egy-egy részfeladat teljesítésekor fi­zettünk a kollektíváknak. A tavalyi évet nem zárta eredményesen a demecseri leányvállalat és az első hat hónapos tervét is csak 90 szá­zalékosra teljesítette. Ennek oka, hogy nagyobb mennyisé­gű késztermék maradt rak­táron, amely átvételét a ve­vők augusztusra ígérték és akkor egyenlítették ki a számlákat is. Kávás jelentkező Közel másfél évig várt ar­ra a leányvállalat, hogy a létszámot akár újabb száz dolgozóval feltöltse és a gé­pek ne egy, hanem esetleg három műszakban üzemelje­nek. A halogatásnak ezentúl nincs értelme, nincs fölösle­ges munkaerő a környéken, amely munkára jelentkezne. Ráadásul a fizikai és szelle­mi dolgozók aránya megegye­zik, amely egyáltalán nem nö­veli a nyereséget. — Augusztus 15-től jelen­tős átszervezést tervezünk — mondja az igazgató. — A nem termelő munkakörben dolgozók egy részét (körül­belül 60—80 embert) olyan területre helyezzük, amely a termelés jelentős növelését hozza, ugyanakkor a bérgaz­dálkodásunkat is javítjuk. Csak így lehet év végére nye­reséget elérni. Az anyavállalat, amely ed­dig pénzügyi segítséget adott „lányának” — csakúgy mint a demecseriek — a kft-vé vagy a részvénytársasággá való átalakulást szorgalmaz­za. Előbbihez minimum 15 milliós pénzcsomag szüksé­ges, amely a leányvállalat változó pénzügyi helyzetét stabilizálná. A kft. szerve­zésekor legelőször is a két nyereséges részleg, a fésűs- fbnodai és a paplangyártó jö­hetne számításba. Paplangyártás lasz A szövődé a munkaruha- szövet készítését kezdte meg, amely engedélyezés alatt áll. A további piaci lehetőségek között a kézi kötőfonal- és a paplaneladás szerepel. Az utóbbi fejlesztéséhez szűk- ; séges gépsor közel egy éve érkezik Demecserbe, de még mindig nem ért oda. A láto­gató véleménye, aki a múlt év végén is járt Demecser­ben, az, hogy csakúgy mint a létszámtervnél, a gépbe-, szerzésnél is van mire hivat­kozni. Majd ha beérkezik, az udvaron tárolt nagy meny- nyiségű hulladékot is sikerül feldolgozni, nő a termelés, az áhított nyereséges gazdálko­dás is valóssá válhat. A lét­számbővítésről szőtt tervekét már sutba dobta a vállalat vezetése, a hulladéktépő, á kettőző és a paplangyártó gép beszerzése van soron. De ne­hogy jövőre is ez legyen a hi­vatkozási alap. Máthé Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents