Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

2 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 9. Szünidőben. (Sári Attila (elvételei) Vizes wlt a templomdombi hárslevelű Szépek és szarkák Változatlanul sok a sza­bálysértés a városban. Az el­ső fél évben mintegy 160 sza­bálysértési eljárás végére került pont a tanácson, és bizony a legtöbb esetben magas bírságot kellett fizet­niük a társadalmi együttélés, szabályait megszegőknek és a tolvajoknak, garázdáknak. A kihágások népszerűségi listáján változatlanul a lopá­sok, és az iskolai mulasztá­sok szerepelnek, de nem csökken a csendháborítók, a köztisztaságot megsértők száma sem. Meglehet, hogy Cs. Julian­na szép, (vagy legalább is az akart lenni) de hogy okos ■is, azt nehéz elmondani róla. A Szabolcs Áruházban ugyanis egy 165 forint érté­kű rúzst akart ellopni, m rajta vesztett. így kétezer forintot kellett kifizetnie. De nem bizonyult okosabbnak az az apa sem, aki az egyik ABC-ben egy üveg két de­ciliteres rumot vágott zseb­re, és amikor rajtakapták „megtévesztésül” a fia ada­tait diktálta be. így aztán bizonyára nemcsak hatósági, hanem családi konfliktus is lett a dologból. Bizony néha úgy tűnik, mintha a szülő a saját gyer­meke ellensége volna. Talán ezért is van, aki szinte ösz­tönzi az iskolakerülést. P. Mihályéknak például mun­kahelyük sincs, van viszont négy gyermekük. Nem ne­héz belátni, nem lehet köny- nyű az életük. Nehezíti ezt a következetlen nevelés is. Az egyik gyermek példáud hatodízben hiányzott az is­kolából, az elmúlt tanévben több mint hetven napot. Nyilvánvaló, hogy ezt a gyermek érdekében már a hatóság sem nézhette jó szemmel, s bár enyhítő kö­rülménynek számított a csa­lád rossz anyagi helyzete, mégis büntetést kellett kiró­ni rájuk. Kezdeményezték a gyámhatósági védő- és óvó- intézkedést is. 99...én nem akartam zsarolni...” ítéljen meg a lakosság — mondja Kisvárda leköszönő tanácselnöke Kisvárdán a tanácsi vezetéssel, az elnökkel és munká­jával tíznél több közlemény foglalkozott az utóbbi hetek­ben. Különböző szervezetek nyilatkoztak, vagy épp elzár­kóztak tőle, de egyetlen szervezet sem kérdezte meg a ta­nácselnök véleményét. Tóth Lászlóban ezek hatására olyan érzés alakult ki, hogy ez már nem demokrácia, sokkal in­kább hasonlít egy koncepciós perre. Mivel a városban ke­ringő pletykáknak végé-hossza nincs, felkértük a tanács­elnököt: nyilatkozzon ő is a saját sorsát, egész egzisztenciá­ját érintő eseményekről. — Legtöbbször az fogalma­zódik meg bennem: akik nyi­latkoznak rólam a nép nevé­ben, valójában kit képvisel­nek? Az MDF-nek is, illetve a reformkörriek elnevezett szervezetnek tíz tagja van. Elsősorban ők azok, akik a „nép nevében” szólnak és őszintén szólva, nekem két­ségeim vannak afelől, hogy /alóban ők képviselik a iá­it osságot. — ... és aki képviselhetné? — annak nem hallani a lángját. Van a városban több nint ezer párttag, létező szer­kezetekkel, működési mecha­nizmussal. Hogy véleményük sincs, azt már nem akarom 'lhinni. Szervezett erő még az egyház, de tőlük nem vár­ható el, hogy megszólalja­lak. Szerintem az egyetlen, íz egész város lakosságát képviselő testület a tanács, amelynek tagjait többes je- ölésben — sokszor három- íégy személy közül — vá- asztották ki. Ebből követke- ően számomra a tanács tes- ülete az, amelyiknek véle- nényét mértékadónak tekint- letem és fogadhatom el. — Annak ellenére is, hogy pp ezzel a testülettel gyűlt neg a baja? — Szilárd meggyőződésem, >ogy a vitatott kérdésekben lékem volt igazam. Igazán ■les csata kót-három alka- ommal volt. A legintenzí­vebb a decemberi tanács­ilésen zajlott le, amikor a zervezeti és működési sza- lályzatról tárgyaltunk. Csök- entenűnik kellett a létszá- lot, úgy gondoltam, nem sak a dolgozó?: létszámát ell csökkenteni, hanem a ezetőkét is, ezért a szabály­aiba az a javaslat került, ogy az elnökhelyettesi fel- datokat társadalmi munká- an lássa el valaki. Az élet ;azolta törekvésünk helyes- égét, hiszen azóta a megyei inácsnál és Nyíregyházán is ét elnökhelyettessel csők­ént a létszám és a legtöbb irosban megszűnt a függet- n elnökhelyettesi funkció. — Az eredmény közismert: z ön javaslatát leszavazták. — Sajnos az is ennek, a intésnek az eredménye lett, hogy az apparátusi mun­ka szervezettsége és haté­konysága néhány területen rosszabb, mint korábban. Legtipikusabb a műszaki vo­nal példája, ők most komoíiy gondokkal küszködnek, pedig ha megváltoztatjuk a szer­vezetet, most egy hatéko­nyabb, kisebb csapat sokkal színvonalasabban látná el ezt a feladatot. — „Csak” ennyi volt a döntés következménye? — Ennél sokkal több. Ki­élezte a vezetésben meglévő gondokat is. Ettől kezdve egyre jobban érződött a ve­zetés tehetetlensége. Hogy ez milyen méretűvé vált, azt egy másik előterjesztés esete bi­zonyítja, amikor egy tipikus erőpróba történt. Ezen úgy gondolom, sokan veszítet­tünk. Én is a vesztesek köpött . vagyok, de legtöbbet a lakos­ság vesztett. — Ez az a bizonyos vár­ügy? — Igen. Kialakult egy olyan várfejlesztési koncepció, amely addig még egy vezetői megbeszélésen sem volt té­ma. Kiderült, hogy egy komplex programot akarnak végrehajtani 65 .millió fo­rintért. A tanács előtt el­mondtam különvéleménye­-met, s határozottan kijelen­tettem : ha megvalósítása mellett döntenek, nem válla­lom ennek végrehajtását. La­kosságellenesnek, rossz dön­tésnek tartottam, ezért úgy gondoltam, hogy abba a tíz esztendőbe, amikor én vol­tam' a tanácselnök, egy ilyen rossz d öntés nem fér bele. Szilárd meggyőződésem, hogy Kisvárdán vízhálózatra, tele­fonra, iskolára, szennyvízre, gázra, utakra előbb van szük­ség, mint egy új várra. — Milyen hányada lett vol­na, vagy lenne ez a fejlesztési pénzek? — Ha helyzet nem rorm lik, akkor öt,évre 120 millió szabad pénz jut, ennek két­ötödét — felét nem lehet várépítésre költeni. — Ez tehát kenyértörést jelentett... — Miután én kijelentet­tem, hogy nem vagyok haj­landó végrehajtani, a tanács lsedig döntésével végrehajta­ni rendelte el, így érthető, hogy nekem el kell mennem. Ügy megyek el azonban, hogy továbbra is szilárd meggyő­ződésem: a tanácsnak a la­kosság közvetlen napi gond­jai megoldásával, a vállala­tok, intézmények működési feltételeinek megteremtésé­vel keli foglalkozni. Vélemé­nyem nem változott meg, be­nyújtottam lemondásom, amelyet augusztus 31-én tár­gyal a tanács. — Játsszunk el azzal a gondolattal: mi lenne, ha nem fogadná el a tanács a lemondását? — Én már nem maradok azon az áron sem, ha a ta­nács visszalépne, hiszen én nem akartam zsarolni, ön­becsülésemet csak ezen a módon látom megvédhető- nek. — Amikor valaki ilyen döntésre szánja el magát, ké­szít valamiféle mérleget, ön készített? — Igen. Azt tudom mon­dani, hogy az elmúlt tíz év­ben bármi oldódott meg eb­ben a városban, igazán és felszabadultan soha sem örültem, mert tudtam mi az, amit még meg kellene olda­ni. Most. azonban, amikor egy tíz esztendős szakaszt zárok le magamban, valamiféle elégedettséget érzek, mert a sok gond ellenére tíz év alatt többet fejlődött a város, mint korábban húsz-harminc év alatt, pedig ekkor faragták meg leginkább a tanácsi pén­zeket. Ebben az évtizedben épült a lakások negyede, út­jaink közel fele, a csapadék- csatorna fele, intézmények sora, ekkor épült a gázháló­zat, megduplázódott az ivó­vízkapacitás, megháromszoro­zódik a szennyvízkapacitás, az üzlethálózat kiemelten fej­lődött a „Nádudvartól” az ABC-k soráig, indul a körzeti orvosi rendelő építése, visz- szavonhatatlanul folyik j* fe­lüljáró építése és még a to­vábbi két év legfőbb fejlesz­tését is ez az időszak hatá­rozza meg. Nem tekintem én ezeket személyes eredmé­nyeimnek, hiszen a város la­kosságának munkája és be­csületesen dolgozó tanácsi ap­parátus és testület tevékeny­sége is benne van. De ennek a csapatnak én voltam az irá­nyítója. Szívesen vállalok mindenféle elszámolást, hi­szem, hogy nem kell szégyen­keznem. És hálás vagyok azoknak, akik tíz éven át valamilyen módon segítet­tek. Balogh József Augusztus 20-ra megjelenik a városi lap KISVÁRDA Többször adtunk már hírt arról e hasábokon, hogy vá­rosi havi lap kiadását terve­zik Kisvárdán. A mintegy másfél évig húzódó előkészü­letek után most — a város nyolc vállalatának, intézmé­nyének anyagi támogatásá­val, a Hazafias Népfront égi­sze alatt — augusztus 20-ra megjelenik a négyoldalas újság, amely a Nyírségi Nyomdában fényszedésseí ké­szül. Foglalkozik a lap a vá­ros élén várható személyi változásokkal, a közrenddel, közbiztonsággal, a bevásárló turizmussal, és egész oldalas szolgáltató ovatban közli a műsorokat, programokat, cél­szerű tudnivalókat. Amíg a diákok pihentek Felújították az iskolákat Lassan véget ér a diákok nyári szünete, hamarosan kezdődik a tanítás. Míg a diákok pihentek, a város is­koláiban felújítással és kar­bantartással foglalkoztak a szakemberek. Tizenkilenc intézmény 29 épületét kellett rangsorolni, mert a pénz ke­vés: az éves karbantartásra 2,9 millió, felújításra 3,2 mil­lió forint állt rendelkezésre. A legnagyobb munka a 2. sz. általános iskola, részleges homlokzat felújítása és az épület műanyag, időállófes- téldkel történő festése volt. A 6. számú iskola épületén az ablakok cseréjét a homlok­zat felújítása, festése követ­te. A 2. számú bölcsődében a tető és a villamos hálózat korszerűsítését végezték el, a 3. számú óvodában a tető rendbetétele, a zene iskolá­ban a villanyhálózat felújí­tása volt soron. Valamennyi •intézményben elvégezték — néhol még tart — a festés, meszelés. Nagy jelentőségű a gazda­ságii, műszaki ellátó szerve­zet (GAMESZ) műszaki gár­dájának munkája is. Uun- béri áztak, parkettát és pad­lót csiszoltak, lakkoztak és sok olyan apró munkát is elvégezték, amelyek az Okta­tási körüirnényéket javítják. Jelentős értékű (több mint 600 ezer forint) a felújításo­kat és karbantartásokat vég­ző kisszövetkezetek -és kis­iparosok társadalmi munká­ja is, közülük kiemelkedik az Építő- é Szolgáltató, va­lamint a „Yárda” kisszövet­kezet kolléltívájia, továbbá Horváth József, Molnár Fe­renc és Tóth András festő kisiparosok munkája. A város három középfokú intézményéten is serény­kedtek. A Bessenyeiben kö­zel 700 ezer forintos költség­gel végezti k a különböző festési, jav tási munkálato­kat, de felújították a sport­udvart is. A Császyban mintegy hárommilliós költ­séggel folytatták a múlt év­ben megkezdett felújítási munkákat. Egyebek mellett a kollégium egyik épületét rákötötték a távfűtésre — erre közel kétmillió forintot költöttek. A szakmunkásképzőben egymillió forintért felújítot­ták a tornatermet. Cj köntösben a 2. számú isk a A Várdia bisztróban az al­koholellenes küzdelemnek sajátos formáját választot­ták. Meglehetősen dilettáns módon a bort vizezték. PeChükre tették. Az Orszá­gos Borminősítő Intézet el­lenőrei éppen aura jártak és mintát vettek a fehér és vö­rös/borból. Kiderült, hogy a templomdombi hárslevelű és a halasi burgundi borokat 30 százalék víz hozzáadásá­val mérték. A büntetés nem lesz olcsó, hiszen csak a vizsgálati költség 2800 forint, amit a borvizezöknek kell megfizetniük. Romló közlekedési morál Tragédiák, naponta Mindenki tapasztalhatja, aki járművet vezet, hogy Kis­várdán és körzetében jelentő­sen megnőtt a forgalom. Fő­leg a 4. számú főútvonal Zá­hony és Kisvárda közötti sza­kasza zsúfolt, az éppen csak átutazó turisták pedig gya­korta fittyet hánynak a sza­bályokra. Persze nem lehrt mindent a külföldiek számlá­jára írni, a helybéliek között is egyre több az agresszív ve­zető. Nőtt az áldozatát cser­ben hagyó járművezetők sza­ma is. Az idén öt ismeretlen tettesből hármat már felde­rítettek, de a két ügyben is tovább nyomoznak. A propaganda és a helyszí­ni bírságok (az első fél évben 600 eset) ellenére a körzetben a közlekedési morál rossz. A számok riasztóak. Tavaly az év első felében 49, idén 34 közúti közlekedési balesetet kellett helyszínelni a közleke­dési rendőröknek — a balese­tekből 27 lakott területen kí­vül történt. A halálos balesetek száma a múlt év hasonló időszaká­ban öt volt, idén nyolc. Sok­kal több volt a súlyos sérü­léssel járó baleset is, 19-ről 39-re emelkedett a számuk. A legtöbb balesetet a személy- gépkocsi vezetők okozták, de kétszeresére emelkedett a gyalogosok és a motorkerék­pár-vezetők által okozott tra­gédiák száma is. Tehergép­kocsi-vezetők pedig három­szor annyi balesetet okoztak, rpint tavaly. Az okok között feltűnő, hogy sokszorosára nőtt a gyorshajtás miatt’ és az el­sőbbség meg nem adásából bekövetkezett balesetek szá­ma. Végül az ittasság is több esetben játszott közre — ide­je lenne megállítani a hely­zet romlását, mert nem csu­pán statisztikák romlásáról, hanem napi tragédiákról van már szó.

Next

/
Thumbnails
Contents