Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-07 / 184. szám
1989. augusztus 7. Kelet-Magyarország „...A megélt történelem és tapasztalatai néha lehűtik az indulatokat... A kizárólagosság, a tekintélyelvűség, az egyszerű politikai arculat áttekinthetetlen korlátokat állított a közember számára... Aki ma hiteles személyiség, holnap már — lehet — nem az..." Idézetek az alábbi hozzászólásokból, amelyek a lapunk július 22-i számában megjelent Kinek van hitele? című íráshoz fűznek véleményt. A cikk számos olvasónkat késztetett arra, hogy leírja gondolatait. Többen már az eddigi vitához is hozzászólnak. Várjuk, s szívesen közreadjuk az ezután érkező leveleket. Kinek lesz hitele? Az állampolgár kegyeiért A kérdés megválaszolásához kizárólag a saját vélemény jogán is alaposan el kell gondolkodni a történelmi tanulságokon éppen úgy, mint a választási fogások retorikai skálájának elemzésén. A politikától ma már magát távol tartó idősebb nemzedék tapasztalatait is nehéz megszerezni, tapasztalataik értékállóságát mérlegelni, míg a középkorosztály élettapasztalatából kimaradt nyílt demokratikus politizálás gyakorlata hiányzik. Tisztelem a fiatalokat. Éppen ezért névreszólóan írom Módi Lászlónak: azért higy- gyen abban, hogy a megélt történelem és tapasztalatai néha lehűtik az indulatokat. Akár egy személy, akár egy párt történelmi küldetéséről a legkevésbé a jelenkor ítél pontosan és helyesen. A hitelességről közzétett írásából szeretném kiemelni: az „asztal másik oldalán” ülők gondolatait. Téved, ha azt hiszi, hogy ott ülni hősiesség, vagy a néptől, nemzettől származott kegy. Egyre többen ismerik fel a napi politikai élet palettáján, hogy az ellenzék és a nép feje fölött politizál. Olyan módon kritizál, amire éppen a népi bölcsesség mondja, hogy „bort iszik és vizet prédikál”. A múlt terhes örökségével fellépve legalább olyan nehéz hitelesnek lenni, mint múlt és jelen nélkül. Kiszámíthatatlan jövőkép hiányában csak az MSZMP kritikájára alapozni a mai ellenzék választást előkészítő, kampányát elég? Állampolgárként szándékozóin továbbfűzni gondolataimat és néhány kritériumra felhívni a figyelmet, amiben nálam a hitelesség megmérettetik. Tiszta, világos programot szeretnék látni althoz, hogy mérlegelni tudjak. Olyan programot, ami megfogalmazza, hogy mit akar, de azt is, hogy hogyan és felismerhető legyen, hogy ikák szólnak és kikhez. A kritériumok alapján szükséges megteremteni a korrekt feltételt ahhoz, hogy győzzön a jobbik. A győztes jobbik is vegye figyelembe viszont azt: holnaptól létezhet egy újabb ellenzék, amely a társadalmi nyilvánosság mellett nyíltan kritizálhat. Ez a jog még elkövetett hibák esetén sem zárható ki, ha korrekt módon a mai ellenzék legalább annyi mozgásteret kínál fel, mint amit most ő kap. A demokratikus paletta ezt is feltételezi, nem csak a győzelmi esélyt és főleg nem újabb hiitbizományként kezelt kiváltságokat. Remélem, hogy ezt ma már demokratikusan, érettséggel fogjuk tudni mindnyájan lekezelni. Véleményen ezért úgy ösz- szegzem, hogy akik ma és holnap nem a nép feje fölött akarnak politizálni, azok a történelmi realitásból kiindulva a közmegegyezés alapjaiért dolgoznak és kompromisszumokban gondolkodnak akkor is, ha az ellenzékiséget nyíltan vállalják. Mindazoknak, akiknek fontos az emberi élet minősége, fel kell ismerjék a politikai és gazdasági mozgástér új elemeinek szükségességét. Tudás és képesség alapján fogalmazódhat meg a köz- megegyezésre való törekvés igénye is. A régi hatalom még nem tudja — talán nem is akarja- új módon megszólítani a népet, míg az új szerveződések még csak a múlt hibáinak kritikájával és magukkal foglalkoznak. Ez valójában senkinek nem jó. Rövid távon lehet látszólag nyerő és hiteles a szenzáció. Hosszú távon viszont csak az a program nyerhet, amely a sikerélmény lehetőségét egyenlő eséllyel kínálja fel mindenkinek és amely porgram mögött van hiteles személy, akinek pedig széles tömegekkel van kapcsolata. A csendes többség ma bölcsen hallgat és mérlegel. Sokak feltételezésénél több az önbecsülése, a hite és a fantáziája a népnek. Ezért is kellenének az új mozgásterek és kellene legalább abban a közös szándék, hogy ez a köz- megegyezés szintjén, a népfelség elvének figyelembe vételével mielőbb deklarálód- jon. Ma még senki sem hiteles. Bízom benne, hogy a hitelessé válás nagyon rövid történelmi időszakának tanúja lehetek. Ehhez igyekszem a helyi közmegegyezés alapjaként az alábbiakat ajánte'ni: Ma hazánkban gazdasági, politikai és morális válság van. A múlt hibáinak őszinte feltárásával és elemzésével elkezdődött egy új jövőkép megfogalmazása. Népben, nemzetben gondolkodva a nemzeti 6orskérdés megoldásán munkálkodva kialakult az érdektagoló politikai versengés. Még hiányzik a közös célért vállalt nemzeti összefogás. Ebben a kérdésben most már létünkért kell szólni politikai meggyőződéstől és pártállástól függetlenül mindén becsületesen gondolkodó emberhez. Jelenünk ma már terhes az átmeneti helyzettel visszaélő, azt kihasználó vámszedőktől. Az őszintén, felelősséggel gondolkodó emberek nem lehetnek érdekeltek abban, hogy a morális válság fennmaradjon, súlyosabbá váljon. Felkérjük honfitársainkat, hogy a humánusabb politikai és gazdasági mozgástér elfogadásával munkahelyükön kezdeményezzék a gazdálkodás elemzését,- fejlesztését, megújítását, kezdeményezzék a közkiadások csökkentését és a közigazgatási reformot. Vállalják bátran a bürokratikus intézkedések és a pazarlás leleplezését. Erősítsék a munkahelyi közösségi akaratot a hibákkal együtt élő vezetőkkel szemben. Becsüljük a közösségek maradandó értékeit és az öntisztulást kezdeményező reformerőket. Tiszteljük a szabad vélemény- alkotást és a humánus értékeket vállaló korrekt politikai meggyőződést. Támogassunk minden vonzó programot, fogalmazzuk meg és követeljük ki a sikerélményt nyújtó cselekvési mozgástereket. Tárjuk fel az önépítkezés és önfejlődés elemeit, de akadályait is. Vitatkozzunk folyamatosan, s programunkat annak alapján a legrövidebb időn belül alakítsuk ki. Elvállaljuk azt a minősítést, mely szerint korábban áldemokráciában éltünk, mely megnyomorított minden alulról építkező jó szándékú kezdeményezést. Ezzel a tapasztalattal akarunk — más módon — élni, cselekedni. Szabolcs-Szatmár megyében a fejletlen ipar és a mező- gazdaság kedvezőtlen adottságai mellett nem alakulhatott ki színvonalas kereskedelem és az élet magas minőségét meghatározó eltartóképesség. A munkahelystruktúra és az életszínvonal htárányait az elégtelen központi akaraton kívül a helyi kezdeményezések hiányával is magyarázhatjuk. Ezért is követelhetjük joggal a központi támogatással megteremthető azonos esélyegyenlőséget az élet minősége terén és a szociálpolitikai hátrányok megszüntetését, vagyis az elmaradott térségek kiemelt fejlesztését. A politikai harc helyi színtere és formája mindenki részéről a közmegegyezés feltételeinek kimunkálása, a korrekt választási programra és választásra való felkészülés legyen. Ez mindany- nyiunk érdeke. Tisztelettel: Názon .Gyula építesz Nyíregyháza O lvasom a hitelügyekben véleményt alkotók írásait, az „ösztövér igazságoktól”, a vádbeszédszerű „érdekes megállapításokon” át az újabb és újabb észrevételekig. Örülök a vitában megfogalmazott sokszínűségnek, az egymásnak feszülő érveknek, a vélt ellentmondásoknak. (Kevésbé az indulattorzította, vitára sem méltató üzenetnek.) Örülök, mert úgy gondolom, hogy ha minden állampolgár érdekelt ebben a kérdésben, akár úgy, mint az azt biztosító és megtagadó. És ezért is, mert a hitelesség kérdéseiről kibontakozó gondolati tusában egyértelmű jelét látom politikai közállapotunk változásának, fejlődésének. Hiszen a közelmúltunkban nem volt helye efféle vitának. Nemcsak azért, mert „gondos kezek” erőszakkal megakadályozták volna, hanem azért is, mert bizalmi válságnak kellett(?) kialakulnia ahhoz, hogy egyre többen nyújtsanak valós politikai alternatívát Olyat amelyben nézet és hirdetője együttesen mérettetik meg. S ma már e kettő elválaszthatatlan, egyaránt erősítik, vagy gyengítik egymást Az elmúlt időszak politikai kurzusa, és azt azt képviselő — bármilyen rendű és rangú — vezető hitele(-ssége) bár esetenként megméretődölt. nem adott — nem adhatott — hű képet a társadalmi elfogadottságról, a velük szemben megnyilvánuló bi- zalomról(-atlanságról). Az eszme megkérdőjelezhetetlen volt, a képviselő mint ember, vagy vezető ítéltetett meg. A kizárólagosság, a tekintélyelvűség, az egynemű E lőrebocsátom, hogy (az általam is nagyrabe- csült) Kiss Gábor július 22-én megjelent cikkét igényesnek, gondolatgazdagnak tartom. Belőle önkényesen kiemelve (és értelmezve), két téma kapcsán teszek megjegyzést. Az egyik az, hogy az egyén vagy csoport politikai magatartását érdekek motiválják, s ezen érdekek érvényesítése végétté többnyire, minden lehetséges eszköz félhasználta tik. Emiatt némi sanda- sággal figyelem, hogy a politikai színpadra lépő pártok, szervezetek a nép, a nemzet nevében beszélnek, fél kézzel seprik le a múltat, a misszió- teljesítés látszatával kanonizált igazságokat hirdetnek. Félreértés ne essék: híve vagyok a politikai demokratizmusnak, a többpártrendszernek; a tisztességes, érdekeket világosan kifejező, célokat megjelölő politikai versengésnek. A másik felvetésem az, hogy • a politikai közszereplés, a politikai pálya igen sikamlós. banánhéjjal teleszórt. Aki ma hiteles személyiség. holnap már — lehet, — nem az. Ha nem alkalmazkodik a változó körülményekhez, akkor konzervatív, ha — tudomásul véve a tárpolitikai arculat áthághatatlan korlátot állított a közember számára, a politikai vezető korrekt megítélésében, ítéletalkotásában a végletesség lett a jellemző, mely természetéből adódóan a tévedések sorozatát hordozta magában, tudniillik nem volt viszonyítási alap, evilági alternatíva, így a politikust önmagához, vagy az abszolúthoz viszonyították. Előfordulhatott tehát — az embert önmagához mérve — hogy nála óriási fejlődést tapasztaltak, s bizalmat, hitelt kapott, pedig nem történt más, minthogy — sportnyelven szólva — a 100 métert nem öt, hanem két perc alatt „futotta” le — ami nem nagy dicsőség. A másik jellemző véglet, amikor az abszolúthoz (eszmeihez) mértünk, amivel konkurálni képtelenség. Nem volt bizalom, nem volt hitel, pedig emberünk — a példánál maradva — már 10 másodperc körül futotta le a százat. S ha mindehhez hozzávesszük, hogy szabad ítélkezésünket még manipulációk is torzították, belátható, hogy a hitelesség megítélése versenytárs nélkül nem lehet „hiteles”. Ma már más a helyzet — még nem az igazi —, mert új színek vannak a politikai palettán és új arcok. Választási lehetőség van, s természetszerűleg vetődik fel' — a versenyszituációban — a hitelkérés is. (Előnye a befutóra annak lesz, aki eközben több támogatást, hitelt kap.) Pártom — az MSZMP — e versenyhelyzetben hendikeppel indul, hisz múltja foltjait nap mint nap a fejére olvassák. S ezzel nincs mi sadalmi mozgást — igen, akkor szavahihetetlen. köpönyegforgató. (Ezekkel a jelzőkkel ma gyakran illetik az MSZMP vezetőit, képviselőit.) A folyamatos megmérettetés, a tényleges teljesítmény .tesz hitelessé valakit. Éppen ezért ámítás és önámítás az, hogy mindenki hiteles, aki az ellenzéki pártok színeiben lép fel és senki sem hiteles, aki az MSZMP-t képviseli. A dolgoknak ez a túlzott leegyszerűsítése ugyanúgy vulgáris, mint hajdanán a kommunisták mindenhatóságába vetett hit. Áttérve Módi László július 29-ei írására: mint szellemi teljesítmény — finoman fogalmazva — nem üt meg magas mértéket. Már csak emiatt is el kellene gondolkoznia azon, hogy profi politikussá (?) váljon-e vagy sem. Ebbéli gyötrődésében nem lehet fontos szempont az általa emlegetett, jelenlegi „kockázatos szituáció”. Hovatovább demagógiává válik az a hivatkozás, hogy az emberek a félelem miatt nem politizálnak, vagy nem csatlakoznak ellenzéki szervezetekhez. Mint ahogy demagógia az is, hogy az ellenzékiek elől elzárt a nyilvánosság, hogy nem fejthetik ki nézeteiket a sajtóban, a tömést kezdeni, mint elviselni és okulni belőle. Mert ha nem határolódik el hibáitól, embereket — leendő hitelezőket — veszít. Nem engedheti meg magának — másoknak újabb előnyt adva —, hogy olyanok képviseljék, akik már párton belül is hitelüket vesztették, akik már csak önmaguknak fontosak, akik például egy reformképes megyei vezetést akadályoznak a kibontakozásban, akik mögül (mellől, elől) kiálltak a társak, akik két perc alatt futják a százat. Ezért vetem hát fel, ha kell többször és újból a hitelesség szükségét, vállalva a „kissgábori” — általam vitatott — nem éppen hízelgő minősítést Teszem mindezt azért, mert úgy látom, hogy az áhított előbbrejutáshoz politikai piacra, tisztességes versenyre van szükség, ahol a különböző nézetek és az azt képviselő sokszínű emberek (politikai vezetők) kínálják magukat, „portékájukat” és az állampolgár — mint a hitelesség kérdésében kizárólagos joggal felruházott döntőbíró — választ. Végre választ! S e döntésében lehet — és kell is — öt agitálni, termékbemutatójával magunkhoz édesgetni, esetleg a másik hibáit feltárni. De nem lehet a hitelezőt lepitizni, a feje fölött marakodni, azt gondolni, hogy ő az egészből semmit sem ért. Mert az állampolgár tudja, hogy a harc — valamennyiünk reménye szerint csupán politikai — az ő kegyeiért folyik. megkommunikációs eszközökben. Néha már az az érzésem, hogy minden fontos társadalmi esemény megítélésében az ellenzéki minősítések a mértékadók. Mádi hű maradt a lassan hagyományszerű FIDESZ-stílushoz. hogy .tudniillik, ki tud alpáribb jelzőket használni az MSZMP-re, a kommunistákra. Lehet, hogy egy ideig még ebből meg lehet élni. de hosszú távlatú politikai programot nem pótol, „magas er- kölcsiségre” meg végképp nem utal. Mádi — önzetlenül! — csak „a politikai romeltakarításban” kíván részt venni, az építkezést másra hagyná. Jó lenne végiggondolni, hogy kik akarják igazán a to- vábbépítkezést. Bár újra kell kezdenünk mindent, mégsem gondolom, hogy a múltat teljesen likvidálni kellene. Vannak arra vonatkozó keserű történelmi tapasztalataink, hogy minden régit szétvertünk egy illúziókból táplálkozó jövő miatt. A szerves fejlődés híve vagyok, felelős összefogással, a kizárólagosság egyszer s mindenkorra történő elfelejtésével. Greksza Mihály Vaja Juhász Ferenc Nyíregyháza Gondolatok a hitelesség okán pr I Izrtffitő