Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-05 / 183. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 5. Szabolcsban készült Bush ajándéka „Vasfüggöny” rózsával Hétfőn New Yorkba, a világkiállításra viszik Mostanra kiderült: a „titoknak” ezúttal elsősorban nem katonai okai voltak, hanem üzletiek. Csütörtökön este írták alá ugyanis egy kft. alapító okiratát — amelynek a bécsi TTC kereskedelmi reklámcég, a Mertkontrol külkereskedelmi joggal felruházott budapesti részvény- társaság és az elektrotechnikai javítóüzem a tagja — s nem akarták idő előtt kiszivárogtatni a terveket. Mert a Bush elnöknek adott egyszerű ajándék — amelyet különleges díszcsomagolással varázsoltak egyedivé — már egy kivitelezés alatt álló ötlet világszintű premierje volt, minthogy a tömegtájékoztatás útján általa értesültek szinte mindenütt arról, hogy lebontják a vasfüggönyt, s annak egy darabjához akár hozzá is lehet jutni. Kalina Béla igazgató elmondta: sok helyről futott be az ötlet a magyar illetékesekhez — elsősorban Nyugat,Fekete János és Korncz József mechanikai műszerész készíti az emléktárgyakat — szögesdrótból, selyemrózsából. (S. A.) ról. Az üzlet megérzése és gyors kivitelezése viszont már jobbára magyar oldalon múlott — s úgy tűnik sikerül. Az ajándék — illetve emléktárgyak egyszerűek: 10— 15 centiméternyi szögesdrót, különböző kiegészítéssel: képkeretbe foglalva, díszdobozban viaszpecséttel, átlátszó műanyaghengerben, vörös selyemrózsával... És mindegyik mellett ólomplomba illetve viaszpecsét, továbbá hivatalos kétnyelvű igazolás: „Tanúsítom, hogy a mellékelt szögesdrót darab a Magyarország ausztriai határán kiépített műszaki határzárból származik és annak hiteles részét képezi.” — Sokan akarták megszerezni a határzár lebontott elemeit, hogy meggazdagodjanak rajta — mondja Kalina Béla. Ám a maszeküzlethez senki sem kapott hozzájárulást, mert ennek a drótnak politikai tartalma is van, s az lenne a szerencsés, ha azt a politikát hordozná, amit a magyar kormány elgondolt. Különleges ötvözetű, magas szilárdságú acél az egykori határzár részének alapanyaga, ma sincs rajta egyetlen rozsdafolt sem. Külön érdekessége, hogy Nyugat-Eu- rópában készült. Most a hadsereg anyagátvételi intézete ellenőrzi a szállítmányok eredetiségét gyártás előtt, közben és utána, pecsétje garancia. Az üzemben egyébként a héten befejezték a nullszéria gyártását, s 600 speciális készlet hétfőn New York-ba indul, az ajándék-világkiállításra, ahol a „vasfüggöny” szögesdrótjából és a mellé simuló piros selyemrózsából készített egyedi daraboknak nagy sikere lehet. Egyébként a kft-nek — amely nem erre az egy üzletre, hanem hosszabb távra szerződött — már több száz ezer darabra van előzetes megrendelése. Bár konkrét ára még nincs, nyugaton 50 dollár körüli összeget tartanak reálisnak... M. B. A csuhé fonású székek, rönkbútorok, fatálak, ffi- szertartók, szakajtók, a szép csipkék, térítők több száz darabját csodálva valami érthetetlen szomorúság tölt el. Szeretném mindet haza vinni. Miért csak egy kiállításon szerepelhetnek ezek a ízléses, esztétikus tárgyak, miért nincsenek az otthonunkban, miért nem élhetünk ezekkel együtt? Környezetünk tele van gyorsan cserélődő tárgyakkal, kapcsolatokkal, furcsa eszmékkel, nincs már szinte ■semmi, amiben megkapaszkodhatnánk, amiben otthonra lelnénk. A népi kultúra megjelenítője elsősorban a parasztság volt, a falu, vhol a közös sors, az egymásért munkálkodás védel- net adott. Hol vannak a éhérre meszelt paraszthá- •:ak, a mályváktól virító tor- rácok, a saját kézzel varrt, iímzett ruhák? Az üzletek, i butikok tele tarkabarka nejlon, zsorzsett ruhákkal, jiccses, bazári holmikkal. Szinte nyomaszótan hat ránk íz a színes kavalkád. — Nem ítélhetjük el azo- cat, akik a környezetük ál- al diktált ízlés szerint öltöz- özködnek, rendezik be ott- íonuikat. Ez így természetes, íiszen az ember társas lény, v közösséghez való tartozá- át jelzi az, hogy nem akar :i lógni a sorból — válazolta Andrási alvy Bertáin etnográfus a kiállításon. A legnagyobb baj az, hogy mit elfogadnak az embe- ek, a példa, az ideál rossz. V polgári átalakulás során a arasz tság nem mentette íeg hagyományait, szinte (dobta magától népi, ösztönös kultúráját. Nem szabad megszakítani a múlttal való folytonosságot. Ma már alig van lehetőség arra, hogy megismerjük a népművészet értékeit. A problémát csak fokozza, hogy nem is nagyon lesz mit megismerni. Ugyanis a színdarab akkor jelenik meg, ha játszák, az ének, ha éneklik. A népművészet akkor él, ha újraszövik, ha újrafestik, s nagyon kevesen művelik ezeket a mesterségeket. Nem hiszem, hogy az embereket ne érdekelné a fazekasság, a hímzés, a szövés tudománya. Ügy gondolom, megfosztották bennünket ettől,,s nem adtak lehetőséget arra, hogy ilyesmivel foglalkozzunk. Pedig az érdeklődés egyre inkább nő az eltünedezőben lévő paraszti múlt emlékei iránt. Minderről az etnográfus a következőket mondja. — A lehetőség hiányzik, Kodály, Győrffy és a néprajz minden szakembere azt hangsúlyozta, hogy oktatni kell a népismeretet. Kérdés: az ügyvéd, az orvos, a tanár mennyire ismeri annak a népnek a szokásait, érték- rendszerét, erkölcsét, amelyikkel foglalkozik? Az emberek életéből kimaradt az esztétika, a művészet és a művészi alkotások elmélete. Miiközben jól tudjuk, hogy a művészi élmény, az alkotás egyéniségünk meghatározója. Az ember és a természet kapcsolata sokáig fennmarad, egymás nélkül nem létezhetnek, ebben az egységben él a népművészet. Ezt kell megőriznünk és továbbvinnünk. A szépérzék közelebb hoz bennünket egymáshoz. Ezt sugallja Nyíregyházán a megyei művelődési központban a szeptember 10-ig tartó népművészeti kiállítás. A letűnt világ tárgyaiból megismerhetjük, hogy őseink, az egyszerű nép a művészet erejével hogyan keresett gyógyulást, vigaszt, erőt az elviselhetetlen elviseléséhez, embersége megőrzéséhez. Bojté Gizella Hitelekkel az eredeti programirt r Újabb tantermek, lakások, vízművek Lista a tanácsi beruházásokról Az egyetlen esztendő 1986 volt ebben a tervidőszakban, amikor a tanácsok annyi pénzt kaptak, amennyi a tervben szerepelt. Azóta minden évben több száz millióval kevesebbet fordíthattak fejlesztésre, vagy intézményeik működtetésére, s az elvonás olyan mértékeket öltött, hogy tavaly év végén a megyei tanács testületének át kellett tekinteni: teljesíthető-e a terv, illetve dönteni arról, mit kell kihúzni az eredeti tervből, vagy átírni néhány évvel a megvalósítás évszámát. A két kedvezőtlen választási lehetőség közül egy harmadik mellett voksolt a testület: nem változtatta meg a támogatások rendszerét, az azokra beígért összegeket, hanem hitelek felvételével is az eredeti program megvalósítása mellett döntött. A terhek megnőttek, hiszen törleszteni kell a hiteleket is, sőt mintegy 5 milliárd forint erejéig már a következő tervidőszakra elkötelezték magukat a tanácsok. A gondok ellenére is elismerésre méltóak a fejlődést reprezentáló adatok. Lemaradás néhány iskolánál A tanácsi beruházásokat szervező Beruházási Vállalat első fél évi tájékoztatója arról árulkodik, hogy hétszáz milliót meghaladó értékű létesítménnyel gazdagodott a megye. Befejeződött Nyíregyházán a Dohány utcán 12, a Gerliczky úton 10 lakás, Petneházán 4 tantermes, Botpaládon, Szamosszegen 2—2 tantermes iskolabővítés, Nyíregyházán a művészeti szak- középiskola II. üteme, Nyír- mihálydiban és Nyírbogdány- ban a vízműtelep a szükséges hálózattal, Kisfástanyán és Nagycserkeszen a vízműhálózat, Tiszavasváriban a tanácsháza, és a dombrádi házasságkötő terem. A teljesítmények kedvező alakulása mellett vannak kedvezőtlen jelenségek, amelyek veszélyeztetik néhány Városnap Nyíregyháza városának tisztviselői ülnek majd az „izzasztószékben,” augusztus 19-én, szombaton a Kossuth téren, ahol a Nyírvidék — Városnap első nyilvános fórumát rendezik meg. Mindenki kérdezhet addig is. A Nyírvidék szerkesztőségének címén: Nyíregyháza, Szabadság tér 9. várják a szervezők a kérdéseket, levélben, vagy postád levelezőlapon. A kereskedelem, a városfejlesztés, az építkezések a közművek, a telefongondok, a közbiztonság, a szolgáltatások színvonala egyaránt terítékre kerülhet. Természetesen lehet majd a helyszínen, az élő mikrofonon keresztül, közönség előtt is vállalkozni a vitára. létesítmény befejezését. Az iskoláknál például egyszerre kellene a szak- és szerelőipari munkákat végezni, s nincs hozzá elég kapacitás. Az anyagok beszerzése sem egyszerű és vannak lassú vállalatok is, így amit ők vállaltak, késve készülnek el. A KEMÉV a tiszaszentmártoni, a komorói, az ibrányi iskolával maradt le, a kisvárdai ÉPSZER szövetkezet a sza- bolcsveresmarti iskolával, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság pedig a ti- szanagyfalik iskola építésével késik, findezek ellenére a tanévkezdésre a tantermi szárnyak még elkészülhetnek, ám a nyírbélteki és tiszadobi egészségügyi központok csak negyedévvel később fogadhatják a betegeket. Orvosi rer lelök A gondok ellenére még az idén felépül 60 lakás Nyíregyházán, Nagykállóban, Nyírvasváriban, Nyírtelken, Nyírbélteken, Tiszadobon és Kemecsén, átadják a nyírbélteki, a n> írteleki, a tiszadobi, a már apócsi, a keme- csei orvosi rendelőket, a nagykállói /ódát, összesen 87 tantermi Tiszakanyáron, Mándokon, Gávavencsellőn, Baktalóránt ázán, Tiszátokon, Ófehértón, Tiszaszent- mártonban, Komorón, Gé- berjénben, Ilken, Petneházán, Tiborszálláson, Szabolcsve- resmarton, Botpaládon, Szamosszegen, Penyigén, Ib- rányban és Tiszanagyfalu- han. A vásá; osnaményi szakmunkásképző kollégium és a tornaterem is elkészül. A vízművek építése is halad. A már említett és elkészült nyírrnihálydin, illetve nyírbogdány n kívül az idén átadják az dk-gemzseit, a csaroda-táko át, a hete-fejér- cseit, a tis:- atelek-kétérközit és a hálózatbővítést is befejezik Tiszalök-Kisfástanyán, Komorén, Virányoson, Nagy- cserkeszen és Belegrádon. És ezek csak a kiemelt, illetve támc atott beruházások voltak. A városok, községek, nagyközségek saját erejükből készülő beruházásaira visszatérünk. (B. J.) Meddig? Van egy abszurd látomásom : egyetemi-főiskolai adjunktusok, docensek, tímárok veszik igénybe a lassanként megnyíló magánklinikákat, frissen épített két-három szintes házuk előtt új nyugati kocsi parkol, nyaranta a Cote d’Azurön üdülnek, szilveszterkor ellenben az Alpokban síelgetnek. Közben pedig a fagyialtosok, zöldségesek, egyéb kereskedők és ügyesek látástól vakulásig dolgoznak, ám nem haladnak ötről a hatra. Abszurd, igaz? Mindez csupán arról jutott eszembe, hogy olvasom a Magyar Nemzetben egy budapesti tanszékvezető egyetemi tanár cikkét az egyetemi oktatók felelősségéről. Azt írja: „A felsőoktatásban tevékenykedők felelőssége mindig is nagy volt. Az egyetemeken és a főiskolákon folyó munka, ennek minősége a mát is meghatározza. Nem túlzás állítani, hogy a szellemi és technikai kultúra jövőjét is jelenti. Ez az oka annak, hogy különösen válságos helyzetben, a mai Magyarországon is, sarkalatos kérdés a felsőoktatás kérdése: Európához való felzárkózásunk kulcskérdése.” Az olvasói levélben a tanszékvezető — nem panaszkodásképpen, pusztán a tények miatt — vázolta oktatóinak fizetését; csak két példa: a harminc esztendős tanársegéd bruttó 6950—7450 forint; a nyugdíj előtt álló egyetemi tanár bruttó 16 500 forint. Mindez ä tucatnyi oktatás- és tudománypolitikai állásfoglalás és a szép, hangzatos elméletek után. De nem kell csodálkozni: ide vezet egy olyan negyven esztendős kultúrpolitika, amely energikusan értelmiségellenessé sikeredett, miközben nálunk legfőbb érték az ember és a tudomány termelőerő. Hozzá lehetne tenni, hogy egykoron a középiskolai tanár (lásd Szerb Antal is) a tanítási szünetekben Itáliába tudott utazgatni, miként még régebben Péterffy Jenő. Ma utazásról szó sincs, van azonban magánóra, tanfolyam, magánóra, előadás stb. A kérdés már csak.*?: hogy lehet az, hogy a felsőoktatás ennek ellenére még mindig működik? S meddig? (kzs) Szegény albérlő! Kovácscégért mutatott be az Országos Népművészeti Kiállításon Szekeres Antal népi iparművész. A Nyíre' yháza-jósavárosi Kiss István . s felesége között napirenden annak a veszekedések, civ kodások. Többször járt m..' el a kezük is, ha nagyozj .elelendültek a vitába. 1986 nyarától náluk lakott albérletben Zsíros László. Az albérlő általában szem- és fültanúja volt a házaspár jeleneteinek. Egy napon, apukor túlságosan hangosan kiabáltak, Zsíros László közbeavatkozott, rájuk förmedt, hogy hagyják már őt aludni. Ennyi kellet, csak a házaspárnak! Kissné felkapott egy vasalót és alaposan fejbeütötte az álmos ilbérlőt. A férje pedig puszti kézzel támadt neki. Zsíros László a földre esett, de Ki ,sék még akkor sem hagytak neki békét. A férfi kezébe került egy hús- kloffoló, s azzal ráhúzott albérlője bal térdére. Néhány hónap múlva Kiss István az albérlőjével is ösz- szeveszett. Mivel Kiss alkoholista, a borosüveg általában keze ügyében volt. Ez alkalommal az üveggel verte fejbe Zsírost. ’Az albérlő az ütéstől az eszméletét is elveszítette. Kiss Istvánt a bíróság súlyos testi sértés miatt mint társtettest, valamint súlyos testi sértés kísérlete miatt 7 ezer forint pénzbüntetést« ítélte. Elrendelték a kényszergyógyítását Feleségét egy évre próbára bocsátották. Az ítélet jogerős. B. A. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, milyen ajándékot kapott az Egyesült Államok elnöke Budapesten a magyar kormányfőtől: a Magyarország nyugati határán lebontott „vasfüggöny” egy darabját, díszdobozban — jelképként. Azt viszont csak a beavatottak szűk köre tudta: a különleges ajándékot megyénkben, Nyírteleken, a néphadsereg elektrotechnikai javítóüzemében tervezték és készítették. r Újra szőtt népművészet „Szépre szomjas emberiség...” A tárgyalóteremből • Tanát mályvával • Falytanesság a málnai • Hz álmáay hatása
