Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-05 / 183. szám

1989. augusztus 5. KéSat-Magyarország 3 a leaíeMokratikesabb termába» Versenyben a kiildSttjelöltek Kongresszusi készülődés megyénkben Még két bőnap van bátra a Magyar Szocialista Mun­káspárt október elejére összehívott kongresszusáig, ám már most is érezni, nagy jelentőségű események elé né­zünk. Hogy ott, az ország további sorsát érintően mi­lyen döntések születnek, jórészt azon is múlik, kik lesznek a küldöttek, kik képviselik a több száz ezres párttagságot. Megyénkben is megkez­dődtek már a küldöttvá­lasztási előkészületek, ennek tapasztalatairól beszélget­tünk Hajdú Sándorral, az MSZMP megyei bizottságá­nak pártpolitikai osztályve­zetőjével, aki elöljáróban elmondta, néhány helyen már nemcsak az előkészüle­teknél tartanak, de példá­ul a fehérgyarmati, a raka- mazi, nyírteleki, tiszanagy- falusi, illetve a dombrádi, demecseri kongresszusi kül­dött-választási körzetben már a küldöttek neve is is­mert. — Az ország párttagságát 1276 küldött képviseli majd a kongresszuson. Hány kül­döttet választhatnak a sza- bolcs-szatmáriak, s milyen elvek alapján? — A megyei pártbizott­ság döntése; még a látszatát is el kell kerülni, hogy be­avatkozik a választási mec­hanizmusba, éppen ezért a lehető legnagyobb szabad­ságot igyekeztünk, s igyek­szünk adni a választóknak. Kulcskérdésnek tartjuk hogy a jelölés és a választás a lehető legdemokratiku­sabb formában történjék, így aztán mi semmiféle köz­vetlen instrukciót nem ad­tunk senkinek, azt viszont szeretnénk elérni, hogy a tagságunk többsége a re­form elkötelezettjeként po­litizáljon, s támogatjuk a megyei reformműhely azon javaslatát, hogy a jelölés és a választás a platformok alapján is történhessen. Me­gyénk párttagságát egyéb­ként ötvenegy szavazati joggal rendelkező küldött képviselheti a kongresszu­son, vagyis minden hatszáz párttag után egy. Ezt a hatszázas számot figyelem- bevéve, s az érintett párt- szervezetekkel konzultálva húztuk meg a választási körzetek határát, így ala­kult ki a huszonhét körzet. Ez ugyan másféllel több, mint amit a matematika diktál, de hát nem felezhet­tük meg mondjuk Mátészal­ka, vagy a tiszadobi körzet tagságát. — Régebben a megyei, il­letve városi szervek pontos útmutatókkal látták el a tagságot, s arra is vigyáz­tak, hogy a küldöttek között megfelelő számban képvi­seltessék magukat a nők, a fiatalok, a nyugdíjasok, a vezetők, a munkások, meg a jó ég tudja még, hogy kik. Mit szólnak a párttagok a mostani szabadsághoz? — A nagy többség teljes megelégedéssel fogadta olyan lehetőségként, melyre már régóta várnak. Ám hallani olyan hangokat is, melyek aggódnak. Tagadha­tatlan, néhány helyen mű­ködnek még a régi reflexek, beidegződések. Mi viszont azt szeretnénk, hogy a leg­rátermettebbek képviseljék a szabolcsi tagságot, - olya­nok, akik tökéletesen isme­rik a tagság akaratát, gond­jait, s megérdemlik a bizal­mat. Hogy a beavatkozás vádját elkerüljem, hadd ne kommentáljam az eddigi ta­pasztalatokat: a korábbinál főbb vezető beosztásban dolgozó kerülhet a küldöt­tek közé. — Mégis milyen rendszer Alapján történnek a válasz­tások? — Némi túlzással azt is mondhatnám, ahány körzet, annyi változat Küldöttérte­kezleteken, pártszavazáso­kon, összevont taggyűlése­ken, szavazógyűléseken ke­resik meg azokat, akik vé­leményük szerint a leghatá­sosabb módon képviselik majd őket A rakamazi kör­zetben például három jelölt volt, s mindegyiküknek tiz- tizenkét perces programbe­szédet kellett tartani a vá­lasztók előtt, akik alaposan kifaggatták őket, mindezek alapján döntöttek egy fiatal gazdasági szakember mel­lett. A platformszabadság alapján egyébként párttag- csoportok, érdekcsoportok is állíthatnak jelöltet, s ha el­nyerik a többség bizalmát, szabad az útjuk. Egyébként ez a mechanizmus eredmé­nyezte azt is, hogy van olyan választási körzet, ahol két helyre ötven jelöltet írattak fel. Itt persze vala­mi okosabb megoldást kell találniuk az érintetteknek, hiszen előfordulhat, hogy valaki mindössze húsz—hu­szonöt szavazóval a háta mögött is eljuthat a kong­resszusra. — Az elmúlt néhány hó­napot nem számítva, sajnos megszokhattuk, hogy a párt­taggyűlések meglehetősen csendesen zajlottak, és so­kan hiányoztak. Mit mutat­nak a tapasztalatok a most folyó jelölőgyűléseken? — Mind a jelölő, mind a szavazógyűléseken igen ak­tív a tagság. A taggyűlése­ken például hetven—kilenc­ven százalékos a megjelen­tek aránya, a szavazásra pe­dig hadd említsem meg a fehérgyarmati példát: ott 1348-an szavazhattak, s 1119-en éltek is e jogukkal. De nem tagadhatjuk el azt a tényt sem, hogy volt olyan alapszervezet, ahol jelöltet meg sem próbáltak keresni, ahol érdektelenség miatt nem is szavaztak. Ezt per­sze magyarázhatjuk a sza­badságokkal, a nagy nyári mezőgazdasági munkákkal mindenesetre figyelmeztető jel. — A korábbi választáso­kon megszokhattuk, hogy az országos, illetve megyei ve­zetők minden nehézség nél­kül eljutottak a párt kong­resszusaira. Most is így lesz? — Eljutni természetesen eljuthatnak most is, de csak akkor, ha jelölik, s megvá­lasztják őket. Felkészültsé­gükön, programjukon mú­lik majd, hogy megnyerik-e a körzet párttagságát, s utazhatnak-e Pestre. — A tervek szerint au­gusztus végéig megválaszt­ják a szabolcs-szatmári kül­dötteket. Mi a további me­netrend? — Szeptember 2-án tart­ják a megyei küldöttesoporí alakuló ülését, ahol három szóvivőt választanak, akik a küldöttcsoport, illetve a párttagság véleményét köz­vetítik az olyan témákban mint például a program- nyilatkozat, a szervezeti szabályzat. Még ugyanebben a hónapban megyei pártfó­rumot szervezünk, ahol áz alapszervezetek képviselői találkozhatnak a küldöttek­kel, s egyeztethetik a köve­tendő lépéseket. Októben 6- án pedig kezdődik a kong­resszus. Balogh Géza összesen 160 milliós költ­séggel, a középfokú isko-. Iák diákjai elhelyezését megoldó kollégium épült Vásárosnaményban. Be- reg székhelyén tankonyha indítására is sor kerül az új tanévben, mert ven­déglátóipari képzés is fo­lyik. Az építési munkák jól haladnak, s így várha­tóan augusztus második felében megkezdődhet a felkészülés a szeptember elsejei tanévnyitásra. (Molnár Károly felvétele) Ébresztő megyén belül Nem elég a mannát összeszedni 0 Kell-e nekünk különleges gazdasági övezet? A hír: szerdán Nyíregyházán megyei vezetőkkel tárgyalt a Kereskedelmi Minisztérium képviselője A téma: vámszabad területek vagy különleges gazdasági övezet létesítése, ennek révén a térség fejlesztése. Ennek a programnak a nemzetközi támogatására az UNIDO (az ENSZ egyik szakosított szervezete) szak­emberei jönnek szeptember közepén hozzánk, hogy más területekkel együtt megvizsgálják, milyen eszkö­zökkel lehet jó eredményt elérni. Immár mást sem kell ten­ni, mint kitátani a szánkat, s az égi manna — dollármil­liók formájában — csak úgy hull bele — lehet megfogal­mazni a hír hallatán. Sőt, van olyan érzése az ember­nek, hogy már ennek előtte jó néhányan arra spekuláltak, nem hagyják az ország keleti szegletét végképp lemaradni a fejlődés sodrából, elvégre egy jó családban is segítik a gyengén fejlett kisebbet. Elfolyt milliók A korábbi években is fel tudtunk mutatni tíz- és százmilliókat, amelyeket a megye kapott gazdasága fej­lesztésére. S az elemző utó­lag fel tud mutatni egy olyan kijáró rendszert, amelyben nem feltétlenül a pénz révén megvalósítandó igazi fejlesztések álltak a kö­zéppontban, hanem a jól „viselkedő” cégek, területek jutalmazása. Aminek egyre inkább érezzük az árnyolda­lait. Éppen a múlt héten jelen­tette be a Medicor Röntgen Rt., hogy az év végétől nem tart igényt vásárosnaményi telepére’ 240 munkásával együtt. Valamikor ezt az üzemépítést milliókkal tá­mogatta a megyei tanács. De ugyanígy emlegetni lehet a munkahelyteremtő beruházá­sok igen nagy hányadát évek múlva, amikor most a lét­szám leépítése szerepel po­rondon Mátészalkától Nyír- béltekig. Amit viszont szá­mon lehet kérni: a gazdasá­gi feltételek változása mel­lett az elosztó szerepben tet­szelgő apparátus miért nem változtat, miért nem épül be, mint a milliók gazdája, kö­zös kockázattal az üzletbe? Tavasszal írtunk arról, hogy egy kis létszámú me­nedzserszervezet létrehozá­sát fontolgatják a megyei ta­nácson. Az MSZMP megyei bizottsága már akkor leve­let írt a kommunista tanács­tagoknak, figyelmeztette őket a tett nélküli szavak veszélyére. Nos, azóta a ta­nácsiak idejét elvette az át­szervezés, a fontolgatásnál nem jutottak tovább. Ma­gyarázat, értekezletek tucat­jai vannak, kézzel fogható eredmény sehol. Pedig nern túlélésre játszó, hanem koc­káztató, felelős ember nélkül egyre kevésbé lehet válto­zást követelni. Azok a szabad munkáskezek Az idelátogatóknak szóló kecsegtető ajánlatok között mindig az szerepel a megyei anyagokban, hogy itt van bőven szabad munkaerő, ta­lálhatók átképzésre fogékony fiatalok, rugalmas a szak­munkásképzés. Ha egy vál­lalati vezető félénken meg­kockáztatja, hogy a valóság mást mutet, máris lehurrog­ják. Pedig a nyírbátori fú­rógépgyámál éppen a kvali­fikáltabb szakmunkások utánpótlása a legnagyobb gond. Még az említett Medi­cornál is forgácsoló szak­mában a legutóbbi napokig lett volna felvétel. A betanított munkát kö­vetelő textilipar cégeinél pedig a túl alacsony bérek miatt hiába is csodálkoznak, hogy inkább otthon tartják a lánygyerekeket, mintsem há­rom műszakban keressen annyit, amennyi hasznot a ház körüli munkával is hoz. Olvassuk, hogy Baranyában, Tolnában a két év múlva je­lentkező munkanélküliség miatt már átképző tanfolya­mokat terveznek. Nálunk vi­szont a meglévő munkanél­küliség ellenére a miskolci székhelyű átképző központ­nak tapsolunk, s magunk várjuk a központi segítsé­get, miközben keveset te­szünk. Iparfogadó feltételek Az UNIDO szakemberei szeptemberben azt fogják vizsgálni, hogy a támoga­táshoz önerőből mit képes adni a megye. Ezt kell fel­ismerni ahhoz, hogy ne az égi mannát várjuk szájtát- via, hanem cselekedjünk. (S itt a felelősség eltérő az egyes embernél, s annál a vezetőnél, akinél nem a po­litikai, hanem a gazdasági hatalom kell, hogy legyen.) Erőfeszítések történtek az infrastruktúra fejlesztésére, már-már csak a telefonháló­zatot kell európai szintre ki­építeni, mert a többi közmű megvan, vagy megteremthe­tő a kisebb helyeken is. Mindez fontos, mert nekünk országon belül, például a soproni övezettel, vagy Cse­pel szigettel kell versenyez­nünk. Az is biztos, hogy a vámszabad területnél többre kell vágynunk, a különleges gazdasági övezetet akár az egész megyére ki lehet ter­jeszteni. Csakhogy ehhez a helyi fogadókészség feltétele­zi a gyerekcipőben járó me­nedzserszemlélet terjedé­sét — ahogy Nyírbátorban tudtak létrehozni részvény- társaságot kelet-nyugati ex­portra — a nyelvek ismere­tét, a jól képzett • munkások és vezetők seregét. Annak, aki a terület gaz­dájának érzi magát, ezt a programot nemcsak fel kell vállalni — szavakban — hanem inspirálni mindenkit az együttműködésre, egy li­beralizált gazdasági mecha­nizmus fogadására. Lányi Botond N emrégiben hallottam a rádióban a tengeren túl élő, neves magyar származású költő csendes méltatlankodását, kesernyés megjegyzéseit. Azt pana­szolta, hogy nem érti az óhazában olykor fel-fellán­goló indulatokat, a bizal­matlanság, a gyanakvás mozgatta láthatatlan erőket, ö ugyan üdvözli a magyar- országi változásokat, de úgy érzi, hogy mi végletek­ből kötünk pántlikás virág- koszorút, s ország-világ előtt kérkedünk vele, pedig ezek a határainktól száz ki­lométerre már megmagya- -rázhatatlanok, külhoniak számára teljesen érthetetle­nek. Hasonló gondolatok az utóbbi időben bennem is többször megfogalmazód­tak. Elhatároztam tehát, hogy megoldom ezt a prob­lémát. Ma már lassan di­vattá váló cselekedetre szá­nom el magam: mozgalmat indítok, a Józanul Gondol­kodó Magyarok Mozgalmát. (Azzal a kissé sanda szán­dékkal, hogy később párttá szervezem.) Olyan mozgal­mat szeretnék, amelyben el­fér a prófétaságot óhajtóif­júsági vezető, a mártírha­JG MM Iáit halt kommunista ko­porsójánál Nagy-boldogasz- szony anyánkat éneklő el­lenzéki, a hitét vesztett, a cselekvő, a reformot hirde­tő. Még azt is elképzelhető­nek tartom, hogy befogad­juk az egyéni ambícióikat politikai köntösbe öltöztető- ket és azokat is, akik egy­szerűen csak szerepéim vágynak, meg akarják mu­tatni magukat a világnak. Jöhetnek a petíciókat meg­fogalmazók, a felhívásokat közreadók. Komolyan szá­mítok a sokak által sejtel­mesen emlegetett hallgatag, de ezzel is bölcsen beszédes tömegre, akik egyszerűen csak a dolgukat végzik, a hétköznapok malmában őr­lik életüket. A mozgalom programja rövid. Mozgásba akarjuk hozni a magántulajdonban létező szürkeállományt, s hozzáadni a főleg közös tulajdonban érvényesülő ér­zelmeket. Megígérjük, hogy meg­maradunk középen, bebizo­nyítjuk, hogy tudunk jó­zanul gondolkodni, megfon­toltan cselekedni. Igyek­szünk majd -jóban lenni a szomszédnépekkel, s egé­szen biztos, hogy meg tud­juk különböztetni az aggó­dást áz ellenséges megnyil­vánulástól. Akik pedig ve­lünk nem rokonszenveznek, azokkal nem keressük min­denáron a vitát. Hibáink­ból nem akarunk érdeme­ket kovácsolni. Nem fo­gunk a nép nevében szóno­kolni, amiről pedig véle­ményt mondunk, arról ren­delkezünk megfelelő infor­mációkkal, a viták során a másik felet is tisztelni fog­juk. Megpróbálunk olykor ön­magunkon is mosolyogni, néha jóízűen viccelődni. A mozgalomhoz csatlakozók­tól elvárjuk az értelmes jö­vőhöz nélkülözhetetlen op­timizmust. Az idő sürget, már a rövidesen sorra ke­rülő országgyűlési képvise­lő- és helyhatósági válasz­tásokon is győznünk kell. Tisztelt Uraim, Hölgyeim, Elvtársak, Bajtársak! Várja Önöket a Józanul Gondol­kodó Magyarok Mozgalma (pártja). Varga György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents