Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 31. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Iserlohn ürügyén Száműzött protokoll Itt a Nyírvidéki Sajtó kóstoló Lefújhatjuk a feledés porát egy reges régi névről. Az idősebb nyíregyháziak közül bi­zonyára többen emlékeznek még a Nyírvi­dék című újságra, amely utoljára 45 évvel ezelőtt került az olvasók kezébe. Talán akik akkor ifjúkorukban böngészték a város lap­ját, most nosztalgiával kérdezik: vajon a harmincas-negyvenes éveit taposó ifjú szer­zői gárda miként lép elődei nyomdokaiba? Minden bizonnyal választ kaphattak töp­rengő kérdéseikre azok a kíváncsiak, akik eljöttek augusztus 19-én a nyíregyházi bel­városban megrendezett városnapra. Ezt a ren­dezvényt ugyanis a hamvából újjászülető Nyírvidék nyilvános bemutatásának szánták a szervezők. Amolyan tagtoborzónak, amely­nek során felmérik, ki mire kíváncsi, ha egy új hetilapot vesz a kezébe. Nem jöttek teljesen ismeretlenül a szep­temberben induló városi hetilap szerkesztői az ezreket megmozgató rendezvényre. Ízlé­ses fórmában egy négyoldalas minta Nyírvi­déket nyomtak a látogatók kezébe. Már a címoldalon megtudhatjuk, hogy az eredeti Nyírvidéket Jóba Elek alapította még a múlt század végén, 1880-ban. A bemutatko­zó vezércikk is felveti a kérdést, amelyet manapság gyakorta hallani: kell-e még egy újság a standon? Hetente kívánnak társul szegődni, orvasnivalót kínálva, a művelődés eseményeit ajánlva, városunk közös dolgait vállalva — fölmutatni mindent, ami figye­lemre érdemes. „Mielőtt a köz ügyeit nad- rágszíjparcellákra szabdalná az önös érdek, keressük azt, ami közös, legalább egy város- nyira, hazányira” — vallja Antall István, a Nyírvidék főszerkesztője. Honnan van a városi tanácsnak hárommil­lió forintja a Kölcsey Kiadó alaptőkéjéhez, a Nyírvidék című hetilap kiadásához? — hangzott el nemrégiben a nyíregyházi rá­dióban és idézte ezt a kérdést a hetilap fő­szerkesztő-helyettese, Váradi József. Folytat­ja. hogy „ebből a ’pénzből épülhetett volna két-három lakás (igaz, csak garzon). Ma azonban legalább ennyire elkel a jó szó, a gyarapító szándék is. Vállalják hát a nem kis felelősséget, a vállalkozás felelősségét. Sok egyéb, forintot fialó kezdeményezés szü­letett, s cseperedhet e befektetésből. Mert a tőke nem vész el, csak átalakul, sőt ötlettel gyarapodik. Abból pedig majd épülhet több vízvezeték, több lakás, akár több járda is. S hogy a jó szándék nem jár ferde úton, azt bizonyítja az a bizalom is, amelyet a három­milliós alaptőkéhez csatlakozó vállalatok, in­tézmények és magánszemélyek — azt jóval meghaladó mértékben — mutattak ...” Nem szokatlan dolog manapság, hogy az újságos pavilonokban csupa ismeretlen kiad­vány vonja magára a tekintetet. Nehéz el­igazodni köztük. Melyik mit kínál, melyiket tekintsük a legmegbízhatóbb 'hírforrásnak? Nyíregyházán évtizedeken keresztül a Ke- let-Magyarörszag volt az egyetlen politikai napilap, amely minden réteghez igyekezett eljutni. Pár hónapja tűnt fel a piacon a Ha­tár-Szél és anélkül, hogy meg akarnánk bán­tani a másik szerkesztőség munkatársait, riportútjainkon számtalanszor megkérdezik: milyen kiadványként készíti a Kelet-Magyar­ország a Határ-Szélt? Nehéz elképzelni ugyanis sok olvasónknak, hogy a Kelet-Ma­gyarország munkatársai közül néhányan „át­igazoltak”, hogy újabb lapok akarnak tért hódítani, olvasót szerezni maguknak. Most a Nyírvidék megjelenése újabb kihívást jelent mindkét lapnak. Igaz, egy hetilap és egy na­pilap, összehasonlítása eleve lehetetlen, azért mégis számolni kell azzal, hogy sok régi ol­vasónk újabb konkurenciát lát a Nyírvidék­ben. Ami persze ismét csak a hírfogyasztók­nak jelenthet előnyt: gyors, friss, pontos, hi­teles tájékoztatást várnak és azért a lapért adnak pénzt, ahol ezt megtalálják. A Nyírvidék kft. formájában működik, részvényesei közül a legnagyobb a városi tanács, de megtalálható többek között a do­hányfermentáló vállalat, a papírgyár, a Gra­fik Nyomda. A tervek szerint szeptemberben jelenik meg először 5 ezer példányban. A 24 oldalas hetilapért 15,50 forintot kérnek. Már a nyitó rendezvényen, a • városnapon igen jó hatást váltott ki az érdekeltek köré­ben, hogy húsz százalékos kedvezményt ad­nak a pedagógusoknak, valamint a három- és a többgyermeke isaládoknak, ha előfi­zetik a lapot. Sőt! A főszerkesztő azt is meg­ígérte, hogy a kft. áltál kiadott könyveket ingyen küldik meg az előfizetőknek! Merthogy a Nyírvidék — pontosabban a Kölcsey Kft. — könyvkiadásra is vállalko­zik. A határainkon túli magyar irodalom je­les és hazánkban is ismert és elismert kép­ALAH fOTTA JÓBA ELEK 1880-BAM _ ©5 éwf) févf Q szám A próbaszáin — itt még csak 4 oldalon viselői közül megjelentetnek egy verseskö­tetet Fodor Gézától. Kiadják Kosa Ferenc egyik filmforgatókönyvét. Tervezik Bartha Gábor szociográfiai írásainak kiadását, vár­ható, hogy megjelentetnek egy Sipkay- Bar­na-kötetet. készülnek monográfiák kiadására is. A tervek szerint évente körülbelül három könyv, vagy kiadvány lát napvilágot a kft. gondozásában. A nyugati országokban már megszokott a sajtóünnep. A Kelet-Magyarország öt éve rendezte ünnepségsorozatát a lap 40. szüle­tésnapja alkalmából. Nyíregyházán ezt köve­tően a Nyírvidék volt az első ilyen jellegű sajtókó'stoló. Az egész napos programra — a becslések szerint — több ezren voltak kí­váncsiak. (Mellesleg a szervezők ügyességét, ötletességét dicséri, hogy a szombati bevá­sárlónapra, és a nyíregyházi városközpontba hirdették meg az'eseményt. Így aztán a né- zelődőkből, a háziasszonyokból, turistákból, sétáló családokból is potenciális előfizetőket szervezhettek.) Megnyitó beszédében Antall István vázolta a Nyírvidék céljait, lehetősé­geit. Elmondta, hogy higgadtan, liberálisan közelítenek majd az eseményekhez. Űgv ér­zik, az átlagolvasót már lassan hidegen hagyják a sajtóban dúló látványos perpat­varok, a bizonyára elérkezik az idő. amikor elül a sok esetben mesterségesen keltett zaj. Számos érdekes, a nagyobb közösség ér­deklődésére számot tartó műsort kínálnak majd a Nyírvidék hasábjain. így például nyilvánosságra hozzák, hogy Nyíregyházán kik hol kaptak építési telket. Bizonyára sok ezren forgatják majd kíváncsian a Nyírvi­déknek azt a számát, amelyben a lakáshoz juttatandók névjegyzéke szerepel. A tanácsi döntések előtt bepillantást nyerhetnek az olvasók az egyes lehetőségekbe. Mi több: ér­zékelhetik azt is, hogy a tanácstagok milyen dilemma előtt állnak egy-egy fontos szava­zásnál. A Nyírvidék szervezőgárdája és szer­kesztői úgy tervezik, hogy a döntéshozatalba bevonják a város legilletékesebbjeit, a la­kosságot, hiszen a döntéseket végül is az ő érdekükben hozzák a városatyák. Nem riad­nak vissza az ellenvélemények közlésétől sem. S remélik, közös gondolkodás és polé­mia eredményeként jobb határozatokat hoz­nak a városban. Nyílt teret adnak a szem­benálló véleményeknek, abban az esetben, ha az európai vitakultúra szellemében tör­ténik a nézetek ütköztetése. A szó jó érteinkében vett show szórakoz­tatta a Kossuth téren folyamatosan cserélődő vendégeket. Legtöbben a családdal, a gyere­kekkel jöttek el. Fogyott a vattacukor, a hölgyek próbálgatták a kékfestő ruhát, íz­lett a főtt kukorica, de mindenekelőtt a Nyírvidék sátrában örültek annak, hogy, elő­fizetést kértek jó páran. Közben országos utcazenész-fesztiválra jelentkezhettek a mu­zsikusok. Fábián Gergő pantomimcsapata szórakoztatta és gondolkoztatta el a nagyér­deműt. A country-zene hívei lelkesedtek a színpadról felcsendülő dallamokért, majd éj­félig utcabálban szórakozhattak a táncos lábú fiatalok. Közben a HBH söröző a nép­szerű bajor sört és specialitásukat, a friss tepertős pogácsát kínálták. Délután, a tikkasztó hőségben a napnál már csak a kérdések lehettek kellemetle­nebbek a városi tanács vezetőinek. A polgár- mester asszony. Csabai Lászlóné, Vincze István főépítész, Konaz Imre közgazdasági főosztályvezető, Balanics György művelődési, ifjúsági és sport osztályvezető. Kovács Mi­hály, a hatósági felügyeleti osztály vezetője, Fazekas János vb-titkár és Fekete Ferenc műszaki osztályvezető próbált válaszolni az élesebbnél élesebb kérdésekre. Sok kérdést tettek fel a telefonról, a régi autóbusz-pályaudvar rendezéséről, s arról: miért nincsenek Nyíregyházán régi, szép ivókutak? Csak ízelítő a városlakókat érdek­lő ügyekről, de ebből megítélhetjük: lesz mi­ről írnia a Nyírvidéknek. Tóth Kornélia A városlakó — bizonyára azért, mert a híradásokból legtöbbször csak arról értesül, hogy X. Y. vezetésével delegáció utazott eb­be meg abba a külföldi városba — magá­ban morog, vagy éppen csendes megjegy­zést tesz: már megint az ő pénzéből kirán­dulnak az illetékesek. Legutóbb a német szövetségi köztársaság­beli Iserolhn városában járt egy nyíregyházi küldöttség. Erről éppen a Kelet-Magyaror­szág hasábjain megjelent híradások nyomán tudhatott meg sok mindent a város közön­sége. Olvashatta például, hogy a közel 3 éves kapcsolatban álló két város most úgy döntött, hogy testvérkapcsolatot létesít. Au­gusztus elején az NSZK-ba 100 tagú kultu­rális csoport utazott. A Jósa András Múzeum szervezésében kiállítást nyitottak Nyíregyhá­za történetéről, előadást tartottak Nyíregy­háza és környéke kapcsolata a német törté­nelemmel témakörben. A nyíregyházi színház művészei adták elő az őfelsége pincére vol­tam című Hrabal-darabot. Bemutatkozott a magyar néptánc, népzene és népművészet és megcsodálhatták Tóth Sándor szobrászmű­vész érmeit és kisplasztikáit. Az egy hétig tartó rendezvénysorozat — mint az Észak-Rajna-Vesztfália több neves újságjából is kiderült —, ‘ nem mindennapi visszhangot váltott ki. Csabai Lászlóné nyír­egyházi tanácselnök és Fitz Fischer iserlohni polgárester mostani megállapodása már nem hasonlít a korábbi protokollszabványhoz. Miről is szól a mi 120 ezres megyeszékhelyünk és a 95 ezres iparváros vezetői által szentesí­tett szűkszavú hivatalos közlemény? „A felek megállapodtak abban, hogy előmozdítják a két város iskoláinak kapcsolatait és a köl­csönös idegenforgalmat, előirányozták a gaz­dasági együttműködés megalapozását is.” (Volt persze protokolláris esemény is. A ven­dégek tiszteletére az 'iserlohni zeneiskola parkjában garden partyt adtak, amelyen öt­százan vettek részt. A tartományi képviselet bonni székháza parkjában rendezett magyar esten kötetlenül ismerkedtek-barátkoztak, szövetségi miniszter és magyar néptáncos, nyugatnémet polgármester és nyíregyházi éremművész. Ez is kifejezi azt a rendkívüli közeledést, amelyet a városok a közös Európa Ház épí­tése során megtettek az utóbbi időben. A nyíregyháziak immár azt kérhették: jó len­ne, ha a legfrissebb testvérvárosi okmány német aláírói nyelvtanárokat tudnának adni az ezután létesítendő kétnyelvű nyíregyházi iskoláknak. „Az ottani látogatás során érez­tük istenigazából, milyen nagy baj, hogy nem tudunk nyelveket...” — mondja a polgár- mester -tsszony. Téma volt a szemétégető ügye, amit nyu­gatnémet technikával, egy részvénytársaság keretében szeretnének megoldani a nyíregy­háziak. Nyugatnémet testvérvárosunk jó fe­lét — tulajdonképpen az összes intézményt — ellátják a szemétégető energiájával. (In­nen kaphatná a meleget a mi Örökösföldünk minden lakója.) Szóba került, hogy vegyes vállalat, vagy részvénytársaság formájában Nyíregyházára telepítenének egy eredeti né­met sörgyárat. A város vezetői ez esetben is hangsúlyozták, hogy ők csupán a közvetítő szerepét tudják e kérdésekben betölteni, hi­szen gazdasági partner kell ahhoz, hogy az üzletek ne a légben, hanem a földön köttes­senek. Az ott vendégeskedő 100 nyíregyházi em­ber gondolatvilága is gazdagodott a progra­mok, a találkozások, a fogadtatás által. Ön­becsülésünk tekintetében sem volt közömbös ez a látogatás. Nagy szimpátiát váltott ki a magyar kultúra! (Senkit nem akarunk meg­bántani azzal, ha külön is kiemeljük a Sza­bolcs Volán néptáncegyüttes fergeteges si­kerét. Az ott töltött 5 nap számos fellépései­nek mindegyikét elismeréssel, sőt lelkes ová­cióval fogadta a város. Talán az is ide tar­tozik: .legközelebb jobban meggondolják, egy Franciaországban kitűnően fogadott színdarab német földön miért nem arathat feltétlen -sikert.) Érdekes megfigyeléseket is hallottunk. Pél­dául arról, mennyire megragadta a magyaro­kat, hogy választási előkészület idején, pártharcok közepette be lehet tartani azt az alapvető szabályt, hogy a személy — külö­nösen alaptalanul — nem sérthető. Nekünk is meg kell tanulni, hogyan lehet vitázni po­litikai ellenfelekkel baráti szellemben, eljár­ni tisztességes, korrekt eszközökkel. Nem ártana azt a példát is jól a fejünkbe vésni, hogy a szociáldemokraták, a keresztényde­mokraták, vagy éppen a zöldek jelenléte is természetes egy város fogadásán. (Szükség lenne ilyen fogadásokra a mi városunkban is. ahol összehoznák az emberek legkülön­bözőbb csoportjait.) Jó lenne, ha úgy is utá­noznánk a testvérvárost, hogy a magánhá­zak. vendéglők erkélyein rengeteg a virág — s nem csupán a közpénzekből díszített par­kokra hagyatkoznánk. Az irántunk kiváltott szimpátiát a jövőben kamatoztatni kellene. Például azzal, hogy az iserlohni kisvállalko­zókat összehozzák nyíregyházi kis- vagy kö­zépcégekkel, magánvállalkozókkal, vagy az éppen most gomba módra szaporodó kft- kkel és részvénytársaságokkal. Az iskolák közötti kapcsolatok első felvonása lehetne a két zeneiskola közti együttműködés. Mező- gazdasági főiskolánkon bizonyosan sok hasz­nát vennék az iserlohni műszaki főiskola ál­tal felkínált együttműködésnek. (Kétséget kizáróan sokat jelentene, ha nyíregyházi fia­talokat iskolázhatnánk be a korrózióvédel­met magas fokon oktató iserlohni felsőfokú intézményben.) Nem utolsósorban az idegen- forgalom terepén kellene kiaknázni azt a le­hetőséget, amelyet a nyíregyházi bemutatko­zás hatalmas német sajtója kínál. Sokan kedvet kaptak Magyarország e tájának meg­látogatására. A zöldek komolyan érdeklőd­nek a mi Tisza-túránk. vagy madártábora­ink részvételi lehetőségei iránt. De hát eh­hez is — mint sok máshoz — immár nél­külözhetetlenül szükséges legalább egy olyan szálloda, ahová külföldit, és jobb pénzű nyugatit is el tudnánk helyezni. Nem beszél­ve a gyógyüdültetésről, amelyre az NSZK-ból érkezők döntő többsége biztos „vevő” lenne. Mindez Iserlohn kapcsán" került papírra. Teljesen hasonló a helyzet más testvérváro­sokkal. illetve testvérvárosivá mostanában váló kapcsolataink esetében. A nyugat-fran­ciaországi, a Loire torkolatánál fekvő 600 ezres kikötőváros Nantes alpolgármestere Nyíregyházán, azzal a nem titkolt szándék­kal járt, hogy az ötszörös nagyságrendi el­térés ellenére is testvérkapcsolatokat építsen ki velünk. A viszontlátogatásra, a hírek szerint, egy listát is magukkal óhajtanak vinni a nyír­egyháziak. Ez pedig nem kevesebbet céloz, mint az együttműködésre vonatkozó hasznos elgondolásokat, amelyek viszonzása esetén aláírhatják azt az új „diplomát”, amely a két, egymástól távol eső. s számos tekintet­ben különböző város testvéri kapcsolatát szentesíti majd. A léptékben hozzánk köze­lebb álló, 70 ezres holland Almelo vezetői ugyancsak megkeresték Nyíregyházát, öná- luk olyan ipari park létesült, amelyet mi is szeretnénk. (Egy nagy területet megvásárolt a város, azt teljes közművekkel ellátta, s meghirdette: aki oda ipart telepít, annak öt évig nem kell adót fizetnie. És elkezdett ára­molni a tőke.) Ehhez persze nem elég a sza­bolcsi megyeszékhely legújabb rangja és né­hány frissen megszerzett jogosítványa. Igazi önállóság, valódi önkormányzat, saját kéz­ben lévő pénzügy szükséges. S ha ez meg­lesz. városunkat akár különleges gazdasági övezetnek is elnevezhetnék. Nagy utat tett meg Nyíregyháza a testvér- városi kapcsolatok más területein is. Ung- várral élénkek a sport- és művészeti, a kis- határmenti kereskedelmi kapcsolatok. Az utóbbi időben jó néhány vállalat — Szavi- csav. Fefag, Mezőgép, Szüv stb. — ve­gyes Vállalati együttműködése jelent tovább­lépést. A finn Kajaani tekintetében az embe­ri kapcsolatok példaértékűek, amelynek fő formája az idegenforgalom. Tulajdonképpen ez az az út, amelyet a testvérvárosi kapcso­latokban járni kell. Kopka János Partner im gemeinsamen haus Europa Freundschaftsurkunde unterschrieben Partnerek a közös Európa Házban. — Aláírták a barátság okmányát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents