Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

1989. augusztus 31. Kelet-Magyarország 3 Am erkölcsi vótmág Is vétség Ne csak hivatal, nyitott ház legyen Beszélgetés a beliigymiiiszter-helyettessel Dr. Verebély Imre belügy­miniszter-helyettes is jelen volt azon az ünnepi tanács­ülésen, amelyen Tiszavasvá.ri új középületét, az ötven mil­lió forintért megépített új ta­nácsházát vették birtokukba a város lakói. — Nem lehet túl gyakori mos­tanában az efféle esemény sem a tanácsok, sem pedig az ön életében. — Valóban így van, hiszen egy település történetében öt- ven-száz évenként ha törté­nik hasonló. Ez már csak azért is sajnálatos, mert mos­tanra egyértelműen kiderült: a tanácsok, intézmények, az igazgatási munka épp olyan fontosak és értékesek, mint a gyárak, vállalatok tevékeny­sége. Más kérdés persze, hogy régebben a tanácsok titkári, elnöki szobáiba hétköznapi halandó ritkán jutott be, hol­ott ezeknek az épületeknek, s főképp a bennük dolgozók­nak a helyi lakosságot kell szolgálniuk. Fontosnak és ér­tékesnek tartom az új város­háza átadását azért is, mert véleményem szerint egy tele­pülés lakói, közössége akkor kovácsolódik össze igazán, ha van hol összejönniük, eszmét cserélniük. Itt is elhangzott, Tiszavasváriban a fiatalok­nak nincs hol szórakozniuk. Miért ne tehetnék ezt ezen­túl éppen itt, ebben a szép új épületben? Nagyon remé­lem ugyanis, hogy szomba­tonként nem zárják majd be a kaput, helyet adnak külön­féle rendezvényeknek, esemé­nyeknek is, hogy a tanácshá­za ne csak hivatal, hanem nyitott ház legyen! Az épület további funkcióiról, hasznosí­tásáról természetesen a tele­pülés lakói döntenek, abba felülről senkinek nincs bele­szólása. — A tanácsi munka korszerű­sítéséről manapság mind többet hallani. összefoglalná röviden a törekvés lényegét? — Nem lesz könnyű, de megpróbálom. A legfonto­sabb, hogy o tanácsok önkor­mányzati szervekké váljanak, szervezzék a település életét, jövőjét, gondoskodjanak az ellátásról, hozzák össze a helyi közösségeket, érjék el, hogy az állampolgárok ügyei lehetőleg már helyben elinté­ződjenek. Fontos, hogy a most megindult demokratizá­lódás tovább erősödjön, s eb­ben legnagyobb szerepe a ta­nácsoknak lehet, hiszen csak a település lakói tudják leg­jobban megmondani, mi az, amire nekik szükségük van. Az önkormányzatra a napi igazgatásban is mind na­gyobb igény mutatkozik, bar ez ma még túlbonyolított, fe­lülről irányított, ami egyálta­lán nem jó. Szeretném e té­ren egy csomó jogkörömet megszűntetni. Testvérváros, címer, zászló ügyében szerin­tem nem a fővárosban széke­lő minisztérium, hanem az adott település az egyetlen il­letékes. Ennél is fontosabb­nak tartom, hogy a település arculatának kialakításában, a városépítésben is a benne élőké legyen a döntő szó. Mindezekhez tartozik, hogy az eddiginél jobban meg kell becsülni azokat az embere­ket, akik a közösséget szol­gálják, közöttük természete­sen a tanácsok alkalmazotta­it, hogy érezzék, munkájuk­nak van értelme, a falunak vagy városnak szüksége van rájuk. Ez persze csak az előbb felsorolt feltételek meg­valósulása mellett képzelhető el igazán, hiszen követelni csak akkor lehet, ha megte­remtjük az eredményes mun­kához szükséges feltételeket is. Nem úgy persze, hogy a sajtó ezentúl visszavonul, s nem írja meg azokat az ügye­ket, amelyek a tanácsok hite­lét rontják! A tanácsokat, a hivatal dolgozóit nem az új­ságíróknak, hanem a helyi társadalomnak kell megbe­csülniük. — örülök, hogy ezt szóba hozta, mert így rögtön megkér­dezhetem: mit szól ahhoz, mi­niszterhelyettesként hogyan éli meg, hogy mostanában egyre több tanácselnök, tisztségviselő bukásáról hallani, mind több­jükről derül ki. hogy nem csak a közösséget, hanem saját érde­keiket is igencsak szolgálták? — Nagyon nehezen élem meg, már csak azért is, mert a tanácsi munkát 11 évig ku­tattam, s 11 évig tanítottam az egyetemen. El kell monda­nom: ma is sok az olyan ta­nácsi vezető, aki egészségét áldozta a munkájáért, a tele­pülés fejlődéséért. Ugyanak­kor természetesnek tartom azt is, hogy a nagyobb nyil­vánosságnak köszönhetően ma már sok mindenre fény derül. Tudnia kell: nem a ta­nácselnökök lettek korrup- tabbak, a nyilvánosság lett nagyobb! A jelenség, a hibák ellen lehet küzdeni, de telje­sen megszüntetni szerintem nem lehet. Fontos tudni, hogy régen mások voltak a játék- szabályok. Ma szigorúbbak az elvárások, s ma már az er­kölcsi vétség is vétség. Ezért kell a tanácsok dolgozóinak r korábbinál jóval pontosabb, tisztességesebb munkát vé­gezniük. Kovács Éva Tudnak örülni mások sikerének Miért irigylik a népművelők bérét? Vannak olyan emberek — remélem, a többség ilyen —, akik tudnak örülni mások sikerének, pl. annak, ha valaki­nek ezután több lesz a jövedelme, mint eddig volt. Ezúttal nem ilyen emberektől kaptam levelet egyik cikkem megjele­nése után (mely a közművelődési dolgo­zók béremeléséről szólt), hanem olyanok­tól, akik magukat „az irigykedő másik fél”-hez sorolják. Ök hívlak meg Jánk- majtisra. Hárman írták alá a leve­let a jánkmajtisi Gamesz (tanácsi intézmények gazda­sági és műszaki ügyeit inté­ző szervezete) dolgozói kö­zül. Közülük kettővel talál­koztam a munkahelyükön. Tuba Zoltánné és Konczos Mihály né könyvelők mondták el, szerintük miért keltett indulatokat a közművelődési dolgozók bérének emelése, illetve, hogy ez milyen fe­szültségeket okozott a tele­pülésen. Akik mindig kimaradnak Tuba Zoltánné szerint kör­zetükben egy orvosnak sincs annyi fizetése, mint így a népművelőnek lett. Elmond­ta: nem saját érdekükben te­szik szóvá a panaszt, hanem a Gamesz technikai dolgozói, a takarítónők, szakácsnők mi­att, akik mindig kimaradnak a béremelésből, mert amióta a Gamesz megszervezése mi­att a korábbi munkahelyük gondnokságától „kivették” őket, valójában semmilyen szakterülethez nem tartoz­nak. Konczos Mihályné hozzá­fűzte: nem a népművelő­től, vagy a könyvtárostól saj­nálják a több pénzt, ha­nem magát a jelenséget bí­rálják, hogy a kulturális szakembereket fizetik meg jobban, amikor úgy látszik, üres a művelődési ház — igaz, itt az emberek 16 órát dolgoznak — üres a könyv­tár, és vannak olyan napok, amikor a nagyközséghez tartozó kicsiny falvakban a tiszteletdíjas könyvtárosok ki sem nyitnak — nincs ér­telme. Ügy lett Jánkmajtison a népművelők, könyvtárosok béremeléséből, illetve abból a tarthatatlan helyzetből, amely a Gamesz dolgozóinak egy részét hátrányos hely­zetbe hozta. Ezzel kapcso­latban megkerestem Rostás István tanácsi vb-titkárt, mi a véleménye erről a hét települést irányító tanácsi testületnek? A Gamesz öt. évvel ezelőtti létrehozását alapvetően elhibázott dolog­nak ítélik meg (személy sze­rint ő is). A 41 dolgozó kö­zött többen vannak, akik sem a tanácsi, sem az oktatási, sem a közművelődé­si dolgozók béremelésekor nem kaphattak több fize­tést a jogszabályok rendel­kezései miatt. Amellett szá­mos munkajogi kérdés is megoldatlan maradt, így a tanácsi testület ezt megelé­gelve úgy döntött, hogy szeptember 1-től a Gamesz megszűnik, és visszarende­zik a korábbi állapotokat. Csillapítja valamelyest a kedélyeket az is, hogy bér­maradványból június 1- jével a rendes 6 százalékon felül 15 százalékos bér­emelést kaptak a Gamesz- dolgozók. Diszkóval és könyvtárral? VgOli ,6T! Ami ped ig a közművelődé­si ágazat megítélését illeti. Rostás István így fogalma­zott: egy diszkóval és egy könyvtár nyitvatartásával „kész”. Plusz szépen műkö­dik hetven tagjával a nyug- díjasklub, nagyon aktívak. Úgy véli, nem azért nem mennének el az emberek a művelődési ház esetleges rendezvényeire, mert nincs rá igény, hanem azért, mert pl. egy színházi előadás egy családnak ezer forintba kerülne — nem is kísérle­teznek. Működött korábban egy fafaragó szakkör Tar Béla vezetésével, azt jó lenne megújítani. A gameszesek ügye tehát rendeződik. Továbbra is el­térő viszont a népművelő és a könyvtáros munkájának megítélése. Ismerkedjünk meg velük, munkájukkal. Fábiánná Szabó Sarolta a Egészséges éleMhoz kerékpárok.?;PX“S“uí;'“U”jí:L1­Csepel Kerékpárgyártó és Forgalmazó Kft., ahol camping-, sport- és gyermekbicikli­ket gyártanak, idén 254) ezer darabot. Termékeik minőségére jellemző, hogy 5 év ga­ranciát vállalnak az itt készült sporteszközökre, amelyek egyre keresettebbek a nyu­gat-európai országokban is. A képen: Készülnek a gyermekkerékpárok. N em születünk egyfor­mának. Az egyik gye­rek 140 dekával jön a világrav a másik 5 kilós óri­ás bébi. Senki se születik bűnözőnek, de a zseni egye­dülálló képességeit már születése pillanatában gén­jeiben hordozza. Mégis a társadalmi kü­lönbségek az újszülött élet­pályáját, már a szülőszobá­ban előre vetítik. Van, akit ott fognak felejteni, és egé­szen más jövő vár arra, akinek a szülését az a pro­fesszor vezette le, akit erre az aktusra hazahívtak a kanári-szigeteki nyaralásá­ról, de hálapénzként két évre szóló amerikai ösztön­díj lesz a jutalma. Ez volt eddig. Most jön á . kiszélesített demokratizmus, és minden megváltozik. A szabolcsi cigány gyerek és a funkcionárius gyereke Egyenlő esélyek egyenlő esélyekkel indul, — a Halmozottan Hátrányos Helyzetűek és a Kiemelt Káderek Kölykei együtt áll­nak a startvonalon. Csak az a baj, hogy. az országnak eddig is kevesebb nagy ívű életpályára volt lehetősége, mint amennyi gyermek szü­letett. Még kis ívűre is igaz ez, — amelyik csak a jólét határát súrolja. Sok a fóka és csak kevésből lehet esz­kimó. Attól félek, igy lesz ez a. jövőben is. Kivévé, ha az én módszeremet alkal­mazzák. Módszerem diadal­ra viszi az esélyegyenlőség eszméjét. Én megadnám az esélyt minden gyereknek születése pillanatában, ötle­temet az öttusából merítet­tem. Ott a versenyzők a lo­vaglásnál nem saját lovai­kat használják. A verseny előtt kisorsolják a rendező ország lovait. Ha már nin­csenek egyforma képességű lovak, a szerencsére bízzák, ki melyik lóval versenyez­het. A jó versenyző rossz lóval is képes nyerni. Na az én módszerem sze­rint ugyanezt kell tenni a szülőszobán is. Az aznap született gyermekeket ki kell sorsplni a szülők kö­zött. Meg lehet ezt országo­san is szervezni ma már. a számítógépes nyilvántartás segítségépei. : így nagyobb lehet a választék. Előfordul­hat. hogy a mátészalkai ké­zilány, hazaviheti a minisz­ter gyermekét, — és persze fordítva is. Lehet, hogy az emberi jo­gok harcosai kikezdik mód­szeremet, de hát hogyan le­het szerintük korrigálni azt a gyakorlatot, hogy a pro­fesszor gyermeke még ma sem veszi el a falusi gyep­mester lányát. Mondhatják, hogy igy nem fog hasonlíta­ni a gyerek a szüleire. Annyi ma úgy is a válás, hogy elvesztette már ez a jelentőségét. Annyi ma a mindenféle másodállás, hogy úgy sem találkozik a szülő és a gyereki csak a tv előtt, ott meg úgy sem egymást nézik. De há óz emberi jo­gok része a humanitárius kérdés, — nem kell elárul­ni a szülőknek a gyermek- cserét. Az orvosok úgy is hozzá vannak szokva a ke­gyes hazugságokhoz. Azt se szokták a beteq orrára köt­ni, hogy hány napja van még hátra. Ahogy én ismerem a szü­lőket, a mai és holnapi tár­sadalmat. — a gyermek- csere ellenére — a cseme­téiket sikerül végigfuttatni ugyanazon az életúton. mint vérszerinti utódaikat. Vagy­is. semmi sem változik. E nnek ellenére ne fe­ledjék el módszerem lényegét. Azt alkal­mazva minden újszülött zsebében hordja a marsal- botot: azt amelyikkel a ku­kába szoktak turkálni, hogy az üvegcserepek össze ne vagdossák a kezet, és azt amelyikkel az ország irá­nyítható. De csakis ezzel a mód­szerrel ... Kulcsár Attila művelődési ház vezetője ma­tematika-pedagógia, majd népművelés szakon végzett, most szerzi a harmadik dip­lomáját számítógépes ügyvi­telszervezői szakon. Az utób­bi időben bábszakkört, BMX- klubot, több számítástechni­kai tanfolyamot vezetett, 5 tanítja be a komplett mű­sort adó irodalmi-művésze­ti csoportot, intézi a furu­lyaszakkört, az ifjúsági és a nyugdíjasklub ügyeit. TIT- előadásokat szervez, vetít az óvodásoknak, iskolások­nak és ő a mozi vezetője is. Csak a filmek beszerzé­se, szállítása mennyi vesződ- séggel jár! Legutóbb Koós János, illetve Chrudinák Alajos meghívásáról tár­gyalt, sajnos, mindketten le­mondták. Jelenleg egy pá­lyázat benyújtásán dolgo­zik: lehetőség van rá, hogy camping kialakítására köz­ponti forrásból pénzt kap­jon — hadd legyen olcsó tu- ristáhely Jánkmajtison is! Hét község tartozik hoz­zá, rendszeresen járja a kör­nyező kis falvakat. Tanítási időben hetente kétszer uta­zik kocsijával Nyíregyházára konzultációra. A tandíj fél évre 6300 forint, benzinkölt­ségre kap havonta 250 forint átalányt. A fizetése most lett nettó 8100 forint. A 40 százaléknál többet... Pető Andrásné szak végzett­ségű könyvtáros május óta már-már röstelkedve megy a fizetését felvenni: neki 40 százaléknál többet kellett emelni, mert azzal sem érte volna el a minimumot — így kap 6800-át. A napokban nem mert elmenni Keszt­helyre az országos konfe­renciára (eddig mindig ott volt), nehogy pénzbe kerül­jön. A könyvtári hálózatban hat község szakmai felügye­lete tartozik hozzá, utazik ahogy tud. Jánkmajtison az 500 családból 300 beiratko­zott olvasója van. Tavaly 3500 látogatója volt a könyvtárnak — és 7328 kö­tetet kölcsönöztek ki. Szomorú és minősíthetett len, de voltak — köztük az. egyik csatolt község párttitr— kára is —, akik megkérdöt jelezték:’ minek könyvién Jánkimajtisnak? És azt is:: minek a templomban kará­csonyi koncertet rendezni?’ Ezek a példák is mutatják: nagyon is nagy szüksége van Jánkimajtisnak (és sok más településünknek) könyvre, koncertre és olyan népmű­velőkre, könyvtárosokra, akiik a mostani, még nem irigyelt béremelés előtt is önzetlenül dolgoztak — má­sokért. Baraksó Erzsébet Társulat alaliil Csatornázzák Kótajt Kótaj szennyvízelvezető hálózatának megépítése cél­jából csatornaműtársulati alakuló ülés lesz augusztus 31- én 18,30 órától a kótaj i mű­velődési házban. A tervek szerint a szenny­vízcsatornát elsőként a köz­ségközpont négy utcájában építik meg, ahol több közin­tézmény található, A kivite­lezési költség csaknem 21 millió forint, melyből mint­egy 5 kilométernyi szenny- víztáwezetéket és 1,9 kilo- rpéter gravitációs vezetéket létesítenek. A szennyvíz Kó- tajból a Szabiolcs-Szatmár megyei Vízmű Vállalat 1. számú, azaz Kótaji úti szennyvíztelepére fog jutni, ahol megtisztítják.

Next

/
Thumbnails
Contents