Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-31 / 205. szám

4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 31. Ötven éve T izenkilenc éves voltam, s már tizennyolc hóna­pot leszolgáltam. Csapattestem a 9. gyalogezred volt Potsdamban. Ott szolgált Heinrich bátyám is hadnagyként — így kezdődik egy német visszaem­lékezése abból az időből. ... szeptember elsején átléptük a határt, s nem sok­kal később Klownonál már harcban álltunk egy vas­úti töltés mentén. Az első halottak, lengyel és német oldalon egyaránt. Néhány száz méterre tőlünk az el­sők között esett el Heinrich bátyám. Alig volt időnk, hogy eltemessük a többi halottal, máris vonulnunk kellett tovább. Mindkét oldalon megkezdődött a szen­vedés. Egy német visszaemlékezés része ez, olyan emberé, aki osztozott sok száz ezer honfitársa sorsában: kato­naként végigharcolta Hitler háborúját. Ot is engedel­mességre szorították, mert akkoriban nem volt olyan liberális alkotmány, amelynek védelmében szabad­ságra és ellenállásra nevelték volna az ifjúságot. És egy olyan korszakban, amikor nehéz volt dönteni, nem rendelkeztek szinte semmi politikai áttekintés­sel. Richard von Weizsäcker szövetségi elnök szavai ezek, egy olyan németé, akinél azóta itt kevesen tar­tottak őszintébb önvizsgálatot. — Fél évszázaddal ezelőtt a Lengyelország ellen in­dított támadással Európa gyilkos háborúba sodródott. Most ellenben egymás iránti kölcsönös megértésük­kel éppen lengyelek és németek hozhatnák közelebb Európához a szabad és békés jövőt. Bárcsak sikerül­ne ez közös munkával — így végződik a Jaruzelski elnökhöz küldött évfordulós üzenete. Az NSZK-ban most valóban nagyon sok a megemlékezés. „1939. au­gusztus” címmel 12 részes dokumentumfilm eleveníti fel a sorsdöntő, utolsó napok történetét. Az esti tévé­híradó után az első csatornán. A másodikon szintén kétrészes dokumentumfilmet adtak „Háborús vetés” címmel. És most újra számos könyv is megjelent, ada­lékként ahhoz az ötvenezer könyvhöz, amely a máso­dik világháborúval foglalkozik. Vitatkoztak több ország történészei, olyan tévémű­sorban, amelyben részt vettek egykori támadók és ál­dozatok, üldözöttek is. Szó volt a frontélményekről, — keservekről, és szó a front mögötti hétköznapokról, az éhezésről, bújkálók és bátor bújtatók halálos rettegé­séről. Beszélt volt lengyel katona, szovjet tudós, né­met ajkú luxemburgi zsidó, ma világhírű amerikai történész professzor és egy nyugállományú Bundes- luftwaffe-tábornok is. Hátborzongató, kísérties jelenet az NSZK televízió­jában: a tábornoknak szinte nincs arca; csak szemei élnek. Az orr és a fül égett csonkok. A második világ- háborús híres hadirepülő 14 alkalommal zuhant le, utoljára a háború utolsó napjaiban. Szeptember else­jén harangzúgás ébreszti majd az embereket; 5 óra 45 perckor, ötven évvel korábban a Lengyelország el­leni orvtámadás után a lakosság Hitler hangját hall­hatta a rádióban: „5 óra 45 perc óta már visszalö­vünk”. Még az időpontot illetően is hazudott, mert a támadás egy órával korábban megkezdődött. De itt Essenben — és más nyugatnémet városokban is — nemcsak most emlékeznek vissza a végzetes napra, a háborúra. Az a 27 emléktábla, amely Essenben város­szerte emlékeztet a szomorú évekre, nem most került a helyére. A városi vezetők, történészek, politikai szer­vezetek, állampolgárok az évek során együtt gondos­kodtak arról, hogy ne merülhessen feledésbe a legsö­tétebb korszak. Emléktábla hívja fel a figyelmet arra a helyre, ahol a nácik megkezdték a könyvégetést, arra a vasútállo­másra, ahol megkezdődött a zsidó lakosság deportálá­sa, arra az épületre, ahol a ,jegyes halál” aratott, el­mebetegek életét oltották ki, arra a házra, ahol a bar­na ingesak szétverték a szakszervezeteket. És emlék­tábla van ott, ahol Kelet-Európából és a Szovjetunió­ból idehurcolt kényszermunkásokat gyilkoltak meg Gestapo- és rendőrhóhérok az utolsó napokban. A z újságokban sok visszaemlékezés olvasható, s híres írók is felelevenítik fiatalságuk idejét 1939 és 1945 között. Mindez megkapöbb, érdekesebb, mint egynémely tudományos tanulmány, mert a tör­ténésznek manapság már igencsak nehéz újat monda­ni. Vagy talán mégis lehet? Tényszerűen nyilván ke­veset. De mégis volt vitára serkető tanulmány. Pél­dául a neves történész, Eberhard Jäckel tollából a Stuttgarter Zeitung hasábjain „Hitler háborúja vagy Németország háborúja?” címmel. Nagy figyelmet for­dítva arra, hogy a német nép nagy része korántsem lelkesedett a háborúért, és figyelembe véve jelentős katonai tényezők háborúellenes beállítottságát, a szer­ző kijelenti: néhány követőjével Hitler végső soron egyedül robbantotta ki a háborút. Ez természetszerű­leg nem jelenti azt, hogy bárki fel akarná menteni a németeket elsődleges háborús felelősségük alól. F. I. A SZOT kilép? A SZOT elnöksége felfüg­geszti tárgyalóküldöttsége to­vábbi részvételét a háromol­dalú politikai egyeztető tár­gyalásokon, s azzal a javas­lattal fordul a SZOT jövő hét szerdára összehívott ple­náris üléséhez, hogy a kül­döttség meghatalmazását vég­legesen vonja vissza. A nyilat­kozat egyebek közt rámutat, hogy a szakszervezetek szá­mára meghatározó fontosságú gazdasági tárgyalások nem haladtak túl a szakértői vi­ták szintjén, valamint azt is megállapítja, hogy a politi­kai tárgyalások egyre nyil­vánvalóbban kizárólagosan pártközi fórummá válnak. Az MSZMP delegációjának vezetője Pozsgay Imre őszin­te sajnálatát fejezte ki a SZOT lépése miatt, s annak a reménynek adott hangot, hogy a döntés nem végleges. A kistermelők érdekében Földhasznosítási bizott­ságok felállítását szorgalmaz­za az Országos Gazdaszövet­ség — jelentette be a szerve­zet első sajtótájékoztatóján az MTESZ szákházában szer­dán az újságíróknak Hajagos Antal, a szövetség országos választmányának elnöke. Elmondotta: szervezetük kö­veteli, hogy a jövőben hatá­rozzanak a tanácsok, vagy- az elöljáróságok a helybeli földek sorsáról, hasznosítá­sáról, és hogy a gazdálko­dás eredményét a jelenlegi­nél sokkal nagyobb arányban élvezze a falusi lakosság. Bizottságaik első dolga az lesz, hogy feltérképezik a nagyüzemek kezelésében lé­vő, jelenleg parlagon álló földeket, számba veszik a huzamosabb ideje üresen, il­letve kihasználatlanul álló gazdasági épületeket. A szervezet részt kíván venni az árvitákban, az ipa­ri árak letörésében, az agrár­olló nyílásának megakadá­lyozásában. Saját termékér­tékesítési szervezetet hoznak létre. A takarmányok mi­nőségének biztosítására el­lenőrző hálózatot alakítanak ki. Magyar püspök Amerikában Évtizedek óta először láto­gat a magyarországi reformá­tusok képviseletében egyházi vezető az Amerikai Egyesült Államokba. Kocsis Elemér, a Magyar- országi Református Egyház püspöke, a Zsinat lelkészi el­nöke kedden utazott el lelki­pásztori körútra az Amerikai Egyesült Államokba. Az út során Kocsis Elemér ellátogat Kanadába is. ahol Toronto és Hamilton magyar gyülekezeteinek felkérése után részt vesz a Presbiteri Szövetség konferenciáján. Bányász­demonstráció A jövőjüket féltő, létbi­zonytalanságban élő mecseki uránbányászok tömegde­monstrációt — felvonulást és nagygyűlést — tartottak szerdán Pécsett. Még a nyár derekán üzemi röpgyűlése- ken határozták el a Mecseki Ércbányászati Vállalat dol­gozói, hogy együttes, békés megmozdulással hívják fel a közvélemény figyelmét hely­zetük tarthatatlan voltára. Kinyilvánították azt az ál­láspontjukat, hogy akciójuk nem a szükségszerű, indo­kolt gazdasági döntések (bá­nyabezárások) ellen irányul, hanem biztosítékot kérnek arra vonatkozóan, hogy a jö­vőben is tisztességes munká­val gondoskodhatnak önma­guk és családjuk megélheté­séről. őrizetben az embercsempész Kedden Mezőkovácsházán, a menekülttáborban a pénz átvételekor a rendőrök őri­zetbe vették Lévai Tibort, embercsempészés alapos gyanújával. A 22 éves férfi személyenként 1000 nyugat­német márkáért, vagy ara­nyért — elősegítette má­sok szökését. A közelmúlt­ban az’ egyik korábban Ro­mániából átszöktetett sze­mély a rendőrség segítségét kérte, mert Lévai kevesellte a szöktetésért kapott két pór arany fülbevalót és gyűrűt, s további 500 nyugatnémet márkát követelt. Ezt köve­tően vette őrizetbe a rend­őrség. Tanévnyitás előtt (Folytatás az 1. oldalról) a pedagógusok a tartalmi munka színvonalának emelé­sére. A megyében 25 tanuló- csoportban (ez az általános iskolai osztályoknak mind­össze 0,8 százaléka) van 35, vagy annál több gyerek. Az országos mezőnyben ezzel igen jó helyen, az első öt kö­zött vagyunk. Komoly gondot jelent ugyanakkor, hogy 1991-ig nem csökken a nyolcadik ősz­Vasúti baleset Egy személy életét vesz­tette, s legalább négyen súlyosan, heten pedig könnyebben megsérültek szerdán, amikor két expresszvonat frontálisan ütközött ausztria Vorarl­berg tartományában. Talajtórkópezési bemutató (Folytatás az 1. oldalról) Megyénkben ezt a feladatot több mint 455 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területen kell végrehajtani, 1989. szeptember 2-án 19 órától a városi művelődési köz­pontban NEMZETKÖZI FOLKLÚREST szeptember 8-án 19 órától a Vasvári étteremben NEMZETKÖZI SZAKÁCSPARÁDÉ Mesterszakácsok készítik el a világ különböző tájainak, ön által kiválasztott ételeit. A vacsorát követően Lovas Lajos és Lente Lajos nóta­énekesek közreműködésével a Mészáros zenekar szórakoz­tatja a közönséget. Jegyelővétel már most is, az étterem vezetőjénél. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. Tiszavasvári és Vidéke ÁFÉSZ (2402) eddig ennek közel 10 száza­léka lett talaj térképezve. Ahol most dolgoznak, ez az ország egyik legmostohább területe termelés szempont­jából, amit az is alátá­maszt, hogy az aranykorona értéke is itt volt a legala­csonyabb. Ezt megemlítette Koleszár István, a termelőszövetkezet elnöke is, aki többek között beszámolt a nyírségi homok­táj gazdálkodásának eredmé­nyeiről. Ezt követően Bacsa Imre, a MÉM főtanácsosa tartott tájékoztatót a földér­tékelés aktuális kérdéseiről és az előttük álló feladatok­ról. A résztvevők délután ta­lajtani bemutatón vettek részt. tályból kilépők száma, mi­közben az őket — pontosab­ban a közülük továbbtanulni szándékozókat — befogadó középiskolák és szakmunkás- képzők már most szeptem­berben ki tehetnék a táblát; „Megtelt!”. Az idén 10 ezer 611 gyerek fejezte be az álta­lános iskolát. Közülük 644-en' beérték a végbizonyítvánnyal, tehát csaknem tízezren je­lentkeztek továbbtanulásra. Más megyébe pályázott több mint 700 gyerek. Mivel 469 fiatalt sehová sem vettek fel, ezért a megyei tanács plusz­osztályokat indított, ahol csak lehetett: a mátészalkai gépé­szeti, a záhonyi közlekedési szakközépiskolában, a nyír­egyházi Krúdy és a Kossuth gimnáziumban, a kereskedel­mi szakmunkásképzőben, a 107-es és a tiszaberceli szak­munkásképző intézetben. Mint ismeretes, mostantól fogva Arany János Általános Iskola és Gimnáziumként működik a korábbi (nyíregy­házi) 9-es iskola is. A peda­gógiai intézet több mint 400 gyereknek talált helyet. így — minden lehetőséget kihasz­nálva — általában negyvenes osztálylétszámokkal ugyan, de valamennyi, továbbtanu­lásra érdemes (azaz nem tisz­ta elégséges) fiatal iskolapad­ba ülhet szeptemberben. Más kérdés, hogy sokan nem ott, ahová bejutni szerettek vol­na. G. M. A főszerkesztő postájából Válasz a leliöszönö tanácselnöhiiek A Kelet-Magyarország 1989. augusztus 9-ei számában .........ín nem akartam zsarolni...” cím­mel jelent meg Kisvárda lekö­szönő tanácselnökének nyilatko­zata, amelynek több pontjával az MDF kisvárdai szervezete nem ért egyet. Eme szervezet nevében és nem a „nép nevében” a kö­vetkező megállapításokat kérjük közölni, mert a nép félreinformá- lását. az elmúlt 40 év tapasztala­tai alapján, veszélyesnek és tart­hatatlannak látjuk. 1. A reformkor taglétszámát nem ismerjük, ezért számukról nem nyilatkozunk, de az MDF helyi szervezete 46 tagdíjat fize­tő, városáért aggódó főt tart nyilván. (Zárójelben esetleg meg­kérdezzük, hogy 10 évvel ezelőtt, ismerve a választások szellemét, volt-e 10 fő azoknak a száma, akik önből tanácselnököt csinál­tak?) 2. Valóban furcsa, hogy a „több mint ezer párttag, létező szerve­zetekkel, működési mechaniz­mussal” nem hallatja hangját. Nem gondolja Elnök Úr, hogy ez Is vélemény? ... Nem furcsa, hogy a lekezelt, lebecsült állító­lagos 10 főnek nagyobb a hangja és úgy tűnik az ereje is mint a párttagoknak? Mi reméljük, hogy a közeljövőben még tovább nő az erőnk. 3. Mi lehet az oka, hogy a ta­nács testületé is szembekerüli önnel? Nem elgondolkodtató még mindig, hogy a „szavazó­gép” felmondta a szolgálatot, és nem hajlandó ellenszavazat nél­kül megszavazni az előterjeszté­seket? 4. A várügy robbantotta a bom­bát. A tanács nem kezdeményez­te az elnök leváltását. Hogy ide fajult a helyzet, azt saját meg­gondolatlan nyilatkozatának kö­szönheti. A tanácsülésre meghí­vott MDF-tagok közül ketten kér­ték, hogy vonja vissza lemondá­sát, ne váljék a vár ügye bizal­mi kérdéssé. Ezt nem tette meg, a tanács pedig elfogadta a vár felújításának koncepcióját. A vá­rosban keringő pletykák és a ta- nácselnökj nyilatkozat miatt sze­retnénk leszögezni a várral kap­csolatban a következőket. Ter­vet fogadott el a tanács, amely­nek megvalósulása akár 10—15 évre is kitolódhat. De végre van egy koncepció, amely a távlato­kat is körvonalazza. Mai számítá­sok szerint — bizonyos inflációt is beszámítva — 45 millió forint­ról van szó. Az emlegetett 65 millióban már a vár tágabb kör­nyéke is benne van. Az Országos Műemléki Felügyelőség évi 1,5 millió forintot, a megyei tanács évi 3 millió forintot vállal ebből az összegből, tehát a városnak évi 3 millióval kellene hozzájá­rulni a költségekhez. Ez 5 év alatt 15 milliót jelent, ami keve­sebb, mint a Mártírok útjára for­dított pénz. amelynek építése és felújítása erősen elhúzódott, vo­nalvezetése most sem jó. Ha te­hát nem fogadjuk el a vár fel­újítását, akkor több pénzt veszít a város, mint amennyivel hozzá kellene járulnunk, hiszen a na­gyobb hányadot a megye és az ország biztosítja. Arról nem be­szélve. hogy a 3 millióból leg­alább a felél évenként az állag- megóvásra kellene úgyis for­dítanunk. Arra azt hisszük senki nem gondol. hogy a Műemléki Felügyelőség pénzéből iskolát, te­lefont, vagy utat'lehetne építeni. A várban tervezett szálloda és vendéglátóipari egység is csök­kenthetné a város terheit, ha azt magánvállalkozóknak pályázat útján — szakítva az eddigi rossz hagyományokkal — kiadná a vá­ros. Az idegenforgalom fellendü­lésé csak bizonyos befektetések árán érhető el, de az idegenfor­galom tudjuk, hoz a konyhára is. Erősen demagóg megközelítési módja a város iskola és telefon­ügyének a várral való összeveté­se. Elnök úr! Keresse elő annak a tanácsülésnek a jegyzőkönyvét, amelyben az I. számú általános iskola építését szorgalmazta a ta­nács, és éppen a tanácselnök igen határozott véleménye és rá­beszélése miatt nem lett belőle semmi. Az iskola helyett elké­szült egy panellakás terve 2,5 millió forintért. Szerencsére csak a terv készült el, és reméljük is. hogy több lakás panelelemekből nem épül Kisvárdán. Telefon kell Kisvárdának? Igen. Már régen tragikus a te­lefonellátás városunkban. Kár, hogy csak most vette ezt észre, Elnök Or, nem akkor, amikor nem jelentette be Kisvárda igé­nyét és szándékát a Debreceni Postaigazgatóságra a telefonhá­lózat fejlesztése érdekében. A Postaigazgatóság helyettes veze­tője ugyanis ezt nyilatkozta. Közel sem értünk egyet azzal, amit a tanácselnök a tavaszi egyszemélyes beszámo­lóin is büszkén hangoztatott és az újságban is kiemelt: „10 év alatt többet fejlődött a város mint korábban húsz-harminc év alatt." A kórház, a művelő­dési központ, a lakótelep feltéte­leinek a megteremtése, a viz- műtársulat, a strand, a Szabolcs Aruház, a szennyvíztelep egyen­ként is nagyobb horderejűek, hiszen az első lépéseket jelentet­ték. Az iparfejlesztés (Hunnia- coop, VSZM, Izzó) az t970-es években történt Kisvárdán. Az ön működése idején a gáz­program kivételével, az elkezdett munkák értek be, hozták meg gyümölcsüket. Nem személyes­kedés de az országgyűlési kép­viselőnk nélkül nem biztos, hogy épülne a felüljáró. Az MDF kis­várdai szervezete 1989. június 16-án nyílt levélben fordult a Határ-Szél című lapban a kisvár­dai vb-tagokhoz. Az ott felvetett kérdéseinkre sem öntől sem a vb-től nem kaptunk választ. Né­hányat kérdéseink közül megis- métlünk: milyen intézkedést tet­tek annak érdekében, hogy az orvosi rendelő tervének szállítá­si határideje késett fél évet, és emiatt az építkezés annyival ke­rül többe, mint amit a lakosság teho címén 3 év alatt befize­tett? Azóta újabb kérdés is fel- merüIT ezzel kapcsolatban: Mi lehet az oka, hogy az orvosi rendelőre kiirt pályázatra senki nem jelentkezett? Nem a rosszul kiválasztott és késéssel leszállí­tott terv lehet az oka? Miért kell nekünk UNIVAZ szerkezet és mikropillérekkel tervezett épület, amely sokkal többe kerül? Az időhúzással egyenesen emelkedő árak kit sújtanak majd? Hol for­dulhat elő olyan, hogy egy sza­bálytalan helyen felépülő lőtér- hez a tanács komoly anyagi tá­mogatást nyújt? Erre van 500 ezer forint? A könyvtár építése nem halad kellő mértékben. Az áremelkedést" ki fizeti? A mér­legkészítésnél ezekre is gondol­jon. Véleményünk szerint nem­csak arra kell gondolni, amit kötelességszerűen téliesített, ha­nem mindazokra, amiket megte­hetett volna, s amelyek a megye más városaiban megvalósultak, Kisvárdán pedig nem. Nem lesz könnyű az új tanácselnöknek az adott gazdasági viszonyok között ezekkel a gondokkal, problé­mákkal megbirkóznia. Nagyon nehéz örökséget vállal magára. Kiss Gyula az MDF Intéző biz. elnöke Egymásért, a ízért nem lehet? A lap augusztus 9-i számában megjelent a kisvárdai városi tanácselnök nyilatkozata. Halljuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a lakosság nagy többsége a politikának csak „csendes szem­lélője”. Véleményeiket óvatosan, visszafogottan fogalmaz­zák meg. Ebből is következik, hogy a városi tanács elnöke hiába tette szóvá, hogy várja egy olyan állásfoglalás megjelenését a la­kosság részéről, mely hitet tenne a vezető mellett, vagy akár elle­ne. Én is erre váltam, de mivel ez nem történt meg, ezért fogtam tollat. Mint jó ismerőse a településpolitikai feladatoknak, annak alakulásáról, minden bántó szándék nélkül a következőket szeret­ném a nyilvánosság elé tárni. A városi tanács elnöke több cikluson keresztül látta el ezt a nem könnyű megbízatást. A lakosság nagyobb része elégedett is tevékenységével, az apparátussal is jó kapcsolatot alakított ki. A testületekkel és a tanácselnök-helyettessel egy pár év óta, fokoza­tosan romlott meg kapcsolata. Hogyan alakulhatott ki ez az áldatlan állapot? A véleményeket úgy lehet összegezni, hogy a tanácselnök a település jól felfogott érdekei szerint járt el mikor a vár felújításával nem értett egyet és ezt a honatyák nem méltányolták. Szemére lehet-e vetni egy embernek a jelenlegi, vagy a korábbi tanácsi testületek nem kellő­en megalapozott döntéseit? Erről a tények ismeretében ki-ki maga dönthet. A döntések nem kielégítő voltát bizonyítja az is, hogy a vezeté­kes víz kiépítése mellett — nem hallgatva a szakemberekre — el­hanyagolták a szennyvízeivezető-rendszer megépítését. A városi hírközlés fejlesztésének a lehetőségét is elmulasztották. A fentie­ket meg lehet magyarázni, de a lakosság nagy része kritika alá veszi a fejlődés elmaradását. A kérdéskör nem annyira tisztázott, hogy a tanácstagoknak volt-e beleszólásuk, vagy tájékozottak vol- tak-e az említettekről. A közvéleményt befolyásoló és azt megosztó elnöki bejelentés —, melynek tisztázása során a megyei és helyi szervezetek ki akartak alakítani egy közös álláspontot — sajnos nem járt sikerrel. (Ha az MSZMP városi vezetése határozottabban képviselte volna a tanácselnök ügyét, azzal a párttagság jobban azonosult volna.) A kérdés kezelésében túlzott toleranciát fogal­mazott meg önmaga számára — az eredmény tudvalévő. Az MDF helyi szervezete viszont tömegbázis nélkül is képviselt egy álláspontot. Elszomorítónak tartom, hogy a vezetés ilyen lehe­tetlen állapotba hozta önmagát, döntésképtelenné vált, mely to­vább mérgezte a munkahelyi légkört, károsan hat a munkavégzés színvonalára, talán ezért nagy a fluktuáció is. Az elmondottakból és a tényekből levonható tanulság, hogy az állami és a politikai szervezeteknek egy olyan közös platformot kell kialakítani egy­másért, a közért, amelyben mindenki megtalálja szándékát, törek­véseit, érdekeit. Ezt a megmérettető tevékenységet minden esetben gyakorolni szükséges. Meg kell találni azt az utat, melyen közösen haladunk a kibontakozás felé. Ezt a település állampolgárai igénylik és meg­valósulása esetén példaerejűvé válhat a gondok sokaságával küsz­ködő nemzetünk számára. Sebők István Kisvárda, Sárköz u. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents