Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-31 / 205. szám
4 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 31. Ötven éve T izenkilenc éves voltam, s már tizennyolc hónapot leszolgáltam. Csapattestem a 9. gyalogezred volt Potsdamban. Ott szolgált Heinrich bátyám is hadnagyként — így kezdődik egy német visszaemlékezése abból az időből. ... szeptember elsején átléptük a határt, s nem sokkal később Klownonál már harcban álltunk egy vasúti töltés mentén. Az első halottak, lengyel és német oldalon egyaránt. Néhány száz méterre tőlünk az elsők között esett el Heinrich bátyám. Alig volt időnk, hogy eltemessük a többi halottal, máris vonulnunk kellett tovább. Mindkét oldalon megkezdődött a szenvedés. Egy német visszaemlékezés része ez, olyan emberé, aki osztozott sok száz ezer honfitársa sorsában: katonaként végigharcolta Hitler háborúját. Ot is engedelmességre szorították, mert akkoriban nem volt olyan liberális alkotmány, amelynek védelmében szabadságra és ellenállásra nevelték volna az ifjúságot. És egy olyan korszakban, amikor nehéz volt dönteni, nem rendelkeztek szinte semmi politikai áttekintéssel. Richard von Weizsäcker szövetségi elnök szavai ezek, egy olyan németé, akinél azóta itt kevesen tartottak őszintébb önvizsgálatot. — Fél évszázaddal ezelőtt a Lengyelország ellen indított támadással Európa gyilkos háborúba sodródott. Most ellenben egymás iránti kölcsönös megértésükkel éppen lengyelek és németek hozhatnák közelebb Európához a szabad és békés jövőt. Bárcsak sikerülne ez közös munkával — így végződik a Jaruzelski elnökhöz küldött évfordulós üzenete. Az NSZK-ban most valóban nagyon sok a megemlékezés. „1939. augusztus” címmel 12 részes dokumentumfilm eleveníti fel a sorsdöntő, utolsó napok történetét. Az esti tévéhíradó után az első csatornán. A másodikon szintén kétrészes dokumentumfilmet adtak „Háborús vetés” címmel. És most újra számos könyv is megjelent, adalékként ahhoz az ötvenezer könyvhöz, amely a második világháborúval foglalkozik. Vitatkoztak több ország történészei, olyan tévéműsorban, amelyben részt vettek egykori támadók és áldozatok, üldözöttek is. Szó volt a frontélményekről, — keservekről, és szó a front mögötti hétköznapokról, az éhezésről, bújkálók és bátor bújtatók halálos rettegéséről. Beszélt volt lengyel katona, szovjet tudós, német ajkú luxemburgi zsidó, ma világhírű amerikai történész professzor és egy nyugállományú Bundes- luftwaffe-tábornok is. Hátborzongató, kísérties jelenet az NSZK televíziójában: a tábornoknak szinte nincs arca; csak szemei élnek. Az orr és a fül égett csonkok. A második világ- háborús híres hadirepülő 14 alkalommal zuhant le, utoljára a háború utolsó napjaiban. Szeptember elsején harangzúgás ébreszti majd az embereket; 5 óra 45 perckor, ötven évvel korábban a Lengyelország elleni orvtámadás után a lakosság Hitler hangját hallhatta a rádióban: „5 óra 45 perc óta már visszalövünk”. Még az időpontot illetően is hazudott, mert a támadás egy órával korábban megkezdődött. De itt Essenben — és más nyugatnémet városokban is — nemcsak most emlékeznek vissza a végzetes napra, a háborúra. Az a 27 emléktábla, amely Essenben városszerte emlékeztet a szomorú évekre, nem most került a helyére. A városi vezetők, történészek, politikai szervezetek, állampolgárok az évek során együtt gondoskodtak arról, hogy ne merülhessen feledésbe a legsötétebb korszak. Emléktábla hívja fel a figyelmet arra a helyre, ahol a nácik megkezdték a könyvégetést, arra a vasútállomásra, ahol megkezdődött a zsidó lakosság deportálása, arra az épületre, ahol a ,jegyes halál” aratott, elmebetegek életét oltották ki, arra a házra, ahol a barna ingesak szétverték a szakszervezeteket. És emléktábla van ott, ahol Kelet-Európából és a Szovjetunióból idehurcolt kényszermunkásokat gyilkoltak meg Gestapo- és rendőrhóhérok az utolsó napokban. A z újságokban sok visszaemlékezés olvasható, s híres írók is felelevenítik fiatalságuk idejét 1939 és 1945 között. Mindez megkapöbb, érdekesebb, mint egynémely tudományos tanulmány, mert a történésznek manapság már igencsak nehéz újat mondani. Vagy talán mégis lehet? Tényszerűen nyilván keveset. De mégis volt vitára serkető tanulmány. Például a neves történész, Eberhard Jäckel tollából a Stuttgarter Zeitung hasábjain „Hitler háborúja vagy Németország háborúja?” címmel. Nagy figyelmet fordítva arra, hogy a német nép nagy része korántsem lelkesedett a háborúért, és figyelembe véve jelentős katonai tényezők háborúellenes beállítottságát, a szerző kijelenti: néhány követőjével Hitler végső soron egyedül robbantotta ki a háborút. Ez természetszerűleg nem jelenti azt, hogy bárki fel akarná menteni a németeket elsődleges háborús felelősségük alól. F. I. A SZOT kilép? A SZOT elnöksége felfüggeszti tárgyalóküldöttsége további részvételét a háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon, s azzal a javaslattal fordul a SZOT jövő hét szerdára összehívott plenáris üléséhez, hogy a küldöttség meghatalmazását véglegesen vonja vissza. A nyilatkozat egyebek közt rámutat, hogy a szakszervezetek számára meghatározó fontosságú gazdasági tárgyalások nem haladtak túl a szakértői viták szintjén, valamint azt is megállapítja, hogy a politikai tárgyalások egyre nyilvánvalóbban kizárólagosan pártközi fórummá válnak. Az MSZMP delegációjának vezetője Pozsgay Imre őszinte sajnálatát fejezte ki a SZOT lépése miatt, s annak a reménynek adott hangot, hogy a döntés nem végleges. A kistermelők érdekében Földhasznosítási bizottságok felállítását szorgalmazza az Országos Gazdaszövetség — jelentette be a szervezet első sajtótájékoztatóján az MTESZ szákházában szerdán az újságíróknak Hajagos Antal, a szövetség országos választmányának elnöke. Elmondotta: szervezetük követeli, hogy a jövőben határozzanak a tanácsok, vagy- az elöljáróságok a helybeli földek sorsáról, hasznosításáról, és hogy a gazdálkodás eredményét a jelenleginél sokkal nagyobb arányban élvezze a falusi lakosság. Bizottságaik első dolga az lesz, hogy feltérképezik a nagyüzemek kezelésében lévő, jelenleg parlagon álló földeket, számba veszik a huzamosabb ideje üresen, illetve kihasználatlanul álló gazdasági épületeket. A szervezet részt kíván venni az árvitákban, az ipari árak letörésében, az agrárolló nyílásának megakadályozásában. Saját termékértékesítési szervezetet hoznak létre. A takarmányok minőségének biztosítására ellenőrző hálózatot alakítanak ki. Magyar püspök Amerikában Évtizedek óta először látogat a magyarországi reformátusok képviseletében egyházi vezető az Amerikai Egyesült Államokba. Kocsis Elemér, a Magyar- országi Református Egyház püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke kedden utazott el lelkipásztori körútra az Amerikai Egyesült Államokba. Az út során Kocsis Elemér ellátogat Kanadába is. ahol Toronto és Hamilton magyar gyülekezeteinek felkérése után részt vesz a Presbiteri Szövetség konferenciáján. Bányászdemonstráció A jövőjüket féltő, létbizonytalanságban élő mecseki uránbányászok tömegdemonstrációt — felvonulást és nagygyűlést — tartottak szerdán Pécsett. Még a nyár derekán üzemi röpgyűlése- ken határozták el a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgozói, hogy együttes, békés megmozdulással hívják fel a közvélemény figyelmét helyzetük tarthatatlan voltára. Kinyilvánították azt az álláspontjukat, hogy akciójuk nem a szükségszerű, indokolt gazdasági döntések (bányabezárások) ellen irányul, hanem biztosítékot kérnek arra vonatkozóan, hogy a jövőben is tisztességes munkával gondoskodhatnak önmaguk és családjuk megélhetéséről. őrizetben az embercsempész Kedden Mezőkovácsházán, a menekülttáborban a pénz átvételekor a rendőrök őrizetbe vették Lévai Tibort, embercsempészés alapos gyanújával. A 22 éves férfi személyenként 1000 nyugatnémet márkáért, vagy aranyért — elősegítette mások szökését. A közelmúltban az’ egyik korábban Romániából átszöktetett személy a rendőrség segítségét kérte, mert Lévai kevesellte a szöktetésért kapott két pór arany fülbevalót és gyűrűt, s további 500 nyugatnémet márkát követelt. Ezt követően vette őrizetbe a rendőrség. Tanévnyitás előtt (Folytatás az 1. oldalról) a pedagógusok a tartalmi munka színvonalának emelésére. A megyében 25 tanuló- csoportban (ez az általános iskolai osztályoknak mindössze 0,8 százaléka) van 35, vagy annál több gyerek. Az országos mezőnyben ezzel igen jó helyen, az első öt között vagyunk. Komoly gondot jelent ugyanakkor, hogy 1991-ig nem csökken a nyolcadik őszVasúti baleset Egy személy életét vesztette, s legalább négyen súlyosan, heten pedig könnyebben megsérültek szerdán, amikor két expresszvonat frontálisan ütközött ausztria Vorarlberg tartományában. Talajtórkópezési bemutató (Folytatás az 1. oldalról) Megyénkben ezt a feladatot több mint 455 ezer hektár mezőgazdaságilag művelt területen kell végrehajtani, 1989. szeptember 2-án 19 órától a városi művelődési központban NEMZETKÖZI FOLKLÚREST szeptember 8-án 19 órától a Vasvári étteremben NEMZETKÖZI SZAKÁCSPARÁDÉ Mesterszakácsok készítik el a világ különböző tájainak, ön által kiválasztott ételeit. A vacsorát követően Lovas Lajos és Lente Lajos nótaénekesek közreműködésével a Mészáros zenekar szórakoztatja a közönséget. Jegyelővétel már most is, az étterem vezetőjénél. Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt. Tiszavasvári és Vidéke ÁFÉSZ (2402) eddig ennek közel 10 százaléka lett talaj térképezve. Ahol most dolgoznak, ez az ország egyik legmostohább területe termelés szempontjából, amit az is alátámaszt, hogy az aranykorona értéke is itt volt a legalacsonyabb. Ezt megemlítette Koleszár István, a termelőszövetkezet elnöke is, aki többek között beszámolt a nyírségi homoktáj gazdálkodásának eredményeiről. Ezt követően Bacsa Imre, a MÉM főtanácsosa tartott tájékoztatót a földértékelés aktuális kérdéseiről és az előttük álló feladatokról. A résztvevők délután talajtani bemutatón vettek részt. tályból kilépők száma, miközben az őket — pontosabban a közülük továbbtanulni szándékozókat — befogadó középiskolák és szakmunkás- képzők már most szeptemberben ki tehetnék a táblát; „Megtelt!”. Az idén 10 ezer 611 gyerek fejezte be az általános iskolát. Közülük 644-en' beérték a végbizonyítvánnyal, tehát csaknem tízezren jelentkeztek továbbtanulásra. Más megyébe pályázott több mint 700 gyerek. Mivel 469 fiatalt sehová sem vettek fel, ezért a megyei tanács pluszosztályokat indított, ahol csak lehetett: a mátészalkai gépészeti, a záhonyi közlekedési szakközépiskolában, a nyíregyházi Krúdy és a Kossuth gimnáziumban, a kereskedelmi szakmunkásképzőben, a 107-es és a tiszaberceli szakmunkásképző intézetben. Mint ismeretes, mostantól fogva Arany János Általános Iskola és Gimnáziumként működik a korábbi (nyíregyházi) 9-es iskola is. A pedagógiai intézet több mint 400 gyereknek talált helyet. így — minden lehetőséget kihasználva — általában negyvenes osztálylétszámokkal ugyan, de valamennyi, továbbtanulásra érdemes (azaz nem tiszta elégséges) fiatal iskolapadba ülhet szeptemberben. Más kérdés, hogy sokan nem ott, ahová bejutni szerettek volna. G. M. A főszerkesztő postájából Válasz a leliöszönö tanácselnöhiiek A Kelet-Magyarország 1989. augusztus 9-ei számában .........ín nem akartam zsarolni...” címmel jelent meg Kisvárda leköszönő tanácselnökének nyilatkozata, amelynek több pontjával az MDF kisvárdai szervezete nem ért egyet. Eme szervezet nevében és nem a „nép nevében” a következő megállapításokat kérjük közölni, mert a nép félreinformá- lását. az elmúlt 40 év tapasztalatai alapján, veszélyesnek és tarthatatlannak látjuk. 1. A reformkor taglétszámát nem ismerjük, ezért számukról nem nyilatkozunk, de az MDF helyi szervezete 46 tagdíjat fizető, városáért aggódó főt tart nyilván. (Zárójelben esetleg megkérdezzük, hogy 10 évvel ezelőtt, ismerve a választások szellemét, volt-e 10 fő azoknak a száma, akik önből tanácselnököt csináltak?) 2. Valóban furcsa, hogy a „több mint ezer párttag, létező szervezetekkel, működési mechanizmussal” nem hallatja hangját. Nem gondolja Elnök Úr, hogy ez Is vélemény? ... Nem furcsa, hogy a lekezelt, lebecsült állítólagos 10 főnek nagyobb a hangja és úgy tűnik az ereje is mint a párttagoknak? Mi reméljük, hogy a közeljövőben még tovább nő az erőnk. 3. Mi lehet az oka, hogy a tanács testületé is szembekerüli önnel? Nem elgondolkodtató még mindig, hogy a „szavazógép” felmondta a szolgálatot, és nem hajlandó ellenszavazat nélkül megszavazni az előterjesztéseket? 4. A várügy robbantotta a bombát. A tanács nem kezdeményezte az elnök leváltását. Hogy ide fajult a helyzet, azt saját meggondolatlan nyilatkozatának köszönheti. A tanácsülésre meghívott MDF-tagok közül ketten kérték, hogy vonja vissza lemondását, ne váljék a vár ügye bizalmi kérdéssé. Ezt nem tette meg, a tanács pedig elfogadta a vár felújításának koncepcióját. A városban keringő pletykák és a ta- nácselnökj nyilatkozat miatt szeretnénk leszögezni a várral kapcsolatban a következőket. Tervet fogadott el a tanács, amelynek megvalósulása akár 10—15 évre is kitolódhat. De végre van egy koncepció, amely a távlatokat is körvonalazza. Mai számítások szerint — bizonyos inflációt is beszámítva — 45 millió forintról van szó. Az emlegetett 65 millióban már a vár tágabb környéke is benne van. Az Országos Műemléki Felügyelőség évi 1,5 millió forintot, a megyei tanács évi 3 millió forintot vállal ebből az összegből, tehát a városnak évi 3 millióval kellene hozzájárulni a költségekhez. Ez 5 év alatt 15 milliót jelent, ami kevesebb, mint a Mártírok útjára fordított pénz. amelynek építése és felújítása erősen elhúzódott, vonalvezetése most sem jó. Ha tehát nem fogadjuk el a vár felújítását, akkor több pénzt veszít a város, mint amennyivel hozzá kellene járulnunk, hiszen a nagyobb hányadot a megye és az ország biztosítja. Arról nem beszélve. hogy a 3 millióból legalább a felél évenként az állag- megóvásra kellene úgyis fordítanunk. Arra azt hisszük senki nem gondol. hogy a Műemléki Felügyelőség pénzéből iskolát, telefont, vagy utat'lehetne építeni. A várban tervezett szálloda és vendéglátóipari egység is csökkenthetné a város terheit, ha azt magánvállalkozóknak pályázat útján — szakítva az eddigi rossz hagyományokkal — kiadná a város. Az idegenforgalom fellendülésé csak bizonyos befektetések árán érhető el, de az idegenforgalom tudjuk, hoz a konyhára is. Erősen demagóg megközelítési módja a város iskola és telefonügyének a várral való összevetése. Elnök úr! Keresse elő annak a tanácsülésnek a jegyzőkönyvét, amelyben az I. számú általános iskola építését szorgalmazta a tanács, és éppen a tanácselnök igen határozott véleménye és rábeszélése miatt nem lett belőle semmi. Az iskola helyett elkészült egy panellakás terve 2,5 millió forintért. Szerencsére csak a terv készült el, és reméljük is. hogy több lakás panelelemekből nem épül Kisvárdán. Telefon kell Kisvárdának? Igen. Már régen tragikus a telefonellátás városunkban. Kár, hogy csak most vette ezt észre, Elnök Or, nem akkor, amikor nem jelentette be Kisvárda igényét és szándékát a Debreceni Postaigazgatóságra a telefonhálózat fejlesztése érdekében. A Postaigazgatóság helyettes vezetője ugyanis ezt nyilatkozta. Közel sem értünk egyet azzal, amit a tanácselnök a tavaszi egyszemélyes beszámolóin is büszkén hangoztatott és az újságban is kiemelt: „10 év alatt többet fejlődött a város mint korábban húsz-harminc év alatt." A kórház, a művelődési központ, a lakótelep feltételeinek a megteremtése, a viz- műtársulat, a strand, a Szabolcs Aruház, a szennyvíztelep egyenként is nagyobb horderejűek, hiszen az első lépéseket jelentették. Az iparfejlesztés (Hunnia- coop, VSZM, Izzó) az t970-es években történt Kisvárdán. Az ön működése idején a gázprogram kivételével, az elkezdett munkák értek be, hozták meg gyümölcsüket. Nem személyeskedés de az országgyűlési képviselőnk nélkül nem biztos, hogy épülne a felüljáró. Az MDF kisvárdai szervezete 1989. június 16-án nyílt levélben fordult a Határ-Szél című lapban a kisvárdai vb-tagokhoz. Az ott felvetett kérdéseinkre sem öntől sem a vb-től nem kaptunk választ. Néhányat kérdéseink közül megis- métlünk: milyen intézkedést tettek annak érdekében, hogy az orvosi rendelő tervének szállítási határideje késett fél évet, és emiatt az építkezés annyival kerül többe, mint amit a lakosság teho címén 3 év alatt befizetett? Azóta újabb kérdés is fel- merüIT ezzel kapcsolatban: Mi lehet az oka, hogy az orvosi rendelőre kiirt pályázatra senki nem jelentkezett? Nem a rosszul kiválasztott és késéssel leszállított terv lehet az oka? Miért kell nekünk UNIVAZ szerkezet és mikropillérekkel tervezett épület, amely sokkal többe kerül? Az időhúzással egyenesen emelkedő árak kit sújtanak majd? Hol fordulhat elő olyan, hogy egy szabálytalan helyen felépülő lőtér- hez a tanács komoly anyagi támogatást nyújt? Erre van 500 ezer forint? A könyvtár építése nem halad kellő mértékben. Az áremelkedést" ki fizeti? A mérlegkészítésnél ezekre is gondoljon. Véleményünk szerint nemcsak arra kell gondolni, amit kötelességszerűen téliesített, hanem mindazokra, amiket megtehetett volna, s amelyek a megye más városaiban megvalósultak, Kisvárdán pedig nem. Nem lesz könnyű az új tanácselnöknek az adott gazdasági viszonyok között ezekkel a gondokkal, problémákkal megbirkóznia. Nagyon nehéz örökséget vállal magára. Kiss Gyula az MDF Intéző biz. elnöke Egymásért, a ízért nem lehet? A lap augusztus 9-i számában megjelent a kisvárdai városi tanácselnök nyilatkozata. Halljuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy a lakosság nagy többsége a politikának csak „csendes szemlélője”. Véleményeiket óvatosan, visszafogottan fogalmazzák meg. Ebből is következik, hogy a városi tanács elnöke hiába tette szóvá, hogy várja egy olyan állásfoglalás megjelenését a lakosság részéről, mely hitet tenne a vezető mellett, vagy akár ellene. Én is erre váltam, de mivel ez nem történt meg, ezért fogtam tollat. Mint jó ismerőse a településpolitikai feladatoknak, annak alakulásáról, minden bántó szándék nélkül a következőket szeretném a nyilvánosság elé tárni. A városi tanács elnöke több cikluson keresztül látta el ezt a nem könnyű megbízatást. A lakosság nagyobb része elégedett is tevékenységével, az apparátussal is jó kapcsolatot alakított ki. A testületekkel és a tanácselnök-helyettessel egy pár év óta, fokozatosan romlott meg kapcsolata. Hogyan alakulhatott ki ez az áldatlan állapot? A véleményeket úgy lehet összegezni, hogy a tanácselnök a település jól felfogott érdekei szerint járt el mikor a vár felújításával nem értett egyet és ezt a honatyák nem méltányolták. Szemére lehet-e vetni egy embernek a jelenlegi, vagy a korábbi tanácsi testületek nem kellően megalapozott döntéseit? Erről a tények ismeretében ki-ki maga dönthet. A döntések nem kielégítő voltát bizonyítja az is, hogy a vezetékes víz kiépítése mellett — nem hallgatva a szakemberekre — elhanyagolták a szennyvízeivezető-rendszer megépítését. A városi hírközlés fejlesztésének a lehetőségét is elmulasztották. A fentieket meg lehet magyarázni, de a lakosság nagy része kritika alá veszi a fejlődés elmaradását. A kérdéskör nem annyira tisztázott, hogy a tanácstagoknak volt-e beleszólásuk, vagy tájékozottak vol- tak-e az említettekről. A közvéleményt befolyásoló és azt megosztó elnöki bejelentés —, melynek tisztázása során a megyei és helyi szervezetek ki akartak alakítani egy közös álláspontot — sajnos nem járt sikerrel. (Ha az MSZMP városi vezetése határozottabban képviselte volna a tanácselnök ügyét, azzal a párttagság jobban azonosult volna.) A kérdés kezelésében túlzott toleranciát fogalmazott meg önmaga számára — az eredmény tudvalévő. Az MDF helyi szervezete viszont tömegbázis nélkül is képviselt egy álláspontot. Elszomorítónak tartom, hogy a vezetés ilyen lehetetlen állapotba hozta önmagát, döntésképtelenné vált, mely tovább mérgezte a munkahelyi légkört, károsan hat a munkavégzés színvonalára, talán ezért nagy a fluktuáció is. Az elmondottakból és a tényekből levonható tanulság, hogy az állami és a politikai szervezeteknek egy olyan közös platformot kell kialakítani egymásért, a közért, amelyben mindenki megtalálja szándékát, törekvéseit, érdekeit. Ezt a megmérettető tevékenységet minden esetben gyakorolni szükséges. Meg kell találni azt az utat, melyen közösen haladunk a kibontakozás felé. Ezt a település állampolgárai igénylik és megvalósulása esetén példaerejűvé válhat a gondok sokaságával küszködő nemzetünk számára. Sebők István Kisvárda, Sárköz u. 6.