Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-26 / 201. szám
10 1989. augusztus 26. aKM vendége A Las Vegas-i Hilton Konyhafinöke Mit szólnának aperitifnek finn vodkához, előételnek orosz kaviárhoz, ausztrál rákfarokkal dúsított salátához, osztrigához, majd tenyérnyi steekhez, a végén új-zélandi kiwihez? Bizarr- nak. na és leginkább előkelőnek hangzik, de mi inkább maradiunk a töltött káposztánál és a tejfeles csirkénél. Bár egyszer érdemes megkóstolni ezeket az ínyencségeket, de azért bízzuk őket a Las Vegas-i Hotel Hilton konyhafőnökére, Zsíros Györgyre. Már meg sem lepődik az odalátogató, hogy egy háromezer szobás luxusszálló konyhaséfje magyar, hiszen a mi fajtánk a világ minden táján megtalálható és még a jég hátán is feltalálja magát. Mister Ziros (fonetikusan Zájrosz) 51 évesen az elitszakácsok közé küzdötte magát, 14 konyha és 11 étterem 300 beosztottjának főnöke. Hozzá tartoznak a szakácsok, a cukrászmesterek és az edénymosogatók is. A csapat legalább olyan változatos, mint az ételek, amelyeket felszolgálnak. Bőrszínük a sápadt szőkétől az éjfeketéig széles skálán mozog, a kiejtésük alapján közel azonos pontossággal be lehet határolni, hogy honnan érkeztek szerencsét próbálni az óriási lehetőségek országába. George a szállóvendégektől teljesen elzárt birodalmat irányít. A vendég az olasz, a spanyol, a francia, a mexikói, az amerikai ételspecialitásokat gusztusosán tálalva kapja, fogalma sincs a konyhai mechanizmusról. Fagyasztók, sütők töméntelen mennyiségben, mutatja az ezüstösen csillogó berendezéseket a házigazda. Amit a vendég óhajt, azt mind megrendelik. A hotelben naponta 8—10 ezer adagot szolgálnak fel, ha pedig a több részre osztható bálteremben rendezvény van, ez a létszám 3—4 ezerrel is növekedhet. Ahhoz, hogy a gépezet megfelelően működjön, mindennek óraműpontosan kell lezajlani, és mindezért George á felelős. Több mint harminc éve vándorolt ki Amerikába barátnőjével, aki azóta a felesége. Az egykori kecskeméti. majd budapesti szakácsot először Colorádóban alkalmazták egy olasz étteremben. Húsz évvel ezelőtt már egy újonnan nyílt olasz konyha vezetője. A rengeteg, Itáliából kivándorolt olasz miatt rendkívül népszerűek ezek az éttermek és látogatottak is. Hét éve újabb előrelépés, már a Hilton konyhafőnökének helyettese, egy éve pedig ö a konyhaséf. Nincs behatárolt munkaideje, általában reggel kilenctől este hétig bent van, az egyedüli szünnap számára a vasárnap. Zsebén állandóan ott lóg a házitelefon, amely több kilométeres körzetben is jelzi, hogy szükség van rá. Egy konyhának az a legnagyobb antireklám, ha tömeges ételmérgezés történik. Ilyen még nem történt a Hiltonban, ha valami kétségük is támad az áru frissessége miatt, azonnal küldik vissza a feladónak. A szállítók emiatt pontosak, a csomagolás elsőrangú. Szinte mindent eiőre lefagyasztanak, ilyenkor a konyhakész áru hónapokig eláll a jégen. Csak elő kell venni és a sütőben elkészíteni. Legnagyobb sajnálatára magyar ételekkel nem szolgálnak a Hiltonban, az egyetlen itthoni áru a dobozos sonka. Az amerikaiak azért megkedvelték a magyarhoz hasonló fűszerezést elsősorban a mexikói határ közelsége miatt. George és felesége otthon sokkal igényesebb, mint az átlagpolgár, aki előre fagyasztott árut vásárol. Saját maguk főznek, az étrendből pedig nem hiányzik például a gulyás sem. A Hilton főszakácsS-nak kedvencei közé a mexikói tortilla, a steek, vagy az olaszos spagetti tartozik. Felesége nem dolgozik, két lánya közül az egyik Floridában él. Több pénz, több adó, indokolja felesége otthon maradását. lányai beszélik a magyar nyelvet, a kisebbik nyelvtanulásához egy történet is fűződik. Sehogy sem akarta kiskorában magyarul mondani a szavakat, de a fagylalt megtette a hatását Ha beszélt magyarul, megkapta a jéghideg édességet. Végül is ennek volt hatása. Kertes házuk a zöldövezethez tartozik 5 mérföldnyire a szállodától. Nincs könnyű dolga Ge- orge-nak munkakezdéskor. Számba kell venni a hiányzókat, a betegeket, és a bent- lévőket úgy kell csoportosítani, hogy ne legyen fennakadás. A Hilton elit munkahely, ahol csak a produktum számít, aki lazsál, vagy veszekszik a másikkal, röpül A konyhaséf előtt valamennyi ajtó kitárul. Bepillanthatunk a 750 ezer dollár ezüst étkészleteket rejtő raktárba, megcsodálhatjuk a hűtőkamrában a csodálatos jégszobrokat, amelyeket ünnepi alkalmakra készítenek. Megmutatja a lépcsőzetesen elkészített alaszkai fagylaltot, amelynek közepébe szeszt öntenek és meggyújtva viszik be az elsötétített bálterembe. Mennydörgés, majd éneklő madarak és zajos szökőkút mellett visz az utunk Buddha szentélyébe, ahol az asztalba épített izzó fémlemezen a vendég előtt készítik a nyál- csordító! falatokat. Varázslatos világ, amely a vendég maximális kiszolgálására helyezi a hangsúlyt. Ritkán akad szabad ideje, amikoris a tűző nap ellenére kertészkedik, vagy kiül a tópartra horgászni. Esténként pedig hideg konzervsörrel a kezében nézi a tévét. Bejárta a feleségével a világot, megízlelte a különböző tájak specialitásait, a sorrendben mégis az első között tartja számon a remek magyar konyhát. Máthé Csaba ______ y Keletin a Irbgyarország tilm____________________ HÉTVÉGI MELLÉKLETE Te vagy a legény, Józsi! TÉVEDNI EMBERI DOLOG! — mondta a sündisznó, amikor lemászott a súrolókeféről. Bármennyire illetlen is ez a régi vicc, ez jutott eszembe, amikor Garas Dezső filmjét, A legényanyát néztem. Volt már rá eset, hogy az író (például Robbe-Grillet, vagy Konwiczki) esteleg a színész (Paul Newman, Barbara Streisand) állt a kamera mögé és irányította rendezői minőségben a stábot. Ilyesmi még a hazai gyakorlatban is előfordult: Bereményi Géza és Búj tor István is mondhat némi sikereket magának ezen a göröngyös úton. Ha a magyar filmstúdiókban egészséges légkör uralkodna, akkor Garas Dezső is megkímélhette volna magát, az őt színészként kedvelő nézőket nemkülönben egy olyan csalódástól, amelyre egyik félnek sem volt szüksége. Egyszerűen nem értem, hogy nem akadt valaki, aki menet közben megmondta volna az ilyesfajta munkában teljesen gyakorlatlan alkotónak, hogy ebből így nyilvánvalóan katasztrofális bukás lesz. Azt a forgatókönyvet, amelyet Schwajda György A rátöri legényanya című regényéből az író és a rendező készített, még Jiri Menzel - nek, vagy Woody Allennek sem sikerült volna megmentenie. pedig ők igazán mesterei a vígjáték igényesebb válfajainak. A történet ugyanis egész egyszerűen alkalmatlan (ebben a formájában legalábbis) a filmes feldolgozásra. A disznófejű Nagyúr — a költői kép - ■ telitalálat.. Ugyanez megnjzolva esetleg karikatúrának ,'lfogadható, mozgóképi formában pedig megjeleníthetetlen. Nagyjából ez a helyzet a legényanyával, akit Eperjes Károly kísérel meg eljátszani, de a figura eljátszhatatlan. A film ellenáll, ha természetével nem egyező megoldásokra kényszerítik. Az abszurd csak nagy körültekintéssel, s megfelelő képkörnyezetben képes integrálódni a hetedig művészetben, A legényanya pedig, hogy finoman fogalmazzunk, ugyancsak eklektikus az eszközök tekintetében. EGYSZERŰEN ÉRTHETETLEN, mi fogta meg Garas Dezsőt ebben a történetben. Miért gondolta, hogy Schwajda műve vászonra kívánkozik. Azt azért mégsem merem feltételezni, hogy mindenáron filmet akart rendezni, s éppen ez az ötlet volt kéznél. Mint ahogy az is érthetetlen, hogy akik elfogadták jelentkezését, ami a magyar gyakorlatban nem mindennapos esemény, s pénzt is adtak az ötlet kivitelezésére, miért hagyták ennyire magára a megvalósítás folyamatában. (Ha nem hagyták, még nagyobb baj!) A legényanya szinte minden vonatkozásban antifilm. A vetítés időtartama 75 perc. Túl soványka a sztori, nem jön ki több belőle. A kópia fekete-fehér, ami ma már, a színes film szinte abszurd egyeduralma idején, ugyancsak illúzióromboló. Különleges művészi szempont igazol- hatóvá teszi a lemondást a színvilágról, itt azonban soványka érv az, hogy a film néhol olyan, mintha burleszk lenne. És ott van a képek mögött a személytelen beszélő. aki kommentálja a látványt. Ennél filmszerűtle- nebb megoldás nem létezik. Ez a legárulkodóbb jel, hogy az irodalmi alapanyag nem volt hajlandó megadni magát, ellenállt a filmre vitelnek. Azt pedig végképp nem lehet megérteni, hogy a legényanya abszolút fikcióját miként lehet „összeházasítani” a legkonkrétabb, térhez és időhöz kíméletlenül hozzákötődő dokumentum-felvételekkel. Mert Budapest ugyanúgy nem az ország (még akkor sem, ha ott sokán hajlamosak ezt hinni), mint ahogy Budapest nem is Rátöt. legfeljebb az ország Rátót. ha Schwajda és a „bűnbe vitt” Garas Dezső úgy akarja. Lehet, hogy a cselekménynek megvan a belső logikája, de a film olyannyira elidegenít önmagától, hogy a néző egy idő után már akkor sem veszi észre, ha van benne ilyesmi. Hisz nem az a baj, hogy ott, ahol mindenki Béla, egy újszülöttet Józsinak keresztelnek, hanem az. hogy ez a Józsi ugyanolyan ütő- dött, mintha Béla lenne. Kardos Sándor operatőr végre szabadon kiélhette magát, kamerája egyéni életet élhetett, nyugodtan rátelepedhetett a történetre. Már az Eldorádónál is feltűnő volt sok öncélú képi megoldása, ezúttal ismét amatőr rendezőt „segített ki”. A gyerek- szülés utáni trükkfelvétele amatőr színvonalú. A SZÍNÉSZEK — szerep híján — hozzák egyéni modorosságaikat, manírjaikat. Kállai Ferenc a legkiábrántí- tóbb közülük, sokadszor játssza el a kiálhatatlan, ostoba figurát, egyetlen úi ötlet. új színészi gesztus nélkül. Garas magára is kiosztott egy kisebb szerepet. Talán vezeklésül? Hamar Péter Könyvespolcunk Egy remek politikai életrajz Bámulatos (Daily Telegraph,) Lebilincselő (New York Times), Alapmű (The Observer) — a világlapok egyszavas értékeléseit olvashatjuk Zsoresz Medve- gyev „Gorbacsov” című könyvének fedőlapján. A kötet (felfrissítve) 1985-től szinte évente kiadják; a magyar fordítás az 1988. évi alapján készült, s benne már a júniusi események, azok kommentárjai is olvashatók. Nem akármilyen teljesítmény ... Kétségtelen, a könyv számos fejezete valóban lebilincselő olvasmány — más részei viszont csak az elmélyült elemzést kedvelők számára lehetnék érdekesek. Nekem különösen azok az oldalak voltak érdekfeszítőek (s a háromszáz oldalas könyvben jócskán voltak ilyenek), amelyek a kulisszák mögé engedtek bepillantást, illetve a szerző tömör véleményét, értékelését fogalmazták meg — ez utóbbiakat néha csak egy-egy mondatban. Zsoresz Medvegyev több szempontból jó szerző egy érdekes Gorbacsov-kötet megírásához. 47 éves koráig a Szovjetunióban élt, tehát igencsak jól ismeri a szovjet valóságot. (1973-tól brit ösztöndíjjal utazott Angliába, ahol utolérte a Legfelsőbb Tanács határozata arról, hogy „ ... a fennálló szovjet állami és társadalmi rendet sértő hamis koholmányok terjesztése miatt...” megfosztják állampolgárságától.) Most „angol biológus és gerontológus” cím szerepel a Tbilisziben született és a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiát végzett tudós névjegykártyáján, akinek szakcikkei és könyvei mellett legjelentősebb társadalmi-politikai művei a szovjet politikai élet ellentmondásos szereplőiről szólnak. Ikertestvére Rój Medvegyevnek, az éveken át belső száműzetésben élő neves történésznek, akit 1989 júniusában a Legfelsőbb Tanács elnökségébe választottak. Jó szerző — írtam az előző bekezdés elején, hiszen óriási helyismereti tapasztalatai vannak, amelyek ötvöződnek a hagyományos angol demokrácia nyitottságával, évszázados kincseivel. Mintegy „felülről” láthatja az „otthon” történteket — amely persze már messze nem az az ország, ahol őt 1970-ben társadalomkutatói tevékenységéért elmegyógyintézetbe utalták, s ahonnan a nemzetközi közvélemény tiltakozására kénytelenek voltak elbocsátani. Sőt pontosan arról van szó, hogy a Gorbacsov nevével fémjelzett időszakban hasonló változásokért szállnak síkra a haladó erők, amelyekért' korábban Zs. Medvegyevnek elmegyógyintézeti beutalóval „fizettek”. Több szempontból érzékeny, sokat tudó szerzőről van szó tehát. De nézzünk néhány részletet. Hogyan lett Gorbacsov az SZKP főtitkára? — ezzel indul a könyv. Árnyalt korrajz arról a helyzetről, amelyben 1985 márciusában volt a Szovjetunió: túl a brezsnyevi pangás évein, az Andropov-féle rövid fellendülésen, a Csernyenko nevéhez kötődő megmerevedés állapotán. „A szovjet történelem folyamán valamennyi vezetési időszak lejárta válságos állapotban hagyta a társadalmat Emiatt mindenegyes utódlás sokkal többet jelentett az egyszerű személyi változásnál" ■— írja a szerző ... Gorbacsov utódlása azonban még ennél is többet ígért: egy új politikusi generáció színrelépését jelezte, amely stílusban, felkészültségben és történelmi látásmódban egyaránt különbözik a régitől. Zs. Medvegyev képzeletbeli nagyítója olyan részleteket tesz láthatóvá, amelyek a korábbi rendszerek titkolódzó természete miatt csak a legbefolyásosabbak előtt'lehettek ismertek. Órák döntöttek az utódlásban, s ebben a Politikai Bizottság három befolyásos politikusának távolléte is közrejátszott. Napról napra követhetjük az új főtitkár lépéseit, hogy a törékeny többséggel megszerzett posztját miként erősíti meg intézkedéseivel, személyes tudásával. Bolyonghatunk a szovjet politikai elit titkos kremli folyosóin, miközben a szerző a politika gubancos szálait bogozgatja olvasó előtt. Talán arra is ' magyarázatot kapunk, hogy valójában miért nem hozott eddig igazán komoly eredményeket az ország népe számára — például az ellátásban — a peresztrojka. Olyan „mi lett volna. ha...” típusú kérdések megválaszolására is vállalkozik- a szerző, mint „ha Andropov két hónappal tovább él” (minden valószínűr ség szerint bekövetkezett volna a valódi átalakítás, a Szovjetunió a maival szemben évtizednyi előnvt szerezhetett volna”, vagy ha Csernyenko megéri a kongresszust” (így is sok kárt okozott a visszarendeződé; sei, de ha azt a legfelsőbb pártfórum szentesíti, a régi apparátusi vonal végkép lehetetlenné tette volna a hatalmas ország felzárkóz sát.” A nnlitilrn vppvkonyhájába enged bepillantást a Csernobiliul kapcsolatos fejezet. Többek között megtudhatjuk, hogy az ország első számú vezetője azért nem szólalhatott meg, amikor mindenki várta, mert a Politikai Bizottság csak egy négysoros közlemény kiadásához járult hozzá ... Utal ez arra, hogy egy Gor- bacsov-formátumú embernek sem sétagalopp, ha valami érdemi változást, önállóságot akar posztján! Természetesen megismerkedhetünk a fiatal Gorbacsov életével, a politikai ranglétrán történő emelkedésével, a káderek mozgatásának szovjetunióbeli mechanizmusával, a hatalmi elit életével. Napjaink eseményeinek tömör összefoglalója: Gorbacsov „felülről jövő forradalma” nem esik egybe az „alulról jövő forradalommal" ami eloszthatná a feszültséget az út valódi hatása előtt. „Gorbacsov forradalma amely nagyon komoly hatással lehet a világ egészére, még törékeny gyermekkorát éli” — azaz az áiiala bevezetett változást1; t előre még visszafor- • the.tők lehetnének. — fogalmazza meg a szerző a datot. les tehetségű, szim- igazi nagyformátú rdekfeszítő politikai vázolta fel Zs. v, aki az eliga- ■ >-ngeteg tényanyaggal meg az olvasó szá- ng Kiadó, 1989.) Marik Sándor
