Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-22 / 197. szám
2 Kelet-Magyarország 1989. augusztus 22. KASTÉLYSZÁLLÓ NYÍLT a zselici dombok között fekvő Domolospusztán. Baranya második kastélyszállójában ötven vendéget tudnak fogadni, az étteremben pedig nyolcvanan étkezhetnek. A képeken a százéves főépület és a szálló társalgója. Maszek kontra sütőüzem Milyen lesz az Aj kenyér Tiszadadán? Néhány hónappal ezelőtt nagy port kavart a helyi tanács intézkedése, amikor megtiltották egy orosi pék kisiparosnak, hogy a községben értékesítse termékeit. A saját sütésű, házias ízű kenyeret hamar megszerették a tiszadadaiak. Kezdetben a kenyeret árusító szaküzletek nem nézték jó szemmel, hogy megjelent a konkurencia, ugyanakkor a kisiparos rendszertelen szállításai miatt fennakadások keletkeztek az ellátásban. A helyi tanács úgy döntött, hogy megtiltja a péknek, nem értékesíthet a településen. A község lakói nem nyugodtak bele az elöljáróság döntésébe, így közvetlenül a Magyar Televízióhoz fordultak jogorvoslatért. A riportok elkészültek, a televíziós sugárzást követően a tanács megállapodást kötött a pékkel, mely szerint hetente kedden és csütörtökön szállít kenyeret a községbe. Egy ideig nem volt gond, bár az áfész helyi ABC-je többször jelezte, hogy nőtt a száraz kenyér mennyisége, s a veszteséget természetesen a szak- üzletnek kell viselnie. Időközben új magánboltok is nyíltak, de éppen a legújabb felírásra értékesít kenyeret, elhárítva ezzel bármiféle rizikót. A szépen fejlődő kisközség csábítja a turistákat, akik ha tehették, itt vásárolták meg főként az élelmet, közöttük természetesen a kenyeret és péksüteményeket. Csak vásárolták volna, hiszen hiába keresték, legtöbbször elfogyott. E hónap 11-én az orosi pék kisiparos azzal a kéréssel fordult a tiszadadai tanácshoz, hogy bontsák fel a megállapodást, mert nem bírja teljesíteni vállalt kötelezettségét, így augusztus 19-től az új kenyér változatlanul a tiszalöki sütőüzemtől kerül a tiszadadaiak asztalára. Tárnái László Új szolgáltatás: »alHtaheváltás Külföldre - kedvezőbben Mai pénzszűke világunkban egyre megszokottabb jelenség, hogy a művelődési házak vezetői, népművelői a klasszikus közművelődési programok szervezése mellett sok más feladatra is vállalkoznak, és olyan újabb ötletekkel jelentkeznek, s állnak a nagyközönség rendelkezésére, melyek távol esnek a kultúra területétől. Ilyen új szolgáltatás a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központban az autóbuszos utaztatáshoz megszerzett valutabeváltási jog. Igaz, amint azt az intézmény gazdasági vezetőjétől, Roma Lászlónétól megtudtuk, elég sok utánajárásba került, amíg a különböző hivatalokban a fővárosban az ügyeiket elintézték (közlekedési minisztérium, nemzeti bank, OTP), de megérte. Ez az újdonság a művelődési ház autóbuszával külföldre utazó amatőr művészeti együttesek, csoportok tagjainak kedvez, ugyanis a korábbi gyakorlattól eltérően most már nem kell egyenként beváltaniuk és összeadniuk azt a valutát, ami az útiköltségekre — üzemanyagra, úthasználati díjra, a gépkocsivezető napidíja — szükséges. Néhány csoport már így vett részt külföldi turnén, kedvezőbb és egyszerűbb útielőkészületekkel. Ezzel a módszerrel a nyíregyháziak az országban az elsők között vannak. Csendháborítái Nem ismétlődhet meg! Válaszol a tanárkápzá főigazgatója A Kelet-Magyarország 1989. augusztus 19-i számában megjelent „Gátlástalanul” című glosszában megfogalmazottakkal teljes mértékben egyetértek. A tanárképző főiskoláről származó zajjal kapcsolatban a következőkről tájékoztatom a környék lakóit. A főiskola vezetését a kényszerítő gazdasági megfontolások és a „nyitottság”, az épületek, létesítmények teljes kihasználtsága iránti igény arra ösztönzik, hogy a nyári időszakban teremtsen lehetőséget különböző rendezvények megszervezésére. A rendezvények olykor valóban pozitív eredménnyel zárulnak, olykor viszont több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. 1989. augusztus 16. és. 19. között egy korábbi megállapodásnak megfelelően az „AGROKER Sportnapok” voltak a főiskola területén. Részben hivatalos távollétem következtében csak 1989. augusztus 19-én reggel értesültem arról, hogy az a zene, amelyet előző este Budapestről hazatérve otthonomban én is hallottam, de eredetét nem ismertem, a főiskola területéről származott. Érdeklődésemre a kollégium gondnoksága arról tájékoztatott, hogy a rendezők sem a rendőrség, sem a kollégium gondnokságának közbelépésére nem voltak hajlandók eltekinteni az éjszakába nyúló, szabadban rendezett diszkó megszervezésétől. Mindez természetesen nem mentség. A jövőben a főiskola vezetésének olyan szerződéseket kell kötnie, amelyek lehetővé teszik a mostanihoz hasonló rendbontás kiküszöbölését, illetve.szükség esetén a rendezvény felfüggesztését. Másrészt azt is természetes kötelességemnek tartom, hogy a főiskola vezetése nevében elnézést kérjek a környék lakóitól a csendháborításért. Nagyon remélem, hogy elnézést kérő soraimhoz a sportnapok rendezői, az AGROKER nyíregyházi képvise-, lői is csatlakozni fognak. Dr. Székely Gábor főigazgató v aj-' . i i. ác. Félnek a „kacsafuvartól” Túlkínálat a taxipiacon Sokszor halljuk: legyen verseny! Ez a nyíregyházi taxisoknál már megvalósult. A megyeszékhelyen ma körülbelül háromszázan vannak, az egyik legnagyobb túlkínálati piac itt jött létre az országban. A négy vailalat vezetőit külön-külön kérdeztem meg. A Főtaxinál (ez budapesti központú cég) Szabó János, a Citynél Oláh Károly, a Koronánál Mike József és Jávor János, a Vikingnél (ez a legrégibb) az egész vezetőség (Márton Mihály, Donka Miklós, Major Péter, Megyesi Béla, Tózsik József) készségesen közreadta tapasztalatait Együtt vagy külön Bár vannak különbségek köztük (például a City nem lenne ellene annak, hogy a három magáncég egyesüljön, még a másik kettő nem támogatja ezt, s csak korrekt együttműködést és egészséges konkurenciát óhajtanak), sőt kisebb-nagyobb indulattal viseltetnek a többi cég iránt, de azért véleményük nagyon közel áll egymáshoz. A három magántaxi-válla- lat szerint szükségtelen volt egy fővárosi központú taxi-, céget idetelepíteni. (Az utas viszont megkérdezheti: mi jogon tiltották volna meg?'A szerk.) Mindenki tiltakozott az,ellen, hogy a taxisokat a nagy jövedelműek közé sorolják. Tíz évvel ezelőtt még talán így volt, de ma már csak egy vállalati gépkocsi- vezető átlagfizetését keresik meg 10—12 órás munkával — mondják. Nőtt ugyan a tarifa, de jelentősen csökkent az utazók száma. Több taxi fuvarozza az utasokat. Csökkent a borravaló, és amit kapnak, az is elmehet egy sóstói „kacsa”-fuvarra. A nagyobb terhelés miatt egyre jobban fáradnak, nő a balesetveszély. Bár a kilenc órai pihenőt be kellene tartani, de ezt nem ellenőrzik. Akkor miért? Mégis, akkor miért csinálják? — tették fel maguk a taxisok a kérdést. A válasz: van, akinek nincs semmilyen szakképzettsége, régebben is hasonló munkakörben dolgozott, van, aki a függetlenség, van, aki az életkora miatt csinálja: 50 éves, sehol sem tudna már elhelyezkedni. Általános az a vélemény, hogy a taxisok érdekvédelme nincs megoldva. A KIOSZ velük foglalkozó tagozatát nem érzik sajátjuknak. Hozzáteszik: a KIOSZ-nak a lehetőségei sem megfelelőek, mondhatni, az egész szerkezettel van probléma. Még mindig azt tapasztalják, hogy a kisiparost másodrendű állampolgárnak tekintik. Egyre több utas a taxiban vezeti le dühét. Nem megoldott a taxisok személyi védelme. Szükségesnek tartanák, hogy a taxis elleni támadást hivatalos személy elleni bűntettnek minősítsék, az ítéletek komolyabbak legyenek. Jó lenne, ha a lakosság is szolidárisabb lenne velük. Sokszor úgy érzik, hogy a sajtó is egyoldalúan tájékoztat: a kirívó, negatív eseteket közük. „Mi nem szaladunk a szerkesztőségbe, ha a tanácson két-három órán át ide-oda küldözgetnek” — mondják. „Ha vannak is rossz tapasztalatok velünk szemben, mégis mindnyájan tisztességes szolgáltatást akarunk végezni.” Gyöngyösi Szabolcs Kigyulladt a lakatosműhely Még az alumínium is olvadt A kár egymillió-háromszázezer forint Láttak már önök olvadó, alumínium garázsajtót? En sem, de a látványból, ami a napokban Nyíregyházán a Fészek utcán elém tárult, el tudtam képzelni, mit jelent, amikor egymillió-háromszázezer forint érték — négy autó és számtalan autószereléshez szükséges szerszám — válik a tűz martalékává. Mint arról már lapunkban korábban gyorshírben beszámoltunk, másfél hete hegesztés miatt tűz keletkezett a Fészek utca 68. szám alatti garázssorban. — Egy 1200-as Ladát javítottunk, a karosszériáját hegesztettük — emlékezik visz- sza a szerencsétlenül járt gazda, a lakatosműhelv tulajdonosa. — A kocsi félig a garázsban volt, s miközben a festéket kevertem, arra lettem figyelmes, hogy lángol a műszerfal. Megpróbálták kitolni a kocsit, de nem sikerült, ellenben magától bekapcsolt az önindító, s az autó egyenesen begurult a garázsba. Itt aztán pillanatok alatt lángba borult a dekoritlemezzel borított fa tetőszerkezet, robbant a szélvédő, s a pokoli Csendélet a tűz után. hőségben szinte leolvadt a vaskeretekről az alumínium ajtó. Csak annyit tehettek, hogy azonnal megnyitották a szelepeket a hegesztőpalackokon, hogy a robbanást megelőzzék, mert kimenteni azokat sem sikerült. Fél órába telt, mire a tűzoltókat riasztani tudták (Telefon, óh?!) Hajnali kettőig birkózak a lángok megfékezésével. Az utas dühe „Jó” példának tartják a tanács munkájára a taxiállomások helyzetét. A Jókai tér messze esik az áruházaktól, a kórház előtt hat kocsinak jut hely, az SZTK-nál szintén áldatlan állapotok uralkodnak. De a csúcsnak a vasútállomást tartják. Többen elmondták: csak a csodának köszönhető, hogy eddig még nem történt ott baleset. A tárgyalóteremből A gyerekkel vigyázni keli A gyerekkel vigyázni kell. . . ! A tárgyalótermi tudósítás elé egy kis bevezető. A gyerekkel vigyázni kell — mondta Korda György táncdal- énekes augusztus 20-án vasár-, nap este a nyíregyházi szabad- * téri színpadon, miután észrevette : a nézőtéren a szüleivel milyen sok kisfiú és kislány ül. Elmesélte, hogy az egyik szereplésekor Hofi Géza hogyan járt. Ugyanis a Hofi műsora közben egy gyerek a nézőtéren, vagy az ahhoz vezető lépcsőn szaladgált, ami a művészt nagyon zavarta. Ezért a színpadról szólt: apuka, a gyereket tessék leültetni! A szülő rá sem hederített, s a gyerek tovább futkérozott, melyet Hofi újra kifogásolt. Hofi ezután közölte: a gyerek el fog esni. Dehogy esik — hangzott a válasz a nézők közül. El fog esni, , mert elgáncsolom — tette hozzá a művész. Erre nemcsak a kisfiú, vagy kislány szülei, hanem a jelenlévő közönség is annyira megsértődött. hogy Hofit évekig nemhogy abba a faluba, de még a környékére sem hívták meg fellépni. Szóval a gyerekkel vigyázni kell. Mindez azért jutott eszembe, mert a következő tárgyalótermi esetben is szerepelnek gyérekek, akik egy nyíregyházi épület alagsorában a liftajtót fogták, ami miatt a felvonóval nem lehetett közlekedni. Amint ezt egy ittasan hazatérő lakó látta, fel- indult. odament és az egyik gyereket a karjánál fogva eldobta a liftajtóból. A fiúcska elesett, s a könyökét lehorzsolta. Ekkor odaért a gyerek apja és látta: a fia a földön fekszik. Felküldte az első emeletre, majd a lakótársát felelősségre vonta. Dulakodni kezdtek, melynek során a gyerek apja 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott a fiát ellökőr.ek. aki a bántalmazástól egy pillanatra elveszítette eszméletét. Miután magához tért, az alagsorban egyedül volt. és vérzett íz arca. Ettől ismét felindult . Uapotba került, s elégtételt v mi a második emeletre ment. ahol két lakás ajtaját rugdosta, az üvegezett részeket betörte, majd a lakásába tért. A Nyíreg; házi Városi Bíróság a garázdaság vétségéért jogerősen egy évi próbára bocsátotta. (cselényi) Dombrády László tűzoltó főhadnagy végezte a vizsgálatot, s a kárt előzetesen hatszázezer forintra becsülték. Később derült ki, hogy ennek több mint a duplája. — Legyen ez intő jel azoknak, akik házilag barkácsolnak, fabrikálnak — ingatja a fejét. — S én mindig mondom, amikor kiderül, hogy nem volt biztosítva a leégett kocsi, garázs, ház, bármi, hogy kár ezen spórolni. Most hogy térül meg a kár? Ugyanis a műhelyre, a szerszámokra, a gazda kocsijára nem kötöttek biztosítást. Csak a garázsra és a két javításra behozott kocsira. Ez pedig az értéknek csak a töredéke. S most igazán nem reklámot akarunk csinálni egyik biztosítónak sem. Az Állami Biztosító szakemberei hiába fogadták udvariasan, segítőkészen a póruljárt műhely tulajdonost, ez csak szomorú vigasz szorult helyzetében. A garázst felépíti újra, a két kocsi ára is megtérül, de a szerszámai, a saját kocsija, több évi munkája veszett kárba azért, mert sokunkkal együtt úgy érezte, miért pont vele történne ilyen?! És most már hiába latolgatja, mi lett volna, ha... Cs. K.
