Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. augusztus 19. Gyógyítás a reményen túl Intenzív részleg a megyei kórház gyermekosztályán | Kelet­a Hagyarorszái ÜNNEPI MELLÉKLETE mondta: az átlagos ápolási nap nyolc, utána a gyermek- osztály más részlegein folyik az utókezelés. Általában 55— 60 százalékos kihasználtság­gal működik a részleg és a hirtelen súlyos állapotba ke­rült gyermekeket is azonnal fel tudják venni. — Gyakori, hogy a veszély észlelése után rögtön áttesz- szük a gyereket ide, és az időben elkezdett kezelés na­gyabb eredménnyel kecseg­tet. így a gyógyultak aránya 92—95 százalék, ami messze meghaladja a felnőtt inten­zív osztályok arányát — egé­szítette ki dr. Dicső Ferenc. Rájöttek, hogy a gyermek állapota számottevően javul, ha gyakrabban találkozhat szüleivel. Még az újszülöt­tekre, csecsemőkre is igaz a megállapítás. Ezért azt vall­ják, ha az orvos munkáját nem zavarja, jöjjön a szülő, amikor csak tud, beengedik. Sőt, megfürdetheti, pelen- kázhatja, etetheti a gyere­két. Végignézheti a kezelést is. — Nagyobb terhet ró ránk a szülők jelenléte, hiszen ilyenkor velük is foglalkozni kell — mondja Kőváriné Pi­sák Erzsébet szakasszisztens. — Érthető, hogy aggódnak a gyerekükért, de talán ilyen­kor jobban figyelnek, ha életmódról, táplálkozásról, nevelésről is szót váltunk velük. Tóth Kornélia fodrászként. Emellett be le­het iratkozni az általános is­kola hetedik-nyolcadik osztá­lyába — ha a büntetési tétel ezt lehetővé teszi. Sokan él­nek is ezzel a lehetőséggel. Aki nem vét a szabályok ellen, az látogathatja a kul­túrkörletet: a könyvtárat, a kondicionálótermet. Nézhet színes televíziót, videót — de jutalomképpen tizenhét zár­ka hozzájuthat kisképernyős tévéhez is, ha egy héten ke­resztül példásan viselkedtek, dolgoztak lakói. A zárká­ban szól a rádió, vannak tár­sasjátékok, bevihető a könyv­tárból kikölcsönzött könyv és az előfizetett újság is. A nyír­egyházi börtönben a falra szérelt polcokon piperecik­kek — Helia—D-s doboz, fogkefe, szappan áll, virág kúszik a falon. Ha nem lennének a rácsok, az ajtókon ellenőrző nyílá­sok, melyeken harmincper­cenként benéz az őr, az em­ber azt hinné, laktanyában jár. A katonasághoz hasonlít leginkább a fegyelem, a szi­gorú napirend. Egyévi folya­matos munkavégzés után öt nap „szabadság" is jár, külön zárkában, melynek lazább valamivel a fegyelme. Kivé­teles jutalomként pedig leg­feljebb nyolcnapos igazi sza­badság iá adható, amikor az elítélt hazamehet a családjá­hoz. Vannak, akiktől megvonják a kedvezmények egy részét: csökkentett összegben vásá­rolhatnak a börtön boltjában, nem kaphatnak csomagot, nem fogadhatnak látogatót. Ezeket súlyos fegyelemsértés esetén rendelik el. — Az elítéltek egyharmada követ el fegyelmi vétséget, de ezek nagy része enyhe: munkahelyükön lazsálnak, rendetlen a zárkájuk, vagy kikiabálnak az ismerősöknek az ablakon — sorolja a bör­tönparancsnok. Legsúlyosabb vétség a parancs, munkavég­zés megtagadása, s azok a cselekedetek, amik kint is büntetendők lennének, pél­„Felhábuiti amit művel velünk...” Hangsúlyváltás a fórumban Régóta foglalkoztatta a Jó­sa András megyei kórház ve­zetését a gyermekosztály ke­retében egy intenzív terápiás részleg indítása. 1987. július 1-jével sikerült a 12 ágyas modern blokkot kialakítani. Dr. Dicső Ferenc osztályve­zető főorvos és dr. Meggy esi Erzsébet főorvos, a részleg vezetője kalauzol a jól 'fel­szerelt intenzív osztályon. — Lehetőség nyílt a re­ménytelennek hitt kis bete­geket is meggyógyítani — magyarázza dr. Meggy esi Er­zsébet főorvos. — A súlyos égési sérülést szenvedett gye­rekeket Naksollal kezeljük és kiváló eredményeket ér­hetünk el. Most például a testfelület nagy része meg­égett két kisgyermeknek és a kezelés nyomán szemmel lát­ható a javulás. (Egyébként a Naksol-kezelés tapasztalatai­ról tart négy előadást Dicső tőorvos Mexikóban szeptem­berben.) Vagy a szív- és ve­seelégtelenség miatt bekerült csecsemőket tudjuk vissza­hozni az életbe. Legnagyobb sikerüknek ta­lán azt könyvelik el, amikor egy csecsemőt 35-ször (!) kel­lett defitbrillálni, a szívműkö­dést újraindítani. Ma a gyer­mek két és fél éves, a saját lábán jön a szívgondozóba az ellenőrzésre és bizonyára elfelejti majd, mennyit küz­döttek orvosok és ápolók az életben maradásáért. A légkondicionált szobákat lélegeztető készülékkel, defib- rillátorral, szívritmuskeltő- vel, porlasztóval, orvosi gáz­hálózattal szerelték fel. Mini- laborjukban vérgáz- és vér­ion-analizátor ad 15 másod­perc alatt értékelhető ered­ményt, nem kell órákat vár­ni a hagyományos laborvizs­gálat adataira. Dr. Mátrai Zsolt két évé került az osz­tályra és egyből a mélyvíz­nek számító intenzív részle­gen dolgozik. — Nagy lehetőség ez az or­vosnak is, hiszen óráról órá­ra lemérheti a beavatkozá­sok eredményét. Szerencsé­re, a rendkívül súlyos álla­potba került kisgyermek is hamar gyógyulhat, de fordít­va is igaz: pillanatok alatt romolhat a kicsi állapota. Ezért folyamatos stresszha­tás alatt állunk ... A statisztikáról még a fő­nővér, Szűcs Józsefné el­Vezeklés a rács mögött Vásárasnaményból írja egyik levélíró: „Nekem volt három hold földem, a tsz- szervezéskor elmentem dol­gozni az iparba. A föld a ter­melőszövetkezet tulajdoniba került, fizettek érte 2600 fo­rint megváltási árat, most szükségem van erre a terü­letre, szeretném viszakapni. Termelnék benne, nem úgy, mint a közös, mert a fele ugar.” Egyik beregsurányi panaszos apja 14 hold föld­jét, sőt Kemecséről egy má­sik a régen örökölt 90 holdat követeli vissza a termelőszö­vetkezettől. A megváltozott gazdasági viszonyok mellett a dolgozók figyelme fokozottan irányul a helyi munkavezetőkre. „A mindent elfogadó, parancsot teljesítő munkást fel kell, hogy váltsa a kritikus szem­léletű gondolkodó szakem­ber.” A függőség két irányba tolódott el, egyrészt félelem az elbocsátástól, a munkanél­küliségtől. Másrészt tulajdo­nosként beleszólni az üzem életébe. S a sérelmeiket nem orvosolják helyben, vállal­koznak a harcra a nyilvános­ság előtt- is. „Felháborító amit a mű- szakvezető művel velünk. Er­ről tudomása van az igazga­tónak és a szakszervezeti tit­kárnak is, mégsem tesznek semmit az asszonyok érde­kében. Három munkatár­sunk azért ment el, mert nem bírták már idegekkel. Legye­nek szívesek bajunkat orvo­solni!" — hangzott el a kérés Nyírtassról. Ehhez tartozik még, hogy megváltozott egyes vezetők hangneme a sajtóval szem­ben. Ingerültebbek lettek, gyakori, hogy elhárítják a nyilatkozást, félve a megmé­rettetéstől. Sajnálattal kell azt is tu­domásul venni, hogy nőtt a szegények száma. Bevallot­tan vagy a sorok között ol­vasva, — kétségbeesett, a szalmaszálba is kapaszkodó panaszok komoly jelzései helyzetünknek. „Négy gyer­meket nevelek, férjem alig keres négyezer forintot, al­bérletben lakunk, segítse­nek!" „Ketten élünk férjem­mel az ő kis nyugdíjából. Gyerekeink távol laknak, most építkeztek, megvan a maguk gondja. Szeretnék én is valamilyen kis pénzt kap­ni valahonnan.” Mit tehetünk? A szavak önmagukért beszélnek, eset­leg kérhetjük az illetékese­ket, éljenek a méltányosság lehetősegével, mert rendsze­rint a törvény, vagy a jog­szabály alkalmazása már nem jelent megoldást. A politikai változások is jól nyomon követhetők. Kezdve a második világhá­borúban elhunytak emléké­nek felidézésétől, a Habsburg Ottó megnyilatkozásával kap­csolatos véleményig. „Elég legyen már!" — Ebből vagy abból a dologból hangzik a felhívás. A józanságot tükröző gon­dolatok névtelen megfogal­mazója Nyíregyházán fogott tollat: „Manapság sajnos sok a köpönyegforgató ember. Lesz mindig aki a szélvédett, napos oldalra áll.” A bizalom és az optimiz­mus is kicseng az írásokból. Érzik a levélírók, hogy egy átmeneti időszakba léptünk. Mindenkinek fel kell venni a harcot, vállalni a küzdel­met. Dankó Mihály „Magyar ember vagyok, válságba jutott az országunk, segíteni akarok, mert a ba­jokból kilábalni csak becsü­letes összefogással lehet." A változások korát éljük — mutatják ezt a levelekből vett idézetek. Elérkezett a szóki­mondás, a mélyen rejtett gondolatok papírra vetésének ideje. Megváltozott a rovatunk­hoz érkezett levelek hangvé­tele. Elsősorban nem az úgy­nevezett „örökzöld” szemé­lyes problémákra gondolok, hanem az olyan írásokra, melyek a közélet fonákságai­ra hívják fel a figyelmet. A sérelmek felsorolása mellett egyre többen javasolnak ki­vezető megoldásokat. A hang­nemben tért hódít a bíráló kritikai szellem. Mindez örömmel tölt el bennünket. Igyekszünk helytádni a véle­ményeknek még akkor is, ha nem mindenben értünk azzal egyet. Üj témák kerülnek előtér­be, ilyenek például a földdel kapcsolatos észrevételek. Ol­vasóink megkérdőjelezik a tulajdonviszonyokban bekö­vetkezett változásokat, mert ma újra fontossá vált a föld­höz való ragaszkodás. „Bár­mennyire is panaszkodunk — igaz sok munka ráfordításá­val — de mindig van vala­milyen mezőgazdasági ter­méknek konjuktúrája." Az elítéltek jó része alko- holelvonásos tünetekkel je­lentkezik második-harmadik nap a börtön orvosi rende­lőjében. Többségük alkohol hatására követte el azt a bűncselekményt is, ami miatt ide került. Kezelés után az­tán már kibírják a büntetést ital nélkül, csak éppen any- nyira kívánják, mint a másik hiányzó „élvezeti szert”, a nőt. A napi háromszori ét­kezés, a rendszeres életmód hatására általában kisimult arccal, nagyobb testsúllyal szabadulnak, mint ahogy megkezdték a szabadságvesz­tés-büntetés letöltését. — Szokás azon felháborod­ni, miért van ilyen jó dol­guk az elítélteknek — mond­ja Csáti András őrnagy, a börtön parancsnoka. — A tár­sadalom szigorúbb bánásmó­dot követel, a szigor miben­létét azonban nem tudják meghatározni. Azonnal elle­nünk is fordulnának, az em­beri jogokra hivatkozva, ha megvonnánk a kedvezménye­ket a fogva tartottaktól, eset­leg sanyargatnánk őket. Ab­ból kell kiindulni, hogy a leg­nagyobb értéket, a szabad­ságot elvonjuk ezenkívül miért büntessük még mással is az elítélteket. A megyei kórházból és a Vöröskereszttől gyakran jár­nak előadásokat, tanfolyamo­kat tartani. Óriási érdeklődés kísérte például az AIDS-ről tartott előadást — a témát ugyanis már mindenki ismer­te, mert az elítéltek a bün­tetés-végrehajtási intézetbe kerüléskor átesnek az AIDS- szűrésen. A kapcsolattartásban a jö­vőben számolnak az egyház segítségére is. Lehetőség len­ne ugyanis istentisztelet tar­tására, de ilyen igény még sem az egyház,- sem a rabok részéről nem merült fel. Csó- ti András szerint a prédiká­ciók megérnék a napirend­módosítást, mert biztos, hogy a pap nem tanítaná rosszra hallgatóságát. Program egyébként van elég a börtönben. Munkát végezni mindenkinek joga és kötelessége, ezért munkadí­jat fizetnek, melynek egy ré­szét tartási költség fejében elvonja a börtön. Dolgozni lehet a házi varrodában, be­tanított munkásként vagy a mosodában, konyhán, esetleg Bartha Andrea Képeinken: Napi séta az ud­varon ... A kondicionálóte­remben ... dául a testi sértés. Szabály­sértőknél, akik éjszakánként kint takarítanak a belváros­ban, előfordul az önkényes távozás. Ezekért már fogda jár, ahonnan súlyos esetben még munkát végezni sem en­gedjük ki őket, csak a napi egyórás sétára. Aki pedig ön-, és közveszélyes magatar­tást tanúsít, az addig, míg meg nem nyugszik — orvosi vizsgálat után, parancsnoki döntésre — a gumiszobába csukható. ’ Ez évente egy-két alkalommal fordul elő. — A fogvatartottak neve­lését nem a büntetésre, ha­nem a jutalmazásra építjük. Nem az a lényeg, hogy meg­tört emberként kerüljenek ki innen, akik parancsra képe­sek csupán cselekedni, de a szabad életben nem állják meg a helyüket, hanem olya­nokat, akik képesek beillesz­kedni a társadalomba. 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents