Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
2 Kelet-Magyarorsiág 1989. augusztus 19. Szatmári gyümölccsel a világ tetején A Garhwal ’89 magyar Himalájá-expedíció ezúttal is magával vitte a cukorral dúsított szárított gyümölcsöt Földünk lagmagasabb pontjára, amelyen gyártóként már az Agro- Fruct RT neve szerepel. A csengeri részvénytársaság az 1988. február 4-ei alapító okirat óta szélsebes karriert futott be, hiszen a vállalatok 100-as toplistáján idén a 37. helyet szerezte meg. Persze tegyük hozzá, hogy az alapkőletétel dátuma tavaly július 18-án volt, míg az üzem beindulása idén június 28-án. Hazai viszonylatban is rekordnak számít egy 240 millió költséggel épülő beruházást egy év alatt tető alá hozni. A népes részvényesgárda (öt bank, később csatlakozott az Innofinanc is, a kereskedők: ÁGKER, Centrum, a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat, az Állami Biztosító, a helyi városi tanács és nyolc termelőszövetkezet) elégedetten dörzsölheti a markát, hiszen a 105 milliós alaptőke azóta 136 millióra nőtt. Megvették ugyanis az Agroindustria rohodi leányvállalatát, amelynek korábbi igazgatója Tóth Sándor lett a RT ügyvezető igazgatója. A tőke arányában viszont a gondok is jócskán növekedtek. Karácsonyi ajándék amerikaiaknak Tóth Sándor, amikor beadta áz RT pályázatát foglalkoztatási alapra és terület- fejlesztési támogatásra, a megyei tanács 40 millióval járult ahhoz, hogy a rohodi üzemben kézi zöldség-gyümölcs kandi rozást, fagyöngy szaloncukor készítést géppel végezzék. Mivel az Agroindustria ezt a pénzt le akarta nyelni, a tanács visszavonta az összeget. Időközben megszűnt a leányvállalat, és 140 dolgozó majdnem az utcára került. Az Agro-Fruct „sző- röstül-bőröstül” megvette a rohodi üzemet, így megtartotta a munkásokat, akik idén 350 tonna fagyöngy szaloncukrot készítenek. Ebből amerikai exportra idén 25 jövőre 100 tonnát szállítanak, mivel egy ottani vállalkozó felmérése alapján a kintélő 1,5 millió magyar számára nagyszerű karácsonyi ajándék lesz. Az üzem telepítésekor azt is számba vették, hogy Csen- ger és környékén 500—600 munkanélküli keres biztos megélhetést. A 300 munkára jelentkező közül mintegy 90 volt munkanélküli, elsősorban őket vették fel. Másodsorban a Szálkára, a megye- székhelyre és a fővárosba ingázóknak is jutott hely, de érkeztek dolgozók a téeszbol, az Auróra csengeri cipőüzeméből, és még román menekült is akadt. Elsősorban betanított munkásokra volt szükség, hiszen az automata gépek a korábbi kézi munkát elvégezték. Egyelőre 25 forint órabért fizetnek, erre jön a műszakpótlék és a vasárnapi dupla bér. Csakis miizliszelet A felvevőpiac az üzem évi termelésének — 1200 tonna — háromszorosára is vevő lenne A fél év alatt 480 tonnára kötöttek szerződést, amely között a legnagyobb tétel az alma, de brokkoli, sárgarépa, meggy ugyanúgy megtalálható. Gyümölcs-zöldség szárit- mány, kandírozás (cukrozott szárított termékek) és desz- szertféleségek adják a termelés profilját. Októberben beindul a desszertüzem, amely nélkül 30 millió forint értékű hulladékot kellene kidobni a szemétbe. Helyette minimális csokibevonattal, gyümölcstöltelékkel ízesített müzliszeletet gyártanak jugoszláv gépsorokon. Egy kanadai banktól lízingbe vett gépekkel 50 ezer tonna kapacitású aszeptikus paradicsompürét és szintén kanadai finanszírozású 50 ezer tonnás lé- és sűrítőüzemet, valamint pektinüzemet létesítenek. A három üzem újabb 120—140 dolgozót „szippant fel” a környékről. Ezzel eleget tesznek annak a kritériumnak, mely szerint 1991-ig 160 fő foglalkoztatását vállalták. Crossbarról álnidii? Bár a kommunikácói ezen a vidéken a külfödi partnerekkel lehetetlen, hiszen a telex is a városi tanácson van, crossbar vonalról nem is álmodnak, a külföldi vevők egymásnak adják a kilincset, hiszen hasonló, teljes gépi- feldolgozású, bármelyik zöld- ségre-gyümölcsre hasznosítható gépsorral nem találkoztak Magyarországon. A devizaforint árbevétele az üzemnek év végére eléri a 73 millió forintot. így az üzem nemcsak dolgozóinak ad megélhetési lehetőséget, hanem azoknak a kistermelőknek, környékbelieknek, akik árujukkal az Agro-Fructhoz szerződtek. (M. Cs.) Kárpátaljai irófc rtruma Jön a „Hatodik síp” Régi vágya teljesül a kárpátaljai magyarságnak azzal, hogy hamarosan magyar nyelvű irodalmi és közéleti folyóirat jelenik meg. Irodalmunk új hajtása, a kárpátaljai magyar irodalom már évek óta egyre többet hallat magáról, és az ott megjelenő művek színvonala, irodalmi értéke is azt bizonyítja, hogy általa nemcsak az ott élő magyarság, hanem az egész magyar irodalom kultúrája gazdagodik. Mind ez ideig azonban — bár az irodalom barátai erre vonatkozóan többször is kísérletet tettek, s engedélyért folyamodtak — különböző indokok miatt nem kerülhetett rá sor. így aztán a szervezők arra gondoltak, hogy Magyarországról kérnek támogatást ehhez a folyóirathoz, amely a kárpátaljai magyar irodalom fórumává válna. Végül a Mandátum Kiadó vállalkozott arra, hogy a Magyar Hitelbank Művészeti Alapjának, és a Magyarok Világszövetségének támogatásával teljesüljön a régi álom és megjelenhessen a folyóirat, amelynek főszerkeszA kiskereskedők üzletházát Nyíregyházán 21 üzlethelyiséggel szeptember 30-án adják át, amit — az egy hónapos hiánypótlás után — három vállalat, és tizennyolc kiskereskedő vehet birtokba. (Balázs Attila felvétele) tője Balia D. Károly lett. A szerkesztőségnek egyébként öt kárpátaljai és három magyarországi tagja van. A társadalmi szerkesztőség tagjai között pedig a szakma kiváló képviselőit találjuk, így Fodor Andrást és Födő Sándort, a Kárpátaljai Kulturális Szövetség elnökét. Kiss Ferencet. Lator Lászlót, Po- mogáts Bélát és Vitányi Ivánt. A folyóirat, amelynek találóan a „Hatodik síp” lesz a neve. ötezer példányban jelenik meg Magyarországon, és ebből háromezer példányt terjesztenek majd Kárpátalján. Balia D. Károly írót. a folyóirat főszerkesztőjét kérdeztük meg, hogy milyen lesz a lap profilja? — Túlnyomórészt kárpátaljai szerzők szerepelnek majd lapunkban, hiszen létezik ott egy komoly 40—50 főből álló szerzői gárda, amely érdemes arra. hogy nagyobb nyilvánosság előtt szerepeljen. Természetesen tőlünk elszármazott szerzőknek is szívesen adunk helyet, mint ahogy bármilyen, Kárpátaljáról szóló írásnak. Felvállaljuk a vallás nemzetmegtartó és emberformáló tevékenységének, a szellemi életben való közreműködésének a támogatását is. hiszen mindez Szovjetunióban idáig jobbára fehér folt maradt. Folklórral és az irodalmi hagyományok ápolásával is kívánunk foglalkozni. Az olvasók hamarosan kézbe vehetik majd az első próbaszámot is — talán már augusztus végén —, amely többek között Tóth Károly református püspök, Paskai László bíboros és Szűrös Mátyás üzenetét is tartalmazza. Ebben a számban olvashatjuk még Bállá Károly 1944-ben játszódó regény- részletét. és bizonyára sok olvasója lesz annak a dokumentum-összeállításnak is, amely a magyar lakosság 1944-es deportálásáról szól. A szerkesztők remélik, hogy hangnemében és nyitottságában is más lesz a folyóirat, mint amilyet eddig az ottani olvasók kézbe vehettek. (bodnár) Olvasói levél nyomában A megdézsmált parabola „Sok utánjárás és kiadás után végre mi is boldog nézői lehettünk a műholdas televíziós adásoknak” — írta levelében Kántor Lajosné a nyíregyházi Ságvári-kertvá- rosból. Örömük, sajnos nem tartott sokáig, mert az általános iskola tetejére felszerelt parabola antennából ismeretlen téttes(ek) elloptak egy alkatrészt. „Milyen ember az ilyen, érdemes-e egyáltalán annak nevezni?” — hangzik el a kérdés a több száz lakó felháborodását kiváltó cselekmény kapcsán. Szondy Zoltán, a MODUL antennaüzem vezetője megerősítette az olvasónk által leírtakat. Augusztus 3-án reggelre eddig ismeretlen elkövetők felmásztak a tetőre és az antenna „kültéri egységét” kompletten elvitték, melynek értéke 88 375 forint. Az esetet jelentették a rendőrségnek, az ügyben folyik a nyomozás. A MODUL az ellopott egység helyett beszerzett egy másikat, már csak a rögzítést kell megoldani. ígérik, a jövő hét végére újra fogható lesz a Ságvári-kertváros- ban a műholdas vétel. S .talán nem tűnik okoskodásnak néhány megjegyzés: egyre több nagy értékű parabola antennát szerelnek fel, ezek őrzése nincs megoldva. Aki eltulajdonította azt a bizonyos alkatrészt, valószínűleg tudta, mit akar, mert az kizárólag e célra használható. ■ Nem hiszem, hogy lelkiis- meret-furdalása lenne az elkövetőnek e sorok olvasásakor — mint ahogy azt levélírónk reméli —, mert vagy nem is olvassa el, de a tolvajt nem érdekli a következmény, az, hogy hány embernek szerez bosszúságot, esetleg okoz kárt. D. M,. Olcsóbb q maszek... Fii a figarók feje? Semmiféle előnnyel nem járt a fodrászipari szövetkezel számára Nyíregyháza megyei várossá válása, számukra a rang eddig csak hátrányt jelentett. Az év első felében ugyanis az üzletek bérleti díjai kétszázháromszáz százalékkal emelkedtek, s emiatt, no meg a fodrászipari kellékek és kozmetikumok folyamatos drágulása miatt a szövetkezet július elsejétől áremelésre kényszerült. A forgalomban azonban visszaesést mindeddig nem tapasztaltak. A fodrászipari szövetkezet a megyében működő nyolcvan üzletéből az elmúlt években hetvenkettőt „ge- binbe” adott. A dolgozók átalánydíjas szerződést kötöttek a szövetkezettel, meghatározott összeg befizetése után a szövetkezet fedezi az SZTK-járulékot, bérleti díjat, energiaköltséget, bútorbérletet. Ez a működési forma jövedelemcsökkenéssel nem jár, csak önállósodással: a fodrászok, kozmetikusok maguk döntik el, milyen anyagból mennyit használnak, saját bőrükön tapasztalják a költségek alakulását. A nyolc, szoros elszámolású üzlet átalánydíjassá alakítását egyelőre nem tervezik, ezek ugyanis olyan nagy létszámú fodrászatok, ahol szükség van a blokkolá- sos rendszerre, pénztárosra. A szövetkezet dolgozóinak száma egy év alatt hatvan fővel csökkent, jelenleg 350- en vannak. A tőkével rendelkező rutinosabbak kiváltották az ipart és magánfodrászatot, -kozmetikát nyitottak. Kisiparosként ÁFA-kedvez- ményezettek, és 15 százalékkal olcsóbban dolgozhatnak, mint a szövetkezet. December 31-e óta a férfifodrász kisiparosok 18-cal, a női fodrászok 26-tal, a kozmetikusok 14-gyel lettek többen, mint a korábbi időszakban. Számuk elsősorban a városokban növekedett, mert abban bíznak, hogy itt sikerül jelentősebb vendégkört kialakítani. ARANYLAKODALMAK. Ma ötven éve esküdött örök hűséget ötvös László nyugdíjas középiskolai tanár és Bajzáth Olga, akik Nyíregyházán az Ungvár sétányon élnek. Az ünnepeiteket három gyermeke, öt unokája, egy dédunokája és a Családi Iroda kamarakórusa köszöntötte. Tiszalökön is aranylakodalomra gyűlt'össze Tóth Gábor és Kiss Ilona családja, ismerőseik. Az idős házaspár hal gyermeke, tizenhat unokája és két dédunokája együtt ünnepelt a 150 fős násznéppel a nevezetes eseményen. Gratulálunk! ■ ■ Az Igrice az Atlanti-óceán partján Közel kétezer kilométeres utat megtéve július 8-án reggel érkezett meg az együttes az Atlanti-óceán partján fekvő városkába, Bouinbe. A fogadó családok ekkor már két óra hosszat vártak a polgár- mesteri hivatal előtt a csoportra. Nyíregyházáról már többször fogadtak művészeti csoportot. Az Igricével csak tovább mélyült és szélesedett a két város közötti kapcsolat, barátság. Az első fellépési helyünkről Notra-Dame-de Monst- ról, ahol az Atlanti-óceán lett volna a színpad hátterében, a rossz időjárás miatt le kellett mondanunk. Azonban a program szervezője Olivier Condredu leleményességének köszönhetően a fellépés nem maradt el: azt a bouini sportcsarnokba helyezték át. Az együttes még csak öltözött és melegített, amikor a sportcsarnok már „dugig” volt nézőkkel. Viharos taps fogadta a konfe- ranszunkat és tolmácsunkat, amikor mikrofonokkal a kezükben megjelentek, hogy az együttes életrajzát és első két számát bekonferálják. Ennek is köszönhető, hogy a táncosokban minden feszültség feloldódott. Tudásuk legjavát nyújtották, úgy ahogy még a hazai színpadokon sem tapasztaltam. Éltek a színpadon. Nemcsak az összmunka, hanem az egyéni (szóló) teljesítmény is elnyerte a nézők tetszését. Balázs Richárd, az1 együttes szólótáncosa által bemutatott cigánytáncot pedig a lagnagyobb tapssal köszönték meg. A fellépés csúcspontját az Ecsedi táncok utáni közös tánc jelentette, amikor is táncosaink jól megforgatták francia vedéglátóikat. A következő nap, a szomszédos városban Bouevoir- ban, ahol a csoport nagyobb része volt elszállásolva, a mi gyermeknapi ünnepségünkhöz hasonló fesztiválon, négyszer lépett a közönség elé (képünkön). Azonban nemcsak fellépések voltak, hanem kirándulások is. Fürdés az óceánban, osztrigakóstoló, Párizs nevezetességeinek megtekintése: ezek voltak a legnagyobb élmények. Július 11-én búcsút vettünk a bouini és a bouevoiri vendéglátóinktól és továbbutaztunk Normandiába No- ron la Poterie nevű községbe. Az Igrice itt is belopta magát a nézők szívébe. A polgármester megígérte, hogy hogy legközelebbre megfelelő körülmények között, színpadon fog az Igrice fellépni. (Mivel most az iskola udvarán a betonon táncoltak.) Vagyis meghívást nyújtott át az együttesnek, amelyet a közeljövőben hivatalosan is meg fog erősíteni. Ezen a területen nagy élmény volt a csoportnak a normandiai partvidék egy szakaszán végigsétálni és azokon a betonbunkereken, ágyúcsöveken játszani, amelyeket — szerencsére — ők már csak a történelmi olvasókönyvből ismernek. Több mint 5 ezer kilométer megtétele után július 15- én érkezett haza autóbuszunk a művelődési központ elé: az együttes teljesítette feladatát és méltóképpen képviselte Nyíregyházát és Magyar- országot a francia földön. Balázs Gusztáv
