Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-19 / 195. szám

1989. augusztus 19.

Kelet-Magyarország

3

A karnagy díja Virág és madonna

Gebri József, az Ifjú Zenebarátok kórusának karnagya Nyíregyházán született. Itt járt középiskolába: kedves tanárai között emlegeti Margócsy József, Banner László, Kulcsár Gábor, Hengsperger János és mások nevét. Debrecenben a zene- művészeti főiskolán lett tanár. Visszajött Nyíregyházára, a a zeneiskolába került. Majd óraadóként tanított a Vasvári gimnáziumban, ahol akkor indult a zenei tagozat. Az iskolában zenekar is működött az énekkar mellett: az akkori sárospataki diáknapokra szimfonikus zenekar is létrejött. Tárcái Zoltán (aki hajdan Gebri Józsefet is tanította)^ 1972-ben, már tanszékvezetőként a tanítványt meghívta a tanárképző főiskola ének-zene tanszékére. Amikor a Vasvári gimnáziumból 1969-ben kivált és megalakult a Krúdy gimnázium, Gebri József ott lett óraadó. Az Ifjú Zenebarátok kórusát ekkor vette át fenntartóként a városi tanács.

Az elmúlt húsz évben mintegy nyolcszáz-kilencszáz fiatal fordult meg a kórusban. S az eredmények sem maradtak el. A karnagy szinte föl sem tudja sorolni, hány versenyen, fesztiválon vettek részt eddig. Szerepeltek minden esztendőben a rádió kóruspódiumában.

A Kölnben megrendezett „Énekeljenek a népek” című nemzetközi rádiósversenyen a nyolcvanas évek elején második díjat kaptak, több alkalommal ott voltak a debreceni Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyen. (Külön karnagyi díjban részesült 1980- ban, illetve 1982-ben). A nyolcvanas évek elején Belgiumban első, a Nantes-i fesztiválon második díjat nyertek. Ugyancsak ekkortájt jött létre a kapcsolat a Bouin- iekkel, náluk is többször jártak már. 1980-ban a lengyel- országi Bytgotcz-ban Aranyhúrt kaptak. Utoljára tavaly voltak külföldön: az NSZK- beli Polhainban .második díjasok lettek. Az Ifjú Zenebarát kórust fennállásának húszadik évfordulója tiszteletére az idén másodszor tüntették ki a „Kiváló Együttes” címmel. Gebri József a tanárképző főiskolán éneket, szolfézst, zenetörténetet, zeneirodalmat tanít, kórust vezet.

Gebri tanár úr a KÖTA megyei bizottságának ifjúsági titkáraként figyelemmel kísérheti a megye énekkarainak tevékenységét. Másfél

évtizede születétt a vásáros- naményi nyári kórustábor gondolata.

— A táborzárókon előadott művek tovább élnek a gyermekekben — vallja —, s nem ritka, hogy a következő évben az Éneklő Ifjúság hangversenyein hallom vissza a hajdani zenedarabokat.

Gebri József látszólag sok mindent elért: felesége énektanár, két kislánya is zenét tanul; legboldogabb percei azok, amikor a család együtt muzsikál, együtt énekel, vagy zenét hallgat; jelenleg építkezik — mégsem elégedett igazán.

— Számomra úgy tűnik, kifordult sarkaiból a világ: oly mértékű az értékzavar a társadalomban, hogy az már abszúrd. Egy főiskolai tanár fizetése nevetséges egy kőműves segédmunkás jövedelméhez képest. Amíg vannak mesteremberek, akik napi három-négyezer forintot visznek haza, addig a pedagóguspályán lévők közül sokan megkeserednek, csődbe jutnak. Ügy vélem, ez most már az utolsó pillanat, amikor még történhetne valami. A pedagógus, aki nem tud könyvet, hanglemezt venni, szakmailag lemarad, felőrlődik. A pályán csak a mártírok maradnak. Pedig hiszem, hogy a zenének, egyáltalán: a kultúrának rendkívül fontos szerepe van az ember életében. Bár egy olyan világban, ahol mindenki kizárólag pénzt akar, nehéz kultúráról beszélni. Én mégis hiszem, hogy van hivatástudat. Habár egyre kevesebben hiszik ugyanezt.

Szerencsés

pályamódosítás

Közismert, hogy nehéz idők járnak mostanában a népművelőkre. Ám szerencsére akadnak olyanok is, nem is kevesen, akik megtalálják a számításukat a pályán, s munkájuk nem nélkülözi a ' sikerélményeket sem.

Csonka Ottóné ezek közé tartozik. Kerülőúton jutott hat évvel ezelőtt a pályára a nagyhalászi nagyközségi művelődési házba népművelőnek, művészeti előadónak. Előzőleg a nyíregyházi szakmunkásképző intézetben tevékenykedett kulturális nevelőtanárként. Aztán megelégelte, hogy esténként is dolgozó férjét oly ritkán látja, munkahelyet változtatott. A történethez tartozik, hogy a, férje a nagyhalászi művelődési ház vezetője volt. Így hát 1983-tól a Csonka házaspár irányítja a művelődési házat, illetve a íiszatelki kubkönyvtárat is. Ez utóbbi főleg Csonkánéra tartozik,

aki három napot Tiszatelken, hármat pedig Nagyhalászban dolgozik. A pályamódosítással egyidejűleg beiratkozott a tanárképző főiskola népművelő és történelem levelező szakára, amelyet időközben el is "végzett. Nem. említettük még, hogy tulajdonképpen ez már a második pályamódosítás volt, hiszen eredetileg cipőfelsőrész-készítő szakmát tanult, s ebben a szakmában is kezdte el a munkáját. Cson- káné, Katika számításai a pályamódosítás után hamarosan beváltak, hiszen kézügyességét, pedagógiai gyakorlatát, s nem utolsó sorban a népműveléstől tanultakat tudta is kamatoztatni.

Képzőművészeti kiállítás fogadja ezekben a napokban a nagy halászi művelődési házban a látogatókat. A nagyhalászi komplex olvasó- és képzőművészeti tábor résztvevőinek a műveit tekinthetik meg az érdeklőAki csak egyszer is látta Makrai Zsuzsa munkáit, nemigen tud szabadulni hatásuk alól. A színek, a fények, hangulatok harmóniája, a virágoktól a madonnáig, az anyaság gondolatáig, vagy éppen a Báthori-család ősi címerének ábrázolásáig terjedő témaválasztása nemcsak az alkotónak, a szemlélőnek is maradéktalan örömet ad. Makrai Zsuzsa és a tűzzománcok ma már elválaszthatatlanul összetartoznak.

1970-ben kezdődött, amikor ideiglenesen, mindössze két hétre a művelődési központba ment dolgozni. Kellett akkor valaki, aki jön- megy, szervez, intézkedik. A rákövetkező évben már rendes dolgozó, s első teendője, hogy megszervezze azt a képzőművészeti " stúdiót, amely a gyermekektől a 60 évesekig szinte valemennyi korosztálynak kikapcsolódást; Örömet nyújtott. Nem sok

időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön: a Makrai Zsuzsa átal útjára indított kezdeményezésnek igen nagy a sikere, nem csoda, ha egykettőre kinőtték az eredeti helyet. Az önálló stúdió létesítésével aztán ez a gond is megoldódott, s azóta ideális körülmények állnak a művészkedvelők rendelkezésére.

— Az volt a célunk, hogy Nyírbátor a vizuális nevelés állandó otthona legyen. Olyan műhely, ahol az általános iskolástól a középiskoláson át akár a főiskoláig nyújthassunk újat a fiataloknak, illetve a gyakorló rajztanároknak. .

A cél nemes, ennyi év után nyugodtan mondhatjuk, megvalósítása szinte teljes mértékben sikerült. Az eltelt évek munkájának köszönhetően ma legalább harminc rajztanár, három építészmérnök, két belsőépítész, iparművész és divattervező iparművész mondhatja el magáról szerte e hazában, hogy valamikor a nyírbátori képzőművészeti stúdió hallgatója volt.

— Nem a művészképzés a célunk — mentegetőzik szerényen a felsorolás ellen Makrai Zsuzsa. Általános művészeti ismerteket szerettünk volna nyújtani, a szépre tanítani, s ha ez így sikerült, annak csak örülni tudok.

A nyírbátori képzőművészeti stúdió tagjait ma már nemcsak a megye, az ország is ismeri. A grafika, akvarell és rézkarc után ma már szinte kizárólag tűzzománcokat készítenek, melyekkel egyre több helyen aratnak sikert.

— Aki ebbe belekóstolt, már nem tud mást csinálni. Itt az összes képzőművészeti jártasságnak biztos tudatában kell lennünk.

Mi is az igazi zománc? Töpreng kicsit a kérdésen Makrai Zsuzsa. Az, amikor a festékek között bújkál a fény, amikor az egyik szín fölerősíti a másikat. A zománc titkokkal teli anyag és műfaj, amely csak rengeteg munkával és fáradsággal valósítható meg.

Makrai Zsuzsa immár két évtizede vállalta, s töretlen lelkesedéssel végzi ma is e - közel sem könnyű feladatot. Nem is akármilyen eredménnyel. Közös és egyéni kiállítások, elismerések sora, az őt körülvevő szeretet és tisztelet bizonyítja, nem volt hiábavaló az eltelt húsz esztendő.

— Ügy érzem, a tűzzománc az az anyag, amelyben őseim iparos vére, kézügyessége öröklődni látszik. Én ma is érzem a fa illatát, tudom, hogy az almafakeret idővel gyönyörű rózsaszínné érik, be tudom ágyazni a fába a bársonyt. Ha ezeket csinálom, nem is fáradok el annyira.

Hogy sikerei vannak, abban nemcsak magának tulajdonít szerepet. Azt mondja, sok-sok ember segítsége, közvetlen családtagjainak megértő támogatása, áldozatvállalása is benne van az elismerésben. Nélkülük nem sikerülhetett volna. így aztán természetes, hogy a jól megérdemelt Kiváló Népművelő kitüntetésnek is velük együtt örül.

dők, s ezek az alkotások arról tanúskodnak, hogy a táborban színvonalas munkát végeztek. Kiderül, hogy a községben nyáron sem áll meg a kulturális élet, tíz éve működik itt egy jó eredményeket felmutató képzőművészeti tábor. Részben Csonka Ottóné ötlete volt, hogy miért ne lehetne ez egy komplex tábor, ahol az irodalommal és annak más művészeti ágban történő megjelenítésével is próbálkozhatnának. Az ötlet bevált — bizonyítja a kiállítás anyaga is — amely egyébként hamarosan vándorútra indul.

Ügy látszik egy tábor sem volt elég az ambiciózus népművelő házaspárnak, a ti- szatelki játszónapok szintén olvasótáborrá nőtték ki magukat, s három éve nyaranta kellemes környezetben ki- kapcsolódás közben művelhetik magukat a kisdiákok.

Mondani sem kell, hogy év közben is tartalmas munka folyik a tetszetős nagyhalászi művelődési házban. Délutánonként egyik csoport váltja a másikat, képzőművészeti csoportok után kerámiai, aztán népi tánc, olvasóköri és még jó néhány foglalkozás várja tanévben is a nebulókat.

Persze — mondják szerényen Csonkáék — ehhez jó partnerek kellenek. A helyi tanács itt minden támogatást megad a művelődési háznak és tíz év alatt tízszeresére növelte például annak költségvetését, — de a helyi vállalatok, szövetkezetek is igen segítőkészek. így aztán a művelődési házak manapság sanyarú sorsa nemigen érte el a nagyhalászit.

Csonka Ottómé azt vallja, hogy a népművelői munka alapja az emberekkel való bánás, s az emberek igényeinek felismerésé, — ezért dolgozik fáradhatatlanul. Az elismerés sem marad el. Csonka Ottó hat évvel ezelőtt, felesége pedig most au-^ gusztus 20-án kapott Szocialista Kultúráért kitüntetést.

*

✓ * Útipoggyász

„Szerezzük vissza a vidék rangját”

Küldöttnek választották az MSZMP őszi kongresszusára Török Sándort, a nyírkarászi Béke Termelőszövetkezet 45 éves elnökét, aki Kispaládon született, mondhatni a végeken. A falujában, majd Nagy- kállóban dolgozott a tsz- ben, 1973 óta él Nyírkárászban. Mint növényvédő kertész kezdett, majd főkertész lett, két éve pedig elnöknek választották. Az MSZMP- nek 1978 óta tagja. Először azt kérdeztem tőle, véletlenül, vagy tudatosan lépett az MSZMP- be...

— Látta az ember, hogy az MSZMP neve alatt hozzá nem értők is sokszor beleszóltak a gazdálkodásba. És mint szakembert, szakvezetőt bosszantott, hogy olyan dolgokat kellett végigvinni, amiről tudtam, hogy nem vezetnek eredményre. Ügy gondoltam, jobb, ha az ember ott van. az üzemi körben, ahol időben kinyithatja a száját, s elmondhatja a véleményét. s a normális munka végzése érdekében ott szóljon az ember, ahol a dolgok eldőlnek, mert hátulról szólni, vagy utólag okosnak lenni könnyebb.

A falu jövője a tét

Ezért lépett be az MSZMPbe?

— Lényegében igen. De, sajnos amikor először jelentkeztem. úgv 68 táján, nem éppen szerencsés időszak lehetett a magamfajta fiatal, agrárértelmiségi számára. Az akkori statisztikai szemlélet miatt nem vettek fel. Ez nagyon rosszul esett. Később, egy kicsit - az elődöm biztatására is, újra jelentkeztem. A gondolatom az volt. amit már említettem is, a párton belül jobban tudok segíteni a tsz-en, a falun, az embereken, mint kívülről. így lettem tagja az MSZMP-nek. Most pedig, alig két hete az egyik kisvárdai körzet, amelyhez a mi tsz-ünk alapszervezete. a Nyírtassi Alia- mi Gazdaság, néhány kisvárdai üzem, iskola párttagsága tartozik, megválasztott kongresszusi küldöttnek.

— Hányán voltak jelöltek?

— Három jelölt volt. S la- lán azért is gondoltak rám a tsz-nél. hogy friss, kétéves elnök vagyok. Aztán a körzeti választáson is engem találtak ezek szerint alkalmasnak, hogy a körzetet képviseljem, mint'küldött.

Milyen útipoggyásszal, saját programmal lépett a tagság elé és milyen kérdéseket tettek fel a jelölők?

— Általánosságban, a programomról azt mondhatom, nagyjából megegyezik, vagy legalábbis nagyon közel áll az MSZMP által meghirdetett agrárpolitikai tézisekben foglaltakhoz. A mezőgazdaság köztudottan nehéz helyzetbe került. Ügy is mondhatom, nagyon a spiccen van. Mindenféle tekintetben. A falusi ember, főként a tsz- ben lévők, egyre többet dolgoznak cs egyre kevesebbet keresnek. Az MSZMP részéről. bár szavak elhangzottak a mezőgazdaság segítéséről, a gondok orvoslásáról, nem sok történt. Mélypontra jutott a mezőgazdaság. Én a vidéket, a parasztság érdekeit szeretném képviselni a párton belül. Mint kongresszusi küldött is vallom, az ország, a nemzet érdeke, hogy megállítsuk a falu elnyomorodá- sát. pusztulását, elnéptelenedését. Ez nem magától, nem

a falusi emberek hibájából . lett így. hanem a nem megfelelő döntések nyomán. Ez jóra csak központi intézkedésekkel változhat.

Ne vonuljon ki

Sokan vannak mostanában, akik a parasztság érdekeire, képviseletére hivatkoznak. Vajon kinek hisz majd a falu népe?

— Hogy melyik párt fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket — ebben az esetben az agrárgondok megoldását — azt nehéz lenne most megmondani. Ez még nyitott kérdés. Szerintem a lakosság még nincs hozzászokva az új helyzethez. Akit hall. hirtelen kiragad belőle valamit, milyen értelmesen mondta el a felszólalását, beszédét és annak megfelelően fog majd szavazni. Természetesen most az ország- gyűlési képviselőválasztásokra gondolok.

— Mit kérdeztek öntől és volt olyan kérdés, amit nem várt. vagy nem tudott rá válaszolni?

— Sokan arra voltak kíváncsiak, hogyan lesz később. és mi az én véleményem arról, legyen-e párt a munkahelyeken, vagy ne. Azaz. hogy mostanában leegyszerűsítve mondják, kivonuljon-e az MSZMP a munkahelyekről vagy sem. Én a jelenlegi viszonyok között nem tartanám jónak, ha ki vonulna — más pártok meg esetleg bevonulnának — de azt viszont hangoztatom, nem muszáj főállásban politizálni egy-egy munkahelyen. Ezt bogozgatták. mi lenne a helyénvaló magatartás, addig is. amíg a pártokról szóló törvény esetleg körvonalazza a legfontosabb tudnivalókat a pártok működéséről.

Mit mondana el?

— Személyes jellegű kérdés nem hangzott el?

— Nem, mert amikor bemutatkoztam, elmondtam, amit illik elmondani. Ilyeneket. hogy a feleségem is a tsz-ben dolgozik, két gyermekem van, a fiam most vonul be katonának, a kisebbik gyermekem most megv középiskolába. Vidéken elég sokan ismerik egymást, különösen. ha ilyen jövő-menő emberről van szó. mint egv tsz-elnök. Így magántermészetű kérdések nem is voltak.

Inkább azt feszegették, tegyek meg jómagam is mindent azért, hogy á ' közgondolkodás és gyakorlat ne kezelje másodosztályú állampolgárként a vidéki,,, falun élő embereket. Szűnjön meg — ha nem is azonnal — a fővárosközpontúság. Szerezzük vissza a vidék, a falu elvett, megcsappant rangját, az itteni élet minőségét. Ez az egyéni programomnak is fontos része. Az az igazság, hogy eddig maga az MSZMP sem vállalta ezt, holott tagságának. támogatóinak egy részét a vidéki Magyarország adja, vagy' adhatja. Az MSZMP-n is múlik, sikerül-e megnyernie a vidéket, vagy sem.

Gondolom nem csak a saját i véleményét viszi majd a kongresszusra, hanem a másokét is. akik küldik, akik- í kel naponta szót vált?

— Természetesen nem csak 1 a magam véleménye a fon- I tos számomra, hanem a má- j soké is. mégha ezek sokszor találkoznak. Ezért is vannak még napi tsz-elnöki munkám ( mellett és közben bőségesen tennivalóim, újabb és újabb | véleményekkel ismerkedem ! meg körzetünkben, s a kong- J resszuson. ha netán szót kap- I na az ember, egy nagyobb közösség érzéseit, javaslatait, [ intelmeit adhassa közre. Ha pedig erre nem nyílik lehető- ; ségem. legalább megöszthas- | sam szabolcsi küldött-tár-1 saimmal. akik az enyémhez j hasonló útipoggyásszal indulnak majd a kongresszusra.

P. G.