Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-18 / 194. szám

1989. augusztus 18. Keiet-Magyarország 3 Lachen reforankorigresszus l Politizálás vidéken A nagykállói reformkor platformja a reformkörök találkozójára A MEGÉLÉNKÜLT ma­gyarországi politizálás annak elismerésével kezdődött, hogy — ellentétben a koráb­bi évek állításaival — a magyar társadalomban épp­úgy mint mindenütt a vi­lágban sokféle, egymásnak ellentmondó, gyakran szem­benálló nézetek és érdekek léteznek. Ugyanilyen fon­tos volt annak újrafelisme­rése, hbgjh ’ a világ „normá­lis” állapota nem a felülről szabályozóit állandóság, ha­nem a folyton változó kör­nyezetben szüntelenül újra­termelődő, különböző érdé-, kék ellentétéből és harcából eredő szakadatlan változás. Ezért az MSZMP politikai platformja sem lehet más, mint az érdekek valóságos pluralizmusát megjelenítő többpártrendszeri struktúra. Ezen túlmenően azonban egyre sürgetőbb annak meg­határozása, hogy ebben az érdekpl ural izmusban az MSZMP, mely társadalmi erők és csoportok gazdasági érdekeit vállalja fel és tö­rekszik érvényre juttatni. Mivel értelmes politika csakis a válság mielőbbi le­küzdésére irányulhat, a megújuló pártoknak azokat kell maga mögé állítani, akik az ehhez szükséges radikális reformokban érde­keltek és képesek is azokat végrehjtani: tehát a társada­lom középső 80—90 száza­lékát. Ehhez fel kell vállal­ni ennek a többségnek az elveit, az értékrendjét, az eszményeit, de mindenek­előtt gazdasági érdekeit. Azokét, akik fizikai, vagy szellemi teljesítményükből, munkájukból igyekeznek dolgozóként, gazdálkodóként, vagy vállalkozóként megélni. Igazából csak ők érdekeltek a reformok végrehajtásában; abban, hogy a megkövült és konokul ellenálló vazallus- bürokráciát váltsa fel egy hatékony modell, amelyben szabadon és mindenki szá­mára láthatóan mozog a pénz, a hatalom, a munka­erő és az eszmék sokfélesé­ge; abban, hogy többé ne lehessen az életet előre el­képzelt, íróasztaloknál kita­lált — és a gyakorlatban megbukott — pályákra kény­szeríteni, hanem az eszmé­nyeket igazítsuk a valóság képére. A VÁLSÁGBÓL kiveze­tő ÜT első, már nem ha­lasztható lépése a tulajdonre­form. Világosan látni kell azonban: ez egyáltalán nem mindenki érdeke! A „hiva­talos” MSZMP pedig hibá­zik akkor, amikor senki érdekével nem akar szembe­kerülni. Mert ha elveszít­jük a tulajdonreformot el­lenzők támogatását, akkor a választásokon elveszítünk pár tíz ezer szavazatot. Cse­rébe viszont megnyerünk sok száz ezret — és remél­jük, hogy a választásokon többé nem lesznek „pántli­kás” szavazatok. A, politikai rendszer re­formjának másik döntő lé­pése a helyi önkormányza­tok átalakítása az autonom helyi érdekek hiteles és erős képviseletévé. Ez azonban' nem elég: az új önkormányzat szerveit el kell választani a jelenlegi túlburjánzott és képviseleti demokrácia helyett rendele­tekkel kormányzó, hierarchi- zált végrehajtó apr átusok- tól. Ezt a folyamatot az MSZMP önmagában nem vi­heti keresztül: ezért mielőbb szükségesnek tartjuk a me­gyei, városi, „helyi kerékasz­talok” létrehozását minden ott létező szervezet, csoport az MSZMP áramlatai, az ellenzéki pártok, egyházak stb. részvételével. Ezek a fór rumok lennének alkalma­sak a konkrét helyi kérdése­ket egyeztetéssel, konszen­zussal megoldani — dé csiak akkor, ha döntéseiket (a törvényesség ellenőrzésén túl) mások, „felettes szervek” nem másíthatják meg. MIELŐBB MEG KELL SZOKNI, hogy a jövőben nem tagjaink zárt körében, magunk között kell politizál­nunk, hanem szavazópolgárok meggyőzésére, támogatásuk elnyerésére kell törekednünk. Ebben a — sokkal egészsé­gesebb! — helyzetben a párt számára többé nem a tagság létszáma, deklarált egysége vagy „ideológiai tisztasága” lényeges, hanem az, hogy szándékainkat minél többen megértsék, elfogadhassák, magukévá tehessék, és saját érdekeik megvalósulását is a velük haladásban látva tá­mogassák a pártot. Ezért kell hitelesen képviselnünk a min­denki számára legfontosabb célt: a válság mielőbbi leküz­dését. Itt az ideje kimondani: hi­bás és torz az a gazdasági modell, amely a lakosság ön- fenntartását állami szociálpo­litikával helyettesíti. Műkö­dőképes rendszerekben ugyanis a családok megélhe­tését a reális munkabér vagy az ésszerű mértékű adók után megmaradó tisztes vál­lalkozói, gazdálkodói ered­mény biztosítja — a szociál politika pedig csupán „man­kóul”, szolgál az arra más le­hetőség híján rászorulóknak,- akkor is többnyire átmeneti­leg. A szociálpolitika sok ele­me is decentralizálható. Helyi kezdeményezések azokat cél­szerűbben, rugalmasabban, olcsóbban átvehetnék, és ezzel a pénzek mozgása egyúttal láthatóbb és ellenőrizhetőbb is lenne. Ez vezet át a vidéki politi­zálás nehézségeihez Magyar- országon. Ma már Szabolcs- Szatmár megye és települé­sei sokat hivatkozott hátrá­nyos • helyzetét sem lehet központi pénzekért „koldulás­i Iszik a család. Nem szokványos, hanem egy kicsit különös módon. Ki-ki a maga fejé­re húzza a takaróját, és ebben a jó paplanos meleg­ben álmodozik arról, hogy az igazi reggelig elvonul a vihar. A vihar viszont, nem vonul, hanem még mindig jönni látszik. Kedvenc kutyám, aki szí­vesen játszik, éppen sír. A sírás oka egy pálca, aminek az egyik végén a kutya van, a másik végén a feleségem. Esküszöm, hogy amíg az asszony a kutyát ütötte, mi valamennyien a saját (sajá­tos) bűneinket gyóntuk meg magunknak a paplan csücs­kében. Szó szerint szenved­tünk, mert a meleg hajnal­nál a paplan sokkalta mele­gebb volt. Az érzékenyebb olvasótól most elnézést kell kérnem, de az történt, hogy a ku­tyánk ... egyszóval, hogy ez a kedves kicsi, okos ál­lat térképészeti hasonlat­tal élve földrészt rajzolt magának a konyha kövére. Hajnalra lett ott tó, tavacs­ka és folyam, lettek töre­dék, lekopasztott hegyek. Bevallom ez volt az a pil- | lanat, amikor rájöttem, hogy az ötvenes évek plakátjai sál” javítani. Azt viszont kö­vetelnünk kell, hogy bár kü­lön adományok nélkül; de szűnjék meg régiónk hátrá­nyos megkülönböztetése, és végre segítsenek, hogy segít­hessünk önmagunkon. Először le kell küzdenünk a „perifé­riatudatot": azt, hogy fejlő­désünk, kibontakozásunk esz­közeit másoktól, „felülről” kell kérnünk. Mászodszor vi­szont olyan versenyfeltétele­ket követelünk, amelyek né­miképp kompenzálják a ko­rábbi évek méltánytalan hát­rányait. Például: a „hátrá­nyos területeken” beruházó társaságok, magánszemélyek erre tekintettel kapjanak kü­lön adózási kedvezményt; ugyanők vonhassák le adó­alapjukból teljes egészében az itt, helyben eszközölt' kommunális, infrastruktúrális fejlesztések költségeit; a tá­volságok miatt kapjon a régió preferenciát a távközlési fej­lesztésekben; az itt befektet­ni szándékozó külföldiek mentesüljenek az egyébként szokásos bürokrácia alól, mondjuk „különleges gazda­sági övezet” címén; a hiány­szakmákban itt tartósan' lete­lepedő fiatal értelmiségiek mentesüljenek a sorkatonai szolgálat alól. A VÁLASZTÁSOKON CSAK EGY OLYAN MSZMP indulhat a siker reményével, amely nyíltan és egyértelmű­en azonosul a reformokban gazdaságilag érdekelt dolgozó többség igényeivel és elvárá­saival, méghozzá minden, bi­zalmat romboló taktikázás nélkül. A múlt vagy az ide­ológia érdekes, de elméleti és , az állampolgárokat megosztó boncolgatása, a „pártegység” formális szajkózása helyett minden erőnket egy hatékony gazdasági program kidolgozá­sára kell összpontosítani, hogy az végre felszabadít­hassa a dolgozó, alkotó kö­zéprétegek kibontakozási le­hetőségeit. Ezért tartjuk dön­tőnek, hogy az októbeii kongresszus egy ilyen tisz­tázó, nézeteket és érdekeket nyíltan vállaló, fékentartás helyett a hajtóerőket felsza­badító, és a megátalkodott szerkezeti gátakat eltakarító reformkongresszus legyen. Dr. Bánki M. Csaba a nagykállói reformkör nevében rosszra búzditottak. Azok­ra azt írták, hogy „légy éber” és én minden akar­tam lenni, csak éber nem, amíg a feleségem egy vé­kony vesszővel verte a ku­tyát. Legyen éber az, akinek az a dolga. De hagyjanak engem függetlenül minden ítélkezéstől. Jól tudom én. hogy az a négy kupac, négy töredék hegy, amikre csak becézve lehetett volna csak azt mondani, hogy kutya­gumi, szerves valóság Illa­tozó, mint az IBOLYA, csak éppen nem UGYANÜGY ... Lelki szemeim előtt felvil­lant egy emlékkönyvben ol­vasott buta versike: Én va­gyok egy kis Ibolya, és il­latozom jó szüleim köré­ben ... Ezt tette a kutyám is, sőt mi több, akkor már a konyha is ... A történet önmagában el­fogadható, jóllehet a magyar étlapokon nem szerepelt a kutyabecsinált, a kutya Épülő Shell-kút Nyíregyházán, az orosi út mentén. A műszaki átadás szeptember lü-én várható. Mire elég az egészségügy pénze? Igény és tarisznya Kiskórházak lépéshátrányban Az egészségügyi kormányzat vezetőitől mostanság egyre szebb terveket hallani. A gyógyítás szépsége mellett az egészségügy korszerűsítéséről, a betegek és orvosok esély- egyenlőségéről szőnek szép terveket, miközben a tarisz­nya üres. Az egészségügyre fordított nemzeti jövedelem aránya nemhogy a nyugathoz, ha­nem még a szocialista orszá­gokhoz képest is nálunk a legalacsonyabb, s már_ rég nem elegendő a megfelelő szintű ellátásra sem, az elő­relépésről, . fejlesztésről nem is beszélve. Ha igaz ez orszá­gosan, akkor vgjon mennyi­re ez Szabolcs-Szatmárban, ahol közismerten rosszabbak a viszonyok? Nem vigasztaló, hogy sajnos nemcsak az egészségügyben. Segítő gyárak Mátészalkán idén 5,5 mil­lió forintot kapnak a megyei keretből, s bár az árak roha­mosan l őnék, az összeg vár­hatóan jövőre is ugyaneny- nyi marad. Ez a gyakorlat­ban mindössze egyetlen kor­szerű műszer beszerzésére elegendő, ezentúl szinte csa'k a selejt pótlására szol­gál. Így aztán nem csoda, ha egy-egy komolyabb berende­zés megvásárlásához egyéb forrásokat is kénytelen igénybe venni az intézet, amely legutóbb egy nagytel­jesítményű ultrahangkészü­lék vásárlásához kapott a környező üzemektől, gyáraik­tól egymillió forintot. mégis becsinált. Ennyi a tény. És most vigyázzon a kedves olvasó, mert követ­kezik az ideológia. Ugye­bár ez fontos. Alapvetően pártprogram lehet, hogy ami kell az kell. Akinek kell, annak kell, Melvtársak” ebben semmi rendkívüli nincs. Alternatívok gya­nakvóan vélekedtek, ki-ki pártállása szerint kérdez­te meg, hogy a folyók, a pa­takok között hol voltak azok a szemétlapátra kíván­kozó parányi helyek. Az elterternatívabbak azt is (tessék figyelni a diszkrét fogalmazásra) tudni vél­ték, hogy a kutyám nem vélelenül a fizetési szala­gom mellé „kakáit”. Egy­szóval ő az egészre ... C ­Utóirat: a történészek ötven év után feltehetően kinyomoz­zák majd, hogy mi történt azon a hajnalon, abban a konyhá­ban. Emberek ott és akkor .. . A követ a féleségem felmos­ta. Hypóval és azóta hipochon- der. Most én mosom a követ utána ... A kutyám a sarokban ül és szemmel láthatóan rö­hög. Ügy élvezi a helyzetet, mint egy lehetséges húszadik párt föideológusa. A kiinduló­pont négy kicsi domb, és hogy mi volt ezekben a dombocskák­ban, az az elméletek lényege. Nem tudom szebben írni, ku­tyagumi .. . Bartha Gábor A kórház működésére elő­irányzott összeg, valamint a rohamosan növekvő infláció miatt egyre nehezebb a gaz­dálkodás, a vásárlás, a kór­ház saját hatáskörében egyre ' kevesebb műszer megvásár­lására 'képes. Nehezíti a dol­got, hogy megbízható, műkö­dő, korszerű műszereik és berendezések javarészt tő­kés importból szerezhetők be, a többszöri forintleérté­kelésnek köszönhetően azon­ban árúk a szalkaiak számá­ra szinte megfizethetetlen. Jelentős hiány mutatkozik az ápolást segítő eszközök­ben is, főképp olyan dolgok beszerzése okoz gondot, amelyek könnyítenék az amúgy is túlterhelt személy­zet munkáját, s javítanák a betegék közérzetét. A külön­féle takarító, fertőtlenítő gépekre itt is egyre nagyobb szükség lenne, beszerzésük azonban az arlyagiak hiánya miatt ma még nem lehetséges, Mátészalkán azt remélik, hogy az Egészségügyi és Szociális Minisztérium által kezdeményezett, ma még csak a nagy értékű műsze­rek vásárlására kiterjedő versenytárgyalásos módszer javít majd a gondokon. Már csak azért is, mert a műsze­reket forgalmazó vállalatok, ma még monopolhelyzetben vannak, s ez bizony nem vá­lik a kórházak hasznára. Elöregedett műszerpark Fehérgyarmaton ebben az évben az intenzív osztály létesítéséhez szükséges mű­szerek, berendezések beszer­zése a legnagyobb feladat, amelynek megvalósítása négymillió forintba kerül. Mivel a rendelkezésre álló pénz itt is igen kevés, s kö­zel sem elegendő a szüksé­ges vásárlásokra, a kórház vezetői a gyógyítás érdekeit helyezték" előtérbe, s igye­keztek kiküszöbölni egyes személyek, illetve szakmák jogos, de kevésbé fontos igé­nyeit. Korábban a röntgen, majd a laboratórium fejlesz­tésére fordítottak jelentős összeget. Az osztályok által igényelt, s olykor életmentő -készülé­kek, műszerek beszerzésére még így sincs elegendő pén­zük. Nehezíti a dolgot hogy mostanra a műszerpark jelen­tős része elöregedett, pótlásuk, felújításuk nemcsak körül­ményes, hanem nagyon drága is. Nehezíti a dolgot. hogy sokszor nemcsak a vásárlás­ra fordított pénz, hanem ma­ga a műszer is hiányzik; Ho­vatovább kialakul az a tart­hatatlan állapot, amelyben jelentéktelennek nevezett műszerek hiánya miatt mű­tétet kell elhalasztani a gyar­mati kórházban, ahol feltét­lenül szükséges lenne az ult­rahang-diagnosztika, vala­mint az úgynevezett. szálop­tikás vizsgálatok bevezetése, az ehhez szükséges műszerek, felszerelések beszerzése is. Annál is inkább, mert a mű­ködtetésükhöz szükséges szakemberek máris rendelke­zésre állnak. Sajnos, a kitűzött célok megvalósítására itt sem ele­gendő a megyei támogatás. Ezért is kutatnak minden más lehetőség után. az Egész­ségügyi Minisztériumhoz be­nyújtott pályázattól kezdve a lakossági gyűjtésekig — szin­te minden megoldásnak örül­nek. Pontosabban csak örül­nének. hiszen azok rendre elmaradnak. Nem magyará­zat az sem, hogy a gyarmati kórház évek óta nem lépte túl a költségvetést, ami ko­rántsem jelenti azt. hogy a számára megajánlott összeg­gel elégedett lett volna. A fe­szes gazdálkodás egyáltalán nem jelentett, nem is jelent­hetett javuló egészségügyi el­látást. S hogy ezentúl más­képp lesz?. A válasz nem a gyarmati kórház vezetőin, or­vosain múlik. ígéret a tarsolyba! Vásárosnaményban az el­múlt évben négymillió forint megyei támogatás, valamint 446 ezer saját fejlesztési alap­ból származó pénz állt ren­delkezésre kórházi műszer­fejlesztés céljára. Ebben az esztendőben kétmillió 446 ezer forintot fordíthatnak erre a célra, hiszen az idei sze­zonra szóló megrendelések jelentős része még az elmúlt évben megérkezett. Idén 763 ezer forintért egy szülészeti monitort. 397 ezerért úgyne­vezett négyrekeszes galván- készüléket, 309 ezer forintért speciális labormüszert. 68 ezerért pedig a sebészeti osz­tályon használatos szívóbe­rendezést vásároltak, a kony­ha fejlesztésére pedig össze­sen 140 ezer forint jutott. Megrendelték, s várják a két­százezer forint értékű Nysa gépkocsit, valamint, a gégé­szeti osztályon használatos 169 ezer forint értékű audio­métert. A vásárosnaményi kórház­ban a vásárlásokon túl is ja­vítani szeretnék a műszere­zettség állapotát, ezért szak­képzett műszerészt állítottak munkába, aki a javítással, karbantartással pénzt spórol­hat meg az intézetnek, amit aztán újabb, a gyógyításban nélkülözhetetlen eszközök, berendezések vásárlására for­díthatnak. A következő év­ben ultrahangkészülék vásár-, lását tervezik, s ha minden igaz, akkor a tervidőszak vé­gén gyermekosztály és rende­lőintézet építéséhez kezde­nek. Az ehhez Szükséges anyagi támogatásra szóló ígéret máris a tarsolyukban van. Kovács Éva

Next

/
Thumbnails
Contents