Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

1989. augusztus 17. Kelet-Ma gyarország 3 HÉzőPonl Tiszáinkról Egységre jutni Kongresszus előtti gondolatok A kongresszus — különö­sen kritikus időszakokban — fontos, hogy reálisan be­látható, végrehajtható prog­ramot fogalmazzon meg a párt tagságának. Mivel az MSZMP tagsága is része en­nék a nemzetnék, tehát programja is csak úgy le­het a társadalmunk minden rétegét érintő és érdeklő, ha abban a valóságos köz-, il­letve népakarat tükröződik. Mi, egyszerű párttagok nem érezzük, hogy vétettünk, nem érezzük, hogy hibás egyéni döntéseink, „alacsony hatásfokú” tevékenységünk sodorta az országot ebbe az adóságokkal terhes válság- helyzetbe. #gy érezzük, ez kontroll hiányára, illetve a felülről létrehozott konrollá- ló szervezetek tevékenységé­re vezethető vissza. A pár­ton belüli pluralizmus nem lehet kérdés, hisz csak így valósíthatók meg a dönté­sek a tömegek akaratából. Közelmúltunk tapasztala­ta, hogy a vezetők bizonyta­lansága a pártfegyelem lazu­lásához vezetett. Látni kell: a gyeplőt odadobni — illet­ve ezzel a felelősséget is — nem lehetett volna és nem is lehet, mert a legjobban idomított, összeszokott fogat is megzavaroddk és széthúz. Lássuk be: a párt szakadá­sát nem a Vélemények üt­közése idézheti elő. A szaka­dás a pártban már korábban bekövetkezett, éspedig nem a különböző irányzatok, ha­nem a tagság és az appará­tus között. Ezért fontos, hogy a legnagyobb érdekkép­viseleti fórumban ne a hi­vatásos politikusok legye­nek többségben. Látnunk kell, hogy a po­litika megújításában az utolsó percekben vagyunk, amikor még lépési lehetősé­günk van. A hálogató takti­ka nem az ellenzék, hanem az MSZMP ref ormiköreit őrli fel, amely egyben teret ad a fundamentalista sztáli­nista nézeteknek és erők­nek. — Van néhány alapvető cél, amiben egységre kell jutni és amiben a pártnak tevőleges szerepet kell vál­lalni. Csak felsorolásként említem az egyetemes embe­ri jogok biztosítását, alkot­mányos, többtényezős politi­kai rendszert, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdasági, diplomáciai együttműködést a világ bármely országával. Meg kell valósítani a tiszta közélet, a teljes jogú helyi önkormányzatot. Várjuk a tulajdoni reformot, szavatol­va a magántulajdon és a vállalkozás biztonságát, lét- jogosultságát. M,i a feladatunk környeze­tünkben ? Komolyan kell készülnünk a helyhatósági és országgyű­lési képviselői választásra. Minden posztra legyen arra rátermett emberünk, akit a közösség elfogad. Szüksé­ges, hogy a helyi tanács váljon a település parla­mentjévé! Biztosítsa a te­lepülés közösségformáló erejét, és ügyeljen a lakos­sági szolgáltatások minősé­gére. Azokkal a települések­kel, amelyekkel korábban is közeli kapcsolatunk volt (járás, földrajzi összetarto­zás, vallás, választókörzet stb.) közös programot kell összeállítanunk annak érde­kében, hogy településünk komfortossága, megtartóké­pessége javuljon. A mi településünk a Nyíri-Mezőség része, ahol az utóbbi időkig minden település azonos elbírálás alá esett, sőt azonos falusi településszerkezettel birt, így ima is hasonlóak. — Tudnunk kell egymásról és vállalni kell a térség fejlesztésének felelősségét. Javaslom, hogy az ered­mények és a térségi problé­mák megismertetésére le­gyen önálló eszközünk, szer­vezzünk meg egy hetila­pot, a „Nyíri-Mezőség Kró- nükáját”-t. Ez a lap biztosí­taná a politikai szervező­dések munkájának független bemutatását és a közérdekű események propagandáját. Igaz. hogy a térségfejlő­dést elsősorban a gazdasági fejlettség dönti el, de nem mindegy, hogy egészséges emberekkel, jó közérzetben élünk és dolgozunk együtt. Aki ehhez társul, az e közös­ség aktivistájává vált. Ne csak egymás mellett, hanem egymásért éljünk. Kiss László igazgató Királyéri Vízgazdálkodási Társulat Levi Strauss emblémár val díszített szabadidő- ruhák töltik be a gyártó­szalagokat, minőségel­lenőrzők asztalait, a raktárpolcokat a Nógrád megyei Kazáron, a Váci Kötöttárugyár korszerű gyáregységében. Az ame­rikai—magyar kft. meg­rendelésére hazai model­lekből, házai kelmékből, de Levi’S címkékkel és kellékekkel, igényes, kü­lönleges és sportos di­vatcikkeket varrnak az üzemben, amelyekből öt­ezer darabot a budapes­ti belvárosi mintabolt­ban árusítanak majd. Képeink az új termékek gyártásáról, minőségel­lenőrzéséről adnak íze­lítőt. (MTI fotó) ■ 11 " ' ■ a - ■■■:-------------------—----­Mi mellett elkötelezett György Sándor? ■■■■ ■■ ■ -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------——■— * ■ t 1 — Megmérettetés Beregben Az esemény előzményéről annyit, hogy a tarpai párt- alapszervezetek négy embert jelöltek kongresszusi küldött­nek, akik a pártbizottsógi ülésen prograrpbeszédet tar­tottak. (A küldöttválasztás mechanizmusa most olyan, hogy vetélkedni, mérkőzni kell a továbbjutásért. Választ az alapszervezet, választ a nagyközség, és végül választ majd a területi pártértekez­let, és a korábbi harmincnál is több jelöltből csak egy lesz kongresszusi küldött.) A győzelem feltételei Ki lesz a jelöltek közül kongresszusi küldött? — Ma még nem tudható, de talán érdekes az, hogy mit mondott György Sándor, aki az első akadályt véve a Tarparól a Tiszaszalkai választásra me­het. György Sándor hangsú­lyozta az MSZMP reform­szárny melletti elkötelezett­ségét. — Elfogadom — mondta — azt a politikai vonalat, ame­lyet Nyers Rezső, Pozsgay Im­re és Német Miklós képvisel. Híve vagyok a demokratizá­lódásnak, mert enélkül nincs kibontakozás, vállalkozói, sza­badság, a pártok csak pártok lesznek, megkötött kézzel, ön­álló .cselekvésre képtelenek. Hiszek abban, hogy az MSZMP, ha a választásokra sor kerül, akkor győztes párt M indig irigységgel olvastam az új­ságok híradá­sait a sikeres élet­mentőkről. Amikor életük kockáztatásá­val az örvénylő fo­lyóból kimentettek valakit. Jutalmuk az életmentő emlékérem szokott lenni, amit az Állami Biztosító is megtetéz némi kész­pénzzel. Bej, ha én is közietek lehetnék, — gondoltam ilyenkor. Sajnos nem tudok úszni. Ritkábban olyan hőstettekről is olvashatunk, amikor égő házból mentenek ki gyermekeket a bát­rak. Sajnos, én még nem kerültem ha­sonló helyzetbe, de a tűz — úgy érzem — nem az én műfajom. Gyermekkoromban addig tiltottak a tü­zeskedéstől, hogy fel­nőttként is bepisilek tőle. Viszont az autóve­zetés naponta hozza az embert életveszé­lyes helyzetbe, és a volán mellett napon­ta többször is élet­mentő lehet. A háborús filmek­ben a mesterlövészek távcsöves puskájuk tusába rovátkákkal jelölték az általuk le­lőtt ellenség számát. Békeidőben a meg­mentett életek számát véshetnék fel az or­vosok a műtő ajtó­félfájára. Én is azt te­szem az autóm mű­szerfalán. feleség ült a vezetőn kívül a kocsiban. Az velem együtt annyi mint öt fő. Leálltam és belevéstem a mű­szerfalba az öt éle­tet. A hétévesen el­adott Zsigulimban 612 ilyen rovátka volt. B'evittem az Állami Biztosítóba annak idején, meg a tanács­ra, hogy legalább egy alapján azonosítjuk, megküldjük nekik a fotókat és egy kis számlát, „Címünk Életmentő Kft. Fize­tés megtagadása ese­tén a bizonyítékokat eljuttatjuk az illetékes közlekedésrendésze­ti hatóságnak.” Hogy a rendszámazonosítás zökkenőmentes le­gyen beveszek a kft.-be néhány bele­való rendőrt. Biztos jól jön nekik is egy kiss mellékes. Ez a példa jól il­lusztrálja az új gon­dolkodást. Régebben beértem volna a ki­tüntetéssel, — az er­kölcsi elismeréssel. Ma már az életmentő tevékenységemből tszeretnék meggazda­godni. Igaz, hogy nem veszélytelen szakma a mienk, de kockázat nélkül nincs siker ... Tehát ked­ves autós ' társaim, bízzák rám magukat nyugodtan, — az Életmentő Kft. ott van minden kilomé­terkőnél ... —i és nem dolgozik drágán. Kulcsár Attila Tegnap is . 70 kilo­méteres sebességgel sétálok a.4-es úton, amikor szembe jön velem a jobb oldalon egy Ladás százhúsz- szal. Szemmel lát­hatóan rosszul számí­totta ki az előzés út­hosszát. Ha nem csök­kentem a sebessége­met, és nem húzódok le az útpadkára, fron­tálisan ütközünk. Amikor magamhoz tértem, utána néz­tem az ámokfütónak, — két gyerek és egy életmentő érmet ki­csikarjak, meg egy kis benzinre valót, — és azt hiszik sikerrel jártam? Egy frászt! Azt mondták, hogy biztos a gyerek fa- ricskálta össze a ko­csimat, — le kellene törni a kezét az ilyen­nek. Na, ekkor határoz­tam el, hogy kft.-t alapítok. Felszerelem az autómat radarral, és lefotózom életmen­téseimet. A megmen- tetteket a rendszám Egy hét múlva György Sándor a tarpai Áfész elnöke újra megmérettetik. Egyszer ez már megtörtént. A nagyközségi pártbizottság tanácskozótermében két tucat ember hallgatta meg, ki hogyan érvel mint jelölt, mint esetleges kongresszu­si küldött. lesz, de ehhez meg kell te­remteni az egységet, és olyan programot kell adni, amely a gondokból bennünket kive­zethet. Változzék a magatartás — A térségben sok a meg­oldatlan probléma. Gondja­ink, bajaink gyökerét én ab­ban is látom, hogy nincs egyenes útja a helyi kezde­ményezéseknek. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy az életre való kezdeményezése­ket a hatalom, a bürokrácia sokszor nem hogy támogatna, de akadályozza, a jó szándé­kot keresztülhúzzák. Ügy gondolom, a párt és a koi- mány magatartása úgy vál­tozzék, hogy a térség terheit csökkenti, a gondok megoldá­sát segíti. Aki helybéli az nagyon jól tudja, hogy mi ragadta szen­vedélyes szavakra György Sándort. A nagyközség jósze­rivel nem fejlődik. A lélek - szám csökken, a felnövekvő • fiataloknak nincs munkaal­kalom, aki dolgozik, annak a jövedelme 1000—1500 forinttal alacsonyabb, mint az ország iparilag fejlettebb részein. A pártbizottság tagjai tit­kos szavazással további köz­szereplésre szinte egyhangú­lag küldték Tiszaszalkára György Sándort. Ott hat nagyközségi pártbizottság hat jelöltjével szemben mondja el programját. Van-e elképzelé­se — kérdeztem azt követően, hogy Tarpán megválasztot­ták: Nemcsak Tarpát... — Nagyvonalakban igen. Mindazt elmondom, amit itt is, de tudnom kell a beregi térség egész gondjáról is. hi­szen, ha megválasztanának, akkor már nemcsak Tarpát, hanem a térség valamennyi települését, üzemét, intézmé­nyét és lakosságát, párttagját . képviselem. György Sándor már készül a tiszaszalkai útra. Adatokat, véleményeket gyűjt csokorba. Tudom, hogy ezt teszi, mert olyannak ismertem meg, aki csak azért, hogy a saját hang­ját hallja azért, egy szót sem szólna. S. E. A kamionos „magányossága1 Európa ország útja in Életének nagy részét egy kamion fülkéjében, a volán mögött tölti, hiszen ez a munkahelye, az „íróasztala". Nincs se szombat, se vasár­nap, ha a szállítmány határ­idős, nincs helye késésnek. Országutak vándorainak is szokták nevezni őket, a ka- mionosokat. Közéjük tartozik Farkas Zoltán, a Szabolcs Volán Vállalat pilótája, aki örömmel újságolja, ő is új kamiont kap, talán még eb­ben a hónapban, IVECO-t fog vezetni. Háta mögött közel-750 ezer kilométer van már, szállított gumiabroncsot Finnországba, fuvarozott Olaszországba, NSZK-ba, Hollandiába. Ami­kor fiatalemberként a válla­lathoz került autószerelőnek ö se hitte, hogy ide jutnak a dolgok. Több mint tíz éve, fiatal házasként úgy gondol­ta, jobban lehet keresni, ha teherautóra ül és vállalja a fuvarozással járó nehézsége­ket, a gyakori távollétet. Felesége nem volt elragad­tatva az ötlettől, ha nem ér­kezett meg időben, megin­dult a telefonálgatás, hol van, merre jár. — Ma már csak annyit mondok, majd jövök, vagy haza telefonálok, hogy elin­dultam. — mondja. Nem lehet ám csak úgy el­indulni a vakvilágba, mindig előre megtervezi, milyen út­vonalon halad majd, meny­nyit megy egy nap, hol tart pihenőt. De ember tervez és aztán nem úgy alakulnak a dolgok, a rossz útviszonyok, télen a fagy, egy-egy műsza­ki hiba közbeszór Legtöbb­ször akkor történik baleset, amikor lefelé halad a kocsi a lejtőn, felmelegszik a fék, keresztbe csúszik a pótkocsi, vagy a nyergesvontató rako­mánya letolja a fülkét. Ezért a hegyi törvény is úgy szól: a lefelé haladónak elsőbbsé­ge van a szembejövőkkel szemben. Gyönyörű tájakon, idegen országokban járnak, de Far­kas Zoltán elmondja, hogy bizony nem nagyon érnek rá gyönyörködni. Akkor van némi idő a környezettel való ismerkedésre, amikor úgy érkezik, hogy a Címzett ép­pen nem dolgozik. Ez alatt a rövid idő alatt, 2—3 óra, né­ha még a belvárosba sem tud bejutni. Leghosszabb út­ja Finnországba vezetett, szárazföldön végig, csak oda, 3500 kilométer. Farostlemezt szállított Vásárosnaményból Finnországba és a rakomány kétszer csúszott meg az úton, meg kellett bontani a vám­zárat is. Egy pilótának nemcsak ve­zetni kell a gépet, anyagilag és erkölcsileg is felel a rako­mányért, irányítania kell az átvételt, a ki- és berakodást, jelen kell lenni a vámkeze­lésnél. A sok várakozás, a papírokkal történő huza-vo- na bizony megviseli az em­ber idegeit, így felüdülésnek számít, ha elindulhat. — Minden fiúgyerek fejé­ben megfordul egyszer, hogy ő kamionos szeretne lenni, így volt ezzel az én két fi­am is, a kisebbik, most tíz éves, csak ezt hajtogatja. Ha van hozzá tehetsége, tü reime, eléggé talpraesett, ak­kor talán lehet belőle vala­mi, de ez majd később válik el. Én mindenesetre nem tudnám abbahagyni, szere­tem a szakmámat és egészen nyugdíjas koromig szeretném csinálni. Szilágyi Zs. Ezt még vezetni is könnyebb! Az egyik új IVECO volán­jánál a pilóta, Farkas Zoltán.

Next

/
Thumbnails
Contents