Kelet-Magyarország, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-17 / 193. szám
1989. augusztus 17. Kelet-Ma gyarország 3 HÉzőPonl Tiszáinkról Egységre jutni Kongresszus előtti gondolatok A kongresszus — különösen kritikus időszakokban — fontos, hogy reálisan belátható, végrehajtható programot fogalmazzon meg a párt tagságának. Mivel az MSZMP tagsága is része ennék a nemzetnék, tehát programja is csak úgy lehet a társadalmunk minden rétegét érintő és érdeklő, ha abban a valóságos köz-, illetve népakarat tükröződik. Mi, egyszerű párttagok nem érezzük, hogy vétettünk, nem érezzük, hogy hibás egyéni döntéseink, „alacsony hatásfokú” tevékenységünk sodorta az országot ebbe az adóságokkal terhes válság- helyzetbe. #gy érezzük, ez kontroll hiányára, illetve a felülről létrehozott konrollá- ló szervezetek tevékenységére vezethető vissza. A párton belüli pluralizmus nem lehet kérdés, hisz csak így valósíthatók meg a döntések a tömegek akaratából. Közelmúltunk tapasztalata, hogy a vezetők bizonytalansága a pártfegyelem lazulásához vezetett. Látni kell: a gyeplőt odadobni — illetve ezzel a felelősséget is — nem lehetett volna és nem is lehet, mert a legjobban idomított, összeszokott fogat is megzavaroddk és széthúz. Lássuk be: a párt szakadását nem a Vélemények ütközése idézheti elő. A szakadás a pártban már korábban bekövetkezett, éspedig nem a különböző irányzatok, hanem a tagság és az apparátus között. Ezért fontos, hogy a legnagyobb érdekképviseleti fórumban ne a hivatásos politikusok legyenek többségben. Látnunk kell, hogy a politika megújításában az utolsó percekben vagyunk, amikor még lépési lehetőségünk van. A hálogató taktika nem az ellenzék, hanem az MSZMP ref ormiköreit őrli fel, amely egyben teret ad a fundamentalista sztálinista nézeteknek és erőknek. — Van néhány alapvető cél, amiben egységre kell jutni és amiben a pártnak tevőleges szerepet kell vállalni. Csak felsorolásként említem az egyetemes emberi jogok biztosítását, alkotmányos, többtényezős politikai rendszert, a kölcsönös előnyökön nyugvó gazdasági, diplomáciai együttműködést a világ bármely országával. Meg kell valósítani a tiszta közélet, a teljes jogú helyi önkormányzatot. Várjuk a tulajdoni reformot, szavatolva a magántulajdon és a vállalkozás biztonságát, lét- jogosultságát. M,i a feladatunk környezetünkben ? Komolyan kell készülnünk a helyhatósági és országgyűlési képviselői választásra. Minden posztra legyen arra rátermett emberünk, akit a közösség elfogad. Szükséges, hogy a helyi tanács váljon a település parlamentjévé! Biztosítsa a település közösségformáló erejét, és ügyeljen a lakossági szolgáltatások minőségére. Azokkal a településekkel, amelyekkel korábban is közeli kapcsolatunk volt (járás, földrajzi összetartozás, vallás, választókörzet stb.) közös programot kell összeállítanunk annak érdekében, hogy településünk komfortossága, megtartóképessége javuljon. A mi településünk a Nyíri-Mezőség része, ahol az utóbbi időkig minden település azonos elbírálás alá esett, sőt azonos falusi településszerkezettel birt, így ima is hasonlóak. — Tudnunk kell egymásról és vállalni kell a térség fejlesztésének felelősségét. Javaslom, hogy az eredmények és a térségi problémák megismertetésére legyen önálló eszközünk, szervezzünk meg egy hetilapot, a „Nyíri-Mezőség Kró- nükáját”-t. Ez a lap biztosítaná a politikai szerveződések munkájának független bemutatását és a közérdekű események propagandáját. Igaz. hogy a térségfejlődést elsősorban a gazdasági fejlettség dönti el, de nem mindegy, hogy egészséges emberekkel, jó közérzetben élünk és dolgozunk együtt. Aki ehhez társul, az e közösség aktivistájává vált. Ne csak egymás mellett, hanem egymásért éljünk. Kiss László igazgató Királyéri Vízgazdálkodási Társulat Levi Strauss emblémár val díszített szabadidő- ruhák töltik be a gyártószalagokat, minőségellenőrzők asztalait, a raktárpolcokat a Nógrád megyei Kazáron, a Váci Kötöttárugyár korszerű gyáregységében. Az amerikai—magyar kft. megrendelésére hazai modellekből, házai kelmékből, de Levi’S címkékkel és kellékekkel, igényes, különleges és sportos divatcikkeket varrnak az üzemben, amelyekből ötezer darabot a budapesti belvárosi mintaboltban árusítanak majd. Képeink az új termékek gyártásáról, minőségellenőrzéséről adnak ízelítőt. (MTI fotó) ■ 11 " ' ■ a - ■■■:-------------------—----Mi mellett elkötelezett György Sándor? ■■■■ ■■ ■ -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------——■— * ■ t 1 — Megmérettetés Beregben Az esemény előzményéről annyit, hogy a tarpai párt- alapszervezetek négy embert jelöltek kongresszusi küldöttnek, akik a pártbizottsógi ülésen prograrpbeszédet tartottak. (A küldöttválasztás mechanizmusa most olyan, hogy vetélkedni, mérkőzni kell a továbbjutásért. Választ az alapszervezet, választ a nagyközség, és végül választ majd a területi pártértekezlet, és a korábbi harmincnál is több jelöltből csak egy lesz kongresszusi küldött.) A győzelem feltételei Ki lesz a jelöltek közül kongresszusi küldött? — Ma még nem tudható, de talán érdekes az, hogy mit mondott György Sándor, aki az első akadályt véve a Tarparól a Tiszaszalkai választásra mehet. György Sándor hangsúlyozta az MSZMP reformszárny melletti elkötelezettségét. — Elfogadom — mondta — azt a politikai vonalat, amelyet Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Német Miklós képvisel. Híve vagyok a demokratizálódásnak, mert enélkül nincs kibontakozás, vállalkozói, szabadság, a pártok csak pártok lesznek, megkötött kézzel, önálló .cselekvésre képtelenek. Hiszek abban, hogy az MSZMP, ha a választásokra sor kerül, akkor győztes párt M indig irigységgel olvastam az újságok híradásait a sikeres életmentőkről. Amikor életük kockáztatásával az örvénylő folyóból kimentettek valakit. Jutalmuk az életmentő emlékérem szokott lenni, amit az Állami Biztosító is megtetéz némi készpénzzel. Bej, ha én is közietek lehetnék, — gondoltam ilyenkor. Sajnos nem tudok úszni. Ritkábban olyan hőstettekről is olvashatunk, amikor égő házból mentenek ki gyermekeket a bátrak. Sajnos, én még nem kerültem hasonló helyzetbe, de a tűz — úgy érzem — nem az én műfajom. Gyermekkoromban addig tiltottak a tüzeskedéstől, hogy felnőttként is bepisilek tőle. Viszont az autóvezetés naponta hozza az embert életveszélyes helyzetbe, és a volán mellett naponta többször is életmentő lehet. A háborús filmekben a mesterlövészek távcsöves puskájuk tusába rovátkákkal jelölték az általuk lelőtt ellenség számát. Békeidőben a megmentett életek számát véshetnék fel az orvosok a műtő ajtófélfájára. Én is azt teszem az autóm műszerfalán. feleség ült a vezetőn kívül a kocsiban. Az velem együtt annyi mint öt fő. Leálltam és belevéstem a műszerfalba az öt életet. A hétévesen eladott Zsigulimban 612 ilyen rovátka volt. B'evittem az Állami Biztosítóba annak idején, meg a tanácsra, hogy legalább egy alapján azonosítjuk, megküldjük nekik a fotókat és egy kis számlát, „Címünk Életmentő Kft. Fizetés megtagadása esetén a bizonyítékokat eljuttatjuk az illetékes közlekedésrendészeti hatóságnak.” Hogy a rendszámazonosítás zökkenőmentes legyen beveszek a kft.-be néhány belevaló rendőrt. Biztos jól jön nekik is egy kiss mellékes. Ez a példa jól illusztrálja az új gondolkodást. Régebben beértem volna a kitüntetéssel, — az erkölcsi elismeréssel. Ma már az életmentő tevékenységemből tszeretnék meggazdagodni. Igaz, hogy nem veszélytelen szakma a mienk, de kockázat nélkül nincs siker ... Tehát kedves autós ' társaim, bízzák rám magukat nyugodtan, — az Életmentő Kft. ott van minden kilométerkőnél ... —i és nem dolgozik drágán. Kulcsár Attila Tegnap is . 70 kilométeres sebességgel sétálok a.4-es úton, amikor szembe jön velem a jobb oldalon egy Ladás százhúsz- szal. Szemmel láthatóan rosszul számította ki az előzés úthosszát. Ha nem csökkentem a sebességemet, és nem húzódok le az útpadkára, frontálisan ütközünk. Amikor magamhoz tértem, utána néztem az ámokfütónak, — két gyerek és egy életmentő érmet kicsikarjak, meg egy kis benzinre valót, — és azt hiszik sikerrel jártam? Egy frászt! Azt mondták, hogy biztos a gyerek fa- ricskálta össze a kocsimat, — le kellene törni a kezét az ilyennek. Na, ekkor határoztam el, hogy kft.-t alapítok. Felszerelem az autómat radarral, és lefotózom életmentéseimet. A megmen- tetteket a rendszám Egy hét múlva György Sándor a tarpai Áfész elnöke újra megmérettetik. Egyszer ez már megtörtént. A nagyközségi pártbizottság tanácskozótermében két tucat ember hallgatta meg, ki hogyan érvel mint jelölt, mint esetleges kongresszusi küldött. lesz, de ehhez meg kell teremteni az egységet, és olyan programot kell adni, amely a gondokból bennünket kivezethet. Változzék a magatartás — A térségben sok a megoldatlan probléma. Gondjaink, bajaink gyökerét én abban is látom, hogy nincs egyenes útja a helyi kezdeményezéseknek. Szűnjön meg az a gyakorlat, hogy az életre való kezdeményezéseket a hatalom, a bürokrácia sokszor nem hogy támogatna, de akadályozza, a jó szándékot keresztülhúzzák. Ügy gondolom, a párt és a koi- mány magatartása úgy változzék, hogy a térség terheit csökkenti, a gondok megoldását segíti. Aki helybéli az nagyon jól tudja, hogy mi ragadta szenvedélyes szavakra György Sándort. A nagyközség jószerivel nem fejlődik. A lélek - szám csökken, a felnövekvő • fiataloknak nincs munkaalkalom, aki dolgozik, annak a jövedelme 1000—1500 forinttal alacsonyabb, mint az ország iparilag fejlettebb részein. A pártbizottság tagjai titkos szavazással további közszereplésre szinte egyhangúlag küldték Tiszaszalkára György Sándort. Ott hat nagyközségi pártbizottság hat jelöltjével szemben mondja el programját. Van-e elképzelése — kérdeztem azt követően, hogy Tarpán megválasztották: Nemcsak Tarpát... — Nagyvonalakban igen. Mindazt elmondom, amit itt is, de tudnom kell a beregi térség egész gondjáról is. hiszen, ha megválasztanának, akkor már nemcsak Tarpát, hanem a térség valamennyi települését, üzemét, intézményét és lakosságát, párttagját . képviselem. György Sándor már készül a tiszaszalkai útra. Adatokat, véleményeket gyűjt csokorba. Tudom, hogy ezt teszi, mert olyannak ismertem meg, aki csak azért, hogy a saját hangját hallja azért, egy szót sem szólna. S. E. A kamionos „magányossága1 Európa ország útja in Életének nagy részét egy kamion fülkéjében, a volán mögött tölti, hiszen ez a munkahelye, az „íróasztala". Nincs se szombat, se vasárnap, ha a szállítmány határidős, nincs helye késésnek. Országutak vándorainak is szokták nevezni őket, a ka- mionosokat. Közéjük tartozik Farkas Zoltán, a Szabolcs Volán Vállalat pilótája, aki örömmel újságolja, ő is új kamiont kap, talán még ebben a hónapban, IVECO-t fog vezetni. Háta mögött közel-750 ezer kilométer van már, szállított gumiabroncsot Finnországba, fuvarozott Olaszországba, NSZK-ba, Hollandiába. Amikor fiatalemberként a vállalathoz került autószerelőnek ö se hitte, hogy ide jutnak a dolgok. Több mint tíz éve, fiatal házasként úgy gondolta, jobban lehet keresni, ha teherautóra ül és vállalja a fuvarozással járó nehézségeket, a gyakori távollétet. Felesége nem volt elragadtatva az ötlettől, ha nem érkezett meg időben, megindult a telefonálgatás, hol van, merre jár. — Ma már csak annyit mondok, majd jövök, vagy haza telefonálok, hogy elindultam. — mondja. Nem lehet ám csak úgy elindulni a vakvilágba, mindig előre megtervezi, milyen útvonalon halad majd, menynyit megy egy nap, hol tart pihenőt. De ember tervez és aztán nem úgy alakulnak a dolgok, a rossz útviszonyok, télen a fagy, egy-egy műszaki hiba közbeszór Legtöbbször akkor történik baleset, amikor lefelé halad a kocsi a lejtőn, felmelegszik a fék, keresztbe csúszik a pótkocsi, vagy a nyergesvontató rakománya letolja a fülkét. Ezért a hegyi törvény is úgy szól: a lefelé haladónak elsőbbsége van a szembejövőkkel szemben. Gyönyörű tájakon, idegen országokban járnak, de Farkas Zoltán elmondja, hogy bizony nem nagyon érnek rá gyönyörködni. Akkor van némi idő a környezettel való ismerkedésre, amikor úgy érkezik, hogy a Címzett éppen nem dolgozik. Ez alatt a rövid idő alatt, 2—3 óra, néha még a belvárosba sem tud bejutni. Leghosszabb útja Finnországba vezetett, szárazföldön végig, csak oda, 3500 kilométer. Farostlemezt szállított Vásárosnaményból Finnországba és a rakomány kétszer csúszott meg az úton, meg kellett bontani a vámzárat is. Egy pilótának nemcsak vezetni kell a gépet, anyagilag és erkölcsileg is felel a rakományért, irányítania kell az átvételt, a ki- és berakodást, jelen kell lenni a vámkezelésnél. A sok várakozás, a papírokkal történő huza-vo- na bizony megviseli az ember idegeit, így felüdülésnek számít, ha elindulhat. — Minden fiúgyerek fejében megfordul egyszer, hogy ő kamionos szeretne lenni, így volt ezzel az én két fiam is, a kisebbik, most tíz éves, csak ezt hajtogatja. Ha van hozzá tehetsége, tü reime, eléggé talpraesett, akkor talán lehet belőle valami, de ez majd később válik el. Én mindenesetre nem tudnám abbahagyni, szeretem a szakmámat és egészen nyugdíjas koromig szeretném csinálni. Szilágyi Zs. Ezt még vezetni is könnyebb! Az egyik új IVECO volánjánál a pilóta, Farkas Zoltán.
