Kelet-Magyarország, 1989. július (46. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
.989. július 12. Kelet-Magyarország 3 S zókapcsolat-bokrokban, kifejezés-erdőkben, elő- és utótagként, de mindenképp fő helyen: A Reform. Sokak tollából már-már politikai, közéleti mágia, fétis. Mások szájában magából kipukkan. Hányán okolják élethelyzetünk romlását miatta! A legtöbb embernek azonban mindez fel sem tűnik. Unos-untalan használata folytán fakó lett, sokat gyűrődött, kopott. Pedig jobb sorsra érdemes. Számomra a reform legfőbb lényege: a változássorozat, a tudatos, felismert változtatás; feladata: a valami mást, újat, jobbat akarás. Tehát ránk fér. Társadalmunk évtizedes gyökerű éles konfliktusokkal, megoldatlan problématömeggel a nyakában működik, egyre mélyülő, szélesedő válsághalmazzal birkózik. Azt hittük, hogy a legfőbb veszély a kapitalizmus kihívása. Szocializmusunk belegabalyodott e tévhit hálójába. Ráadásul a saját belső hatalmi és újratermelési rendszer torzulása, szintén belső tehetetlenségének növekedése, a rendszerjellegű strukturális válság politikai-gazdasági „gödörbe" juttatta az országot. Elismerem annak az elemző folyamatnak a fontosságát, melynek célja kuA Miskolc melletti Csa- nyik-völgyben avatták fel a Chinoin korszerű injekcióüzemét. Még ebben az évben 70 millió ampulla injekció készítését tervezik az új létesítményben. Képünkön: korszerű, minden szempontból megfelelő körülmények között készítik az injekciót tartalmazó ampullákat. A reformerségrfil - kánikilákai tatni, kik vittek, juttattak bennünket idáig, de az én generációmat ennél jobban érdekli, kik fognak bennünket ebből a gödörből kihúzni? Átfogó és radikális reformra van szükség. Nemcsak a gazdaságban, a politikai intézményrendszerben, hanem kell a mindezeket átszövő mindennapi élet reformja, a munka- és vi selkedés-, kockázatvállalási reform ... Reformképes-e egyáltalán a mai magyar társadalom? Emberszámba veszik-e egymást az emberek, eltűrik-e, majd megtanulják-e értékelni a másikban a másságot, megtanulják-e végiggondolni, majd elfogadni azokat a nézőpontokat, melyeket a másik ember talált ki? Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, míg megtanulunk tanulni egymástól? Az ország idegállapota sokkos. A reformhelyzet pedig akár törékeny, múlé- kony is lehet. Pártocskák, szövetségek, egyesületek maroknyi (sajnos főként „csak” értelmiségi) csoportok alakítgatják haialom- befolyásolási struktúrájukat. És az (no nem a csendes tömeg) elhallgattatott többség? Milyen magatartást lehet vállalnia? A mindig fennálló viszony kíméletlen kritikájára, az igazmondásra (mely — talán egyetlenként — nem lehet korrupció tárgya), a vallott és vállalt tisztességes, jobbító szándékra nagy szükségünk van. Az új országos és helyi, a csúcs- és alapszervezetek, és a hétköznapi nem szervezetszerű konstruktív, becsületes egyéni magatartások közös céljából, az egymás iránti bizalomból formálódik a demokratikus reformmozgalom. Minden állampolgárnak joga van hozzájárulni a közös gondok megoldásához. Kiknek van mégis külön reformjogosítványuk7 Maguknak állították ki, vagy kapták. Hol a választóvonal a reformer és a nem reformer, a látszatreformer, mérsékelt reformer a reformkommunista, a tagkönyvnélküli MSZMP- tag között? Mitől függ a re- formerség — magától a személytől, vagy a befoglaló környezettől? Hol volt eddig ez a tengernyi reformer? S hol vannak most? Csak a magukat reformkörnek, reformműhelynek nevező csoportokban? Oda várni kell a meghívást, vagy illik az embernek magától menni? Sokan józan politikai alkalmazkodásból, mások szereplési, elkülönülési vágyból, divatból, sikkből, felszínen maradásból, vagy épp kvalitásuk igazolásaképpen vesznek részt rendezvényeiken. Mégis szurkolok nekik. Külső kényszer nélküli, közvetlen érintkezésük világa „belül- és oldalnézetből” korrigál, kontrollál. A reformkorok kísérleteznek, olykor-olykor kopogtatnak a hatalom kapuján. Tényezők lettek. R eform, reformer, re- formerebb, . . . re- formáhitat. .. reformagresszió ... — milyen gazdag a magyar nyelv! Nem bukkant fel viszont még egy fogalom, nyilván azért, mert amit megnevezni hivatott, még hiányzik: a reformdinamizmus. Csak nekem hiányzik? Szőke Judit A megyében 37 millió forint Lefaragták a tanácsok kiadásait „Csak beszélnek az önállóságról, aztán a pénzünket úgy lefaragják, hogy ami marad, abból arra se telik, amire muszáj. Üres pénztárcával pedig nem sokat ér a nagyobb lehetőség” Egy tanácselnök mondta megkeseredett hangon ezeket, amikor meglátta, hogy két héttel ezelőtt újból csökkentették az igazgatási célokra költhető pénzt. Goz- man Józseftől, a megyei tanács vb pénzügyi osztályának helyettes vezetőjétől kérdeztük: miért ez az újabb csökkentés mire jut kevesebb a tanácsoknál? A kormány a költségvetési egyensúly javítása érdekében elhatározta, hogy 1,4 milliárd forinttal csökkenti a tanácsok igazgatási célokra fordítható pénzét. Pontosabban azt a támogatást, amit ehhez a költségvetés ad. Az eredeti elhatározás Szabolcs- Szatmár megye tanácsainak 71.4 millió forint mínuszt jelentett volna. Szerencsére az Országgyűlés másként döntött, vita alapján csak az igazgatási kiadások csökkentését fogadta el. így lett az 1.4 milliárdból 800 millió, s a megyétől elvont összeg 36,9 millió. Ellensúlyozni lehet Ez a pénz az összes állami támogatás 0,6 százalékát jelenti, a tanácsok összes pénzalapjához képest pedig 0,3 százalék csökkenést eredményez. Érzékenyen érinti a tanácsokat, különösen azért, mert ezzel egyszerre kell megteremteni a kétszintű igazgatás feltételrendszerét. A megyei tanácstestület döntése szerint a megyei tanácsot és a megyei igazgatási intézményeket a 36 milliónak 30 százaléka terheli, a többit hárították a helyi tanácsokra. Takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodással, bizonyos igazgatási beszerzések, felújítások elhagyásával lehet ellensúlyozni a kiesett pénzt. S városoknak léj... A legnagyobb összegről nyilvánvalóan a városok tanácsainak kell lemondania. Nyíregyházának például két és negyed millióról, s csak azért ennyiről, mert figyelembe vették, hogy a városi hivatal kialakítása — amely a megyei városi címmel függ össze — sokba kerül. Fehér- gyarmatnak egymillióval. Kisvárdának egy és negyed- millióval, Mátészalkának másfél millióval, Nyírbátornak egymillió 340 ezerrel, Tiszavasvárinak egymillió 90C ezerrel, Vásárosnaménynak közel egymillióval jut kevesebb igazgatási kiadásokra. A helyi tanácsoknak az önállósághoz kapcsolódó általános gazdálkodási irányelvek szerint kell a csökkentést saját hatáskörben végrehajtani. Ott kell eldönteni, hogy mondjuk a felújítási költségeket csökkenti, vagy elengednek dolgozókat, s azok bérét takarítják meg. Elveiig az év közepén Tavaly 110 millióval faragták meg a tanácsok kiadásait, akkor, amikor már minden fillérnek megvolt a maga helye. Ahhoz képest most tulajdonképpen nem sok a 36,9 millió, mivel azonban az államigazgatás működését jelentősen befolyásoló pénzt vontak el, nem könnyű a döntést végrehajtani. Legfeljebb az könnyíthet rajta, hogy remélni lehet: talán ez az utolsó olyan év, amikor év közben veszik el, amit korábban odaígértek. Mert ha elkészül a törvény a költségvetés reformjáról, akkor ilyen lépésekre már törvényes úton nem kerülhet sor. Balogh József Paraffin exportra. Vazelineket, adalékanyagokat, mikrokristályos paraffineket, ipari segédanyagokat exportálnak a TIFÖ nyírbogdányi gyárából. Képünkön Sullerné Tolnai Erzsébet paraffint csomagolja exportra. (Elek Emil felvéte le) Fiat-üzlet a Szovjetunióval A FIAT cég arról tárgyal a Szovjetunióval, miként kapcsolódhatna be a szovjet személyautó-gyártás fejlesztésébe. A Szovjetunió jelenleg évi 1 millió személyautót gyárt, és a termelést rövid időn belül meg szeretné kétszerezni. Nagy reményeket fűznek a Szovjetunióban a .szovjet tervezésű, 1000 köbcentiméteres hengerűrtartalmú Oka típus gyártásához. Mint Romiiti, a FIAT elnöke Milánóban közölte, a szovjetek ennek a típusnak a közös gyártásába szeretnék bevonni a FIAT-ot. Még nem tudni, mikor sikerül nyélbe ütni az üzletet. A Szovjetunió vegyes vállalat megalapítását indítványozza, 30—35 százalékos kisebbségi olasz részvétellel. A Pirelli konszern szándéknyilatkozatot írt alá Moszkvában közös autógu- miaibranos-gyártás megszervezéséről. Évi 10 millió darab autógumit gyártó üzemet akamaik létesíteni, 90 millió nyugatnémet márka értékben. A gumik nagy részét az Oka autókba építenék be. Az Oka gyártása 1993-ban indulna be, évi 300 ezer autót állítanak elő. Az Oka-tervvel párhuzamosan további két új típus termelésének a beindítását is tervezik a Szovjetunióban. Vigyázat, kísértetház! A rtúr, a kísértet, már régóta várt arra, hogy végre saját háza legyen, ahol kénye-ked- ve szerint száguldozhat. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy Artúr elég félénk, így akármilyen épületet nem lehet rábízni. Végül a kísértetház-elosztó bizottság megtalálta a megfelelő helyet, s ki is utalta Artúrnak a pályaudvar melletti, már az összeomlás előtt álló 4 emeletes monstrumot. A baj csak az volt, hogy még mindig voltak lakók. benne — bár nem sokan. Számítani lehetett azonban arra, hogy hamarosan elköltöznek ebből a lakóépületnek már nemigen nevezhető kaszárnyából. Ezért Artúrnak nagyon kellett vigyáznia éjszakai portyáin, nehogy még véletlenül is összefusson egy kedves bérlővel. Mindez 1963-ban történt. Telt-múlt az idő, Artúr örömmel állapította meg, hogy a tető egyre rosszabb állapotba kerül, igen gyakran befolyik a viz a lakásokba. Gondolta tehát, hogy már nem sokáig kell vgrnia, s teljesen üres lesz az épület. Nem így vélekedtek azonban a lakók. 1972-ben bejelentették az ingatlankezelőnél, hogy teljes felújításra szorul a ház. A válasz csupán hónapokat késett. Az ügyintézők mindent megígértek, de semmi konkrétum nem történt, csupán a ház állaga lett egyre rosszabb. Fél év múlva a bérlők már a városi tanácsnál jelentkeztek beadványukkal. Ott közölték velük: jelenleg nincs kapacitásuk a felújításra, de a hosszú távú tervben figyelembe veszik a Pályaudvar utca 43. számú ház lakóinak óhaját. Artúr végtelenül boldog volt, még álmában sem gondolta volna. hogy a hivatal ilyen remek szövetségese lesz. örömében az éjféli órákban végigsuhant a belső udvaron. „hu„ hu. hu" kiáltásokkal. Ennek csupán egy következménye lett: újabb hatalmas darab vakolat hullott le a falakról. Ezért Artúr úgy döntött, hogy egyelőre tartózkodik az ilyen örömkitörésektől. A számos beadvány hiábavalónak bizonyult, s az első hitevesztett lakók már ki is költöztek a legfelső emeletről. Artúr elégedetten, dörzsölte a kezét. Am ekkor történt valami tragikus dolog. Az ingatlankezelő vállalat szövetségest talált egy építőipari cégben. így 1986- ban hozzákezdtek az épület felújításához. Először a tető került sorra, amelyet azonban csodák csodájára, csak felerészben sikerült rendbehozni. Artúr fellélegzett. Sőt, amikor megtudta, hogy a tervezett átalakítási munkák nem egészen a meglévő károk, hibák megszüntetésére irányulnak, már jó kedvre derült. Az építőipari brigád szerint a ház nekik túl nagy falat, így csak egyet tehettek, de azt igen gyorsan: levonultak a terepről. 1988-ban még ott maradtak az állványok, de tényleges munka már nem folyt. Azóta úgy néz ki a telek, mintha most kezdődött volna ott egy építkezés. A maradék bérlők már nem bíznak semmiben, inkább más lakások után néznek. Momentán Artúr az egyedüli reményekkel teli lakó, akinek álma hamarosan teljesülhet: végre saját, kü- lönbejáratú házában kísérthet. Szabó Béla Olcsóbb a csirkemái A Kelet-Magyarorszag ju- ius 4-i számában megjelent ■gy riport, amelyben a nyír- ■gyházi Zrínyi Ilona utcai Kisbolt vezetője jó hírként íözölte azt az újdonságot, íogy a Békéscsabai Baromfi- eldolgozó Vállalat olcsóbban idja a csirkéméjat. A mi vállalatunk még húsét előtt csökkentette a csir- :emáj árát 150 forintról 135 orintna — ez a lapban meg s jelent —, s akciónk azóta s változatlanul tart. Több izer kilogramm májat szállí- ottunk ki az üzletekbe, izomban sajnos a vevőktől íyialkori észrevétel, hogy az sladók a teljes árat fizettetik neg velük, így nem jut el a :edvezmény a címzetthez. Ezúton szeretném kérni a lollégát, hogy éljen a HUN- 1IACOOP által kínált lehe- öséggel is. Huszár István kereskedelmi osztályvezető HUNNIACOOP, Kisvárda
